Heves Megyei Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
HÍRLAP, 1991. augusztus 1$., vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7. Holdbázis a Földön Szemünk előtt ott az álomkép: űrhajók jönnek-mennek, kipakolnak, majd tovaszállnak, a Holdbázis lakói ezüstös ruhában sétálnak a vakító mű Nap fényében, s közben a tervezőirodában lázas munka folyik: vajon hogyan érhetik el, hogy már két nap alatt eljussanak a Plútóra? Ki tudia, talán nem is olyan sok idő múltán valóra válhat ez a kép. A fizikusok és a jövőkutatók útja azonban nem mindig találkozik. Addig is itt lesz nekünk egy kézzelfogható, egy igazi Holdbázis. És nem is kell messze utazni érte, csak Finnországba, Tampere mellé. Ott ugyanis valódi csoda készül. Finn és szovjet tervezők négy évvel ezelőtt ültek asztalhoz, hogy megálmodják a földi Holdbázist. Eredetileg finn javaslatra, mivel a helsinki kormány úgy döntött: nem költ űrhajósok kiképzésére, nem kell egy közös űrutazással szerzett presztízs, inkább a pilóta nélküli utazásokra és a kutatásokra összpontosítanak. így jött az ötlet: építsenek egy szórakoztató űrbázist, ahol „igaz” űrkörülményeket teremtenek. A vendégek — a központ tervezői évente összesen félmillió felnőtt és gyermek látogatóval számolnak — először egy hatalmas, csupa üveg csarnokba érkeznek maid, ahol a látogatók húszasával kezdhetik meg a „felkészülést” a repülésre. Minden úgy zajlik majd, mint az igazi űrhajósok esetében: lesz orvosi vizsgálat, lesznek edzések, és ott lesz az elmaradhatatlan tubuskoszt. A szerencsés kiválasztottak — akik hárman lesznek — ezután magukra öltik a szkafandert, s beülnek az űrhajóba. A többiek a közeli pultoknál helyezkednek el, s a tartalékok feladatait látják el. Aztánjön a viszszaszámlálás .......3, 2, 1 — S TART! Az űrhajó — képzeletben persze — kórülrepülheti a Földet, a Holdat és akar a Mar- sot is. A komplexum alsó részében álmákkal övezett uszoda és sza- adidőközpont várja az űrkalandokba belefáradt vendégeket. A nagyobb állóképességgel rendelkezők azonban kipróbálhatják akár a súlytalanságot, sőt, a szédítő nagykereket is. Innen a csu- a fény lifttel egy kiállításra jutat a látogató — a másodikon mindenféle űreszköz váija, hogy kipróbálják, beleüljenek, odébb pedig az űrrepülés eddigi hősei, amerikai, szovjet és más űrhajók, műholdak és társaik kelletik majd magukat. Fenn, a magas- banjiáratlan oázis fogadja a latoÍ ’atot: kávézók, bárok, teniszpá- yák, mozik állnak rendelkezésre. A főépület egyik oldalszárnya 150 fő részére nyújt kényelmes szállodai elhelyezést, ahová minden szobát — stílszerűen — űrkabinra emlékeztető berendezéssel és belső kiképzéssel álmodtak meg. Végezetül a szálloda alagsorában kap helyet a „vegykonyha”, a kutatólaboratórium, ahol még merészebb álmokat lehet szőni. A Holdbázis ügye egyáltalán nem tréfadolog. Annyira nem, hogy kivitelezésére — hatvanszázalékos szovjet részesedéssel — Kozmosz-Hold néven máris létrehoztak egy szovjet-finn vegyes vállalatot. Tervezők, szakértők tucatjai dolgoznak megfeszített tempóban azon, hogy a tervek szerint 1992 végére, de legkésőbb 1993 elejére megnyithassák a bázist. A költségeket 70 millió dollárra becsülik. Ez nem is sok, legalábbis akkor, ha arra gondolunk: az amerikaiak három külföldi vendégűrhajós „menetjegyéért” kérnek ennyit. Bár az a 70 millió is jól jönne a Szovjetuniónak, a terv támogatói azt hangoztatják: szükséges a földi Holdbázis, hiszen annak legtöbb egységét — főleg az edzőtermeket, a laboratóriumot és a szabadidőközpontot — felkészülésük során az igazi űrhajósok is használhatják, már csak azért is, mivel a berendezések megegyeznek majd a csillagváro- siakkal. És még valami: nem számíthatunk sikerre, ha elfeledkezünk a gyerekekről. Elvégre az efféle szórakoztató élmények után vélhetően az eddigieknél is többen felelik majd a jól megszokott kérdésre — mi leszel, ha nagy leszel? — azt: hát persze hogy űrhajós. A peresztrojka Osztap Bendere Míg a szovjet átlagpolgárok döbbenten vizsgálgatjak az új árcédulákat, akadnak azért olyanok is Moszkvában és a többi nagyvárosban, akik csak nevetik a garasos létgondokat. A huszonöt éves fiatalember nem árulja el a nevét, hívjanak csak egyszerűen Alekszandernek, mondja. Az elegáns öltönyt, olasz cipőt viselő férfinak nem gond a napi bevásárlás, csak svájci számláján nyolcvanezer dollárja van. A pénzt azonban nem bányászattal keresi, hanem többnyire olyan árnyékos helyeken, amelyekből bőven akad a mai ellentmondásos szovjet gazdaságban. Alekszander jó néhány tranzakciója kimenti a Nyugaton fehérgalléros bűnözésnek nevezett fogalmat, vagyis a gyanús spekulációk körébe tartozik. A fiatalember napjaink Osztap Bendere — modernebb kiadásban. Korunk nagy kombinátora, a peresztrojka Osztap Bendere szintén tudja, mit akar. „Egy szép napon saját házam lesz, szöko- kutakkal az udvaron, és egy fehér Lincolnnal furikázok majd Moszkva utcáin. Most még túl veszélyes volna, úgyhogy egyelőre megelégszem a Zsigulival. Óvatosságból még a lakásvásárlást is visszamondtam, nehogy túlságosan felfigyeljenek rám” — meseli. De hogyan is lesz valakiből manapság szovjet milliomos? Alekszander így folytatja: „Tíz évvel ezelőtt, vagyis még tizenöt évesen kezdtem feketepiaci pénzváltóként. Turisták, prostituáltak voltak az ügyfeleim. Mindig tartottam testőröket is. Manapság már más körökben forgolódom, ahol finom emberek milliókat csípnek fel órák alatt, csakhogy azok a barátaim, akik legalább annyit keresnek, mint én. A régiekkel nem tartom a kapcsolatot, hogy ne kelljen válaszolni a kíváncsiskodó kérdéseikre”. Alekszander és üzlettársa nyugati és délkelet-ázsiai, valamint szovjet cégek között közvetít. Komputereket, telefaxokat, másológépeket ad tovább csinos dolláijutalékok ellenében. A f ténz egy része svájci bankszám- ájára vándorol. Megvannak az embereik a szovjet kulcspozíciókban, akik kellőképpen megkenve ellátják őket értékes piaci és vállalati információkkal. Ezek az informátorok különösen jól jönnek nekik most, hogy beszállnak az igazi nagy üzletbe, az ingatlanpiacra. A lefizetett városházi hivatalnokoktól megtudják, hol szabadul fel telek, majd egy további megvesztegetés elintézi, hogy ők kapják meg a haszonbérleti jogot. Égy háromszáz négyzetméteres belvárosi telket aztán évi hatvanezer dolláros haszonnal tudnak albérletbe adni valamelyik külföldi társaságnak. Alekszander szerint Moszkva a vállalkozók paradicsoma. Nem érti, miért akar annyi honfitársa Nyugatra menekülni. Neki és partnerének, mint mondja, tonnaszámra vannak ötleteik, csak hát egyelőre még óvatosnak kell lenni. A KGB nagy garral meghirdetett spekulációellenes kampányára azonban csak legyint. „Ők is csak ugyanolyan korruptak, mint a többi” — mondja. UFO-lesen Elmeszülemény, avagy kozmikus szex A Vénusz Más égitesteken is találunk mesterségesnek tűnő, de valójában természetes felszíni képződményeket. Egy kráterlánc a Holdon. Az egy sorban fekvő kráterek lehetséges eredete: egy távolabbi nagy becsapódás sorozatbombázása (jobbra). Könnycsepp alakú „szigetek” a Marson. Nagy víztömegek áradásának fontos bizonyítékai, melyek a bolygó felföldjeiről zúdultak le... (fent) Szenzációszámba menő felvételeket készített a Vénuszról az 1989 májusában útba indított Magellán-űrszonda. A fotókon borotvaélesen rajzolódnak ki a meghökkentő geológiai alakzatok. Ezek között található egy rendkívül érdekes, az emberi szem számára mesterségesnek tűnő felszíni képződmény. Az erre az alakzatra vonatkozó tudományos magyarázatok már megszülettek, melyek semmiféle különösebb figyelmet nem szentelnek a furcsa emberalakot megformáló képződménynek. Miről is van szó? Egy magát megnevezni nem kívánó, a földönkívüli élettel foglalkozó szakember az említett felszíni formációt egyértelműen mesterséges alakzatnak minősíti. Az ő fejtegetéseinek adunk itt helyet a későbbiekben, de előbb lássuk a tényeket, melyek a felszíni alakzat felfedezéséhez vezettek. A Magellán-űrszonda majdnem másfél év után megérkezett a Vénuszhoz, melynek felszínét sűrű, vastag szén-dioxid-légkör borítja. A vízcseppekből, valamint kénsavcseppekből álló felhők pedig teljesen láthatatlanná teszik a felszínt, melyet nem térképezhetünk fel a hagyományos fotózás módszerével. De a rádióhullámok számára a sűrű széndioxidból álló légkör és a kén- savfelhők már átlátszónak bizonyulnak. Első alkalommal a Venyera- 15 és 16 űrszondák tapogatták le radarjukkal a bolygó felszínét. Míg a Venyerák képei csak néhány kilométeres felbontást érnek el, addig a Magellán-szon- dák segítségével már 120 méteres részleteket is megkülönböztethetünk. A Magellán első képeit szemlélve rögtön kiderül, hogy a Vénusz egy rendkívül mozgalmas világ: belseje — a Földéhez hasonlóan — olvadt állagú. A felszínt vulkánok, kiterjedt lávafolyamok és gyűrt hegységek kusza szövedéke borítja. Láthatunk becsapódásos eredetűnek látszó krátereket, melyek óriási méretű kozmikus testek lezuhanásakor keletkeztek. De számos, fejtörést okozó felszíni formáció is akad. A Vénusz már évtizedek óta izf atja az emberek fantáziáját. Sok utató még a ’60-as években úgy vélte, hogy a vastag felhőzet alatt a felszínen dús növénytakaró A felszíni képződmény szakértők szerint nem más, mint egy hatalmas kanyonrendszer Az elemzett felszíni képződmény (közelkép) van, és ősállatok is élnek. Ezt a feltevést nem igazolták a hetvenes években első ízben leszálló űrszondák. Ott ugyanis a légnyomás legalább százszor akkora, mint a Földön, és a hőmérséklet az 500 Celsius-fokot is megközelíti. Ezek után fordítsuk figyelmünket ismét a már előbb említett mesterségesnek (?) látszó képződményre. Egy földonkívü- li élettel foglalkozó szakember meglehetősen furcsa elméletet tett közzé az alakzat keletkezésével kapcsolatban. Gondolatmenetének merészsége miatt — egyelőre — jobbnak látta inkog- mtóiának megőrzését. Nem csoda, hisz sokak számára a következő párbeszéd talán nem jelenthet egyebet, mint egy áltudományos megnyilatkozás legbiza- rabb gyöngyszemét! No, de lássuk a rövid riportot, amire némi húzódozás után sikerült rábírni beszélgetőpartneremet. — A képen a Vénusz felszínét alkotó kőzetben nagyméretű emberalak domborművet láthatjuk. A lépő alak hátán palackszerű tartály. Feje jól elkülönül a testétől. Keze kevésbé kidolgozott, de látható, hogy a jobb kezében valamilyen háromszög alakú eszközt, valószínűleg szextánst tart. Észrevehetőek az alakon a másodlagos nemi jellegek, de legszembeötlőbb a több kilométer hosszan előremeredő férfi nemi jelleg. A kép többféleképpen értelmezhető. Valószínű, hogy nem Vénusz-lakót ábrázol, hiszen saját bolygóján nem használna oxigénpalackot, ugyanakkor nem használna szextánst sem, hiszen a bolygó felszínéről a felhőzet miatt nem látszanak a csillagok, de még a Nap sem. (A szextans a csillagászati helymeghatározás műszere, szögmérő műszer). Amennyiben a dombormű mégis Vénusz-lakót ábrázol, akkor tartjuk elképzelhetőnek, hogy egy megtermékenyítésre induló férfi űrhajósnak állít emléket. Ebben az esetben a palackban a vénuszi légkört viszi magával, a szextáns pedig segíti a bolygók közötti tájékozódást. De az sincs kizárva, hogy a szextáns csak a szexuális jellegek erősítése érdekében került a domborműre! — A Vénusz-lakó feltételezése ellen szól — folytatja tovább beszélgetőpartnerem —, hogy, mint tudjuk, a Vénusz női bolygó, így lakói nem rendelkezhetnek az ábrázolt, elképesztő férfiassággal. Sokkal valószínűbb, hogy az elnőiesedett, esetleg csak ivartalan szaporodást ismerő Vénusz-lakók vágyaikat, esetleg első kozmikus szerelmi élményüket vésték kőbe. Vágyuk ábrázolása esetén a lépő női alak a Vénusz lakója, az ábrázolt férfiasság pedig arra utal, hogy az itt élők a kielégülést más bolygóról vátják. A szextánssal jelzi a bolygóközi űrutazás nehézségeit, az oxigénpalackkal pedig a leendő szerelmi partnerük figyelmét hívja fel a Vénusz szén-dioxid- légkörére. — Úgy tudom, hogy az alakzat magyarázatára ön szerint létezik még egy másik elmélet is... — Igen, a magam részéről a következő elképzelést tartom a legvalószínűbbnek. Az űrhajós a férfias bolygónak tartott Marsról érkezett, ezért van a kezében szextáns. Ebben az esetben a kőbe vésett óriási szimbólum egy viharos erejű kozmikus szerelmi kapcsolat, a Mars és a Vénusz egymásratalálásának emlékét őrzi. A kapcsolat gyümölcsét megtalálhatjuk a Mars és a Vénusz közötti bolygón, a Földön. Igen, itt, a Földön: mi, emberek vagyunk a szerelem gyümölcsei. A Kapcsolatból ugyanis, a Mars és a Vénusz légkörének hasonló összetétele, de különböző nyomása miatt kétféle egyedek születtek. Egyesek aVenusz-lakók nőiességet, mások — bár kisebb mértékben — a Mars-lakók férfiasságát hordozzák magukban. Ily módon ők már egyik bolygón sem élhetnek, szüleik tehát félúton, a Mars és a Vénusz pályája között keringő bolygón, a Földön helyezték el őket. Nos, kedves olvasóim, a leírtakból is látható, mily magasságokba emelkedhetünk, ha előítéletektől mentesen, és nem az ún. tudósok által megszabott klisék keretei között vizsgáljuk a radartérképeket. Egyetlen kép ilyesfajta értelmezése egy csapásra megoldhat egy sor tudományos problémát, többek közt a Nacza-vonalak rejtélyét is. Riportalanyom az interjú végén elárulja meg, hogy nyilván ez utóbbi lehetett az az űrrepülőtér, ahol a kozmikus szeretkezésből született lényeket szállító űrhajók leszálltak! (Továbbra is váijuk a témával kapcsolatos bejelentéseiket a következő címen: UFO-Adatközpont 3301 Eger, Pf. 323.) V. Tana Judit
