Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-25 / 225. szám

HÍRLAP, 1991. szeptember 25., szerda 7. Minőségbiztosítás és minőségtanúsítás az élelmiszeriparban A fenti címmel rendez szim­póziumot november 19-én 10 órai kezdettel a Magyar Élelme­zésipari Tudományos Egyesület Minőségügyi Klubja. A szimpóziumon az ISO 9000 és EN 29.000-es szabványsoro­zaton alapuló minőségbiztosítás és minőségtanúsítás kérdéseiről és hazai alkalmazásának lehető­ségeiről hangzanak el tájékozta­tó előadások. Az előadók az érdekelt állam­S tási szervek illetékes kép- (Földművelésügyi Minisztérium, Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság, Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériuma, Magyar Szabvány- ügyi Hivatal) lesznek, továbbá az élelmiszeripar és a minőségügy ismert szakemberei. Az előadá­son minőségbiztosítási rendszer­rel foglalkozó tanácsadó szerve­zetek is bemutatkoznak. A szimpózium helye: Buda­pest, V., Akadémia u. 1-3.1.195. Információt az egyesület tit­kárságán adnak a Il2-2859-es telefonszámon. Az információtechnológiai képzési alapítványról A magyar gazdasági fejlődésben érdekelt több külföldi és hazai cég, szervezet felismerte azt, hogy a korszerű információtechnológia alkalmazása nemcsak előfeltétele, hanem egyben hajtómotorja is a folyamatban lévő átalakulásnak. Ezért alapítványt hoztak létre a leg­fejlettebb informatikai technikák újszerű, aktív és hatásos magyaror­szági bevezetésének elősegítésére. Az alapítvány által működtetett képzési rendszer kiegészíti az egyébként örvendetesen fejlődő hazai iskolarendszerű és egyéb okta­tási, továbbképzési formákat. Az alapítvány tevékenységének sajátossága az, hogy szervesen be­vonja a vállalati legfelsőbb vezetőket a képzési folyamatba, az infor­mációtechnológiát a vállalati stratégia eszközeként kezeli, a vezetők­kel közösen végzett elemzések során megteremti a belső igényt ehhez a képzési folyamathoz, az informatikai szakembereket szakterület­specifikus példák segítségével képezi ki a modern strukturált rend­szerfejlesztési módszerekre, az átadott szakismeretek meghonosítása érdekében hazai oktatók kiképzéséről gondoskodik. Az alapítvány külföldi szponzorai olyan tekintélyes nemzetközi vállalatok, mint a Siemens-Nixdorf és a Digital Equipment (DEC) nemzetközi számítógép-fejlesztő és -szálh'tó vállalatok, az Oracle Corporation, a vezető adatbázis-fejlesztő cég, és a Coopers and Lybrand, a világ egyik legnagyobb üzleti szaktanácsadó szervezete. Ezek a vállalatok minden Magyarországon szükséges iparágra nézve speciális, nemzetközi tapasztalatokat hoznak magukkal, a leg­modernebb oktatási licenceket adják át az alapítványnak, és megte­remtik az oktatáshoz szükséges technikai hátteret. Ezek a szervezetek (amelyeknek összforgalma világszerte mintegy 40 milliárd dollárt tesz ki) összességükben közel 600.000 ember üzleti és szakmai ta­pasztalatát, szaktudását hozzák Magyarországra. Az alapítvány mintegy egymillió USD értékű vagyon birtokában kezdi meg munkáját. Minthogy azonban több, Magyarországot támogatni kívánó nemzet­közi szervezet (így a Közös Piac) hozzájárulását a képzés első eredmé­nyeitől, illetve a magyar hozzájárulás és aktív részvétel mértékétől teszi függővé, az alapítók bíznak abban, hogy a magyar kormányszervek is felkarolják ezt a kezdeményezést. így öt év alatt a tervbe vett 300-5000 ipari vezető és szakember kiképzése megvalósítható. Az alapítvány kuratóriumában az alábbi szervezetek képviseltetik magukat: MVMT, OKHB, MATÁV, Coopers és Lybrand Kft., Szám­aik, Csepeli Autógyár, IQ Soft, Siemens-Nixdorf, Digital Equipment Cor­poration, Oracle Corporation, Coopers és Lybrand Deloitte, London, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Állami Vagyonügynökség. Eladó az egész világ. Vivát a privátra — Tisztelt Igazgató Ür! Adna nékem néhány igazi jó tippet, bölcs ötletet ahhoz, hogy egy le­endő, de igencsak jól prosperáló egri privatizációs lehetnék? El­sősorban a kereskedelemre, fő­képpen a vendéglátásra gondo­lok... — Szívesen és örömmel. An­nál is inkább, mert ha jól tudom, nem most találkozunk először. Bár ez egy igazi üzleti vállalko­zásban szinte semmit nem jelent. Legfeljebb az ismeretséget. — Ez így igaz. Maradjunk az üzletnél. Annál is inkább, mert Permay Gyula, a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat igazgatója még az ellenségei sze­rint is abszolút profi a vendéglátó szakmában. — Hagyjuk a címeket, a ran­gokat, a bókokat. Sohasem érde­kelt egyik sem! A szakma persze teljesen más. Vagyis olyan kérés hangzott el, hogy adjak tippeket, ötleteket egy jó privatizáláshoz... — Hallgatom... — Mennyi pénze van? — Ez nem gond, nálunk ugyanis a pénz a legkevesebb. — Oké! Lényegében a téma túl is van tárgyalva. Örülök... — Ne örüljön, mert a beszélge­tésünknek a témája messze túlnő az ismeretségen, nincs jelentősé­ge a hangulatnak, az érzelmek­nek, kizárólag az üzletnek van. Egy őszinte vallomást kérek Ön­től: hogyan lehet érteni és kama­toztatni a privatizációt? Vagyis Ön tulajdonképpen milyen lehe­tőségeket lát, mint egy vendéglá­tóipari egység vezetője, ebben a szakmában ? — Én a lényeggel kezdem. Olyan „boltokat” kell üzemeltet­ni, amelyeknek a kínálatai talál­koznak a vevők igényeivel, lehe­tőségeivel. Messze van, és azt hi­szem, hogy örökre elmúlt az az idő, amikor azt mondották, vagy súgták, vagy adtak utasítást egy állami vállalatnak, hogy Eger­ben, Gyöngyösön, Hatvanban vagy Hevesen azért kell egy üzle­tet megépíteni, és azért kell ezt a létesítményt működtetni, mert körülötte egy új lakótelep épül, vagy ezt a területet fejleszteni kí­vánják, és a lakosság ellátásának színvonalát is növelni szeretnék. Nos, ezek az idők elmúltak. Tet­szik, nem tetszik, olyan világot élünk, amelyben a vásárló, a fo­gyasztó, vagy akkor ragozhatjuk tovább, a vállalkozó elsősorban úgy gondolkodik, hogy neki megéri-e, meghozza-e hasznát az a kisebb vagy nagyobb üzlet akár Egerben, akár Gyöngyö­sön, akár Hatvanba, akár Heve­sen. Vagyis ezzel azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy csak úgy érdemes vállalkozni, tőkét felhasználni, befektetni, ha az úgynevezett fizetőképes kereslet is megfelel a vállalkozóknak és az alkalmazottaknak egyaránt. — Az ön által vezetett vállalat alapjában véve ma is gazdaságo­san üzemel, de úgy tudjuk, hogy több üzletüket is „szabadlistára tették”... — Ez így igaz. Jelenleg is har­mincegy üzletünket kívánjuk privatizálni. — És mit csinálnak a létszám­mal, vagyis azokkal a dolgozók­kal, akik az üzletek eladása vagy kiadása miatt netalántán munka nélkül maradnak? — Kérem szépen! Még egy magánember, sőt még egy csa­lád, legfőképpen még egy válla­lat sem kezdhet úgy új életet, hogy a terveiben, célkitűzései­ben kockázattal ne számítsanak. — Egy kockázat persze lehet egy vállalat számára az új üzlet, az új piac, de mindezek mögött emberi, családi sorsok állnak. — Tudjuk, és bizony amit em­lített, rendkívül nehéz, összetett gondokat vet fel. Mert bármilyen finoman is fogalmazunk, lénye­gében egy olyan új gazdálkodást kell megvalósítanunk, amelynek igen sok úgynevezett emberi veszteségei is lesznek. A félreér­tések elkerülése végett kimon­dom a valós igazságot. Egy bizo­nyos mennyiségű létszám leépí­tése elkerülhetetlen nálunk is. Azzal a valósággal, hogy vivát a privátra, és eladó az egész világ. Vagyis, ha csökkentjük az üzlete­ink számát, az eleve azzal jár, hogy csökkentjük az úgynevezett irányító apparátust is. Éz egyfor­mán érvényes a vállalati köz­pontra, és a kisebb helyi egysége­inkre is. Bevallom őszintén, és ne higgye szónoki vagy érzelmi do­lognak: sok olyan dolgozónktól kell megválnunk, akik éveken át igen nagy tudással, szorgalom­mal, fegyelemmel szolgálták a szakmát. De hát az élet így ala­kult... — Nem ismerem az úgyneve­zett fogyasztói ügyfeleik számát, arányát, összetételét. Azt viszont jól tudom, hogy az idegenforga­lom igencsak megcsappant. Biz­tos, hogy benne van — bár erről sincs információm — a vállalati kártyákban szereplő külföldi vendég... — Őrülök, hogy szóba hozta, mert taktikánk és stratégiánk egyik alapja az, hogy mi optimis­ták vagyunk. Értem ez alatt, hogy tavaly vagy az idén igaz, hogy csökkent a külföldi vagy a hazai turisták száma megyénk­ben, de én mégis abban hiszek, hogy ez lassan a múlté válik, és 92-93-ban újra fellendül az ide­genforgalom, és újra csengnek a telefonok, hogy ezt meg azt a csoportot tudjuk vagy tudnánk-e fogadni. — Nem túl optimista? — De, egészen biztosan az va­gyok. De hát a remény és a biza­lom nélkül a jövőt még csak em­líteni sem érdemes. — Önnek van igaza! De: a je­lenlegi árak mellett naivságnak tűnne arra gondolnia, hogy bár­melyik másodosztályú éttermét is reggeltől estig lefoglalják majd. Ráadásul ehhez nemcsak szeré­nyebb költségek kellenének, ha­nem mondjuk sokkal kulturál­tabb kiszolgálás, a vendéget ven­dégként szerető magatartás is. Ez végül is nemcsak mint az Igazga­tó úrnak szól, hanem mint annak a Tanár úrnak is, aki több mint két évtized óta tanítja, oktatja a vendéglátóiparhoz szükséges szakembereket is... — Semmi új dolog nincs ab­ban, hogy a vendéget mindig is tisztelni és megbecsülni kell. A mai világban aztán különösen. Mert ma tényleg nem olcsó egy étteremben reggelizni, ebédelni vagy vacsorázni... — Mindezeket summázva: vé­gül is eladó az egész világ... — így igaz. Két alapvető dolog kell hozzá: pénz és tisztesség... Koós József Biztosításunk garancia G GARANCIA BIZTOSÍTÓ RT. Gasztronómiai kalandozások Két szelet knäckebröd A magyar turistának először az tűnik fel Svédországban járva, hogy nem lát kövér embereket, mindenki mosolyog, ragyog a szeme, fényes a haja, lebarnult, egyszóval: sugárzik róluk az egészség. Nagyon gondosan ügyelnek táplálkozásukra, tuda­tosan étkeznek és rengeteget sportolnak — ebben áll a nagy ti­tok. A nálunk népélelmezési cikk­nek számító kenyér arrafelé sem ismeretlen, mert lehet kapni, csakhogy szinte egyáltalán nem eszik, az a bevándorlók táplálé­ka. A svédek a knáckebrödnek nevezett vékony, ropogós kenye­ret fogyasztják, mely méretében és jellegében az Abonettnek felel meg, csak nem kukoricalisztből, hanem rozs- és búzalisztből sü­tik. Napi étkezésük a reggelivel kezdődik, mely egy-két csésze híg kávéból és egyikét szelet knáckebrödből áll, rajta vaj és dzsem, vagy hajszálvékony sajt és saláta díszlik csupán. A követ­kező étkezés a lunch, mely 10-től 14-ig tart, villásreggelinek vagy ebédnek egyaránt nevezhetjük, attól függően, mikor és hol fo­gyasztja az ember. A dolgozók 90 százaléka étteremben ebédel, az üzemekben, üzletekben, iro­dákban nincs étkezde. Éppen ezért minden sarkon található olyan „vendéglátóipari egység”, mely az ebédidőre önkiszolgáló étteremmé alakul át. Itt lunchpa- ket-et, azaz ebédcsomagot kínál­nak egységáron, ami a hely szín­vonalától és a kínálattól függően 40-70 korona, egy munkás fél­órái órabére. Az egységcsomag­ban salátabár, különböző fajta kenyerek és vaj, valamint kávé tejjel, cukorral, gyümölcslé sze­repel, ezekből tetszés szerinti mennyiség fogyasztható. A főfo­gás szerényebb éttermekben 2-3 féle, de jobb helyeken 8-10 fé­léből és válogathatunk. Kedvelt étel például a húsgombóc már­tásban, főtt burgonyával, vagy a sült oldalas burgonyával és alma­szósszal, vagy ribizlidzsemmel. A vacsora 6-7 körül, otthon kerül az asztalra. Többnyire salá­tából vagy párolt zöldségekből áll és legföljebb egy-két szelet knáckebrödöt fogyasztanak hoz­zá. Ismeretlen fogalom a napköz­beni csipegetés, eszegetés, reg­gelire és vacsorára kevesebbet esznek, mint a kelet-európaiak, igaz, nem is látni visszeres lába­kat, rengő fenekeket, himbáló- dzó pocakokat az utcán. A táp­lálkozás nem az élet központi kérdése, mint nálunk! Külön fejezetet érdemel Svéd­országban és Finnországban az alkohol. Részleges szesztilalom van érvényben, azaz korlátozott időben és helyen lehet csak szeszt kapni. Éttermekben, presz- szókban déltől ihatunk szeszes italt, de aránytalanul drágán. Igaz, az üzletben vett 2 liter pá­linkáért is lehet már kapni egy használt, de működőképes szí­nes televíziót. 10 liter pálinka árából akár New Yorkba is elre­pülhetünk. Ételárusítás nélkül nem adnak ki italárusítási engedélyt, nincse­nek tehát drinkbárok vagy kocs­mák. Italt fogyasztani csak ven­déglátóhelyeken vagy otthon le­het, ha valakit utcai iváson kap a rendőr, a büntetésen kívül még az üveget is kiveszi a delikvens kezéből, és kiönti a drága nedűt. Piros Christa BESZERZÉSI PROBLÉMÁIBAN SEGÍTÜNK! — Hidraulikus és pneumatikus berendezések tömítései és javítókészletei földmunkagépekhez, traktorokhoz, munkagépekhez, — ékszíjak, csapágyak, szimeringek, seegergyűrűk, — ragasztók, hidraulikatömlők minden méretben, — eredeti olasz alkatrészek Lada személygépkocsikhoz. Hazánkban egyedülálló szolgáltatás a SEAL-JET tömítőelem-gyártó program, mely egyedi igények alapján több mint nyolcvan profil előállítására alkalmas. Korszerű termékek széles választékával, kiváló minőséggel, gyors szervizzel és finanszírozási segítséggel állunk vásárlóink rendelkezésére. KERESSEN BENNÜNKET! £ JELBEN GYŐZNI FOGSZ ITT MINDENT MEGTALÁL: ECONOMOS HUNGÁRIA 2060 BICSKE Csapd! u. 2. Tál.: 22-50-774 BÉCS Szolnok , vCkecskesét i ^»BÉKÉSCSABA-RFBRÍ / ÖREGLAKI ÁG 8697 ÖREGLAK Fő u. 103. Tál.: 85-60-057 SPECIÁLIS TÖMLÖGYÁRTÓ PARTNERÜNK 5602 BÉKÉSCSABA Szerdahelyi u. Pf.16. Tel.: 66/22-366 1601 BUDAPEST Cservenka M. u. 107. Tel.: 1-635-430 4013 DEBRECEN Diószegi u. 3-5. Tel.: 52/16-488 7401 KAPOSVÁR Jutái u. Tel.: 82/20-853 6000 KECSKEMÉT Halasi u. 29. Tel.: 76/20-268 3434 MÁLYI Kistokaji u. 34. Tel.: 46/91-328 I 7601 PÉCS Megyeri u. 64. Tel.: 72/26-255 6701 SZEGED Dorozsmai u. 33. T.:62/61-882 I 5001 SZOLNOK Kombájn u. Tel.: 56/32-805 9700 SZOMBATHELY Pálya u. 5. T.: 94/14-5301 ANYAGBIZTOSÍTÁS = ECONOMOS + AGROKER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents