Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-24 / 146. szám

HÍRLAP, 1991. június 24., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3 A statisztika tükrében Az állami tulajdonú bérlakások eladása Az elmúlt évben tovább foly­tatódott az állami tulajdonú la­kásállomány privatizációja. A magántulajdonba eladás — mint ismeretes — nem a klasszikus ér­telemben vett privatizáció, hi­szen a lakásokat a bentlakó bér­lőnek adják el a piaci forgalmi ér­téknél jóval alacsonyabb áron... 1988-ban kezdett felgyorsulni ez a folyamat. Még abban az évben az előző évi eladás kétszeresét, több mint 8 700 bérlakást értéke­sítettek a tanácsok. 1989-ben már az 1988. évinek több mint kétszerese volt az értékesítés, meghaladta a 18 ezer 700-at. Az elmúlt évi növekedés pedig már ezt a mértéket is meghaladta: ösz- szesen 54 ezer lakást adtak el, az előző évinek közel háromszoro­sát. Az állami tulajdonú lakásállo­mány területi megoszlásával összhangban az elmúlt évben to­vább folytatódott az a tendencia, hogy az eladott lakások között egyre nagyobb arányt képvisel a fővárosban és a nagyvárosokban eladott lakások aránya. Az ösz- szes eladott lakás közül 1988- ban 39, 1989-ben 53, az elmúlt évben pedig már 61 százalék volt ezeken a településeken. Az elmúlt években először vizsgálta a Központi Statisztikai Hivatal az eladott lakások érté­kesítési adatait is. Ezek becsült átlagos forgalmi értéke 1990- ben országosan 1 millió 149 ezer, a fővárosban ennél lényegesen magasabb, 1 millió 681 ezer fo­rint volt. A nagyvárosok közül Pécsen volt a legmagasabb az el­adott lakások forgalmi értéke (1 millió 310 ezer Ft), és Kecskemé­ten a legalacsonyabb (527 ezer Ft). Országosan a tényleges el­adási ár 23 százaléka a forgalmi értéknek. A fővárosban ez az arány nem éri el a 20 százalékot. Budapesten 1990-ben az állami tulajdonú lakások (ún. tanácsi bérlakások) tényleges átlagos el­adási ára 331 ezer forint volt. Egri képviselői fogadónapok A hét első napjaiban több egri városi önkormányzati képviselő is fogadónapot tart. Dr. Révész Tamás, ifj. Révész Tamás, Király József és Kovács Attila kedden 17 és 19 óra között a polgármes­teri hivatal I. emelet 2. sz. helyi­ségben várja a választópolgáro­kat. Dr. Bánhidy Péter pedig szerdán — 16 és 18 óra között — tart fogadónapot a Széchenyi u. 18. szám alatt, az I. emelet 12- ben. Meghívó Detkre A közelmúltban vette fel a kapcsolatot Detk önkormányza­ta az ausztriai Ampflwangváros- ka vezetésével, amelynek dele­gációja május végén látogatást tett a Gyöngyös környéki telepü­lésen. Az itteni ismerkedés es a megbeszélések eredményeként érkezett a meghívás: szeptem­berben, vagy októberben szíve­sen látják a detki önkormányzat tagjait, valamint a helyi általános iskola énekkarát Ausztriában. A testület tagjai az ottani önkor­mányzat munkájával ismerked­nek, míg az iskolások részt ven­nének egy nemzetközi kulturális rendezvényen. Yöröskeresztes véradások A megye számos településén szerveznek önkéntes véradást a héten: kedden az egri Patyolat­nál, valamint Petőfibányán kerül sor segítő akcióra. Szerdán a VOSZK, illetve a Vetőmag egri dolgozói adnak vért, csütörtö­kön Feldebrőn, pénteken pedig az egri Tanépnél várják a dono­rokat. Losonci autóbemutató Szakmai bemutatóval vendég­szerepei június 24-től 28-ig a lo­sonci autójavító vállalat Eger­ben. A kiállítás naponta reggel nyolctól délután 2-ig tekinthető meg, s az érdeklődök láthatnak hússzállító gépkocsit, lakókocsi­modulokat, variálható egytenge­lyes utánfutókat, valamint felújí­tott Liazokat, Tátrákat és Zeto- rokat. Aszfaltozás a hármason Még tartanak a felújítási mun­kálatok a 3-as számú főút egy szakaszán Kerecsend és Kápolna között. Ezért az érintett részen ideiglenesen lezárják az egyik sá­vot, s a forgalmat jelzőlámpával irányítják. A munkálatok június 12-en kezdődtek, s előrelátható­an június 28-án ismét megindul­hat a forgalom mindkét sávban. Ifjú szakemeberek Pescarában A közelmúltban kialakult ba­ráti kapcsolatok keretében július 8-17. es 22-31. között — két cso­portban — nyolcvan Heves me­gyei fiatal szakember utazik az olaszországi Pescara megyébe együttműködési, üzleti tapaszta­latcserére. Az ifjúsági delegációk itáliai meghívóját már továbbí­tották a helyi önkormányzatok­hoz a megyei közgyűlés vezetői. A természet lágy ölén A városlakó ember min­dent megtesz egy darabka természetért. Bebújva a pa­nelek közé — virágos rétek­ről, szarvasbőgésről álmo­dozik, s legszívesebben friss áfonyát uzsonnázna minden nap. Aztán kinéz az abla­kon: az utcán izzad a beton — lehangoló látvány. A városlakó ember azon­ban csalafinta — urbánus fi­nesszel bír —, dacol izzó be­tonnal, szűk panellal, átszól a szomszédnak, s mindjárt varázsolnak erdőt, kirándu­lást, tábortüzet. A városlakó ember szom­bat éjjel a szomszéd család­dal ült Csebokszári egy ma­roknyi zöld területén, gázfő- zőn gulyást főzött, és sport­táskából sörözgetett. Sötét volt már, gyenge arra a köz- világítás, nem látszódtak erősen a ház körvonalai, akár egy sűrű sötét erdőben is üldögélhettek volna, bá­mulva a csillagos eget, csak az a fránya busz, az brum- mogott bele az éj csöndjébe madárcsicsergés helyett. De a városlakó embert ez semmiben sem zavarta, gu­lyást evett és borsodit ivott, amikor piegérkezett vissza a természethez, vissza a Cse- bokszárihoz... (kova) A jeles esemény reggel kilenc órakor kez­dődött a Ferencesek templomában megtar­tott — Tedeummal összekötött — Hálaadó szentmisével, amelyet Seregély István egri ér­sek mutatott be, majd az immár második év­folyamba lépett növendékekhez szólt. Mint az erre az alkalomra kiadott iskolai évkönyv előszavában is kiemelte: — Az intézet első évet végzett növendékei­nek kívánom, az elmúlt év minden vesződsége nyomán vegyék észre, hogy a Jóisten milyen kiváltságos ajándékkal adományozta meg őket. Elindulhattak egy, az Egyházunkban évszázadokon át nemzedékek hosszú sorát nevelő és szerető intézményben az új, európai és keresztény Magyarországot, benne boldog családot teremtő élet útján. Az intézetet Jézus szent Anyjának oltalmára bízták alapítói., kérem Jézus Krisztusnak és az Egyháznak Anyját, népünk hatahatós pártfogóját, az is­kolafenntartó rend Oltalmazóját: tartsa to­vábbra is tenyerén az intézet minden növen­dékét, nevelőjét, jótevőjét és barátját... Az évzáró ünnepség további részében a növendékek műsort adtak az iskola udvarán. A szavalókórus, az énekkari bemutató után angol és német nyelvű verses összeállítás hangzott el, majd a tanulmányi eredmények kihirdetésére és a jutalmak átadására került sor. Juhász Mária igazgató bejelentette a je­lenlévőknek — köztük az új tanévet kezdő 35 leány szüleinek is, akik ezúttal ismerkedtek az intézménnyel —, hogy az 1990-91-es tan­évben nyolcán lettek színtiszta kitűnők, hár­man pedig jeles eredménnyel végeztek, ezért valamennyien könyvjutalomban részesültek. Évzáró beszédében az igazgató Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban című költemé­nyéből idézett — hangsúlyozva, mi közös munkájuk célja —, s a tanulók figyelmébe ajánlotta a költő sorait: "...Előttetek egy nemzetnek sorsa van. ” S azok előtt a leendő növendékek előtt is, akik a következő tanévet szeptember 1-jén a Veni Sancte-vel összekötött szentmise kere­tében kezdik meg. Önkormányzati támogatással Magánpatika nyílik Gyöngyössolymoson Amikor szóba került a dolog — hogy egy helybeli gyógysze­rész szívesen nyitna magánpati­kát a községben — a település ve­zetői Nagyrédén tettek látoga­tást, s megismerkedtek az ott lé­vő egészségügyi intézmény ki­alakításának útjával-módjával. A látottak alapján döntöttek vé­gül is, hogy támogatják a helybeli vállalkozót az üzlet megnyitásá­ban: 900 ezer forinttal — ebből 500 ezret kell három év alatt visz- szafizetnie —járultak hozzá a ki­vitelezéshez, a berendezéshez, il­letve a patikaszerek beszerzésé­hez. A lakosság által is szorgalma­zott új gyógyszertárat az egykori tűzoltószertárból alakítják ki, s mint Lukács László polgármes­ter elmondta: két-három héten belül kiköltözik a tűzoltóegylet, s megkezdődhetnek a belső mun­kálatok. A tervek szerint három­négy hónap múlva már nem kell a szomszédos városba utazniuk azoknak, akik gyorsan hozzá kí­vánnak jutni a szükséges orvos­ságokhoz, napi egészségügyi cik­kekhez. Az ajándék megfájdítóttá a városatyák fejét Búcsú — válás nélkül... Tibolddaróc, Szihalom, majd Hatvan — e három településen szolgált a szépnek, a jónak, az új és újabb ismeretnek 38 éven át dr. Molnár Lajosnétanítónő, akit a hét végén búcsúztatott az aktív mun­kától a Szabadság utcai általános iskola. S nemcsak nevelőjeként, de úgy is, mint, aki megszállottan a népművészet iránti szerelmet olto- gatta kisdiákjaiba. Azon javakat, amelyeket szellemi ajándékként hozott szülőfalujából, majd itt hintett szét, plántált évtizedről évti­zedre megannyi gyermekközösség tagjaiba. Népi használati eszkö­zök, tárgyak garmadáit hagyta most maga után szőttesben, faragás­ban, műves cserépedényekben. De talán számos különböző népi já­ték, így a hatvani fonó, a verbunkos és sokfelé bemutatott ludasjáté­kuk is tovább él majd az iskola falai között, hiszen a diákok, pedagó­gusok Erzsiké nénije mindezt nagyon szerette, becsülte. Hogy nehéz-e megválni a pályától, a gazdag gyűjteménytől, amely megyeszerte híressé tette ezt az iskolát? Elérzékenyül a kérdés­re, de azért öröm is bujkál szavaiban, s úgy tűnik, hogy talán nem lesz igazi „válás” a mostani. Mivel érzi, hogy az utódokban, kollégáiban tovább munkál majd a maga körül teremtett szellem. S elsősorban nem a gazdag cserépgyűjtemény, nem a népi faragások, varrottasok, guzsalyok révén, hanem azokban a munkákban, amelyeket különbö­zőjátékokként írt meg, s mutatták be, játszották erre-arra kisdiákjai. Merthogy az effajta szerepléssel sem maradtak adósok dr. Molnár Lajosné évről évre sorjázó osztályai. Szeretettel fogadott vendégei voltak valahányszor az öregek otthonának, különböző jótékonysági célú rendezvényeknek, s a helyi galéria teremőrei tanúsíthatják, hogy az iskola kis művészegyüttese hány tucatszor lepte meg műsorával az intézményt látogató közönségét. Nos, búcsúzzunk, Erzsiké! Köszönettel — a tisztelők tábora ne­vében. S bízva benne, hogy találkozunk még sok helyütt, ahol csak a művészi, szép és nemes gondolatok kis harangjai megkondulnak az ember gyarapodására. (moldvay) (Folytatás az 1. oldalról) Ami a költségeket illeti: a Vit- kovics-ház átalakítása, az instal­lációk (paravánok, tárlók) to­vábbi százezreket, sőt milliókat igényelnek. Az Iparművészeti Főiskola belsőépítészének nívós terveiről kénytelen lemondani a város, mert azt nem tudná kifi­zetni. így egy szűkített terv mel­lett maradtak. Az installációk megtervezésére, megvalósításá­ra és a szükséges átalakításokra így is négymilliót szánnak. Eny- nyit szavaztak meg a legutóbbi önkormányzati ülésen. S egyút­tal Molnár Lászlót, a Gamesz vezetőjét bízták meg a lebonyolí­tással. Találnia kell megfelelő vállalkozót.. Mármost a költségekkel kap­csolatosan elgondolkodtató: az infláció srófolja olyan magasra az árakat, vagy az a (vállalkozó­kat és kivitelezőket gyakran jel­lemző) tudat, hogy erre — tekint­ve, hogy közpénz — majd nem sajnálják az anyagiakat? A kiállítás forgatókönyvét a műtárgyjegyzéket Lengyel Lász­ló művészettörténész elkészítet­te, s ha minden sikerül, ősszel le­het, hogy csendben, lehet hogy nagyobb csinnadrattával meg- - nyitják a centrumot. Katona Józsefné, Eger kultu­rális ügyekkel foglalkozó alpol­gármesternője minden esetre óvatosan fogalmaz ennek idő­pontját illetően: — Szeptemberben minden­képpen szeretnénk megnyitni a kiállítást. A tetőtérben a művész nagyméretű képeit helyeznék el, a földszinti termekben pedig — azok barokk enteriőrét meg­őrizve — a kisebbeket, üvegter­veket, fotókat, grafikákat. — Szerepel-e a hosszú távú tervek között vizuális centrum és kutatóhely kialakítása? — Az eredeti elgondolásunk is az volt, hogy ez egy Kepes- centrum legyen, kutatóközpont­tal, de ezt későbbre kell halaszta- nunk. Szerencsére a Vitkovics- ház telke bővíthető. Végül is ez az érv döntött, itt lehet terjesz­kedni. Kepes György rajztamtási elveit népszerűsíteni kell. Az ön- kormányzat mandátuma öt évre szól, s képviselőtársaim is kultú­rabarátok. Hiszem, hogyjól dön­töttek, amikor a mielőbbi meg­nyitás mellett voksoltak. A jövő útja ez, így zárkózhatunk fel Eu­rópához. Még akkor is, ha néhá- nyan ezt megkérdőjelezik. Úgy tűnik, a Kepes-anyag sor­sa rendeződött. Lehiggadtak a kedélyek is. Az irodalmárokról és helyi képzőművészekről is ki­derült: nem egymás ellenére, ha­nem az ügy érdekében szorgal­maztak más és más helyszínt. A Vitkovics-házban továbbra is he­lye lesz természetesen Vitkovics Mihály és Kálnoky László em­lékszobájának. Az alpolgármes­ter szavai szerint remény van ar­ra, hogy a katonai középiskola önálló megalakulása után vala­mikor, a nem is olyan távoli jövő­ben felszabadul a Tábomokház, amelyet majd galériaként fel le­het használni, s nem mond le a város az irodalmi múzeumról sem. . A Kepes-központ vezetői posztjára pályázatot írnak ki a közeli jövőben. Minden rendben van tehát. Csak a városatyák vi­takoztak egy kicsit erről január­tól mostanáig. Jámbor Ildikó Snack-bár az egri Shell-kútnál Újra megnyílt az egri Shell-kút épületében a snack-bár, amely nem csupán az autósok, hanem a közelben lakók és a camping ven­dégei körében is népszerű. Különlegessége, hogy a szép berende­zést — a környezethez illő — az autózás őskorából származó nagy méretű fotók díszítik. /r. , „ , , „ .. , (Foto: Szántó György) (Fotó: Gál Gábor) Tanévzáró az angolkisasszonyok gimnáziumában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents