Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

HÍRLAP, 1991. augusztus 18., vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Hamis gulyásleves Hozzávalók: 1 kg burgonya, 4 dkg zsír, 10 dkg hagyma, 2 dkg só, 1 gerezd fokhagyma, 10 dkg lecsó, 1 dkg pirospaprika, 1 g kö­ménymag. *A finomra vágott hagymát zsírban lepirítjuk, fokhagymát, pirospaprikát teszünk bele, és 1 liter vízzel felöntjük, megsózzuk. A megtisztított és kockára vágott burgonyát, köménymagot, le­csót belerakjuk, és addig forral­juk, amíg a burgonya megpuhul. Csikós tokány Hozzávalók: 80 dkg sertésla­pocka, 10 dkg füstölt szalonna, 5 dkg zsír, 12 dkg hagyma, 2 dkg só, 10 dkg lecsó, 3 dl tejfel, 3 dkg liszt, 1 dkg paprika. A húst 1/2 cm széles és 5 cm hosszú csíkokra vágjuk, és meg­mossuk. A felolvasztott zsírban a metéltre vágott szalonnát kevés ideig pirítjuk, utána hozzáadjuk a finomra vágott hagymát, ha sárgára pirult, beletesszük a pap­rikát, elkeverjük, kevés vizet ön­tünk hozzá, és 1-2 percig főzzük. Beletesszük a húst, megsózzuk, és lefödve pároljuk. Időnként megkeverjük, és ha szükséges, kevés vizet öntünk utána. Mikor a hús puhulni kezd, beletesszük a lecsót (idényben lecsó helyett 2 kis paprikát és 2 kis paradicso­mot), és puhára pároljuk, majd hozzáöntjük a liszttel elkevert tejfelt, és még 3-4 percig forral­juk. Ha a mártása túl sűrű, kevés vízzel hígítjuk. Köretnek galus­kát adunk. Tejfeles burgonyaleves Hozzávalók: 30 dkg botjú- vagy sertéscsont, 10 dkg sárgaré­pa, 5 dkg petrezselyemgyökér, 2 dkg só, 60 dkg burgonya, 4 dkg zsír, 6 dkg liszt, 3 dkg hagyma, 1/4 cs petrezselyemzöldje, 1/4 cs zellerzöldje, 1,5 dl tejfel. A csontot, zöldséget másfél li­ter sós vízben 2 órán át főzzük. A levest leszűrjük, a megtisztított és kockára vágott burgonyát be­lerakjuk és megfőzzük. A zsírból és a lisztből rántást készítünk. Ha megpirult, finomra vágott hagy­mát, zeller- és petrezselyemzöl­det teszünk bele. A rántást hideg vízzel felöntjük, a levesbe kever­jük, és jól felforraljuk. Tálalás előtt belekeverjük a tejfelt. Rácponty Hozzávalók: 2 kg ponty, 3 dkg só, 20 dkg hagyma, 10 dkg zsír, 20 dkg füstölt szalonna, 2 dkg pi­rospaprika, 2 dkg liszt, 1 kg főtt burgonya, 1/2 1 tejfel, 30 dkg zöldpaprika, 25 dkg paradi­csom. A pontyot megtisztítjuk, meg­mossuk és feldaraboljuk. A hal­darabokat bevagdaljuk, és a nyí­lásokba vékony szalonnaszelete­ket teszünk, besózzuk és meg­hintjük pirospaprikával. Egy tepsit kikenünk zsírral, az aljára karikára vágott főtt burgonyát teszünk, rárakjuk a halszelete­ket, beborítjuk karikára vágott hagymával, zöldpaprikával, pa­radicsommal, megöntözzük ol­vasztott zsírral vagy vajjal, és for­ró sütőbe tesszük. Ha a hal félig megsült, megöntzzük liszttel el­kevert tejfellel, és készre párol­juk. Bácskai lecsós rostélyos Hozzávalók: 5 szelet 18 dkg- os rostélyos, 10 dkg zsír, 20 dkg hagyma, 1 dkg fokhagyma, 1,5 dkg paprika, 1 g köménymag, 1/2 g majoránna, 3 dkg só, 2 dkg paradicsompüré, 2 dkg liszt, 30 dkg zöldpaprika, 20 dkg friss pa­radicsom, 10 dkg húsos füstölt szalonna. Hasonlóan készítjük, mint a hortobágyi rostélyost (daraga­luska nélkül), a következő elté­réssel: a füstölt szalonnát 3 cm hosszú metéltre vágjuk, egy lá­basban világosra pirítjuk, ehhez hozzáadjuk a cikkekre vágott zöldpaprikát és paradicsomot, gyengén sózva, lefödve kb. 10 percig pároljuk, majd a hús pu­hulása előtt hozzáadjuk a rosté­lyosokhoz, és az egészet készre pároljuk. Köretnek sós vízben főtt burgonyát vagy tarhonyát adunk. Hasznos tanácsok Mihez kezdjünk a maradék étetekkel? Ha a levesben főtt zöldségből kimarad, felhasználhatjuk rizot­tóhoz, zöldségkroketthez, ké­szíthetünk belőle salátát. Vágjuk apró kockákra, vegyítsünk közé apró kockára vágott savanyú uborkát, almát, és az egészet ke­verjük össze tartármártással. A főtt húst felhasználhatjuk különféle töltelékekhez: lehet belőle pástétom-alapanyag, vagy bundában főzelékfeltet is „Magdika” Örülök a levelének, és annak is, hogy — magára maradtan a két gyermekkel — talpra tudott állni. Akarata, elszántsága pél­daértékű lehet mások számára is, akik az élet harcaiban hamar be­dobják a törülközőt, és gyorsan feladják. Jólesik olvasni, hogy a Lelki Leveles Láda rendszeres olvasása ad erőt és biztatást a to­vábbi küzdelmekhez, és segít rendezni gondolatait, előrete­kinteni a jövőbe. Ezt egyébként a kedves Ölvasóknak, levélírók­nak is — sőt, elsősorban nekik — köszönje meg, mert ebbe a rovat­ba „életszagú” témák kerülnek, amelyekből érdemes meríteni. Az Ón kívánsága tulajdonkép­pen ősszel lesz aktuális, de meg­ígérem, hogy addig is, ha érkezik valamilyen megoldás, nem fe­ledkezem el Önről... „Nehéz kérdések” Többen kedves olvasóim kö­zül most nekem teszik fel a kér­dést, hogy „én” miben hiszek, és miben nem? Bevallom, válasz nélkül is hagyhattam volna kí­váncsiságaikat, de ha már egy­szer őszinteséget fogadtunk egy­másnak, akkor úgy érzem, vála­szolnom kell. A kérdezők olyas­mikre gondolnak, mint termé­szetgyógyászat, csillagjóslás, kártyavetés, meditáció és egye­bek. Szóval mindazok, amelyek­lehet. Egyről ne feledkezzünk el: a friss húsnál erőteljesebb ízesí­tést kíván! A maradék sült húst is sokfé­leképpen hasznosíthatjuk: meg­darálva keverjük össze vajjal, ízesítsük paprikával, kevés fű­szeres paradicsompürével, és ez­zel az eleggyel kenjük meg a ke­nyér- vagy a zsemleszeleteket. Megdarálva, a szokott módon ízesítve felhasználhatjuk tőite­kéi manapság tele vannak az új­ságok, a tévé, a rádió. Nehéz egy kalap alá venni a felsoroltakat — nem is lehet —, mégis az a véle­ményem, hogy ha valamiben ér­telmes, jobbító, segítő szándék van, és ha tudományos háttérrel is rendelkezik, akkor nem árthat. Sőt! Más kérdés, hogy — sajnos — mind többen meglovagolják az emberi hiszékenységet, a baj­bajutottak kényszerűségét, és jó pénzszerzési, „ijzleti” lehetősé­get látnak benne. Komolyan ve­szek például egy természetgyó­gyászati szabadegyetemet, az or­vosi rendelőkben végzett refle- xológiát, talpmasszazst, aku- presszúrát stb. Az étkezési szo­kások megváltoztatásának gyó­gyító hatásait is! Mit gondolnak: a pénteki „böjtnek” nincs egész­ségügyijó hatása? Pedig ezt nem most