Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-17 / 166. szám
4. KÖZLEKEDÉS HÍRLAP, 1991. július 17., szerda Mozgósított figyelmesség Az év eddig eltelt időszakában sok olyan baleset történt, amelyek okaként a rendőrségi vizsgálat a figyelmetlenséget állapította meg. Természetesen a figyelmetlen vezetés együtt jár a szabályok kisebb-nagyobb megsértésével is. A forgalmi helyzetek egyszerűsége azonban szinte minden esetben jelezte, hogy egyértelműen a késedelmes szándék, a bizonytalan felismerés és a manőverek nemtörődöm kivitelezése rejlik a balesetek hátterében. Érzékeltetésül csak néhány kiragadott mondat a különböző jelentésekből: „A község külső területén a teherautó vezetője elütötte a vele szemben haladó, segédmotor-kerékpárját toló 15 éves tanulót. "V'dgy. „A személygépkocsi vezetője tolatás közben elütötte a mögötte szabályosan haladó motorkerékpár-vezetőt.” Vagy: „Az autóbusz-vezető leszálló utasának — egy 62 éves asszonynak — kézitáskáját az ajtók közé zárta, és így elinduláskor az idős asszonyt a kerekek alá rántotta. ” Valamennyi halálos végű baleset volt. És ezekhez még hozzáírhatnánk azokat az ugyancsak gyakori eseteket, amikor a jármű áttért a menetirány szerinti bal oldalra, és ott ütközött a szemben szabályosan közlekedővel, vagy kanyarodott, és közben kisodródott az úttestről. Az ilyen jellegű balesetek elemzésekor két tényre kell figyelnünk. Az egyik éppen a közlekedési helyzetek már említett egyszerűsége. Már igen sok szak- vizsgálat kimutatta, hogy a bonyolultabb, a nem könnyen áttekinthető helyzetekben a járművezetők többsége szinte ösztönösen riadókészültségbe helyezi magát. Vagyis, amikor mérlegelni kell a történéseket, és több választási lehetőség között kell dönteni, akkor a vezetői figyelem szinte automatikusan képes koncentrálódni... Az évek során szerzett tapasztalatok ilyenkor gyorsan összegződnek, a rutin és a tudatosság ösz- szekapcsolódik, s normális körülmények között a legjobb megoldás mellett dönt a járművezető. Az egyszerű, a látszólag semmilyen bonyolultságot nem rejtő helyzetekben viszont a figyelem lazít, s a vezető ténykedése a szokványcselekmények szintjén zajlik le. Úgy is fogalmazhatunk, ha nem kerül problémás helyzetbe, akkor csupán az ösztö- nösség diktálja a cselekedeteit. Az ösztönösség viszont nem alkalmas az egyes helyzetekben rejlő finom különbségek kiértékelésére, sőt még az észlelésére sem. Az egyszerű közúti helyzetekben csak a jelenségek felszínén mozog a figyelmünk, a gyors váltást az ösztönösségtől a tudatosságig nem minden esetben képes megtenni. A külső körülményeket súlyosbíthatja a hideg- és melegfrontok változása, a száraz vagy éppen nedves, fullasztó meleghatás, máskor pedig a szokatlan hűvösség. Kétségtelen, hogy a hőmérséklet ingadozása megviseli az ember idegrendszerét, kisebb-nagyobb mértékben megterheli az egész szervezetet. Ma már egyértelmű, hogy az ismert front- érzékenységen túl mindenkit befolyásolhatnak még az időjárás-változásokhoz kapcsolódó hangulatingadozások is. Mindez elsősorban a figyelmünkre hat, s csökkentheti koncentrálóképességünket. És akkor még nem szóltunk a járművezetőt befolyásoló számtalan belső tényezőről, amelyek között nem elhanyagolható a nyári napok (főként a hétvégek) nagyobb lazasága, ami nemcsak a szabályok tiszteletének a csökkenésével jár együtt, hanem a figyelem felületességével is. A figyelmetlenség tehát reális veszély a közlekedésben, mégpedig olyan, ami mindenkit fenyeget. A figyelmet lehet apró trükkökkel mozgósítani. Ha időről időre — bár semmi nem teszi kifejezetten szükségessé — ráfigyelünk a motor hangjára, műszerekre, ha néhány másodpercen át tudatosan értékelni próbáljuk az előttünk futó út jellemzőit, a környezetünket, ha a bennünket közvetlenül nem is érintő járművek mozgását is méregetjük, sebességüket próbáljuk becsülni, távolságukat kitűzni, stb. Tehát a vezetéssel szorosabban kapcsolódó témákkal is szórakoztatjuk magunkat útközben, akkor képesek leszünk a figyelmünket közelebb tartani az úgynevezett készenléti helyzethez. Mindenkinek lehetnek (és vannak is!) figyelmetlenebb napjai. Ezt azonban sok minden jelzi az ember számára már a vezetést megelőző időszakban is. Igen hasznos dolog — még indulás előtt — felmérni saját állapotunkat. Nemegyszer pusztán az erre vonatkozó reflexió, annak a megállapítása, hogy ma esetleg figyelmetlenebbek vagyunk, mint máskor, elegendő ahhoz, hogy amikor a volán mellé ülünk, megválaszthassuk a saját figyelmi állapotunkhoz illő sebességet és vezetési módot. A sebesség megválasztásában — még ideális körülmények között is — az ember, a jármű és az út környezete együttesen érvényesülnek. A gyorshajtásból történő balesetek általában akkor következnek be, ha ezek közül valamelyiket figyelmen kívül hagyjuk. Abszolút gyorshajtásból ritkán következik be baleset, mint a relatív gyorshajtásból. A KRESZ által előírt felső sebességhatárok is azt jelzik azonban, hogy hol van egy-egy úton az a sebesség, ami még biztosítja az útvonalnak megfelelő haladást, de ugyanakkor már határt is szab a valós és vizsgálatokkal is igazolt kockázatoknak. Az előírt sebességmaximumok túllépése mindenképpen veszélyes, hiszen éppen az ember, a jármű és az út biztonságos kapcsolatát bontja meg. A helyes sebességmegválasztás csak a valóságos helyzettől függhet. Ha a vezetőben különféle szubjektív késztetések uralkodnak el, az nemcsak szabálysértéssel, de objektív veszélyekkel is együtt jár. A járművezetők között ma már hétköznapi ismeretnek számít az abszolút és relatív sebességtúllépés fogalma. Az előírt sebességhatárok ismerete az elengedhetetlen tudnivalók közé tartozik, a sebességkorlátozások más részét pedig az utak mentén elhelyezett táblák mutatják. Nem lehet sok vita, hogy adott esetben ki az abszolút gyorshajtó. A másik fogalmat, a relatív sebességtúllépést is jól meg tudják határozni — legalábbis legtöbben —, s ilyenkor idézik a KRESZ idevágó paragrafusát, vagyis, hogy az úton való haladás feleljen meg a jármű és a rakomány sajátosságainak, az útviszonyoknak, a forgalmi, valamint a látási és időjárási viszonyoknak. Kétségtelen, hogy elsősorban ezeknek a feltételeknek a figyelmen kívül hagyása esetén beszélünk relatív gyorshajtásról, ám a gyakorlati vezetés ennél szélesebb körű értelmezést kíván. Nem szabad elfelejteni a szabályoknak azokat a tételeit sem, amelyek a megválasztott sebességgel kapcsolatban megkövetelik, hogy a vezető járművét meg tudja álh'tani az általa belátott távolságon belül, illetve minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítani kell. Gyakorlatilag ezt a követelményt is bele kell érteni a relatív sebesség megválasztásába, mert ha ez nem érvényesül a haladásunk során, akkor a baleset veszélyének tesszük ki magunkat és másokat is. Veszélyes hétvégék Az eddig eltelt nyári hetek baleseti statisztikája azt mutatja, hogy megemelkedett a hét végén történt, személyi sérülésekkel járó közúti közlekedési balesetek száma. Péntek, szombat, vasárnap — talán leírhatjuk határozottan megfogalmazva — veszélyesebb lett a többi napnál. Volt olyan hétvége is, amikor csak ebben az időszakban több baleset történt, mint a hét egyéb napjain összesen. Nem véletlen ezeknek a baleseteknek a szóródása sem. Szemmel láthatóan — ha egy térképen bejelöljük ezeket — az üdülőhelyek és a szabadidőcentrumok köré, illetve az oda vezető utakra összpontosulnak. A deffenzív járművezetés szempontjai szerint a következő tulajdonságokra érdemes figyelni: a nyári időszakban az üdülőterületeken, s nemcsak a lakott részeken, hanem azokon kívül is, a főbb forgalmi irányok és becsatlakozások találkozási pontjainak közelében a baleseti veszély megnövekszik, egyszerűen a forgalom sűrűsége és az adott sebességkülönbségek miatt. Az álló helyzetből indulás és a viszonylag nagy sebesség konfliktusa ez- Hozzájárul ehhez az is, hogy a helyben mozgó autósok, külföldiek és hazaiak egyaránt kevésbé koncentrálnak a vezetésre. Lazábban kezelik a szabályokat, és ennek megfelelően sokkal előbb döntenek elhamarkodottan. Van egy úgynevezett üdülőhelyi lazaság a közlekedésben, amelyet a deffenzív vezető reális veszélynek értékel és figyelembe vesz. Például másként vezet az, aki sortnadrágban beül a volán mellé, és a néhány kilométerrel arrébb lévő strandra akar eljutni, és másként az, aki hajnaltól tartó fuvar után tart hazafelé. Ebben az ellentétben a pillanatnyi készenlét, a figyelem-összpontosítás, abegya- koroltság, a „bemelegítettség” különbségeinek a lélektani ellentmondásait is fel kellfedezni. Tekintsük a különböző nyaraló- és üdülőterületeket „rendkívüli” forgalmat bonyolító helyeknek, és számoljunk azzal, hogy a gyorsabb reflex, a helyesebb döntés azoknak a lehetősége, akik hosszabb úton járnak. Kellő óvatossággal, a sebesség megfelelő megválasztásával megteremthetjük nemcsak magunk, hanem mások számára is a nagyobb biztonságot. Tanulságos történetek Nem elég figyelmesen vezetni! A nagymama még mindig remegve meséli a történetet, ha szóba kerül a kisunokája. Egyre csak azt hajtogatja: „én, egyedül én vagyok érte a felelős, az én bűnöm volt.” Pedig ha belegondolunk, a ki- lencesztendős kislány haláláért ő nem hibáztatható közvetlenül. Csakhogy a közúti baleseteknek nem csupán közvetlen előidézői vannak. A kilencéves kislány apuval, anyuval és a nagymamival kirándulni készült. Szép. kirándulásnak ígérkezett. Hét ágra sütött a nap, igazi strandidő volt. Már majdnem minden együtt volt. Anyuka az utolsó ruhadarabokat tette a nagy kirándulószatyorba. A kávé is kifőtt, termoszba öntötte. Apu pedig a kocsi kerekeit ellenőrizte. Minden rendben... Gondos vezető volt. Az a típus, aki naponta ellenőrzi a gumikban a nyomást, a lámpákat, a fékeket, s ha a legkisebb rendellenességet tapasztalta, azonnal indult a szervizbe. Ugyanilyen lelkiismeretes, figyelmes vezető volt. Az országúton nem sokat beszélt, a forgalomra ügyelt. Hosszú évekig közlekedett balesetmentesen. Már csak a beszállás volt hátra, amikor a kisunoka odasün- dörgött a nagymamihoz. „Csak egy fagyit, mamikám!” A nagymama pénzt nyomott a leányka kezébe, és huncutul rákacsintott. Azt mondta a tekintete: „Siess, anyu meg ne lássa!” S alig múlt el néhány perc, a szomszédasszony sikoltva rohant be: „Jöjjenek, elütötte egy teherautó!” A kislány a kerekek alatt feküdt, már nem volt benne élet. A nagymami fülében még visszacsengtek kedves suttogó szavai: „ Csak egy fagyit, mamikám! "fis nincs többé! A kilencesztendős kislány kirohant az utcára. A túlsó oldalon volt a presszó. Csak a fagyira gondolt. Csak arra, hogy puncsot és csokoládét kér... A teherautó vezetője sírt. A mentők vitték el a nagymamit és az édesanyját is. Az apa nem tudott uralkodni magán, megütötte a vétlen sofőrt. Az csak annyit mondott: „Én nem tehettem másként... sajnálom, nem én vagyok a hibás.” Hát akkor ki? Csupán és egyedül a kilencéves kislány? A hivatalos jegyzőkönyvbe ez került, de jegyzőkönyvön kívül hibáztathatok a szülők is. A gondos szülők, az apa, aki precízen óvja a kocsiját, figyeli a forgalmat, de már nem gondolt arra, hogy a szabályos, biztonságos közlekedésre a kislányt is tanítani kellett volna. Egy lámpa ára — Mi van ezzel a gyerekkel? Az apa türelmetlen volt. Délben, két óra után, amikor megjött a műszakból, elengedte a fiát kerékpártúrára. Négyen indultak el olyan útra, amelyet már többször megtettek, és mindig megjöttek sötétedés előtt. Már elmúlt kilenc óra — zsörtölődött az apa —, és Péter még most sincs idehaza. Csak jöjjön meg, ez volt az utolsó kirándulása a nyáron! Nemcsak ezen a nyáron... Tíz óra felé az anya sírni kezdett, s kiállt az erkélyre, onnan figyelte az utat. Nemsokára átjött a másik három szülő is. A négy fiú sehol. „Én rosszat sejtek” — sírt az édesanya. Volt, aki megjegyezte: egyszerűen elcsavarogtak, azt hiszik, hogy már nagyfiúk! Az apa neheztelt a fiára. Százszor is végigmérte a nagyszobát, amikor kopogtattak. Három fiú állt az ajtóban, lehorgasztott fejjel és nagyon bánatosan. — És ő? — sikoltott az anya, aztán összeesett. Az apa keményebb volt: Mi történt vele? Meghalt? A fiúk indultak hazafelé, amikor elszakadt az egyik kerékpár lánca. Visszamentek a legközelebbi faluba, szerelőt kerestek, aki megjavította a kerékpárt. De ekkor már rájuk esteledett. Választottak maguk közül irányítót, aki vezette a túrát. Most Bandi volt a főnök, ő hajtott elöl, a többiek utána. És hátul Péter, mert neki nem volt lámpája. Úgy okoskodtak—sajnos rosz- szul —, hogy elöl fontos a fény, a szemből érkező járművek vezetőit kell figyelmeztetni. A bal oldali sávban haladtak, szorosan az út mellett. A fiúk csattanásra lettek figyelmesek, és egy elnyújtott, hosszú sikolyra. A mentő elvitte Pétert, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a mentőautóban meghalt. Hogyan történt a halálos baleset? Erre a kérdésre keresték a választ a helyszínelők is. A személygépkocsi vezetője azt mondta, már messziről jól látta a kerékpárok lámpáit. Szemből nem volt forgalom. Fékezett, hatvan kilométeres sebességgel mehetett, és magában számolta a lámpákat. „Világosan emlékszem, arra gondoltam, hogy a három kerékpárost kikerülöm, és visszatérek a jobb oldali sávba, az útpadka mellé.” így is tett, és akkor valami csattant a kocsi elején... A rendőrök megvizsgálták a kerékpárt. Nem volt rajta lámpa. A személygépkocsi vezetője ösztönösen cselekedett. A harmadik kerékpáros után visszavette a volánt jobbra, és akkor ütközött Péterrel. Nemcsak a gépkocsi vezetője volt a hibás. Az édesapa is, aki megvette a kerékpárt, lámpa nélkül. „Minek az — mondotta —, sötétedés után úgyis otthon a helyed!” Tévedett. Akadt egy helyzet, amikor sötétedés után kellett volna hazatérnie a fiának... Cserbenhagyok A kötelező segítségnyújtás elmulasztása, vagy köznapi szóhasználattal élve: a cserbenhagyás, a közúti közlekedés egyik legsötétebb foltja. Nem véletlen, hogy ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban tapasztalhatjuk a leghevesebb reakciókat, talán az ilyen esetekben a legegységesebb az eh'télő társadalmi megítélés. Érdemes elgondolkozni azon, miért követeli a bűnös „fejét” a közvélemény, ugyanaz a közvélemény, amely gyakran feltűnően elnéző, megbocsátó más közlekedési szabálysértésekkel, vagy akár bűncselekményekkel kapcsolatban. A tömeges, emberéletek tucatjait követelő balesetek után tapasztalt felháborodás oka viszonylag könnyebben megragadható, hiszen itt az áldozatok száma eleve sokkolja az embereket, szorongást, félelmet, haragot, keserűséget és tehetetlenséget keltve bennük. Úgy tűnik, a cserbenhagyás megítélése, pontosabban elítélése kevésbé függ a következmények súlyosságától, itt valóban a szándék, a tett jellege határozza meg a minősítést. Ha beszélhetünk valamilyen társadalmi igazságérzetről, úgy azt kell mondanunk, hogy van egy mozzanata, összetevője ennek a cselekménynek, ami mélyen sérti az általánosan elfogadott, kiemelkedő fontosságúnak ítélt erkölcsi érzékeket. Ez a mozzanat a szándékosság, a segítségnyújtás tudatos megtagadása, a bajba jutott sorsára hagyása, vélt vagy valódi önérdekből a felelősség elutasítása, és mindez azzal súlyosbítva, hogy a cserbenhagyó az esetek jelentős hányadában önmaga volt a baj okozója. Alapvető köídekcdésbiztonsági, sőt ezen túlmenően általános társadalmi érdek az ilyen jellegű cselekmények számának csökkentése, hiszen nemcsak a közvetlen veszélyesség mértéke szembetűnő, hanem az áttételes következmények is riasztóak. Úgy tűnik, hogy az az igen eredményes, következetes munka, amivel csaknem minden elkövetőt azonosítanak és felelősségre vonnak — bár igen jelentős visz- szatartó erő —, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza az újabb cserbenhagyásokat. Az eredményes megelőző munka alapfeltétele: a cselekményt előidéző vagy valószínűségét növelő tényezők megismerése, annak az útnak a feltárása, amely cserbenhagyáshoz vezet vagy vezetett. Meg kell tehát ismerni, hogy milyen egyéni és milyen szituációs sajátosságok növelik a veszélyt, és meg kell találni azokat az eljárásokat, amelyek segítségével ezen rizikófaktorok megszüntethetek, csökkenthetők vagy ellensúlyozhatok. Az eddigi vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy az ittas vezetés több szempontból is növeli a cserbenhagyásos bűncselekmények elkövetésének valószínűségét. Növeli az elkövető fenyege- tettségi érzését, súlyosabbá teszi a tetten érés esetében várható büntetést. Az ittas vezetés vállalása ugyanis eleve tudatos normaszegés, biztonsági szempontok, társadalmi követelmények semmibevevése vagy háttérbe szorítása, más szükségletek kielégítése érdekében. A fő veszély azonban abban rejlik, hogy az alkoholos befolyásoltság olyan viselkedési tendenciákat erősíthet fel, amelyekről a személynek tulajdonképpen nincs is tudomása. Erősen leegyszerűsítve: senki sem tudja pontosan megmondani magáról, hogy milyen viselkedést fog tanúsítani egy baleset elkövetése után, de okkal remélheti, hogy morális és mentális szabályozása nem fogja cserbenhagyni. Ha azonban ugyanez az esemény ittas állapotban következik be, úgy teljesen kiszámíthatatlanná válik az extrém erősségű stresszállapotban bekövetkező magatartásmódosulás, és igen nagy a valószínűsége annak, hogy primitív viselkedési sémák aktivizálódnak elsősorban. Nem elég az elrettentés, pozitív megoldásokat is ismertetni kell: hogyan lehet elkerülni az ittas vezetéshez leggyakrabban kapcsolódó, szituatív előzménynek tekinthető helyzeteket, és azt, hogyan tudjuk megóvni magunkat a bűnbeeséstől. Paradox módon azonban éppen az ittas cserbenhagyok szomorú statisztikája használható fel a meggyőzésre. Annak bemutatásával és elfogadtatásával, hogy nemcsak a balesetek okozásához, hanem a cserbenhagyásos bűncselekmény elkövetéséhez is az ittas vezetés a legrövidebb út... A nyári túrák ideje Elérkezett a nyári túrák ideje, amikor sajátos veszélyekkel kell számolni a forgalomban résztvevőknek. A nyári fényviszonyok, a hosz- szú nappalok, a kedvező látási és útviszonyok a járművezetők biztonságérzetét, és ezzel együtt magabiztosságukat is növeli. Gyakrabban tűnnek fel útjainkon a „vagánykodók”, a notórius gyorshajtók, akik a forgalom kialakult ritmusát figyelmen kívül hagyva száguldoznak. A nagyobb sebességgel közlekedők — azonos távolság esetén — többször előznek, mint azok, akik felvették a forgalom kialakult ritmusát. Nem szabad elfelejteni: az előzés a legtöbb veszélyt magában rejtő forgalmi manőver. Mérsékeltebb sebesség választásával az előzések számát, ezzel együtt a közlekedőkre leselkedő veszélyeket is csökkenteni lehet. A nyár a napfény mellett a változékony időjárást is jelenti. A gyorsan változó időjárás pedig nehezíti a közlekedést. Egyik percről a másikra zápor és napsütés váltogatja egymást, hirtelen széllökések követelnek a járművezetőktől gyors alkalmazkodást. A tapadási erő változása a kerekek és az út között, a látási viszonyok romlása vagy javulása alapvetően meghatározza az optimális és biztonságos haladási sebességet. Az utóbbi években már nemcsak a külföldi turisták esetében találkozunk lakókocsit vagy egyéb utánfutót vontató személygépkocsival. Mind a lakókocsi, mint pedig az utánfutó járműszerelvény másféle vezetés- technika elsajátítását, gyakorlását igényli. A szabályok ismeretén túl az ilyen járművek vezetése előtt célszerű 2-3 gyakorló- órát szakoktatóval eltölteni. Megtérül ez az idő- és anyagi ráfordítás is. Kezdjük az általunk vezetett jármű menettulajdonságainak áttanulmányozásával. Az önismeret — mint alapvető szabály — csak akkor éri el célját, ha a vezetett jármű műszaki és menetviselkedési paramétereivel is tisztában vagyunk, és a tanultakat a gyakorlatban készséggé fejlesszük. Egy hosszabb túra, egy külföldi út felejthetetlen élmény lehet. A hosszabb túráknál a vezető (és az utasok) felkészítése mellett nagy gondot kell fordítani a gépkocsi műszaki állapotának (tartalék alkatrészek: pótkerék, emelő, izzók, biztosítékok, szerszámok stb.) ellenőrzésére is. A gondtalan túrázást segíti a jól előkészített gépjármű és a tudatosan megtervezett útvonal, amely számol a vezető napi teljesítőképességével, az útvonal és a napszakok vezetőre gyakorolt hatásával. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ingerszegény környezet, a monoton vezetés gyakran teremt veszélyhelyzetet a figyelem lazulásával, majd a hirtelen elalvással. Ezt úgy tudjuk elkerülni, ha gyakrabban megállunk, és kisebb lazítás után felfrissülve megyünk tovább. Ne sajnáljuk a kiesett időt, hiszen az jelentéktelen a biztonsághoz képest. Még egy jó tanács: mielőtt külföldi túrára indulna valaki, saját érdekében tájékozódnia kell a külföldi — az egyes országok — közlekedési szabályairól és szokásairól. így elkerülhetők a kellemetlen meglepetések.
