Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-25 / 276. szám

HÍRLAP, 1991. november 25., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3. Közmeghallgatás Egerben Eger önkormányzata holnap délután 14-17 óra között tart közmeghallgatást a polgármes­teri hivatal dísztermében. Az eseményre várnak minden ér­deklődő városlakót. A kárpótlásról — Hevesen A Magyar Demokrata Fórum hevesi szervezete folytatja díjta­lan kárpótlási információs szol­gálatát. A tanácsadást dr. László Agnes ügyvéd tartja minden hét­főn, kedden és szerdán este 6 órá­tól a helyi MDF-irodában. Keresztrejtvényünk nyertesei A november 16-án közölt rejt­vényünk helyes megfejtése; "Nem felejtem el doktor úr, amint felkelhetek, viszonozni fogom a látogatásait. ” A jó választ bekül­dők közül a következők nyertek 100 forintos könyvutalványt, amit postán küldünk el: Finta Katalin (Pétervására), Nagy Pé­ter (Nagyvisnyó) és Siska Fe­re ne né (Eger). Gratulálunk! A november 22-i feladványunk megfejtését 28-ig küldjék cí­münkre. Gyöngyösi baloldali klub A Magyar Szocialista Párt gyöngyösi szervezetének balol­dali klubja kedden este 6 órakor tartja következő összejövetelét. Az előadó ezüttal Ágh Attila po­litológus lesz, aki arról beszél, hogy milyenek a politikai erővi­szonyok a magyar parlamentben. Egri képviselői fogadóóra Az egri önkormányzat képvi­selője, Kalmár Péter november 28-án, csütörtökön 16-18 óra között tart képviselői fogadóórát a polgármesteri hivatal 2. számú tanácskozó termében, ahol ügyes-bajos dolgaival bárki fel­keresheti. A vendég: Korniss Mihály Az egri Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskolán ma este 6 órától Kertész Imre: „Jegyző­könyv” című novelláját Korniss Mihály adja elő. Az előadás után kötetlen beszélgetés következik a szerzővel és az előadóval. Koncertek az If júsági Házban Az egri Ifjúsági Ház MÁS klubjának szervezésében ma este 7 órakor két alternatív együttes lép színpadra. A miskolci Ápo­lók és az egri Dominóelv kon­certjét az aulájában tartják. A mai magyar irodalomról Egerben a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium magyar szakos tanárai író-olvasótalálkozó-so- rozatot szerveznek a polgármes­teri hivatal kulturális bizottságá- natanyagi támogatásával. Az el­ső rendezvényre november 28- án délután fél 4-kor kerül sor a megyei könyvtár olvasótermé­ben, ahol a Magyar Napló szer­kesztőségének tagjaival és a ma­gyar irodalom néhány jeles kép­viselőjével találkozhatnak az" ér­deklődők. Segítség a menekülteknek A horvátországi menekültek Dél-Baranyai-Mohácsi Klubja a napokban felhívással fordult a Szocialista Párt tagságához. Az általuk megfogalmazott körle­vélben egyebek mellett arra hív­ják fel a figyelmet, hogy a ha­zánkba érkezett menekültek kö­zül többen csak nyári ruházattal és lábbelivel rendelkeznek, ezért mielőbb szükségük lenne meleg ruhadarabokra, téli cipőre, csiz­mára. ’ A segélykérő felhívás nyomán megyénkben is több városban szerveznek gyűjtést. így novem­ber 25-28. között— naponta 10- 18 óráig — az alábbi helyeken váiják, az adományokat: Eger­ben a Telekessy u. 2 s'z-, Gyön­gyösön a Fő tér 3., Hatvanban a Pázsit u. 30., Füzesabonyban a Baross u. 12. szám alatt. Társadalmi segítséget a Musi turizmushoz (Folytatás az 1. oldalról) A pálosvörösmarti — abasári — Oldal Zsolt, a nemrégiben alakult Mátrai-Mátraalji Falusi Vendégfogadók Munkaközössé­gének titkára szűkebb hazánkból