Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14-15 / 216. szám
HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. szeptember 14—15., szombat—vasárnap Burgonyakrémleves Hozzávalók: 30 dkg borjú- csont, 10 dkg sárgarépa, 5 dkg petrezselyemgyökér, 2 dkg só, 60 dkg burgonya, 4 dkg zsír, 6 dkg liszt, 3 dkg hagyma, 1/4 csomag petrezselyemzöldje, 1/4 csomag zellerzöldje, 1,5 dl tejföl. A csontot, zöldséget, zellert 1,5 liter vízben 2 óra hosszat főzzük. A megtisztított és karikákra vágott burgonyát 4 dkg vajban lepároljuk, utána a lisztet hozzákeverjük, rövid ideig pirítjuk, a leszűrt levessel felöntjük. 1/2 óráig forraljuk, és szitán áttörjük. Tálalás előtt a tejszínben a tojás sárgáját habverővel elkeverjük, és a nem forró levesbe öntjük. A kockára vágott zsömlét 1 dkg vajban megpirítjuk, és tálaláskor a levesbe tesszük. Pörkölt ponty Hozzávalók: 2 kg ponty, 3 dkg só, 20 dkg hagyma, 10 dkg zsír, 2 dkg pirospaprika, 25 dkg zöldpaprika, 20 dkg friss paradicsom vagy 15 dkg lecsó. A pontyot megtisztítjuk, feldaraboljuk és besózzuk. Az apróra vágott hagymát zsírban megpirítjuk, meghintjük paprikával, és kevés vízzel feleresztjük. Hozzáadjuk a negyedekre vágott zöldpaprikát, a gerezdekre vágott paradicsomot (télen lecsóval helyettesítjük), és felforraljuk. A pontydarabokat egy zománcozott tepsibe rakjuk, ráöntjük a pörköltlevet, és sütőben — öntözgetés közben — készre pároljuk. Galuskát vagy főtt burgonyát adunk hozzá. Bográcsgulyás Hozzávalók: 75 dkg marhahús, 6 dkg zsír, 20 dkg hagyma, 1 dkg fokhagyma, 2 dkg paprika, 2 g köménymag, 1 g majoránna, 2 dkg só, 1 kg burgonya, 15 dkg zöldpaprika, 15 dkg paradicsom, 6 dkg liszt, 1 db tojás. A jó minőségű gulyáshúst kisebb kockákra vágjuk, jól megmossuk, és egy lábasba tesszük. Hozzáadjuk a zsírt, a finomra vágott hagymát, fokhagymát, paprikát, köménymagot, majoránnát, megsózzuk, az egészet jól összekeverjük, és befedve pároljuk. Párolás közben időnként megkeverjük, és kevés vizet öntünk alá, hogy le ne pörkölődjék. Mikor a hús puhulni kezd, hozzátesszük a cikkekre vágott és jól megmosott zöldpaprikát, paradicsomot, majd a kockára vágott nyers burgonyát, és felöntjük any- nyi vízzel, hogy az egészet jól ellepje, és így puhára főzzük. Tálaláskor 6 dkg lisztből és 1 tojásból gyúrt — külön kifőzött — csipetkét adunk bele. Ha nincs friss paradicsom és zöldpaprika, akkor 12 dkg lecsóval vagy 4 dkg paradicsompürével pótoljuk. Szegedi rostélyos ♦ Hozzávalók: 5 szelet 18 dkg- os rostélyos, 10 dkg zsír, 20 dkg hagyma, 1 dkg fokhagyma, 2 g köménymag, 1 g majoránna, 1,5 dkg paprika, 2 dkg só, 15 dkg zöldpaprika, 15 dkg friss paradicsom, 25 dkg vegyes zöldség, 1 kg burgonya, 6 dkg liszt, 1 db tojás. Elkészítése azonos a serpe- nyős rostélyoséval, azzal a különbséggel, hogy a burgonyát kockára vágjuk, úgyszintén a zöldséget is. A zöldséget előbb külön félig megfőzzük, és a nyers burgonyával egy időben tesszük a rostélyosokhoz. Tálaláskor a hús tetejére 6 dkg lisztből és 1 tojásból gyúrt és külön kifőzött csipetkét szórunk. Paprikás szűzszeletkék Hozzávalók: 75 dkg sertés szűzpecsenye, 1,5 dkg só, 10 dkg hagyma, 1 dkg paprika, 10 dkg lecsó, 3 dl tejföl, 4 dkg liszt, 10 dkg zsír. A lehártyázott szűzpecsenyéket 5 dkg-os darabokra vágjuk, majd húsverővel lelapítva, 1/2 cm vastag, kerek szeleteket formálunk belőlük. Serpenyőben forrósított zsírban halványra sütjük a megsózott és lisztben megforgatott szeletkéket, egy lábasba rakjuk, majd a zsírban sárgára pirítjuk a finomra vágott hagymát, hozzákeverjük a paprikát, felöntjük 2 dl vízzel, felforraljuk, ráöntjük a húsra, és lefödve kb. 20-25 percig pároljuk. Ráöntjük a fennmaradt, liszttel elhabart tejfölt, hozzátesszük a friss zöldpaprikát és paradicsomot, és néha megforgatva készre pároljuk a szeletkéket. Ha a mártás túl sűrű lenne, kevés vízzel hígítjuk. Köretnek galuskát vagy rizst adunk. Hasznos tanácsok Jó tudni... Gyümölcsíz Nem ég le a szilvaíz, ha a lábas aljára kevéske ecetet öntünk. Nem fut ki főzés közben a gyümölcsíz, ha hozzáadunk egy diónyi vajat. Ez megakadályozza, hogy hab keletkezzen a felszínén. Ne feledjük el illatosítani a gyümölcsízt egy kevés citrom- vagy narancslével, esetleg törött fahéjjal. Ha gyümölcszselét készítünk, tegyünk az érett gyümölcshöz néhány szem kevésbé érett darabot is. A zselé keményebb és ízletesebb lesz. Ha sárgabarack-, őszibarack- vagy szilvaízt készítünk, törjünk meg a magjából néhányat, s a belsejét főzzük össze az ízzel. Népszerűvé vált a csavaros üvegek használata, de ezek teteje a többszörös használattól kikopik, nem zár mindig tökéletesen. Háztartási alufóliából vágjunk ki az üveg körméreténél néhány milliméternél nagyobb darabot. Ezt óvatosan helyezzük el az íz tetejére, az oldalát a körmünkkel simítsuk az üveg széléhez, majd zárjuk le a tetővel. A csavaros üvegben eltett gyümölcsíz állás közben nem sűrűsödik meg. A munka végeztével tökéletesen le kell zárni az üvegeket, mert másképp könnyen előfordulhat, hogy vastag penésztakaró képződik a tetején. Tartósítószer helyett szórjuk be a gyümölcsíz tetejét egyenletesen porcukorral. Ez ráolvadva, majd kihűlve légmentesen zár. A megbontott maradék gyümölcsíz is biztonságosan tárolható hosszabb ideig, ha lezárjuk alufóliával, vagy felszínét behintjük porcukorral. Paradicsom A még nem elég érett paradicsomot csomagoljuk egyenként újságpapirosba. Két-három nap alatt beérik. Ha paradicsommal vagy paradicsompürével akarunk valamilyen ételt ízesíteni, azt csak a főzés vége felé adjuk az ételhez, mert így hamarabb elkészül. Mindennap bekopogunk Önhöz! Egy kis közvélemény-kutatás Hová lett a régi dicsőség? Késlekedik-e — vagy már teljesen eltűnt az éji homályban — a franciák régi dicsősége? Nagy- hatalom-e egyáltalán még Franciaország? Ha valaki erről meri kérdezni egy francia kisváros átlagpolgárát, bizonyosan nem kap dicséretet. Franciaország természetesen minden tekintetben nagyhatalom — legalábbis lakóinak csaknem háromnegyede számára. Szomszédai és partnerei azonban már rég másként vélekednek. Mindez abból a reprezentatív közvélemény-kutatásból derült ki, amelyet — nem biztos, hogy a franciák örömére — a L’ Express című hetilap végeztetett el az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Németországban, Izraelben és saját hazájában. A Diadalív szép, de a briteknek tetszik a legkevésbé az, amit jelképez. Alig negyedrészük vélte úgy, hogy Franciaország — biztonsági tanácsi állandó tagsága, atombombája, repülőgéphordozói és sok minden egyebe ellenére — „nagyhatalomnak” tekintendő. Valamivel jobb volt az amerikaiak véleménye, 29 százalékuk sorolta a „hexagont” ebbe a kategóriába. A szomszédos németek közül már 32, Izraelben 43 százalék tartja a franciákat változatlanul a nagyhatalmak exkluzív klubjába tartozónak. A „perfid Anglia” meglehetősen lebecsüli „békacombevő” szomszédját. Egyetlen területen érte el Franciaország az angolok szemében a nagyhatalmi státust: a kultúrában, bár ezt is csak ötven százalék „igen”-nel. Érdekes módon, e téren csaknem azonos volt a megítélés, a legjobb véleményük az amerikaiaknak volt, bár ott is csak 58 százalék látja kulturális nagyhatalomnak Franciaországot. A franciák viszont itt adták maguknak a legjobb minősítést; 86 százalékuk vélte büszkén a kultúra élvonalába tartozónak országát. A legrosszabb minősítést a francia frank, a gazdasági szerep kapta. Még a franciáknak is csak alig több mint harmada vélte úgy, hogy a frank szerepe méltó országuk nagyhatalmi státusához. A legrosszabb véleménye erről a németeknek volt: alig negyedrészük tekinti jó pénznek a frankot. A francia technológiáról viszont éppen az e téren szintén élvonalba tartozó izraelieknek volt a legjobb ítélete, 61 százalékuk tekinti azt jelentősnek. E téren az amerikaiak véleménye a legrosszabb: 36 százalékuk tartja technológiai nagyhatalomnak azt az országot, amely egy lakosra számítva a legtöbb energiát termeli nukleáris erőműveiben, milliószámra gyárt gépkocsikat, a telefóniában alighanem megelőzi Amerikát, és szuper- expresszeire a világon mindenütt csodálattal tekintenek. Érdekes módon a franciák a világkereskedelemben elfoglalt helyükre a legkevésbé büszkék: még az izraeliek is többre tartják az ország szerepét, mint a franciák (42 százalék). A nagyhatalmi státust persze a világ szemében elsősorban a katonai erő adja meg. Franciaország nukleáris hatalom — de nagyhatalom-e? Az ország lakóinak csaknem háromnegyede szerint igen — de mindenki más ellenkező véleményen van. A legrosszabb természetesen az amerikaiak által adott bizonyítvány: a nukleáris fegyverek ezreinek birtokában legfeljebb az Egyesült Államok polgárainak negyedrésze véli úgy, hogy a franciák is „nagyhatalomként” részesei a nukleáris klubnak. Hadseregéről legrosszabb véleménye természetesen a briteknek van, csak 18 százalékuk tekinti a franciákat katonai nagyhatalomnak, de nem sokkal jobb a véleménye a többieknek sem. Az Öböl-háborúban tanúsított magatartásáról is megoszlottak a vélemények. A franciák kivételével minden országban a többség úgy véli, hogy Párizs „nem viselkedett nagyhatalom módjára” a válságban, viszont a briteket leszámítva mégis mindenütt a megkérdezettek többsége szerint Párizs még fontos szerepet tölthet be a Közel-Keleten. Arra a kérdésre, hogy milyen szövetségesnek tartják Párizst válság esetén, az amerikaiak, a britek és németek túlnyomó többsége megbízható partnernek nevezte — kivéve Izraelt. Érdekesség viszont, hogy a potenciális szövetségesek sorába tartozik már a Szovjetunió is: a franciák negyven, az amerikaiak 39, a németek 32 százaléka sorolta ebbe a kategóriába Moszkvát. Hogy húsz év múlva nagyobb lesz-e a szerepe, mint most, még a franciáknak is alig több mint negyede válaszolt igennel. Az amerikaiak, a britek és az izraeliek szerepének csökkenését, a németek csekély erősödését jósolták. Mindenütt úgy vélekedtek viszont, hogy húsz év múlva jelentősen megnövekszik Németország és Japán, kisebb méretekben Kína nagyhatalmi szerepe. A Szovjetunió befolyása megmarad, de aligha növekszik a jövőben. A körkérdés alapos hiányossága, hogy nem határozta meg: mi is a „nagyhatalom” — így a megkérdezettek csak saját elképzelésükre támaszkodhattak. Dominique Moisi, a francia külpolitikai kutatóintézet igazgató- helyettese úgy vélekedik, hogy ez a kifejezés „a második világháború óta már a múlté”, s Franciaország 1940 júniusában, a kapituláció, a német megszállás óta elvesztette ezt a státusát. „Ma olyan középhatalom, mint Nagy-Britannia vagy Németország. Európában azonban olyan befolyása lehet, ha akarja, amelyet sem az egyesüléssel elfoglalt Németország, sem az Atlantióceán túlsó partja és a kontinens között megosztott Nagy-Britan- nia sem képes kivívni magának” — véli a — természetesen francia — külpolitikai szakértő. „Bánatos fiú” Manapság — sajnos — sokan vannak, akiknek dugába dőlnek a terveik, és nem tudják megvalósítani elgondolásaikat. Ez alól a fiatalok sem kivételek! Az, hogy a tanult szakmájával nem tud mit kezdeni, megint csak nem új keletű. Úgy érzi, fiatalon zsákutcába futott az élete, ráadásul a leány szülei kijelentették, hogy amíg „rendes” állása nincs, addig szó sem lehet a házasságról. Bánatosságán ezért egy csöppet sem csodálkozom, azt viszont, hogy a bajt bajjal tetézi, egyenesen őrültségnek tartom. Ezt úja: ami keveset keresek, azt bánatomban eliszom! Még csak az hiányzik, hogy alkoholista legyen, és olyan társaságba kerüljön, amely a bűnbe húzza. Akkor aztán még arra sincs kilátása, hogy egy-két év múlva rendeződjön az élete. Mit tegyek? — kérdezi. Én lennék a világ bölcse, ha tanácsot tudnék adni! Nos, azt megmondom, hogy én mit tennék az ön helyében. Ha fiatalsága erős akarattal, makacs célratöréssel is párosul — vagyis kemény, határozott jellemű —, úgy szerintem lehet kiút! Először is, ha szeretik egymást, a kislány erősítse ebben, és „ketten” készüljenek a házasságra. Sürgősen tanuljon nyelvet! Újítsa fel és gyakorolja az iskolában szerzett gyenge angoltudását. Olvassa a hirdetéseket, és próbálkozzon meg minden elképzelhető ajánlattal, mert ha otthon rágja magát, vagy a kocsmában iszik, az csak a bajba viszi. Ne adja fel a reményt! Megkísérelheti a külföldi munkavállalást is. Bizonyára nem mondtam új dolgokat, de a biztatás sosem árt. Egyelőre ennyi... „Szomorú anya” Arról ír, hogy — Ön szerint — minden ok nélkül egyszerűen megharagudott a fia. Méghozzá olyan komolyan, hogy kijelentette, nem óhajt Önnel élni. A könnyeivel áztatott levélben ezt kérdezi: mit vétettem a kamasz fiam ellen?Bevallom, nem köny- nyű válaszolnom, már azért sem, mivel sok kérdésre nem kaptam felvilágosítást: milyen a viszonya a 16 éves fiának az édesapjával? Hozzá sem őszinte, neki sem fedi fel a titkát? És, kedves Asszonyom, ön és a félje kapcsolata milyen? Visszatérve az alapkérdésre, legfeljebb tippelhetek. Biztos vagyok benne, hogy a fiú nem ok nélkül „gyűlölte” meg az édesanyját, és tirhul a háztól, csak hogy Önnel ne találkozzon. Sőt! Azt is gyanítom, hogy Ön is tud vagy „sejt” valamit, amit mélyen titkol. Ez gyanúsítás! — mondhatná most, ha itt lenne. Nem annak szánom, de állítom, hogy a fiú látott, hallott, sejt valamit, esetleg tud is, ami miatt így viselkedik. Hogy mit tanácsolok? Beszélnék a sráccal alkalmas időben, alkalmas helyen, és ha ő nem fakítana, akkor én pendítenék meg egyikét olyan titkos húrt, amire „ráharapna”, vagyis kiugratnám a nyulat a bokorból. Hasonló őszinte beszélgetést folytatnék a férjjel is. Lehetséges, hogy ők ketten összejátszanak? Tudom, ezek szörnyű kérdések, de ha bizonytalan az ösvény, bizonytalan az elindulás is. Annyi szent, hogy nem maradnék kétségek között, és nem fogadnám el, hogy a fiam egyszerűen csak „úgy” megtagadja az édesanyját. Ha oka van rá, akkor pedig tennék róla, hogy a jövőben ne legyen. Érdekelne, hogy mire jutottak. íijon, ha akar... „Gubanc” Enyhe kifejezés, ugyanis önök piszkosul összeverekedtek, és ittasan — „jó barátok” módjára — szétverték egymás fejét. Éz önnek a „fél szemébe” került. És mégis ön a hibás a bíróság szerint. Meglehet. Sőt! Amint leírja, világéletében — ha ivott — kötekedő természetű volt, belekötött még az élő fába is. Valószínűleg ezúttal is így történhetett, és a barátja önvédelemből ütött a legrosszabb helyre, és ez a maga fél szeme világába került. Mit vár tőlem a bírósági ítélet után? Lelki fröccsöt! Úgyis tudja, hogy ez milyen lenne, gondolom, innen- onnan kapott is eleget, ezért eltekintek ettől. Inkább azt ajánlom, hogy fél szemmel jobban nézzen szét maga körül, és fékezze féktelen indulatait, nehogy már a másik is rámenjen a virtuskodására. A lecke megvan, feladták alaposan, legalább tanuljon belőle, mert még egy ilyen vagy hasonló ,"gubanc”, és... „Gyöngyi” Maga nem olcsó kislány: tízezer forintba kerül egy teljes éjszakára, „komplett” szolgáltatással. „Franciázás” kizárva! Ha nem vette volna észre, „elfelejtette” megadni a címét... Uránus
