Heves Megyei Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-13 / 266. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. november 13., szerda Teremtés semmiből, az időben Krisztus és a természettudomány A magyar származású bencés szerzetes, Jáki Szaniszló — jelenleg a Seton Hall Egyetem tanára (New Jersey), a Pápai Tudományos Akadémia tb. tagja, Templeton-dijas tudománytörténész, aki teológiából és fizikából szerzett doktori fokozatot, néhány napig hazánkban tartózkodott. Több előadást tartott, többek között Budapesten és Egerben. Itt dr. Seregély István egri érsek töltötte be a házigazda tisztét. Eddig megjelent művei alapján „Krisztus és a természet- tudomány” címmel foglalta ösz- sze tudományfilozófiai nézeteit. — Krisztus és természettudomány: egyesek szemében lehetetlen vállalkozásnak, mások számára igen nehéz, szinte megoldhatatlan feladatnak tűnhetik egy napon említeni e kettőt. Ez a törekvés egyenesen abszurd a felvilágosodás, a XIX. századi materializmus és a XX. századi liberalizmus szószólóinak alaptéziseit tekintve. E szellemi áramlatok kart karba öltve hirdették, hogy a természettudomány az emberiség igazi megváltója, és hogy legelőször is a názáreti Jézusba, mint Megváltóba vetett hitet kellett kitörölni az emberek fejéből, hogy a tudomány végre megszülethessen Galilei és Newton századában — mondotta ízes magyarsággal az előadó. Először is arra hívta fel a figyelmet, milyen léptéket, mértéket kell használnunk, ha a tudománytörténész gondolatmenetét, okfejtését követni kívánjuk. Jáki professzor a teológia és a fizika alapjairól indít, amikor kritika tárgyává teszi az ariszto- telészi világképet, azt a panteiz- must, amit az ókorban elfogadtak, és azt a másikat, amelyet napjainkban — a tudományos felfedezések és a szaporodó teóriák bűvöletében hirdetnek. A történelmi dátumok, események csak annyiban érdeklik őt, amennyire eligazítják hallgatóságát a tájékozódásban. Mint fizikus, Newtonra hivatkozik legelőbb, akinek „az alma a fejére esett”, megtanítván őt a gravitáció elméletére és a világ újraértelmezésére. Ez az angol lángelme korának nyomasztó tekintélyévé nőtt, és elfeledte-eltakarta Descartes teljesítményét, noha a francia sokkal többet adott a világnak az egy „cogito, ergo sum” (gondolkodom, tehát vagyok) axiómánál. A tudomány századaiban viszont mindent elkövettek, hogy a középkor tudományos eredményei összességükben — a történelmi eseményekkel egybesöpörve — megkapják a feledést és a sötét középkor feliratot. (Ma már ocsúdunk ez alól a megvetés alól.) De a felfedezések, a kialakuló tekintélyek láncolatában úgy van ma is az emberiség, hogy bizonyos megállapításokat, következtetéseket akkor is elfogadunk, vagy jobb híján kénytelenek vagyunk elfogadni, ha a szaktekintély azt bizonyítékok nélkül kinyilatkoztatja. Manapság különféle elméletek, szimbólumokkal körülbástyázott képletek tolakszanak elfoglalni az emberi tudatban a fő helyet. Az atomkorba belépve csak szaporodtak ezek a számításokon és feltételezéseken nyugvó teóriák. Mindenki hivatkozik előre-hátra, hiszen Koper- nikusztól fel-le, megannyi bizonyosságot igyekezett lelni már a kutató európai ember, a világról és önmagáról. A meglepetések a kutatás mentén felsorakoznak. Például: „Majdnem negyedszázaddal Teilhard halála után, 1978-ban jelent meg az első olyan rendszerezett tudományos munka, amely a fejlődés folyamatát, mint kataklizmák sorozatát mutatta be. Ügy látszik, e kataklizmák kb. 26 millió évenkénti rendszerességgel ismétlődnek. Egy csapásra fény derült arra a rejtélyre, amit Darwin sem tudott megmagyarázni: miért tűnnek el hirtelen egész fajok, hogyan keletkeznek teljesen újak?” — kérdezi előadása-okfejtése közepén a professzor. És ha innen kapcsolunk vissza a Bibliára, a bűnbeesés előtti és utáni „állapotra ”, mintha a tételek válaszolnának egymásnak. Nem a középkori természettudomány rehabilitációjaként említette, hanem azért, hogy a tekintélyek által eltemetett előzményeket bemutathassa Jáki professzor, Pierre Duhem francia fizikus felfedezését Jean Buridan munkásságáról. Ez a tudós a XIV. században, a Sorbonne- on oktatott, és ezt a szakaszt írta le egyik okfejtésében: „Amikor Isten megteremtette a világot, tetszése szerint mozgatta az égitesteket; és ekképpen mozgatván őket, kezdő lökést adott nekik. Ez azután továbbra is mozgásban tartotta ezeket anélkül, hogy Istennek mozgatnia kellett volna őket, leszámítva azt az általános befolyást, mellyel minden eseményben, ami csak megtörténik, cselekvőén vesz részt... És ezek a kezdő lökések... a későbbiekben sem csökkentek vagy lanyhultak, mert az égitestek nem akartak másféle mozgást végezni. És ellenállás sem volt, amely csökkentette vagy tompította volna ezt a kezdő lökést.” E gondolkodásmód egyik legfigyelemreméltóbb vonása az, Jáki professzor szerint, hogy Buridan habozás nélkül elvetette Arisztotelész tanítását, mely szerint az egek mozgása minden fizikai mozgás forrása. Világos, hogy Buridan hite a semmiből (ex nihilo) és időben (in tempore) való Teremtésben különleges erővel bírt. Buridan teremtéshite elválaszthatatlan volt Krisztushitétől, akiben Pál szavai szerint az Atya mindent teremtett. Buridan számára a názáreti Jézus, a hús-vér ember volt az Atya egyszülött fia, az unigenitus, a mo- nogenesz. És Buridan hatott a maga korára. Arisztotelész kommentáljál az egyetemi könyvtárak megőrizték. Buridan elmélete a tehetetlenségi mozgásról kétszáz év elteltével is minden mozgáselmélet állandó tényezője maradt: máskülönben Kopernikusz nem élhetett volna vele olyan magától értetődően. Arra itt nincs hely és mód, hogy az evangélium, az Ószövetség szakaszait idézzük, Pál apostol, János evangélista szövegrészeit egymás mellé állítsuk az Is- tenfiúság bizonyítására. A természettudomány is a maga egzakt módszerével — megtalálja a kapcsolati rendet a hittételekhez. Isten, az Atya teremtette a világot, és ennek a teremtésnek a tengelyébe állította az Egyszülöttet, az Unigenitust, a Mono- genészt. És még egy látszólag köznapi összefüggést kell ide sorolni, hogy a hitbéli és logikai folyamat képszerű is legyen. Az egyház keletkezésének első pillanatától hirdette tanait, ahogyan azokat ma az evangéliumokból ismerjük. Ismertek az üldöztetések, amelyeket elszenvedett. Decius és a többiek, a császárok és szolgáik számolatlanul küldték halálba a mártírokat, akik hitükért meghaltak. És közben görög, római és zsidó gondolkodók is kérdezgették maguktól és másoktól, vajon hogyan is áll a keresztényi világrend az arisztotelészihez képest. És végül is nemcsak a birodalom hatalmi rendszerében történt meg a váltás három évszázad alatt, hanem a gondolkodásban is. Innen nézve tekinthetjük Buridan nagy felfedezését az arisz- totelészi zsákutcából kivezető útnak. Akár axiómaként is elfogadhatjuk, hogy az emberi okosság nem más, mint jó ítélettel válogatni az eszmék és tények sokaságában. Óvatosan kell válogatnunk, fel kell ismernünk a helyes eszméket, értékelni a tényeket, hogy jó válaszra leljünk magunkban. Nem vonhatjuk kétségbe azt sem, hogy a természet tényei és törvényei megbízhatóak; a történelmi változásokról pedig elmondhatjuk, ha valamikor, most, korunkban beláthatjuk, minő esetlegességek ezek és hányféleképpen értelmezhetők. „A tények végül mindig diadalmaskodnak” — mondotta Bacon. A Genezis első mondatától a mai, tudományosan kifejtett és igazolható álláspontig hatalmas gondolati ív feszül. Ezt kell látnunk. De nemcsak a hit fényénél, hanem az értelem világosságában is. Ez a jegyzet csak érintése a témának, amit Jáki professzor felvázolt egri hallgatóságának. Okulásul és emlékeztetőül. (farkas) egy cmjí ~\ Nikita S ajnálom, hogy ezt a filmet Egerben csak az Ifjúsági Házban, és csak négy alkalommal vetítették. Sajnálom azokat, akik nem látták, esetleg csupán azért, mert semmit nem mondott nekik a főcím — Nikita —, meg amúgy is olyan oroszosán hangzik, mit lehet tudni. Sajnálom, hogy Magyarországon a reklám még mindig olyan színvonalú, amilyen, és hogy csak tömegtermékekre jut a propagandából, aminek következtében a Terminátor kettőt hangos csinnadratta közepette harangozhatták be, míg erre a filmre egy halvány sóhaj se futotta. (Vagy csak pont annyi..!) Végre egy valódi mozi. Ahol a kép nem magáért való, ahol a színek, a beállítások igenis indulatokat, szorongást, szerelmet tükröznek, ahol a cselekmény maga nem is olyan fontos. Tulajdonképpen becsaphatnánk magunkat, nogy akciófilmet látunk — a moziplakáton valahogy így is hirdették —, de ne tegyük, nem érdemes. Persze, néha lőnek, sót, olykor nagyon is kemény, a tömény erőszak határait súroló jelenetek peregnek, folyik a vér, meg a hullákat felismerhetet- lenné maró folyadék (precízebb beállítottságú olvasók bocsássák meg, ha nem tudom a vegyszer pontos nevét...), még a haditechnikai arzenálból is kapunk némi ízelítőt — de mindezt módjával adagolják, finoman, amúgy francia szokás szerint. A lényeg: Nikita. Egy lány, akit kiemelnek egyfajta mocsokból — kábítószer, szakadt, semmire se való társaság —, és beledobják egy másfajta, kívülről talán tisztábbnak látszó szennybe. Továbbélésének ára, ha ügynöknek áll, és az államot szolgálja. Választási lehetősége voltaképpen nincs is, ám mégsem érezzük, hogy megtörte volna a Szervezet. Dolgozik, mert két munka között legalább békében hagyják. Igen, jó lenne ezt hinni: csöng a telefon, ő megy, lő kettőt, átöltözik, es utána kényelmesen eldől otthon a fotelben. Ám a film azért igazán jó, mert épp a két akció közötti várakozás feszültségét mutatja be, hátborzongató tökéletességgel. Hogy boldogság, velencei nászút, gondola — és akkor megcsörren a telefon, és be kell menni a fürdőszobába, és összeszerelni a távcsövespuskát, és lelőni egy ismeretlen nőt, majd tettetett nyugalommal befalni egy sonkás szendvicset. „Beállni” valahová, elkötelezettnek lenni valahol — ez a szabadság végét jelenti. Lehet bármilyen liberális, engedékeny a hatalom: adott pillanatban nem tétovázik, keményen behajtja a veit vagy valós adósságot rajtunk. És nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a hatalmat „elhárításnak” hívják... ... Doros Judit Az egri tanárképző főiskolán Bemutatkoztak a művésztanárok Mi vár iskoláinkra? Elkészült a közoktatási törvény koncepciója Göncz Árpád darabjának New York-i bemutatója Nagy siker jellemezte Göncz Árpád Rácsok című színművének ősbemutatóját a New York-i Riverside Shakespeare Company előadásában. A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség meleg ünneplesben részesítette az amerikai művészeket, a szerzőt, valamint az előadás rendezőit: Vámos Lászlót és az Egyesült Államokban élő Székely Andrást. Az elnök a hatvanas évek végén, hatéves börtönfogságából való kiszabadulása után írta a diktatúrák lélektanát elemző művét, amelyet Katharina és Cris- topher Wilson fordított angolra. Megalakult a Művelődési Egyesületek Szövetsége Az elmúlt hét végén megalakult a Művelődési Egyesületek Szövetsége. Alapítói: a Magyar Népművelők Egyesülete, a Budapesti Népművelők Egyesülete, a Komarom-Esztergom Megyei Szabad Művelődési Egyesület, a Baranyai Népművelők Egyesülete, a Csongrad Megyei Közművelődési Egyesület, a Vas Megyei Közművelődési Egyesület, a Hajdú-Bihar Megyei Népművelők Egyesülete, az Auréfio Pecei Művelődés-ökológiai Társaság, a Kulturális Idegenforgalmi Egyesület, a Bácskai Népművelők Egyesülete és a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Népművelők Egyesülete. A MESZ célja a kulturális és művelődési egyesületek összefogása. Az új szövetség elnökének Vitányi Ivánt választották meg. Zsúfolásig megtelt az Eszter- házy tanárképző főiskola zeneterme. A felfokozott érdeklődés minden bizonnyal — a régebbiek mellett — a most debütáló művésztanároknak szólt, akik a tanévben kezdték meg működésüket a főiskola ének-zene tanszékén. Az est programja meglehetősen koncepció nélkülinek tűnt. Az énekművészet csaknem minden területét érintette: dalokon és operaáriákon kívül duett és tercett is elhangzott az ars nova kiválósága, Machaut szerzeményétől a 20. századi ún. „francia hatok” tagja, Milhaud művéig. Baranyai Krisztina Richard Strauss különös dalvilágába vezetett a „Zueignung” szépen megformált, tudatosan felépített, minden külsőségmentes tiszta tolmácsolásával, míg Barta A nna az orosz klasszikus, Glinka „Iván Szuszanyin” c. operájának Antonyida-áriáját énekelte meglepő hangadottsággal, meggyőző drámai erővel. Kodály „Fáj a szívem...” kezdetű dalát adta elő mély átéléssel Dudás Anna, aki kamaraéneklésben is jeleskedett. Hegy esi Hudik Margit rutinos, színes egyéniség, amit többszöri pódiumra lépésével dalokkal, áriákkal bizonyított. Hangja könnyed, technikailag képzett, szövegkiejtése tiszta, érthető, ám némely esetben dinamikája differenciáltabb lehetne. Dunkel Norbert tehetséges, rendkívül sokoldalú muzsikus, aki előadott, kísért orgonán és zongorán, valamint saját művei bemutatásán közreműködött. Mint szerző, művei közül az impresszionista hatást tükröző 3 zongoradarabja emelkedett ki. Gábos Judit személyében egy kiváló felkészültségű, nagyszerű pianistát ismerhettünk meg. Beethoven c-moll variáció 32 változatán keresztül, különféle játékmódok bemutatása során megmutatkozott fölényes technikai biztonsága és csalhatatlan zenei ízlése. Marik Erzsébettel közösen látták el a zongorakíséreteket muzikálisan, magas színvonalon. Az est méltó befejező számának bizonyult Milhaud két zongorára írt „Scaramouche” c. szvitje Gábos Judit és Marik Erzsébet remek előadásában. A három tételes mű olykor banálisnak tűnő zenei anyagát át-átszö- vi a zeneszerző stílusára oly jellemző politinalitás, e kettősség eszközével fejezi ki groteszk humorát. A III. tételnek a szerző „Braziléra” nevet adta, melyben a brazil folklór vérforraló rumba ritmusát ötvözi jazz elemekkel. Az előadókat és közönséget egyaránt magával ragadó fergeteges karneváli hangulatú muzsikával az ismétlést követően is alig lehetett betelni. Figyelemre méltó, hangulatos zeneest tanúi lehettünk, ahol olyan előadókat ismerhettünk meg, melyekkel máskor is szívesen találkoznánk koncertek pódiumán. Működésük remélhetőleg pezsdítőleg hat, és új színekkel gazdagítja a város zenei életét. Nagy Miklós A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban — a különböző szakmai, érdekképviseleti fórumokon elhangzott vélemények figyelembevételével — elkészült a közoktatási törvény koncepciója, amelyet a miniszteri értekezlet is megvitatott, és alapvonalaiban elfogadott. Az elképzelések szerint a törvény minden magyar állampolgár számára alanyi joggá nyilvánítja az ingyenes oktatást az első szakképzettség megszerzéséig. Deklarálja a szabad iskolaválasztást, az anyanyelvű, illetve a magyar nyelvű írásbeliség elsajátításának jogát, a speciális neveléshez, az egészséges életmódhoz, egyes különleges adottságok kiműveléséhez és a diákszociális juttatásokhoz való jogot. A tankötelezettség 5 éves kortól a 16. életév betöltéséig tart, e periódusban a szülő köteles gyermekét nyilvános közoktatási intézménybe járatni. A helyi önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai, illetve az alapfokú iskolai és a diákotthoni ellátásról. Nemzetiségi és etnikai kisebbségek által lakott településen a helyi önkormányzat köteles nemzetiségi óvodai, illetve iskolai csoportot működtetni, és legalább öt igénylő, valamint megfelelő pályázó esetén anyanyelvű pedagógust kell alkalmazni — fogalmaz a törvénykoncepcióról készített minisztériumi összefoglaló. Az iskolarendszer képzési szintjeit úgy határozzák meg, hogy a korábbi formák megtartása mellett új iskolatípusok beindítását is lehetővé teszik. A művelődési tárca elgondolása szerint a közoktatási törvény kimondja, hogy nevelési-oktatási intézményben főállású pedagógusként csak pedagógiai képesítésű személy alkalmazható. Ez alól csak néhány művészeti tárgy szerződéses oktatása jelenthet kivételt. Igazgató csak az lehet, aki megfelelő képesítésen túl legalább 8 éves tanítási gyakorlattal rendelkezik — köti ki a tervezet. Figyelemre méltó rendelkezése a koncepciónak, hogy a pedagógus nem kötelezhető olyan munkára, amely az iskola alaptevékenységével nem függ össze, amely nem pedagógiai jellegű, illetve amely az iskola bevételét gyarapítja. A pedagógusok bérezése központi bértarifarendszer alapján történik, a közalkalmazottakra vonatkozó majdani rendelkezések szerint. A bértarifarendszer bevezetése fokozatosan történhet, előnye, hogy függetleníti a bérek mértékét, az egzisztenciális előrelépés módját és idejét különféle alkuktól s az intézmények mindenkori pénzügyi helyzetétől. A nevelési-oktatási intézmény igazgatójának kinevezéséről megtudhatjuk: a koncepció szerint az igazgatót az iskolaszék javaslatára a fenntartó nevezi ki — a nevelőtestület és az iskolaszék véleményének figyelembevételével. Teljesen új intézmény az iskolaszék — emeli ki a minisztérium tájékoztatója —, amelyet a koncepció szerint minden oktatási intézmény mellett létre kell hozni. Az iskolaszék nem felettese és nem fenntartója az intézménynek. Feladata, hogy támogassa az intézmény működését. Tagjai az önkormányzat, a nevelőtestület és a szülők képviselői lesznek egyharmad-egy- harmad arányban. Az ágazati szakmai követelmények érvényesülésének ellenőrzésére, az eredményesség mérésére a miniszter — az 1991. évi XX. törvény felhatalmazása alapján — úgynevezett területi oktatási központokat kíván létrehozni, amelyeknek feladata a szakmaiság, a szakszerűség védelme a közoktatásban. A tervezet szerint a területi központok hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, s így nem sértik az ön- kormányzatok jogkörét, az iskolák autonómiáját s a pedagógusok szakmai önállóságát sem. így nem jelenthetik a tankerületi fő- igazgatóságok rendszerének visz- szaállítását — szögezi le a minisztériumi összefoglaló. A GYÖNGYÖSI ÉPHÁZ KFT. értesíti kedves vásárlóit, hogy az alább felsorolt termékeket 25-40 %-os árkedvezménnyel forgalmazza 1991. nov. 11-től amíg a készlet tart. Therwoolin szigetelő 35 % Csőhéj 35 % Izopadló 50 % Csempe-padló 25-40 % Várjuk kedves vásárlóinkat! v Címünk 3200 Gyöngyös, Karácsondi u. 1/a. ^
