Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

HÍRLAP, 1991. június 22., szombat

HÉTVÉGI MAGAZIN

7.

Csiang Csing, avagy egy rossz szettem halála

Akinek halálhírét keltik, sokáig él — ez a mondás igaz volt Csiang Csingre, a néhai Mao Ceding özvegyére is. A véres kulturális forradalom volt irányítójáról börtönévei alatt már többször híre kelt, hogy bevégezte földi útját — ám eddig mindig hamisnak bizonyult a hír. Most azonban hivatalosan is megerősítették, hogy a kideríthetetlen korú, ám nyolcvan év körüli hölgy valóban öngyilkos lett.

A szép es fiatal, de meglehetősen jelentéktelen Sanghaji színésznő 1936-ban, nem sokkal a legendás Hosszú Menetelés után a kommunisták egyik támaszpontján ismerkedett meg az akkor alig negyven éves, de máris tiszteletnek és szeretetnek örvendő vezérrel Mao Cetung adta neki a Csiang Csing, Kéklő Folyó nevet, s szinte sokkolta harcostársait, amikor eltaszította harmadik feleségét — aki maga is forradalmár volt —, hogy 1938- ban feleségül vegye Csiang Csin- get. Maonak ígéretet kellett tennie, hogy új asszonya soha nem fog politizálni — ez azonban feledésbe merült, s Csiang Csing 1962-ben félje hivatalos szóvivője lett, majd hamarosan megkaparintotta a kulturális ügyek irányítását a pártvezetésen belül.

Egyre több ellensége lett, de kegyetlen bosszút állt mindenkin, aki megvetéssel, vagy akár csak közömbösen kezelte őt. A 60-as évek közepén ő terjesztette el az úgynevezett mintaoperákat, a hagyományos kínai opera forradalmi, kommunista változatát, ami évekig gyakorlatilag az egyetlen engedélyezett műfaj volt a kínai irodalomban. 1967- ben beválasztották a KKP Központi Bizottságába, majd két évvel később a Politikai Bizottságba. Az 1966-1976 közötti kulturális forradalom idején fanatizálta a tömegeket, szeretett iljú vörösgárdistái feltüzelésével milliók haláláért volt felelős.

1973-ban Csiang Csingnek köszönhette a Politikai Bizottságba, azaz a hatalomba való bejutását Csang Csung-csiao, Vang Hung-ven és Jao Ven-jüan — né- yüket azóta a hírhedt „négyek andája” néven ismeri a világ. Nem véletlenül mmondta nem sokkal halála előtt néhány közeli híve előtt Mao Cetung: „Csiang Csing a hatalomra vágyik. Halálom után sok gondot fog okozni”. A kínai vezetés mérsékelt körei azonban már megelégelték a túlkapásokat és megakadályozták a jóslat beteljesülését — alig egy hónappal Mao 1976 szeptemberi halála után letartóztatták Csiang Csinget és három

Az 1980 őszéről 1981-re átnyúló per hatalmas nyilvánosságot kapott. Lépésről-lépésre közvetítette a televízió is — a kínaiak a saját szemükkel láthatták, hogy véget ért a személyi kultusz, az anarchia véres évtizede. Csiang Csing nem hajolt meg bírái előtt, mindenben Mao Cetung utasításaira, útmutatására hivatkozott, hiszen a Vezér tisztelete halála óta sem csökkent. Végül főbüntetésként halálra ítélték, de két évi próbaidőre bocsátották, ennek leteltével pedig „jó magaviseletéért” életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az ítéletet. Halála után derült ki, hogy 1984 óta orvosi kezelés alatt állt, ezért elhagyhatta a börtönt, és szigorított őrizet alatt élt. Élete utolsó évei és halála körülményei azonban továbbra is rejtélyesek.

Koreák — egymás között

Jelentős változást eredményezhet a koreai-félszigeten az az észak-koreai szándék, hogy az ország hajlandó tárgyalni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel létesítményeinek esetleges ellenőrzéséről. Szöulban ugyanis Ro Te Vu államfő a közelmúltban bejelentette, ameny- nyiben Észak-Korea betekintést enged atomlétesítményeibe, úgy a Dél korszakos javaslatokkal all elő.

A dél-koreai államfő ez esetben megbékélési megállapodás aláírását javasolná. Kezdeményezné állandó képviseletek létesítését egymás országaiban, a Phenjan és Szöul közötti szoros koordinációt az ENSZ elé kerülő ügyekben, és azt is, hogy a szomszédos országok ismerjék el mindkét Koreát, vagyis Kína vegye föl a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, Japán pedig Észak-Koreával.

Mint emlékezetes, nem oly régen Észak-Korea nagy meglepetésre bejelentette, hogy beadja világszervezeti tagsági kérelmét, ami egyben azt jelentette, hogy ezzel a phenjani vezetés évtizedes gyakorlattal szakított. A KNDK eddig azért utasította visz- sza a külön ENSZ-tagságot, mert szerinte az a két Korea megosztottságát állandósítaná. Ezzel egyidejűleg jelezte Phenjan, hogy kész megkezdeni a tárgyalásokat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel az atom- erőművi biztonsági szerződésről.

Bár Phenjan 1985-ben már csatlakozott az atomsorompó szerződéshez, nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy az aláírást kövqjő^n biztonsági

szerződést is kössön, vagyis engedélyezze a betekintést az ügynökségnek atomlétesítményeibe. Az erről szóló tárgyalások legutóbb tavaly júliusban szakadtak meg, Észak-Korea ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy vonják ki Dél-Koreából az amerikai atomfegyvereket. Dél- Koreában ugyanakkor úgy tudják, hogy Északon a meglevő két atomerőmű mellett épülőfélben van egy nukleáris fűtőanyag újrafeldolgozására, az atomfegyver alapanyagának előállításara alkalmas berendezés.

Amennyiben most Észak-Korea ténylegesen változtat az Atomenergia Ügynökséggel szembeni magatartásán, úgy megfigyelők szerint az egyik leglényegesebb akadály hárulhat el az elöl, hogy Tokio és Phenjan normalizálja kapcsolatait.

Dél-Koreában egyébként kormánykörökben és a sajtóban változatlanul azt találgatják, Észak Korea politikájában mennyiben történt valódi fordulat, ténylegesen felismerte-e a phenjani vezetés, hogy enélkül nemzetközileg teljesen elszigetelődik. A phenjani rádió mindenesetre kommentárban magyarázta, miért „volt kénytelen^ megváltoztatni az ország álláspontját az ENSZ- be való belépéssel kapcsolatban. A kommentár szerint az ország- egyesítés északi politikája nem változott, Észak-Korea azóta vallja az „egy Koreával” kapcsolatos elképzelést, amióta az ország a kapitalista Délre és a kommunista Északra szakadt. Ezzel szemben Dél-Korea a jelenlegi status quo-t akaija elismertetni — hangzott a rádiókommentár- bí*nv , , ,

UFO-lesen___________________________________________________

Keressük az LJFO-k titkát

Más világok égboltja. Kráterekkel szabdalt felszínű kisbolygó és egy spirálgalaxis

Korunk embere naponta találkozik megmagyarázhatatlan — egyesek szerint a földönkívüli lények tevékenységére utaló — jelenségekkel, vagy ezen jelenségekkel kapcsolatos hírekkel. Tudósok és átlagemberek, szakértők és laikusok vitatkoznak a magyarázatokon, vélemények ütköznek, bizonyítékok, ellenbizonyítékok sorakoznak fel, és a vita a mai napig nem dőlt el. Az ufológusok, ufókutatók váltig állítják, hogy léteznek az emberi civilizációt felülmúló fejlett világok, melyek képviselői figyelemmel kísérik az emberiség életét, tevékenységét, és a kritikus pillanatokban beavatkoznak, és számukra kedvező módon alakítják, befolyásolják fejlődésünket. Hogy ezek a földönkívüliek honnan és miért érkeznek, arról eltérőek a vélemények. Néhány elmélet bizonyára érdekli az olvasókat is.

Suszter László (Budapest) szerint: az ufonauták nem személyesen, nem testi valóságukban jelennek meg, hanem hologramot küldenek. Ezt az állítást a következő élményével próbálja indokolni: Egy alkalommal álmából arra riadt fel, hogy valakik kitartóan nézik. Nagyon megijedt attól, amit az ágya mellett látott, ugyanis ott három — kb. 90 centiméter magas — fura alak tartózkodott. Bőrük és hajuk színe sötétbarna, fülük kagylós volt, mint a mienk. Homlokuk széles, szemöldökük keskeny. Arcvonásaik a felnőttekére emlékeztettek, olyannyira, hogy a középsőnek a szeme sarkában ráncfélét vélt felfedezni. Nagyon megijedt. Leírása szerint azon törte a fejét, hogyan kerülhettek ide azok a lények. Eközben hangokat hallott. — „Neféljen! Nem bántjuk magát!” De ezeket a mondatokat nem a lények felől, hanem jobbról, a közvetlenül mellette elhelyezkedő szobafal mellől hallotta. Ez azért is érdekes, mert senki sem tudott volna befurakodni az ágy és a fal közé, hiszen itt csak pár milliméteres rés lehetett. Továbbá derűs, megnyugtató szavakat hallott: „Nyugi, nyugi, nincs semmi vész.” Ekkor feltűnt valami, amit már korábban is láttam, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. A beszélő hármójuk közül a fal felőli oldalon állt. Ó főként a teste előtt, vagy közel a testéhez adta a kézjeleket. Arra gondoltam, mi lenne, ha hadonászása közben megfogná a heverő karfáját, vagy megcsiklandozná az odáig érő, a takaró alól kilógó mezítelen lábfejemet. Talán értette, mire gondolok, mert előre nyúlt, de a kezéből az a rész, melyet felém nyújtott, nem látszott hozzám közeledni, hanem mintha eltűnt volna a semmiben. Aztán magához húzta a karját, s látszott, hogy nem hiányzik belőle semmi.

Vladimir Azsazsa (Szovjetunió) szerint nem lehet határozottan állítani, hogy a földönkívüliek távoli égitestekről érkeznek, hiszen minden megfigyelés a Földön vagy Föld körül történik. Azsazsa két évig kutatta a Ber- muda-szigetek környékét, mely szerinte fészke az idegen civilizációnak.

A hipotézis, hogy az óceánban élnek, még nincs bizonyítva. Van egy másik feltételezés is. Valahol a Himalájában van ez a civilizáció, és ott élnek azok a tanítók is, akik képesek voltak megérteni az idegenek tanítását. Oda még rajtuk kívül ember nem tette be a lábát.

De más elméletek is vannak. Az egyik lényege, hogy a mi háromdimenziós terünket körülveszi egy négy- vagy többdimenziós tér. A fejlettebb civilizációk számára e különböző terek közti utazás rutinfeladat, akkor látogatnak meg minket, amikor csak akarnak. Ennél is érdekesebb az a változat, mely szerint e különböző terek egymás mellett léteznek, állandó mozgásban vannak, így egymásba is hatolhatnak. Amikor ez bekövetkezik, akkor válnak számunkra láthatóvá az idegenek és „űreszközeik”.

Huba Csaba (Budapest Ufó Egyesület) jelszava: „Nem elég csak az ufójelenségeket vizsgálni — már amennyire ez sikerül —, hanem ki kell válogatni azokat az új elméleteket, amelyek elemei lehetnek egy valóban új, korszakalkotó világképnek, és amelynek megismerése az emberiség ügye.” Elméletében tudatosítja velünk, hogy világképünk túlságosan anyagcentrikus, és merészen állítja, itt az ideje annak, hogy „kettéválasszuk az anyagot a szellemtől.” Ezek szerint az Univerzum anyagi és szellemi építőkövekből áll. Ebben a rendszerben az ember nem más, mint az anyag és a szellem egyfaj - ta „kikristályosodása.” Ebben a világegyetemben a civilizációk még számunkra rejtélyes szellemi kapcsolatban állnak egymással. Ez a gondolat ma még utópisztikusnak tűnik, de példaként

