Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-03 / 154. szám

HÍRLAP, 1991. július 3., szerda MEGYEI KÖRKÉP 3. Aratási ügyelet Július 1-jétől a hagyományok­nak megfelelően a betakarítás befejezéséig aratási ügyeletet tartanak az Egri Agroker Válla­latnál. Mint Somodi Lajos igaz­gatótól értesültünk, széles vá­lasztékkal állnak az érdeklődők rendelkezésére. Munkanapokon reggel 7-től este fél 6-ig, szomba­ton és vasárnap reggel 7-től dél­után 3 óráig szolgálják ki a vásár­lókat. Érdeklődést telefonon és faxon is elfogadnak a 36/11- 753-as számon. Forgalomkorlátozás a 33-ason Kerékpársávot építenek a 33- as számú főút poroszlói átkelő szakaszán. Emiatt munkanapo­kon 40 kilométeres sebességkor­látozásra, útszűkületre és előzni tilos táblákra számítsanak az erre haladók. Füzesabony és a térképészeti rendszer A Heves Megyei Földhivatal Füzesabonyra és Dormándra vo­natkozó térképészetirendszer- bemutatót szervez csütörtökön — azaz holnap — délelőtt tíz órá­tól a füzesabonyi polgármesteri hivatalban. Megnyitót mond dr. Pásztor József polgármester, majd Zsámboki Sándor és dr. Gross Miklós tartanak előadást a fent említett rendszerről. Challenge day Gyöngyösön Szeptember 18-án nagyszabá­sú rendezvényre kerül sor Gyön­gyösön, amely egy nemzetközi sportakció része. Ez az akció Ka­nadából indult, és 64 magyaror­szági pályázó település közül Gyöngyös és Sopron nyerte el a rendezés jogát. Az a helyszín ke­rül ki győztesen a versenyből, amelynek a legtöbb embert sike­rül e napon testmozgásra buzdí­tania. Ez lehet kocogás, futás, fa­vágás, úszás stb. Aki hozzá akar járulni megyénk városának sike­res szerepléséhez, a gyöngyösi műsorfüzetben megtalálható szándéknyilatkozatot juttassa el július 10-ig a helybéli polgármes­teri hivatal ügyfélszolgálati iro­dájába. Kizárólagos forgalmazó: az Egri Agroker Mint hírül adtuk, bemutatót tartott Egerben a szlovákiai Lo­sonci Autójavító Vállalat. Teg­napi lapszámunkban tévesen je­lent meg, hogy ki a losonciak ha­szongépjárműveinek és felújított termékeinek kizárólagos forgal­mazója Magyarországon. Helye­sen: az Egri Agroker Vállalat. Fedémes nyolcmilliója Fedémes az idén 8,1 millió fo­rintból gazdálkodhat. Amint azt Molnár Istvánná polgármester elmondta, elsősorban szánniuk kell a pénzből — méghozzá 200- 200 ezret — a járdák felújítására, valamint az utak, hidak karban­tartására, mert meglehetősen el­hanyagolt állapotok uralkodnak ezen a téren a faluban. A kiadá­sok zömét a kultúrház rendbeté­tele viszi el: 600 ezer forintot szántak a tetőfelújításra, a külső és belső tatarozásra, mert szüksé­gük van a helybelieknek erre a több mint ötvenéves épületre. Ebben tudják megtartani ugyan­is a falu- és a szövetkezeti gyűlé­seket, az esküvőket, s a fiatalok találkozó-, szórakozóhelye is itt van. S ami még az idei feladatok között szerepel: rendezni kíván­ják a ravatalozó környékét, lebe­tonozni az előtte lévő teret, s új lépcsőt terveznek a megközelíté­séhez. Jü Németül beszélő idegenforgalmi ügyintézőt felveszünk. TV. Jelentkezés: Dobó Tours Utazási Iroda Eger, L Céhmesterek u 21. \ _________r K iszolgál a mátraderecskei téglagyár Szombati számunkban jelent meg a Kényszerpihenőn a mátra­derecskei téglagyár című írá­sunk. Ezzel kapcsolatban — a bemutatott tényállás hitelességét nem megkérdőjelezve — kereste meg lapunkat Keller József gyárigazgató. — A hét eleji visszaesett for­galmunk, a lakossági jelzések alapján azt tapasztaljuk — mondja —, mintha a vásárlók azt hinnék, hogy árukiadás sincs. Ez félreértés, hiszen ez a tevékeny­ségünk még inkább erősödött, a vevők kérésének megfelelően szombat és vasárnap, sőt, a ki­adási idő meghosszabbításával is állunk rendelkezésükre. A cikkben nyilatkozó maga is kizártnak találta a gyár végleges leállását. Keller József a dolgo­zók megnyugtatása érdekében érvekkel kívánta alátámasztani a sommás választ: — A mátraderecskei agyag, a tégla szerkezete garantálja a jó minőséget. Az angol Steetly cég­gel előrehaladott tárgyalásban vagyunk, október 1-jétől közös részvénytársaságot alapítunk. Ez a külföldi partner megfelelő piaci háttérrel rendelkezik. A mostani részleges leállás során az elmaradt téli nagyjavításokat pó­toljuk, átnézzük a berendezése­ket, kemencéket, számba vesz- szük a beruházásainkat. Tulaj­donképpen felkészülünk a ter­melésre, a termékszerkezet-vál­tásra. A kislakásépítés kiszolgá­lása mellett nyitni kívánunk az ipari termelés irányába is. Kő- agyagcsövek sorozatgyártása van tervben német exportra, s külön­féle kábeltégla-féleségek. Napi­rendre került a volt szocialista országokkal a barterkereskede- lem, ilyen üzlet keretében példá­ul cserépért szovjet faházakat kapunk. Vagyis szóba sem jöhet a végleges leállás! Az önállósulni kívánó gyár tö­rekvéseinek első sikere talán már napokon belül tetten érhető. A kényszerpihenő helyett... „Ebből a szénből csak hét ember tud megélni. (Folytatás az 1. oldalról) Ha nekem kéne szén, én se lennék bolond nyárig várni, ami­kor majdnem háromszor drá­gábban vehetek szenet. Mit ér­dekelne engem vásárlóként, hogy melyik fuvaros hozza azt ki, társasághoz tartozó, vagy ma­gán? A lényeg, hogy kapjak az olcsóbb szénből... Juhász Attila mutat egy kék dossziét, az őt támadó leveleket gyűjtötte össze benne... — A szén hiánycikk már évek óta — mondja —, így nem tehe­tünk mást, „osztunk”. Igazságta­lanul persze, hisz mindenkinek nem jut annyi, amennyit esetleg szeretne. Viszont azt a vádat visz- szautasítom, hogy a betéti társa­ság létrehozása még tovább nö­velte volna az igazságtalanságo­kat. — Márpedig a fuvarosok leve­le ellentmond ennek az állításá­nak... — A fuvarosok azok fuvaro­sok. Mások az érdekeik, mint a vásárlóknak. Évek óta az a gya­korlat, hogy ha bejött például 1000 mázsa szén, annak a felét a városban lévő megrendelőiro­dán keresztül értékesítettük, a másik felét pedig innen, a telep­ről. Ha az irodában rendelt vala­ki, akkor általában a Volán fuva­rozott — velük volt szerződésünk —, ha innen, akkor a maszekok. — Viszont a „kedvezményes” szén esetében felborult ez a rend­szer. — Erről nem mi tehetünk. A kormány árat emelt június else­jével, az eddigi 122 forintos szén mázsája így 380 forint lett. Akik viszont még az áremelés előtt megrendelték a tüzelőt, az ere­deti áron vihették. Csakhogy: volt ebben a kormányrendelet­ben egy olyan kitétel, hogy szer­vezett keretek között kell a ház­hoz szállítást megoldani. Ami­kor mi januárban elkezdtük a bt alapítását, erről még nem tud­hattunk. — De kapóra jött... — Igen. De ez is összetettebb dolog. A Volán szerződést bon­tott velünk, a magánfuvarozókat pedig hiába kértem, hogy alakít­sanak meg egy olyan csoportot, amelyikkel tárgyalhatunk. Tisz­tességesnek tartottam egy ilyen társaság létrehozását, annál is in­kább, mert a Volántól elbocsá­tott sofőrökkel szállíttatunk, így nekik is lett munkájuk legalább. — Mit gondol, miért kötötték ki a rendeletben, hogy szervezett keretek között szállítható csak a szén?r — így kiszűrhető a korrupció, az üzletelés. Máskülönben egy fuvaros több száz mázsa szenet felvásárolhatott volna, amit ké­sőbb busás felárért, mondjuk már az új áron ad tovább. Ne higy- gye, hogy előítéleteim vannak, hívjuk ezt inkább tapasztalatnak. Télen, amikor ugyancsak hiány­cikk volt a szén, a 122 forintos berenteit mázsánként 150-200 forintért vitték el a fuvarosok. Idős nyugdíjas asszonyok zokog­tak az irodámban emiatt — de mikor kértem, hogy mondják jegyzőkönyvbe, mindenki visz- szakozott. Nehéz dolog a kenő­pénzt nyakon csípni — ez általá­ban két ember ügye. — Úgy beszél a „jattról”, mintha a Tüzép-telepen ismeret­len lenne ez a fogalom... — Nézze, en igyekszem tisz­tességre szoktatni az embereket, az biztos, hogy magam nem fo­gadok el kenőpénzt. Ha elfogad­tam volna, ön most nem lenne itt, mert akkor a fuvarozók között ilyen módon elintéztük volna az egész szénügyet, biztosan nem írtak volna levelet... — Azért azt elismeri, hogy a betéti társaság monopolhelyzet­ben volt a szénügyben? — Elismerem, viszont hivat­koznék újfent a kormányrende­letre. Meg arra, hogy 18 ezer em­bert szolgáltunk ki március óta — nem tudom, közülük hányán ír­tak az újságnak panaszos levelet. Ha durva lennék, azt monda­nám, hogy a Tüzép azzal köt szerződést, akivel akar... De én ezt nem mondom. Most, június elsejétől visszaállt a régi rend — bármelyik fuvaros vihet szenet. Az igazi megmérettetés úgyis té­len kezdődik, amikor a társaság 30-50 forintért szállítja a szén mázsáját — mint ahogyan most —, a maszekok pedig nem tu­dom, mennyiért. Ha érdekli: jú­niusban száz tétel megrendelése Diszkontáruház nyílt Egerben A Mátra Füszért egri raktárházának üzemeltetésében új diszkontáruház nyűt a HÁÉV Mátyás ki­rály úti volt ebédlőjének helyén. A 440 négyzetméteres bevásárlócsamokban, amely szombaton is nyitva tart, kedvező, a megszokottnál alacsonyabb árakon kínálják a portékát, a különféle élelmiszere­ket, vegyi árukat és kozmetikumokat. (Fotó: Gál Gábor) Lehetőségként: olasz piac Az idén november 6. és 10. között Torinóban rendezik meg Olaszország egyik legnagyobb szakkiállítását. Ennek célja, hogy bemutassák a legújabb fej­lesztési eredményeket, technoló­giákat, ajánlják a helyi nagyipar igényeihez alkalmazkodó gyár­tást és a szellemi termékeket. A vásár egyik kiemelt területe lesz a járműipar, a járműipari gépal­katrészek és tartozékok bemuta­tása. Olaszország célpiacként szerepel a Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Minisztériumá­nak hosszú távú fejlesztési prog­ramjában. Ezzel kapcsolatos fel­világosítást az Észak-magyaror­szági Gazdasági Kamara Heves megyei képviseletén, Egerben, a Kossuth Lajos utca 9. szám alatt adnak. Telefon: 12-989. A je­lentkezési határidő: július 10. volt a Tüzépnek, ennek a 75 szá­zalékát a betéti társasággal szál­líttatták a vevők — mindenféle külső nyomás, erőszak és kény­szer nélkül. — Aki az irodában rendel sze­net, az automatikusan a bt-vel szállíttat? — Igen. — Nem gondolja, hogy feles­legesen szerzett ellenségeket ma­gának, amikor helyettesével együtt megalakította a JUMES Bt-t? Vagy ha már ezt tette, miért nem volt olyan okos, hogy más fuvarosokat is beválaszt, nem­csak a volánosokat? — Mutatok magának valamit, bár senki sem kötelezhetne rá... Tessék, itt a szerződés a bt-ről: 5000 forint bruttót keresek ha­vonta — tehát körülbelül 2500 forintért idegeskedek, veszek­szem, hallgatom a gyalázkodáso- kat, és könyvelek otthon estén­ként. Lehet, hogy nem hiszi: én tényleg a vásárlókért csinálom. Nyakunkon a konkurencia, mu­száj lejjebb vinnünk az árakat. És azt is hozzáteszem, hogy a Tüzép tíz százalékkal részesül a hoz­zánk tartozó fuvarosok szállítási költségeiből, a bt pedig — akár Leninvárosba, akár Maklárra megy az autó — 50 fillért kap minden mázsa után, ami el is megy papírokra, levelezésre, egyéb költségekre. Azt kell be­látni, hogy kevés a szén. Ebből a szénből csak hét szállító tud megélni, és én nem vállalhatom magamra minden fuvaros gond­ját... Megyek kifelé. A kerítésen kí­vül legalább tíz nagyobb teher­autó várakozik, a sofőrök beszél­getnek, fűszálakat rágcsálnak, de leginkább csak néznek maguk elé, és izzadnak a melegtől. Egyiknek-másiknak több hete nem volt egyetlen fuvarja sem. Akár az éhes farkasok, várnak egy arra tévedő „bárányra,” hát­ha... S talán még az sem jut eszükbe, hogy manapság a bárá­nyok is jócskán lesoványodtak, mondhatni, zörögnek a csontja­ik... Doros Judit A jól öltözött, angolos elegan- ciájú fiatalember, a 26 éves Mol­nár Miklós hivatásos járműveze­tő megunta munkahelyét, a Tri­pod Kisszövetkezetet, amelynek Kamaz gépkocsiján fuvarozott fővárosszerte. Ám mielőtt bú­csút vett volna kenyéradóitól, ta­valy nyár végén eladta a jármű két akkumulátorát, hogy az így szerzett pénzen országjáró útra induljon. Persze, nem vonaton, s nem autóbuszon, hanem egy Fő­taxinál bérelt, tetszetős Lada gépkocsin, amely utasával együtt bizalmat keltett szinte minde­nütt. így Molnár az autóbérlést követő hetekben, hónapokban sokfelé megfordult, számtalan mosolyt szórt egy-egy szálló re­cepciójának portásaira, minde­nütt elegáns szobát bérelt, dús­gazdag lakomázást csapott este- lente, csak egyvalamiről feledke­zett meg: éspedig arról, hogy mind e szolgáltatásért fizessen is...! Zálogot viszont hagyott min­denfelé, merthogy rengeteg a hi­székeny ember, még a jól menő, felkapott szállodák, hotelek por­táin is. így került zálogba egyik helyen személyi igazolványa, másikon katonai igazolványa, a harmadikon a Tripod-kocsi for­galmi engedélye. Az „Ismerd meg hazádat!” mozgalom jelsza­vával ajkán néhány hónap alatt megvámolta a pesti Tusculánum, a móri Ara panzió, a fehérvár- csurgói Sarokház, megyénkben az Eger Hotel, visszatérve a Du­nántúlra, Székesfehérvár és Veszprém legjobban menő szál­lóit, hogy Hatvanban előbb a Mi­ni panziónál, majd a Vöröshad­sereg úti ékszerüzletben kössön ki. Ez utóbbi helyre persze nem a lakomázás, hanem az arany és a drágakő vonzotta. Le is számiáz­tatott magának gyorsan egy ékes karikagyűrűt, hogy kiviszi muta­tóba barátnőjének. Az üzlet al­kalmazottai azonban éltek a gya­núperrel, s miközben folyt a pultnál az alkudozás egyéb cse­csebecsékre is, riasztották a rendőrséget, a járőr piedig sze­mélyi azonossága igazolására szólította fel Molnárt. Flát ez az, ami nem ment, mivel valahány létező személyi okmánya tavaly ősztől különböző városok szálló­iban lappang. Azok tulajdonosai viszont — sajnálatos módon — mindmáig nem siettek pénzük, értékeik után, miként a pestifőta­xisokat sem érdekelhette nyoma- veszett Ladájuk, mert máig vesz­ni hagyták a hozómra kiadott gépkocsit. Mi lesz a nagy túra vége? — kérdezheti a nyajas olvasó. Több dolog bizonyos. A rendőrkapi­tányság például már befejezte a tényfeltárást. Molnár beismerő vallomást tett a bűnéül felrótt ügyekben. Továbbá készülőben van az ügyészség vádirata is. Ilyenformán várhatjuk a városi bíróság tárgyalását, amely bizony­nyal rövidesen frontot tesz az ügy végére. (m. gy.) Német kollégák lapunknál Karl Küpper és felesége érdeklődéssel figyeli a Heves Megyei Hír­lap készítését (Fotó: Szántó György) A Köln melletti Euskirchen- nek már közel hat éve formáló­dik a kapcsolata Egerrel. Első­sorban üzletemberek és sporto­lók fűzik a két település között szorosabbra a szálakat. Tegnap a hazánkban tartózkodó Kari Küpper, a Kölnische Rundschau euskircheni szerkesztője és fe­lesége látogatott a Heves Megyei Hírlap Szerkesztőségébe, ahol ismerkedtek a lapkészítéssel, s beszámoltak saját tapasztalata­ikról és munkájukról. Egy országjáró szélhámos tündöklése és bukása Ügyében a hatvani bíróság ítélkezik Tűzriadó Ostoba tréfából tűzhöz riasztották a napokban a gyöngyösiek két szerkocsiját is Adácsra. Az ismeretlen telefonáló azt tudatta az ál­lami tűzoltósággal, hogy ég a vasútállomás. Csak a helyszínen derült fény az „átvágásra”. Szerencse, hogy a kivezényelt két speciális autó­ra és legénységükre ezekben az órákban másutt éppen nem volt szük- ség. Ám másutt loboghattak is volna a valódi lángok, valóban pusz­títhatott volna az igazi tűz — s akkor megérzik e fölöslegesen távol lé­vő két egység hiányát. S ha most történetesen nem is kellettek egye­bütt, a „potyaút” mindenképpen pénzbe került. A pénzünkbe. Amit valahol feltétlenül megérzünk. Jó lenne végre a butaságról, a felelőtlenségről leszokni, az ál­bombariadók után az ilyenféle tűzriadókat is elfelejteni. Addig pedig legalább pontosan ellenőrizni egy-egy bejelentést, ha mód van rá. Mert sajnos, az említett esetben bizonyára ez is elmaradt— nem­csak a tűz... (-ni)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents