Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-28 / 201. szám
4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. augusztus 28., szerda Az autó még mindig életcél, és nem közlekedési eszköz Mérlegen megyénk első félévi baleseti helyzete Ma már felnőtt lakosságunk egynegyede saját gépjárművel közlekedik. Az autó a közérdeklődés gyújtópontjába került. Nem is ok nélkül! Általa vált valóra az emberiség évezredes vágya: kitörés a tér és idő szűk korlátái közül. Hihetetlenül felgyorsult a közlekedés vérkeringése, és megváltozott az emberek és családok életritmusa, látásmódja, szokásrendszere. Mégsem mondhatjuk, hogy ez a nagy változás problémamentes. Az autózás számtalan előnye mellett hátrányokkal, életveszéllyel is járhat. A gépkocsi Janus-arca vonz és taszít egyszerre, olyan, mint a paradicsomi alma; aki utána- nyűl, élvezheti örömeit, de köny- nyen áldozatává is válhat. Mégis kifejlődött az autó feti- sizálása, a négykerekű „aranyborjú” imádata, amely helytelen beállítódást hozott létre a motoros közlekedéssel szemben. Sokak számára életcél az autó, és nem közlekedési eszköz. Ennek a rossz beállítódásnak beláthatatlan közlekedési, magatartási következményei vannak. Nem csoda, ha a közlekedés „emberjármű-út” rendszerének problémái sok gondot okozhatnak a társadalomnak és az egyénnek egyaránt. Gyakran találkozunk olyan véleményekkel, hogy a technikai fejlődés általában áldozatokat követel, nem mentes a káros következményektől, és ez szükségszerűen igaz a közúti közlekedésre is. Kétségtelen, hogy meg kell fizetnünk a technikai civilizáció egyre gyorsabb ütemű fejlődését. Senki számára sem lehet azonban mindegy, hogy ez az ár mekkora... Megyénk területén 1991. első fél évében összesen 380személysérülésseljáró közúti közlekedési baleset történt, 40-nel kevesebb, mint az előző év azonos időszakában. A balesetekből a halálos kimenetelű 31-ről 23-ra, a súlyos sérüléssel járó 169-ről 159-re, míg a könnyű sérüléses 220-ról 198-ra csökkent. A balesetek következtében meghalt, illetve megsérült személyek száma az előző időszakhoz viszonyítva 593-ról 518-ra csökkent. Pozitívan értékelhető, hogy 12-vel kevesebben vesztették életüket az utakon. Ittas állapotban 58 balesetet okoztak, amely közel azonos az előző évivel. A gyalogoselütések száma 46- ról 54-re emelkedett. A balesetek folytán 6 személy vesztette életét. Az értékelt időszakban közútvasút szintbeni kereszteződésében baleset nem fordult elő. Lakott területen 234-ről 225- re, lakott területen kívül pedig 186-ról 155-re csökkentek a balesetek. A baleseti okok közül első helyen szerepel a „sebesség nem megfelelő alkalmazása” (115), az elsőbbség meg nem adása (60), majd ezeket követi a szabálytalan irányváltoztatás (51) miatt bekövetkezett baleset. A balesetek okozói közül továbbra is első helyen szerepelnek a személygépkocsi-vezetők (249), majd okét követik a gyalogosok (31), a kerékpárosok (29), a segédmotorkerékpár-ve- zetok (28), valamint a tehergépkocsi-vezetők (17) balesettel! A balesetek területi megoszlása: Mi ad védelmet a „zebrán” a gyalogosnak? Elsőbbségadás a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeken A legfrissebb baleseti statisztikákat vizsgálva kitűnik, hogy közlekedésünk egyik fő gondja változatlanul a gyalogosok biztonsága. A gázolások, elütések száma nagy, s legalábbis egyelőre a zebra, a kijelölt gyalogos-átkelőhely sem lett biztonságosabb a gyalogosok számára. Az csak a felelősség jogi oldalára mutat, hogy sok gyalogos maga a baleset okozója, s ők hibáztathatóak szabálytalan átkelésük miatt. A járművezetők kötelezettségén, s azon, hogy a jövőben is ők tehetnek a legtöbbet a gyalogosok biztonságáért, nem változtatnak a gyalogosokat terhelő okok. Feltűnő módon veszélyes az olyan kijelölt gyalogos-átkelőhely, amely előtt vagy után lámpával irányított kereszteződés is van. Ezeken a helyeken igen gyakori, hogy a balesetet kifejezetten a járművezetők gyorshajtása és figyelmetlensége okozza, s ritkábban ezt tetézi meg a gyalogos szabálytalankodása. A helyszíni vizsgálatok az bizonyítják, hogy legtöbbször nem bonyolult forgalmi helyzetekben, áttekinthetetlen zsúfoltságban történnek a gyalogosbalesetek, hanem éppen ellenkezőleg: inkább nyugodt közlekedési útszakaszokon, a csendes forgalmi órákban. Az ellenőrzések tapasztalataiból kitűnik, hogy a zebrák környékén szinte mindennaposak a különféle szabályszegések, amelyek arra utalnak, hogy a járművezetők nem a megkívánt, kellő figyelemmel közelítik meg a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket! Az elsőbbségadás kötelezettségét ugyan mindenki ismeri, az autóvezetők többségének szándékában is van ezt az elsőbbséget megadni, a gyakorlatban mégis elsikkad a szándék. A zebra környékén kialakuló forgalmi helyzeteket vizsgáló szakemberek rámutatnak arra, hogy a járművezetők figyelme felületes, és egyszerűen nem látják meg előre a kialakuló, veszélyes helyzeteket. Figyelmük nagy részét a körülöttük mozgó többi járműre fordítják, s csak alig töredékével ellenőrzik a várható gyors mozgásokat. Ezért különösen veszélyes, amikor két egymás mellett futó sávban két jármű egyszerre halad a zebra felé, és sebességüket egymáshoz, de nem a zebrán várható helyzethez igazodva, figyelmen kívül hagyják az ott közlekedő gyalogosokat. Ha nagyobb terjedelmű járművekről van szó, akkor még a takarás is külön gondot jelent, s egyik vezető a másikat — mozgásával, sebességével — sokszorosan megtévesztheti. A baleseti szituációkat csak akkor tudjuk csökkenteni az útjainkon, ha a több sávban haladók nemcsak a gyalogosokra vigyáznak, hanem az úton elfoglalt pozíciók szerint A járművezetéshez kell bizonyos felszabadultság, sőt bizonyos mérvű jókedv, vagy legalábbis derű! Az autósok közérzete A jó testi kondíció, a megfelelő közérzet fontossága nem szorul sok bizonyításra. Mind az élet mindennapjaiban, mind pedig járművezetés közben megkönnyíti a munkát, a feladatokkal való megbirkózást, a nehézségek elviselését. Ritkábban esik szó a lelki kiegyensúlyozottságról, amely pedig legalább olyan fontos tényező! A belső kiegyensúlyozatlanság olyan zavarokat okozhat a magatartásban, amelyek végső fokon — a közlekedés során — a baleseti veszélyek egyik forrásává válhatnak. Az ember mindig tudatos és tudat alatti benyomások hatása alatt áll, gondolat- és érzelmi világa gyakran teli van kimondatlan gondokkal, szorongásokkal, az ún. alapfélelmek számtalan variációjával. Ez a feszültség, ha nem teszünk ellene semmit, olyan szorítóvá válhat, hogy a figyelmet teljesen szétszórja, s a kocsi irányítását kapkodóvá, tétovává teszi. A rossz lelki közérzet kedvezőtlen a járművezetés