számolt be társainak olyan kezd- ményezésükről, terveikről, ame­lyek a legfrissebb példaként kö­vethetők országosan is. Mint — egyebek mellett — elmondotta: nem véletlenül csatlakoztak an­nak idején az elsők között a Ma­gyar Falusi-Tanyai Vendéfoga- dók Szövetségéhez. Hamar felis­merték a tevékenységben rejlő lehetőségeket, s a közismert gon­dok — a vitatott adómentesség, a magára sokat várató központi tá­mogatás — ellenére változatla­nul fantáziát látnak benne. Opti­mizmusuk, fáradhatatlan kitar­tásuk, igyekezetük eredménye, hogy a kezdeti három helyett ma már tizennyolcán dolgoznak a környéken hasonló célokért, He­ves megye országosan is a szö­vetség „fellegvára”. Területi kis szervezetük a munka összehan­golását, a feladatok célszerű megosztását szolgálja. A csak­nem másfél tucatnyi községben együttesen meglévő 100 ágyuk­hoz — ami szinte egy szállodányi hely — közös információs iroda kialakítását is tervezik. Aligha­nem szélesebb körben is párat­lan, hogy tekintélyesebb magán­fogadó — a gyöngyösi Vincellér Panzió — vállalta a helyiség biz­tosítását és a falusi vendéglátás propagálását. Nem különben biztató, hogy a mátrafüredi er­désziskola is segít, méghozzá a távolabb is eredetinek számító íjászpálya mielőbbi kialakításá­ban, amivel még színesebbé te­hetik kínálatukat. Antal Katalin az Országos Idegenforgalmi Hivatal, Kovács János a Magyar Tudományos Akadémia támogatásáról bizto­sította a falusi turizmus fellendí­tésére irányuló erőfeszítéseket. Börcsök Antal pusztamérgesi polgármester — aki merő jószán­tából s községi nyugdíj asklubjuk tagjainak már hagyományos, sok­oldalú tájékoztatására videóra vette a konferencia teljes munká­ját— mindennapi életükbe enge­dett bepillantást szavaival. Csep­pet sem könnyű otthoni munká­juk — utalt rá — valószínűleg polgármestertársai, más kistele­pülés iparkodását is tükrözi. S bi­zonyos — mondta —, hogy a tu­rizmus gondjain is hasonlóan osztoznak, a maguk módján mindenütt tettek vagy tesznek a magyar vidék értékeinek megőr­zéséért, gyarapításáért, a falva- ink iránti érdeklődés növelésé­ért. Megragadó volt a konferenci­ának az a következő epizódja, amelynek során Knoll István, a Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének elnökeként — szervezetükre vállalta az igyekvő polgármester egész konferencia­költségét, s a pusztamérgesiek más támogatásaként — felaján­lott még további 10 ezer forintot is kasszájukból. Befejezésül Molnár Miklósné dr., a Heves Megyei Közgyűlés alelnöke eddigi támogatásuk folytatását ígérte a hazai, a me­gyei falusi turizmushoz, s máso- 'kat is hasonlóan sokoldalú segít­ségre biztatott. Dr. Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének elnöke összefoglalójában, zárszavában pedig annak a társadalmi segít­ségnek a kezdeményezéséről be­szélt részletesebben is, amiről rö­videsen a kormányt is tájékoztat­ják az eddiginél még határozot­tabb, hathatósabb patronálást remélve. Gyóni Gyula A pedagógusbecsület védelmében A lapunk november 11-i szá­mában megjelent „Pedagógusok felelőssége?” című cikkünk nyo­mán levelet kaptunk a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola nevelőtestületétől. A cikket a tantestület megvitatta, s a neve­lők úgy határoztak, elmondják véleményüket, mivel úgy talál­ják: az írás nem fest róluk reális képet. Mint írják: a pedagógusfe­lelősség és -erkölcs mellett peda­gógusbecsület is van a világon... Nos, a cikkben