Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-31-09-01 / 204. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 31—szeptemberi., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7. Lengyelország utat tör Európába Lengyelország nem kalaple- véve all Európa ajtajánál, nem mereng ősi történelmi dicsőségén, ami vajmi keveset számít a ma nyugati politikusainak, hanem utat tör magának. Gazdagon termi gyümölcseit immár az a politikai magatartás és diplomácia, amely Lengyelországnak, és ezen belül a Szolidaritásnak a szocialistának nevezett világrend összeomlásában játszott szerepére hivatkozva nem kéri, hanem elválja a Nyugat különleges elbírálását. Amikor Lengyelország néhány hónappal ezelőtt — tulajdonképpen erre és a Szolidaritásnak még elnyomatása idején tett nyugati ígéretekre építve — a kormányadosságok 80 százalékának leírását kérte hitelezőitől, még senki sem vette komolyan a dolgot. Mára azonban már tény, hogy a Párizsi Klub a lengyel adósságok 50 százalékkal való csökkentését javasolta tagjainak, amit Lech Walesa államfői látogatása nyomán az Egyesült Államok a maga részéről további húsz százalékkal toldott meg. Ezzel útjára indult a lengyel diplomáciai gőzhenger, amelynek legfőbb célja az, hogy az ország számára olyan gazdasági körülményeket hozzon létre, amelyek reális alapokat teremthetnek az Európához való csatlakozásra. A köztársasági elnök, Lech Walesa — hatalmas nemzetközi tekintélyét latba vetve — személyesen állt a csapatok élére. Az Egyesült Államokban elért siker után Brüsszelben közölte a Közös Piaccal, hogy a lengyelek inkább nem sietnek, várnak a vágyott társulási szerződés aláírásával, ám nem fogadnak el olyan feltételeket, amelyek tönkretennék mezőgazdaságukat, könnyű- és vasiparukat. Mellesleg a vízumkényszer közelmúltbeli eltörlése óta — ami Varsó számára szintén fontos lépés volt az Európához való közeledésben — Lengyelországban senki sem ejt szót a „német veszélyről”. A történelem során a lengyelek számára mindig nyomasztó és félelmetes volt, hogy középhatalom létükre két nagyhatalom közé ékelődve kellett élniük. Helyzetükre most sem a semlegességben, hanem okos szövetségek létrehozásában látják a megoldást. Határozottan elvetik a NATO-hoz való csatlakozásnak még a gondolatát is, ehelyett a béke Európájának szervezeteibe szeretnének belépni. Megbízható, jó kapcsolatot keresnek szomszédaikkal, egyidejűleg azonban — a biztonság kedvéért — felélesztenek néhány régi szövetséget is. A franciákba vetett bizalom a második világháború idején ugyan hiábavalónak bizonyult, most, a béke Európájában azonban megnyugtató gazdasági ellensúlyt jelenthet — az Egyesült Államokra való támaszkodással együtt — a német tőke esetleges túlsúlyával szemben. Baruch-terv: korlátozni a másikat Ötven évvel ezelőtt Németország szeretett volna az egyetlen vilaghatalom lenni, negyvenöt évvel ezelőtt már — az Egyesült Államok. Utóbbinak sikerült. Igaz, nem akkor, de lényegtelen, hogy a történelemben milyen kacskaringósak az utak, lényeges, hogy célhoz vezetnek, csak el kell indulni rajtuk... Negyvenöt évvel ezelőtt, 1946. június 14-én tenesztette elő Amerika a Barucn-tervet, amelyet azóta is a „hírhedt” jelzővel volt szokás illetni. Pedig a terv a hidegháborús korszak stílusában „joszándékkal volt kikövezve”: az atomenergia kerüljön nemzetközi ellenőrzés alá, ne legyen a világon egynél több atomhatalom, bolygonk soha ne váljék az atomfegyverkezési hajsza színterévé. Néhány hónappal Hirosima és Nagaszaki atombombázása, illetve a második világháború befejezése után, 1945 decemberében a brit — amerikai — szovjet külügyminiszteri találkozó, amelynek színhelye Moszkva volt, elhatározta az atomenergiát ellenőrző nemzetközi bizottság felállítását az ENSZ keretében. Amikor 1946. január 24-én a világszervezet közgyűlésének Londonban tartott első ülésszakán elhatározták az Atomerő Bizottság felállítását, e testületet lényegében a Biztonsági Tanácsra építették: a BT öt állandó és hat nem állandó tagja, valamint Kanada került az Atomerő Bizottságba. Bemard Baruch amerikai delegátus 1946. június 14-én, az Atomerő Bizottság első ülésén előterjesztett egy amerikai javaslatot, amely az atomenergia fejlesztésének és alkalmazásának minden fázisát nemzetközi ellenőrzés alá kívánta helyezni. Nemzetközi hatóság rendelkezése és igazgatása alá kerültek volna a világ minden országában az atomenergia előállítására alkalmas nyersanyagforrások, az előállítást szolgáló üzemek, valamint az előállított készletek. Baruch abból indult ki, hogy ennek a hatóságnak a Biztonsági Tanácstól függetlenül kell szerveződnie, döntéshozatalából ki kell zárni a nagyhatalmak egyhangúságának elvét, népszerűén: a vétójog érvényesülését. Andrej Gromíko volt az, aki kiteregette a Baruch-terv mögött meghúzódó amerikai szándékot: Washington atommonopóliumának megőrzését. Az Egyesült Államok már rendelkezett atomfegyverrel és „csörtette” is, a Szovjetunió viszont mindent megtett, hogy hátrányát behozza, és nem fogadott el egy olyan megoldást, nogy lényegében amerikai elképzelések szerint összeállított és amerikai utasításoknak engedelmeskedő hatóság ellenőrizze a szovjet nukleáris erőfeszítéseket. Volt a Baruch-tervnek még egy árulkodó fogyatékossága: nem szólt sem az atomfegyverek konkrét betiltásáról, sem készleteik megsemmisítéséről. Pedig Amerika a legalkalmasabb pillanatban tanúsíthatott volna történelmi nagyvonalúságot. Akkor ez a nagyvonalúság kimerült a terv egy olyan utalásában, hogy ha mar az ellenőrzés (amerikai felügyelettel) tökéletesen meg lesz szervezve, az említett hatóság elhatározhatja az atomfegyver eltiltását. így az Atomerő Bizottság egésze előtt is világossá vált az amerikai ambíciók lényégé, s a bizottság nem is határozta el a Baruch-tervnek az ENSZ- közgyűlés elé teijesztését. Bemard Baruch hevesen kikelt a terv bírálói ellen, és akkor tette híres kijelentését, amelyet nemzetközi jogászok azóta is idéznek: „A demokratikus népek nem hajlandók arra, hogy becsapni engedjék magukat a szűk szuverenitást hangoztató handabandázásokkal.” Találgatni lehet — és ez manapság divatos — mi lett volna, ha Moszkva ötven évvel ezelőtt Hitler akciójára azonnali és teljes fegyverletétellel válaszol. Találgatni lehet továbbá, hogy mi lett volna, ha negyvenöt évvel ezelőtt lemond az amerikai atommonog álium megtöréséről, és lenyeli a aruch-békát „nemzetközi* ostyában. Egy bizonyos: a Szovjetuniónak nem lennének ma sem szuperhatalmi nosztalgiái, sem identitási és túlélési gondjai. UFO-lesen ____________________________________________ Ü kapáink is látták... Az emberek nem túl pozitív tulajdonsága, hogy mindig is szerették a szenzációs eseményeket. S mióta a napi sajtó létezik, előszeretettel ismertet megmagyarázhatatlan eseményeket, történéseket. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítják az elmúlt században megjelent régi sajtótermékek ki- sebb-nagyobb cikkei. Ezekből adunk itt ízelítőt. Az első igazi magyar szenzáció az 1811. évi Hazai és Külföldi Tudósítások című hetilap 50. számában található. „Herceg István, egy becsületes tehetős paraszt Nógrád vármegyében 1802. április 13-dikán, a maga falujából, Uhorszkából korán reggel elindult Málnapatakra, deszkát venni, s végezvén dolgát, déltájban visszavonult a szalma- tercsi pusztán keresztül Beresznó nevű falu felé, hol az öccsével bizonyos krumpliföld bevetése felől akart értekezni. Mindőn innen hazafelé a hegyen keresztül utazna, egy sűrű hófelleg kezdett emelkedni, mely elől egy kőszikla üregbe vonta magát, melyben mintegy három ember férhetett volna el. Itt álomba merült, mely egészen nyolcadik augusztusig tartott ugyanazon esztendőben, és így egészen 16 hétig, anélkül, hogy azon idő alatt legkisebbet is evett volna. Minekutána felébredt, nagyon bágyadtnak és erőtlennek érezte magát, s látta, hogy azon az oldalán, amelyen feküdt vala, minden ruhája elrohadott. Nagy nehezen elvánszorgott a házához, ahol alig akarták beengedni. Egészen nyolc napig, visz- szatérése után, az állkapcájában való nagy fájdalmak miatt nem tudta a száját felnyitni, és csak valami kévés levest ehetett. Negyednap múlva felvette az oltári- szentséget, azután három napig aludt. Ismét felébredt magától, minekutána egy fejében levő ke- levény megfakadt volna, melynek gennyedsége mind a két fülén folyt ki. Ezután lassan-lassan magához jött az ember, visszanyerte előbbeni erejét, s már tökéletes egészségben van... Minthogy ez a történet a vármegyéből kirendelt törvényes és orvosi megvizsgáltatás által igaznak találtatott, méltó arra is, hogy közönségessé tétessék...” A következő meglepő eseményről szóló beszámoló a Magyar Hírmondóban jelent meg: „Spanyolországban Quintana körül 1800-dik júliusban a levegőben egy különös történet Kontinensünkön hódít az ipari forradalom, de az égboltot még az angyalok lakják (Athenaeum Naptár, 1877.) Napfogyatkozás a Holdon (Képes Családi Lapok 1889.) Szenzáció a párizsi világkiállításon egy óriás távcső Az UFO mindig szenzáció szemléltetett. Dél tájban nevezetesen egy sűrű köd ereszkedett, mely rövid idő múlva egy iszonyú fekete felhővé változván által, külön-különféle rettenetes formákat vett fel magára. Kékellő sárga sugárok jöttek ki belőle, amelyek tekergősen a föld felé leereszkedtek. Utoljára az egész felleg kezdett apródonként a föld színe felé lejjebb szállani, mindent, ami elébe akadt, összetört, a legerősebb élőfákat gyökerestől kiszaggatta, a szőlővesz- szőket, az apróbb gyümölcsfákat összeégette, a kertek kőkerítéseit lerontotta, és egy egész szántóföldet terített be azzal a földdel, melyet magával a szomszéd hegyekről hozott. Az egész történet tartott 15 minutákig. Ugyanebből a fellegből három falukban esett még egy csupa homokból és apró kövecsekből álló eső, mely között egy csepp víz sem volt, és amely egész juhnyájat ölt meg pásztorostól.” A leírt természeti jelenséget nehéz lenne azonosítani bármiféle általunk ismert folyamattal, bár az égető fekete felhő nagyon emlékeztet egy közeli tűzhányókitörésnél keletkező, a levegőnél nehezebb, izzó gázfelhőre, a fákat, kerítéseket és a földet szaggató légáram pedig a trópusi viharok széltölcséreire. A különleges természeti jelenségek többsége ma már jól magyarázható. A korabeli sajtó többször nagy visszhangot adott az ún. halo-jelenségeknek. (Halónak nevezik azt a légköri jelenséget, amely udvarszerűen veszi körül a Nap vagy a Hold korongját. Ezekben az esetekben a fénynek apró jégkristályokon való törése, illetve visszaverődése okozza a jelenséget. Ilyenkor a halo, mint fénylő gyűrű látszik, amelynek sugara kb. 22 vagy 46 fok). A Magyar Hírmondó 1800. dec. 4-i számában olvashatunk kettős holdak, hármas napok és kettős szivárványok megjelenéséről is. Ezek a megfigyelések akkoriban nagy feltűnést keltettek, bár ma is megcsodálnánk az ilyen égi látványosságokat — annak ellenére, hogy ma már képesek vagyunk magyarázatot adni keletkezésük okairól. Tehát mindezek a fényhatások szigorú optikai-fénytörési törvénynek engedelmeskednek. A Hasznos Mulatságok című folyóirat már nemcsak politikáról és háborúkról tájékoztatta az olvasót, hanem feladata volt az ismeretterjesztés is. Ebben a lapban jelent meg talán az első magyar UFO-megfigyelés. Az azo- nosítatlan jelenséget az olvasók levelei alapján ismertették. Persze, akkoriban még nem létezett semmiféle szervezett UFO-meg- figyelő hálózat, ennek ellenére mégis szép számmal érkeztek olvasói levelek a nevezett eseményről. „Hasznos Mulatságok 1824. 28. szám. Ibronyból augusztus 11-dikén este fél 7 órakor elfogadott a dicsőséges látás, midőn kígyó formában, gyöngyszínű húzásokkal láttam a fényes tüneményt. Feküdt keletészaknak, a farka nyári keletnek (délkeletnek) dűlvén, vastagos része északnak tartva. Hossza 8 lábnyi nagyobbnak tetszett, de utóbb még kezdett hosszabbodni, s mintegy kígyóforgásokat képzett, majd kasza, majd félhold formára változva. Végre homá- lyosodni, vagyis halványodni kezdett, s karikás ostor képében elenyészett...” A második levél: „Szatmárról, augusztus 11-di- kén 1824. Ma estve 8 óra után, két személyből álló úti társaság a Szamos vizéről fürdésből jővén, hirtelen valamely villámláslob- banáshoz hasonló fogta fel látásunkat. A horizont fölött mint- egy 30 grádiusznyira, elgyulladt rakétához hasonló futótűz tűnt szemeinkbe, mely alulról fölfelé szaladván, sok apró szikrákat hintett, s mintegy 20-50 ölnyi hosszúságúra növekedett. Szala- dása közben kígyós menetelű volt, melyből a képzelődés köny- nyen tüzes kígyót formálhatott, mely rakétaként, midőn a legfőbb magosságra jutott, onnan csakhamar összébb vonult, meglehetősen kiképzett kézívet mutatott, s ezen formában mintegy 3 minutumig tart, ismét összébb vonult, és először két, majd három egymás melletti V betűre változott, s így különbségekkel 10 minutumig tartott. A harmadik olvasói levél: „Marcaliból, nemes Somogy vármegyéből. Mintegy harmincán szemmel látó tanúi valánk az augusztus 11-diki levegőbeli tüneménynek, mely 7 órától egészen 71/2 óráig látszott, éspedig nyári napkelet felé, s hozzánk képest Tihany táján képzeltük lenni. Kezdete villámforma volt, mely tüzes rozskéve formán, sebes sugarával öntötte ki magát, de lassanként hosszabb farkat hagyva, szép színes oszloppá változott, s mintegy 10 minutumig egyenes állását megtartotta, utóbb délre forduló kasza formára változván, lassanként elenyészett.” Ugyanannak az égi azonosí- tatlan jelenségnek a különböző megfigyelésekből származó leírását láthattuk. Az égi tünemény minden tekintetben megérdemli a figyelmet. Nagyon szemléletes a sok hasonlattal tűzdelt leírásmód. Az égi tünemény formaváltozása valószínűleg a nézők megfigyelési helyeinek különbözőségéből fakad. A levelek olvasása és megértése a mai ember számára nehézkes, de ne feledjük, ezen eredeti formában közölt megfigyelések csaknem kétszáz évesek! V. Tana Judit i