szempontjából. Leköti, elfoglalja az embert, olyan, mintha málhát cipelne magával az illető, amitől nem tud szabadulni. Márpedig a járművezetéshez kell bizonyos felszabadultság, sőt bizonyos mértékű jókedv, vagy legalábbis derű! Az egyensúly visszaállítására tehát mindenkinek törekedni érdemes. Annál is inkább, mert a rossz lelki állapot talaja lesz a menet közbeni hirtelen fellobbanások- nak, haragnak, dühnek, ami aztán áttevődik a vezetési stílusba, s a partnerkapcsolatokra is. — Eger városban 62, míg vonzáskörzetében 76 baleset történt, 33-mal kevesebb az előző évinél. — Gyöngyös városban 26, vonzáskörzetében 66 baleset volt, 27-tel kevesebb az előző évinél. — Hatvan városban 31, vonzáskörzetében 34 baleset volt, 3-mal több, mint az előző évben. — Heves városban 14, vonzáskörzetében 16 baleset fordult elő, száma mindössze 1-gyel csökkent. — Füzesabony városban 5, vonzáskörzetében 50 baleset történt. Itt a számszerű emelkedés 18 volt. Összességében megállapítható, hogy megyénk közlekedés- biztonsági helyzete — a balesetek alakulása — kedvezőbb volt, mint 1990.1. fél évében. Ahhoz, hogy ezt a viszonylag kedvező tendenciát az év hátralévő részében is meg tudjuk őrizni, az szükséges, hogy a közlekedésbiztonsági tanácsok nevelő- felvilágosíto munkája mellett a rendőri szervek tovább fokozzák ellenőrző tevékenységüket, a kiemelt — különösen veszélyes — szabályszegéseket elkövetők felderítését és felelősségre vonását! egymást is tájékoztatják, segítik. Adott esetben egy bravúros kormánymozdulattal elhaladni a gyalogosok mögött lehet igazi vezetői ügyesség, de ugyanakkor felelőtlen önzés is, mert a vezető így nincs tekintettel a további történésekre. Nem vitás, hogy a gyalogosok biztonságát az szolgálja a legjobban, ha a forgalom szervezői térben elválasztják egymástól a gyalogos- és járműforgalmat, azaz külön szintű kereszteződéseket létesítenek. Az ilyen jellegű építések azonban nem mindenütt lehetségesek, és a költségek is határt szabnak a kivitelezésnek. A lámparendszer telepítése úgyszintén a hasznos és eredményes megoldások közé tartozik, és ahol létesítettek ilyen berendezéseket, ott valóban — az előző helyzethez viszonyítva — csökkent a gyalogosbalesetek száma. A leggyakoribb, a gyalogosok átkelésének biztosítására készített létesítmény azonban a jövőben is a kijelölt gyalogos-átkelőhely marad, útburkolati jelével és kihelyezett táblájával. Ami viszont a zebrán igazi védelmet adhat a gyalogosoknak, az nem más, mint a járművezetők felelősségérzete, teljes figyelme és szabálytisztelete. Ha bármelyik elem hiányzik a járművezetők magatartásából, annak súlyos következményei lehetnek! A szél és vihar okozta veszélyek A szél és vihaz okozta kellemetlenséget és bajt azok az autósok ismerik, akik olyan kocsit vezetnek, amelynek felületéhez viszonyított teljesítménye alacsony, és kicsi az össztömege is. Trabant típusú gépkocsinál 40 km/h sebességű szembeszél esetén 15-20%-kal alacsonyabb sebesség érhető el azonos üzemanyag-fogyasztás mellett, vagy az üzemanyag-fogyasztást kell növelni. Ez a tény önmagában nem jelent veszélyt. A baj akkor következik be, ha valaki a megszokott módon kíván előzni, és azt nem tudja befejezni. Ennél is gyakoribb, hogy a vezető nem számol az oldalirányú erővel, és a kanyarban megcsúszik, felborul. Ha a szél önmagában is ilyen veszélyek forrása, akkor menynyivel veszélyesebb a vihar, amikor a szél lökésszerűen rohamoz, és az ömlő esőtől bizonytalan a látás és kiszámíthatatlan a kerék tapadása. Néhány jó tanács: — viharban az úttestről minél jobban félrehúzódva célszerű megállni, és a vészvillogót bekapcsolva várni a vihar elvonulását. — ne álljunk fa alá, amelynek ágai leszakadhatnak, de még a fa is kidőlhet, ami balesetet okozhat... □kormányzás az akadály mellett! A járművezetők egy jelentős része — amennyiben megpillantja a számára veszélyt jelző akadályt — mást sem tesz, mint beletapos a fékbe. Sőt, lehetőleg teljes erővel működteti... Száraz úton sem veszélytelen, ha a kerekek túl hamar blokkolnak, hiszen a vészfékezés mindig többesélyes módszer, nedves úton pedig köztudottan kockázatos az efféle manőver. A baj csak az, aki ezt a reagálási formát szokja meg, az nemigen képes azon változtatni, s ösztönösen blokkolóra fékez akkor is, ha ez biztosan megcsúsztatja a kocsit. A gördülést a lehetőség szerint fennt kell tartani! Ehhez pedig az szükséges, hogy a féket — amire természetesen rálép az ember, ha akadályt pillant meg — ne teljes erővel működtessük, hanem a fékerőt úgy szabályozva, hogy a gördülés megmaradjon. Ez különben az irányítás feltétele is, hiszen blokkoló kerekekkel nem kormányozható a jármű. Márpedig éppen azt ajánlhatjuk, hogy éljen az autós az akadály melletti elkormány- zás lehetőségével is, amely nagyon sok nehéz helyzetben hasznosabb, mint a puszta fékezés, és a veszélyelhárítás kelléktárában így fontos szerepe van. Természetesen ehhez kell a megfelelő sebességcsökkentés, amit viszont a jól szabályozott fékerővel érhetünk el. A lecsökkent sebességnél a határozott kormánymozdulat (nem a kormány elrántása) könnyen kivitelezhető, s várhatóan eredményes, hiszen már a húsz-harminc centiméteres kitérés is elegendő lehet az akadály melletti elhaladásra, de — rosszabb esetet feltételezve — arra is, hogy egy bekövetkező ütközés szögét, vonalát, felületét megváltoztathassunk. Bizonyos tudatosság szükséges ennek az elsajátításához, vagyis, hogy az autós az elkormányzást is, mint önálló műveletet legyen képes begyakorolni, érzékeibe belegyökerez- tetni. Ké sőbb azonban ez is ugyanolyan félautomatikus cselekvéssé válik, mint a fékezés. Es akkor kialakult a kettő hatásos — és sok biztonságot adó — kombinációja is! Közlekedés gépjárművel Munka? Kikapcsolódás? Sport? Szórakozás? A kívánatos az egyenletes kedélyállapot. Ebből ered a világhoz, a járművezetői feladatokhoz, a többi közlekedőhöz való alkalmazkodás gyakorlata. Nem mindenkinél egyforma jellegzetesség ez. Vannak olyan embertípusok, akik testi-lelki adottságaiknál fogva nyugodtabbak, derűsebbek, és vannak olyanok, akiknek fő jellemzője a világ „sötétben” látása, az apróbb-nagyobb sérelmeken való állandó fortyogás, kis dolgok felnagyítása. A bőréből persze senki nem tud kibújni, segíteni azonban mindenképpen lehet, tudatos önfegyelemmel, önmérsékléssel! Akár átmenetileg, akár hosszabb távon van valaki ilyen rossz lelkiállapotban, az biztosan segít rajta, ha egy nyugalmasabb félórájában a maga dolgait alaposan átgondolja. Ilyenkor ugyanis kiderül, hogy mind a problémák, mind a személyes bajok kisebbek, mint ahogyan azt érezzük. A dolgok megoldását egy-egy ilyen átgondolás persze nem hozza meg, de