Heves Megyei Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14-15 / 216. szám
12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. szeptember 14-15., szombat-vasárnap Pálcikával vagy anélkül: egészséges a kínai konyha Az amerikaiakat megüti a guta: miközben mást se tesznek, mint az étkezéseknél a kalóriákat és a koleszterinszintet számolgatják, egy most megjelent tanulmányból kiderült, hogy az egyszerű kínai, aki nem tudományos alapon táplálkozik, többet eszik, és mégis egészségesebb! Ideális helyszín volt az átfogó vizsgálathoz Kína: az egymilli- árdnál is több lakos viszonylag kiegyensúlyozottan és kiszámíthatóan tömörül némely központokban, ráadásul nemigen térnek el genetikai adottságaik, nem jellemző, hogy lakhelyüket, étrendjüket változtatnák. No, persze, észak és dél, tengermellék és szárazföld között óriásiak a különbségek, de az egyes földrajzi területeken belül több a hasonlóság, mint az eltérés. Emellett boldogan vetik alá magukat mindenfajta statisztikai felmérésnek, lelkesen állnak sorba a kérdőívekért, vállalják a vér- és vizeletvizsgálatot. Nem csoda, ha az ithacai (New York állam) Cornell Egyetem tanulmánya végül vagy 920 nyomtatott oldalt tett ki, mint már említettük, a statisztikákat és diétájukat istenítő amerikaiak legnagyobb bosz- szúságára. Kiderült ugyanis, hogy a kínaiak — testmagasságukhoz képest — 20 százalékkal több kalóriát vesznek magukhoz, mint az amerikaiak, s mégis ez utóbbiak átlag 25 százalékkal kövérebbek! A rejtély nyitja, hogy a kínai étrend egyharmadannyi zsiradékot tartalmaz, mint az amerikai diétás koszt (!), viszont a szénhidráttartalom Ázsiában kétszeres. Márpedig a szénhidrátok dolga a szervezetben felhalmozódó zsiradékok elégetése — s a jelek szerint a feladatukat eMs végzik... Az amerikai ételek átlagban egyharmaddal több fehérjét tartalmaznak, mint a kínai koszt; s az amerikai fehérje ráadásul 70 százalékban állati eredetű, míg Kínában csak hét százalék. Aki viszont Kínában szív- és koszorúér-betegségben szenved, arról kimutatható, hogy a fehérjét az átlagnál nagyobb mennyiségben fogyasztók táborához tartozik. Az orvosok már régóta tudják, hogy a későbbi súlyos betegségek egy része a gyermekkori túltápláltságra vezethető vissza, olyasmire tehát, ami Kínában ugyancsak ritkaságszámba megy. A tanulmány nem lenne amerikai, ha nem vetette volna össze a vér koleszterintartalmát a két országban. Az eredmény Amerika e tekintetben nemkívánatos fölényét mutatja: Kínában az átlagérték 127, míg Amerikában — a fagylaltevők és a gyorséttermek birodalmában — 212. A halálozási statisztikák viszont azt mutatják, hogy az alacsony koleszterintartalom véd az infarktustól, sőt, a hiedelmekkel ellentétben például a bélrák is ritkább. Az amerikai tanulmány készítői maguk se számítottak ekkora sikerre, így azután nyomban el is határozták, hogy szüntelenül folytatják a felméréseket, s szorgalmasan osztogatják az étkezési szokásokat firtató kérdőíveket. Munkájukhoz nem volt nehéz szponzorokat találni: a túlzott koleszterinfogyasztás esküdt ellenségeit. A vegetáriánus koszt hívei kötelességüknek érzik felkarolni a statisztikusokat, annál is inkább, mert a támogatás kölcsönös. Akinek kedves az élete, az a felmérés tanulságaiból okulva nyomban pálcikát ragad. Igaz, azért nem minden múlik az evőeszközön, de gondoljunk csak bele: nagy, nehéz, véres marha- sülteket viszonylag bonyolult pálcikával csipegetni. A felmérésnek, mint a statisztikának mindenkor, azért van szépséghibája. Az tudniillik, hogy bár a kínaiak láthatóan karcsúbbak és egészségesebbek, életkilátásaik történetesen egy hangyányival se jobbak, mint az amerikaiaké. Sőt. Kínában hetven év a várható átlagéletkor, s ez éppen fél évtizednyivel kevesebb, mint amennyit Amerikában jegyeznek. Tanulság? ók nem a magas koleszterintartalom miatt szerzik betegségüket és halnak meg, ráadásul nekik a hagyományos kínai koszt nem jelent önsanyargatást, így aztán a „ravasz” amerikai úgy is vélekedhet, hogy nem fogja magát gyötörni számára idegen étkezési szokásokkal, hanem igenis, marad a jó nehéz sülteknél, édességeknél, és nem törődik vele, mitől hal meg. Mellesleg öt évvel később, mint az oly egészséges kínai... Az ember értékeit mérlegelő nyelvi formák mai nyelvhasználatunkban A legnagyobb emberi teljesítmény, a nyelv, az emberben és az ember által él, hat; teremt múltat, jelent s jövőt. Az sem véletlen tehát, hogy szólásaink, közmondásaink a tiszta emberségért perelő beszédhelyzetekben és az emberi lét és tevékenység értékeit mérlegre tevő szövegkörnyezetekben többértelmű célzásokkal emberi környezetünk nyelvhasználatának sajátos jelenségeire is felhívják figyelmünket. Ezekre a közmondásokra és szólásokra gondolunk elsősorban: Beszéde és tette az embernek tükre; beszédnek egyenese, munkának szorgosa jó; sok beszédnek sok az alja; mocskos beszéd; erkölcsvesztegetés; embere szavának; szóból ért az ember; várd végére az okos szót; szót hallok, de embert nem látok; szava adja el az embert; embert beszédéről ítélhetni meg; a szavak okítanak, a példák vonzanak. A napjaink egyéni és közéleti nyelvhasználatában oly gyakran jelentkező mellébeszélés, köntörfalazás, csűrés-csavarás, kertelés, hamukázás, csúsztatás nem hiteles emberszólás, nem az emberséges emberhez illő és méltó nyelvhasználati gyakorlat. A sajtó hasábjain megjelent közleményekben sem véletlenül vállalnak kulcsszerepet az ember, emberi szavak és származékaik ilyen szövegösszefüggésekben: „Ha a politikus vállalja a dolgot, emberinek tűnik (Magyar Nemzet, 1991. máj. 17.). „Csak úgy tudunk ember módra élni, ha mindenkit hozzásegítünk az emberhez méltó élethez” (Magyar Nemzet, 1991. máj. 18.) „Gárdonyit, Eger nagy íróját emberközelben idézi elénk” (Heves M. Hírlap, 1991. máj. 18.). „Egyszerű, hétköznapi lény szeretnék lenni, akit emberszámba vesznek” (Magyar Hírlap, 1991. máj. 18.) „Azon fáradozunk, hogy emberközelibb katasztrófaelhárítási rendszer szerveződjék” (Heves M. Hírlap, 1991. máj. 23.) „Milyenek mai kertjeink? Mindenekelőtt emberközpontúnak kell lenniük, hogy ott jól érezzük magunkat” (Heves M. Hírlap, 1991. jún. 1.). Éppen napjainkban egyre szaporodik „az embertől elrugaszkodott embertelenségek” száma, a mihaszna embereknek a közössége, s csak az emberszám több velük. Pedig az értékteremtő emberek tehetnek sokat azért, hogy emberszabásúbbá váljék országunk' (Magyar Nemzet, 1991. jún. 5.). Egyre gyakrabban olvashatunk arról a követelményről is, hogy „a politikai másságnak emberarcúvá kell nemesednie” (Heves M. Hírlap, 1991. jún. 17.). Politikai szólamként és jeligeként „az emberarcú szocializmusról olvashattunk és hallhattunk (Kapu, 1991. 6. sz.). Legújabban szokatlannak tetsző s újszerű fogalmi tartalmakat megfogalmazó, retorikus és pa- tetikus felhangokkal terhelt nyelvi formák szinte divatszerűen fogalmazzák meg, hogy az értékeket teremtő ember csak emberfölötti munkájával, emberséges erkölcsi nézeteivel, emberhez méltó és illő nyelvhasználatával alkalmas az emberléptékű életre. Elgondolkodtathat bennünket ez a vallomás is: „Elmehettünk volna 1956 telén. Mi azonban soha nem kevertük össze az országot a rendszerrel: azt a magunk emberi léptékével örökkévalónak, az utóbbit csak átmenetinek hittük” (Magyar Nemzet, 1991. máj. 18.). Összefoglaló tanulságként szinte tételszerűen kell megfogalmaznunk ezeket a követelményeket: Emberközpontú nyelvművelő munkára van szükségünk, egyértelműen az emberi léptékű és emberközpontú neveléselméleté és oktatási gyakorlaté a jövő. Az emberi hangzásvi- tóg kapjon nagyobb teret diszkóinkban. A hozzánk látogató külföldi embertársaink gyakran szóvá teszik: hiányzik a mosoly az emberi arcokról. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvében arról is ír, hogy mitől és mikor igazán ember az ember. Szerinte attól, hogy nevetni csak az ember képes. Rossz és boldogtalan az az ember, aki mosolyogni és jóízűen kacagni, nevetni nem képes.” A száraz, unott, kedélytelen ember emberségének értékeit vesztett teremtmény. Erről se feledkezzünk meg soha. Dr. Bakos József Kertész leszek A gyep ápolása A gyep ápolása rendszeres tevékenység, amivel kondícióját folyamatosan fenntartjuk, sőt, javítjuk, és így mindig jobb biológiai, valamint esztétikai hatást érünk el. Ez a sokrétű feladat öntözésből, a gyep nyírásából, ge- reblyézésből, gyomirtásból, trágyázásból és a talaj szellőztetéséből áll. Hazai körülmények között az öntözés jelentős ápolási feladat. Mikor és hányszor kell ezt elvégeznünk? A fű nagyobb szárazságot képes elviselni, mint gondolnánk. Ha egy hosszabb, napfényes, száraz idő után már sárgulni kezd, még nem biztos, hogy elpusztult. Az első kiadós eső hatására ismét kizöldül. Vegetációs időben 300-400 mm víz szükséges ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön. Ha ezt természetes csapadék formájában nem kapja meg, öntözni kell olyan mélységig, ami a gyökérzónát eléri (3-4 cm). Legkedvezőbb a természetes csapadékot legjobban utánzó, permetező (esőszemű) öntözésmód. Ha nem ismerjük berendezésünk teljesítményét, nagyon egyszerű módszerrel ellenőrizhetjük, hogy át- áztattuk-e megfelelő mélységig a talajt. Tegyünk le bő szájú edényt a fűre — esetleg több helyre —, és ha abban a vízmennyiség eléri a 2,5-3 cm-t, készen vagyunk. Egy nyári, napfényes napon négyzetméterenként 20 liter víz is elfogy, és ezt pótolni kell. Különösen fontos az alapos öntözés az első kaszálás után. Nyári időszakban a kora reggeli vagy esti órák a legalkalmasabbak az öntözésre. A legnagyobb feladatot a gyep nyírása adja. Gyakoriságát növekedésének üteme befolyásolja. Április közepétől október közepéig kell általában nyírnunk. Egyszer egy héten, esetleg tíznaponként. Amikor a nyári melegben a növekedés csökken, elég kéthetenként is. Ha valamilyen okból — például szabadságon voltunk — túl nagyra nő, az a helyes, ha nem egyszerre vágjuk vissza az ideális, 4-5 cm-es magasságra. A fűnyírót ennek megfelelően kell beállítani. Hazánkban a túl alacsony nyírás nem kedvező. Károsíthatjuk a bokrosodási csomót, a fűfelület kicsi, nem „ér” össze, nem fejlődik megfelelően (1. kép). Túl hosszú, illetve magas nyírás asetén az egyes egye- dek elnyomják egymást, a gyökér kicsi marad (2. kép). A megfelelő 4-5 cm-es magasságnál erőteljes gyökér képződik, és szép, zöld szőnyeget képez a fű (3. kép). Nyáron valamivel magasabb lehet, hogy a tövét árnyékolja, ne száradjon ki. Ilyenkor a levágott gyepkaszálékot is néhány napig a tarlón hagyhatjuk, hogy védje a felületet az erős napsugárzástól. Hazánkban egy közepes fejlődésű gyepfelületet évenként 10-12 alkalommal szoktunk nyírni. Sok gondot okoz a felület gyomtalanítása, amit kisebb felületen kézi, mechanikus módszerrel lehet elvégezni. Ehhez megfelel egy jól kiélezett, hosszú nyelű kés is. Vegyszeres megoldás lehetséges, de nehéz a kivitelezése. A gyepterületek tápanyagigényesek. Tenyészidőben 2-3 alkalommal fejtrágyázunk. A fő tápanyagokból a szokásos adag: 10 g nitrogén, 5 g foszfor, 5 g kálium. Legjobb összetett műtrágyát használni. Végrehajtására több módszer létezik. Legegyszerűbb, ha a szükséges mennyiséget egyenletesen szétszórjuk, majd utána megöntözzük. Osz- szel érett istállótrágyát, kom- posztot szórunk ki 1-1,5 cm vastagságban, amit foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával egészítünk ki. A téli csapadék kioldja a tápoldatot, tavasszal a maradékot összegereblyézzük. Idősebb gyepfelületeken a talaj szellőzéséről is gondoskodnunk kell. Ennek legmegfelelőbb ideje a tavasz. Ezt tavasszal mélyebbre hatoló gereblyézéssel tudjuk elvégezni. A gyep akkor szép, ha egyenletesen nyírott, tiszta — és ez sok munkával jár. V. Pénzes Judit Régi mondások A rejtvényábra fő soraiban két régi mondás olvasható. Megfej- tendők a vízsz. 1. és függ. 14. sz. sorok. VÍZSZINTES: 1. Az egyik mondás (zárt betűk: A, L, E, L, L, L) 14. A felületére helyez 15. Lapot füzetből eltávolít 16. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei település lakója 17. Kiütés a ringben 18. Megteendő útszakasz 19. Igen — oroszul 20. Ásványi oldat 21. A leghidegebb évszakból való 23. Visz- szataszítóan csúnya 25. Egyfajta időmérő szerkezet 27. Megbízhatatlan, szélhámos 29. Üzem egynemű hangzói 31. A közepébe 32. More személyneve volt 34. Tanya része! 35. Férfinév 37. Török nyelvű nép tagja 39. Épületrész 40. A személyét megelőző helyen 42. Gyújtóbombák töltőanyaga 44. Képes rá 45. Földre hullat 48. A mitológiában a végzet egyik istennője 49. Feszítőeszköz 50. Átkarol 51. Radioaktív elem 53. Asztácium 54. Hiszékeny 56. Valamilyennek gondol 59. Ütlegel 61. Jó — angolul 62. Verdi operája 64. Saját kezűleg, röv. 66. Zománcipari Művek 68. Néma alak! 69. Élvezeti cikket eltilt valakitől 70. A pattogó labdát megszelídíti 73. Heyerdahl művének címe FÜGGŐLEGES: 2, Csukó 3. Gyűrű alakú korallzátony 4. Titokban figyelte — régiesen 5. Központi Sportiskola, röv. 6 Névelő 7. Hibáztató 8. Te és én 9. Van — németül 10. Virág része 11. Jobbá váló 12. Félökör! 13. Folyón átívelő építmény 14. Egy másik régi mondás (zárt betűk: S, I, E, E) 17. Magához hívat 21. Exvilágbajnok szovjet sakkozó (Mihail) 22. Akta 24. Te és ő 25. Mellébeszél, köntörfalaz 26. Ókori nomád nép tagja 28. Tetszetős külsejű, délceg 30. Becézett női név 31. Pálca 33. Kiváló motorversenyző volt (János) 36. Testünket borítja 38. Szoknya 39. Hajó része 41. Férfinév 43. Kecskelábú pásztoristen 46. Nem kell több 47. Nagy testű alföldi madár 50. Zóna 52. Vörös — angolul 55. Papírmérték 57. Nyolckarú ragadozó tengeri állat 58. Az idegei teljesen tönkrementek 60. A kínaiak népeledele 62. Lent a mélyben 63. Orvos — becézve 65. Állatbetegség 67. Sportöltözék 69. Részben beküld! 71. Kicsinyítő képző 72. Folyadék 73. Az egyik szovjet repülőgéptípus A megfejtéseket szeptember 19-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény”. Báthory Attila
