Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-24 / 172. szám

4

HORIZONT

HÍRLAP, 1991. július 24., szerda

Horoszkóp

Oroszlán

Július 23-tól augusztus 22-ig (A nyár 2. hónapja)

Latin neve: Leo.

Szimbóluma: az oroszlán farka.

Alapeleme: tűz (meleg és száraz).

Alaptulajdonsága: kardinális (fő).

Neme: férfias.

Uralkodó bolygója: Nap (Napisten).

Férne: arany.

Szerencseszáma: 1, 81, 91. Szerencseköve: gyémánt. Szerencsés helyei: nyilvános terek, gyűlések, templomok. Szerencseszíne: arany- vagy narancssárga (szellem és merészség).

Szerencsenapja: vasárnap. Peches napja: szombat. Oroszlán-növények: déligyümölcsök, fahéj, sáfrány, rizs, babér, dió, napraforgó. Oroszlán-állatok: oroszlán, sas, kakas, párduc. Oroszlán-országok: Ausztria, Románia, Szicília stb. Oroszlán-városok: Bombay, Chicago, Damaszkusz, Prága, Róma, Philadelphia.

Az Oroszlán nappali vagy Nap-jel.

Temperamentuma: kolerikus-flegmatikus. Pszichológiai gyengéi: szív és vérkeringés.

Híres Oroszlánok: Emily Bronte, Fidel Castro, Coco Chanel, Claude Debussy, Henry Ford, Mata Hari, Alfred Hitchcock, Mick Jagger, Bonaparte Napóleon stb.

Pszichikai jellemzői: szellemi érzékenység, erős éntudat, a külső és belső világ átlényegíté- se.

A királyok állata, az állatok királya — szokás mondani. Ura a Nap, és nem véletlenül szimbolizálják együtt a fényt, a pompát, az erőt, a jólétet. A Nap a legelső a bolygók között, s az ő gyermekei is a legelsők, méltóságteljesek, reprezentatívak, nagyvonalúak, nyíltszívűek — jellemük is napsugaras, nemes, biztonságot sugároz.

Ez a jel uralkodásra, parancsolásra, vezetésre született. Önérzet, egészséges büszkeség tölti el a jellemet, s mivel az Oroszlán jelű ember ösztönösen érzi is, hogy a természet jó tulajdonságokkal ruházta fel, ki is kényszeríti környezetéből az elismerést, a tiszteletet. Fellépése magabiztos, imponáló, érződik benne az erő és a hatalom. Ügy viselkedik, hogy ő kerüljön a központba, bátor és magasröptű, ellenállhatatlan. így aztán a kör bezárul, magabiztossága miatt még akkor is megkapja az őt elismerő (vagy vélt) helyet, ha teljesítménye alapján nem érdemelné meg — Oroszlán-magatartása kikényszerítette a környezetéből.

Az Oroszlán egyébként sok tekintetben meg is érdemli elismerésünket, megbecsülésünket. Ez a jel nagyvonalú, hidegvérű, bátor, és nem ijed meg a saját árnyékától. Cselekedeteit mindig az intuíció irányítja, sohasem kicsinyes megfontolás. Képes egész életében hűségesnek maradni egy eszméhez, segítőkész, melegszívű, nyűt, barátságos. O a született előkelőség és méltóság. Szerencséjére (és ez a tulajdonsága védi környezete ellen) született optimista. Egyszerűen elképzelhetetlennek tartja a kudarcot, s ha mégis balul üt ki valamely vállalkozása, azonnal újra nekilát, a csüggedést nem ismeri. Mivel hazárdőr, szereti a szerencsejátékokat, a sportot, a társaságot.

Ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné, vagy ha támadják, akkor indulatba jön, a harag egész lényét elborítja, s pontosan úgy vélekedik, mint az oroszlán: azt marja szét, akit elér. Ha dühkitörése elmúlt, szinte ugyanolyan gyorsan le is higgad, mint amilyen gyorsan felbőszült: köny- nyen megbocsát, és hamar elfelejti mindazt, amit ellene elkövettek. Ez is jellemző egyéniségére, amely könnyed és elegáns: egy igazi Oroszlán nem dédelgeti sebeit, nem rágódik a múltbeli sérelmeken, elegánsan túllép a tegnapi ügyeken, s csak a jelennek él.

Kényszerrel vagy erőszakkal szinte semmit nem tudunk elérni nála. Ezzel szemben nagyon vágyakozik a szeretetre, ha látja, hogy szeretik, tisztelik, akkor úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek, mindenét odaadja. Szereti a nagy társaságokat (különösen az elegáns éttermeket, ruhákat, gasztronómiai ínyencségeket, finom italokat), a pompát; gyűlöl rohanni, tüzes vérmérséklete ellenére szinte sohasem ideges, nem hisztérikus, jellemének leghatásosabb vonása türelmes, magabiztos fellépése, erőt és örömet sugárzó egyénisége.

Ez egy becsületes jel. Lehetőleg távol marad az intrikáktól, a pletykáktól, harcra csak végső esetben vállalkozik, hátulról sohasem támad, aljasságra, becstelenségre szinte alkatilag képtelen. Mivel alaptulajdonsága az állandó, tüzes elem, ezért mindig megbízható, kiegyensúlyozott, kitartó, amibe belefog, azt minden körülmények között véghezviszi. Ugyanakkor vakmerő is tud lenni, hiszen a Nap gyermeke.

Egyetlen, ám annál súlyosabb hibája féktelen hiúsága. Ha itt sértik meg, akkor nehezen uralkodik magán. Tudása fennhéjá- zás lesz, büszkesége gőg és felfu- valkodottság, ereje elbizakodottság, megbízhatósága fontoskodás. Furcsamód ez szinte az egyetlen sebezhető pontja, ha ügyesen használják ki ellenségei ezt a gyengéjét, akkor még őt is nevetségessé lehet tenni.

Az Oroszlán szereti a sportot, a gyermekeket, az állatokat. Bőkezű, úgy is tud adni, hogy közben észrevétlen marad. Nagylelkűsége igazi, és sohasem bánja meg. Ha egy Oroszlán önző, akkor ez kizárólag szellemi értelmű önzés lehet, egy igazi Oroszlánt az anyagi javak csak a megszerzés stádiumában érdeklik, utána már nem foglalkozik vele. A takarékosság nem az ő tulajdonsága.

Szerelmi élete heves és tüzes. Egy igazi Oroszlán szinte kimeríthetetlen, igazi gavallér, nagystílű, remek partner. A nők ritkán tudnak ellenállni egy Oroszlán-férfinak. Az Oroszlán azonban képtelen kitartani egyetlen partner mellett. Ez a típus képtelen a hűségre, túl nagy az étvágya. Megszelídíteni pedig szinte képtelenség, az nagyon hibás Oroszlán, akiből egy nőnek sikerül házicicát idomítania.

MSZMP-delegáció Líbiában

„Mi közvetíteni szeretnénk..

Tajcs Ferenc megyei elnök is tagja volt a

küldöttségnek

(Fotó:

Gál Gábor)

A közelmúltban Thürmer Gyula MSZMP-elnök megnyilatkozásaiban többször hivatkozott líbiai útjára, s máshol is olvashattunk arról, hogy a Munkáspárt küldöttsége az afrikai országban járt. Részletes hírek azonban nem láttak napvilágot, mind ez idáig keveset sejtettünk arról, hogy mi volt ennek az útnak a lényege. Tagja volt a küldöttségnek Tajcs Ferenc, a párt megyei elnöke is, akitől munkatársunk útibeszámolót kért.

— Elnök úr, rendkívül kevés publicitást kapott az, hogy kikből állt ez a csoport, és mi volt ennek az útnak a célja, illetve a haszna.

— Korábban már több párt — a kisgazda, a szociáldemokrata, a vállalkozói — járt már egy meghívásra Líbiában, egy tapasztalatcserén. Ezek után Kadhafi elnöktől mi kaptunk egy meghívást, az elnökünk, Thürmer Gyula, a Szabadság című lap fő- szerkesztője, valamint két megyei vezető, közöttük én.

— A többi említett párt is kapott újra meghívót?

— Nincs tudomásom róla, de nem is tájékoztattak erről ott. A miénk viszott tovább tartott volna, ám a munkánk miatt csak négy napig maradtunk.

— Mivel telt ez az idő, kikkel találkoztak?

— Igen kedves fogadtatásban volt részünk, s minden költségünket, így az utazásunkat is a líbiaiak fedezték. A magyar-líbiai vegyes bizottság vezetője és helyettese kísért bennünket állandóan. Nekik az volt a fő céljuk, hogy megismertessék velünk Líbiát, hogyan él az ottani nép, s ítéljük meg az ő helyzetüket. Természetesen ők is sok mindent kérdeztek tőlünk, bár rendkívül jól ismerik Magyarországot.

— Ez az említett kedves fogadtatás az országnak szólt, vagy inkább az MSZMP-nek?

— Újra fel kívánják venni a szoros kapcsolatokat Magyarországgal az MSZMP-n keresztül. Fogadott bennünket az ifjúsági és az oktatási forradalmi bizottság. De találkoztunk a Forrdalmi Tanács egyik vezetőjével is, azzal, aki Kadhafi helyettese. Elmondták, hogy mi a céljuk ezzel a kapcsolattal.

— Miért fontos ez a kapcsolat? Miért fontos Líbiának, és miért az MSZMP-nek?

— Korábban sok líbiai szakember tanult Magyarországon. Voltunk most is egy egyetemen, ahol Magyarországon végzett oktatók tanítanak. Ok szeretnék ezt a kapcsolatot továbbfejleszteni, akár úgy is, hogy magyar szakemberek kerülnének ki hozzájuk, ahogy arra régebben volt példa. Nem tudom, hogy a magyar kormánnyal milyen tárgyalásokat folytattak, de úgy látom, hogy inkább más lehetőséget keresnek arra, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg. Mi elmondtuk, s tudják is, hogy nem vagyunk a kormányon s a Parlamenten belül, de a lehetőségeinkhez képest próbálunk ezen segíteni, akár úgy, hogy a vállalatok, termelő- szövetkezetek képviselőit velük összehoznánk. Szívesen vásárolnának tőlünk juhot, szarvasmarhát, akár olyan árért is, mint amilyet most az olaszoknak vagy az argentinoknak fizetnek. Mi közvetíteni szeretnénk.

— Kadhafival miért nem sikerült találkozniuk?

— Éppen akkor volt a Forradalmi Munkás Kongresszusuk, melyet negyedévenként rendeznek, s lényegében ez az ottani országgyűlés. Ott az a szokás, hogy amíg egy napirendi pont végére nem érnek, addig nem hagyják abba a tárgyalást. Ebben az időszakban is éppen tanácskoztak, s az nyolc napig tartott, de a líbiai népre nagyon kedvező döntés született. Ezért nem tudtunk találkozni, hiszen Kadhafi is végig ott volt. De azóta Thürmer elvtárs visszatért, és személyesen is beszélgettek.

— Lehet azt mondani, hogy a Munkáspárt számára a líbiai élet, az ottani ideológia példa?

— Nem, mert mi a marxiz- mus-leninizmus alapján tevékenykedünk. De ez nem azt jelenti, hogy más, jó eszmékből ne tudjunk meríteni. Nekik sem példakép a marxizmus.

— De azért lehet mondani, hogy van szellemi rokonság?

— Van, mert valahol a cél ugyanaz, hogy egy népi államot felépítsünk. Ebben megegyezünk, de nem egyforma utat követünk.

— Említette, hogy elsősorban ismerkedni kívántak a líbiai élettel. Bizonyosan közelebbit megtudtak arról is, amiről Líbiát leginkább ismerik Magyarországon: a terrorizmusról.

— Ők nem mondják azt, hogy a forrradalom után Líbiában nem voltak olyan kiképzések, amelyek magánakciók elvégzésére tettek alkalmassá embereket. De ez hosszú idő óta nincsen. Igaz, mélységesen eh'télik azt, hogy az Amerikai Egyesült

Államok beavatkozott az arab világ belügyeibe.

— Milyen politikai jelentősége volt a találkozónak, hiszen gondolom, ez volt az elsődleges.

— Vállaltuk, hogy a parlament és a kormány figyelmét felhívjuk erre az országra, hiszen mi nem vagyunk arra kompetensek, hogy aláírjunk megállapodásokat.

— A Munkáspárt a testvérpártjának tekinti-e a Forradalmi Tanácsot?

— Nem volt erről szó, de nem is mi kezdeményeztük ezt a kapcsolatot, hanem ők. Talán most majd más pártokat is meghívnak. Mi csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a volt szocialista országok szakemberei közül már lengyelek, csehek és szlovákok, szovjetek újra ott vannak, csak Magyarországgal szakadt meg a kapcsolat. Pedig Líbia még most is építkezik, s talán még a mi munkanélküliségünkön is segíteni tudnának. Ráadásul ők rendelkeznek húsz év múlva majd a legnagyobb olajbázissal, s az nem szorul finomításra.

Kovács Attila

KRESZ-ből tanultam — az elsősegélynyújtási részben —, hogy egy földön heverő alakot többek között akkor tekinthetünk halottnak, ha a feje a nyakától, illetve a felsőteste az alsótól elvált. Mozis tapasztalataim egyre inkább arra figyelmeztetnek: még ilyesfajta látszatnak se higgyek, legyek óvatos, a hullák igen mozgékonyak mostanság. Lehet, nogy négy golyót kapnak, pontosan a szívük közelébe, s már éppien megnyugodnánk, amikor a földön heverő alak egyszer csak felemelkedik, kezében a pisztollyal. És hiába mormoljuk magunkban egy-egy holttest láttán, jófajta Hőérzettel, hogy „mindjárt felugrik, mindjárt felugrik” — amikor megteszi, felsikkant az egész nézőtér. Lehet, hogy ez az újfajta pszichohorror lényege? A kicsinál- hatatlan ellenségek korszaka kezaődik, csúfondáros fityiszt mutatva mindenféle orvosi alaptörvénynek, biológiai elvárhatóságnak? Persze, mondhatjuk, hogy a film „elbúja” ezt a fajta kegyes csalást, csakhogy ettől mi még ugyanúgy becsapva érezzük magunkat: megint megijedtünk, pedig tudtuk, hogyan akarnak megijeszteni...

Joseph Ruben filmje klasszikus témáról, a férfi és a nő viszonyáról szól. Csakhogy ez itt nem egy szerelmi történet, még csak nem is egy amerikai „semmi nem történik, de az nagyon profiir tömegfilm, hanem pszichothriller. A forgatókönyvíró gondolata szerint nem sok minden lehet félelmetesebb, mint egy eset, amelyik velünk vagy a szomszédunkkal is megtörténhet. Például az, hogy feleségül megyünk egy vonzó és csábos férfihez, akiről a boldog nászút után kiderül: pszichopata. Ragaszkodása hozzánk beteges, egy kellemes „hercegnő” vagyunk a számára, akit legszívesebben vitrinben tartana, és csodálna, mint valami szép szobrot. A félj ábrázolása további árnyalatokat kap. Nemcsak hozzánk, tárgyaihoz is egészségtelen vonzalom fűzi: a törülközőknek centire pontosan egy vonalban kell lógniuk, s az öltönyt még a szerelmeskedes hevében is muszáj a karfára akasztani. Mindehhez megfelelő környezet a tengeroarti lakás: fémek és üvegek, valamint háromszögek és négyzetek. Sehol egy meghitt zug, egy meleg takaróval borított karosszek. Tökéletes szépségű rózsák vannak, de nincs egy cserép ibolya. Ebből a miliőből menekül Laura, a feleség, ám menekülése nem egyszerű „lelépés”. Nem lehet az, hiszen neki a vitrinben a helye, s leije nem válogat az eszközökben, amikor arról van szó, hogy visszategye oda.

Nyomasztó élmény marad afilm napokig, még akkor is, ha környezetünkben nincs ilyen skizofrén házasság, és nem találkoztunk még egyetlen pszichopatával sem. Mert azon mindenképpen gondolkoznunk kell: megismerhetjük-e valaha is azt, akit szeretünk, s hogy hol húzódik a határ féltés és féltékenység, szerelem és kisajátítás, szabadság és vitrin között. És ezeken gondolkodni cseppet sem kényel- mes- Doros Judit

A Magyar Passió a Franciskanus udvarban

A Ruszt Józsefirányításd alatt álló Budapesti Független Színpad a Franciskánus udvarban mutatta be a Magyar Passiót. Ez a pantomimszerű oratórium mint előadás, mint játék és mint a XYII1. századi magyar iskola- drámák világából rank köszönő moralitás a méltó környezetben, egy épségben maradt, jól karbantartott kolostorépület udvarán a verses szöveget, az erkölcsi intést közel hozta a közönség szívéhez.

A Passióban, mint a Gonosz által megostromlott vagy meg- ostromlandó térképi pontként szerepel Csíksomlyo és Hargita, tehát ennek a szövegnek a meg- formálóját az említett kegyhely környékén találjuk. A mai átlagembernek, aki vajmi keveset olvashatott, tanulhatott a középiskolában a XVIII. századi iskoladrámákról, a misztériumjátékokról, a lelket nevelő-nemesítő szövegekről, el kell talán mondanunk, hogy a Passió fő célja el- mondani-bemutatni szövegben, drámai jelenetekben — az evangéliumi megörökítés alapján — Jézus szenvedését, kereszthalálát. Azt az eseményt, azt a hittitokként megélt misztériumot, hogy ugyanis az Isten Egyszülött Fiát adta az emberiség bűneinek a megváltására nekünk, közénk. A hívő keresztények itt, Közép- Európában már elemi iskolás korban mindezt ismerték. Tehát amikor egy kisebb közösség, mint a huszas évek táján Eger mellett, Mikófalván is történt, elvállalta egy, a modem szövegbe áttett, átköltött cselekményt, felidézni szerette volna azt a valóságot, amelyből neki a hinnivaló és a belső átélés jutott. Nagy tisztesség volt a faluban Jézus szerepét megkapni, és bizonyos fokú Bírálatot, ítéletet is megfogalmaztak, ha valakire a Júdást osztották. De nem szűkölködtek a népi szereplők, hiedelmek felvonultatásával, hogy az ördögöt és seregét lefessék.

A most látott Magyar Passió szélesebb keretbe ágyazza a szokásosnál a szenveaéstörténetet. Az ószövetségi rész is megszólal, megidéztetik Adóm és Éva, mint akik az áteredő bűnt elkövették, aminek következtében kellett Jézusnak emberi-földi alakban a világra jönnie, és teljesítette kín- nal-szenvedéssel a megváltás művét.

Ruszt József rendezői felfogásában a mozgás és a csoportokba tömörülés szolgáltatja a megoldást, amely szerint a tizenhárom színész akár kétszer annyi jellemet, résztvevőt is képes felvonultatni. A főpajxrt alakító színész az oratórium eleién az Úr hangja, később Péter ábrázolója, több figurát is megszemélyesít, így is elég utánagondolnia annak, aki a szent szövegeket nem ismeri. De azt mindenképpen eléri ez a nemes játék, hogy a néző- ben-hallgatóban, a közönségben felébreszti a gondolatot: a bűnnek büntetése van.

A főbb szerepeket Juhász Károly, Kalotay Miklós, Kaszás Géza, Koltai Helga, Németh Gábor, Bata András, Bagó Bertalan és Olasz Ágnes kapták. A kánikulai hőség ellenere — és azzal együtt — a Franciskánus udvarban szerzett élmény lelki épülésére szolgált azoknak, akik eltöl- tötték azt a bizonyos öt negyedórát a Franciskánus kolostor udvarában. (farkas)