Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-31-09-01 / 204. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 31—szeptember 1., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Zöldbableves Hozzávalók: 30 dkg borjú- vagy sertéscsont, 1/2 cs petrezselyemzöldje, 40 dkg friss vagy 50 dkg konzerv zöldbab, 4 dkg zsír, 12 dkg liszt, 2 dkg só, 1 g paprika, 2 dkg hagyma, 1/2 tojás, 1,5 dl tejfel, 3 cl ecet, 2 gerezd fokhagyma. A csontokat és a zöldséget 1,5 liter sós vízben 2 óra hosszat főzzük. A levest leszűrjük, a megtisztított és megmosott zöldbabot összevágjuk és a levesben puhára főzzük. Zsírból, 6 dkg lisztből, finomra vágott vöröshagymával, zöldpetrezselyemmel, fokhagymával, paprikával rántást készítünk, kevés hideg vízzel felöntjük, a levesbe keverjük, és 5 percig forraljuk. 6 dkg lisztből, 1/2 tojásból kevés vízzel csipetkét készítünk, és a levesbe főzzük. Tálalás előtt belekeverjük a tejfelt. Zellerkrémleves Hozzávalók: 30 dkg botjú- vagy sertéscsont, 10 dkg sárgarépa, 5 dkg petrezselyemgyökér, 2 dkg só, 30 dkg tisztított zeller, 1/2 cs zellerzöldje, 5 dkg vaj, 6 dkg liszt, 1 dl tejszín, 1 tojás sárgája, 1/2 g egész bors. A csontokból a sárgarépával, petrezselyemgyökérrel, sóval és egész borssal jó erős levest készítünk. A megtisztított zellert szeletekre vágjuk, a megmosott zellerzöldjével kevés vajban félig puhára pároljuk fedő alatt. Az időközben megfőtt levest rászűrjük, s az egészet jó puhára főzzük. Ha elkészült, a zellerzöldjét eltávolítjuk belőle, és a vajból és lisztből készített világos, nem megpirított rántással berántjuk. Jól kiforraljuk, finom szitán át- törjük, és habverővel simára keverjük. Tálalás előtt utánaízesítjük, és a tejszínnel elkevert tojás sárgáját folytonos keveréssel beleadjuk. Forrón, levesescsészé- ben tálaljuk. Külön papírszalvétán előzőleg meghámozott és szép apró, egyenletes kockákra vagy vékony metéltre vágott zsemlyét (crouton-t) adunk hozzá, amelyet vajjal megkent sü- tőpléhen, középmeleg sütőben aranysárgára pirítottunk. Hagymás hizlalt rostélyos Hozzávalók: 5 szelet 18 dkg- os rostélyos, 2 dkg só, 15 dkg zsír, 1 g törött bors, 30 dkg hagyma, 1,5 dkg liszt. A rostélyosokat nem túl vékonyra verjük ki, sózzuk és bor- sozzuk. A hagymát vékony karikára vágjuk, meghintjük liszttel, és jól összekeverjük. A zsírt serpenyőbe tesszük, és nyílt lángon világos barnára pirítjuk benne a hagymát, majd leszűrjük, és melegen tartjuk. A rostélyosokat Ugyanebben a zsírban, nyílt lángon, hirtelen mindkét oldalán pirosra sütjük, majd tálra tesszük, rászórjuk a pirított hagymát, kicsit meglocsoljuk a fennmaradó zsírral, és sült burgonya körettel tálaljuk. Paprikás szűzszeletkék Hozzávalók: 75 dkg sertés szűzpecsenye, 1,5 dkg só, 10 dkg hagyma, 1 dkg paprika, 10 dkg lecsó, 3 dl tejfel, 4 dkg liszt, 10 dkg zsír. A lehártyázott szűzpecsenyéket 5 dkg-os darabokra vágjuk, majd húsverővel lelapítva, 1/2 cm vastag, kerek szeleteket formálunk belőlük. Serpenyőben forrósított zsírban halványra sütjük a megsózott és lisztben megforgatott szeletkéket, egy lábasba rakjuk, majd a zsírban sárgára pirítjuk a finomra vágott hagymát, hozzákeverjük a paprikát, felöntjük 2 dl vízzel, felforraljuk, ráöntjük a húsra, és lefödve kb. 20-25 percig pároljuk. Ráöntjük a fennmaradt, liszttel elhabart tejfelt, hozzátesszük a lecsót (idényben friss zöldpaprikát és paradicsomot), és néha megforgatva készre pároljuk a szeletkéket. Ha a mártás túl sűrű, kevés vízzel hígítjuk. Köretnek galuskát vagy rizst adunk. Fiatal, ropogós sertéskaraj Hozzávalók: 1 kg bőrös süldőkaraj, 2 dkg só, 3 dkg zsír. Egy tepsiben vizet forralunk, ebbe tesszük bőrrel lefelé a karajt, és néhány percig forraljuk. A vízből kivéve egy éles, hegyes késsel sűrűn egymás mellett bevagdossuk a bőrt, lehetőleg egy irányban a bordacsontokkal, majd a karaj alját és oldalait megsózzuk. Tepsiben felolvasztjuk a zsírt, ebbe tesszük bele a karajt úgy, hogy a bőrös oldala felül legyen. Egyenletesen és nem túl forró sütőben, zsírjával időnként meglocsolva puhára és ropogósra sütjük. A tepsiben maradt zsírhoz kevés vizet öntünk, és jól felforraljuk, tálaláskor pedig a felszeletelt karaj mellé öntjük. Köretnek vörös párolt káposztát és sült vagy hagymás pirított burgonyát adunk. Hasznos tanácsok Jó tudni... Nem lesz zsizsikes a bab, lencse, ha két napig a mélyhűtőben tároljuk, majd végleges helyére, jól szellőző zsákocskába tesszük. A padlizsán, ha fémmel érintkezik, megbámul. A padlizsán készítésekor ezért dolgozzunk lehetőleg fa- vagy műanyag késsel. Sütés előtt a padlizsánt tegyük 3-4 órára sós vízbe, az így előkészített padlizsán megtartja szép színét, és sütés közben nem enged fekete levet. A tojásfehéijében megforgatott padlizsánszeletek sütés alatt nem szívják magukba az étolajat. A kiszáradt réteslapokat tekeijük megnedvesített és kicsavart konyharuhába. Várakozzunk 15- 20 percet, s gond nélkül dolgozhatunk velük. A kimérve vásárolt mazsola olcsóbb, de sokszor száraz. Mit tegyünk, hogy visszanyerje aromáját és a szükséges nedvességtartalmát? A hagyományos módszer szerint rumba vagy pálinkába áztathatjuk, de ez kisgyerekeknek nem egészséges. Áztathatjuk vízbe is, de így sokat veszít értékéből. Ehelyett csavarjuk be egy éjszakára nedves mhába, újra zamatos és puha lesz. A gyárilag légmentesített zacskó megbontása után a maradék mazsolát tároljuk jól összenyomkodva, zárható kis üvegben. A megmosott mazsolát, mielőtt a tésztába tesszük, töröljük szárazra, vagy meleg helyen hagyjuk megszikkadni, különben a tészta körülötte ragadós marad. Nem száll a sütemény aljára, ha mielőtt belekeverjük a nyers tésztába, beleforgatjuk lisztbe, vagy kristály- cukorba. Mindennap bekopogunk Önhöz! Most szép lenni (hölgy)katonának Korántsem volt véletlen, hogy Roberta Hazard amerikai ellentengernagy-nő ült az emelvény közepén a NATO legutóbbi tanácskozásán: a legmagasabb rangú hölgytisztnél aligha találhattak volna jobb elnököt a brüsz- szeli központban rendezett értekezleten, ahol azt vizsgálták meg, milyen a nők helyzete a 16 NATO-ország fegyveres erőiben. Aminthogy az sem volt véletlen, hogy a hölgyvezérkar ülésén Portugáliát és Itáliát is egy- egy férfiú képviselte: Olaszországban még nem teljesíthet nő fegyveres szolgálatot, és Portugáliában is csak a közelmúltban oldották fel a tabut. A nők azonban mind láthatóbb szerepet játszanak a szövetséges seregekben — legutóbb drámaian hívta fel erre a tényre a figyelmet az, hogy az Öböl-háborúban öt hősi halottjuk is volt, és ketten iraki fogságba kerültek. A brüsszeli értekezleten — ahol a szövetség részéről maga Manfred Wömer főtitkár köszöntötte a szövetség és persze a férfiak nevében az egyenruhás hölgyeket — áttekintették a legutóbbi statisztikákat. Eszerint a gyengébb nem számaránya a hatvanas évek szerény 2 százalékos átlagáról mára 7,4 százalékra emelkedett. A nyolcvanas évek során több ország — Dánia, Hollandia, Norvégia, az Egyesült Királyság — hozott olyan törvényt, amelynek értelmében a nők nemcsak támogató, hanem harci egységekben is részt vehetnek. Az Egyesült Államokban jelenleg folyik erről a vita. A katonanők értekezlete több ajánlást tett a NATO illetékes szerveinek, elsősorban a női egyenjogúság további előmozdítására, például a tisztikarban, a továbbképzésben, ugyanakkor felhívták a figyelmet a nőket a katonai életben fenyegető traumák utókezelésére — legyen szó háborús cselekményről, katasztrófáról vagy erőszakos bűncselekményről, beleértve a szexuális jellegű támadást is — és szóltak a hölgykatonák olyan specifikus problémáiról is, mint a gyermeknevelés. Hazard admirálisasszony a tanácskozást záró sajtóértekezletén hangot adott reményének, hogy a NATO-erők esedékes lefaragása és átszervezése során a nők aránya nem fog csökkenni. A tanácskozás alkalmából több felmérést is közzétettek a nők katonai jelenlétéről. Az amerikai hadseregben 223.300 nő teljesít szolgálatot, a brit fegyveres erők 1881 óta alkalmaznak nőket az egészségügyi szolgálatban, létszámuk ma 17.796 fő, a kanadaiak 9056 szoknyás katonát sorakoztatnak fel. Franciaországban 1938 óta létezik női katonai szolgálat, igaz, nem harcoló egységekben, és 1983 óta hadihajókon is teljesítenek szolgálatot. 322 női tiszt, 6041 tiszthelyettes és 1436 közkatona esküdött fel a trikolórra. Németországban viszont jobbára csak fehérköpenyes, egészségügyi katonák tartoznak a gyengébb nemhez, összesen 205: 164 orvos, 27 fogorvos, 3 állatorvos és 11 gyógyszerész indult el a katonai pályán. A legkisebb fegyveres női NATO-kontingens természetesen Luxemburgban szolgál, ahol 1987-ben tártak ki előttük a katonai karrier útját: 30-an vannak, 28 önkéntes, egy tiszt- helyettes, egy tiszt (orvosnő isi. Az olaszokon kívül, akiknél még tilos a hölgyeknek mundért húzni, az izlandiak helyzete is különleges — de az egyenlőség jegyében. A gejzírek országának egyáltalán nincs hadserege — nincs tehát izlandi katona se nadrágban, se szoknyában. „Egy nép vagyunk...mi is” Az Egyesült Németország megosztottan élte át a Valuta- es Gazdasági Unió, a nyugatnémet márka kelet-németországi bevezetésének első évfordulóját, az ország gazdasági egyesítését. A vélemények csak abban oszlottak meg, hogy a megosztottság erősebb-e, mint korábban bármikor is. Pontosan egy évvel az után, hogy éjfélkor a nyugatnémet bankok fiókjai elkezdtek átváltani a készpénzt, az utolsó pénzügyi maradvány is eltűnt: kivonták a forgalomból a keletnémet aprópénzt, az „alu-chi- pet , konzervdobozokat gyártanak belőlük. Az az éjszaka mámoros volt, patakokban folyt a pezsgő, az emberek a vadonatúj utazási irodák ajánlatait nézegették. Egy évvel később, s pontosan az évfordulón újabb félmillió keletnémet vette át a felmondást jelentő „kék borítékokat”, a legpesszimistább előrejelzések szerint a volt NDK kilencmillió munkavállalójából a fele veszti el munkahelyét... A mai Németország legrövidebb vicce így hangzik: egy kelet- és egy nyugatnémet találkozik a munkahelyen... A keletnémetek a-t mondtak, s csak homályosan érezték, hogy ki kell mondani a b-t is. A nyugatnémet márka bevezetése máról holnapra nyilvánvalóvá tette, hogy hiába szerepelt a statisztikákban az NDK a világ első tíz ipari hatalma között, a nyugatnémet gazdasági erővel, teljesítőképességgel összevetve ez semmit sem ért. Hiába volt az ezerfő- re jutó alkalmazottak száma nagyobb, mint Nyugaton, az ipar korszerűtlen, versenyképtelen. Á gazdasági nyereség, a kvázi korakapitalista módszerek mellett, ha lehet, még súlyosabb gondot jelentenek a mentalitásbeli eltérések. Sok nyugatnémet azt hitte, hogy az ország újraegyesülésevei kapnak egy keleti földdarabot, az odahaza ismerős viszonyokkal, intézményekkel, gördülékenységgel, komforttal és emberekkel. Igencsak meglepődtek, amikor kiderült, hogy a keletnémet „más,” németül beszélő idegen. Egy év után csalódottság csendül ki a misszionárius névvel igen, beleérzőképes- séggel, empátiával kevéssé megáldott nyugatnémetek hangjából. Sok „mindent jobban tudó’' nyugatnémet úgy is viselkedett, mint az újgyarmatosítók egy olyan terepen, amelynek lakóit negyven éven at teljesen más körülmények és tapasztalatok formáltak. Manapság a másik igen elterjedt vicc az, hogy a keletnémet az 1989-es őszi tüntetések jelszavát kiáltja: „egy nép vagyunk” (mármint mi, keletiek és ti, nyugatiak)”, mire a nyugatnémet így válaszol: „mi is...” Kétségtelen, hogy a keletnémetek élete az eltelt egy év alatt színesebb lett, az utazási kedv még mindig buzog, még ha a pénzből többnyire úgynevezett horror utakra telik csak, éjszakai buszozásokra, gyors városnézésekre. Nyugati lett az áruválaszték, még ha a túloldali áruk szinte kizárólagos preferálásával a vásárlók is hozzájárultak a keletnemet ipar, mezőgazdaság elsorvasztásához. A nyugati politikusok az évfordulón, a gazdasági kilábalásba vetett hitük mellett, éppen az életnek ebbe a szférájába kapaszkodnak. Igen, Kohl kancellár tavaly azt mondta, hogy az újraegyesüléssel senkinek sem lesz rosszabb sora, egyeseknek még jobban is fog menni. A mondat értelmét azonban, sulykolják a magyarázók, nem pusztán a materiális szférára kell leszűkíteni, az emberek sora már azzal is jobban megy, ha korlátozások nélkül elmondhatják véleményüket. Brecht után szabadon: előbb a morál, aztán a has. „Megbízást vállalok” Amint tudják — lapunk megbízásából — egyedül végzem a Lelki Leveles Láda leveleivel és telefonjaival való törődést. Ennek van előnye, de hátránya is, utóbbin egy kedves levelezőm ötlete segíthet. Nos, nem arról van szó, hogy helyettem végezzék el a munkát, de azt igen, hogy amire nem futja az erőmből és az időmből, abban — önként — segítsenek. Sok-sok olyan levél van, amelyben azt kérik, hogy mások rendszeresen írjanak nekik, esetleg látogassák meg őket, foglalkozzanak velük. Előfordul, hogy gyermekes asszony, akinek veszélyben van a házassága, tőlem kér tanácsot. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés; vajon nem kérhetnék-e én is tanácsot egy hasonló helyzetben lévő „illetékestől”? Vonatkozik ez szerelmi, a szexszel kapcsolatos kérdésekre éppen úgy, mint az idős emberek gondaira. Ne ijedjenek meg, a teljes diszkréciót Uránus ezután is megőrzilEzt immár néhány száz levél kapcsán is állíthatom, hiszen eddig egyetlen panasz sem érkezett. Ketten-hár- man máris segítenek, csupán emberbarátságból felajánlva jószolgálataikat. Nem minden levél titkos, sokan hálásak lennének, ha a hozzájuk hasonló hajóban utazóktól kapnának használható tanácsokat. A válasz.ter- mészetesen a szokásos módon történne. Szó ami szó, Uránus a kedves levelezői közül önzetlen külső munkatársakat keres, akik válaszait, tanácsait megbízhatóbbakká, pontosabbakká és főleg szakszerűbbekké tehetnék. Higgyék el, nagyon szép munka, de nem könnyű! Külön örülnék egy-két orvos, pszichológus jelentkezésének is, akikkel azután kialakulhatna majd egy új munkamódszer. Amint bővül a kör, és mind népszerűbbé válik a Lelki Leveles Láda rovata, rá kell döbbennem, hogy az érdeklődési kör bővülésévél valóban célszerű lenne egy tanácsadói kört létrehozni. Uránus sem tartja magát ügyeletes okosnak! Kérem ezért, hogy írjanak azok, akik embertársaiknak önzetlenül segíteni készek, és szívesen foglalkoznának levelek és problémák megválaszolásával. A borítékra — amit a lapunkhoz küldenek — ne feledjék el ráírni: Lelki Leveles Láda! A külső munkatársaimat személyesen is felkeresem majd... „Lelkibeteg” Engem soha senki nem tud meggyógyítani! — úja. Honnan tudja? Ä fő kérdés — kedves Asszonyom — az, hogy Ön akar e meggyógyulni? A vezér, aki úgy indul a csatába, hogy úgyis otthagyja a fogát, inkább maradjon otthon! Zárójelentését — amit küldött — megmutattam egy orvosnak. E szerint semmi olyan komoly baja nincs, amilyet Ön állít, illetve kitalált. Áz, hogy a szíve hébe-hóba kalimpál, nem csoda ilyen életvitel mellett, amelyen — remélem — változtatni akar. Vagy nem ezért fogott tollat? Nem gyermek már, ésbár még nem repült ki a családi fészekből, ideje, hogy saját lábára álljon. Hová kell még mennie, hány orvoshoz, pszichológushoz fordul, hogy hinni tudjon egynek is? Tanácsaim szigorúak és talán sértőek is lesznek, de csak hara§ udjon meg rám! Azt legalább átran és őszintén teszi majd! Tehát: dolgozzon, és foglalja el magát! Ne éljen vissza azzal a lehetőséggel, hogy gazdag szülők nyakán „betegeskedik . Lehet, hogy a „cicáját” — az egyetlen lényt, akit szeret — azért imádja, mert nem tud visszabeszélni? Tevékenykedjen, legyen sikerélménye, na másban nem, abban, hogy rászán egy napot, és kitaka-' rítja a lakást úgy, hogy ragyogjon minden, és bámulja az egesz család. Tudom, a gyökerek mélyre nyúlnak, hiszen „egy” hónapos asszonysága megviselte az idegeit. Mégis talpra kell állnia, de ezt ne mások akaiják! Hagyja a csodába a különböző étkezési hókuszpókuszokat, és ne papírokról éljen. Egyen rendszeresen, korszerűen, es ne dohányozzon! Főleg ne igyon sokat, még úgy sem, hogy egy hónapig egy kortyot sem, aztan hajra! Élje a dolf os, célokért küzdő, magafajta orú hölgyek normális társas életét. És altatót se szedjen, majd elalszik, ha elálmosodik! Egykét éjszakát olvasva, vagy rádiót hallgatva is kibír. Ennyi! Az orvosi tanácsokat — a zárójelentése alapján — egy kitűnő szakembertől kölcsönöztem. Ha hiszi, ha nem... (Uránus)
