Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-13 / 215. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. szeptember 13., péntek Bár már több mint két évtizede eltávozott az élők sorából, elsősorban szakmai körökben ma is szívesen emlegetik Dudich Endre akadémikust, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetének alapítóját, a tudóst, az embert, a tudományszervezőt, a zoológus iskolateremtőt, akit nemzetközileg is számon tartanak. Hatalmas munkát végzett és komoly eredményeket hagyott hátra az utódoknak. Életműve példa a ma alkotó fiatalabb generációnak. A modern barlangbiológia megalapítója volt Alkotó évtizedek a rovarok és rákok között A tudósra, az emberre emlékezünk. Dudich Endre 1895. március 20-án született Nagysal- lón. Zoológusnak készült, és ennek érdekében 1913-tól Budapesten Eötvös-kollégistaként" folytatott tanulmányokat az egyetem bölcsészettudományi karán. Ott szerzett természetrajz-földrajz szakos tanári diplomát 1920-ban. Két évvel később Szegeden doktorrá avatták, ahol 1925-ben magántanárrá nevezték ki. Már jóval előtte, mint egyetemista, 1919 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának lett munkatársa, és ott munkálkodott 1922-ig. Több mint egy évtizeddel később, 1934 júliusáig múzeumőr volt. Akkor érte az elismerés, hogy a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán egyetemi tanár lett, és megbízták az állatrendszertani intézet megszervezésével, ahol 1971. február 5-ig, haláláig folyamatosan dolgozott. Tudományos munkásságát már egyetemistaként megkezdte. Először a bogarakkal, majd behatóbban a rákcsoportokkal foglalkozott. Dudich Endre alkalmazta először hazánkban a matematikai módszereket a rovarok vizsgálatánál. A rovarok mészpáncéljának tanulmányozása, a modem barlangbiológiai vizsgálatok megindítása hazánkban, a honi állattársulástan megalapítása mind a nevéhez fűződik. Ő kezdte meg hazánkban az első rendszeres és folyamatosan korszerűsített állatrendszertani és állatföldrajzi oktatást az egyetemeken. 1958 és 1970 között Dudich Endre vezette az alsógödi Duna- kutatóÁllomást, amelynek haláláig tanácsadó tagja volt. Megszervezte a Duna állatvilágának rendszeres vizsgálatát. Az ő érdeme volt, hogy 1958-ban az aggteleki Baradla-barlángban úgynevezett barlanglaboratóriumot létesítettek. Mindezekkel együtt volt ideje és energiája arra, hogy zoológusokat, kutatókat és oktatókat neveljen. Munkatársai között volt többek között a nemzetközi hírnevű Balogh János akadémikus, Loksa Imre, valamint Soós Árpád professzor. Több mint kétszáz műve jelent meg nyomtatásban. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, és munkásságát 1957-ben Kossuth-díjjalismerték el. Birtokosa volt a Bugát Pál-díjnak, valamint több szakmai emlékéremnek is. Több esztendőn keresztül az MTA Zoológiái Bizottságát, illetve élete végéig az MTA Hidrobiológiái Bizottságát irányította. 1941 és 1944 között a Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának elnöke volt. Tiszteletbeli tagként, majd díszelnökként tevékenykedett a Magyar Biológiai Társaságban. Munkásságát nemzetközileg is ismerték és megbecsülték. Ezt bizonyítja, hogy tagjai sorába választotta 1935-ben az Osztrák Természettudományi Társaság, valamint 1961-ben a bécsi Állattani-Növénytani Társaság is. Magas kort ért meg, 76 évesen hunyt el 1971. február 5-én. Munkásságának eredményeit ma is őrzik, számon tartják, és a szakirodalmi forrásokban műveit hasznosítják. (mentusz) Új tudományágat teremtett A magyar barlangbiológia fellendülése, nemzetközileg is elismert szintre emelése Dudich Endre érdeme volt. A később nagy hírű professzor már közép- iskolás korában bogárgyűjtéssel kezdett foglalkozni, de egyetemi tanulmányait az első világháború megszakította. Ekkor gyűjtéseit — mint katona — az olasz hadszíntér barlangjaiban folytatta. Tudományos kutatásait már sikeres szakemberként kezdte 33 éves korában, ámikor a Mecsek- kutató Bokor Elemérrel való barátsága indítékot adott neki az aggteleki Baradla-barlang állatvilágának feltárására. 1928-ban kezdte el — elég sanyarú körülmények között — munkáját. Kutatásai úttörő jelentőségűek voltak, mert az addig száraz, leíró állattani szemléleten túlnyúlt, és környezeti módszerekkel dolgozott, miközben lerakta a mai értelemben vett produkció-biológia alapját. Dudich nagy érdeme volt annak a megállapítása, hogy a Baradla- barlangban a vasbaktériumok révén elsődleges termelés is lehetséges. így az ottani élővilág nemcsak kívülről kap tápanyagokat. A Baradlában végzett kutatásainak eredményei Bécsben jelentek meg 246 oldal teijede- lemben, egy monográfiában. A Baradla-barlangban addig ismert állatfajok számát 42-ről 262-re emelte. Nem sokkal később őt kérték fel a világ első barlangi állatkatalógusa bevezetőjének megírására. Más módszer a gyűjtéshez Az 1950-es évek barlangbiológiai fejlődésének igazi lendítőereje Dudich professzor munkássága volt. Maga köré gyűjtötte és irányította a barlangbiológia iránt érdeklődő hallgatóit. Indítványára ez a szakterület bekerült az MTA témái közé, és az így megnyert anyagi támogatással egy sor kutatót indíthatott a barlangok biológiai vizsgálatára. Mint Dudich Endre írta: „Ez adott módot arra, hogy egy nálunk nem alkalmazott gyűjtési módot vezessünk be. Minden kutató tudja, hogy egy barlang élővilágának csak egy törekdékét tudjuk összegyűjteni, pusztán egyenlő módszer, illetve gyűjtés révén. Ezen vagy a többszöri, gyakori látogatás, vagy pedig a mechanikus gyűjtés segíthet’.’ A professzor legfőbb segítőtársa, munkatársa Loksa Imrevolt, aki új módszerrel és már bevált ökológiai szemlélettel egy tucat hazai barlang állatvilágát dolgozta fel. Ma már 300 fölé emelkedett. A Baradla-barlang természetes élővilágát ma már igen jól is- meijük Dudich Endre már említett, 1930 óta végzett kutatásai révén. Megállapításai szerint az említett hely 262 fajta állatnak nyújt biztos menedéket. Azóta — főleg a fiatal kutatónemzedék munkája révén — az ismert barlanglakó állatfajok száma már jóval 300fölé emelkedett. A Baradlában az állandó barlanglakó állatokat nagyszámú rákféle — legismertebb az aggteleki vakrák —, továbbá bogarak, pókok, férgek és csigák, illetve egy atkafaj képviseli. Közülük leggyakrabban és legkönnyebben a szemercsés vakásszal találkozhatunk. Ez mindössze 5-7 milliméter hosszú, fehér, vak, pincebogárszerű ászka. A falakon, köveken és különösképpen a járdákon néhol nagy mennyiségben fordul elő. Á Baradla másik őslakóját pokoli vakráknak nevezik, amely körülbelül 2,5 centiméter hosszú, fehér, felemás lábú állat. Vannak azon- banszép számmal olyan állatok a barlangban, amelyek csak adott idő- vagy napszakban húzódnak be, mert egyébként kijárnak a felszínre táplálkozni. Ezeknek a barlangkedvelő állatoknak a csoportjába több száz fajtát sorolnak. A világon a negyedik További nagy eredmény volt a biológiai laboratórium létreho- Baradla-barlangban kialakított zása 1958-ban. Erre vonatkozóan Dudich Endre a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1959. évi ülésének elnöki megnyitójában így emlékezett: „1957. október 14-én Meisel János, a Művelődésügyi Minisztérium egyetemi főosztályának helyettes vezetője azt mondta nekem: csinálj az aggteleki barlangban biológiai laboratóriumot, kapsz rá pénzt. ” A régen dédelgetett terv hamarosan valósággá vált, és létrejött a Baradla rókaágában a világ negyedik barlangi-biológiai laboratóriuma. Az első 1931- ben létesült az akkor olasz Postu- miában, a második 1954-ben nyílt meg a francia Pireneusokban, Meulisban, a harmadikat pedig 1958-ban fejezték be a belgák Han-sur-lessében. A jól felszerelt laboratóriumnak Dudich Endre haláláig volt a vezetője. A nagy szervezőmunka hatására megnövekedett a barlangbiológiai publikációk száma, amelyek meglehetősen távoli, egymástól független szaklapokban jelentek meg. Ezeket a profesz- szor egységes sorozatban foglalta össze. Ebből 1969-ig harminc cikkből álló közlemény jelent meg. Az elmúlt évtized legjelentősebb barlangbiológiai felfedezése 1973. április 16-án a Baradlában a búvárok által gyűjtött fehérgiliszta volt. Valódi barlangi fajnak bizonyult, amely tudományos szempontból újdonságnak számított. Dudich Endre a Baradlában végzett vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy ha az állatok környezeti sajátosságait is figyelembe vesszük, akkor további csoportokat lehet megkülönböztetni. így új osztályozási rendszert lehet alkalmazni: barlanglakó, barlangkedvelő, barlangjáró és barlangi vendég kategóriákat. Ezt a felosztást sikerrel alkalmazták az Abaligeti- barlangnál, valamint a mánfai kőlyuknál is, bizonyítva, hogy a rendszer nemcsak a Baradlában használható. Az egri mozik műsorán Vidámság és izgalom Hudson Hawk Egy szakmáját feladni kívánó mestertolvajjal találkozhatunk a történetben, aki még egy utolsó, kényszerű lopásra vállalkozik. Igaz, egy porcikája sem kívánja ezt az akciót, de csak így tudja kimenteni legjobb barátját egy ultragazdag gengszterfamília karmaiból. Érdekessége a dolognak, hogy műkincseket, Leonar- do-alkotásokat kell rabolnia... Sokan járnak a nyomában, a CIA, az FBI, meg egy titokzatos, gyönyörű nő. Bruce Willis játsz- sza a főszerepet. Láthatjuk őt New York, Róma és Budapest utcáin, miközben a kincseket keresi, vagy éppen megpróbál eltűnni az üldözők elől. Mivel azonban nem véres krimiről van szó, a történet végén minden megoldódik: hősünk jó útra fordul, és még a Vatikán legtehetségesebb apáca-titkosügynökének a szívét is elnyeri... Az akció-vígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. Csendes terror Melanie Griffith, Matthew Modine és Michael Keaton a főszereplői ennek a pszichológiai thrillemek, melyet John Schlesinger rendezett. Egy dörzsölt fiatalember (Hayes) beférkőzik egy fiatal pár életébe, akik megvásárolnak és renoválnak egy hatalmas, Viktória korabeli házat San Franciscóban. A játék akkor kezdődik, amikor Hayes jelentkezik arra a hirdetésre, amelyen keresztül bérbe adják új otthonuk földszintjén az egyik lakosztályt. Tökéletes bérlőnek tűnik, de amikor beköltözik, nyugtalanító események azt jelzik, hogy ő egyáltalán nem az, akinek hitték, s akár még veszélyes is lehet. Amikor pedig megpróbálják kilakoltatni, szabályos pszichológiai háborút indít a védtelen pár ellen... Végül még az életük is veszélybe kerül... Az izgalmas történettel az egri Uránia mozi nézői ismerkedhetnek meg. Programbörze Kiállítások, tárlatok: „Legyen meg a te akaratod...” címmel az Egri Ifjúsági Ház galériájában Bállá Demeter fotókiállítása látható, kedd kivételével minden nap. Ugyancsak itt, a kísérleti galériában Bél Béla (Botos László) munkái tekinthetők meg. * Gyöngyösön, a Richter gyógyszertárban Zsamóczki Krisztina grafikái kaptak helyet, míg Országh László fotóinak a Mátra Művelődési Központ adott otthont. A Va- chott Sándor városi könyvtárban Garanyi József beregszászi magyar festőművész mutatkozik be. * Az egri Vitkovics-házban Vitkovics Mihály és Kál- noky László munkásságát bemutató kiállítás váija az idelátogatókat. Szórakoztató programok: Ma délután 4 órakor Egerben szüreti felvonulással veszi kezdetét az idei szüreti napok gazdag eseménysorozata. A Dobó térre érkeznek a borrendek képviselői, a borkirálynő és különféle művészeti együttesek szórakoztatják majd a közönséget. Délután 5 órakor fellép Heves város majorette-együt- tese, majd a polgármesteri köszöntő után borrend- lovag-avatásra kerül sor, s a mai napot 20 órától szüreti táncest záija. A hét végére is akad látnivaló. Szombaton délelőtt 10 órától különféle táncegyüttesek mutatják be műsorukat a Dobó téren, a bazilika előtt, a Minaretnél. Majd este 7 órakor nemzetközi csoportokkal gálaest szórakoztatja a Megyei Művelődési Központ nézőit. A hagyományoknak megfelelően a kézművesek vásárában, ugyancsak a Dobó téren szőlészeti és borászati eszközök bemutatójára, borversenyre, gasztronómiai érdekességek szemléjére váiják az érdeklődőket. Érzelmek magasiskolája A Helyőrségi Művelődési Otthonban a napokban nyílt meg az a kiállítás, amely több mint harminc neves hazai művész grafikáját egyetlen gondolat, az „anyaság” köré csoportosítja: az alkotások a Madonnát állítják elénk, aki átölelve tartja kezében az ő gyermekét, az öleléssel, a test melegével sugározva azt a szeretetet, amely nélkül az emberiség sorsa kegyetlen végzetvállalás lenne csupán. A sznob talán felhúzza az orrát, mit is akarnánk mostanság ezzel a tárgykörrel, amikor az élet annyi elfenpéldát mutat fel, annyira elkülönülnek egymástól az emberek. Nem is akarják, talán nem is tudják felfedezni a szeretetreméltóságot az emberek egymásban, nem is éreznek különösebb részvétet egymás iránt. A részvét ugyanis nem más, mint részt venni a másik életében, valami módon részesülni a másik testi és lelki melegéből. Ahogyan például az anya fogja az ő lányát- gyermekét, aki kiszakadt az ő testéből és leikéből, azért, hogy — felnövekedvén — megélje a maga sorsát, ha úgy tetszik, a maga keresztjét. Amíg azonban az Anya, a teremtés csodálatos társmunkása a legtisztább önzés lendületével magáénak tudja, birtokolja azt, aki még az övé és már nem az övé, addig átad mindent, vagy majdnem mindent magából, amire a kis jövevénynek múlhatatlanul szüksége van: a testi felügyeletre, a lelki gyarapításra, amely a gyermekéletnek ebben az időszakában talán a testi eledelnél is fontosabb: ha a lelki fejlődést, a jellemalakítást, annak törvényeit vesszük alapul. Ezen a tárlaton összehasonlítást lehet tenni, ki, milyen külső és belső adottságok szerint mintázta meg az ő Madonna-képét, mit őrzött meg a gyerekkorból, milyen hullámhosszon fogta fel az anyai szeretetnek azt a soha el nem múló sugárzását, amiért mindig is visszanyúlhatunk apró életünk homályosuló múltjába, erőt meríteni, bemérni felnőtt önmagunkat ahhoz a romolhatatlan viszonyhoz képest, amely anyánkhoz fűzött minket egykoron. A külső formák közül azonos tartalmakat takarnak, és mégis valahogy minden egészen más egy Szász-grafikán, egy Má- csai-ábrázoláson, egy Pataky- skiccen. Vagy hogy a még idősebbek után kutassunk, említsük meg Hincz Gyulát, Molnár C. Pált. A markánsabbnál markánsabb kifejezések között lapozgatva álljuk meg Mattioni Eszter, Kass János, Duschanek János Í A tortás Madonna), Durai Ti- lor, Reich Károly, Feledi Gyula, Czinke Ferenc munkái előtt, Herczeg Istvánt, Xantus Gyulát, Pető Jánost sem hagyva ki a sorból. Ha Szalay Lajos rajzát külön is ajánljuk a látogató figyelmébe, az nemcsak azért van, mert emberi és művészi nagyságát külön fejezetként tartjuk számon a mai magyar képzőművészet történetében, hanem azért is, mert érzelmekkel teli látomása az anyáról meglódítja a képzeletünket. Mácsai István, Bárczi Pál, Würtz Ádám rajzai ugyancsak a Kop- csik-gyűjtemény szerves részei. És ha ez alkalommal nemcsak az anyaságot ünnepük ezek a grafikák a kiállítóteremben, de a gyűjtőt, Kopcsik Lajost is, az azért van, mert a művészet barátai között végre felfedeztünk olyan valakit, aki műélvezeti örömét, szenvedélyét megosztja velünk, amikor a tárlat létrehozásához rendelkezésre bocsátotta a tulajdonában lévő műtárgyakat. Köszönet érte.
