Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 28., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Emléktábla-avatás Nemrégiben elkészült, s a na­pokban felavatták azt az emlék­táblát, amelyet Mezőtárkány- ban, a templom előtti parkban állítottak a II. világháborúban el­hunyt katonák emlékére. Pótfelvételi és beiratkozás Szeptember 5-én délután 2-6- ig még jelentkezhetnek azok a diákok, akik az idei tanévben szeretnének a füzesabonyi zene­iskola növendékei lenni. Ezen a napon ugyanis mód nyílik pót- felvételire és pótbeiratkozásra is. A különböző hangszerek iránt érdeklődő tanulók hegedű, csel­ló, fuvola, oboa, klarinét, trom­bita, harsona, kürt és bariton szakok közül választhatnak, de korlátozott számban még szol­fézsre és zongorára is elfogad­nak jelentkezéseket. A tanév­nyitóra szeptember 6-án 17 órá­tól kerül sor. A közös tennivalókról Mezőtárkányi túlteljesítés Milliók a vízvezeték-építésre Kedves és csendes kis község az 1750 lakosú Mezőtárkány. A szorgalommal sincs baj, sőt, di­cséretes, hogy milyen következe­tesen hajtják végre elképzelései­ket a falubeliek. És persze, az ön- kormányzat is. Azt is örömmel újságolja Siska Jánosné, a hely­beli polgármester, hogy lényegé­ben megvalósították mindazokat a terveiket, amelyeket pénzük birtokában biztosra vettek. — A testület az idei legfonto­sabb feladatának a község jó ivó­vízzel való ellátását jelölte meg — mondja a polgármester asz- szony, ahogy hellyel kínál az iro­dájában. — Ennek első ütemét, a négy kilométer hosszú hálózat építését mára elvégezték, meg­történt a műszaki átadás is, csu­pán még egy fertőtlenítő mosást kell csinálni, és jöhet, folyhat a víz a csapokból. Négymillió fo­rintba került a munka. Később aztán kiderül, hogy az idén tovább folytathatják — túl­teljesítve tervüket — a vízhálózat bővítését: 3,5 kilométer bekap­csolásáról van szó. A vízművek­nél szeptemberre ígérték a mun­ka kezdését, s októberre be is akaiják fejezni. Még egy kutat is kell fúrniuk, és az újabb 3,5 milli­óból elérik, hogy a falu egész te­rületén ivóvízhez jutnak a lako­sok. Nagy szó ez mindenesetre, mert sokáig csupán 2,5 kilomé­teren volt vizük, most pedig egy év alatt 7,5 kilométert csatolnak hozzá, kimentve persze a község pénztárcáját. — Ez volt a lakosság legfonto­sabb kívánsága — folytatja to­vább Siskáné —, s ezt teljesítet­tük. Persze, azért úgy gazdálkod­tunk, hogy másra is fussa. így például tataroztuk, festettük a napközit, az iskolát, és kétezer forint értékben járultunk hozzá az általános, a középiskolások és a szakmunkásképzőbe járó fiata­lok tanszervásárlásához is. Ha az önkormányzat elfogadja, akkor az óvodások és az általános isko­lások még 1-1 ezer forint további támogatásban részesülnek. — Kedves gesztus ez a hivatal­tól... — Indul az iskola, tudjuk, mi­lyen nehézségekkel küszködnek a szülők. Nagy ütemben végez­zük az üzemi konyha felújítását is. Folyik a tetőjavítás, a külső homlokzat tatarozása, a terep- rendezés. Hamarosan ennek is megtörténik a műszaki átadása. Ez is egymillió forintba kerül. — Miből tudták ezeket az ösz- szegeket előteremteni? — Szerencsénkre a saját bevé­tel valamivel több lett, mint ahogy előzőleg gondoltuk. S ha még marad pénzünk, akkor azt a gyermekétkeztetés támogatásá­ra fordítjuk. Hatvan óvodásról és közel nyolcvan napközis gyerek­ről van szó. Ostoros Tavi képek Egyre többet hallat ma­gáról az Ostoros határában lévő víztározó, amely nagy kiterjedésével, szépségével, csendjével egyre több ide­gent, kirándulót csalogat partjára. Hely, lehetőség — mint képeink is mutatják — bőven van: lehet élni az al­kalommal... (Fotó: Perl Márton) Feldebrő, a pályázó falu — Makiáron Az iskolai évvel kapcsolatos közös tennivalókról, valamint a Makiárt és Nagytályát érintő kérdésekről lesz szó az augusztus 29-i önkormányzati ülésen Makiáron. Közmunka a munkanélkülieknek Nemcsak a városokban és ipartelepüléseken, hanem a fal­vakban is egyre gyarapszik a munkanélküliek száma. Me­gyénk egyik községében, Mező- szemerén például 80 ilyen sze­mélyt regisztrálnak. A helyi ön- kormányzat ezért fontolóra veszi a polgármester korábbi javasla­tát, miszerint a nemrégiban bő­vült úthálózat utómunkálatainál és a vizesárkok rendbetételénél közmunkát rendelnek el foglal­koztatásukra. A községi elképzelések meg­valósulását, a meglévő, de szű­kös anyagi lehetőségek gyarapí­tását szolgálhatja a különböző pályázatokon való részvétel, il­letve azok elnyerése is. Ilyen le­hetőségeket is megragadnak Fel- debrőn, hogy terveikből minél több — és mielőbb — realitássá váljon. Elsőként például konkrét tervet nyújtottak be a közműve­lődési pályázatra a művelődési minisztériumba, és azt elnyerve 40 ezer forintot kaptak a községi játszótér kialakításához, amely­nek létrehozása 80 ezer forintot emészt majd fel. A munkálatok már javában folynak. Ezenkívül még három pályá­zatuk sikerében bíznak. Élbírá­lás alatt van az a pályaművük, amelynek „Feldebrő község kö­zösségeinek közművelődési le­hetősége az információs szolgál­tatás és a közhasznú információ áramoltatásának tükrében” cí­met adták, de kíváncsian várják, milyen eredményt ér el a meg­méretésnél az a pályázatuk, amelyet az Európai Tanács, az Európai Önkormányzati Szerve­zetek és a BM felhívására juttat­tak el. Itt azokat az elképzelése­ket vázolták fel, amellyel a nép- részvételt, a helyi lakossági köz­élet erősítését szolgáló kezdemé­nyezéseket tudnák fokozni a köz­ségben. A három párt és a gaz­da-, az irodalmi-, a zenebarátok köre mellé például szeretnének önkéntes tűzoltó testületet, pol­gárvédelmi csoportot, valamint népfőiskolát is létrehozni. Ez utóbbinál tanfolyamok, tovább­képzések keretében, intézmé­nyesített formában főleg az alsó­fokú iskolát végzett 17-35 év kö­zötti emberek szakmai képzését végeznék a téli hónapokban két- három éven keresztül. Pályaművet küldtek a megyei önkormányzathoz is. A cím egyértelműen elárulja a tartal­mat, tehát azt, hogy mire szeret­nének hozzájárulást kapni: „Fel­debrő község sportlétesítménye­inek üzembehelyezéséhez szük­séges támogatás, valamint a diáksportkörök és a szabadidő- sport működtetése.” Dinnyevásár! Legalább huszonötén árulnak dinnyét a Kápolna melletti, ho­vatovább országos hírű dinnye­standon. Termelők valamennyi­en — hatvaniak, hortiak, hevesi­ek, káliak, ismert dinnyés di­nasztiák! Nem egy közülük 15- 20 hektáron termeli a dinnyét, az óvatosabbak, akik a tavalyi pél­dán „okultak”, 1-2 hektárral is beérték. Aux József Kálból, a tsz-től kikérte az apja 26 hektár földjét, azon gazdálkodik, így öt hektáron dinnyét is termel. A fe­lesége itt árul, a félj elment a me­zőkövesdi piacra. Csepiék, Fe­renc József ék, Kelemenék, Osz- lánciék, a legjobb nevű Heves megyei dinnyések adnak rande­vút egymásnak. Végeláthatatlan autósor áll a veszélyes 3-as úton, és „tankol” — dinnyével. — Most 15 forint a görögdiny- nye kilója Egerben, a Domus mellett Hideg Lászlóné is ennyi­ért árulja. Hogy lehet ez? Auxné szolgál pontos felvilágosítással: — Itt, a standon „kicsiben” mi is annyiért adjuk, mint a városi árusok. Ók „nagyban” tőlünk 9-10 forintért kapják kilóját. — Lesz-e dinnyeháború? — Szerintem nincs és nem is lesz, bár a két hetet késlekedő dinnye a nyári esők hatására a kelleténél nagyobbra nőtt. Néz­ze! Ez a görög itt mind 8-10 ki­lós! Exportra pedig 3-4 kilós „dinnyécskék” kellenének első osztályú dobozos csomagolás­ban. Szóval, nem lesz könnyű el­adni a görögdinnyét, de azért — Lőrinc ide vagy oda — nem jut az uborka sorsára! Autók dübörögnek, trakto­rokkal, teherkocsikkal hordják a termelők asszonyaiknak az után­pótlást, hadd vigye, aki akarja a zöldet, a csíkosat, a sárgát... Néhányan az elárusítók közül szóvá teszik, hogy ők a KPM-től „bérlik” a standjukat, a szezon­ban 938 forintért, jó néhányan viszont egyetlen fityinget sem fi­zettek, és ugyanúgy árulnak, mint a bérlők. Sőt! A férfiaknak itt kell aludniuk, különben reg­gelre bent ül a fészekben a ka­kukkfióka... Németek rakják tele az Opelt, osztrákok a Volkswagent, nyalja a sárvédő az aszfaltot, sokan nem bírják ki hazáig, és az akácok hűs árnyékában nekilátnak a dinnye­evésnek. A gyerekek szinte bele­bújnak egy legalább ötkilós fél­dinnyébe. — Szép, jó dinnyéi vannak. Sokan dicsérik!— mondom, mi­re Auxné elmeséli, hogy náluk kizárólag az anyós szedi a diny- nyét, csak neki van a családban „dinnyés füle”. Nevetésre fakadok, de ő ko­moly marad. — Ez tudomány! ő szinte be­lelát, belehallgat a dinnyébe, és úgyszólván tévedhetetlen. Diny- nyéscsalád sarja a mama! Beérett — ha késve is — a híres hevesi dinnye, van belőle bőven minden mennyiségben, és — ha minden jól megy — a vásárlók kedve is megjön majd, mivel vár­hatóan tovább mérséklődnek az árak. — Ez sem sok annyi munká­ért! — mondják a termelők. — Mennyi lesz a várható leg­kevesebb? — kérdezik a vevők. Annyi szent, hogy az idén bő­ven áttolódik szeptemberre a dinnyeszezon, és reméljük, irgal­mas lesz ’’Lőrinc”, nem rontja el sem a dinnyét, sem a kedvün­ket...- Sz ­Védőnő biciklin Tulajdonképpen nincs abban semmi különös, ha egy védőnő kerékpáron rója faluja utcáit, de abban már igen, ha az illető két év hrján immár nyolcvan eszten­dős, nyugdíjas, és az egész köz­ség gondját-baját hordozza a vállán. A hirtelen támadt nyári zápor után a kormányra dőlve kereke­zik a felsótárkányi — egy éve nyílt — „Bükk” bisztró fele. Né­hány percre kérésünkre az aszta­lunkhoz ül, és mintha már régen ismernénk egymást, szeretettel­jes nyugalommal meséli. — Tudja, szociális gondozó is vagyok. Kilenc öreg betegnek hordom az ebédet... Szavai úgy csengenek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy 78 éves, idős hölgy az önmagánál fiatalabb betegek részére is gondoskodjon betevő falatról. — Nem fárasztó? — Ó, dehogy! Engem a mun­ka éltet, bizonyára hallotta már — fél szemmel a mellettem ülő polgármesterre figyel —, hogy ötven esztendeig voltam a falu védőnője. Hunyorgó szemem sarkában talán részvétet, vagy csodálko­zást fedez fel, ezért hamar foly­tatja a szavait. — Nehéz, de csodálatosan szép és izgalmas fél évszázad volt. Tizenöt évig orvos nélkül dolgoztam, úgy értem, nem volt sajat orvosa a falunknak, de még a szomszédokban sem, ahová bi­ciklivel jártam... Mindig hittem a személyiség erejében, és csodálom azokat az embereket, akik az egész életük­kel másokat szolgálnak önzetle­nül, feltűnés, a fáradtság minden jele nélkül. Hajtja, mozgatja őket egy belső őserő, egy titokzatos akarat, amelyet más szóval kife­jezni tömören így lehet: szere­tet! — El ne felejtsem! Munkám mellett tíz évig voltam kultúrház- igazgató is... — És a kultúrcsoport vezeté­se, a Petőfi ifjúsági klub, a hajdan híres és most újra éledő ”Rozma­ring’’ együttes, amelynek ismét harmincöt tagja van — segít be a polgármester az egész falu „An- cikájának ” a mondandójába, akinek a mai napig messzelátó tervei vannak. — Harminc évig voltam a Vö­röskereszt titkára — csatlakozik megint a beszélgetéshez, és csak úgy csendesen, csupán mellékes­kent említi meg, hogy a társadal­mi egyesületek közül a „kömye- zetvedelem” is az ő reszortja. Tekintete, szeme tiszta, mint a hegyi patak vize, önzetlen vállal­kozásaival legszívesebben keblé­re szorítaná az egész falut, noha a mostanra „kilencezerre” sikere­dett nyugdíj csupán nagyon sze­rény megélhetésre ad lehetősé­get. — Családom nem volt, de van házam, nagy kertem, még egy kis szőlőcském is, magam dolgo­zom, magam kapálgatom... Minden szava egy-egy megle­petés, mint ahogyan az is, hogy aktív évei alatt soha nem volt táppénzen, és ha hiányolta a fa­luból az orvost, azt is mások, a betegek miatt tette. Koleszár Anna, „Ancika”, ma „fogalom” Felsőtárkányban, és úgyszólván családtagja az egész falunak. Elmenőben ismét az utcán lá­tom, amint az ételhordókkal — nekifeszülve öreg biciklijének — az ebédet viszi. Az ebédet és a vi­gaszt, az emberi jó szót, amely­nek manapság bizony gyakran hiányában vagyunk, noha egyet­len krajcárba sem kerül., , x (szalay) Huszonkétféle növényt forgalmaznak... Mit rejt az 50 méteres káli magtisztítótorony? Dél-Heves felkiáltójele a fél- Targoncák futkároznak a be- száz méter magas, rakétának is kerített, betonos udvaron, kocsik beillő káli magtisztítótorony, érkeznek, mennek, munkások 1966 nyarán adták át rendeltete- teszik a magukét, elvégre most sének, és, ha a gazda változott is, van a munka dandárja, aligha de a feladata ugyanaz maradt. van megállás. A tulajdonos most a MAG- — Mit termeltetnek még? R1A Kft., beszélgetőpartnerem — Mustármagot, fénymagot,, pedig Huszti Viktor, aki elmond- illetve madáreleséget, olajlen­1 a, hogy 1989 decemberétől ala- magot, étkezési napraforgót, ;ult át kft-vé a térség feladatait hogy csupán a fontosabbakat tekintve is egyedülálló üzem. említsem. Borsod és Heves megye egész te- Már-már arra gondolok, hogy rületéről szerződtetés útján szer- mivel kevesebb a megtermett zik be a legkülönbözőbb vető- áru, aligha lehetnek piaci gond­mag voltai, amelyek hazai és kül- iáik, könnyebb eladni a portékát. földi felhasználásra is kerülnek. Nem így van! — Huszonkét féle növényt — A kevesebb árut is mind termeltetünk, illetve dolgozunk nehezebb külföldön értékesíte- fel, mintegy 25 ezer hektárnyi ni, pedig belépett az indiai piac szerződött területen — mondja, s is. Egyrészt óriási a minőségi kiderül, hogy fő profiljuk — leg- igény, más vonatkozásban a ve- alábbis nagyságrendileg — az et- tőmagjaink nyugaton nem iga- kezési borsó, amelyből évente zán kelendőek, és inkább a ma- átlagosan 15 ezer tonnát vásárol- dáreleségek, a takarmánynak va­rak. fel, illetve adnak el, amely- ló áruk kellenek. A piac össze- nek a kisebbik része vetőmag, a omlása miatt csökkenteni kellett többi étkezésre, takarmányozás- az eddig jól jövedelmező mustár­ra megy. magtermelest, amelyből most is — Milyen volt az idei nyár a 1500 tonna készlettel rendelke- borsó vonatkozásában? zünk. A herefélék és a naprafor­A gyakorlott szem a nyilatko- gó várhatóan azok a növények, zó arcáról leolvassa a választ, a amelyek talán mennyiségileg közölt adatok és számok ereje sem okoznak majd csalódást, végül is a meggyőző. ami viszont az értékesítésről már — Nagy várakozással, kedve- szintén nem mondható el. ző kilátásokkal voltunk mindad- Az üzemben átlagosan 140 dig, amíg a kora nyári nagy eső- ember dolgozik, munkásokat ez zések le nem fektették a borsót, idáig még nem kellett elbocsáta- A zuhogó, tartós esők követkéz- niuk, amelynek egyik oka, hogy tében arra számítottunk, hogy az rendszeres a piackutatás. Sláger említett, megszokott 15 ezer ton- lett és feljövőben van a héj nél- na helyett mintegy nyolcezret vá- küli tökmag termelése, amelyhez sárolunk fel. komplett betakarító gépsort sze­— És az export? réz be a közeli jövében a kft. — Elszúieződött a borsó, és — Mi okozza ebben a pilla- bár Nyugat-Európa valamennyi natban a legnagyobb gondjukat? országával üzleti kapcsolatban — A kintlevőségeink! Két­vagyunk, az exportunk 70 száza- száz millióval tartoznak nekünk, lékra esett vissza! Túl ezen, arra és ez nem kevés- számítottunk, hogy a tavalyi 20 Itt ér véget a beszélgetés ezer tonna — minden másra is egyetlen, sokat mondó szóval: vonatkozó árukészlet — mintegy — Ennyi! ötezerrel lesz kevesebb az idén. (Sz.) Borsóátvétel

Next

/
Thumbnails
Contents