Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-26 / 174. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. július 26., péntek A ma is, főként a fiatalok körében népszerű jármű, a kerékpár — vagy ahogyan egykoron tréfásan nevezték: a „csontrázó” — fejlődését éppen az a tulajdonsága gátolta sokáig, amely re gúny neve célzott. A fakereken járó biciklistának ugyanis a kerékpározás nem szórakozást, hanem inkább kínszenvedést jelentett. A rossz úton haladó járműtulajdonos inkább tolta kerékpárját, csakhogy ne kelljen végigszenvednie azt a rázkódtatást, amit ez az alkotmány okozott. Aztán váratlanul jött a fordulat, amely a fejlődés útját egyértelműen meghatározta. Egy írországi állatorvos Dunlop megtalálta a módját, és a kerékpárra tömör gumit szerelt. A szerencsés feltaláló nem sokkal utána létrehozta Észak-írország híres gumigyárát, amely az egész világra kihatással volt. Dunlop 1931-ben, ötvenöt esztendeje hunyt el. Egy állatgyógyász világraszóló ötlete volt A gumicsövem futó kerékpárra sokan felfigyeltek A kis írországi városkában Dreghon Ayrshire-ben született 1840. február 4-én John Boyd Dunlop. Az eddingburghi állatorvosi főiskolán tanult, ott ismerte és szerette meg igazán az állatgyógyászat minden csínját- bínját. Amint diplomát szerzett Belfastba költözött, amely akkoriban is fontos ipari központ, kikötő, sőt mezőgazdasági termőhely is volt. A városszéli házat vásárolta meg, amely egyemeletes volt, és hozzátartozott a „rendelő”, amely nem volt más, mint egy jobb és tisztább istálló. Sűrűn keresték fel nemcsak a környék gazdálkodói, hanem a távolabbi helyek állatbarátai is. Dunlop állatszeretetéről legendák keringtek. Különösen a lovakat kedvelte és védelmezte. Feljegyezték róla, ha a kocsisok az utcán meglátták Dunlopot, gyorsan eldugták ostoraikat, mert nem tűrte a durva erőszakot. Elterjedt a szólásmodás Belfast környékén, hogy „jó dolga van, akárcsak Dunlop lovának”, és erre az állatorvos büszke volt. - Hogy feltaláló lett, az a véletlen művének tekinthető. 1888 telén arra a szerencsés gondolatra jutott, hogy ha fia fakerékpárjára nem tömörgumit, hanem levegővel tölthető gumicsövet szerel, akkor az gyorsabbá, megbízhatóbbá válik. A gondolatát tettek követték, miután első alkalommal a kerti öntöző csövét töltötte meg levegővel, két végét bedugaszolta, és fia kerékpárjára erősítette, olyan vászonkötéssel, amilyenekkel a beteg állatok lábait csavarta be. Ezzel a gumikerekű kerékpárral indult el azután az ifjabb, alig 10 esztendős Dunlop Belfast utcáin. Az új szerkezet azonnal sikert aratott, a gumicsövön futó kerékpárra sokan felfigyeltek. Dunlop is felimerte ötlete lehetőségét, és 1888. július 23-án szabadalmi igényt jelentett be találmányára, amelyet novemberben meg is kapott. Egy évvel később találmányának értékesítésére Angliában gyárat alapított, amelyből kialakult a Dunlop Rubber Co LTD, a világ egyik legnagyobb gumiipari monopóliuma. Ezzel neve még ismertebbé vált. Magas életkort élt meg, hiszen 91 esztendős korában, 1931. október 23-án hunyt el Balls Bridge-ben. (mentusz) Nesztelenül suhant, mint egy éjszakai kísértet John Boyd Dunlop 1887. októberében szórakozottan figyelte, miként cikázik boldogan 10 éves Johnnie fia az ajándékba kapott triciklivel, a kert buja gyepszőnyegén. Csak akkor döbbent rá, milyen ördögi masinát szerzett, amikor a kerekek nyomán észrevette a kifordult fű- csomókatMogyan lehetne megakadályozni a barbár pusztítást? Le kell tompítani az éles kerekeket! Ez járt a fejében, amikor pillantása a kerti locsolócsőre esett. És meg volt a nagy ötlet! Ezt kell a vasabroncsokra erősíteni, méghozzá vízzel töltve! A víz azonban túlságosan rugalmatlannak bizonyult, ekkor Dunlop háziorvosa, Sir John Flagan azt javasolta, inkább levegővel kísérletezzen — a felfújt kórházi matracok mintájára. Dunlop először egy gumiszalag széleit szögelte körbe egy fakorongon, erre szövetborítást erősített, majd a különös tömlőt egy futballabdához használt pumpával fújta fel. Szilárd és mégis rugalmas abroncsot kapott. Ezt a különös megoldást, csak azért alkalmazta a locsolócső helyett, mert a gumihengert sehogy sem tudta felerősíteni fia triciklijének domború élű abroncsaira. Dunlop tehát, ezeket a fakorongokat szerelte a tricikli kerekeire. így az újra feltalált pneumatik első bemutatójára 1888. február 28-án került sor Belfastban. Csakhogy ezt senki nem láthatta, mert Dunlop félt a köznevetségtől, ezért éjszaka kerekeA kialakított biztonsági kerékpáron 5 centiméterre tágították a kerékvillákat, hogy elférjen közöttük a légtömlő, amelyet két réteg vászonba burkolva erősítettek a kerékabroncsokra. Egy év alatt, körülbelül 50 ilyen biciklit adtak el, mert eszükbe sem Minden jól ment egészen addig, amíg ki nem derült, hogy R. W. Thompson 1845-ben már szabadalmat kapott ugyanerre a találmányra. A Sport and Play című hetilap nyilvánosságra hozta a kényes ügyet. De az újság 1890. szeptember 30-i számában Dunlop így védekezett: „Amikor első gumiabroncsomat készítettem, nem tudtam, hogy egy ilyen találmány be van jegyezve, és valójában hosszú ideig azután sem, amíg nem hallottam róla. Ha tudtam volna, hogy létezik egy ilyen megoldás, nem kerestem volna magamnak a bajt a szabadalmi bejelentéssel, hanem inkább megtartottam volna a fiam mulatságára...” zett ki a világ első légtömlős triciklijével. Ezután a fia is kipróbálta a szerkezetet. Olyan nesztelenül suhant, mint egy éjszakai kísértet! jutott, hogy a gumitömlőt is árulhatnák, és felszerelését ingyen szolgáltatásként vállalhatnák. Dumopnak azonban ennvi is elég volt, hogy a jövőben bízva önálló részvénytársaságot szervezzen, és Dublinban egy kisüzem megkezdje a légtomlők gyártását. Sok hercehurca után 1891. áprilisában érvénytelenítették Dunlop szabadalmát, de ez csak annnyit jelentett, hogy ettől kezdve a világon bárki gyárthatott már levegővel töltött gumiabroncsot anélkül, hogy Dun- lopnak ebből egy penny haszna is lett volna. Valójában ez döntően hozzájárult a hajtóláncos biztonsági kerékpár elterjedéséhez, mert csak ezek a fehér gumiabroncsok hiányoztak róla, hogy milliók kedvencévé váljék. Dunlop sem ment azért tönkre, az üzlet már megindult, és éppen a semmisítő határozat idején hetente háromezer gumiabroncsot adott el cége. Akinek emlékművet állítottak a franciák A gumiabroncs idejében érkezett. Németországban például akkortályt évente hétezer kerékpárt gyártottak, és akkor még hol voltak a három és négykerekű járművek. 1894-ben a hálás franciák emlékművet állítottak Ernest és Pierre Michaux-nak Bar-le-Ducben a feltalálók szülővárosában, amely félúton fekszik Párizs és Strasbourg között. Hogy Ernest koldusszegényen halt meg, holott a pedálos kerékpárral milliomos is lehetett volna, arról hallgatnak a megemlékezések. Persze a kerékpárnak sok feltalálója volt, erre célzott 1896- ban Lord Charles B eresford amikor a világon már négymillió biciklista rótta az utakat: ”Akárki találta fel a kerékpárt, megérdemli az emberiség köszönetét.” Túlszárnyalta a vasutat Kitágult az emberek mozgásterének határa, és hogy ennek mi volt a hatása a további fejlődésre, azt legjobban Hiram Maxim amerikai feltaláló foglalta össze találóan: ’’Azok, amiért nem építettünk közúti járműveket ennél korábban, véleményem szerint az, hogy a kerékpár még nem jelent meg tömegesen, és még nem irányította az emberek figyelmét a hosszú távú utazás lehetőségeire a rendes országutakon. Azt gondoltuk, a vasút éppen elég jó. A kerékpár új igényt teremtett, amely túlszárnyalta a vasút lehetőségeit. Ám kiderült, hogy a kerékpár nem tud megfelelni azoknak az igényeknek, amelyeket ébresztett. Mechanikus úton hajtott járműveket akartak az emberek a lábhajtás helyett, és most már tudjuk, hogy a válasz a gépkocsi volt. ” Egy érdektelen hirdetés Az állatorvos látva sikerét, boldogan kért szabadalmat találmányára, majd egyezséget kötött az Edlin and Cocéggel, hogy az általuk gyártott biztonsági kétkerekűeket pneumatikkal szerelik fel. Dunlop 1888. október 31-én kapta meg légtömlőjére a szabadalmi oltalmat. December 19-én pedig az ír kerékpárosok lapjában, az Irish Cyclist- ban megjelent a találmány első és bámulatosan érdektelen hirdetése: „Keresse az új Biztonsági Pneumatikot. Egyedüli előállítók — W. Edlin and Co. Garfield Street, Belfast”. Önálló részvénytársaságot szervezett A kényes ügy nyilvánosságra került Programböize Kiállítások Gelsei Sándor kiállítása — amit egykori tanára, Nagy Ernő festőművész nyitott meg — a Megyei Művelődési Központ galériájában látható. Ugyanitt a második emeleten tekinthetik meg Nagy Péter fotótárlatát, amelynek címe: Önzetlen, tevékeny szerelem. » A Bródy Sándor Megyei Könyvtár aulájában a hevesi tájegység népművészetét illusztráló munkákat tárják a közönség elé. Képzőművészek tábora Augusztus 19-e és 30-a között rendezik meg az egri Vitkovics- házban a képzőművészeti alkotótábort, melyre a hónap elejétől váiják az érdeklődők jelentkezését. Fotómodell- és manökenképzés Háromszáz órát fordítanak arra a fotómodell- és manökenképző tanfolyamra, amelyet 16- 24 éves fiatalok részére szerveznek Füzesabonyban, a városi művelődési központban. A Magyar Divat Intézet szakmai irányításával zajló tanfolyamra augusztus 10-ig jelentkezhetnek az érdeklődők a városi központban, ahol részletes felvilágosítással és jelentkezési lappal is szolgálnak. A fentebb már említett életkor mellett a jelentkezőknek legalább 170 centiméter magasnak kell lenniük, emellett még sikeres felvételi vizsgát kell tenniük. A vizsga dija: 500 forint. Az eredményes záróvizsgáról felsőfokú szakképesítést igazoló levelet ad a bizottság. Gyermekprogram Már többször hírt adtunk arról, hogy az egri Ifjúsági Ház érdekes, színes programokkal várja a szünidejüket töltő diákokat. Június 27-én, szombaton délelőtt fél 11-től, elsősorban a jó kézügyességgel rendelkező gyerekeket várják, hiszen a Játszó- Tér programsorozat keretén belül ezúttal hajdíszeket és kitűzőket készítenek. Az egri mozikban láthatják Oscar 1960-ban Louis de Funes óriási sikert aratott az Oscar című francia bohózatban. Tavaly Hollywood elkészítette a maga sajátos változatát Sylvester Stallone főszereplésével. A vígjáték cselekménye 1931-ben játszódik, s középpontjában Angelo „Snaps”, a félelmetes gengszter története áll. Apja utolsó kívánságként szinte ke- resztülvihetetlen dolgot kért tőle. Megesketi fiát, hogy ezentúl becsületes lesz. Angelo „persze” mindenbe beleegyezik. Megígéri a haldoklónak, tisztességes emberként fogja ezután élni napjait. A környezete azonban nem akarja tudomásul venni az új helyzetet; mindenki valamiféle trükköt gyanít az események ilyetén menetében... És valóbem férjhez kellenne adni megesett lányát. Ajelölt, a sikkasztó könyvelő azonban mást szeret... A franciás humorban bővelkedő film a Stallone-rajongók számára kellemes moziélményt nyújt. Az Oscart az Uránia nézői tekinthetik meg. A halál keresztútján.A film cselekménye 1929-ben játszódik egy névtelen keleti parti városban. A sztori egy barátság története; Leo a helyi politikai vezető és Tom a tanácsadója és bizalmasa barátságáé, amely akkor szakad meg, amikor mindketten ugyanabba a nőbe lesznek szerelmesek. Tom csatlakozik Leo első számú ellenfeléhez és politikai riválisához, és ezzel véres gengszterháború veszi kezdetét. A kemény gengszterfilmet az egri Prizma mozi mutatja be. Gelsei Sándor festő az MMK-ban A Megyei Művelődési Központban állította ki festményeit és festett bútorait Gelsei Sándor, aki a hetvenes években végzett az egri tanárképző főiskolán. A negyvenes éveinek elején járó alkotó csendéletekben, tájképekben és festett bútorokban gondolkodik. A szemlélődőt őmaga vezeti fel munkáinak megértéséhez, amikor az alábbiakat közli a tárlatra invitáló soraiban: „Számomra a legszebb egy női forma, azaz a virág. Egy virágot megjeleníteni pedig csak a természethez kötődő elemeivel együtt lehetséges, attól elvonatkoztatni legfeljebb olyan fokon szabad, ahogyan azt a vargyasi Sütő bútorfestő nemzedék tette a reneszánsz óta Erdélyben.” Ez a két mondat foglalata, szélső határa is mindannak, amit Gelsei Sándor a festményei előtt állónak nyújtani akar. Kezdjük talán bútorfestésnél, mert innen jutunk el leghamarabb az alkotói szemlélet lényegéhez. A vargyasi példa nemcsak azért vonzza mert építkezik, és bútorait, a legmeghittebb környezetét, az Egerszalókon felépítendő családi fészkét is virágokkal, e „női forma” díszeivel népesíti be. Stilizál, mint minden alkotó, aki a jelenségeket előbb magukban szemléli, hogy aztán a környezetbe beléhelyezvefelruházza azzal a szereppel, amelyet a jelenségnek ő szán. Miután rárakta egyénisége, szemlélete jegyeit. Amikor pedig a kiemelt látványhoz hozzákapcsolja-ido- mítja a többit, a kiemelt alakzattal egyenrangú szemlélnivalókat, kiderül, hogy a külön-külön is megformált, majdnem azt mondhatnánk, a festő által kitenyésztett, megteremtett egyedisegek az embert körülvevő környezetté, jelenség-együttessé szerveződnek. A verbálisán fogalmazók erre a munkafolyamatra azt mondják, hogy előbb az egyes tárgyakat analitikailag vizsgálja meg, s amikor már nagy szeretettel végigelemezte ezeket, valamennyit egymásra építi, egymás meilé rakja, csoportosítja, hogy hassanak egymásra, s hogy a formák, a színek ebben a kiválasztott csoportosulásban éljék a maguk közösségét. Oktassák a látványra kíváncsiakat azokra a tudnivalókra, amik a festő fejé- ben-lelkében-emlékezetében kavarognak. Későn jutott arra a gondolatra, hogy Gelsei, a magánember a főiskolán szerzett technikai felkészültségét az esztétikum szolgálatába állítsa. Vagy csak nekünk tűnik hosszúnak az érlelő- dési idő, amely szükségesnek látszott ahhoz, hogy a művész által látott világból olyan mondanivaló kerekedjék, amire majd felfigyelnek. Ha bútorait szemléljük, értjük, mire gondol és miért. Az emberi környezet mindig is ránk visszaható és ezért nem közömbös része, szelvénye a szoba és a konyha berendezése, ahol mindennapi életünket így-úgy lebonyolítjuk. Innen nézve a művész maga is hangsúlyozza, hogy a miliő ilyen hatását maga, de gyermekei, fiai szempontjából is fontosnak tartja. Mi azonban úgy érezzük, hogy a jelenségek felépítési rendszerét levegősebbé kellene tennie, a fénytol és az apróbb szelektől átjárhatóbbak- ká varázsolnia, hogy a bizonyos mértékig merevítő stilizálás kemény fegyelme oldódjék: a virágok szépsége, valósága, illata, öröme és élvezhetősége így talán szabadabban áramolhatna szét abban az egri, Eger vidéki tájban is, amelyben otthon érzi magát. A tornyok és házak tövében. (Fotó: Gál Gábor)
