Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-06 / 209. szám
HÍRLAP, 1991. szeptember 6., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13. Fél év alatt harminchét bűncselekmény Szilvásvárad közbiztonsága Harminchét. Szilvásgombócból is soknak tűnik, nem még álnokságból. Pedig Szilvásváradon ennyi alkalommal regisztráltak rendőreink bűncselekményt az év első felében. S a valóságos mindig több a bevallottnál. A lis- 1 ta, amit Urban László rendőrőrnagy elém tesz, szűkszavú ugyan, ' de sokrétű: testi sértés, betöréses lopás, csalás, ittas Járművezetés, hogy ne is folytassam. Eszembe jut a posta, meg a felvégi kis ABC. Számát sem tudom, hányszor törték fel az utóbbi időben. | Kedvem lenne azonnal bepana- ] szólni a rendőrséget. — Nem ülhetünk mellé, bármennyire is elvárná tőlünk a lakosság—tálja szét akarját az őr| nagy- — A körzeti megbízottnak I is csak 42 órás a munkaideje. Ha ennek egy részét leköti az admi- ' nisztráció, másikat a különféle I nyomozati adatgyűjtés, az éjsza- I kai portyák: lám, alig marad, ; amit a lakosság szeme láttára tölt I szolgálatban a falu főutcáján. Leteszek róla, hogy vitába szálljak: előveszem inkább polgármesterünk levelét, amiben I külön rendőrt kér a főkapitánytól a falunak. Sőt, hogy nyomaté- j kot adjon az igényűnknek: 200 I ezer „jó magyar" forintot is felkí- I nál, högy Nagyvisnyó is kaphas- ' son magának egy egyenruhást. Hiába! Nem az egrieken múlik a I dolog: sokkal fentebb számolták I ki, hogy 3000 lakosra kell jutnia I egy „káembésnek.” Vigasztalást i kapok azonban a rendőrtiszttől | (rám is fér, ha már ígéret nincs), i hogy a hó végén — úgymond — „terület-újrafelosztás” lesz a j körzeti megbízottaknál, ezért j késik a válaszlevél is a község ké- | réssel vegyített ajánlatára. Nem I biztos ugyan, hogy az általunk képzelt formában, de igyekez- I nek rajtunk segíteni. Ijesztően megromlott Szilvásváradon a közbiztonság. Vannak persze „rangosabb” helyek is a megyében, de mit ér az nekünk: 150 ezer forintnyi értéket rámoltak ki a minap is egy kocsiból. Nem a legjobb idegenforgalmi | reklám, hogy gazdája épp a mi szállodánkban aludt. — Szívből sajnálom a károsultat, de nemcsak mint rendőr kérdem: őmit tett annak érdekében, hogy ne történjen meg, ami megtörtént? Vagy a kis boltban felszerelték-e már azóta a riasztót? Történeteket mesél Urbán László, amikor megkísérelték ugyan a tettesek a betörést, de tovább is álltak, mikor megszólalt az automata. S tele az újság a hirdetésekkel, nem is kell rögtön a legdrágább szerkentyűre gondolni, s ha megnyugtatóbb úgy valakinek, fordulhat tanácsért a rendőrkapitánysághoz is. Senkit nem küldtek még el, ha az előrelátó biztonsághoz kért tőlük jó ötletet. — Zárjunk, zárkózzunk ezenfelül! — jegyzetelem az őrnagy szavait. — De felejtsük el a lakatot! Egy kéttollű zár többet ér a legbiztosabbnak kikiáltott cilin- derzáras lakatnál is. Ez utóbbit ugyanis egyetlen feszítéssel lecsavarhatják. S még csak zajt sem ütnek vele. Szilvásvárad közbiztonságának különben sem használ az idegenforgalom, meg az a tény sem, hogy részét képezi az Eger- Ózd közötti útvonalnak. Bejátszik persze Borsod megye közelsége, az azóta — szerencsére — megregulázott diszkók, meg sok minden más is. ítiába, sok ma az utóbűnözés. Nem akarom sokáig feltartani a rendőrtisztet, de még rákérdezek a polgárőrségre. Nem rossz, kapom a választ, de van azért annál jobb is, ezt pedig ügy hívják, hogy éberség. Nem kell 60-70 főnek minden éjszaka 8 órát kos- latni az utcán. Legyenek csak ketten, s töltsenek kinn csak 3-4 órányi időt — azt is csak alkalmanként —, de jegyezzék fel akkor annak a kocsinak a rendszámát, amelyik gyanúsan viselkedik, szokatlan helyen parkol, vagy bármi miatt feltűnik nekik. Tegyenek ugyanígy a koránkelők és a munkájukból későn hazajárók. S ha esetenként a „ká- embéssel” megbeszélve valóban részt vesznek egy-egy akcióban — nem kell, hogy polgárőrségnek hívják őket —, munkájuk hatékony lesz, s megérzi a község közbiztonsága... hgm A rászoruló tanulók támogatására Alapítvány Pétervásárán A Magyar Szocialista Pártpé- tervásárai városi szervezete „Karitas” néven hatvanezer forint alaptőkével alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy a nehéz anyagi körülmények között élő, szegény sorsú, de tehetséges fiatalok iskoláztatását, továbbtanulásátsegítsék. Az alapítvány nyitott jellegű, így ahhoz külső adományozók is csatlakozhatnak. A segélyezésre az alaptőke éves kamatát kívánják majd felhasználni. A rászorulók a támogatásra vonatkozó kérelmüket — a pályázatot — iskolájuk igazgatójához nyújthatják be a jövő évben. A kérelmek elbírálását, a segély összegének megállapítását egy öttagú kuratórium végzi: az első ilyen jellegű támogatást 1992 augusztusában ítélik oda. Zay József Vallomás Már rég leszoktam volna, ha a magyar üveggyárak nem gyártanának ennyi szép poharat... * * (Rénes György karikatúrája) Képeslap egy templomról A bodonyi templomról egészen az elmúlt évekig senki sem sejtette, hogy milyen értékes. „Azúr hegye ” — így hívják a községbeliek azt a dombot, amelyen az épület áll, az az épület, amelyet 1983-84-ben újítottak fel Fias István esperes kezdeményezésére és nagyrészt áldozatos szervezőmunkájának eredményeként. A felújítás közepette derült fény arra, hogy az „egy” templom voltaképpen három templom egymás alatt: van egy román kori rész, amely 1200-ból való, egy másik rész gót stílusú 1500-ból, a harmadik pedig — amely a felújítás előtt is látható volt — a barokk. Ilyen stílusú a torony is, amelyet GarIay József plébános építtetett 1777-ben. A templom melletti gyönyörű parókia szintén műemléki értékű, 250 éves. Az épületegyüttes szépsége néhány, a községbe látogató vendéget annyira megragadott, hogy az anyagiakat sem sajnálták a népszerűsítésre, a turisták csalogatására: színes képeslapot készíttettek Bodonyról, a középpontban — természetesen — a templommal. A fentiekben említettük Fias István nevét. Az esperest, aki csaknem harminc éven át tevékenykedett Bodonyban, nemrég más állomáshelyre irányították át. Ebből az alkalomból egy interjút készítettünk vele, amelyet következő területi oldalunkon közlünk majd. Hetvenöt év tűzoltás „A társadalmi korszakok minden fázisában szükségszerű volt a tűz elleni védelem” —jelentette ki a minap Súly István terpesi polgármester a helyi tűzoltóegyesület hetvenötödik évfordulóját köszöntő ünnepségen. Az 1916-ban megalakult egyesület is erre esküdött, bár sokszor igen nehéz körülmények között dolgoztak. Hiszen a kezdetekkor például csak egy fecskendőjük volt, amely még ma is üzemképes, s rövidesen elhelyezik a létrehozandó Heves Megyei TűzolNemrégiben számolt be a Hírlap a pétervásárai jegyzőklub megalakulásáról „Légüres térben az önkormányzatok?” címmel. Az írásban megszólaltattuk dr. Gyula Zoltán pétervásárai jegyzőt, a klub elnökét, aki arról beszélt, hogy milyen indokok alapján kezdeményezték a tizenötjegyzőt tömörítő szervezet létrehozását. Másnapi számunkban helyt adtunk dr. Vass Géza megyei főjegyző véleményének, aki elsősorban a klubelnöknek a megyei önkormányzatot elmarasztaló szavaival szállt vitába. Mindezek után a minap „Tévedések szomorújátéka” címmel teijedelmes levelet kaptunk Pé- tervásáráról, dr. Gyula Zoltántól Ennek most közöljük néhány részletét, s a vitát a magunk részéről ezennel lezártnak tekintjük. * „Magam is, jegyzőtársaim is csodálkoztunk dr. Vass Géza reagálásán. Hiszen nekünk — nekem különösen — eszünk ágában sem volt a nem könnyű helyzetben lévő megyei önkormányzat vezetőit, első funkcionáriusait felelőssé tenni a közigazgatási munka jelenlegi nehézségeiért. A „légüres tér” kifejezés az információhiányra vonatkozott (amelyet a kéthavi „százas” értekezletek nem enyhítenek), és ez az információhiány nem dr. Lass Géza „hanyagságából” vagy „rossz munkájából” következik. tó Múzeumban. Akkoriban viszont központi szerepet játszott az életükben, hiszen egyetlen tevékenységük az volt, hogy havonta összejöttek, s gyakorolták az összeszerelést, hogy szükség esetén is eredményesen tudják működtetni. Ennek is köszönhető, hogy később minden beavatkozásuk sikeresnek bizonyult. Akadt, hogy csak egy hét állt rendelkezésükre, hogy egy versenyre felkészüljenek. Az összetartásukat mutatja, hogy egyenruha híEz a torzulás olyan politikai érdekharcoknak a következménye, melyek az országos szinteken rossz kompromisszumokban végződtek. Aki országosan veszít, az úgy gondolja, hogy ezt majd visszanyerheti az önkormányzati szinten, és ezért ilyen zilált az államigazgatás, ezért van, hogy Magyarország alig hasonlít Magyarországhoz, pedig erre most nyűt volna igazán alkalom, a tanácsrendszer elenyészé- se után.(...) Mi valamennyien, közigazgatasi szakemberek, dr. Foss Gézával és velem együtt, a tanácsrendszerben szolgáltunk, mert hát hol is szolgálhattunk volna egyebütt. Ám minden idegen és paternalista beidegzés ellenére gondolkodtunk a saját fejünkkel is, és sokan felismertük, hogy az évezred alatt kialakult magyar közigazgatás bizony sokkal hatékonyabb és életképesebb volt, mint az, amibe belekényszerültünk. Arra is rá kellett jönnünk, hogy a járás a közigazgatás szervezetének nem valamiféle „vakbele” volt, amit egyszerűen ki lehet dobni. Abból a természetes szervezési és szociológiai alapelvből következett, hogy hatékony együttműködés és kommunikáció rövid távon és első fokon csak 10-15 szereplő között lehetséges; ha ez a létszám nő, a hatékonyság meredeken csökken. (...) Kirajzolódik az a veszély, hogy ma az „önkormányzat” fogalom és szó egyszerűen a ján civilben is vállalták a szereplést. Persze, jobb idők is köszöntöttek rájuk, ezt mutatja a megyei versenyek több aranyérme, s az, hogy egy ízben országos második helyezést is elértek. Az elmúlt hetvenöt évet idézték fel az említett eseményen, ahová dr. Jakab István, a megyei közgyűlés elnöke dísztáviratot küldött. S amelyen Zvara Albert tűzoltó százados pedig az országos parancsnok dicsérő oklevelét vette át. „tanács” helyébe lép. Márpedig akkor csak a szavak fognak változni, a lényeg nem. A választott testület önkormányzat (ha hagyják, hogy az legyen), és meghatározza a közséppolitikát. Az igazgatási apparátus azonban nem önkormányzat, hanem részint az államigazgatási feladatok, részint az önkormányzati politikai irányításból rá háruló feladatok végrehajtója. A kettőt nem lenne szabad összekeverni, mint a tanácsrendszer idején. (...) Ebben az összefüggésben feltenetnénk azt a kérdést is, mennyiben „ön- kormányzat” a megye mai, nehezen definiálható állapotában. Nem érzünk-e zavart, amikor ma „megyei önkormányzatról” beszélünk, ha ez eszünkbe juttatja azt az egykori vármegyét, melyre Kossuth mint a nemzet szabadságának bástyájára támaszkodott? S nem „úszik-e be” ebbe a sáv-interferenciába mindjárt a köztársasági megbízotti intézményhullámhossza? Nem a köz- társasági megbízotté, aki minden tiszteletünket búja, hanem az intézményé, mely nem kevésbé idegen ebben a hazában, mint a „párttitkár” és a „tanácselnök” volt. (...) Ezek a valóságos kérdések. S ha ezekről vitatkozunk, mégoly szenvedélyesen is, összehasonlíthatatlanul hasznosabb lesz, mint értelmetlen és alaptalan személyes perpatvarokkal tovább kedvetleníteni az amúgy is csalódott és bizalmatlan közvéleményt.” Ivádon A falu szégyenfoltja volt Ivádon a régi szeméttelep. Hogy a sok gazdátlan, szétszórt hulladék a továbbiakban ne szúrjon szemet sem a községbelieknek, sem az oda látogató vendégeknek, az önkormányzat nemrég lépéseket tett a probléma megoldására: a pataksort kitisztították, s kijelölték az új szemétlerakó helyet is. Verpeléti helyi adók Verpelét képviselő-testülete legutóbbi ülésén elfogadta a helyi adókról szóló rendeletet. Ennek alapján a jövő év elejétől kétfajta adót kell majd fizetniük a falu lakosainak. Az egyik a kommunális adó, amely maximum háromezer forint lehet, a másik pedig az iparűzési adó, amelynek legmagasabb értéke a jövedelem három ezrelékét teheti ki. Prospektus Pétervásáráról A megye legfiatalabb városa, Pétervására németországi testvérkapcsolatot szeretne létesíteni. Ezt elősegítendő: hamarosan egy magyar és német nyelvű, nyolcoldalas prospektus jelenik meg a településről. Ebben fotókkal illusztrálva mutatják be a helyi nevezetességeket, látványosságokat, többek között például a városi templomot és a mezőgazdasági szakiskolát. Újra a jegyzőklubról... „Tévedések szomorújátéka”
