Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07-08 / 210. szám

HÍRLAP, 1991. szeptember 7—8., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN ____ S penótleves Hozzávalók: 20 dkg spenót, 2 evőkanál olaj vagy 2 dkg zsír, 3 dkg liszt, 1 tojássárgája, 1 kanál tejföl, só, citromlé. A gyenge, tavaszi spenótot jól megmossuk, nyersen megvag­daljuk, és forró zsírban vagy olaj­ban kevés sóval, fedő alatt puhá­ra pároljuk. Amikor zsírjára sült, liszttel meghintjük, először hi­deg, aztán meleg vízzel engedjük fel, jól felfőzzük, és a tojássárgá­jára, tejfölre tálaljuk. Pár csepp citromlével ízesítjük. Nagyon kellemes, üde tavaszi leves. Pirí­tott zsemlekockát adunk hozzá. Gombafelfújt Hozzávalók: 35 dkg gomba, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, 2 zsemle, 3 egész tojás, zöldpetre­zselyem, só, bors. 35 dkg gombát megtisztítunk, apróra vágunk, és olajon vagy zsíron sóval, törött borssal puhá­ra párolunk, azután hűlni hagy­juk. Két zsemlét tejben megázta­tunk, jól kicsavarjuk, villával széttörjük. Hozzáadunk egyen­ként 3 tojássárgáját, a párolt gombát, amelyből két kanálra valót félretettünk. Végül hozzá­keverjük a tojások keményre vert habját. Kikent formába öntjük, és 50 percig gőzben főzzük. Tál­ra borítva, a félretett gombával és apróra vágott zöldpetrezse­lyemmel megszórjuk. Ízlés sze­rint gomba- vagy sajtmártást adunk hozzá. Burgonyafelfújt Hozzávalók: 25 dkg burgo­nya, 4 egész tojás, 10 dkg vaj, 5 dkg sajt vagy morzsa, só, a forma kikenéséhez zsír. 25 dkg áttört, főtt vagy sült burgonyát kihűtünk, és elkever­jük 6 dkg vajjal, egyenként hoz­zákeverünk 4 tojássárgáját, meg­sózzuk, és végül a tojás kemény­re vert habjával elkeverjük. Ki­kent formában 40 percig gőzben főzzük vagy sütjük. Tálaláskor leöntjük 4 dkg olvasztott vajjal, vagy vajban pirított morzsával szórjuk meg. Meghinthetjük re­szelt sajttal is. Karfiolos borjúszelet Hozzávalók: borda- vagy fel­sálszeletek, karfiol, só, zsiradék. A félig kisült szeletekre kevés vizet öntünk, rárakjuk a rózsáira szétszedett karfiolt, gyengén megsózzuk, jól lefedve puhára pároljuk, közben inkább az edényt rázogassuk, mint a karfi­olt kavarjuk, nehogy széttörjön. Többféleképpen ízesíthetjük, paprikával, paradicsommal vagy tejföllel. A fent leírt szeleteket készít­hetjük fiatal, sovány sertéshús­ból is. Bundás alma Hozzávalók: 12 palacsintára való, a szokottnál sűrűbb tészta 1/2 dkg élesztővel készítve, 5 dkg liszt, 4-5 nagy alma. Az almát meghámozzuk, 1/2 cm-es karikákra vágjuk, és mi­után a magházát a legkisebb ki- szúróval kivágtuk, egyenként először lisztbe, majd a tésztába mártjuk, és mindkét oldalukat pirosra sütjük. Hasznos tanácsok Jő tudni Fokhagyma Tárolása. Nem szabad zárt helyen tartani, mert könnyen megrohad. Mindegyik fejnek érintkeznie kell levegővel. Használjunk fokhagymafüzért, amelyet kis spárga segítségével magunk is elkészíthetünk, így nemcsak a megfelelő tárolást biztosítjuk, hanem konyhánkat is szépen díszítjük. Hónapokig tárolható, ha a megtisztított fok­hagymagerezdeket só közé rakjuk, jól zárható üvegbe. (A fokhagyma nem szívja magába a sót!) Felhasználáskor mindig csak a szükséges mennyiséget vegyük ki. Felhasználása. Sokan nem szeretik, ha étke­zés közben ráharapnak a fokhagymára. Ho­gyan kerülhető ez el? Kés lapjával nyomjuk szét a fokhagymage­rezdet. Öntsük le kevés hideg vízzel. Fél óra múlva ebből a vízből néhány cseppel ízesíthet­jük az ételt. A másik lehetőség, ha a megtisztított fok­hagymagerezdeket fogvájóra húzva tesszük az ételbe. Tálalás előtt nincs más dolgunk, mint kihalászni és eldobni. Gomba Az évenként előforduló sajnálatos gomba­mérgezések mindnyájunkat figyelmeztessenek arra, hogy csak gombaszakértővel ellenőrzött erdei gombát használjunk fel. Lehetőleg friss gombát, szép fehér színűt \ a- sároljunk, s a hűtőszekrényben csak 1-2 napig tároljuk. A gombafejek héját ne húzzuk le, csak a hi­bás részeket vágjuk ki. Bőséges, langyos vízben többszörösen mossuk meg gyorsan, mert ha­mar magába szívja a vizet. A gombafejeket le­felé fordítva hagyjuk kicsepegni. Kellemes ízt kap a gomba, s nem feketedik meg, ha ecetes vízben mossuk. Ha elkészítése közben sok levet eresztene, tegyük a gombás ételt néhány percre közepes I hőmérsékletű sütőbe. Maradék, tisztított és megmosott nyers g gombát főzzünk 2-3 percig citromlével ízesí­tett vízben. A levében hagyjuk kihűlni, így üvegedényben, a hűtőszekrényben rövid ideig tárolhatjuk.-*£«£2^------ Górt* > »endöSŐ _ ^ . gn Mindennap bekopogunk Önhöz! Lecsót — lecsóval A töröktől származik — hagyma, paprika, paradicsom — és annak ezernyi változata Soha ilyen sokáig nem tartotta magát a paprika és a paradicsom ára, de most már minden család megengedheti magának, hogy többször is asztalra tegye az egyik legmagyarosabbnak tar­tott, ám arab eredetű ételt, a le­csót. Egyformán készítve azon­ban unalmas lenne, ezért e köz­kedvelt nyári, nyár végi étel va­riálásához adunk néhány ötletet. A legelső kérdés, amiről kés- hegyig menő viták is kialakul­nak, a hagyma-paprika-paradi- csom arányának „problematiká­ja”. Az általános vélemény az, hogy kétszer annyi paprika szere­peljen a lecsóban, mint paradi­csom, mások az 1:1 arányt része­sítik előnyben, de van, aki a hagyma mennyiségét is ugyan­akkorára teszi, mint a két másik fő alkotórészét. Mivel ízlésről vi­tatkozni nem lehet, csak annyit tanácsolhatunk, hogy mindenki próbálja ki így is, úgy is. A lecsó végül is nem más, mint olajon, zsíron, vagy szalonna zsírján pirított hagyma, ugyan­ebben a zsiradékban párolt pap­rikával, majd paradicsommal, mely azután a fedő alatt, lassú tűzön párolódik össze. Ezt az alapot ízesíthetjük füstölt kol­básszal, virslivel, füstölt szalon­nával, pörkölttel, darált hússal, de készülhet rizzsel vagy tojással is, illetve a fenti hozzávalók kombinációjával is. Ismerkedjünk meg néhány le- csós étel elkészítésével is. Gyuvecs Az egész Balkán-félszigeten ismert étel, minden országban másképp készítik. Az alábbi re­cept szerb eredetű. Hozzávalók: 30 dkg marha­felsál, 50 dkg burgonya, 10 dkg rizs, 4 fej hagyma, 5 db zöldpap­rika, 4 db paradicsom, 1 kisebb padlizsán, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, pirospaprika, cseresz­nyepaprika. Az olajon üvegesre pároljuk a megtisztított, kockákra vágott hagymát. Hozzáadjuk a kockák­ra vágott húst, és addig pirítjuk, míg a színét el nem veszti. Meg­szóljuk a pirospaprikával, bele­tesszük a csíkokra vágott zöld­paprikát, a meghámozott, koc­kákra vágott padlizsánt és össze­pirítjuk. Végül hozzáadjuk a pa­radicsomot, a kockára vágott burgonyát és a a rizst. Megfűsze­rezzük, és annyi vízzel öntjük fel, amennyi ellepi. Fedő alatt készre pároljuk. Készülhet sütőben is, ekkor félig párolt vagy sült húst rétegzünk le a többi hozzávaló­val. Cukkinilecsó Hozzávalók: 80 dkg cukkini, 2-2 darab zöldpaprika és paradi­csom, 4 tojás, só, bors, olaj, pet­rezselyem, pirospaprika. Az olajon üvegesre fonnyaszt- juk a kockára vágott hagymát, és hozzáadjuk a megtisztított, koc­kákra vágott cukkinit. Beletesz- szük a csíkokra vágott zöldpapri­kát, majd a felnegyedelt paradi­csomot. Megfűszerezzük, és fe­dő alatt megpároljuk. Végül be- lekeveijük a felvert tojásokat, és csak addig süljük, míg a fehérje megszilárdul. Befőzés Készre főzött lecsó 5 kg húsos zöldpaprikához 3 kg paradicsomot, 1 kg hagymát és 20 dkg zsírt számítunk. A zsí­ron megpároljuk a karikákra vá­gott hagymát, majd hozzáadjuk a csíkokra vágott zöldpaprikát, de csak félpuhára pároljuk. Hozzá­adjuk a lehéjazott paradicsomot, és megsózzuk. Pár perc múlva tisztára mosott üvegekbe töltjük (még forrón!), tetejére egy kanál olvasztott zsírt öntünk, és szára­zon kigőzöljük. Erdélyi padlizsános lecsó Hozzávalók: 7 db padlizsán, 20 db paradicsompaprika, 50 dkg hagyma, 5 dl olaj, paradi­csompüré, só, szalicil. A padlizsánokat a sütőben hé­jastól megsütjük, meghámoz­zuk, és kockára vágjuk. A para­dicsompaprikát megtisztítjuk, és nyersen ledaráljuk. Az olajon megpároljuk a hagymát, hozzá­adjuk a padlizsánt és a paradi­csompürét. Megfűszerezzük, és forró üvegekbe töltjük. A tetejé­re felmelegített olajat öntünk, megszóljuk késhegynyi szalicil­lal, és kigőzöljük. Piros Christa Ferenczy Europress Kujau, a vendéglős A hamisítás nagy­mestere, Konrad Kujau ezentúl főzőkanállal a kezében, fehér kötény­nyel is látható lesz. Kizá­rólag hamisítványokból álló galériája mellett, és azt követően, hogy a 80- as évek elején világszerte felháborodást keltett — általa írt — „ Hitler-nap- ló” hamisítványával, Kujau most vendéglőt nyitott Stuttgart belváro­sában. „Minden hónapban egy másik mestert ölelek keblemre!” — olvasható a különös felírás a ven­déglő bejárati ajtaján. Azt akarja tudatni, hogy világhírű művészek re­mekműveinek — termé­szetesen valamennyi va­lódi Kujau, kétszeresen szignálva — prezentálá­sa mellett a festő ked­venc ételét szolgálja fel mint specialitást, — szá­mol be a DPA jelentése. Az élen Picasso jár. Kujau vendéglőjében ez idő szerint a mester min­den korszakából két-két „Picasso” díszíti a fala­kat. Az étlapon ott talál­ható Picasso állítólagos kedvenc étele. Kujau tudni véli, hogy valahányszor a mester vendégeket hívott, ezt tálalták. Igaz, a vendég­lős kicsit módosított a recepten, mert — mint mondja —' „nem hasz­nálhatunk annyi fok­hagymát, mint Picasso ajánlja, mert akkor a vendégeink kivétel nél­kül mind bűzlenének.” Négy hét múlva Joan Miro „lóg majd a falon”. Már eldöntött kérdés, hogy mit szolgálnak fel hozzá: amolyan paraszt­reggelit, sült burgonyát tejfellel és tojással. Miro — Kujau szerint — gya­korlatias volt, és mindig két napra főzött. „Help” Késve kaptam meg a levele­det, így önhibámon kívül nem tudtam segíteni. Ószintén sajná­lom! Azért talán még nincs min­den veszve, mert amilyen ügyes és találékony vagy, bizonyára megtalálod majd azt a kiskaput, amelyen át előrejuthatsz. Utalsz is rá a levélben, és a volt „főnök­kel” a kapcsolatteremtés bizal­mas közvetítő útján — szerintem — lehetséges. Úgy mondják, hogy ha nagyon akarja valaki, meg egy tűt is megkeres a szal­makazalban, hát még egy... Egyébként tetszett a leveled, szí­vesen beszélgetnék veled alka­lomadtán, például arról, hogy sikerült-e a vállalkozásod? Szeptember közepe táján írj! Jó? „Majomszeretet” Bizony előfordul, hogy az édesanyák néha annyira „szere­tik” gyermekeiket, hogy a szorí­tásba bele lehet halni. Amint írja, az édesanyja kimondhatatlanul erős „karakterű” asszony, a há­zasságában is ő viselte mindig a kalapot! Az, hogy ön nem ment férjhez, részben az ő hibája is. — Az őrangyalom nem őrizhetne jobban, mint az anyám, akkor boldog, ha még a gondolataimba is beférkőzhet. Ez szörnyű, ez ki­bírhatatlan, de mit tegyek? Még­is az anyám — írja. Őszintén sajnálom Önt, bár tudom, ezzel nem jut messzire. Természetesen tanácsokkal is szolgálok, hiszen ezért fordult hozzám. Tudnia kell mindenek­előtt, hogy igencsak későn döb­bent rá „rabságára” és elégelte meg ezt a ma már úgyszólván tarthatatlan állapotot. Ne vegye rossz néven, de önt is hibázta­tom, elvégre nem gyerek, és ak­kor sem volt az, amikor két sze­relmét és egy házassági tervét is felborította a kedves mama. Nos, akkor, amikor „őrülten” szerel­mes volt egy fiúba, akkor lett vol­na az első alkalom kiugrania az ördöglakatból, és azt mondani: elég! Nem mondta, nem volt ere­je, később bátorsága sem, most pedig ezt úja: egy báb vagyok odahaza! És hogy lehet-e még tenni valamit? Lehetni lehet, de nehezebb lesz, mint az elején! Jól jönne egy újabb szerelem, egy páros elhatározás, az, hogy egy férfi megfogja a kezét, és kive­zesse ebből a nehéz helyzetből. Ha nincs ilyen lehetőség, anyagi okokra hivatkozva „átmeneti­leg ” vegyen ki egy albérletet a vá­rosban, és csak hét végén járjon haza! Barátok, segítőtársak, megértő rokon nélkül persze ez sem megy könnyen! Jelenlegi „szűkös” anyagi helyzetüket lo­vagolja meg, és a bajból ková­csolja ki a saját szerencséjét. Ez sem megy majd simán, hiszen szinte hallom a mamát: ne menj sehová mellőlem! Majd megle­szünk valahogy... Csupán azt nem mondja, hogy mellettem is megöregedhetsz... A. mama jól búja magát, nincs szüksége le­ánya különösebb támaszára, nem is idős még annyira, hogy sajnáltassa magát. Ha most nem lép, akkor nem kerülheti el az „öreglányok” sivár, szomorú életét. Vegyen egyszer már bá­torságot, és ha harmincévesen is, de kezdje el élni a saját felnőtt életét. „Hálás vagyok” Mit tagadjam, jólesett olvasni levelét, amelyben tudatja velem, hogy a címek — amelyeket tőlem kapott — segítettek Önnek a pár- választásban. Megtalálta az iga­zit! Néhányan még jelezték, hogy vége a magányosságuknak, leveleznek, találkoznak valaki­vel. Sok címet szétküldtem kí­vánságuk szerint, sőt azt is tu­dom, hogy jó néhány célba is ta­lált. Számomra — a rovat számá­ra — is siker ez! Azoknak, akik nem csupán kértek, de kaptak is valamit a Lelki Leveles Ládától — és erről tájékoztattak —, külön is köszönöm a figyelmességüket. Akiknek sem cím, sem új kap­csolat nem jutott, vagy nem sike­rült minden óhajuk szerint, nem kell csüggedniük, mert hamaro­san indul a beígért őszi „ társkere­ső”. Újra próbálkozhatnak... „Kézrátétel” Örömmel újságolja, hogy kéz- rátétellel meggyógyították! Ha Ön állítja, bizonyara így is van, különben miért mondaná? Az, hogy én hiszek-e benne — gon­dolom — nem lényeges, a fontos az, hogy Ön immár egészséges­nek érzi magát, nem beteg, tehát meggyógyították. Mindezt a to­vábbiakban Jézus csodatetteivel hozza kapcsolatba, sőt azt állítja, hogy Ön is „megtanult” kézráté­tellel gyógyítani, és erre már van is példa. Amire kér, hogy menjek el és készítsek riportot Önről, a gyógyítóról, erre nem vállalko­zom. A maga helyében én annak örülnék, hogy meggyógyultam, és — hogy is mondjam — nem „sáfárkodnék” ennyire lelkesen és átlátszóan a kapott erővel. Azt mindenesetre köszönöm, hogy engem „ ingyen ” gyógyítana... Uránus

Next

/
Thumbnails
Contents