Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-13 / 266. szám

Figyelő Esélylatolgatás Kupa Mihállyal Kitörés 92 címmel Budapes­ten gazdasági konferencia kez­dődött — vállalkozóknak. Vita­indító előadást tartott Kupa Mi­hály pénzügyminiszter, a konfe­rencia egyik védnöke; őt kérdez­te Havas Henrik. — Milyen kitörési esélyei van­nak Magyarországnak a térség országaihoz hasonlítva? — Nagyon veszélyesnek tar­tom, hogy Magyarországot, Len­gyelországot és Csehszlovákiát összehasonlítva azt firtatják, hogy melyikük helyzete jobb. Hasznosabb, ha együttműkö­dünk, hiszen ezek az országok együttesen már jelentős piacot képeznek. Kétségtelen, hogy Lengyelország nagyon nehezen heveri ki azt a tíz év válságot, amit a Jeruzelsky puccs után vé­gigszenvedtek. Északi szomszé­dainknál az ideológiai agymosás mélyen visszavetette a társadal­mat. Magyarországon a helyzet tényleg jó, a magyar munkások­tól, a magyar mérnököktől a kül­földiek is el vannak ragadtatva, mert ilyen alacsony jövedelme­kért ilyen magas szakmai és szel­lemi teljesítményt máshol nem produkálnak. A magyarok kez­dik megtanulni a piacgazdálko­dást. Próbálnak megfelelni az európai normáknak. — A kialakulóban lévő vállal­kozói réteg jelenleg nem népsze­rű Magyarországon. Az állam már nem, az új tulajdonosok, a vállalkozók pedig még nem tud­nak szociális módon gondoskod­ni a rászorultakról, akik egyre szélesebb réteget alkotnak. Ez társadalmi robbanáshoz vezet­het. — Az emberek nehezen tole­rálják, hogy a társadalmi különb­ségek roppant mértékben meg­növekedtek. Nem az a baj, hogy valaki meggazdagszik, inkább az, hogy a leszakadó rétegekről az államnak kellene gondoskod­nia, ez viszont nagyon nehezen megy. A nivellált elosztási rend­szer az államnak is kényelme­sebb. Sokkal nehezebb kimon­dani, hogy vannak szegények és vannak gazdagok. A vállalkozói rétegtől még nem lehet elvárni, hogy humanista legyen. Majd az lesz, de előbb tőkét kell felhal­moznia. Addig a szociális prob­lémák megoldása az államra vár. — Várhatóan nemzetközi be­fektetési tanácskozást szerveznek jövőre Budapesten, s ez alkalom­mal a befektetők, illetve a tőkére váró kelet-európai országok a le­hetőségeket számba vehetik. Ma­gyarország mit tud majd felaján­lani a befektetőknek? — Mérjük fel reálisan, hogy mik az előnyeink és a hátránya­ink a többi országhoz képest. Azt hiszem, hogy egy ilyen konferen­cián a magyar gazdaságnak jó a pozíciója. A gazdasági szféra 60 százalékában a piacgazdaság uralkodik. Továbbá azért va­gyunk még jó pozícióban, mert a magyarok két dolgot nem fogad­nak el: azt, hogy helyzetük tartó­san és jelentősen romoljon, a má­sik, hogy bármilyen versenyben lemaradjanak. HT Press HÍRLAP, 1991. november 13., szerda 7. A mesterek találkozójára készülnek A Münsteri Kamara és az Eger és Vidéke Ipartestület kézfogása — Tulajdonképpen ennek alapja az az egyezség, amely a két ország kormánya között még ta­valy márciusban jött létre a gaz­daság szak-, valamint a vezetők képzésével és továbbképzésével kapcsolatosan. Az együttműködés keretein belül mindkét szervezet munkál­kodik egy tartós kapcsolat létre­hozásán, az összes iparág kölcsö­nös hasznosításán. A legfonto­sabb a rendszeres információ- és tapasztalatcsere. Ebben többek között benne foglaltatik a kisipari üzemek munkaszervezése, különös te­kintettel minden kézműiparral kapcsolatos problémára, a kisi­pari üzemek gazdasági támoga­tása, a vásárok és kiállítások szervezése épp úgy, mint az ipar­testületek és szakmai egyesülé­sek alapítása és szervezése. — Mennyiben segíti a kapcso­lat magát a piackutatást? — Igen tanulságos számunkra, hogyan végzik ezt Németország­ban. A Münsteri Iparkamara amint piacot talál, segíti a leg­megfelelőbb vállalkozókat már a beruházások kezdetétől. Ez nemcsak a különféle hitelekre vonatkozik, sok egyéb téren is bábáskodnak az iparosok felett. Nos, ezt a módszert szeretnénk mi is átvenni. November köze­pén két német gazdasági szak­ember érkezik Egerbe, akik a te­rületünkön tájékozódnak, tanul­mányt készítenek a támogatás lehetséges formáiról. Ez az egész környékre kiteljed, a gyöngyösi­ekre, a hatvaniakra épp úgy, mint az egriekre. — Az együttműködési megál­lapodás alappillére a szakmai képzés, a továbképzés... — Határozott tendencia, hogy az úgynevezett „keleti blokk­ban” olyan oktatási centrumot hozzanak létre, amely a nemzet­közi szabványnak megfelelő szakmunkás-bizonyítványt ad. Nos, a jövőben Krakkó után Egerben is létrejön egy kiképző központ — az erre vonatkozó együttműködési szerződést de­cember 11-én írjuk alá Münster- ben, a közgyűlés előtt. Ez olyan lehetőségeket ad, amellyel a szakmunkástanulók, a segédek, a mesterek az európai szolgáltató piacra is ki tudnak lépni. — A szakmai intézmények kö­zös alapítása egyben tehát konk­rét gazdasági eredményeket is szül? — Hogyne. Nagyban segíti a gépek beszerzését, beállítását, a szerszámok, nyersanyagok vá­sárlását is. Egyben hozzájárul a technológia, a munkahatékony­ság fejlesztéséhez, a jártasság el- ményítéséhez. Egyébként hama­rosan a Münsteri Kamara ügyve­zető igazgatóhelyettese is Eger­be érkezik: látogatást tesz váUal- kozóink műhelyeiben, s előké­szítjük a decemberben Egerben megrendezésre kerülő mesterek találkozóját. Mikes Márta 500 milliárdra becsülik Mekkora a magyar magántőke? Egyre gyakrabban hallunk olyan nagy értékű üzletekről, amelyeket magyar magántőké­sek, illetve magántulajdonosok társaságai kötnek. Több milliár­dos vagyonok halmozódtak fel magánkézben. Komoly ipari üzemek vannak már magántulaj­donban. A legismertebbek: Petrenkó János, a Peko Művek, vagy Pin­tér József, a Pintér Művek tulaj­donosa már nem egyszerűen csak egy-egy gyárat, de valójá­ban szerteágazó csoportos vál­lalkozásokat irányít. Nemrég röppent fel a hír, hogy magántulajdonosok közel 600 millió forintért megvásárolták az Ybl Bank részvényeinek többsé­gét és egy szintén magyar ma­a HEVES MS HÍRLAP Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! EGER, Baíkfczy u. 7. a. 3301.{PF.:23)T.:36/13-644 Fax: 36/12-333 Egy lap amely a megye minden olvasójához szól! gántulajdonosi társaság vételi szándékot jelentett be az egyik legnagyobb magyar vállalatra, a Videotonra. Az, hogy mekkora nagyság­rendet képvisel a magántőke a gazdaságban, szinte megállapít­hatatlan. Az adózási és egyéb szabályok erősen visszafogták a magánvállalkozásokat, ponto­sabban ösztönözték, hogy rejtett formákban, a fekete gazdaság­ban fejlődjön. A Privatizációs Kutatóintézet Lábadozásunk évei című kiad­ványa kísérletet tett a magán­szféra teljesítményének megálla­pítására és igen érdekes ered­ményre jutott. A magánszektor már most másfélszer akkora eredményt mutat fel, mint az állam, mintegy 2000 vállalata évi 100 milliárd forint adózott eredményt tud fel­mutatni. A 12 ezer magáncég il­letve vállalkozó adózott, illetve az adózást kikerülő eredménye eléri a 150 milliárd forintot. A legfőbb ágazatok, ahol a rej­tett jövedelmek kialakulnak: az idegenforgalom, a magán-építő­ipar, a vendéglátóipar és a keres­kedelem. A szakértők szerint az itt keletkező nem hivatalos devi­zabevétel eléri a hivatalos ide­genforgalmi bevételek 2-3-szo- rosát. Ez mintegy 2 milliárd dollár évente. Ezek alapján a magán- szektor haszonhányada megha­ladja a bankbetétek kamatait — ami logikus, hiszen egyébként a bankban tartanák a pénzüket — ez közel 50 milliárd forintos éves nyereséget jelent. A tapasztalatok szerint a ma­gán-építőiparban, a könnyűipari bedolgozók körében, a vendég­látóiparban és a kereskedelem­ben egy bejelentett dolgozóra 4-10 be nem jelentett dolgozó jut. Abból kiindulva, hogy a be nem jelentett dolgozók által ter­melt nyereség legalább akkora, mint a bejelentett dolgozókra ju­tó, feltételezhetjük, hogy a ma­gánvállalkozások adózott nyere­ségének 4-10-szerese is lehet a valós nyereség. Ez az adózott nyereséggel együtt közel 70 mil­liárd forint. A magánszektornak éves 150 milliárdos nyeresége van. Ebből következtethetünk a magyar ma­gántőke nagyságára is. Ahhoz, hogy évi 150 milliárd forint ka­mat keletkezzen a bankban, leg­alább 50 milliárd forintos betétre van szükség. Tehát a termelői és szolgáltatási szférában működő magyar magántőke értéke meg­közelíti az 500 milliárd forintot. HT Press Világ­gazdaság sorokban Bécs — A magyarországi árszín­vonal már közelít az ausztriaihoz — állapította meg ez év nyarán 50 élelmiszer- és háztartási áru­csoport körében végzett felmé­résében a Nielsen osztrák piac­kutató intézet magyarországi fi­ókja. A felmérés szerint míg a magyarországi átlagkereset egy- harmada az osztrákokénak, ad­dig a bolti árak csupán 30 száza­lékkal maradnak el az ausztriai áraktól. Bukarest — Hivatalosan is 180 lejt adnak hétfőtől Románi­ában egy amerikai dollárért a lej új, egységes árfolyamának beve­zetése nyomán. A lej új árfolya­ma a túlértékelt hivatalos 1 dol- lár/60 lejes és a rendkívül nyo­mott szabadpiaci 1 dollár/300 lejes árfolyam között helyezke­dik el. A Román Nemzeti Bank kormányzója azt reméli, hogy az amerikai dollár árfolyama a 200 lej körüli szinten stabilizálódik. Részint a leértékelés hatására, de a szubvenciók megvonása miatt is, jelentős áremelések várhatók. Szakértők szerint az alapvető áruk és szolgáltatások ára akár 80-100 százalékkal is emelked­het az elmúlt egy év 200 százalé­kos inflációja után. London — Az építőiparban, a feldolgozóiparban, a szállítás- ban-közlekedésben, a pénzügyi szolgáltatásokban és az idegen- forgalomban aktív 2500 legna­gyobb brit cég körében végzett reprezentatív felmérés szerint 44 százalékuk tevékenykedik Ke­let-Európábán és további 18 szá­zalékuk kelet-európai tevékeny­séget tervez a közeljövőben. A Kelet-Európábán aktív brit cé­gek körében egyelőre a legnép­szerűbb Lengyelország: 53 szá­zalékjelentett lengyel ügyletet az elmúlt három évről. 45 százalék­nak Csehszlovákiában, 44 száza­léknak Magyarországon, 41 szá­zaléknak a Szovjetunióban ala­kultak vállalkozásai az utóbbi három évben. Brüsszel — Azonnali összeu­rópai tárgyalásokra szólított fel Jacques Attali, az Európai Újjá­építési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke az egész Euró­pát átfogó közös piac kialakítá­sáért. Európának 40 országot felölelő közös piacra van szüksé­ge — mondta Attali, utalva arra is, hogy a Szovjetunióból kiváló köztársaságok önálló államként vennének részt benne. Attali szerint a kérdés az, hogy vajon a páneurópai közös piac az EK és a kívülállók egyenkénti tárgyalá­sa révén alakul-e, vagy pedig egy új struktúra megteremtése ré­vén. (MTI) Az Expo-ról nem dönthet népszavazás? Semmi kétség, előbb vagy utóbb — sokak szerint inkább előbb — összegyűlik a kérdőíveken (lega­lább) 100.000 érvényes aláírás, amely népszavazás kiírását javasolja a 95-os Expo megrendezése ügyé­ben. A Ferenczy Europress munkatársa arról ér­deklődött jogi szakemberektől, hogy mit jelent, mi­lyen következményekkel jár az, ha az esetleges refe­rendum igent mond a világkiállítás megrendezésé­re. — A törvényi előírások egyértelműek. Ha a meg­szabott részvételi aránnyal lezajló népszavazáson az Expo megrendezése mellett voksol a többség, akkor ezzel végérvényesen pont kerül a világkiállí­tás körüli viták végére. Más szóval sem a kormány­nak, sem a parlamentnek nincs joga és lehetősége a további mérlegelésre — az Expo-t meg kell rendez­ni! S ezen az sem változtat, hogy esetleg megalapo­zott gazdaságossági számítások és egyéb körülmé­nyek a megrendezés ellen szólnak. — Ebben a vonatkozásban tehát világosak az elő­írások. Nehezebb azonban az egyértelmű válasz ar­ra, hogy egyáltalán kiírható-e referendum a világki­állításról? A népszavazásról és népi kezdeménye­zésről szóló 1989. XVII. törvény ugyanis kimondja, hogy nem bocsájtható népszavazásra a költségve­tésről, a központi adónemekről és illetékekről, a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények. Márpedig egyik oldalról a világkiállítás tekinthető egy önálló, önmagában kerek egészet alkotó orszá­gos méretű vállalkozásnak, kezdeményezésnek, amelynek közvetlen formai kötődése nincs a költ­ségvetéshez. De felfogható úgy is, hogy ha az Expo- ról döntünk, akkor egyszersmind az államkasszá­ról, a költségvetésről is határozunk. — Ha tehát „szorosan” értelmezzük a törvény szövegét, valószínűleg nem írható ki népszavazás a világkiállítás megrendezéséről. Vagyis a kulcsszó az értelmezés. A világos válaszhoz nélkülözhetetlen, hogy az erre illetékes fórum állást foglaljon abban, miként lehet és kell helyesen értelmezni az idézett 89-es törvényt. (domi) Ferenczy Europress Még márciusban történt, hogy Észak-Westfáliából Egerbe láto­gatott a Münsteri Iparkamara ügyvezető igazgatója azzal a céllal: fölvegyék a kapcsolatot az Eger és Vidéke Ipartestülettel. Az egriek székházában sor került egy megbeszélésre, amelyen nagy vonalak­ban kirajzolódtak az együttműködési megállapodás főbb vonalai. Az elkövetkező hónapok levelezéssel teltek el, majd október elején Horváth Gyula, az Eger és Vidéke Ipartestületének elnöke vezeté­sével küldöttség utazott Münsterbe. Az itt megszületett partneri együttműködésről Horváth Gyulát kérdeztük:

Next

/
Thumbnails
Contents