maga a reflektálás, az önmagunkra vetett kérdező tekintet elég ahhoz, hogy kissé oldódjanak a feszültségeink. Ha ez nem is következik be azonnal és látványosan, a tudat alatt mégis tovább hat, s kiemel a kellemetlenségből. Ilyen előkészület után maga a vezetés is „gyógyító” hatású lesz, mivel önmagában adott örömszerző tényezői is felszínre kerülnek. Egyben természetesen a vezetők és mások biztonsága is növekszik. Többen úgy gondolják, hogy a gépjárművel való közlekedés „milyenségét” az dönti el, hogy azt munka, kikapcsolódás, sport, szórakozás stb. „besorolás” szerinti minőségükben végezzük. Pedig nem! Vegyük például a „munkát”. Az egyik ember számára a munka — jelen esetben a sofőrködés — nyűg, fárasztó kötelesség, a másik embernek pedig önmegvalósítás, öröm, természetes kötelesség. Azt, hogy ki hogyan vezeti gépkocsiját, hogyan közlekedik, alapvetően az dönti el, hogy: — tud-e autót vezetni, közlekedni, — milyen a viszonya az emberekhez, a közlekedő partnerekhez. A gépkocsi vezetésével kapcsolatos ismereteket az emberek 90%-a képes megtanulni, a közlekedési ismeretet — a forgalomban való biztonságos részvételt — a gyakorlottság biztosítja. Igen sokan jól vezetik gépkocsijukat, gyakorlottak is, mégsem mondhatjuk, hogy jól közlekednek. Ez azért van, mert az egyéni érdeküket mások — a többi közlekedő partnerünk — terhére is érvényesítik. A közlekedőknek ez a kategóriája azért veszélyes, mert például egy olyan forgalmi szituációban, amikor 5-10 személygépkocsi gyűlik össze egy lassú jármű mögött, és a szembejövő sűrű forgalom miatt csak egy — a lassújármű mögötti — gépkocsi tud előzni, akkor az „önző” a tizedik helyről is — ha arra a legkisebb lehetősége megvan — elhúz az előzésre várakozók és a lassú jármű mellett is. Ez a magatartás azért veszélyes, mert a lassú jármű mögött közvetlenül lévő gépkocsi vezetője lehet, hogy nem néz a visszapillantó tükörbe, és ő is előz. A KRESZ szerint ilyenkor ő lesz a felelős az esetleges balesetért, és nem az, aki több ember erkölcsi érzékét megsértve, durván önző volt. A forgalom ritmusához való alkalmazkodás A forgalom ritmusához való alkalmazkodást igen sokan a közlekedés alapvető szabályának tekintik. Alapfeltételei: — jó ritmusérzék, megfelelő gyakorlat, közlekedési előrelátás, — besorolás helyes ritmusban, — sávváltás, célérhető mozgás a járművel, — az együttműködő viselkedési mód és a biztonságra törekvő magatartási stratégia fontossága. Az alkalmazkodás, az alkalmazkodási képesség az élet alapvető követelménye. Sem növény, sem állat nem képes létezni, megmaradni, ha nem tud az őt körülvevő környezethez igazodni. így igaz ez az emberre, a közlekedő emberre is. A forgalom ritmusához való alkalmazkodás mindig és minden helyzetben nagyon lényeges. Mindenki látott már olyan tán- colókat, amikor a ritmikus mozgás egyöntetűvé, harmonikussá teszi a látottakat. Ha egy „falábú” képtelen ütemesen mozogni a többiekkel, odalesz a látvány, a közös produkció, sőt a „falábú” környezetében lévők még össze is ütköznek. Ugyanez áll a közlekedőkre is! A forgalom ritmusához való alkalmazkodás nemcsak forma, hanem tartalom is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az „együttműködő viselkedés” egyik külső megnyilvánulása. Márpedig együttműködés nélkül közlekedésünk is zavarokkal és bajjal lesz terhes!