szereplő kép­viselő-testületi ülésen — csak­úgy, mint az oktatási bizottság ülésén — azt fejtette ki az előter­jesztő, dr. Molnár Lajos, hogy az óvodákban és az iskolákban dol­gozó pedagógusok fejében tiszta fényt kell gyújtani, lámpást kell adni kezükbe, hogy az ifjúságnak világítson, utat mutasson. Felté­telezi, hogy a szervezendő kur­zus az egyetlen lehetőség arra, hogy az okatók, nevelők a termé­szetes emberi normákat, viselke­dési formákat, erkölcsi magatar­tást, hazaszeretetet, stb. megis­merjék, megtanulják. Az iskola levélíró nevelőiben — felháborodásuk mellett — többek között ilyen kérdések fo- - galmazódtak meg: a felsorolt normákkal ezek szerint nem is rendelkeznek a pedagógusok? Ha nem, egytől-egyig erkölcste­lenek, nem szeretik hazájukat? Mégis, hogyan végzik akkor munkájukat? Milyen alapon me­ri bárki is megkérdőjelezni a pe­dagógusok erkölcsét? Ez nem a személyiségi jogaik megsértése? Vajon milyen és hol szerzett ta­pasztalatok vezették dr. Molnár Lajos urat következtetéseinek le­vonására ? Csak a pedagógusok a rákosista ideológia és gyakorlat áldozatai? A munkások, mérnö­kök, állatorvosok nem? Csak ők születtek bele, éltek, dolgoztak az elmúlt évtizedekben ebben az or­szágban? Csak a pedagógust le­het és kell minden rendszerben „ átalakítani ”? S vajon azok a ne­ves előadók, akiket majd meg-t hívnak, az eltelt két esztendő alatt új erkölcsű, más emberré váltak? Hiszen valaha ők oktattak a főis­kolákon annak a másik rend­szernek az erkölcsére. Vajon ők is részt vettek egy kurzuson, s rög­vest másokká váltak? „Há tehát részt veszünk a ter­vezett valláserkölcsi tézisekhez kapcsolódó előadásokon, akkor megtisztulunk, tiszta fény gyúl fejünkben, világítunk, erköl­csössé, hazaszeretővé válunk, dolgozhatunk pedagógusként. S ha mi nem veszünk részt ezen, ak­kor mi lesz? A ránk húzott „vizes­lepedő” rajtunk is marad?” — fe­jezik be levelüket a tanárok. Szívességbank Ha már a segíts magadon... jelszó nem segít! Ez a mottója annak a vállalkozásnak, amelyet a hatvani városi művelődési köz­pont hoz létre. Megdrágult vilá­gunkban olyan segítőkész embe­rek közösségét — „bankját” — szeretnék kialakítani, akik haj­landók lennének szívességért szí­vességgel fizetni. Arra alapozván, hogy bizto­san sok mindenhez értenek a hatvaniak, de előfordul, hogy ta­nácstalanul állnak egy elromlott porszívó felett, vagy nem tudják biztosítani gyerekük felügyeletét egy-két órára. A „banktól” ezért bárki kérheti valamely ember­társa segítségét, cserébe pedig tartozik felajánlott szívességei­nek valamelyikével a klub bár­mely tagjának. Az adatbankba bármilyen „tudományukkal” jelentkezhet­nek a tagok: például ruhaátala­kítás, kerti munkák, kutyasétál­tatás, vacsorafőzés, korrepetá­lás, stb.. — egyszeri alkalomra, plusz-mínusz alapon. A szervezők abban bíznak, ta­lán egy kicsivel olcsóbb, gondta­lanabb lesz annak az élete, aki je­lentkezik a klubtagok körébe a városi művelődési központban személyesen, vagy a 12-283-as telefonszámon. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a helyszí­nen kaphatnak. A hozzátartozók virágai lepik el a talapzatot Alapítvány a kegyeleti emlékhely kialakítására (Folytatás az 1. oldalról) Ez utóbbit teljesítették ezen a napon — ha jelképesen is — az emlékmű avatásával, amely dr. Galló Ferenc, Hernádi Ferenc és az Ostrosért Baráti Kör kezde­ményezésével jött létre a lakos­ság, valamint az önkormányzat jelentős anyagi támogatásával. Elmondotta még a polgár- mester: a megalakult baráti kör azon fáradozik többek között, hogy a hősi halált haltak tisztele­tére kegyelei emlékhely létesül­jön több szoborkompozíció fel­állításával, S hogy ez valóra is váljék, az önkormányzat alapít­ványt hozott létre a finanszírozá­sára. — Kívánom, hogy ez a hely méltóan állítson emléket minden áldozatnak, katonának, spolgári személynek, akik az esztelen há­borúk áldozataivá váltak. Lé­gy en-e hely fennen hirdetője an­nak az örök igazságnak, nincs olyan megalázó, vert helyzet, amelyből az ember né találná meg a kiutat... — mondta avató­beszéde végén a polgármester, aki ezután leleplezte az emlék­táblát, amelynek márványára felvésték az elesettek névsorát, majd a község plébánosa, Mi kó­lái Vince felszentelte az obelisz- ket. Az ünnepi szertartást koszo­rúzás követte. Elsőként Kisari Zoltán és Dudás József jegyző helyezte el az önkormányzat vi­rágait a két világháborúban ele­settek emlékére állított emlékmű talpazatán, majd a hozzátarto­zók gyújtottak gyertyát végső ke­gyeletként. Később a művelődési házban a tiszteletadók részvételével az alkalomhoz illő kulturális műsor zárta az eseményt. (fazekas) „Megrendítő kísérlet” Megnyílt a hatvani portrébiennálé A fennállásának 20. évfordu­lóját ünneplő Hatvani Galéria érdeklődőkkel zsúfolásig telt emeleti termében szombaton délelőtt — Papp István hangulat­teremtő gitárjátékát követően — dr. Feledy Balázs, a Magyar Köz­társaság Művészeti Alapjának szakosztály-igazgatója nyitotta meg az Arcok és sorsok című Vili. Országos Portrébiennálét, méltatva a vállalkozást és a mű­vekkel bemutatkozó csaknem száz festő, szobrász teljesítmé­nyét. Mit tükröz, mit jelent ez a Hatvanban meghonosodott se­regszemle? Miért fontos az egye­temes magyar képzőművészeti életben? Dr. Feledy Balázs be­szédéből csak az erre adott vá­laszt idézzük az alábbiakban: — Örömmel vállaltam ezt a tárlatnyitást, mert nagyra becsü­löm a rendezvénysorozat értékeit, mert fontosnak tartom az ember művészi megjelenítését. És itt er­ről van szó. Hiszen, az arcokban mindig benne vannak a sorsok, s a sorsok talán a legplasztikusab­ban és leghitelesebben arcokon keresztül ábrázolhatok. Vagy ahogyan David Piper fogalmazta meg „A művészet élvezete” című nagyszerű könyvében: „...művé­szeti témák tekintetében aligha­nem a portréfestészet a legmeg- rendítőbb kísérlet a megőrizhe- tetlen megőrzésére, ugyanis az ember múlandóságával dacol.” A nyitóbeszéd után adta át Szi- nyei András polgármester a kü­lönböző — helyi, megyei, orszá­gos — szervek által alapított ju­talmakat és kitüntető diplomá­kat az alkotóknak. Az aranydip­loma és fődíj ezúttal Újváry La­jos Munkácsy-díjas festőművé­szé lett, ezüstdiplomával és má­sodik díjjal Bozsonyi Arany festő és Kubisch János szobrász művét méltányolták, bronzdiploma és harmadik díj pedig Giczy János festő, illetve Pogány Gábor, Sz. Egyed Emma és a hatvani szár­mazású Sz. Nagy Mária szob­rászművészek teljesítményét ko­ronázta. A Galéria érmét és ju­talmát az idén Patay László Munkácsy-díjas, érdemes mű­vész kapta, aki immár két évtize­de támogatja az intézményt, s a Képzőművészeti Főiskola tan­szék vezetőjeként sok fiatal te­hetséget juttatott hatvani bemu­tatkozási lehetőséghez. (m. gy.) _ L I Á n Alagutr iar megkérdezte — iéijyle volt némi bi: arra várunk, l, mi ví eonytal hogy in az alagút végén...? * inság. Mert