érzékeltessük ezt az ismeretlen folyamatot egy, a Harward Egyetemen végzett kísérlet segítségével. A kísérletek célja az volt, hogy a patkányok milyen gyorsan tanulják meg a labirintusból kivezető utat megtalálni. Az egész vizsgálat érdekessége számunkra ott van, hogy amikor a vizsgálatokat új patkányokkal Edinburgban folytatták, akkor az állatok már azon ismereti szintről indultak, amelyre a har- wardi patkányok már eljutottak. A patkányok között semmiféle genetikus kapcsolat nem állt fenn! Ezek szerint a Kozmoszban is létezik egy — a patkányokéhoz hasonlatos — szellemi információcsere, aminek segítségével a távoli civilizációk mintegy szellemi „távkapcsolatban” lehetnek egymással. De ahhoz, hogy a Kozmosz e szellemi hullámhosszára ráhangolódjunk — Huba Csabát idézve —, minőségi ugrást kell végeznünk. Ebben az ugrásban csak az arra kiválasztottak vehetnek részt. Napjaink technikai berendezéseinek működését sem érti az emberek nagy része. Nem hiszem, hogy ha az ufonauták jóvoltából megkapnánk az ufók működési módját, bármit is tudnánk vele kezdeni. El kell fogadnunk őket, mint értelmileg fejlettebb lényeket, és követnünk kell parancsaikat. Ez az egyetlen út a minőségi fel- emelkedéshez..., bizonyítván azt, hogy megértjük és érzékeljük a jövő galaktikus társadalmát és csatlakozni szeretnénk hozzá.

Az elméletek sokszínűek, de mindegyikük elfogadja a fejlettebb civilizációk létezését. Egy háromoldalas — adatközpontunkhoz érkezett — névtelen levél arról győzköd bennünket, hogy ufók, vagyis földönkívüli lények és szerkezetek nincsenek. És hogy az ufó-ügy csak egy félrevezetési manőver, s mindez arra jó, hogy „bolondokat csináljanak a szakemberekből”. Ezek szerint ufók nincsenek, de van egy hatásos titkos találmány, a „röntgenlézer”. Hogy valójában ez micsoda, arról szóljanak az ismeretlen levélíró sorai.

„Ez a sugár láthatatlan. De lehet láthatóvá tenni, ahogy az UFO mutatja. A repülőgépet magához vonzza, és porrá égeti. Ez nem égi jelenség, és nem a földönkívüliek találmánya, mert azok nincsenek, csak el akaiják hitetni az emberekkel, hogy e találmányra soha ne derülhessen fény. De ezt a röntgenlézert kicsiben is elkészítették. Van olyan, ami zsebben hordható. Olyan, mint egy kisebb zseblámpa. Szagokat lehet vele kilőni, ecetet, kölnit, vagy bármiféle gyógyszeranyagot, így bármilyen betegséget létre lehet hozni az emberi szervezetben, s a páciens nem jön rá, hogy mitől lett beteg. Az így kezelt embereket kívülről csak úgy lehet felismerni, hogy feláll a szemöldöke, vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő. Ha már félig letört, ez már azt jelenti, hogy évek óta lézerkezelt. De nem tud róla semmit... Figyeljék csak meg az embereket az utcán, s mennyi ilyennel fognak találkozni. De ki tud erről a találmányról, és ki hiszi el, hogy ilyen létezik?”

Való igaz. Ki is hiszi el? Ez a többoldalas, „Önök keresik az UFO-k titkát” című névtelen „írásmű” mintegy három oldalon bizonygatja a valószerűtlen dolgok mesébeillő sorozatát. S lassan elcsodálkozunk azon, hogy a sokszor hihetetlenül vad ufósztroik már-már — a fentiekhez képest — egészen szolidnak és ártatlannak tűnnek.

V Tana Judit

Jón Lomberg festménye: A DNS „behálózza” a bolygókat és az Univerzumot

Harang alakú UFO — C. Ctevens (USA) felvétele

Richard King csillagász szerint az USA-ban naponta legalább két ilyen látványt jeleznek, havonta hatvanat, évente 720-at