Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-24 / 172. szám
HÍRLAP, 1991. július 24., szerda PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. t 3 y * > J U n 2 2 u s 5 u 3 2 u u J u L 2 3 J D t t 41 2 2 D «I 1U □ 2 III X 13 Hl § 2 * Komputeres szemvizsgálat Számítógép segítségével vizsgáltathatják meg látásukat azok, akik ma délelőtt 11 és délután 4 óra között felkeresik Bélapátfalván a helyi művelődési házat. A komputeres kontrollra — amelynek révén egyetlen perc alatt kiderül, van-e valami baj a szemmel — elsősorban az időseket váiják, kedvezményes árakon. Szórakozás Balatonban Eddig jóformán csak az űj orvosi rendelő építésének helyzetéről tudósítottunk Balatonból, ám most könnyebb fajsúlyú dologról számolhatunk be: néhány hete ugyanis új szórakozóhely nyílt a faluban, amely hamar népszerűvé vált. A Kert büfében hangulatos rendezvényeket tartanak, és étkezési lehetőség is várja a vendégeket. Fél év után — beszámoló Múlt hét szombaton ülést tartott Egerbocs önkormányzati képviselő-testülete. A „községa- tyak” beszámolót hallgathattak mep az önkormányzat idei első félévi gazdálkodásáról, a helyi könyvtár munkájáról, valamint a lakosság áruellátásáról, s az ezen a téren tervezett fejlesztésekről is. Szintén szó volt a polgármesteri hivatal kialakításáról, míg végül interpellációkkal zárult az ülés. Kiugrás előtt? Erik, a citerás A citera szinte él, lélegzik a keze alatt. Ugyanoly könnyedén szólaltatja meg a népdalokat, mint a komolyzenei remekműveket. Citerán klasszikusokat játszani? Kicsit furának tűnik. A balatoni Kormos Eriknek nem. így beszél róla: — Valóban szokatlan, de egyáltalán nem furcsa. A citera tökéletes kromatikus hangszer. Ez a tulajdonság, kiegészülve az utóbbi évtizedek újításaival — például az ún. ikercitera elteije- dése —, igenis alkalmassá teszi komolyzenei darabok játszására. Sót, nem kizárt egyes reneszánsz lantművek átiratának megvalósítása sem. — Mióta foglalkozik ezzel a hangszerrel? — Hatéves koromtól, amikor is édesapám megszerettette velem. Olyan falusi környezetben nevelkedtem, ahol — ha haldokló formában is — még élt a népi kultúra. Édesapám halála után jöttem rá arra, hogy ténylegesen foglalkoznom kell a zenevel. Ekkorra már ösztönösen megszerettem a komolyzenét. — Fellépései? — 1983-as első fellépésem óta rendszeresen részt vettem citerás minősítő versenyeken. 1985-ben a megyei versenyen a zsűri dicséretét, 1990-ben ezüstfokozatot kaptam. Tavaly augusztusban egyedüli szólónang- szeresként léptem föl az egri Dobó téren. Molnár Imre jóvoltából bekerülhettem a Citerabarátok Körébe is. — Milyen tervei vannak? — Először is tanulni szeretnék. Jelenleg a Néprajzi Múzeum tanítványa vagyok. Hagyományos népzenei citerazeneka- roknak készítek feldolgozásokat, és felkérésre hozzáláttam egy könyv írásához is, amely a citera fejlődéséről, játéktechnikai, pedagógiai lehetőségeiről szólna. Távlati tervként foglalkozni szeretnék a stájer citerával, valamint az ikerciterával, amely — még pódiumi szintre nem emelt — uj, művészies szólójátékra ad lehetőséget. Erik tehát a csökkenő kulturális kiadások, fellépési lehetóséf >ek ellenére is művészi életpá- yát tervez. A remény adott hozzá: még csak 19 éves. Kovács Péter Jártunk korábban Parádsasváron és Recsken, megnéztük és megírtuk, hogyan pusztulnak az ottani kastélyok. Most Egercsehiben találtunk egy hasonló épületet: a Beniczky-kastély a XIX. század elején épült klasszicista stílusban, és jelenleg ugyanolyan elhagyatott, mint fent említett társai. 1945 után, az államosításokat követően tsz-iro- daház céljára szolgált az épület. Aztán a tsz elköltözött, az egercsehi kastély pedig gazdátlanul állt egészen 1989-ig, amikor is a budapesti Mérték Építészeti Stúdió Kúszó vetkezel megvásárolta a helyi tanácstól. Terveik szerint akár alkotóház, kastélyszálló, sportcentrum vagy oktatási központ is lehetett volna belőle (leginkább a szálló tűnt megvalósíthatónak), ám a kisszövetkezet azonkívül, hogy taka- ríttatott a környéken, egyelőre semmi mást nem csinált. Reméljük, hogy később változik a helyzet, valaki végre tényleg tesz valamit. A községen túl, a Mátra nyúlványai alatt szelíden simul a tájba a bodonyi tó. Az ide látogató horgásznak, kirándulónak az első pillanatban feltűnik a hazai vizeink környékére egyáltalán nem jellemző példás rend és fegyelem. A gondosan kialakított horgászhelyek mellett vaskeretre rögzített szemeteszsákok, takaros halőriroda, büfé, készülő kis házak: a leendő horgásztanya, WC-k. A kijelölt parkolóhely rendje megálljt parancsol a gépkocsival érkezőknek. A horgászokat Pintér A ndrás halőr fogadja. Elkéri, és a horgászat ideje alatt meg is őrzi az országos engedélyt. Helyi horgászjegyet ad — ennek jelenleg 200 forint az ára. A jegyen feltüntetve a bodonyi tóra vonatkozó horgászrend, s erre a lapocskára kell felírni a fogási eredményt is. A halőr hasznos tanácsokat ad: elmondja, hogy melyik a legkedvezőbb a még szabad horgászhelyek közül, milyen fogásra számíthatunk, melyik csali a legkapósabb. A halőrirodától az egész tavacska áttekinthető, itt köny- nyű az ellenőrzés. A túlparton egy horgász éppen fáraszt. Hamarosan egy háromkilós ponty piheg a szákban. Egy idősebb pecás már csomagol. Rövid idő alatt megfogta az engedélyezett mennyiséget. Kérdésemre a halőr elmondja, hogy a tó a Bodonyi Termelőszövetkezet tulajdona, de jelenleg bérleti szerződés alapján a Diesel Coop Kisszövetkezet üzemelteti. A tó mindössze 4,5 hektáros, vize tiszta, mélysége eléri, helyenként meg is haladja a 6 métert. A víz tükre alatt keszegek, pontyok, csukák, süllők, bali- nok, amurok s compók. Ebben az évben június elején telepítettek 12 mázsa pontyot, ősszel újabb telepítést terveznek. Becslés szerint jelenleg mintegy 36 mázsa hal van a tóban. 1990-ben 1400 horgász látogatta meg a bodonyi tavat, s 16 mázsa halat zsákmányolt. Egy-egy munkanapon mindössze 5-6 horgász ül a parton, de hétvégeken népesebb a tó környéke. Ilyenkor az éjszakai horgászat is engedélyezett, a sátorozási lehetőség biztosított. — Szeretem is ezt a tavat, meg nem is — mondja salgó- taijáni horgász szomszédom. — Ezt hogy értsem? — Tudja, csodálatos a környezet, rend, nyugalom, csend van. A tóból kifogott halak különösen jóízűek. Mindig van fogás. — Akkor mi a gond? — Éppen ez utóbbi. Tudja, megveszem a napijegyet, és biztos, hogy rövid idő alatt megfogom az engedélyezett mennyiséget. Egy kicsit olyan az egész, mintha halboltba mennék. Biztos az áru, akarom mondani, a zsákmány. — Ez legyen a legnagyobb baj! Molnár Csaba Hogy „lakható” legyen a falu... Uj óvoda Egerbocson Csatlakozni Európához — ez a jelszó Egerbocson. Persze, ne gondoljunk most igazán nagy dolgokra: amint Burgundi István polgár- mestertől megtudtuk, ez mindössze annyit jelent, hogy a nemrég önállósodott kis falut szeretnék emberileg lakhatóvá tenni. Idén januárban váltak el tíz addigi anyaközségtől, Bátortól, s azóta próbálják fejleszteni a települést, bővíteni a helyi szolgáltatások körét, elsősorban azért, hogy a fiatalok ne költözzenek el a faluból, legyen megtartóerő. Elsőként — természetesen — az új polgármesteri hivatalt kellett kialakítani, itt intézik most a különböző ügyeket. A következő lépésben a községi óvoda létrehozása szerepel a tervek között: az erre szolgáló helyiség megvan (egy volt szolgálati lakás), csak kisebb átalakítás szükségeltetik. A munkálatok már folynak, s ha minden jól megy, szeptemberre a hozzá tartozó konyhával együtt elkészül Egerbocs óvodája, lesz hely a körülbelül tizenöt óvodás korú gyermeknek. A beruházásra az előzetes számítások szerint mintegy egymillió-kétszázezer forintot kell áldoznia az önkormányzatnak. Nem téptek szét minden szálat... Hevesaranyos az önállóság útján Derecskén, magánvállalkozásban „Jaj, úgy élvezem én a strandot...” A fájdalmat Orosz Józsefné masszírozza ki az izmokból A tavaly őszi helyhatósági választások után Hevesaranyos is az önállóság útjára lépett, a lakosság és a képviselő-testület közös akaratának megfelelően. Mi történt azóta a hétszáz lelkes községben, milyen feladatokkal birkóznak? Erről érdeklődtünk Király György polgármestertől. A falu első embere elmondta: a szűkös anyagiak miatt csak lépésről lépésre tudják megteremteni az igazi önállósághoz szükséges intézményeket. Jelenleg a községi óvoda megvalósításán fáradoznak: augusztus elején kész lesz az épület, szeptember elsején jöhetnek az ovisok. A húsz gyermekkel két óvónő és egy dajka foglalkozik majd. A következő gond az iskola- fejlesztés lesz. Éddig ugyanis a felső tagozatosok — az „áldásos” körzetesítésnek köszönhetően — Egercsehibe jártak át, naponta harminc kilométert buszoztak, hóban, fagyban is menniük kellett. Most viszont a bányák, üzemek leállásával csökken a buszjáratok száma, gond az utaztatás. Meg egyébként is jobb helyük lenne a felsősöknek a faluban, csak kicsi az iskola, tantermeket kell kialakítani. Az biztos, hogy az 5-6. osztályosok már szeptembertől Aranyoson tanulnak, és a 7-8. osztályosokat is szeretnék a következő tanévre visszahozni. Hogy a közművesítésről is szó essék: megkezdték — Bátorral, Egerboccsal, Szúccsal közösen — a vízhálózat fejlesztését, újabb és újabb utcákba vezetik be folyamatosan az egészséges ivóvizet. Ha központi támogatást kapnának, belevágnának (ugyancsak közösen) a szennyvízhálózat kiépítésébe is. Aztán pedig a gáz következik majd, persze csak a lakosság teherbírásának arányában, és alighanem csak a következő évezred elején. Mint a közműfejlesztésekből is látszik, az önállóvá válás nem jelentett teljes szakítást a volt társközségekkel. Továbbra is együttműködnek azokban a kölcsönösen előnyös vállalkozásokban, melyek az anyagi erőforrások koncentrálását igénylik. Ha nyár van és szédítő meleg, akkor csakis a víz segít a nehézségek elviselésében, lehetőleg a görög vagy az olasz tengerparton, esetleg Tahitin, ha más nincs... De azért — legyünk csak őszinték — az itthoni strandokon is ki lehet bírni szépen, ha tisztaság van, büfé, a perzselő nap mellé némi árnyék, és persze víz, víz, víz. Nos, a mátraderecskei fürdő ilyen, ezt tanúsíthatjuk. Két medencéjében kéklik a termálvíz, melynek gyógyító hatására sokan esküsznek. Sőt olyanok is vannak, akik a belőle kicsapódó ásványi sókat összegyűjtik, és a fürdőkádjukba varázsolt derecskéi vízzel otthon is tovább kúrálják magukat. A gondozott gyepen sehol egy eldobott papír, a medencék frissen festve, az ellátásról nemcsak büfékocsi, de a strandra nyíló presszó és étterem is gondoskodik, ahol biliárdozni lehet, ha valaki megunta a lubickolást. És akkor nem szóltunk még arról, hogy a gyógyvíz mellé gépi és kézi masszázs is igényelhető. Sok öröme telhet tehát a vendégnek a derecskéi strandban, már csak az a kérdés, mennyi örömöt okoz üzemeltetőjének, Bertalan Gyula vállalkozónak. Pénzről már nem illik beszélni manapság, mert akinek sok van, azért nem mondja meg szívesen, akinek meg kevés, az is inkább hallgat. De annyit azért sejtünk, hogy Bertalan úr szép kis summát invesztált a strand „szintre hozásába”, és hogy visszakapja-e, az bizony attól (is) függ, meddig tart az idén a kánikulai meleg. Egy biztos: nem az a kedvenc nótája, hogy „Add már, Uram, az esőt!” Mini ho rgászparadicsom Bodonyban A Beniczky-kastély Egercsehiben Van gazdája, mégis pusztul if «* i r ^