hát ismerjük a réges-régi ki timiiiy mioia egy aiagutuan vagyuipK, i 1 vegére érjünk, lessük, hogv feltűnjön í_ a fény. Aztán1 valaki hirtelen rákérde .fpn Hprpno ___ z : mi van a sötét folyosó vi ° Őrülel szervein! valahol, ba, és fe , de lehet, Ihogy az alagút végén nem dereng semm en Kínos, nosszantarto utazás alatt bizony az erzei t is átalakulhatnak* Lehet, a zsigereinkben benne va hogy minek kéne következnie, de mindez csalóka lejtőnk. i. n is fi Pépig igg. Az lenet, nog] alagátban a az aiagutoan nem is oivan rossz. i\tt< (Italában szélcsend van. sőt oldalt kelteim A iS és meleg sárga fényi behatol égy ilyen pi ban át lehet ölelni a már talán nem is bái „intézmény”, árad 1 Nehotrarikozzun bet, hogy egy tisztá könyörgöm, lojnklt fények hirtelen eltűi pontosan, ilyen nos lennének a viszony :k égnek. A sárga fény otthonos és egyben ágút romantikus is ugyanakkor, ha a vonat iha és jótékony sötétségbe, akkor a kupé- nőt, végig lehet simítani a részeket. Ha az mánk, ha egyszer csak minden úgy marad- tenaiy az aiagui lenye^enen egy naratsagos •előle valami kávéházi derű, némi oltalom, k meg az alagutat kedvelő emberen, mert son gonosz emberek állnak, s azt üvöltik: ! Az is könnyenmegtehet, hogy a kellemes mek, és akkor kész. Ki tudná megmondani szú út közben, milyen napszak lesz éppen ok. Teszem azt, az alagútban a már leírt vonzó tényék, m Geisius-iok, kiszamitnaiosag, nyugalom, s mikor a vénére érnénk, akkor ott énnen éiiel volna, csikorgó ja­n il aár, fagy, éjs metsző szelek. Tudjuk azt is, hogy éjjel nágyo Hci van, icicn meg nagyon niucg, icnai na teszem azi, ej yen helyzetben érnénk ki, akkor az alagút végén semmifé n e lény neip vo Ott kukk< inai lnánk í vonat ablakában hosv akkor most azért van-c ilyen sötétL im rt aZ alagútban vagyunk, avagy azért, mert JUHMI1IY UCIUlVt«« • — Tökmindegy, s öté( van... — szólalna meg a háttérbe négy p raktikus női hing. i H— Es berantana a kupéba. Havas András Köszöntő ősi magyar főnemesek — akiknek családjai a meghívó in­vitálása szerint is uralkodókat adtak az országnak, kastélyokat, várakat emeltek erősségül, had­sereget szerveztek, mezőgazda­ságot, ipart tápláltak, művésze­teket pártfogoltak, s ha kellett, az életüket áldozták a csatamező­kön — kezdték a hét végén első világtalálkozójukat a budapesti Atrium Hyatt Szállodában. Hu­nyadiak, Zrínyiek, Bethlenek, Rákócziak, Esterházyak, Feste­ticsek, Batthyányiak és mások leszármazottai gyűltek össze, hogy lássák egymást, meg a régi hazát, amely — ha mindüket el sem űzte — azért valamennyiü- ket többé-kevésbé meghurcolta, büntette, bántotta. Egyféle kései kárpótlás valamennyiüknek a szabad, közös összejövetel, az új­bóli vígasság, amelynek program­jába némi országjárás is bekerült. A valamikori recski kényszer­munkatábor felkeresése sem ma­radt ki a látogatássorozatból — ilyenformán e helyről, Heves megye napilapjának hasábjairól is szól a köszöntés a vendégek­nek. S ha már a történelmet em­legetjük: velük együtt természe­tesen, ez alkalommal is kijárnak még a köszöntő szavak a többi nagy múltú családnak. Legin­kább pedig mindazon Kisnek, Nagynak, Szabónak, Kovács­nak, Tóthnak s társaiknak, akik a legutóbbi esztendőkben is any- nyi mindent tettek Magyarorszá­gért — de fáradozásukat, áldo­zatvállalásaikat, elvitathatatlan eredményeiket még ma sincs idejük, módjuk ünnepelni egy­szerű, olcsó kisvendéglőben

Next

/
Thumbnails
Contents