Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. június 11., kedd Színházi bemutató az IH-ban Románia Ki is a mesterdetektív? A közelmúltban mutatták be az Ifjúsági Házban a vendég Tát­rai P. Tamás rendezésében Ant­hony Scheffer művét, a Mester- detektívet. Maga a cím elárulja műfaját, és azt az ítéletet is tartal­mazza, ahogyan maga a szerző, ez a fanyar humorú író elraktá­rozza saját munkáját az angol irodalomtörténetben és az angol színháztörténet számára. Rögtön el kell árulnom: nem szeretem a krimiket. Számtani törvényszerűséggel kiagyalt lo­gikai műveletnek tartom az egész műfajt azzal együtt, hogy a kri­miírónak némi társadalomisme­rettel feltétlenül kell rendelkez­nie, hogy a valóságtól ne látó- és hallótávolságon túl helyezkedje­nek el hősei. Ha itt egyáltalán hősökről lehet és kell beszélni. Mert végül is minden krimiben, tehát minden bűn utáni nyomo­zásban ki kell jelölni azt az utat, a kényszerpályát, ahol utólag, ilyen-olyan-amolyan kacskarin­gók után az okos nyomozó, akár mesterdetektív, akár Columbo, akár az Angyal, vagy csak egy franzstadti magyar zsaru eljuthat az igazság, a megdönthetetlen tény birtokába. Itt, Anthony Scheffer jóvoltá­ból két szellemes ember — az öt­let és a bárgyúság közötti színtér­ben — megszervezi — megjátssza nekünk, előttünk, számunkra azt a bűntényt, amiért bejöttünk a színházba. Valószerűtlen a nyi­tás, az a folytatás is, de mi nézők belemegyünk, belecsúszunk a já­tékba. Az elhangzó mondatok, érvek, ellenérvek nem üresen kattogó szavak, hanem valódi fegyverek a másik meg- és legyő­zésére. Példa ez a kriminek neve­zett szellemes írói teljesítmény arra, hogyan kell és lehet egy-egy szóval, egy-egy udvariasnak lát­szó közhellyel fordítani helyze­ten, állapoton, erőviszonyon. Ki marad alul? Ez itt a kérdés. És nemcsak az első részben, nem­csak a játék nyitó percei után, ha­nem mindvégig. És a küzdelem azért olyan kiegyensúlyozott, mert az író, azaz Anthony Schef­fer mindkét hősét egyformán szereti. Vagy ha jobban tetszik: egyformán utálja. Kap itt oldal­vágást — és nem is egyet — az an­gol társadalom is, ahol minden­kit és mindenki elsősorban pénz­ben mér meg. Scheffer kitűnő író, remek színházszakértő, nem csodálom, hogy Alfred Hitch­cock is íratott vele forgatóköny­vet. Mert ismeri azt az al-, fél- és felvilágot, amiből a társadalom összeáll. Akárki ötlete is volt ez a be­mutató, az IH-é vagy a két színé­szé, akit a Gárdonyi színház „szabadra tett”, az egri közönség feltétlen nyeresége. Ez a két jel­(Fotó: Jcikab László) lemszínész a műfaj iránti érzé­kenységgel, a fanyar angolhu­mor szervírozásával, a szöveg­nek csak annyira hangsúlyozásá­val, hogy a néző ne essék ki elfo­gadtatott szerepéből, eléri a leg­fontosabb célt: a néző elhiszi, hogy ez így történhetett, mert az indítékok, az okok és indokok láncolata azzal a valószerűtlenül valószerű csapdarendszerrel jön létre, amiből a szerző, a nő és a többi fontos közreműködőt csak megemlíti. Ez a sterillé pasztöri- zált krimi, felügyelő, őrmester, rendőr és egyéb zamatanyag nél­kül, csak egy jó író szellemes ko­ponyájában jöhetett létre. Egyik csavarás fut a másik után, aztán az elcsavart helyzetet ismét visz- szatekerik az alapállásba, majd onnan egy másikba. Még a falon röhögő Popeye ügyetlenül is jól teszi dolgát. A két színész azzal is megtré­fál minket, hogy „teljes színla­pot” nyomat. De csak ők az iga­zán igaziak. Reméljük, a bemu­tatónak lesz sikere. Ezt bárhová elvihetik. (farkas) Petofibanyán számolnak a kereskedők is Hogy ne kelljen feliratkozni a friss kenyérre Az elmúlt év végétől működik Petőfibányán a Nap Kft., a Rokher utódjaként. A társaság azóta több cég részvételével bővült. Fölvették a kapcsola­tot a szegedi Tisza Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalattal, a Thorez Bányaüzemmel, a helyi Fény étteremmel. Prókai László ügyvezető igazgató látogatásunk­kor ezt mondta céljaikról: — Elsősorban az ellátás színvonalát szeretnénk emelni, méghozzá jó minőségű, ugyanakkor ol­csóbb árukkal. Tesszük mindezt az itt élő lakosság érdekében. A berendezett diszkont áruházunkban nemcsak nagy tételekben vásárolhatnak az embe­rek, kicsiben is kiszolgálunk. Méghozzá nagykeres­kedelmi áron, amelyre a forgalmi adónak csak bizo­nyos százalékát tesszük rá. Ez termékenként válto­zik. Arra törekszünk, hogy a kisnyugdíjasok is meg­találják a számításaikat. Már volt is ilyen visszajel­zésünk: kiszámolták, mennyivel olcsóbban tudnak megélni. Egy hónapban ezer forinttal kevesebből is kijönnek, mintha másutt vásárolnának. De ha a kft. tevékenységéről szólunk, meg kell említeni azt is: a jövőben szélesebb körben tudjuk alkalmazni a fel­szabadult munkaerőt. Hisz nemcsak a bányából, hanem a vegyiparból és a ruhaiparból is elég sokan maradtak munkanélkül ezen a vidéken. — Csak Petőfibánya ellátására szorítkoznak? — Elsősorban igen, de a környékbeli boltokba is jelentős tételeket szállítunk. Arra törekszünk, hogy olyan termékekkel bővítsük az árukészletünket, amelyekből hiány mutatkozik. Például itt az ABC- ben, fel kell iratkozni az embereknek, ha friss ke­nyérhez akarnak jutni. Ezért július elején a Fény ét­teremben a már működő Diszkont Áruházunk mel­lett megnyitjuk a pékségünket. Ezenkívül hamaro­san működik majd a melegkonyhás részleg: a főtt ételt haza is vihetik a petőfibányaiak. E ténykedé­sünkkel megint csak a kispénzueket és az időseket szeretnénk segíteni. — Milyen partnerkapcsolatokat teremtettek? — Legnyagyobb szállítónk a Gyomaendrődi Sü­tőipari Vállalat, de szerződéses viszonyban állunk a Székesfehérvári Gabonaipari Vállalattal, a Cseme­ge Édesipari Vállalattal, s most alakítjuk ki a kap­csolatot a Növényolajgyárral. A jövőben is élelmi­szeripari és vegyiárukkal szeretnénk elsősorban foglalkozni, ugyanakkor mindazt kínálni, amit itt a térségben igényelnek. — Már föl is mérték mindezt? — Hogyne, a piackutatás szerves része mun­kánknak. Érdekes módon meglepő dolgokat ta­pasztaltunk. Például itt nem lehet eladni a kőbányai sört, csak a márkásabbakat keresik. Más téren is igényesebbek az emberek. Viszont az anyagiakat itt is „szűkén mérik”. Ezért is tartjuk mindig szem előtt: jobbat, de olcsóbban. Ehhez szeretnénk 40- 50 főre fejleszteni az alkalmazotti létszámot, s a ke­reskedelem mellett a gyártást is szorgalmazni. Hi­szen ha nem tudunk olcsóbban termelni, hiába igyekszünk a nagy- vagy kiskereskedelmi tevékeny­ségünket javítani. Másrészt be kell látni: a termelés­ben nem lehet túl nagy árréssel, nyereséggel dol­ozni, mint korábban, mert az igazi verseny most ezdődik. A problémáink azonban abból adódnak, hogy a szabályozórendszert, a meglévő rendelete­ket nem mindig lehet egységesen értelmezni. Pél­dául a kiskereskedelmi tevékenységben, bizonyos szorzószám alapján kell elszámolni az árut, míg a nagykereskedelemben tételesen kell nyilvántarta­ni. Nos, mi kis- és nagykereskedelmet egyaránt folytatunk, s ily módon dupla adminisztrációt kell végeznünk, épp a rendelkezések miatt. A piackuta­tás pedig azért is nagyon fontos, mert más-más te­rületen különböző árukra van szükség. Azonkívül a havi forgalmunkhoz — melyet 5 millió forintra ter­veztünk — is elengedhetetlen. Azzal nap, mint nap számolnunk kell: előnyösebb az árut a gyártótól be­szerezni. így találjuk meg mi is a számításunkat, hisz nagyon sokat kell ahhoz forgalmazni, hogy piacon tudjunk maradni. — Terveznek-e profilbővítést? — Exportra készülünk. Engedélyünk már van rá, most folytatjuk a tárgyalásokat. A szovjet piacot céloztuk meg, s a szállítás igen nagy volumenű lesz. Egy amerikai — litván kft.-vei vettük fel a kapcsola­tot, s most azt a bankot kell megtalálnunk, amely aranciát tud vállalni. Egyébként, speciális termé- eket kérnek tőlünk, s szeretnénk olyan csomago­lási technikával megjelenni, amely nyugati piacon ma már természetes. (mikes) Papszentelés előtt Új Misszió — júniusban Ao. egyházmegyénk területén megjelenő katolikus folyóirat legújabb számában három ötö­déves hittudományi főiskolai hallgatót mutatnak be. A szente­lés előtt álló kispapok küldetés­tudatukról nyilatkoznak. Egyéb érdekességekről, új­donságokról is beszámol a folyó­irat. Részletesen foglalkozik a máriapócsi pápalátogatás előké­születeivel, annak gyakorlati le­bonyolításával. íme egy érdekes mozzanat: ”Máriapócson a Szentatya a papamobilnak neve­zett sajátos járművel a bazilika előtti téren érkezik a szertartás színhelyére. A papamobil egy megerősített terepjárókocsi, mintegy 3 és fél tonna súlyú, amelyen golyóálló üvegből ké­szült fülke van. A pápa ezzel min­den szertartás helyén körutat tesz a nép között, hogy legalább így közelebbről üdvözölhesse a hí­veket. A pápát a papamobilban mindenütt a helyi püspök kíséri. ” A cikkből azt is megtudhatjuk, hogy a Szentatya Máriapócson, görögkatolikus szentmisét ce­lebrál, ezzel a gesztussal elsősor­ban a szomszédos országok gö­rögkatolikus közösségeinek kí­vánja kifejezni elismerését és megbecsülését. Máriapócsra várják Kárpátalja, Románia és Szlovákia görög és római katoli­kus híveit, püspökeik és papjaik vezetésével. Akiknek éppen jól jött Eger Románia ismerkedik Magyar- országgal. Sajnos, nem valami turisztikai jellegű ismeretterjesz­tésről van szó, hanem egeszen másról. Legutóbb, például ép­pen Eger került az érdeklődés középpontjába. A Román Tele­vízió „jóvoltából”, s talán kissé túlzott hazafias buzgólkodása eredményeként május első felé­ben kétszer is láthattuk azt a vi­deofelvételt, amelyet néhány héttel korábban a budapesti TV 2 Napzárta műsora mutatott be az Erdély múltjával és jövőjével foglalkozó áprilisi tanácskozás­ról. A felvétel itthoni bemutatá­sának azonban „története” van, hiszen az egri tanácskozás idő­pontjában és közvetlen utána csak néhányszavas megjegyzése­ket olvashattunk itt-ott a román sajtóban, s akkor mintha a televí­zió is megfeledkezett volna a „nagy” eseményről. Amikor már-már úgy gondoltuk, hogy el­csendesedett minden, s a hullá­mok nem törnek a magasba, mennydörgésként csattant fel a Parlamentben Gelu Voican Voi- culescu szenátor hangja, aki a legerőteljesebben követelte, hogy a Román Televízió hala­déktalanul mutassa be az egri ta­nácskozás videofelvételét, ami nem is tudni, honnan került hir­telen hazai televíziónk birtoká­ba. A szenátor úr javaslatára, de minden bizonnyal nem az ő kez­deményezésére és parancsára, másnap este, főműsoridőben időt és helyet is szorítottak a film bemutatására a szöveg zengzetes román fordításában. Egy nappal később azután, mintegyparancsz- szóra, kipattant a nem egészen „spontán” vihar mind a szená­tusban, mind íredig a képviselő­házban. Ijesztő, szinte féíelmetes volt nézni azt, ahogyan jó néhány szélsőséges és mélységesen „ha­zafias” képviselő támadta a ta­nácskozást, annak résztvevőit és az ott elhangzott kijelentéseket. A tévénézők tudatában alaposan összemosódott az, amit egyes nyugati résztvevők — például Anna Mária Bárki és mások, ta­lán a romániai sajátos helyzet alapos ismerete nélkül — mond­tak azokkal a gondolatokkal, amelyeket a romániai résztvevők hangoztattak. Egyik-mássik el- vakutt képviselő — immár ki tud­ja hányadszor — követelte Tőkés László és más hazai résztvevők büntetőjogi felelősségre vonását, és más megszorítások alkalma­zását, hiszen ezek az emberek — úgymond — saját hazájuk, Ro­mania területi épségének meg­sértésére uszítottak, kiálltak az önálló Erdély gondolata mellett, és becsméreltek Románia nem­zetiségi politikáját. Mindezek után igen nehéz helyzetbe kerül­tek az RMDSZ parlamenti kép­viselői és szenátorai, hiszen visz- sza kellett verniük a lényegében alaptalan és jócskán kicsavart vádaskodásokat. Domokos Gé­za, az RMDSZ elnöke irigyelhe­tő lelki nyugalomról tett tanúbi­zonyságot akkor, amikor felszó­lalása elején az egyik kolozsvári Vatrás képviselő földrajzi isme­reteit igyekezett kiigazítani, mi­szerint Eger nem valahol a ma­gyar pusztában leledzik, hanem Eszak-Magyarország egyik olyan szép vidékén, mint ahol Kolozsvár található. A lényegre térve pedig nyomatékosan elha­tárolta az RMDSZ-t mindattól, ami az egri tanácskozáson tör­tént, és sertő lehetett Romániára nézve. Kidomborította, hogy Tőkés László és néhány más ro­mániai magyar résztvevő bár fel­szólalásaikban igen helyes kér­déseket is taglaltak, nem az RMDSZ képviseletében és nem annak megbízásából vettek részt a nagy port felkavart eseményen. Az RMDSZ-nek — mint a romá­niai magyarságot tömörítő poli­tikai csoportosulásnak semmi köze sem volt az említett egri konferenciához. Hogy Domokos Géza felszólalását nem kitörő tapssal fogadták a Parlament­ben, ezt minden külön ecsetelés nélkül is elképzelheti az olvasó. Eger neve még vagy két napig rendszeresen megjelent a Ro­mán Televízió képernyőjén. A helyesírással nem is volt baj, leg­feljebb azzal, hogy egyesek fel­szólalásaikban és a témával kap­csolatos egyik „bombasztikus” kerekasztal-értekezlet keretében nem Egerről, hanem Égerről be­széltek, saját hazai dialektusban. Az egri videofelvétel úgy lát­szik, annyira „megtetszett” egyeseknek a tévé berkeiben, hogy követelték: az amúgy is alig heti másfél órárásra kurtított magyar nyelvű tévéműsor kere­tében is ismételjék meg a felvé­telt, hadd okuljanak mások is, köztük a magyarok is. Mivel a magyar adás szerkesztősége nem volt hajlandó eleget tenni a ké­résnek (követelésnek?), a felvé­telt újra bejátszották a román műsor keretében, elszalasztva emiatt egy élénk érdeklődéssel várt sportadást. Tehát az újabb hangulatkeltés megtörtént, né- hányunkban azonban jogosan merült fel — e felülről irányított kampány kapcsán — egy-két kérdés, éspedig: miért az említett esemény után jó három héttel esett le a „tantusz” az említett szenátor úrnak, és a Román TV- nek? Hogy miért? Hát — általá­nos vélemény szerint — azért, mert Románia parlamentje ép­pen ezekben a napokban tár­gyalja a nemzetbiztonsági tör­vényt, ami már a tervezetből ki­tűnik — alaposan megnyirbálja az emberi szabadságjogokat, és nyíltan megfogalmazza az új ro­mán szekuritáté — a román hír­szerző szolgálat — állampolgáro­kat ellenőrző jogait (szükség sze­rint egyes „objektumok” elhe­lyezése a lakásban vagy máshol, bizonyos levélküldemények el­lenőrzése, telefonbeszélgetések lehallgatása, stb.). S hogy is le­hetne az ilyen megszorító és a Ceausescu-rendszerre emlékez­tető törvényt elfogadtatni más­képp, mint az ellenségkép felraj­zolásával és azzal, hogy az „ősi dák és román” Erdély földje ve­szélybe került, hogy bármikor tá­madás érheti az országot. Elgondolkoztató az is, hogy mindössze néhány nappal az egri film bejátszása után nyilvános­ságra hozták a román tévé mű­sorszerkesztőségeinek az átszer­vezését. S ami minket, magyaro­kat fájdalmasan érint, megszün­tették a nemzetiségi adások ed­digi főosztályát, amelyet a hala­dó gondolkodásáról közismert — egyébként örmény nemzetisé­gű — tévés, Artan Arakelián ve­zetett hozzáértéssel és szabad kezet adva az egyes szerkesztő­ségeknek, köztük a magyar adás készítőinek is. Lehet, hogy a döntés meghozatalában az is közrejátszott, hogy egy héttel korábban a román tévé magyar adása Sugár Andrásnak a Pano­ráma műsorában bemutatott egyik interjúját felhasználva be­bizonyította Ion Iliescu államel­nöknek a magyar adás tervezett jövőjével kapcsolatos tájékozat­lanságát. Tény az, hogy a ma­gyar, és általában a nemzetiségi adásokat meglehetősen önké­nyesen és érthetetlenül hozzá­csatolták az egyházi adás főosz­tályához. Hogy milyen meggon­dolásból, ezt majd a jövő dönti el, de a jövőt — az esetleges cen­zúrázás bevezetését — már sejt­jük. Szóval, kedves és tisztelt egri olvasóim, ilyen vihart és indula­tokat kavart fel az Önök szép és építészeti remekeiről híres váro­sában április közepén rendezett, Erdéllyel foglalkozó tanácsko­zás. Sajnos, előre kell számítani az ilyen lehetséges viharokra, va­lahányszor Erdély múltja, jelene és jövője kerül szóba. Okos Györßy (Kolozsvár) I----------------------------------------------­f HEVES MEQYEI „ MUNKAÜGYI Vi KÖZPONT ■ ■ 3301 EGER, KOSSUTH L U. 9. TEL: 36/12-256 Kirendeltségek dhtrit Eger, Klapka a. 9. Ti 36/13-149. Gyóitgyös, Kossuth út I.T.: 37/13-046. Hatvan, Kossuth tér 2. T: 39/11-301. Ilexes, Tanécskűztdrsasdg tér 3. T.: 39/11-416. Füzesabony, Rákóczi út 6Z T: 39/41-053. Maxisén, Kossuth L.a.1. T: 36/69-449. állásajánlatai: KISOSZ Heves Megyei Kereskedők Egyesülete: Eger, Hadnagy u. 8. A KISOSZ ez év szeptemberében ismételten beindítja szakképesítést nyújtó tan­folyamait. Az üzletvezetői szakvizsga az egyéb vendéglátás, a boltvezetői a bolti kiskereskedelem területén vállalkozni, vagy elhelyezni kívánóknak nyújtja a hatá­lyos jogszabályban előírt szakképzettséget. Jelentkezés a KISOSZ székházában június 30-ig, a fenti címen munkanapokon 8-16 óráig. Telefon: 36/13-972. ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA: Eger, Eszterházy tér 2. Határozott időre közgazdasági érettségivel gépíró adminisztrátort alkalmaz 1991. július 1-jétől. A jelentkezést írásban önéletrajz csatolásával a gazdasági igazgató részére kell benyújtani a hirdetés megjelenésétől számított 2 héten belül. 213. SZÁMÚ IPARI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET ÉS SZAKKÖZÉPISKOLA: Hatvan, Vécsey u. 2/a. Szerződéssel alkalmazna pályakezdő számítástechnika szakos, fizika szakos taná­rokat. Érdeklődni a 38/12-844-es telefonon és személyesen a fenti címen lehet. FELHÍVÁS A Heves Megyei Munkaügyi Központ tájékoztatja a munkahelyteremtő beruházá­sok pályázóit, hogy a pályázatok benyújtási határideje 1991. június 30. Az ezután érkezett pályázatokat nem fogadja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents