Heves Megyei Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12-13 / 240. szám

4.

SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1991. október 12-13., szombat-vasárnap

A Plató Lovagjai Rend is „zászlót bontott”

Domoszlóiak a gyermekekért

Aki felmérte már, úgy mondja, hogy hazánkban jelenleg legalább harminc féle ifjúsági szervezetet regisztráltak. Égy részük a MISZOT-ba tömörült, mások kívül maradtak ezen. Keresik vagy csak álmodják az előbbre vivő utat, de sorsukkal szemben sehol sem teljesen közömbösek. Nemigen hagyja nyugodni a fiatalokat, hogy például van már egészen magas szintű egyezmény is a gyermekek jogairól, de valójában mindmáig nem jutottak többre az elképzeléseknél. Még mindig kevésbé kezelik komolyan az apróságok vagy nagyobbacskák ügyét, személyiségük különböző kérdéseit. Ha — mondjuk — létezik is diákönkormányzat, számos esetben csak puszta formaság, hiszen nincs hozzá kellő eligazítás, tanács, segítség. Ilyenformán pedig a legjobb szándék, igyekezet mellett is a törekvésből legfeljebb próbálkozás lehet.

Domoszlón — bármilyen meglepő is, hogy éppen ebben a viszonylag kis községben — változtatni, javítani szeretnének a kialakult helyzeten. Határozottabban fáradoznak azonban, hogy a maga módján az ifjú is végre teljes jogú polgára legyen a társadalomnak, csoportjaik, szervezeteik ne csupán tudjanak egymásról, hanem élő, eleven kapcsolatokat kialakítsanak, ápoljanak, amennyire tudnak. Céljuk, hogy az országban ne csak 300 ezer körülien tartozzanak valahová — hiszen, mint ismeretes: még nem is oly túl régen egyedül az úttörőmozgalom millió körüli tagot számlált —, hanem sokkalta többen. Legalább kétszer annyian, mint most.

Egy autón jött az ötlet...

A jobbító elképzelések megvalósítására alakult a — talán meghökkentőnek hangzó — Plató Lovagjai Rend néhány hete. Első számú életrehívója Pásztor Ferenc, a helyi általános iskola nevelője, napközis csoportvezetője idézi legújabb „vállalkozásukat”:

— Mindig szívesen időzöm tanulóink társaságában, az intézeti foglalkozásokon, összejöveteleken kívül sokat kirándulok, táborozom is velük. Járom a környéket, a megyét, az országot a gyerekekkel, s szórakozás közben jókat beszélgetünk mindig.

Megannyiszor kitalálunk valamit. Egyik utazásunk alkalmával

— teherautó platóján — jött rendünk megalakításának gondolata is, ami szintén nem hagyott bennünket nyugodni. Addig-ad- dig „mocorogtunk”, amíg szeptemberben „nyélbe nem ütöttük” a dolgot. A nevünk egyszerre utal a születés helyére, s a maga játékosságával a mögé sorakozó tagságra. A legkomolyabb a szándékunk, de a világért sem akarunk tálon túl komolykodni. Gondjaink, erőfeszítéseink közepette is fiatalok szeretnénk maradni. Tőlünk telhetőén azért természetesen már az indulásnál ragaszkodtunk bizonyos hivatalos formákhoz. A zászlóbontás jegyzőkönyvvezetőjét is választottuk, ugyanígy alakítottuk a bizottságokat, megbeszéltük a rendi gyűlések szavazási menetét, szavazati arányait, alapszabályt alkottunk, jelképet teremtettünk, esküszöveget fogalmaztunk. S lépéseket tettünk, hogy megalakulásunkat a cégbíróságon is bejegyezzék. Kezdeményezésünket — nem titkoljuk — országossá kívánjuk tenni. Tervünk szerint Domoszló lesz a bázisa, segítségadásokat, tapasztalatcseréket szorgalmazunk és folytatunk. Azon vagyunk, hogy előbb vagy utóbb hazánk valamennyi ifjúsági szervezete képviseltesse magát közöttünk. Hiszen, amiért „küzdünk” korántsem egyetlen, zárt társaság álma, vágya. Nemcsak a domoszlóiak érdeke, hogy a már egymást érő utcai árusok ponyvakönyvei helyett gyermek-szépirodalom is legyen bőséggel a standokon, polcokon, ki-ki jobban szeresse a másikat, az unoka a nagyszülőt se felejtse, kicsi és nagy egyaránt állampolgárnak, embernek érezhesse magát.

Három nemzedék jegyében

— S mi marad mindebben a játékból?

— Nyilvánvalóan semmi sem vész el belőle — mondja mosolyogva Pásztor Ferenc tanár úr.

— Mivel valójában még a tagdíj- fizetés sem annyira komoly kötelezettség, mintsem hinné a kívülálló. A földig érő fehér palást, amiről majd mindenki maga gondoskodik, s a három nemzedék összekapcsolódását stilizáló, a szív felett elhelyezett jelvény, ha még annyira is felnőttes, felvételének, viselkedésének ceremóniája ugyancsak meglehetősen játékos. Sőt, még a rendi díj alapítása, vagy a belőle adományozandó emlékérem odaítélése isjáték bizonyos tekintetben. Hiszen szavazatok állnak mögöttük, s az állásfoglalásnak, a döntésnek is van egyféle „játékossága", ha jól meggondoljuk. Aztán az sem vall túlságosan sok komolykodásra, hogy például az öttagú vezetőségben három a gyermek.

— Kik kaphatják a díjakat?

— Akik majd megpályázzák, s arra érdemeseknek találtatnak... Majd minden iskolát tájékoztattunk már róla, s hogy ki ne maradjon egy is: a Köznevelésben szintén szeretnénk meghirdetni.

Ugyanakkor pedig — mert a világért sem akarjuk leszűkíteni az érdeklődők, a pályázók körét — nyilvánvalóan egyéb közzétételre is gondoltunk. Hét-hét magyarországi szervezet, illetve magánszemély elismerését tervezzük évről évre, ha a gyermekekért kiemelkedően tesznek valamit, s ezt gyermekeink is nagyra értékelik, megszavazzák.

Szponzorokra

is

számítanak

— Mekkora ma a Plató Lovagjai Rend?

— Harmincöt tagú, s mint az indulásnál: teljesen nyitott. Bárki közénk állhat, ha van megfelelő ajánlója, s a rendi gyűlés is elfogadja a felvételét. A domoszlóia- kon kívül így van már rendünkben zalai, nyírségi, pesti is. Iskolánk úttörő csapatával és a gyöngyösi cserkészekkel egyaránt jóban vagyunk. Már az idei télre tábort is szervezünk, talán Sírokban, ami korábbi, másfajta táborozásainkból ismert hely számunkra. A kis létszám miatt a tagdíjbevételeinkből egyelőre még nem sokra számíthatunk, ezért a terveinkhez „külső” támogatókat, szponzorokat is kerestünk már.

Az első tapasztalataink — sajnos — nem túl biztatóak. Elküldött száz levelünkre ugyanis eddig csak hat válasz érkezett. Hitünket, reményünket azonban nem adjuk fel. S a lelkesedésünk is aligha hagy alább!

Gyóni Gyula

Kötelesség az emberség és a tisztességes munka

Beszélgetés az új egri parancsnokkal

1 Egyszerűen és célszerűen berendezett szoba az egri laktanyában, benne író- és tárgyalóasztal, szekrények, könyvek, térképek, meg két óra a falon. Az egyik a greenwich-i időt, a másik a magyart jelzi. Az asztalon kabalababa, meg telefon, amely szinte állandóan berreg. Nagy István alezredest, a Bornemissza Gergely felderítő zászlóalj parancsnokát ugyanis sokan, sok helyről keresik. Éppen ezért van idő szétnézni a szobában, amelynek ajtaja ugyan párnás és tiszteletet parancsoló, ám később a „főnök” bevallja: a parancsnoki ajtót soha nem lehet bezárni. Főleg itt nem, ebben a katonai szakmában nem, ahol pihent, harcra- kész, a bonyolult feladatok megoldására képes katonákra van szükség. Felderítők, fegyverrel, lőszerrel, robbanószerekkel bánnak, ejtőernyős ugrásokat végeznek, sokat táboroznak — s nem mindegy, milyen a fiatalok figyelemkészsége, fizikai és szellemi állapota.

— Nálunk a jelszó: utánam, fiúk!Nem a régi, a sablonos: előre fiúk! Itt a parancsnok megy, ugrik elől, és biztosnak kell lennie abban, hogy beosztottjai is követik példáját. Éppen ezért ismernie kell gondjaikat, megoldani problémáikat, azaz a katonák kiszolgálóivá kell a tisztnek válnia. Még a vallásgyakorlásukhoz is szükséges a feltételeket megteremtenie — magyarázza a parancsnok, aki szeptember 20- tól háromszorosan is az. Helyőrségi, laktanyai és zászlóalji. Ebből az apropóból szeretnénk bemutatni, hiszen közéleti ember lett, megbízatását a vezérkari főnöktől kapta.

— 1948. október 14-én születtem Pétervásárán, Heves megyei vagyok. Szüleim nyugdíjasok. Apám bányász volt. Az egri Dobóba j ártam, a Tóka János vezette Petőfi kollégium lakója voltam — mondja aztán, hogy végre szabadon hagyják a délelőtti telefonhívások. — A katonai pályafutásomat is Egerben kezdtem 1967-ben, amikor felvettek az egri katonai főiskolára. Aztán két évig Szentendre következett, a Kossuth. A Parlament előtt az első nyilvános katonai eskütételen avattak tisztté 1971. augusztus 20-án. A felderítő szakon véNagy István: — Nálunk

geztem, és a szolnoki ejtőernyősökhöz helyeztek. Első ugrásomra is ott került sor, és a minap szintén Szolnokon hajtottam végre az 553-dikat.

Némi szünet után katonásan folytatja:

— Szolnokon 18 évig dolgoztam. Végigjártam a „szamárlétrát”, azaz voltam csapat-, szakasz-, századparancsnok, hadműveleti osztályvezető, a Zrínyi Katonai Akadémia elvégzése után mint „magasabb képesítésű felderítőtiszt”, ugyanott törzsfőnök, majd 1989-ig a parancsnok első helyettese. Aztán Eger következett. Nős vagyok. Fiam, Zsolt Egerben rendőr, előtte a szolnoki felderítőknél teljesítette tényleges katonai szolgálatát. Krisztina lányom általános iskolás, feleségem pedig tanár az egészségügyi szakközépiskolában.

Derűs, nyugodt hangja kiegyensúlyozott emberre vall.

— Nem vagyok ijedős típus, de bevallom, hogy tavaly ilyentájban nagyon féltem — meséli. — A fiammal együtt ugrottunk. Én hagytam el elsőnek a gépet, Zsolti utánam jött — kezdőként. Amikor nyitottam, őt kerestem a levegőben. Persze, ott lebegett mellettem. Ajaj, milyen büszke voltam rá! Mindketten szerencsésen földet értünk.

Témát váltva aztán elmondja, hogy amikor Egerbe helyezték, lényegében hazajött. Ismerősök, barátok közé érkezett, ezért gyorsan ment a beilleszkedése, meg a szakmai munka is. Az elmúlt két év alatt nagyszerű eredi a jelszó: utánam, fiúk!

(Fotó: Gál Gábor) ményeket értek el, számos újságcikk is beszámolt erről. A tömegsport jellegű megméretéseknél hadseregbajnoki címeket szereztek. Szakmai vonalon is sok a kitűnő és kiváló osztályzatuk.

— A szülőkkel beszélgetve, mondták, hogy a gyerekek ritkán panaszkodnak, sőt, otthonosan érzik magukat a laktanyában. Ez nagy szó...

— Fiatal a parancsnoki állomány, gyorsan szót tudnak érteni a fiúkkal. Az átlagos életkor 26 év. Én vagyok a legidősebb a 43 évemmel. Képzelheti?! Ezenkívül jó szakembek, nevelők is. Tudnak beosztottjaikról gondoskodni, akik ezt érzik és viszonozzák. Csak egy példát. A legutóbbi eskütétel napján 350 ember kapott kimaradást, eltávozást, s valamennyien percnyi pontossággal, tiszta fejjel érkeztek visz- sza. Ezért is tudom a megnövekedett feladatokat ellátni. Különben belebolondulnék.

— Mit jelent ez "ö hétköznapokban?

— Az Eger körzetéhez tartozó hét alakulat rendészeti és általános katonai vonatkozású dolgait kell ellátnom. Ilyenek többek között a lakáskiutalás, a nyugdíj, az ügyelet, a ruházat, az egészségügyi, a kiég., a művelődési házak gondjai, a kapcsolat- tartás, stb. Ha panasz érkezik valamire, például az étkezésre, azt is nekem kell kivizsgálnom. Jó a kollektíva, és egymásra vagyunk utalva. Ezért nyitott a parancsnoki szoba nálunk: az emberség és a tisztességes munka kötelesség. Fazekas István

M

egkezdődött a kampány. Az SZDSZ elnököt keres magának, akit tagadhatatlanul majd miniszterelnöknek szán, miközben a párt akár szét is eshet. Az MDF ezen felbuzdult, jeles politikusaik járják az országot, nagygyűléseket tartanak, s kijelentik: a kormánykoalíciónak nincs alternatívája. A Fidesz egyik országos vezetője gyakorlatilag titokban körülszaladt az országban működő frakeóikon, hogy tudomásukra hozza: ha nincsen csoport a városban, nekik kell megalapozniuk a sikert a következő választásokra.

Mindenki izgul és készül, miközben szép lassan egy évesek lettek a magyar önkormányzatok. Kevésbé ünnepélyes a pillanat, ritka lehet az a helyhatóság, ahol most könnyes szemmel fújja el a testület a gyertyát a tortán, s még kevésbé kívánják őket üdvözölni a választók. Tavaly ilyenkor még tapsvihar és ováció közepette vették át megbízóleveleiket a képviselők, mára már nem annyira népszerűek, könnyedén megkapják, hogy „ti is csak olyanok vagytok, mint a régiek”, „te is ott ültél, amikor erről a marhaságról döntöttetek”.

Az önkormányzat egy év elteltével negatív fogalom a magyar közvéleményben.

— Megbánta-e, hogy annak idején nem választották képviselőnek?

— Hát, mindenre számítottam, csak erre a kérdésre nem — neveti el magát Korózs Lajos, a szocialista párt egri elnöke, aki jelenleg politológiát hallgat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. — Akkor nagyon el voltam keseredve, mert én tényleg komolyan szerettem volna az önkormányzatban dolgozni. Volt elképzelésem a feladatokról, s úgy éreztem, hogy egy-két területen hatékonyan tudnék működni. Aztán beletörődtem. Keveset járok ülésekre, amikor meg elmentem, akkor kiküldtek, mert zárt ülést rendeltek el. De szívesen tagja lennék az egri testületnek, hogy részt vegyek a mindennapi problémák megoldásában.

— Ön ezek szerint nem tartozik azok közé az emberek közé, akik már most kijelentik, hogy három év múlva semmiképpen nem indulnak a választásokon...

— Változatlanul szívesen vállalnék ilyen közéleti munkát. Ugyanazok a problémák most is fönnálnak, mint egy évvel ezelőtt. Az önkormányzatiság egy piszok jó dolog, csak megfelelően kell működtetni.

— Nemcsak a gyakorlatban, hanem az elméletben is politikával foglalkozik, hiszen politológusnak készül. Hogyan látja, melyek ma a magyar önkormányzatiság legnagyobb gyengéi?

— Borzasztóan nagy légüres tér keletkezett a testületek és a lakosság között. Egy-egy képviselőt megkeresnek ügyes-bajos dolgaikkal az emberek, de leginkább azért, hogy az adjon nekik lakást, holott sokkal többről lenne szó. Az önkormányzatok sem nagyon jeleznek a választóknak, hogy ők mit csinálnak, mert nincsenek erre csatornák. Egy párt nem tud véleményt mondani az egyes kérdésekről, mert nem kap időben anyagot, hanem csak az üléseket megelőző napon, így még a képviselők is csak egyéni és sok esetben laikus felszólalásokat tudnak elmondani. Sajnos, azt látom, hogy még rosszul működnek az önkormányzatok, s az egyik legjobb példa erre az, hogy a tesKovács Attila riportja:

Egy év

tületekben a különböző bizottságok között hierarchia van. Egerben például a költségvetési és gazdálkodási bizottság a „csúcsszerv”, más bizottságok csak másodlagos szerepet kapnak.

Úgy tűnik, hogy a többpártrendszer sem szimpatikus mindenkinek. Parlamenti, önkormányzati viták után rengeteget hallani a rettenetes kifakadást: ezek pártérdekek, nem viszik előre a város ügyét, így aztán sok önkormányzat kifejezetten deklarálta, hogy ők nem pártharcok színterei, hanem a város szekerét tolják, s ebben nem hagyják magukat zavartatni magukat a pártoktól. így alakult meg Egerben a pártonkívüli lokálpatrióták frakciója, Debrecenben a cívis frakció, Gyöngyösön pedig a szervezeti és működési szabályzat egyáltalán nem beszél frakciókról, holott a gyakorlatban azok léteznek.

— Van ebben a városban egy csomó jó ember, csak különböző pártokban dolgoznak. Össze kellene őket toborozni — mondta egyszer egy Heves megyei önkormányzati képviselő, s ez is jól jelzi, hogy még erősen tartja magát, a „legyen egy párt, de az legyen jó” — szemlélet.

— Ne bántsuk egymást, egy hajóban utazunk, a sikereink és a bukásaink is közösek — jelentette ki máskor egy polgármester, s megcsóválta a fejét, akár egy pedagógus a gyerekek előtt. Pártérdekekkel vagy azok nélkül, de a Heves megyei önkormányzatok az elmúlt egy évben 390 rendeletet és 4180 határozatot hoztak.

— Hatvan rendeletre és százkét határozatra kellett törvényességi észrevételt tennünk — mondja dr. Balás István, a köztársasági megbízott Heves megyei hivatalának vezetője. — Általában a kisebb önkormányzatok döntéseiről volt szó. A városokban több a szakképzett ember, jobb információs hálózattal rendelkeznek, s a képviselők között is több jogász akad. A nagyobb településeken jelentkeznek viszont a szakmailag érdekesebb ügyek. Ők alkalmazkodni próbálnak az új szisztémához, megoldásokat keresnek, s előfordulhatnak eltérő jogértelmezések. Ráadásul a városi polgárok is jobban informáltak, s az ő követeléseik is kényszeríthetik az önkormányzatokat egy elhamarkodott döntés meghozatalára.

— Vannak-e jellegzetes problémák, amelyek több településen is előfordulnak?

— Az idő múltával lényeges változás nem történt, most is ugyanazok a problémák mondhatóak tipikusnak, amelyek a kezdeti időszakban. Sok helyen előfordul, hogy a képviselő-testület magához ragadja a jegyző hatáskörét, holott a hatásköri törvény erről egyértelműen fogalmaz. Sokáig például a jegyző hatásköre volt a szociális segélyek elosztása, mégis számos helyen a szociális bizottságok döntöttek erről. Problémák merültek föl a kinevezések kérdésével is, ami abból is adódott, hogy az önkormányzati törvény és a korábban hozott kisebb törvények egymással ellentétben álltak. Aztán előfordulnak olyan súlyos jogi hibák is, amelyek a közvéleménynek fel sem tűnnek, például sok önkormányzat módosított már rendeletet határozattal, ami nem lehetséges.

— Tudom, hogy önnek nem feladata a határozatok politikai minősítése. Ennek ellenére kíváncsi vagyok, hogy találkoztak-e olyan döntéssel, amikor az önkormányzat ismerte ugyan a vonatkozó jogszabályt, mégis úgy érezték, hogy a saját településükön ők az urak, hozhatnak bármilyen döntést? 4

— Ez is tipikus, sok esetben ez állt a problémák mögött, főleg kistelepüléseken. Bár az ottani képviselők általában kevesebb jogi vénával is rendelkeznek. Leegyszerűsítve értelmezték az önkormányzati törvényt, azt mondták, hogy minden, ami önkormányzati ügy, ott a hatáskör is kizárólag a testületé. Ennek ellenére szinte minden esetben elfogadták az észrevételünket. Eddig egyetlen esetben kellett bírósághoz fordulnunk, de a keresetlevél beadása után az önkormányzat ott is korrigálta a döntését.

— Ugyan lényegében az egész beszélgetésünk erről szólt, de a végén egyértelműen is megkérdezem: törvényesen működnek-e Heves megyében az önkormányzatok?

— Ezt így nem lehet leszögezni, de tízért azt tudom mondani, hogy nem kirívóak a negatív tendenciák. Ráadásul, ha belekalkuláljuk azt, hogy a tanácsrendszerek után az önkormányzati szisztéma rendkívüli módon megnövelte a testületek munkáját, s hosszú ideig hiányoztak az alapvető jogszabályok, sok közülük egymásnak ellentmondott, akkor összességében azt mondhatom, hogy az önkormányzatok megfelelnek az elvárásoknak.

Holland barátom egy évvel ezelőtt járt utoljára Magyarországon. Akkoriban éppen dühöngött a kampány, el is "vittem egy eseményre, ahol két párt vitatkozott éppen egy város jövőjéről.

— Unalmas egy este — mondta egy óra múltán, fjedig ő maga is aktívan politizál Amszterdamban.

— Biztosan — hagytuk rá —, hiszen nem értesz egy szót sem.

— Az még a kisebbik baj — felelte —, de nem valami szenvedélyes ez a vita, azt látom.

A napokban újra nálunk járt, s nem volt beszélgetés, ahol a politika ne került volna szóba.

— Mi most a legnagyobb gond, mivel foglalkozik az önkormányzat?

— Holnap például a helyi adókról lesz szó — válaszoltam.

— Nagyszerű—lelkendezett —, ez igazán érdekes kérdés. — És hogyan vélekednek a pártok, mit mond az MDF, mit a Fidesz, hogy látják a szocialisták, arra külön is kíváncsi vagyok.

— Nem tudom — kellett beváltanom. — A nyilvánosság elé nem hozták a véleményüket, de ez mifelénk nem is nagyon volt szokás az eltelt egy évben.

— Érdekes — tűnődött el, s még kérdezeti valamit, de azt már nem nagyon értettem, ugyanis még nem bírjuk annyira egymás nyelvét.