találták ki! A kártya vetés­ben én — személy szerint — nem hiszek, ha ingyen csinálják, jó já­téknak, ha pénzért, szélhámos­ságnak tartom. És még valamit: szerintem aligha van mindenkire szabott gyógymód! Magam is használom az egészségfenntartó és-javító teákat: cicka, hárs, csa­lán, kamilla. Sőt, hiszek is ben­nük... „Fehérmájú” Ez a levél is azok közé tarto­zik, amelyet félre is lehetne dob­ni, és komolyan is lehet venni. Az egyébként komoly levél lé­nyege egy fiatalasszony panasza, amdy szerint ő úgyszólván állan­léknek karalábéba, burgonyába, ombába, paradicsomba, rakott elbe, káposztába, sőt, palacsin­tát is tölthetünk vele. A maradék pörkölt húsát — a sült húshoz hasonlóan — szinte minden töltelékhez felhasznál­hatjuk, az ételnek megfelelő töl­telékanyagokkal összekeverve. A visszamaradt zsírját kevés tej­színnel vagy tejföllel ízesítve önt­sük az ételre. dóan kívánja a nemi együttlétet, de sohasem elégül ki rgazán, és már-már gyűlöli a férfit, aki nagyszerűen és tökéletesen bol­dog mellette. Egyszer már ér­deklődött „szakemberfélétől”, aki azt mondta, hogy a férje nem hozzá való! Nos, megpróbált magán segíteni, és kiderült, hogy a másik asszony szívesen ajánl­kozó férje sem volt jobb, sőt vé­gül megneheztelt, gyorsan lelé­pett, mondván: „Nem vagyok a falu bikája...” Mit tegyen?Men­jen szakorvoshoz, ne szakember­féléhez! A kielégíthetetlenség­nek komoly okának kell lennie, hosszabb tavon testi és lelki ferde hajlamra is ösztönözheti. De­hogyis, nevetem ki! Inkább sajná­lom. És hogy ebben a rovatban nincsenek tabu témák, most újra bebizonyítottam... „A meglopott menyasszony” Régóta mondom, hogy hiszé­kenységeinknek nincs határa! Ez a levél is bizonyítja. Egy „ara­nyos”, szép fiúnak odaadta a szüzességét, első nagy szerelmét, elhitte minden szavát, sőt a menyasszonya lett, és az esküvő előtt meglopta, kifosztotta. Több százezer forint értéket zse­belt be, és mint aki jól végezte „munkáját”, lelépett az „ara­nyos”. Mondhatom: férfimunka volt! A. véleményemet előre kita­lálhatná, de mielőtt mondanám, a tőlem megszokott nyerseséggel közlöm: megérdemelte! Már­mint a sorsát Ön és a családja is! Azzal ne mentegetőzzön, hogy nem kezdhették el „káderezni r, de könyörgöm, ha egy bugyit vá­sárol a bolhapiacon, azt egy ne­gyedóráig forgatja, nézegeti: megéri, nem éri, megvegyem, ne vegyem? Csak önmagát adta ilyen olcsón és könnyelműen? Kettőt tehet: vagy rendőrkézre adja a szélhámost, vagy hagyja a fenébe, és megeszi, amit főzött. Ha tanul az esetből, akkor még javíthat valamit... Uránus Libakopasztás angol módra Az adóztatás művészete ab­ban áll, hogy úgy kell fosztani a liba tollát, hogy minél keveseb­bet sziszegjen — mondta a közel­múltban az új költségvetést beje­lentő parlamenti beszédében Norman Lamont brit pénzügy- miniszter. A londoni sajtó sze­rint a tavaly novemberben mi­niszterelnöké választott John Major kormánya gyengédebben kopaszt, mint Margaret That­cheré a megelőző 11 évben. Az évtizeden át Thatcher-párti The Sun bulvárlap például így kom­mentálta az új költségvetést: „Lamont olyan, mint Robin Ho­od: elveszi a gazdagoktól, ami­jük van, és odaadja a szegények­nek. Keserű pirula ez Margaret Thatchernek.” A Robin Hood-hasonlat per­sze, túlzás. A kormány nem so­kat vesz el a gazdagoktól, és nem sokat ad a szegényeknek. Lite­renként 1 pennyvel növeli a 45 pennybe kerülő benzin fogyasz­tási adóját, hasonló arányú a töb­bi fogyasztási adó emelése is. A szegények örülhetnek, hogy a kormány a felére akarja csök­kenteni a községfejlesztési fej­adót. Ez mindenkinek azonos összegű, tehát jobban sújtja a szegényeket. Cserébe viszont az új költség- vetés 15-ről 17,5 százalékra nö­veli a többletérték-adót (ÁFA), ez természetesen rosszabb a sze­gényeknek, mint a gazdagoknak. A családi pótlékot ugyan 10 szá­zalékkal emelik, de mivel tavaly az infláció mértéke is körülbelül ennyi volt, s az emelés összege is csekély — heti 1 font —, így ez sem sokat ér. Nem érdemes ezt a hivatalos árfolyamon átszámít- gatni forintra — egy metrósza- kaszjegy oda-vissza 1,60 fontba kerül Londonban. Politikai körökben nem is az új költségvetés abszolút számait méltatják, inkább azt hangsú­lyozzák, milyen más a mögötte meghúzódó filozófia, mint ed­dig. Ez a filozófia most a szociális piacgazdaság elmélete, mely a thatcherizmus szabadpiac-hely­reállító eredményeit ki akarja egészíteni az állami gondosko­dás és az egyenlő lehetőségte­remtés eredményeivel. Ennek volna jele a családi pótlék emelé­se, a kisvállalkozások adózásá­nak könnyítése és az ÁFA-több- let felhasználása a közoktatás központi finanszírozására — ez utóbbit Thatcher idején mindin­kább a helyi tanácsokra bízták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Thatcher asszony idején ugyancsak növelték az állami közszolgáltatások költségeit, s támogatták a kisipart is — ma egyharmaddal több vállalat mű­ködik Nagy-Britanniában, mint tíz éve. Csak éppen Thatcher asz- szonynak mintha a fogát húzták volna minden ilyen ügyben, Ma­jor és kormánya viszont filozófi­ája lényegének tekinti e gyakor­latban igen szerény intézkedése­ket. Valószínűleg ez — kevés cse­vegés, sok szóval — a lényege a Major-kormány többi, forradal­minak tűnő lépésének is. Nagy- Britannia helye Európa szívében van — mondta John Major há­rom hete Bonnban. Szó sincs ró­la, hogy a brit kormány most már támogatná mindazt, amit That­cher asszony elutasított: a Közös Piac pénzügyi unióját, közös központi bankját, közös kato­nai-védelmi politikáját, a brit szuverenitás leépítését. Csak ép­pen gyengédebb az EK-hoz, hogy kevesebbet sziszegjenek Brüsszelben. Londonból jelzik, hogy hosszú távon hajlanak a kompromisszumra, és áthidaló javaslatokkal állnak elő. Ezek a javaslatok egyelőre azt szolgál­ják, hogy a brit kormány aktív maradhasson az európai tárgya­lási folyamatban, mégse változ­zék egyhamar semmi. A brit sajtó nemigen foglalko­zik vele, de például Major gyak­ran hangoztatja, hogy kormánya éppúgy támogatja a kelet-euró­pai országok EK-csatlakozását, ahogy azt tavaly őszig Margaret /Thatcher tette — feltéve, hogy a kelet-európai országok megér­nek a belépésre. Margaret That­chernek tavaly még azért volt fontos a kelet-európai csatlako­zás, mert az hátráltatta volna az EK egységesülését. Ilyen „hátsó gondolata” Major kormányának nincs, ez nem olyan kérdés, melyben ujjat húzna a brüsszeli állásponttal. Ám nem lehetetlen, hogy ha Brüsszel „kevésbé szi­szég”, akkor a brit kormány tá­mogató szavának valamicskét nagyobb súlya lehet az EK köz­pontjában. Udo Proksch kalandjai filmen? Bécs úri társasága talán örök­re kénytelen lesz megválni egyik üdvöskéjétől, a derék Udo Prokschtól. Pedig belvárosi ká­véházában, a Demelben ő maga is gyakran ott volt a maga alapí­totta klub kiválasztottjai köré­ben, hogy jóízűen megbeszéljék a zamatos kávé mellett a napi po­litika apró-cseprő történéseit. Proksch már évek óta „nem az igazi”. Hol bujdokolni volt kény­telen, hol bírósági tárgyalásokon részt venni, s sokakban még az a gyanú is felmerült, vajon a neve­zetes kávéház is mindig csak ár­tatlan társasági pletyka színhelye volt? Proksch ügyében az ítélet is­mert: 20 év börtönbüntetés, ám a Lucona hajó históriája nem ép­pen újdonság. 1977-ben a hajót valahol az Indiai-óceánon hatal­mas robbanás süllyesztette el. Az értékes rakomány az óceán mé­lyére süllyedt, s mellesleg a le­génység hat tagja is életét vesz­tette. Proksch csak rövid ideig örülhetett a hatalmas biztosítási összegnek — hamar kiderült egy-két apróság. Már az sem volt kellemes felfedezés, hogy a rob­banás nem a véletlen műve volt, hanem a jól időzített szerkezet működött tervek szerint — mert ennyi is elég a biztosítási csalás és a hatszoros gyilkosság vádjához. Tizennégy évig tartott, de sike­rült a lehetetlen, vagyis felszínre hozni a Maldiv-szigetek közelé­ben több ezer méteres mélység­ből az óceán fenekéről a roncsot. S mit tesz isten, bebizonyosodott a gyanú: a megjelölése szerint „uránium vezérlésű elektronikus szerkezet”, a több mint 300 mil­lió schillingre biztosított rako­mány valójában ócskavas volt. Ez a felfedezés tette fel a koronát a vádra — ennek köszönhette Udo Proksch a végső bírósági ítéletet. Fellebbezni ugyan lehet, de azért egy ilyen ítélet elég te­kintélyes folt a becsületen, s ha a társaság az eddigi gyanúsítgatá- sok felett szemet is hunyt, nehéz elképzelni, hogy Proksch valaha még szalonképessé válhat. Nem kevés azoknak a száma, akiket már eddig is magával rán­tott. Kari Blecha egykori belügy­miniszter, Leopold Graz, a kül- ügyek volt irányítója nemigen tudták lemosni magukról a vá­dat, miszerint nemcsak tudtak Proksch üzelmeiről, de segédke­zet is adtak neki. S mivel a neve­zetes Demel kávéház politikai klubjában sikk volt jelen lenni, alig van olyan politikus manap­ság Ausztriában, akire tetszés szerinti időben és szándékkal rá nem lehet sütni: jóban volt Prokschsal. Ausztria, amely igen jó terep a politikai botrányok számára, nagyszerűen bebiztosí­totta magát: Prokschra hivatkoz­va még évekig lehet politikuso­kat megbuktatni. Addig is az ügy **a filmesek fantáziáját is meg­mozgatta. Ha minden jól megy, Klaus Maria Brandauert kérik fel Proksch szerepére. Mindennap bekopogunk Önhöz!

Next

/
Thumbnails
Contents