Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. szeptember 6., péntek A gyógyítás történetébe aranybetűkkel került be a penicillin. Az a gyógyszer, mely valósággal forradalmasította az orvostudományt, a gyógyászatot. Tulajdonképpen a véletlen műve volt a felfedezés, amely a 110. esztendeje született skót orvos és bak­teriológus, Sir Alexander Fleming nevéhez fűződik, és akinek legtöbbet köszönhet­nek azóta a betegek milliói, akik meggyógyultak. Tulajdonképpen fél évszázad telt el azóta, hogy 1941. február 12-én fecskendeztek be először penicillint emberbe. Azóta hódít ez a csodaszer, és vált az emberiség kincsévé. A felfedezés után csak 13 esztendővel sikerült... Fél évszázada gyógyít a penicillin Asszisztense ajánlkozott kísérleti alanynak Ha a véletlen a tudatos gon­dolkodással párosul, akkor a tu­dományban is óriási sikereket ér­hetnek el. Ez történt Alexander Fleminggel, a penicillinkezelés megalapítójával. 1881. augusz­tus 6-án született egy kisbirtokos fiaként Skócia délnyugati ré­szén, Ayr-grófság Lechfield farmján. A szülői ház magányo­san állt egy domb peremén. A család igen népes volt, öt fiúból és három lányból állt. Gyermek­kori emlékei közül Fleming ősz, beteges, minden idejét a kandal­ló melletti karosszékben töltő édesapja alakja és a derűs, szor­goskodó édesanyja képe maradt meg lelkében. A gyermekek a természettel szoros kapcsolat­ban növekedtek fel. És nagyobb korukban magától értetődően befogadták őket a gazdaságba, az állatgondozásba vagy tőzeg­téglák hordásába. A falusi élet­mód és a szigorú éghajlatú, he­gyes Skócia tájaival való közvet­len kapcsolat különleges módon hatott fejlődésére: nevelte és egyben edzette. „Ezerféle dolgot tanultunk meg, szinte észrevétlenül — em­lítette évek múltán Alexander Fleming —, amit városi ember sohasem ismerhet meg.” Tizenkét éves korában Dar- velben befejezte tanulmányait, majd apja Londonba küldte, ahol bátyja is iskolázott. Egy technikai tanintézetbe íratták, de az ottani tanulmányok nem na­gyon érdekelték. Ezért beállt inasnak egy hajózási vállalathoz, amely nyomorúságos élet volt egy magafajta ifjúnak. Közben bátyja, akinél lakott, megszerez­te a doktorátust, és nyilvánvaló volt, hogy Alexander is a tanu­lásra fordítja kevés örökölt pén­zét Be is iratkozott a Szent Má- ria-kórháznál működő orvosi is­kolába. Szívvel-lélek kel beleve­tette magát a tanulásba, és az elő­írt idő alatt Öe isféjezte az iskolát. Szakmájául a bakteriológiát vá­lasztotta, amely a véletlen műve volt. Különféle érdekes kísérle­teket végzett, és jelentős ered­ményeket ért el. Azt kutatta, hogy miképpen védekezik a szer­vezet a kórokozó baktériumok ellen. 1915-ben megnősült, és egy gazdag ír farmer ápolónő­ként dolgozó lányát vette felesé­gül, aki bízott férje tudásában, és erőteljes hatással volt rá. 1928-ban a londoni egyetem professzorává nevezték ki, és ugyanebben az évben megbízást kapott egy bakteriológiai kézi­könyv egyik fejezetének megírá­sára. Ez a gennyedést okozó bak­tériumokról szólt. Alaposan ta­nulmányozni kezdte ezeket, és számtalan tenyészetet készített. Az egyik véletlenül penészgom­bával fertőződött meg, és a bak­tériumok elpusztultak, feloldód­tak! Ehhez a tapasztalathoz vé­letlenül jutott, noha már koráb­ban foglalkozott a baktériumok elleni harccal. Rájött arra, hogy a penészgomba termel valamit, amitől a gennykeltők elpusztul­nak. Miután az említett gomba a penicilliumok családjába tarto­zott, hatóanyagát Fleming peni­cillinnek nevezte el. A felfedezés időpontja 1928 volt, és bátran mondhatjuk, hogy feje tetejére állította az orvostu­dományt. Annak valamennyi ágában a penicillin a legnagyobb fontosságúvá lett. De egyúttal azt is eredményezte, hogy meg­kezdődött a hasonló szerek utáni kutatómunka, és újabb antibioti­kumokat igyekeztek találni. Fle­ming felfedezése után 13 évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg a tisz­ta penicillint előállították, és ele­gendő mennyiség állt rendelke­zésre, hogy betegeken is ki lehes­sen próbám. Ez 1941-ben tör­tént. Két évre rá már félezer be­teg gyógyult meg tőle, az azóta eltelt évtizedekben pedig sok millió. Fleming munkatársaival: a német származású Chainnal, valamint az angol Floreyvel ha­talmas művükért 1941-ben No- bel-dijat kaptak. A penicillin előállítása a má­sodik világháború utáni években is nagyon sokba került. Ám a fo­lyamatosan tökéletesített gyártá­si módszerek azt eredményezték, hogy 1952 óta olcsó és általáno­san elérhető gyógyszer lett. Ma már minden országban gyártják, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mióta világ a világ, egyik gyógyszer sem mentett meg any- nyi életet, mint az említett peni­cillin. Fleming 1955. március 11-én, 75 éves korában hunyt el, és* munkásságával új korszakot nyi­tott az orvostudományban, az antibiotikumos gyógyítás korát! (mentusz) Egy hosszú című dolgozat 1928 őszén Fleming elhatá­rozta, hogy nyilvánosságra hozza megfigyeléseit. Talán az volt a legnagyobb érdeme, hogy a je­lenségeket nem engedte feledés­be menni, hanem továbbadta a nyilvánosságnak, s így az érde­kelt tudósok tudomást szereztek róla. Ez a döntés később döntő mozzanatnak bizonyult a peni­cillin történetében. A dolgozat 1929-ben jelent meg egy kísérleti kortannal fog­lalkozó angol folyóiratban, a kö­vetkező, meglehetősen hosszú címmel: „Egy Penicillium tenyé­szetének baktériumellenes hatá­sáról, különös tekintettel az inf- luenzabacilus izolálására való al­kalmasságára.” Fleming nyilván különösen fontosnak tartotta an­nak közlését, hogy egy baktéri­umkeverékből az influenzabaci- lust választotta ki, amely abban az időben sokkal érdekesebb volt, mintha másról lett volna szó. Az említett dolgozatban a következő mondatot olvashat­juk: „Egyszerűség kedvéért, meg hogy elkerüljem apenészgomba- lé-szűrlet körülményes kifejezé­sét, a penicillin nevet kívánom használni. Ezzel tehát egy bizo­nyos Penicillium tenyészetének szűrletét jelölöm, azét, amelyről itt szó van...” Fleming már első vizsgálatai során kimutatta azt a rendkívül fontos tényt, hogy a penicillin nem mérgezi meg a kísérleti álla­tok szervezetét. Az általa készí­tett kivonatot elég nagy adagok­ban, intravénásán házinyulakba fecskendezte be, és mérgezési tü­netet sohasem állapított meg. Sőt, a kivonatnak hosszú ideig tartó alkalmazása sem okozott elváltozásokat, a bőr felületére és a szem kötőhártyájára cseppent­ve is ártalmatlannak bizonyult. Valóra váltak tehát Fleming álmai, aki mindig azt állította, hogy létezik egy olyan, fertőzése­ket hatásosan legyőző szer, amely a baktériumok fejlődésé­nek meggátolása mellett egyide­Fleming felfedezésének mél­tatásához is idő kellett. Az orvosi folyóiratban megjelent közlemé­nye elkallódott a tudományos dolgozatok tömegében. Senki sem figyelt fel rá, nem törődött az általa felfedezett penicillinnel. Munkájának közzététele után nem sokkal Harold Reistrick, a londoni egyetem professzora is vizsgálathoz kezdett. Arra töre­kedett, hogy megtalálja a peni­cillin ipari gyártásának módsze­rét. Kétévi eredménytelen kuta- tás után lemondott a további kí­sérletekről. Sőt, az 1935-ös le- ningrádi fiziológiai kongresszu­son kijelentette: a penicillin jűleg nem hat károsan a sejtekre. Itt volt az ideje tehát, hogy embe­ren is kipróbálja az új gyógyszert. Fiatal asszisztense, dr. Stuart Graddock ajánlkozott kísérleti alanynak, aki abban az időben éppen gennyes, felső állcsontban levő üregi gyulladásban szenve­dett. Az említett kivonatból egy köbcentiméternyit fecskendez­tek be közvetlenül a beteg rész­be, és egészségi állapotának ja­vulása három óra múltán észre­vehető volt. Az ellenőrző vizsgá­latokhoz vett váladékban pedig már csak elvétve találtak mikro­bákat. Fleming