Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

HORIZONT HÍRLAP, 1991. szeptember 19., csütörtök 4. A kárpótlási igények beadásának 90 napja (3.) Hogyan kell megállapítani a kár mértékét? Az országos adatokból látha­tó, hogy m eggyorsult a kárpótlási igények benyújtása, egyes helye­ken számuk a mértani haladvány szerint növekszik. A kárpótlásra jogosultak érdeke, a törvényben előírt ügyintézési határidő betar­tása már most indokolja azt, hogy a megyei hivatalok munka­társai az előterjesztett igények fel­dolgozására összpontosítsák minden lehetséges erejüket. Eb­ből következik, hogy a helyi hi­vatalokban ezentúl az ügyfélfo­gadással csak azok a munkatár­sak és annyiban foglalkoznak, hogy az érdeklődők kulturált tá­jékoztatása ne szenvedjen csor­bát. A kárpótlásra jogosultakat leginkább foglalkoztató téma, hogy mekkora lesz az általuk ka­pott kárpótlás összege, milyen mértékű kárpótlási jegy felhasz­nálására lesz lehetőségük. Éppen ezért indokolt megismerkedni azokkal a szabályokkal, ame­lyek alapján a kárrendezési hiva­talok meghatározzák az érintett személyeket megillető kárpótlás összegét. Első lépésként a volt tulajdonost ért kár mértékét kell megállapítani, amely mindhá­rom tulajdoni tárgy (termőföld, ingatlan, vállalkozás) esetében a törvényben foglalt átalányérté­kek alapulvételével történik. Ki­emelten kell hangsúlyozni azt, hogy az átalányértékek minden esetben magukban foglalják az elvett ingóságok értékét is, ami annyit jelent, hogy a tulajdoni tárgyakhoz kapcsolódó állatál­lomány, mezőgazdasági terme­lőeszközök, bútorok, gépek, be­rendezések stb. után nem lehet külön kárpótlási igényt érvénye­síteni. Termőföld esetén a kár mérté­két a föld kataszteri tiszta jöve­delme (aranykorona-érték) után kell megállapítani, mégpedig úgy, hogy 1 aranykorona ezer fo­rintnak felel meg (ezer forint/ AK). Erdő után pedig az egyéb­ként igazolt aranykorona-érték négyszeres szorzatát kell figye­lembe venni (4 ezer forint/AK). Ha az elvételkori aranykorona- érték ismeretlen, és sem a földhi­vatal, sem pedig a földterületet használó termelőszövetkezet nem tud arról adatot szolgáltat­ni, akkor az aranykorona-értéket a föld fekvése szerinti település kataszteri tiszta jövedelmi adata­inak 1982-85. évi lezárása során megállapított átlagos aranykoro­na-adatok alapulvételével kell kiszámítani. Amennyiben pedig az eredeti földet vagy annak egy részét művelés alól kivont terü­letként vagy halastóként tartot­ták nyilván, a kár mértékét a föld fekvése szerinti település legala­csonyabb minőségű szántó mű­velési ágra meghatározott arany­korona-értéke alapján kell meg­állapítani. Abban az esetben, ha valaki az elvett földje után csereföldet ka­pott, kárpótlást csak a két földte­rület aranykorona-értékének különbözete után számított kár­mérték alapulvételével kaphat. Ezt a tényt a kárpótlás iránti igény előterjesztőjének az „F” jelű adatlap 24-27. soraiban a csereföld területének és arany­korona-értékének feltüntetésé­vel kell rögzítenie. A kár mértékének a meghatá­rozása — az egyébként az elbírá­láshoz szükséges valamennyi adatot tartalmazó — földmeg­váltási határozat esetében prob­lémát okoz, ha abban összevon­tan van feltüntetve az erdő és va­lamely más művelési ágú földte­rület nagysága és aranykorona­értéke. Ebben az esetben ugyan­is nem állapítható meg, hogy mennyi aranykoronát kell négy­ezer forinttal és mennyit ezer forinttal megszorozni. Ezért a jo­gosultaknak a földhivatallal rá kell vezettetniük a földmegváltá­si határozatokra, hogy az össze­vont földterületből és aranykoro­nából mennyi jut az erdőre. En­nek megfelelően kell azután az „F” jelű adatlap 42-43. és a 44. sorát kitölteni. Az ország földte­rülete különböző művelési ágak szerint tagolódik, amelyeknek aranykorona-értéke is igencsak különböző. Az 1990. évi a kö­vetkező: szőlő 38,75, gyümöl­csös 30,04, szántó 20,93, nádas 12,47, gyep 8,24, erdő 4,25, kert 2,41. A felsorolásból látható, hogy a szőlő és gyümölcsös mű­velési ágban a legmagasabb az aranykorona-érték, míg például erdő esetében igen alacsony, a négyszeres szorzóval számolva sem közelíti meg az előbbieket. Azonos nagyságú földterületet feltételezve azok a jogosultak számíthatnak tehát magasabb összegű kárpótlásra, akiknek magasabb aranykoronájú műve­lési ágban nyilvántartott földjük volt. Az ingatlanok (ház, lakás, üdülő, üres belterületi építési te­lek stb.) esetében az alapterület figyelembevételével kell megha­tározni a kár mértékét. A tör­vény mellékletében foglalt áta­lánytáblázat a jelenlegi közi­gazgatási besorolás alapulvételé­vel négy kategóriát különböztet meg, amelyben az ingatlan négy­zetméterére eső forintösszeg megtalálható. Eszerint a fővá­rosban — attól függően, hogy az ingatlan melyik lakbérövezetben található, illetve volt található — 1000-1500-2000 forint jut egy négyzetméterre; városban ez az összeg 800 forint/m2 (mivel a jelenlegi közigazgatási besorolás a döntő, megyénk fiatalabb vá­rosaiban Hevesen, Füzesabony­ban és Pétervásárán is ezzel a mértékkel kell számolni még ak­kor is, ha a volt tulajdonos ingat­lantulajdonát ért sérelem idején ezen települések még nem nyer­ték el a városi rangot), az egyéb településen 500 Ft/m2 az alkal­mazandó átalányérték. Az utób­bi kategóriánál, ha az üres belte­rületi telek — a jelenlegi építési szabályok alapján — nem beépít­hető, akkor a földre vonatkozó szabályok szerint kell megállapí­tani a telek elvétele miatti kár mértékét. A gyakorlatban prob­lémaként jelentkezik, hogy a „H” jelű adatlapon nem lehet feltüntetni a házingatlanhoz tar­tozó telek adatait, tekintettel ar­ra, hogy a törvény értelmében a kárpótlás a beépített teleknél a rajta lévő épület alapterületének figyelembevételével történhet. Az egységes jogértelmezés után azonban várható, hogy az épü­lethez tartozó telek értéke is nö­velni fogja a kár mértékét. Dr. Tóthpál Ferenc a Heves Megyei Kárrendezési Hivatal vezetőhelyettese HANG-KÉP Agresszív riporterek Jó néhányszor kiemeltem már — összehasonlítva a rádiós és a tévés kínálatot —, hogy az előbbi nemcsak sokszínűségével meg­nyerő, hanem a különböző prog­ramok tárgyilagos hangvétele is vonzó. Sajnos — úgy látszik, ebben az átmeneti korban ez kórtünet —, az eddigi higgadt riporterek pár­tosodnak és agresszívvá válnak. Ha mindez csak egy-két esetben fordulna elő, akkor fel sem fi­gyelnék az alkalmi hibára. Az igazi baj azonban az, hogy lassan divattá lett ez a torz, ez a szubjek­tív töltésű, erőszakos témameg­közelítés. A legmeghökkentőbb példákat az általam régebben nagyra becsült 168 óra szolgál­tatja. A legutóbb szó esett arról, hogy a Földművelésügyi Minisz­térium politikai államtitkára döntött: csak három, a kormány­hoz közel álló napi-, illetve heti­lapot fizettettek elő a tárca alkal­mazottai számára. A kérdező — ez volt az első csúsztatás — nem őt faggatta, ha­nem a miniszterelnökségre láto­gatott el, s ott tudakolódott. Lé­nyegében meglehetősen nyersen nehezményezte azt, hogy nem jár oda a teljes sajtóorgánum-ar­zenál. A másik fél is riposztozott, mondván, a különböző intézmé­nyek százezer példány Népsza­badságot fizetnek elő. Ezt nem hiszem, kissé túlzónak tűnik a számadat, viszont az kifejezetten felháborító, hogy a főhivatal tisztviselői nem a saját pénztár­cájukból finanszírozzák ilyen irányú óhajaikat. Elvégre nem olvasniuk kell, hanem magvas feladataikat illene ellátni. Kizá­rólag ezért dukál a bérük, ami nem is túl kevés. Ha az átlagpol­gár a zsebébe nyúlt, akkor tegyék meg ezek a hirtelen úrrá lett csi- novnyikok is. Kollégám persze ezzel mit sem törődött, ő csak rohamozott, hogy elérje cseppet sem szívderí­tő célját, azaz letaglózva alanyát. Kísérlete hála Istennek, kudarc­ba fulladt. Akárcsak azé a Rangos Kata­liné, aki valósággal nekiugrott Zimányi Tibor országgyűlési képviselőnek. Olyannyira, hogy partnere felhördült, s önmérsék­letre intette őt. Visszataszító ez az alapállás. Ha valaki lemond az objektivi­tásról, a reális értékelésről, ak­kor akaratlanul is kiállítja azt a szegénységi bizonyítványt. Természetesen önmagáról. Soványka filmnap Az a valaha annyira kedvelt készülék mindinkább idegesít minket. Érthető, hiszen az egész televíziós gárda egy helyben to­porog, s ebből következően hat­ványozottan siralmas produkci­ókkal riogat minket. Nem jut eszébe senkinek, hogy éjjel 11 órakor — a kettes adón — értel­metlen bármit is vetíteni, mert az ezernyi gondtól sanyargatott emberek ilyenkor többnyire ágy­nak dőlnek. Arra se gondolnak, hogy a két csatornán egyeztessék a kezdési időpontokat. Ezt a slamposságot aligha lehet elnéz­ni. Aztán ott volt az annyira rek­lámozott szeptember 14—i film­nap. Csodát reméltünk, s arcul- csaptak a majdhogy semmivel. Limpes-lompos művecskék sor­jáztak egymás után, középszerű stábok fércelményei. Kivétel azért — mintegy sza­bályt erősítőén — akadt. Délben nézhettük meg az angol cégjelzé­sű Tigris a háztetőm. Desmond Morris remeke arra adott vá­laszt, hogy rajongott házimacs­káink hasonlítanak-e vadon élő rokonaikhoz, a leopárdokhoz, il­letve a tigrisekhez. Élveztük a tömörítést, a frap­páns operatőri fogásokat, s örül­tünk annak az információözön- nek, amit 30 percbe sűrítettek. Önként választott zsarnokaink­ról oly sokat tudtunk meg, hogy hálásak maradunk a tájékoztatá­sért, az esztétikai élményért, s azért az idegnyugtató atmoszfé­ráért, amely áthatotta ezt az em­lékezetes félórát. Vajon látják-e a magyar alko­tók ezeket a miniatűr leleménye­ket? Érzésem szerint nem, hi­szen még a versengésre serkentő szándék sem ébred fel bennük, ugyanis bemutatkozásaik csak egyet nyomatékolnak. Éspedig azt, hogy civilek a pályán. Nem kis bosszúságunkra. Pécsi István Horoszkóp Mérleg Szeptember 22-24-től október 22-ig (Az ősz 1. hónapja) Latin neve: Libra. Szimbóluma: a mérleg két karja, serpenyője. Alapeleme: levegő (nedves és meleg). Alaptulajdonsága: kardinális (fő). Neme: férfias. Uralkodó bolygója: Vénusz (a szerelem istennője). Fémé: réz. Szerencseszámai: 5, 25, 35. Szerencseköve: zöld gyémánt. Szerencseszíne: minden pasztellszín (főleg a kék). Szerencsés helyei: bankettek, fogadások. Szerencsenapja: péntek. Peches napja: kedd. Mérleg-növények: ribiszke, őszibarack. Mérleg-állatok: fogoly, veréb, minden luxusháziállat. Mérleg-országok: Egyiptom, Etiópia, Spanyolország stb. Mérleg-városok: Bécs, Antwerpen, Frankfurt, Freiburg stb. A Mérleg nappali avagy Nap-jel. Temperamentuma: szangvinikus, flegmatikus. Pszichoszomatikus gyengéi: vese, hólyag, vénák, a bőr egy része. Hires Mérlegek: Le Corbuisier, Mahatma Gandhi, George Gershwin, Buster Keaton, John Lennon, Margaret Thatcher, Giuseppe Verdi, Oscar Wilde stb. Pszichikai jellemzői: kreatív, megfontolt gondolkodásmód, harmónia utáni vágyakozás, a többiekben való feloldódás vá­gya. Egy szerkezet, amelynek két serpenyője egyensúlyban áll, s elég egy tollpihe, hogy kimozdít­sa nyugalmi állapotából. Talán kissé egyszerűsítésnek tűnik, de a Mérleg-típus ugyanúgy műkö­dik, mint maga a mérleg, lelki egyensúlyát már a legkisebb diszharmónia felborítja, kileng, s csak nehezen nyeri vissza nyu­galmi helyzetét. Talán ezért van az, hogy egy igazi Mérleg ösztö­nösen kerül mindent, ami lelki békéjét megzavarhatná, utálja a vitákat, veszekedéseket, kelle­metlenségeket, előre nem látott bonyodalmakat. A váratlan Tervek 1992-re helyzetekben többnyire rosszul reagál, azért a többiek gyávának, hűtlennek, határozatlannak tart­ják, pedig a Mérleg csak hivatá­sát akarja betölteni: ő a kiegyen­lítő, a közvetítő a két fél között — számára a világ akkor van béké­ben, ha két serpenyője harmoni­kus nyugalomba kerül. A Mérleg levegőjel (tehát ér­zékeny), kardinális (azaz erős én-tudata van), uralkodó boly­gója a Vénusz (érvényesül a bolygó kellemessége és szépsé­ge), háza a 7. ház, a házasság, a társasági viszony, a nyilvánosság háza. A Mérleg vidám, kedves, szó­rakoztató, az egyik legkelleme­sebb társ, barát, partner, munka­társ. Megértő és intelligens, segí­tőkész, melegszívű, toleráns. Szereti a rendet (ám ez nem a Szűz pedantériája), szereti a nyugalmat (ám ez nem a Bika unalmas földhözragadtsága), az ő rendszeretete inkább szellemi értelmű, nem a tárgyak rendje, hanem az emberi viszonyok, a lé­tezés, a világban való hely tisztá­zottsága és biztonsága. Az a bi­zonyos egyensúly, amely a Mér­leg kulcsszava. Ha ezt a kiegyensúlyozottsá­got, nyugalmat megtalálja, akkor hihetetlenül béketűrő. Egyesek unalmasnak találják, és lustának. Az a bizonyos Mérleg-lustaság, amiről szokás beszélni, kétségte­lenül megalapozott. Legalábbis a külső szemlélő számára. A Mérleg szívesen elhalasztja kel­lemetlen döntéseit holnapra, a leveleket, a munkákat néha hó­napokig tologatja, abban re­ménykedik, hogy az idő múltával a probléma magától megoldó­dik, s neki nem kell állást foglal­nia egy kényes vagy kellemetlen ügyben. Ennek a magatartásnak azonban — s ezt csak azok tud­ják, akik alaposan megfigyelték a Mérleget — mélyebb oka van, mint a hétköznapi lustaság. A Mérlegben (nem véletlenül áb­rázolják a legfőbb bírót az utolsó ítélet kimondásakor mérleggel a kézben, az sem véletlen, hogy az igazság istenasszonyának, Justi- tiának és Dürer apokaliptikus lo­vasainak is mérleg a szimbólu­ma) kifejlődött valami bölcs em­beri megértés, a döntéstől, ítél­kezéstől való viszolygás. Ő tudja, hogy ebben a földi életben min­den relatív, hogy igaznak hitt dolgokról utólag kiderül, hogy hamisak voltak, és fordítva, ezért ha lehet, nem ítélkezik. Tudja, hogy minden relatív, s hogy az idő nemcsak mindent megold, de mindent el is seper. Nyilván ezzel függ össze az is, hogy tem­peramentuma különös keveréke a szangvinikus érzelmeknek és a flegmatikus közönynek, képes heves érzelmekre, idealizmusra, majd előtör eredendő kedélyte- lensége. Ilyenkor úgy látja, hogy a létezésnek nincs értelme. Persze ennek a típusnak a ké­nyelemszeretete, engedékenysé­ge, lustasága, döntésképtelensé­ge sok jellembeli hiba forrása is lehet. Ez a típus néha túlságosan is érzékeny, sértődékeny, sebez­hető, nem búja a terhelést, hatá­rozatlan, indokolatlanul pesszi­mista, befolyásolható, ingatag, hiú és szeszélyes. Szeret beszél­getni, nehezen tűri el, ha nem ő a társaság központja, ezért, hogy felhívja magára a figyelmet, fe­cseg, fecseg, s sokszor szószá­tyárrá válik. Szerelemben és házasságban az egyik legkedvesebb, legkelle­mesebb partner, szereti a sokszí­nű, szórakoztató életet, a pom­pát, a csillogást, a hangulatokat. Rá érvényes Reviczky Gyula mondata: „A világ csak hangu­lat.” Hibája a szerelemben a hiú­sága és örök kalandvágya, a Mérleget csak kevesen tudják megtartani, megérteni. Ami nem csoda, hiszen ő maga sem érti sa­ját magát. Az Egri Szimfonikus Zenekar — kulturális egyesület Az elmúlt hétfőn közgyűlést tartott az Egri Szimfonikus Ze­nekar, ahol a koncertmester, Radnóti Tibor, az egyesület ve­zetőségi tagja bejelentette, hogy ezentúl egyesületként kívánnak működni, mert ez a forma felel meg ennek az önszerveződő, az utóbbi években igencsak nehéz időszakot átélt társaság további működésének. Tiszteletbeli el­nökké választották Hidy Pált, a Helyőrségi Művelődési Otthon vezetőjét, aki eddig sikerrel látta el feladatát ennél a zenészgárdá­nál, társadalmi első emberként. Émh'tésre méltó az a felérté­kelődés, ami az együttessel kapcsolatban tapasztalható a szakma részéről is. Ebben az 1991/92-es évadban a Nemzeti Filharmónia egri hangversenyei­nek egyharmadát ez az egyesület szolgáltatja. A programok közt szerepel Mozart rekviemje és Berlioz Gyász és diadal című al­kotása, amit nálunk először ők visznek közönség elé. Aki ismeri a nagy francia romantikus szerző zenekari elgondolásait, hangsze­relési megoldásait, annak nem kell bizonygatni, mennyire hálás és komoly feladat ezt a romanti­kát eljátszani az értő közönség előtt. (Itt, ezzel az utóbbi mon­dattal arra a profi-amatőr kér­désre is válaszolunk, válaszolnak a zenészek, amit annyiszor fel­tettek velük kapcsolatban az évek folyamán.) A közgyűlési indoklásból ki­emelnénk néhány mondatot, visz- szafelé is pillantva, előre is jelez­ve, mit és hogyan képzelnek el az egyesület vezetői: „Az Egri Szimfonikus Zenekar 1991. évi munkatervét maradéktalanul teljesíti. Az idegenforgalmi sze­zonban a Bazilikában megtartott Vivaldi-emlékhangversenyünk az Egri nyár rendezvényei közül a legnagyobb — főként nyugati — közönséget vonzotta. A zene­kar művészi színvonalát jelzi az is, hogy az ország kiváló szólistái — mint legutóbb Ránki Dezső— bármikor szívesen tesznek eleget meghívásunknak. Eger szellemi arculatához ma már hozzátarto­zik a szimfonikus zenekar, és ezt nem mi mondjuk, hanem az itt megfordult finn, francia, oszt­rák, svéd művészek és együtte­sek.” Az idén még sort kerítenek a korábban tervezett hangver­senyre is Kocsis Albertiéi. De az igazi ászt a jövő évi programban az a hangverseny jelentheti, va­lósíthatja meg, amelyet október­ben adnának, Eger hősi várvé­delmének 440. évfordulójára. Úgy képzelik, hogy október 18- án, vasarnap a török elvonulása napján kezdődne a sorozat, tar­tana 23-ig. Kórusok, zenekarok, szólisták lépnének fel, kiállításo­kat rendeznének, meghívják a testvérvárosokat, azok művésze­gyütteseit. Mintegy háromezer vendéggel számolnának erre az alkalomra. A tervet most nyújt­ják be az önkormányzatnak, hogy az előkészítő munka teljes gőzerővel megindulhasson. Szá­mítanak az egész város összefo­gására, szponzorokra, mert a legnemesebb értelemben köz­ügynek tekintik egy ilyen cél szolgálatát. Mi is azért tesszük közzé a lap­ban ezt az elképzelést már most, mert tapasztalatból tudjuk, hogy az ilyen eseménynek országos, de főleg nemzetközi szintre jut­tatását komoly propagandának kell megelőznie. Ha a szimfoni­kusok azt szeretnék elérni, hogy osztrák, olasz, német, finn, fran­cia, holland, lengyel barátaink eljussanak ide, óraműpontos­sággal mindent hónapokkal előbbre kell tudniuk. Nem sza­bad megengedni olyan szervezé­si fiaskót, mint ahogyan ezen a nyáron is történt: a Franciská- nus-udvarban komoly zenei ese­mények zajlottak, megszégyení­tően nagy érdektelenség mellett. Mert a szervezésre nem biztosí­tottak időt. Profi módon kell hoz­záállni az idegenforgalmi háttér megteremtéséhez is. (farkas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents