Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-25 / 276. szám
HÍRLAP, 1991. november 25., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3. Közmeghallgatás Egerben Eger önkormányzata holnap délután 14-17 óra között tart közmeghallgatást a polgármesteri hivatal dísztermében. Az eseményre várnak minden érdeklődő városlakót. A kárpótlásról — Hevesen A Magyar Demokrata Fórum hevesi szervezete folytatja díjtalan kárpótlási információs szolgálatát. A tanácsadást dr. László Agnes ügyvéd tartja minden hétfőn, kedden és szerdán este 6 órától a helyi MDF-irodában. Keresztrejtvényünk nyertesei A november 16-án közölt rejtvényünk helyes megfejtése; "Nem felejtem el doktor úr, amint felkelhetek, viszonozni fogom a látogatásait. ” A jó választ beküldők közül a következők nyertek 100 forintos könyvutalványt, amit postán küldünk el: Finta Katalin (Pétervására), Nagy Péter (Nagyvisnyó) és Siska Fere ne né (Eger). Gratulálunk! A november 22-i feladványunk megfejtését 28-ig küldjék címünkre. Gyöngyösi baloldali klub A Magyar Szocialista Párt gyöngyösi szervezetének baloldali klubja kedden este 6 órakor tartja következő összejövetelét. Az előadó ezüttal Ágh Attila politológus lesz, aki arról beszél, hogy milyenek a politikai erőviszonyok a magyar parlamentben. Egri képviselői fogadóóra Az egri önkormányzat képviselője, Kalmár Péter november 28-án, csütörtökön 16-18 óra között tart képviselői fogadóórát a polgármesteri hivatal 2. számú tanácskozó termében, ahol ügyes-bajos dolgaival bárki felkeresheti. A vendég: Korniss Mihály Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán ma este 6 órától Kertész Imre: „Jegyzőkönyv” című novelláját Korniss Mihály adja elő. Az előadás után kötetlen beszélgetés következik a szerzővel és az előadóval. Koncertek az If júsági Házban Az egri Ifjúsági Ház MÁS klubjának szervezésében ma este 7 órakor két alternatív együttes lép színpadra. A miskolci Ápolók és az egri Dominóelv koncertjét az aulájában tartják. A mai magyar irodalomról Egerben a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium magyar szakos tanárai író-olvasótalálkozó-so- rozatot szerveznek a polgármesteri hivatal kulturális bizottságá- natanyagi támogatásával. Az első rendezvényre november 28- án délután fél 4-kor kerül sor a megyei könyvtár olvasótermében, ahol a Magyar Napló szerkesztőségének tagjaival és a magyar irodalom néhány jeles képviselőjével találkozhatnak az" érdeklődők. Segítség a menekülteknek A horvátországi menekültek Dél-Baranyai-Mohácsi Klubja a napokban felhívással fordult a Szocialista Párt tagságához. Az általuk megfogalmazott körlevélben egyebek mellett arra hívják fel a figyelmet, hogy a hazánkba érkezett menekültek közül többen csak nyári ruházattal és lábbelivel rendelkeznek, ezért mielőbb szükségük lenne meleg ruhadarabokra, téli cipőre, csizmára. ’ A segélykérő felhívás nyomán megyénkben is több városban szerveznek gyűjtést. így november 25-28. között— naponta 10- 18 óráig — az alábbi helyeken váiják, az adományokat: Egerben a Telekessy u. 2 s'z-, Gyöngyösön a Fő tér 3., Hatvanban a Pázsit u. 30., Füzesabonyban a Baross u. 12. szám alatt. Társadalmi segítséget a Musi turizmushoz (Folytatás az 1. oldalról) A pálosvörösmarti — abasári — Oldal Zsolt, a nemrégiben alakult Mátrai-Mátraalji Falusi Vendégfogadók Munkaközösségének titkára szűkebb hazánkból számolt be társainak olyan kezd- ményezésükről, terveikről, amelyek a legfrissebb példaként követhetők országosan is. Mint — egyebek mellett — elmondotta: nem véletlenül csatlakoztak annak idején az elsők között a Magyar Falusi-Tanyai Vendéfoga- dók Szövetségéhez. Hamar felismerték a tevékenységben rejlő lehetőségeket, s a közismert gondok — a vitatott adómentesség, a magára sokat várató központi támogatás — ellenére változatlanul fantáziát látnak benne. Optimizmusuk, fáradhatatlan kitartásuk, igyekezetük eredménye, hogy a kezdeti három helyett ma már tizennyolcán dolgoznak a környéken hasonló célokért, Heves megye országosan is a szövetség „fellegvára”. Területi kis szervezetük a munka összehangolását, a feladatok célszerű megosztását szolgálja. A csaknem másfél tucatnyi községben együttesen meglévő 100 ágyukhoz — ami szinte egy szállodányi hely — közös információs iroda kialakítását is tervezik. Alighanem szélesebb körben is páratlan, hogy tekintélyesebb magánfogadó — a gyöngyösi Vincellér Panzió — vállalta a helyiség biztosítását és a falusi vendéglátás propagálását. Nem különben biztató, hogy a mátrafüredi erdésziskola is segít, méghozzá a távolabb is eredetinek számító íjászpálya mielőbbi kialakításában, amivel még színesebbé tehetik kínálatukat. Antal Katalin az Országos Idegenforgalmi Hivatal, Kovács János a Magyar Tudományos Akadémia támogatásáról biztosította a falusi turizmus fellendítésére irányuló erőfeszítéseket. Börcsök Antal pusztamérgesi polgármester — aki merő jószántából s községi nyugdíj asklubjuk tagjainak már hagyományos, sokoldalú tájékoztatására videóra vette a konferencia teljes munkáját— mindennapi életükbe engedett bepillantást szavaival. Cseppet sem könnyű otthoni munkájuk — utalt rá — valószínűleg polgármestertársai, más kistelepülés iparkodását is tükrözi. S bizonyos — mondta —, hogy a turizmus gondjain is hasonlóan osztoznak, a maguk módján mindenütt tettek vagy tesznek a magyar vidék értékeinek megőrzéséért, gyarapításáért, a falva- ink iránti érdeklődés növeléséért. Megragadó volt a konferenciának az a következő epizódja, amelynek során Knoll István, a Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének elnökeként — szervezetükre vállalta az igyekvő polgármester egész konferenciaköltségét, s a pusztamérgesiek más támogatásaként — felajánlott még további 10 ezer forintot is kasszájukból. Befejezésül Molnár Miklósné dr., a Heves Megyei Közgyűlés alelnöke eddigi támogatásuk folytatását ígérte a hazai, a megyei falusi turizmushoz, s máso- 'kat is hasonlóan sokoldalú segítségre biztatott. Dr. Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének elnöke összefoglalójában, zárszavában pedig annak a társadalmi segítségnek a kezdeményezéséről beszélt részletesebben is, amiről rövidesen a kormányt is tájékoztatják az eddiginél még határozottabb, hathatósabb patronálást remélve. Gyóni Gyula A pedagógusbecsület védelmében A lapunk november 11-i számában megjelent „Pedagógusok felelőssége?” című cikkünk nyomán levelet kaptunk a hatvani Kodály Zoltán Általános Iskola nevelőtestületétől. A cikket a tantestület megvitatta, s a nevelők úgy határoztak, elmondják véleményüket, mivel úgy találják: az írás nem fest róluk reális képet. Mint írják: a pedagógusfelelősség és -erkölcs mellett pedagógusbecsület is van a világon... Nos, a cikkben szereplő képviselő-testületi ülésen — csakúgy, mint az oktatási bizottság ülésén — azt fejtette ki az előterjesztő, dr. Molnár Lajos, hogy az óvodákban és az iskolákban dolgozó pedagógusok fejében tiszta fényt kell gyújtani, lámpást kell adni kezükbe, hogy az ifjúságnak világítson, utat mutasson. Feltételezi, hogy a szervezendő kurzus az egyetlen lehetőség arra, hogy az okatók, nevelők a természetes emberi normákat, viselkedési formákat, erkölcsi magatartást, hazaszeretetet, stb. megismerjék, megtanulják. Az iskola levélíró nevelőiben — felháborodásuk mellett — többek között ilyen kérdések fo- - galmazódtak meg: a felsorolt normákkal ezek szerint nem is rendelkeznek a pedagógusok? Ha nem, egytől-egyig erkölcstelenek, nem szeretik hazájukat? Mégis, hogyan végzik akkor munkájukat? Milyen alapon meri bárki is megkérdőjelezni a pedagógusok erkölcsét? Ez nem a személyiségi jogaik megsértése? Vajon milyen és hol szerzett tapasztalatok vezették dr. Molnár Lajos urat következtetéseinek levonására ? Csak a pedagógusok a rákosista ideológia és gyakorlat áldozatai? A munkások, mérnökök, állatorvosok nem? Csak ők születtek bele, éltek, dolgoztak az elmúlt évtizedekben ebben az országban? Csak a pedagógust lehet és kell minden rendszerben „ átalakítani ”? S vajon azok a neves előadók, akiket majd meg-t hívnak, az eltelt két esztendő alatt új erkölcsű, más emberré váltak? Hiszen valaha ők oktattak a főiskolákon annak a másik rendszernek az erkölcsére. Vajon ők is részt vettek egy kurzuson, s rögvest másokká váltak? „Há tehát részt veszünk a tervezett valláserkölcsi tézisekhez kapcsolódó előadásokon, akkor megtisztulunk, tiszta fény gyúl fejünkben, világítunk, erkölcsössé, hazaszeretővé válunk, dolgozhatunk pedagógusként. S ha mi nem veszünk részt ezen, akkor mi lesz? A ránk húzott „vizeslepedő” rajtunk is marad?” — fejezik be levelüket a tanárok. Szívességbank Ha már a segíts magadon... jelszó nem segít! Ez a mottója annak a vállalkozásnak, amelyet a hatvani városi művelődési központ hoz létre. Megdrágult világunkban olyan segítőkész emberek közösségét — „bankját” — szeretnék kialakítani, akik hajlandók lennének szívességért szívességgel fizetni. Arra alapozván, hogy biztosan sok mindenhez értenek a hatvaniak, de előfordul, hogy tanácstalanul állnak egy elromlott porszívó felett, vagy nem tudják biztosítani gyerekük felügyeletét egy-két órára. A „banktól” ezért bárki kérheti valamely embertársa segítségét, cserébe pedig tartozik felajánlott szívességeinek valamelyikével a klub bármely tagjának. Az adatbankba bármilyen „tudományukkal” jelentkezhetnek a tagok: például ruhaátalakítás, kerti munkák, kutyasétáltatás, vacsorafőzés, korrepetálás, stb.. — egyszeri alkalomra, plusz-mínusz alapon. A szervezők abban bíznak, talán egy kicsivel olcsóbb, gondtalanabb lesz annak az élete, aki jelentkezik a klubtagok körébe a városi művelődési központban személyesen, vagy a 12-283-as telefonszámon. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást a helyszínen kaphatnak. A hozzátartozók virágai lepik el a talapzatot Alapítvány a kegyeleti emlékhely kialakítására (Folytatás az 1. oldalról) Ez utóbbit teljesítették ezen a napon — ha jelképesen is — az emlékmű avatásával, amely dr. Galló Ferenc, Hernádi Ferenc és az Ostrosért Baráti Kör kezdeményezésével jött létre a lakosság, valamint az önkormányzat jelentős anyagi támogatásával. Elmondotta még a polgár- mester: a megalakult baráti kör azon fáradozik többek között, hogy a hősi halált haltak tiszteletére kegyelei emlékhely létesüljön több szoborkompozíció felállításával, S hogy ez valóra is váljék, az önkormányzat alapítványt hozott létre a finanszírozására. — Kívánom, hogy ez a hely méltóan állítson emléket minden áldozatnak, katonának, spolgári személynek, akik az esztelen háborúk áldozataivá váltak. Légy en-e hely fennen hirdetője annak az örök igazságnak, nincs olyan megalázó, vert helyzet, amelyből az ember né találná meg a kiutat... — mondta avatóbeszéde végén a polgármester, aki ezután leleplezte az emléktáblát, amelynek márványára felvésték az elesettek névsorát, majd a község plébánosa, Mi kólái Vince felszentelte az obelisz- ket. Az ünnepi szertartást koszorúzás követte. Elsőként Kisari Zoltán és Dudás József jegyző helyezte el az önkormányzat virágait a két világháborúban elesettek emlékére állított emlékmű talpazatán, majd a hozzátartozók gyújtottak gyertyát végső kegyeletként. Később a művelődési házban a tiszteletadók részvételével az alkalomhoz illő kulturális műsor zárta az eseményt. (fazekas) „Megrendítő kísérlet” Megnyílt a hatvani portrébiennálé A fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Hatvani Galéria érdeklődőkkel zsúfolásig telt emeleti termében szombaton délelőtt — Papp István hangulatteremtő gitárjátékát követően — dr. Feledy Balázs, a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának szakosztály-igazgatója nyitotta meg az Arcok és sorsok című Vili. Országos Portrébiennálét, méltatva a vállalkozást és a művekkel bemutatkozó csaknem száz festő, szobrász teljesítményét. Mit tükröz, mit jelent ez a Hatvanban meghonosodott seregszemle? Miért fontos az egyetemes magyar képzőművészeti életben? Dr. Feledy Balázs beszédéből csak az erre adott választ idézzük az alábbiakban: — Örömmel vállaltam ezt a tárlatnyitást, mert nagyra becsülöm a rendezvénysorozat értékeit, mert fontosnak tartom az ember művészi megjelenítését. És itt erről van szó. Hiszen, az arcokban mindig benne vannak a sorsok, s a sorsok talán a legplasztikusabban és leghitelesebben arcokon keresztül ábrázolhatok. Vagy ahogyan David Piper fogalmazta meg „A művészet élvezete” című nagyszerű könyvében: „...művészeti témák tekintetében alighanem a portréfestészet a legmeg- rendítőbb kísérlet a megőrizhe- tetlen megőrzésére, ugyanis az ember múlandóságával dacol.” A nyitóbeszéd után adta át Szi- nyei András polgármester a különböző — helyi, megyei, országos — szervek által alapított jutalmakat és kitüntető diplomákat az alkotóknak. Az aranydiploma és fődíj ezúttal Újváry Lajos Munkácsy-díjas festőművészé lett, ezüstdiplomával és második díjjal Bozsonyi Arany festő és Kubisch János szobrász művét méltányolták, bronzdiploma és harmadik díj pedig Giczy János festő, illetve Pogány Gábor, Sz. Egyed Emma és a hatvani származású Sz. Nagy Mária szobrászművészek teljesítményét koronázta. A Galéria érmét és jutalmát az idén Patay László Munkácsy-díjas, érdemes művész kapta, aki immár két évtizede támogatja az intézményt, s a Képzőművészeti Főiskola tanszék vezetőjeként sok fiatal tehetséget juttatott hatvani bemutatkozási lehetőséghez. (m. gy.) _ L I Á n Alagutr iar megkérdezte — iéijyle volt némi bi: arra várunk, l, mi ví eonytal hogy in az alagút végén...? * inság. Mert hát ismerjük a réges-régi ki timiiiy mioia egy aiagutuan vagyuipK, i 1 vegére érjünk, lessük, hogv feltűnjön í_ a fény. Aztán1 valaki hirtelen rákérde .fpn Hprpno ___ z : mi van a sötét folyosó vi ° Őrülel szervein! valahol, ba, és fe , de lehet, Ihogy az alagút végén nem dereng semm en Kínos, nosszantarto utazás alatt bizony az erzei t is átalakulhatnak* Lehet, a zsigereinkben benne va hogy minek kéne következnie, de mindez csalóka lejtőnk. i. n is fi Pépig igg. Az lenet, nog] alagátban a az aiagutoan nem is oivan rossz. i\tt< (Italában szélcsend van. sőt oldalt kelteim A iS és meleg sárga fényi behatol égy ilyen pi ban át lehet ölelni a már talán nem is bái „intézmény”, árad 1 Nehotrarikozzun bet, hogy egy tisztá könyörgöm, lojnklt fények hirtelen eltűi pontosan, ilyen nos lennének a viszony :k égnek. A sárga fény otthonos és egyben ágút romantikus is ugyanakkor, ha a vonat iha és jótékony sötétségbe, akkor a kupé- nőt, végig lehet simítani a részeket. Ha az mánk, ha egyszer csak minden úgy marad- tenaiy az aiagui lenye^enen egy naratsagos •előle valami kávéházi derű, némi oltalom, k meg az alagutat kedvelő emberen, mert son gonosz emberek állnak, s azt üvöltik: ! Az is könnyenmegtehet, hogy a kellemes mek, és akkor kész. Ki tudná megmondani szú út közben, milyen napszak lesz éppen ok. Teszem azt, az alagútban a már leírt vonzó tényék, m Geisius-iok, kiszamitnaiosag, nyugalom, s mikor a vénére érnénk, akkor ott énnen éiiel volna, csikorgó jan il aár, fagy, éjs metsző szelek. Tudjuk azt is, hogy éjjel nágyo Hci van, icicn meg nagyon niucg, icnai na teszem azi, ej yen helyzetben érnénk ki, akkor az alagút végén semmifé n e lény neip vo Ott kukk< inai lnánk í vonat ablakában hosv akkor most azért van-c ilyen sötétL im rt aZ alagútban vagyunk, avagy azért, mert JUHMI1IY UCIUlVt«« • — Tökmindegy, s öté( van... — szólalna meg a háttérbe négy p raktikus női hing. i H— Es berantana a kupéba. Havas András Köszöntő ősi magyar főnemesek — akiknek családjai a meghívó invitálása szerint is uralkodókat adtak az országnak, kastélyokat, várakat emeltek erősségül, hadsereget szerveztek, mezőgazdaságot, ipart tápláltak, művészeteket pártfogoltak, s ha kellett, az életüket áldozták a csatamezőkön — kezdték a hét végén első világtalálkozójukat a budapesti Atrium Hyatt Szállodában. Hunyadiak, Zrínyiek, Bethlenek, Rákócziak, Esterházyak, Festeticsek, Batthyányiak és mások leszármazottai gyűltek össze, hogy lássák egymást, meg a régi hazát, amely — ha mindüket el sem űzte — azért valamennyiü- ket többé-kevésbé meghurcolta, büntette, bántotta. Egyféle kései kárpótlás valamennyiüknek a szabad, közös összejövetel, az újbóli vígasság, amelynek programjába némi országjárás is bekerült. A valamikori recski kényszermunkatábor felkeresése sem maradt ki a látogatássorozatból — ilyenformán e helyről, Heves megye napilapjának hasábjairól is szól a köszöntés a vendégeknek. S ha már a történelmet emlegetjük: velük együtt természetesen, ez alkalommal is kijárnak még a köszöntő szavak a többi nagy múltú családnak. Leginkább pedig mindazon Kisnek, Nagynak, Szabónak, Kovácsnak, Tóthnak s társaiknak, akik a legutóbbi esztendőkben is any- nyi mindent tettek Magyarországért — de fáradozásukat, áldozatvállalásaikat, elvitathatatlan eredményeiket még ma sincs idejük, módjuk ünnepelni egyszerű, olcsó kisvendéglőben
