Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-25 / 225. szám
m HORIZONT HÍRLAP, 1991. szeptember 25., szeri» Hányfajta emberi kapcsolat van? Az anyaság méltósága ( ^ s f — X ' mofí A HM egri helyőrségi klubjában látható ezekben a napokban az a kiállítás, amely Kopcsik Lajos grafikai gyűjteményéből mutat be egy jelentős részletet. Témája és címe ennek a tárlatnak az anyaság. A ma élő művésznemzedék — Mattioni Esztertől, Sza- lay Lajostól kezdve fel a fiatalabbik, Czinke, Patay Mihály vallomásáig — széles körképet kínál abból, amit ebben a témakörben művészként beutaztak. Érdekes, tanulságos tartomány ez az érzelmi szféra, ki-ki örömmel, aggodalommal, a szeretet és az ösz- szetartozás egyéni jeleivel teremti újjá azt a pillanatot, amikor szükségét érezte leskiccelni, megvallani, mi is az a kép, amely az ő lelkében kialakult az ő anyjáról. Amikor végigsétálunk ezek előtt a rajzolatokba zárt vallomások előtt, kérdésként mered ránk, éppen a különféleségek, a tartalmak nagyon is szétszóró jellegzetességei miatt a gond: hányféle emberi kapcsolat létezik, mi is a lényege az öszetarto- zásnak, hol akaszkodnak össze a testek és a lelkek, hogyan, milyen kötelékkel teszik érthetővé, meg nem másíthatóvá azt a lelkiséget, amely az anya és gyermeke között természetszerűleg létrejött. Természetszerűleg — mondom, és nem azt a formát használom ebben az állapotragozásban, hogy „természetszerűen”. A magától értetődést akarom jelezni a természetszerűleggel. A Reich Károly gyermek felnéz az anyjára, eleinte iszonytató mélységből, a kicsiség öntudatlan teréből, azt a gén- jeiben-sejtjeiben is tudván, hordozván, hogy minden földi érték elsőbbségét, kizárólagosságát az anyjától eredezteti. Gyermekként. És felnőttként? Ha él bennne az anya iránti szeretet, ha változó formákban-tartalmak- ban is, mert hiszen változunk az idővel és minden változik körülöttünk, az a tisztelet és szeretet nem csökkenhet, az a felettünk való anyai magasodás nem zsugorodhat annyira, hogy ne éreznénk a hálától függő magasságot, azt a méltóságot, amely el- orozhatatlanul az anyáé. Az anyánké. Utaltam arra, hogy velőnk- ben-génjeinkben hordjuk ennek a tiszteletnek és érzésnek a gyökerét. Nem véletlen az se, ha a korábbi korok művészei a Madonna-formulához menekülnek, királynői magasságba emelve fel testileg és szellemileg azt a nőt, azt az asszonyt, akinek létünket köszönhetjük. Manapság sokféle művészi felfogás, erkölcsi filozófia létezik. Ma nem különösebben divat azt a képletet használni, amit Raffaello a híres donga Madonnában századokra érvényes módon megfogalmazott. Ma nem övezik csillagkoszorúval az anyákat, néha még a fejére bontott kendőt is sajnálják tele, amivel hangsúlyozni szoktuk egyébként az arc, a fej, a tekintet fontosságát, tiszteletreméltóságát. Az utóbbi évtizedek clidcgencdési bölcselkedése úgy hatott a művészekre is, hogy — az anatómiai arányokat is átlépve — a fejet gumónagyságúra alakították, hangsúlyozni akarván minden mást. mint az arcot, a lélek tükrét. Az ölelés is fellazult, játékos elemekkel, a kapcsolat szétnyíltabb ábrázolásával Czinke Ferenc helyettesítették azt az összefonódást, ami látványban is kifejezi, mutatni képes a szeretet minde- nekfölöttiségét. Egyáltalán, sokszor külön meg kell magyaráznunk egy-egy alkotás kapcsán a ránk. figyelőnek, miért is olvasunk ki, vagy álmodunk bele ilyen, vagy olyan tartalmakat a műtárgyakba. És nemcsak azért, mert érteni véljük a művész szándékát, hanem azért is, mert magunk is igényeljük azt az oktatást, amit a vonalak, vagy a színek mestere elénk tesz. Megismételni, megerősíteni szeretnénk értékeinket! A szép arcok, a szép harmóniák, a nemes érzések, a nemes és megnemesítő látványok, láttatá- sok okából sorakozunk fel a tárlatok paravánjai elé, hogy tanuljunk a művészektől formát és tartalmat. Vagy ha őket nem is értjük egészen, legalább az emlékezetünk felfrissítésére kell, hogy szolgálhassanak a Madonna-ábrázolások. S ha utólag — félve saját cinizmusunktól — sem merünk tenni királynői koronát képzeletben a már régen a föld alatt pihenő anyánk fejére, legalább a kérdést feltehetjük: meddig kell és hogyan lehet megőriznünk lelkünk fiatalságát, hogy ezt a gyermeki vonzalmat ne engedjük magunkban elpusztulni? Farkas András Januártól szabad orvosválasztás ? Ugrásszerű változás várható januar 1-jétől az egészségügyi alapellátás rendszerében. A tervezett módosításokat a Népjóléti Minisztérium által kidolgozott cselekvési program tartalmazza. Az egészségügyi alapellátásban csaknem teljes körűen, azaz a felnőtt és gyerek körzetekben a polgárok dönthetnek: melyik körzeti orvos tudására bízzák gyógyulásukat. A tervek szerint minden évben egy előre meghatározott időben lehetne voksolni az orvosokra, s ez a döntés a következő évi szavazásig szólna. A minisztérium statisztikái szerint a lakosság 60-65 százaléka évente legalább egyszer orvoshoz megy, így várható, hogy előbb- utóbb mindenki személyes kapcsolatba kerül orvosával. A választás nem kötelező, aki nem választ mást, azt a területileg illetékes orvos kezeli majd. Az új szisztéma változást hozhat az orvosi jövedelmekben is, hiszen mód nyűik a „közmegelégedés” mérésere. Az orvosok fizetése a tárca reményei szerint emelkedhet, s szoros kapcsolatba kerülhet szaktudásukkal, az általuk ellátott körzet sajátosságaival, munkájuk hatékonyságával is. Negyedszázados jubileum Budapesti Művészeti Hetek Az idén 25 éves fennállását ünneplő Budapesti Művészeti Hetek mától november 3-ig tartó, jubileumi programját a napokban ismertették a rendezők: a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága, a Budapesti Művészeti Hetek Igazgatósága és a Nemzeti Filharmónia. A Nemzeti Filharmónia által rendezett hangversenyek közül külön felhívták a figyelmet a Szent István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának hangversenyére, amelyen — a Tel Aviv-i Filharmóniai Kórus közreműködésével — elhangzik Beethoven IX. szimfóniája is. A színházi bemutatók közül a Nemzeti Színházban az Egy szerelem három éjszakája, a Vígszínházban a Pillantás a hídról, a Madách Színházban a Lear király, a Karinthy Színházban a Búcsúlevél című előadások tarthatnak számot nagy érdeklődésre. A Petőfi Irodalmi Múzeum dokumentumsorozatának keretében részletek hangzanak el Déry Tibor, Szabó Lőrinc és Füst Milán eddig publikálatlan magánlevelezéseiből. Érintés Ha én most előre nem látható okokból (például fél liter konyak elfogyasztása esetén) hirtelen úgy döntenék, hogy a pápa érintését a lakásomba viszem — most megtehetném. Elolvastam ugyanis egy budapesti kft. hirdetését, amelynek első mondata így hangzik: „A pápa érintését a lakásába viheti!”, majd kiderül az is, milyen uton-módon. Arról van szó, hogy a Hősök terén, a misén használt liturgikus oltár szőnyegének darabja ezer forintért az enyém — az önöké — lehet, hiszeji a leleményes kft. valamennyi, őszentsége lábnyomát őrző szőnyeget felvásárolta, és sorszámozva, bizonyító okirat kíséretében, valamint pénz ellenében elküldi nekünk. Mi meg — így a hirdetés — bekereteztethetjük, az asztalra tehetjük, és hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom, csak adjuk fel a rózsaszínű csekket... Nem tudjuk persze, hogy a kft. hány darab csekkért (céduláért) képzeli a bűnbocsánat elnyerését, mert mi más is lehetne a cél, hiszen ilyen dolgokkal nem illik üzletelni. Azt is tudjuk viszont, hogy a szőnyegeket a hivatalos szervező, a Pápalátogatási Iroda adta el a kft-nek. Eddig azt hittük, legalább ebben a témakörben nem a pénz az egyedüli főszereplő, de hát az ember annyi mindenben hisz, annyi mindent elképzel, aztán meg... Na, mindegy. Hanem ezzel az „érintéssel” bizony komoly gondok vannak. Ha én pénzt adok azért, hogy a pápa érintését a lakásomba vigyem, joggal várom el, hogy az a textildarab valóban érintve legyen. Általa. Na, most, akárki lépked is azon a szőnyegen, szinte kizárt, hogy az adott felület minden darabját bejárja, s ezzel teljesítse az érintés szigorú kritériumait. (Adott felületű szövet százszázalékos bejárása olyan akrobatikus és természetellenes mozgásokat igényel, amiket egyszerűen nem várhatunk el). Gyakorlatilag kizárt tehát, hogy minden parányi rész — szélek, sarkok, stb. — úgymond őrizze a lábnyomot, azaz érintve legyen. Elgondolni is borzasztó: az ember ott áll a hitelesnek vélt és bekeretezett szövetdarabka alatt, és azt hiszi... Közben meg dehogy! Dehogy is van az érintve. Pedig, ha a dolgot így nézzük, itt valakik nagyon át lesznek verve megint. De mi azért megbocsátunk a bűnösöknek. Most és mindörökké! (Ámen.) Havas András Spionfióka Mostanában már igen áhítozom egy orosz, vagy kirgiz — de még az se baj, ha lengyel — film után. De felőlem lehetne akár még pakisztáni is — csak nélkülözzön mindenféle szuperszonikus fegyverarzenált, ne legyenek benne Alain Delonnál is dögösebb férfiak és szemszájnak ingere autók, ne vetkőzzenek benne plasztikmosolyú szépségek, és ne szóljon az egész egy véghezvihetetlen akcióról, amit úgyis véghezvisz a főhős. Szeretnék végre boldogtalan és sikertelen embereket látni, olyanokat, akik homárt életükben se láttak, fokhagyma- szagú a lehelletük, zsíros a hajuk, és időnként káromkodnak is. A Spionfióka főhősével, Richard Grieco-val legelőször is az a bajom, hogy festi a szemét. Ettől olyan mandulavágású tekintete lesz, hogy a tinilányok daléinak a nézőtéren, és nem veszik észre, milyen rossz színész. De minek is kéne, hogy jó színész legyen? Azért, hogy nagyobb átéléssel üljön bele egy tűzpiros autóba, vagy meggyőzőbben bánjon a géppisztollyal? Netán, hogy pezsgővel való koccintása a konkrétból általánossá emelkedjék e hatalmas tehetségtől? Vagy hogy Marion Brandót is megszégyenítő mozdulattal vegye fel a zsetonokat a rulettasztalról — hogy nekünk közben beleborzongjon még a nyakszirtünk is? Minek? Ennek a filmnek a története elviselhető, de még jobb, ha magunkban a műfaját is átértékeljük. Fogjuk rá például, hogy paródia. A 007-es ügynök kigúnyolása. Mert itt aztán minden van, ami az elhárításnak az agyából egyáltalán kipattanhat. Hónaljból altatógázt spriccelő zakó. Célját tévesztett skorpió. Nyakláncból ostorrá előléptetett szadista női fegyver. Robbanó rágógumi. Faljáró cipő. Beszélő autó. Már most fárasztó. A sztori pedig? Igen gyakran elővett közhely: egy hétköznapi, esetünkben franciából bukott amerikai gimnazistát ügynöknek vélnek. Ő lesz a főszereplő (plusz még az a mandulavágású szeme...) — és kiegészül persze, mellékalakokkal. Jó és rossz titkosügynökökkel, apja igazáért harcoló leánykával, egy hatalomra törekvő Hitler-alakkal, semmiről se tehető osztálytársakkal, oroszlánszívű franciatanárnővel. Ej, ej, itt vannak hát szépen, mindannyian, már csak egy aranyos kutya, vagy egy megmentendő csecsemő hiányzik, hogy teljes legyen a „Harc a néző meghódításáért” amerikai eszköztára. Még boldogok lehetünk, hogy a kutyát meg a csecsemőt végül mégiscsak kihagyták, így a nagy rohanásban, meg az események nyomon követésében jut időnk néha levegőt is venni. Másképp merő egy iélegzet-visszafojtás lenne az egész film. Na, nem az izgalom miatt, korántsem. Csak megszokásból. Ahogy már egy amerikai filmnél illik. Nagy levegő, indul a gőzkalapács — és másfél óráig garantáltan nem kell gondolkodni... Doros Judit Megelőzéssel a rák ellen Sokszemközt dr. Béres Józseffel Mindaddig szépszámú érdeklődőt vonzottak az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület és a Hevesi Szemle által meghirdetett, illetve szervezett nyilvános interjúk, amíg megfontolatlan, átgondolatlan hivatalnoki döntés következtében meg nem szűnt az országos hatósugarú sajtóorgánum. Az alkotógárda tagjai azonban nem nyugodtak bele az áldatlan állapotokba. Segítőtársakat, szponzorokat kerestek és találtak. Megindíthatták Hevesi Napló című mindenféle pártérdektől független folyóiratot, azaz ott folytathatták, ahol korábban abbahagyták. Köszönhető ez — többek között — a megye- székhely Helyőrségi Művelődési Otthonának, hiszen kezdeményezéseiket itt rajtoltathatták. A legutóbb — szeptember 11- én — a közösen működtetett galériában a Kopcsik Lajos magán- gyűjteményének grafikai anyagából válogatott tárlat nyűt, ezután dr. Béres József rákkutató találkozott hajdani közönségével. Jó ezt így leírni, mert ismét azok jöttek el, akik korábban is kíváncsiak voltak munkásságára, eredményeire, gondjaira. Másként fogalmazva: megérkezett a régi törzsgárda, hitelesítve azt, hogy értük érdemes vállalni ezt a nem fizetséges és egyáltalán nem könnyű küldetést. Az is megnyugtató, hogy nem csalódtak, hiszen információkban gazdagodva távoztak, mivel bárki megkérdezhette azt, amire kíváncsi volt. Számomra azért hatott pihentető, frissítő pirulaként a riporteri szolgálat, mert olyan baráttal beszélgethettem, aki — s ezt ő hangsúlyozta — sok szállal kötődik nemcsak a városhoz, hanem e csoporthoz is. Megtudhattuk tőle — s ez közérdekű —, hogy a japán tőkével együttműködve létrehozott export-import részvénytársaság kitűnően képzett szakemberei meggyorsították a cseppek gyógyszerré nyilvánításának procedúráját. Ez azt jelenti, hogy hamarosan az orvosok írhatják fel a szert, azaz sokkal olcsóbban juthatnak hozzá a rászorulók. Egyebek mellett nyomatékol- ta: szere — amelyet világszerte rangos minősítésben részesítenek — nemcsak a betegségfajták egy tekintélyes részének orvoslására alkalmas, hanem a preventív, a megelőző kúrák révén egyértelműen megakadályozza a rosszindulatú daganatok kialakulását. Javaslatát érdemes komolyan venni. Annál is inkább, mert a rendszeres szedés nemcsak egészségünket védi, annak védekezési mechanizmusát erősíti, hanem közérzetünket is javítja. 5 ez utóbbi manapság különösképp szükségeltetik... Pécsi István