tehát újabb győ­zelmet aratott az ember és a bak­tériumok közötti harcban. gyártása gyakorlatilag lehetet­len. Csupán négy évvel később, 1939 közepén újította fel Ox- fordban a már kissé feledésbe merült penicillinnel kapcsolatos vizsgálatokat két kiváló tudós, Hovard Florey orvos és Ernst Chain vegyész. Három éven át küzdöttek azért, hogy Fleming penészéből olyan mennyiségű kivonatot állítsanak elő, amellyel már embereken is komoly vizs­gálatokat lehet végezni. Több si­kertelen kísérlet után végül né­hány grammnyi barnás port nyertek. Ez valójában még erő­sen szennyezett, de már kristá­lyos penicillin volt. Utolsó próbát tettek Floreynek és Chainnek hosszas, fáradságos munka után sikerült olyan mennyiségű penicillint összegyűjteniük, amely elegendőnek tűnt egy gyógykezelésre. Egy gyógyíthatatlan, vérmérgezésben szen­vedő 15 éves fiúnál használták. A halál már elkerülhetetlennek lát­szott, a csodálatos por alkalmazása után azonban a beteg meggyó­gyult! 6 volt az első ember, akinek a penicillin megmentette az életét. Néhány grammnyi barnás port nyertek Az egri mozikban láthatják Lánglovagok Két fivér áll a történet közép­pontjában. Stephen folytatja édesapjuk szakmáját: a város egyik legbátrabb tűzoltója. Öcs- cse is járt tűzoltóiskolába, ami­kor azonban apjuk tragikusan meghalt, abbahagyta tanulmá­nyait. Brian most újra visszatér, és álmait meg akaija valósítani. Saját testvéréhez osztják be, hogy nála pótolja mulasztását. Stephen azonban túlságosan ke­gyetlen öccséhez, aki ezért ott is hagyja a tűzoltóállomást. A vá­ros gyújtogatási nyomozójánál vállal munkát. Ringall egy rejté­lyes gyújtogatót keres... A lán­gok, a berobbanások próbára te­szik Brian bátorságát.. Világsztá­rok játsszák a film főszerepeit: Kurt Russel, Scott Glenn és Ro­bert de Niro. A rendkívül izgal­mas akciófilmet az egri Uránia mozi mutatja be. A Riviéra vadorzói Lawrence Janison egy barát­ságos, elegáns szélhámos. Freddy Benson piti szélhámos, aki máról holnapra tengeti életét Dél-Franciaországban... Talál­kozásuk és fogadásuk a film lé­nyege. Akinek elsőként sikerül kettőjük közül ötvenezer dollárt kicsikarni a következő hölgyből, az nyer, aki viszont veszít, el­hagyja a várost, hiszen a telepü­lés elég nagy kettejük számára. A két, egymással versengő szélhámost Steve Martin és Mi­chael Caine alakítja. A vígjáték­kal az egri Bródy mozi nézői is­merkedhetnek meg. Programbörze Kiállítások, tárlatok Az egri Vitkovits-házban több kiállítás is várja a látogatókat. Ezek közül egyik a költő, Vitkovits Mi­hály emlékszobája, a másik pedig Kálnoky László munkásságát mutatja be. A tárlatok naponta dél­előtt 10-tol délután 4 óráig látogathatók. * Ugyan­csak Egerben nézhetik meg az érdeklődők Kiss Ro- óz Ilona keramikusművész alkotásait a Kispréposti palotában (Kossuth Lajos utca 4.). * „Legyen meg a te akaratod...” címmel kedd kivételével minden nap megtekinthető az Egri Ifjúsági Ház galériájában Bállá Demeter fotókiállítása. * Szintén az IH galéri­ájában tekinthető meg a Bél Béla festményeiből és grafikáiból álló gyűjtemény. Programok, tanfolyamok Már lehet jelentkezni az egri helyőrségi klub ősz­szel induló tanfolyamaira. Ezek: német és angol nyelvkurzus a hivatásos állomány tagjai részére, va­lamint relaxációs torna, társastánc, önvédelmi is­meretek, számítógép-kezelői és gyors- és gépírói tanfolyam - külsősöknek is. * A Gyöngyösi Játék­szín szívesen fogadja a színjátszás iránt kedvet és te­hetséget érző fiatalok jelentkezését. Foglalkozásai­kat kedden és csütörtökön tartják a Mátra Művelő­dési Központ 2-es számú klubhelyiségében. * A Pa­letta Rajzstúdió a képzőművészet iránt érdeklődő fiatalok jelentkezését várja az egri IH-ban. A szak­kör elméleti és gyakorlati ismereteket nyújt a rajzo­láshoz, festéshez, grafikához. Valamint segítséget ad a főiskolára jelentkezőknek felkészülésükhöz. Az első foglalkozás szeptember 12-én 15 órától lesz. * Ugyancsak az IH ajánlja a zenés női kondi- tornát, a szépségiskolát, a társastáncot, a művészi tornát és a zeneóvodát. Részletes információ az in­tézményben kapható. a levésre, és más évszakok biztat­nak arra, hogy kellő türelemmel várjuk az elmúlást. Néha ez a művész mintha két­ségbe is lenne esve az elmúlás ér­zése, fájdalmas belső lelki tartal­ma miatt. Le is takaria az arcot, az arcát, amit lefényképez, fes­tékkel másítja meg, mert azt hi­szi, hogy ilyen leplezéssel leg­alább átmenetileg megszabadul­hat a vallomás kínjaitól, az ön­azonosság elviselésétől, aminek tudat, vagy jobbik esetben szeré­nyebben szólva egyéniség a ne­ve. Kirké, a sors lánya is üldöz bennünket minden pillanatban. Az a felismerés is, hogy a mámor, a szenvedély irtózatos tömörség­gel, még irtózatosabb gyorsaság­gal tűnik el belőlünk, felőlünk, felettünk, alattunk, mélységet és magasságot nyitva alánk es fö- lénk. Amíg ra nem döbbenünk, hogy mindennek elviseléséhez kellő türelmet kell összegyűjte­nünk. Annyit, amennyi elegen­dő lesz elviselni a két mámor kö­zötti nagv-nagy űröket, egészen a halálig. Mert a megsemmisülés kényszere és érzése ott vibrál minden rezzenésünkben. Csak nem akarjuk észrevenni, aho­gyan röpteti-bontogatja-próbál- gatja szárnyait. Ennyire lehet-e átlényegíteni a testet? Vagy csak mi erőltettük képzettársításainkat egy általunk kedvelt irányba, távlatba? Hol is rejtőzködik az igazi énünk? Is- merjük-eigazán?Sha igen, miért nem teszünk többet érte? A rejtőzködő én? sy< ho A Galéria „F'-ben, az Ifjúsági Házban még ezekben a hetekben is láthatok Bállá Demeter fo­tói. Maga a művész a kiállítás mottóját a Mi­atyánkból vette, annak is a legközepéből — „Le­en meg a te akaratod! —, mert úgy gondolta, ogy az a sújtás, amit az ő egyik fotómodellje ka­pott egy halálos végű baleset kapcsán, még a vak­nak is felnyitotta volna a szemét, hogy ebben a vi­lágban nem is a mi elhatározásunk szabja meg a végső és legfontosabb pontokat. Vannak az élet­ben bemérhetetlen tér- es időbeliségek, amelyek fö­lött nem rendelkezünk, amikben megnyilatkozik teljes kiszolgáltatottságunk annak a Hatalomnak a színe előtt, amelyről olyan szívesen megfeledke­zünk — rövidlátásunk vagy gőgös fennhéjázásunk okából. A kiállításról szerzett első be­nyomásainkat hasábjainkon már rögzítettük. Ezt az anyagot azon­ban nem elég egyszer áttekinte­ni, hiszen a szemlélőben az ép­pen meglévő hangulati elemek, a szenvedélyeket is felkavaró eset­leges benyomások félrevihetik a gondolatokat. A tárgyilagossá­got befolyásolhatja az a hirtelen támadt hatás, amely szokatlan- ságával, merészségevei, eredeti­ségével kétségeket támaszt. így esik meg, hogy a kíváncsi szem­lélő eljön másodszor is. És akkor mintha újabb olvasata támadna enngk az anyagnak. Például az, hogy. itt az aktrendszer elsődle­gesen látszó témája olyan tulaj­donságokra utal, amik a fotós­ban komoly értéket jelentenek. Leginkább pedig arra, hogy ex- tázison innen és túl az arcot ku­tatja, az arcban találja meg azt a bizonyos lelkiséget, amely fölöt­te áll — mit áll? —, tündöklik mindannak, amit a test, a testiség egyáltalán kifejezhet. Azzal adja Bállá Demeter a tárlat leglénye- gét, hogy odateszi önmaga fotó­ját teljes testi kitárulkozásában, de úgy, hogy a figyelem fókusza mégis az arc, ahogyan rezzenés­telenül belenéz a világba. Nem öncélű mutogatásként tárja elénk magát, hanem azért, hogy mint a bűnt megbánó emberek, a befelé fordulók, a megbántottak, a megnyilatkozni kényszerültek tévedhetetlen ösztönösségével, őszinteségével kitegye a lelkét a formák közé. Mert tudja, hogy ő is csak egy változó forma a válto­zó időben, ő is csak egy lehulló levél abban a lombrengetegben, amit emberi közösségnek hí­vunk, amit évszakok bátorítanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents