Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám

HÍRLAP, 1991. június 11., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5. Még a tanév befejezése előtt kaptuk a hírt több egri középis­kolás sikereiről. Az országos szakmai tanulmányi versenyek döntőjében szerzett babérokról tudósíthatunk. Statisztikából Víg Rita hatodik helyezést ért el, Kolenics Mónika kilencedik lett. Mindketten az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola tanulói. A Gép és Műszeripari Szakközépiskola diákjai is „áll­ták a sarat”. Kriston Gábor a gépgyártó szakcsoportban ötö­dik helyet ért el, Tóth Sándor a gépipari szakcsoportban lett ötödik, gépműszaki szakcso­portban pedig Kiss Péter szerzett kilencedik helyet. Garabonciás udvar Az Egri Gyermek-Szabad­időközpont június 17-től 21-ig a Garabonciás udvarba válj a a va­kációzó kisdiákokat. A prog­ramban egyebek mellett agyago­zás, bőrművesség, nemezelés, lovaglás is szerepel. Számos ki­rándulást szerveznek a gyere­keknek a Petró-tanyára, Felső- tárkányba, látogatást pedig az egri strandra. Szeminaristák kirándulása Az egri szeminárium növen­dékei május 4-6. között tartották szokásos tanulmányi kirándulá­sukat. Az első napon Mind- szenty hercegprímás temetésén vettek részt, majd Győr, Pan­nonhalma és Veszprém egyházi nevezetességeivel ismerkedtek. Szeptembertől — új néven Bár semmi „bajuk” nem volt Alpári Gyula emlékével — hi­szen a mártírhalált halt, jól kép­zett, nagyműveltségű zsidó szár­mazású újságíró lehetne példa­képe a mai fiataloknak — mégis úgy döntöttek a nevét viselő egri oktatási intézmény diákjai, hogy más nevet választanak. Az ok egyszerű: 1956-ban politikai okok indokolták a névadást. Al­pári Gyulának sem Egerhez, sem a régióhoz nem volt különösebb kötődése, ezért most már — a rendszerváltás után — semmi sem indokolja, hogy a nevét vi­selje egy középiskola. Több is­mert név jött szóba helyette: így Károly Róberté, Deák Ferencé (utóbbiét az egri 5-ös számú ál­talános iskola is szeretné felven­ni). Végül az egyszerűbb Egri Közgazdasági Szakközépiskola elnevezés mellett voksoltak diá­kok és tanárok egyaránt. Az en­gedélyezési procedúra után — szeptembertől — már e név alatt kezdhetik az új tanévet a Klapka utcai középiskolások. Egy kiállítás hangulatai Az Ars Agria ereje Debreceni Zsóka kisplasztikái Az Ars Agria — talán Ars Ag- riae? —, az Egri Képzőművész Társaság a Gárdonyi Géza Szín­ház aulájában rendezte meg idei tavaszi tárlatát. A tizenkilenc ta­gú egyesület — tiszteleti tagokkal együtt — szellemi közösséget igyekszik létrehozni. Ez azt is je­lenti, hogy korántsem látszanak eddigi lehetőségei és adottságai kimentetteknek. Nevek és alko­tások még hiányzanak, mintha a kohéziós erők itt-ott elakadtak volna. Az ünnepi alkalomból inkább a művekről... A jövőre százéves dr. Kastaly István öt táj képe a be- járatnál köszönti a látogatót. Szemléletben, hűségben állhata­tosság jellemzi őt, az egri hóstyá- kat, az Eger környéki világot olt- hatatlan szerelemmel örökítette meg. Ugyan, mit lát ma panella­kása ablakából? Kishonthy Jenő páros portréi túlmutatnak az em­berábrázolás szándékán. A kér arc közötti vonzás és taszítás drá­maivá feszül, mert minden ösz- szetartozás sors- és végzetszerű. Az ellentéteket színekben, az ar­cok rajzolatában úgy kötözi-fon- ja egységgé a művész, hogy kifes­sék: ebből a világból nem lehet kitömi, és az a legjobb, ha a sors viselői ebbe belenyugszanak. Évek óta elemzésre kínálja a fes­tő ezeket a sajátos hangulatú pá­rosokat. Sárkány Zsigmondtorvaay'úá- ga más, mint Kishonthyé, az iz­gató sárgával megfestett-rajzolt rácsai feszültséget keltenek a né­zőben. Nemcsak a téma miatt, ha a Golgotát, a Fátumot, az Abla- kok-embereket szemléljük, de a Nosztalgiában is megfog a pa­rancsoló szerkezet. Magyar István liftjét már lát­tuk korábban is, a Várrom jelzi őt, mint meditativ egyéniséget. Debreceni Zsóka számunkra a kiállítás egyik legkedvesebb meglepetése. Három kisplaszti­kája mintha az egri barokk temp­lomok valamelyik oltárasztala mellől „lépett” volna le, hogy be­mutassa azt a világot, amikor ér­tették és szerették, ha az emberi test kecses tartással, méltósággal mutatta magát. Reméljük, hogy idehonosodása, a szilvásváradi meg az egri atmoszféra termé­kennyé teszi képzelőerejét és al­kotói kedvét. Herczegné Paparó Ibolya kí­sérletező szorgalma eljuttatta őt egy kitűnő térhatásig: a Kút című alkotására gondolunk. Az Illés Endre által megírt Szavitri, mint téma — már zenei feldolgozását is ismeijük, — itt új formát nyert, elgondolkodtatót. Herczeg Ist­ván a Hitben és a Múló időben fejezi ki szenvedélyes világát: a Harangoznakban, a Savas eső­ben, a Sámános képben a jelen sokféle hatása realizálódik. Oskóné Bódi Klára szolid Madonnáját az asszonyokkal, fő témájaként szeretjük: a Lányok és az alma talányos kép azoknak, akik csak a mából közelítenek az ábrázolásokhoz. Zománcainak nyugalma és belső ragyogása van. Trojan Marian Jdzse/irodalmi élményeit rögzíti ex librisekbe és nagyobb méretű metszeteibe. Az ő téma- és formavilága külön táj, gondolatvilág az egri művészek között. F. Balogh Erzsébet négy cir­kuszijelenete, romantikus tanul­mánya és az Álom mintha tuda­tosan fordítana hátat a mai szür­ke, köznapi társadalomnak. A magányt, a cirkuszi mutatvány árvaságának, produkció jellegé­nek leple alatt megbúvó érzel­meket gyónja meg. Csont István — a tárlat nagy­díjasa — a Genezissel, az Evolú­cióval, a Rádióaktív erupcióval jelentkezik ezúttal is, bizonyít­ván azt, hogy az életnek nem egy szelete, főleg nemcsak felszíne létezik, amire a művésznek oda kell figyelnie, még akkor is, ha a társadalom jelentős része meg­elégszik a megszokott szórakoz­tatásokkal. Sarkadi Péter két lendületes művel, a Csók I. és a Csók II-vel friss, eleven, tavaszi hangulatot lop a komolyabb témák közé. Arra az artisztikumra, amit ő csi­nál, oda kell figyelni. Pelcz Zoltán „Plasztikája” kü­lön világ, az egyéniséget, az alko­tói világot nem hozza hozzánk közelebb; ahhoz több ismerettel kellene a művészről rendelkez­nünk. Balogh László — kinetikus éveinek hosszú-hosszú vándor­lása után — mintha visszatérne a színek és vonalak rendjéhez. Ahol talán örömére és lelki hasz­nára, megbékélve veszi tudomá­sul, hogy a mozgás és a mozgó rendszerek szorgalmas tanulmá­nya után a színek és az évek val­lani fognak egy egyéni életről és az egyéniségről is. Fodor Eta ru­hái — egyáltalán a textil tarkasá­ga — külön színfolt, érdekesség ezen az egyesületi bemutatkozá­son. Összegezve: a látvány, a ka­pott élmény gyorsfénykép az Ars Agriáról (Agriae-ről). Bizonyító ereje abban van ennek a ténynek, hogy ez a város megtartja a ne­mesen gondolkodó alkotókat, Eger olyan inspirativ környezet, amely szépségével, fenségével, elmélkedésre késztető méretei- vel-arányaival segíti, lendítheti a tehetséget. Nemcsak azokat, akik ezúttal jeleskedtek a tárlat létre­jöttében. A csoportosulás ne re- kesszen ki senkit, akadnak itt még mesterek... Es csapatnyian kopogtatnak a fiatalok, a lendü­letesek, a sikerre vágyók. Fogad­ni kell őket. Megérdemlik. Farkas András Kishonty Jenő páros portréi közül az egyik (Fotó: Gál Gábor) Az utasításokkal irányított óvoda és iskola ideje lejárt... Június 5-én délelőtt a város­házán tüntették ki Eger pedagó­f usait. Huszonegyen Pedagógus zolgálati Emlékérmét kaptak, hetvenegyen Miniszteri Dicsé­retben részesültek. Hárman pe­dig a Parlamentben vehették at a Kiváló Pedagógus kitüntetést: Bojtos Sándor, a 212 Sz. Bor­nemissza Gergely Ipari Szak­munkásképző és Szakközépis­kola tanára, Leitner Györgyné, a g árdonyi Géza Gimnázium és vónői Szakközépiskola tanára és Révész Istvánné, az 5. számú általános iskola tanára. Társy József, a polgármesteri hivatal művelődési és sportiro­dájának vezetője köszöntötte a kollegákat-többek között- a kö­vetkező szavakkal: — Ismét itt az alkalom, ami­kor tisztelgünk a pedagógusok szellemi közössége előtt. Hivatá­suk egyedülállóan nemes, hiszen a szép, a jó, a hasznos láttatásán, a tüdős átplántálásán munkál­kodnak nap-nap után. Milyen is az igazi pedagógus? Juan Vives, a neves humanista gondolkodó tanulmányában ezt így fogal­mazta meg: „Az igazi pedagógus kedveli a tudományokat, szíve­sen használ másoknak, tanítvá­nyait melegséggel övezi — fiai­ként gondozza. Nem nézi meny­nyijövedelmet húz azokból vagy tiszte után, mivel jó szívvel, lel­kesen tanít.” A tanításhoz azonban olyan miliő szükséges, amelyben nincs gúzsba kötve a szabad gondolko­dás, és a pedagógia nem válik az aktuális politika szolgálólányá­vá. Sajnos, az elmúlt éveket, évti­zedeket azonban éppen ezek jel­lemezték. Kőkemény elvként je­lent meg a másság elutasítása, az autonóm személyiség tagadása és a szocialista tételpedagógia mindenekfelettisége. Ma el­mondhatjuk — ennek vége. Köz­oktatásunk egy hosszú szakasza befejeződött, amely a tekintély- elvű és az állam által minden ponton utasításokkal igazgatott óvoda, iskola időszaka volt. Úgy tűnik, minden esély adott olyan intézmények megalkotásához, amelyeknek egész szellemisége és filozófiája az óvoda és iskola- használók, valamint a pedagó­gusok igényei, szempontjai alap­ján, a humanisztikus pedagógiai felfogás talaján alakul ki. Közös célunk az újjá- és az újátépítés, ennek kapcsán pedig a nemzet műveltségi szintjének emelése. A műveltség — mint azt John Deway megfogalmazta — több mint tájékozottság, több mint tu­dás. A műveltség nem más, mint a világegyetemben elgondoltak, elmodottak és véghezvittek leg­javának átfogása, feldolgozása. Töltéstava messze van!? Furcsára-felemásra sikeredett az idei pedagógusnap. Van, ahol megünnepelték, van ahol nem, van ahol eppen sztrájkoltak. Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. Változó társadalmunkban miért pont ez maradna változatlan? Már az is nevetséges, hogy jóformán csak magunkat ünnepeljük. Bízzuk csak a köszöntést a mostani és az egy­kori tanítványokra. Majd ők eldöntik, érdemesek vagyunk-e rá. Ma­gunknak úgysem igen van mit és miből ünnepelnünk. Itt van a legfrissebb, a töltéstavi példa. Régóta megfogalmazó­dott már bennem — több mint tizenhat éve vagyok egyvegtében a pá­lyán —, hogy egy értelmiségi réteggel, egy szakmai csoporttal a min­denkori hatalom mindazt megteheti, amit az megenged neki. Mi pe­dig mindmáig alázatosan engedelmeskedtünk. Ne csodálkozzunk hat, hogy ide jutottunk. S főkent pedig ne okoljunk ezért mmásokat! Önmagunk ünneplése helyett ezert jobb lenne, ha inkább szak­mai önszerveződésünkkel foglalkoznánk. Mert addig, amíg közöt­tünk, tanárok között nem jön létre még az elemi szolidaritás sem, ne számítsunk mások együttérzésére. Amíg közülünk kerülnek ki a sztrájktörők — mégha a humánumra, a pedagógus erkölcsiségre hi­vatkozva is —, ne variunk a társadalomtól semmit. A „sztrájkőrséget" ugyanis nekünk kell megszervezni... Töltéstava szerencsére Egertől távol fekszik. De ha arra gondo­lok, hogy a Magyar Pedagógus Kamara egri alakuló ülésére mrndösz- sze tíz pedagógus gyűlt össze, úgy érezem, igen közel van. Hacsi Lajos Az Egri Környezetvédők Körének felhívása Lépjünk fel a vandál rongálok ellen! A város környe­zetvédői arra kérték szerkesztőségünket, tegyük közzé felhívá­sukat, amelyben kö­zös erőfeszítésre sar­kallnak valamennyi helybelit, s idelátoga­tót: óvjuk meg a vá­ros történelmi és ter­mészeti kincseit, s tisztaságát. Bizonyára már Önnek is feltűnt — fogalmaznak —, hogy városunk sze­metes, s az is, hogy egyes városrészek időnként füstködbe burkolóznak. Miért hívjuk fel erre a fi­gyelmét? Azért, mert ezen (viszonylag) egyszerűen tudunk változtatni... Ne sze­meteljünk, a szemét a gyűjtőbe kerüljön. Legyünk igényesek a házunk körüli közte­rület-tisztántartás­ban, lépjünk fel a vandál és értelmetlen rongálás és szemete­lés ellen. A kerti mű­velésből származó hulladékot,.falombot ne égetéssel semmi­sítsük meg. A szerves anyagok egyszerűen komposztálhatok, a zöldtrágya a talajnak nemcsak a termőere­jét, hanem a szerke­zetét is javítja. A komposztálásra nem alkalmas hulladékot, egy megadott helyen összegyűjtve a pol­gármesteri hivatal el­szállíttatja. A köz- tisztaság fenntartásá­ban mindenki egy­formán érdekelt. Bizonyára Ön sem akar a kömyezetszeny- nyezés miatt beteg lenni. A közterület el­hanyagolása, a leve­gőszennyezés beteg­séget okozhat. Öntől is függ, hogy váro­sunkban jól érezzük-e magunkat... Világbanki hitel az egészségügyinek Háromszázezer dollár — csak felszerelésre Legutóbbi összeállításunkban arról adtunk hírt, hogy három egri szakközépiskola kapott a világ­banki hitelből. Már akkor említettük, hogy volt még más sikeres pályázó is megyeszékhelyünkről. Dr Nosztíczius Ferencet, az egri Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szociális Szakközépiskola és Szakis­kola igazgatóját ebben az ügyben hívtuk fel. Jóné­ven vette az érdeklődést, bár — mint mondta — még a program elején tartanak. Ők is közösen pályáz­tak, mégpedig a Megyei Középiskolai Kollégium­mal (amely a Dobó téri Minorita rendház épületé­ben van), s a legnagyobb örömükre az országosan jelentkező 180 oktatási intézmény közül bekerül­tek abba a hatvanba, amely végül is megkapta a hi­telt. — Ez a lehetőség nyilván valóan mérföldkő az is­kola életében. — Még magunk sem tudjuk igazán felfogni. Is­mereteink szerint ez „csak” felszerelésben két-há- romszázezer dollár támogatást jelent. — Köztudott, hogy évek óta húzódik az új iskola- épület terve. Lehet, hogy ebből erre is telik? — Tudomásom szerint a megye is segítségünkre lesz. Mivel küszöbön áll az egészségügy reformja, a jelenlegi épületünket megkapná a megyei kórház, s új helyre kerülne az iskolánk. Erre szükség lenne, mert a közeljövőben — érettségizetteknek — csak­nem harminckét szakmában indíthatunk felsőbb (tehát, ötödik, hatodik, hetedik évfolyamos, úgy­nevezett munka melletti) képzést, igény szerint. Egyelőre azonban még csak hatfélét tervezünk. — Az országban elsők voltak a szociális munká­sok és a humán szakemberek oktatásában is... — Mára már harmadévesek ezek a diákjaink. Sokan jönnek hozzánk külföldről, főként Angliá­ból, az USA-ból, NémetországbóltapasTtalatcseré- re, vendégelőadónak. S az eltelt időszakban már követőink is akadtak az országban, így Tiszaföld- váron, Pécsett is. — Melyek a legsürgősebb teendők? — Máris valósággal „megrohantak” bennünket a vállalkozók. Amint hallottak a küszöbön álló esz­közfejlesztésről, mindenki el akar adni nekünk va­lamit. Alaposan meg kell gondolnunk, mire fordít­juk a támogatást. Már hozzáfogtunk a fejlesztési program részletes kidolgozásához. Három évre ter­vezünk: a 91-92-es tanév mindenképpen az alapos előkészületé. Irodatechnikai bemutató 1991. június 11—14 között naponta 10—16-ig a Rózsa K. u. 10. sz. alatti üzlethelyiségünkben. — TRIUMPH-ADLER fénymásolók, írógépek — INTIMUS iratmegsemmisítők — Iratkötők, iratragasztók, tisztítóeszközök — PACKARD BELL számítógépek — Ügyviteli szoftverek Tisztelettel várunk minden érdeklődőt! V L ± l j Holnap nyit a ■Ally mOMij butik a molettek, kismamák, nagymamák boltja! Nyitva: keddtől péntekig 9—12-ig, 12—18-ig, szombaton 9— 12-ig. MOLADY butik: a gömbölyű HÖLGYEK ÖRÖME! Eger, Rákóczi u. 37. (jámbor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents