Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-13 / 137. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. június 13., csütörtök Nőttek az árak, mind több a munkanélküli Megyénk főbb jellemzői az első negyedévben A rendelkezésre álló statisztikai adatok az előző évet jellemző főbb tendenciákat alapvetően nem módosították. 1991.1. negyedévében folytatódott a termelői és a fogyasztói arak emelkedése, és folyamatosan nő a munkanélküli-segélyben, illetve —járadékban részesülők száma. Az életszínvonal — amelyet több mérhető és nem mérhető tényező határoz meg — egyre inkább a lakosság érdeklődésének középpontjába kerül. Az életkörülmények egyik fontof meghatározója a jövedelem, amelyhez szorosan kapcsolódik a munkalehetőség, ezenkívül befolyásolja azt még többek között a lakosság vagyoni és lakáshelyzete, a termékek és a szolgáltatások árváltozásának mértéke, a család összetétele, a családtagok egészségi állapota. A gazdasági folyamatokat az idén is élénk áremelkedés kísérte. Országosan a fogyasztói árszínvonal 1990.1. negyedéveben átlagosan 16,2 százalékkal nőtt az 1990. december havihoz képest Ezen belül az előző hónaphoz viszonyítva januárban 7,5, februárban 4,4, márciusban 3,5 százalékkal. Az áruk és szolgáltatások közül többek között az alábbiak fogyasztói ára nőtt jelentősen: kenyér, liszt, rizs, személygépkocsi, vízdíj, távolsági utazás, postai szolgáltatások. A hús, a húskészítmények és a baromfi ára ugyanakkor csökkent. A létminimum országos, egy főre jutó átlaga 1990. februárban 6450 forint volt. Az összeg a háztartás összetétele és a lakóhely jellege szerint eltérő. Például két aktív korú felnőtt 1 gyermekkel: a városokban 21.483, a községekben 19.750 forint, 2 aktív korú felnőtt 3 gyermekkel: 29.621, illetve 27.725 forint. A megye általunk megfigyelt munkahelyein foglalkoztatottak száma 14,1 százalékkal fogyott, jobban, mint az előző év első negyedévében. A foglalkoztatottság minden nemzetgazdasági ágban csökkent, legjobban az építőiparban, legkevésbé az iparban. A Heves Megyei Munkaügyi Központ adatai szerint megyénkben a hat városi munkaügyi kirendeltség 1990. március végén 5554 munkaviszonyban nem álló állást keresőt tartott nyilván (ez az országosnak 4,4 százaléka), ez több mint kétszerese az egy évvel korábbinak. Márciusban a munkanélküliség rátája (a regisztrált munkanélküliek az aktív keresők százalékában) megyénkben 3,9 százalék, országosan 3,0 százalék volt. A betöltetlen álláshelyek száma március végén 643 volt, 40 százaléka az egy évvel korábbinak. A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére és átlagkeresete közel azonosan, mintegy 2 / százalékkal emelkedett az 1990.1. negyedévhez képest. A lakosság központi forrásból származó folyo pénzbevétele — az MNB és a Postaigazgatósag adatai szerint — 36 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Munka- (tagsági) viszonyból származott a lakossági pénzbevételek 51 százaléka. A munkajövedelmek 81 százaléka adóköteles, összege mintegy 21 százalékkal, a személyi jövedelemadó alá nem eső bevételeké több mint háromszorosára nőtt. Ez utóbbi oka feltehetően, hogy a gazdálkodó szervezetek az előbbieknél fokozottabban éltek az adómentesen kifizethető természetbeni jövedelmekkel, költségtérítéssel. Az összes pénzbevétel 9,2 százalékához (az előző év azonos időszakában 8,7 százalékához)kis- és magánvállalkozás útján jutott a lakosság. A lakosság takarékbetét-allománya — az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Heves Megyei Igazgatósága és a takarékszövetkezetek adatai alapján — az első negyedév végén 11,1 milliárd forint volt, az előző év véginél közel 200 millió forinttal kevesebb. A lakosság hitelállománya március végén 4,5 milliárd forint volt, 56 millió forinttal több, mint 1990. december 31-én., A kiskereskedelem eladási forgalmának értéke — véletlenszerűen kiválasztott, a magánkereskedőkre is kiteijedő minta alapján számolva — 7,2 milliárd forint volt, fogyasztói folyó áron 0,8 százalékkal több, összehasonlítható áron 26,4 százalékkal kevesebb, mint 1990. I. negyedévében. Ezen belül a bolti kiskereskedelem eladása mintegy 25, a vendéglátásé közel 36 százalékkal csökkent. Az ipari termelés csökkenése tovább folytatódott. A megfigyelt, 50 főnél többet foglalkoztató gazdálkodók az 1990. első negyedévben termelt mennyiségnek mindössze 75 százalékát állították elő. A teljesítmény — az élelmiszeripar kivételével — minden ágazatban csökkent, legjobban a bányászatban, de az átlagot meghaladó mértékben meg a villamosenergia-, az építőanyag-, a könnyű- és az egyéb iparban. A megyei székhelyű ipari gazdasági szervezetek értékesítési árbevétele közel 9 milliard forint volt, összehasonlítható áron mintegy 26 százalékkal kevesebb, mint 1990.1. negyedevében. Az összes értékesítés 90 százalékát jelentő belföldi átadás volumene 25, az exportcélú 31 százalékkal csökkent. Az 50 főnél többet foglalkoztató megyei székhelyű kivitelező építőipari szervezetek 1991. évre az előző évi teljesítésnél 19 százalékkal nagyobb értékű saját építési-szerelési tevékenységet terveztek. Év vegéig 327, az előző évinél 159-cel kevesebb lakás átadásával számolnak. A kivitelezők az első negyedévben 60 lakást adtak át a megrendelőknek, 49-cel többet, mint az előző év azonos időszakában. A március végén kivitelezés alatt álló lakások száma 343, az egy évvel korábbinál 316-tal kevesebb. A kedvezőtlen (hűvös, csapadékos) időjárás hatására a növényekfejlődése a szokásosnál lassúbb, ezért az időszerű mezőgazdasági munkákkal a nagyüzemi gazdaságok elmaradtak az egy évvel korábbitól. Az FM Hm-i Földművelésügyi Hivatal adatai szerint a mezőgazdasági nagyüzemek erre az évre több mint 79.900 hektáron terveztek tavaszi vetést, amelynek felén (tavaly ilyenkor kétharmadán) befejezték a munkát. A tavaszi árpát elvetették, a melegebb talajhőmérsékletet igénylő kukorica vetését a tervezett terület mindössze 12 százalékán (tavaly ilyenkor közel 29 százalékán) végezték el. Az 59.000 hektáron — az előző évben betakarí- tottnál mintegy 3 százalékkal kisebb területen — elvetett őszi kalászos gabona állapota kedvezőbb, mint egy évvel korábban. Az altalános mezőgazdasági összeírás előzetes adatai alapján megyénk szarvasmarha-állománya 39.100, ezen belül tehénállománya közel 15.500 darab, az egy évvel korábbinál 1,1, illetve 1,6 százalékkal kevesebb. A nagyüzemek teljes állománya csökkent, a teheneké kisebb mértékben. A kistermelők szarvasmarhából 21, ezen belül tehénből 8 százalékkal tartottak többet, mint tavaly ilyenkor. A március végi sertésállomány közel 186.600 darab volt, a csökkenés mértéke 1,3 százalék. Számuk a nagyüzemekben 3 százalékkal nőtt, a kistermelőknél 5 százalékai csökkent. Az anyakocák száma 11 százalékkal esett vissza a kistermelőknél. Jacsó Mária KSH Heves Megyei Igazgatósága HANG-KÉP A nagy munkát befejezték Palócok I-IV. Hol tart a rendszerváltozás? Erre a kérdésre csipetnyi honunkban mindenki pártállásától, múltjától, indulataitól befolyásolva válaszol, azaz szubjektivitása aligha kérdőjelezhető meg. Ha valaki tárgyilagos véleményre kíváncsi, akkor faggassa a külhonban élőket, akik higgadtan mérlegelik, hogy honnan meddig jutottunk. Zeley László szerkesztő-riporter ezért választotta interjúalanyául dr. Radványi Miklóst, az amerikai Kongresszus volt tanácsadóját. A figyelemre méltó programot június 5-én, szerdán délután hallhattuk „Szimbólumokból nem lehet megélni...” címmel. Már a történelmi visszapillantás tetszett. Ebből ugyanis kiviláglott, hogy a Szovjetunió már 1988-ban tudatta a kelet-európai pártfőnökökkel, illetve szőkébb vezérkarukkal, hogy erről a térségről le akar mondani. Az érintettek tehát megkezdhették a természetesen önző felkészülést. Nyilvánvaló, hogy nem gondoltak alapvető fordulatra, vagyis a Grósz-, illetve a Németh-kor- mány megkísérelte a hatalomátmentés nagyon is átlátszó színjátékát. Odaát a tengerentúlon azonban ragaszkodtak — legalább államtitkári szinttel bezárólag — az új arcok feltűnéséhez. Következhetett az a nevezetes kerekasztal, amikor is a felfelé törő oldaltól elzárták a leglényegesebb információkat, megnehezítve a döntést, az állásfoglalást Aztán a választók — s ez érthető — az Újra voksoltak. Ez akkor is igaz, ha mostanság fásultak és kiábrándultak, mivel tehetetlenül szemlélhetik a gazdasági frontra szorult volt politikai elit pénzügyi manővereit, azoknak az értékeknek az elherdálását, amelyért a valaha is kisemmizett munkástömegek megdolgoztak. Nyilvánvaló — s ezt a vendég hangsúlyozta —, a meghatározó jellegű folyamatok korántsem zajlottak le. Messze még az oázis. A fontos problémák helyett személyeskedő, durva csatározások színtere az ország, s közben százezrek, milliók vergődnek az ál- lástalanság, az erősödő infláció miatt Kiút csak akkor létezik, ha felszámoljuk a tengernyi szólamot, a harsány vitaözönt, a zűrzavart, s némi toleranciával felvértezve alapozzuk meg azt a jövőt, amelyet annyira sóvárogtunk. Igen kifejező a bibliai példa: Mózes és népe 40 évig bolyongott szinte zsebkendónyi területen, amikor Egyiptomból szabadult. A magyarázat kézenfekvő: a hajdani rabszolgákkal nem lehetett szabad államot teremteni. Tőlünk is függ, hogy a holnapokért ne fizessünk ennyi idővel Árnyalt világlátás Rég nem izgat már bennünket a korszakalkotónak beharangozott műsorreform. Ez nem véletlen, hiszen a gyakorlati tapasztalatok enyhén szólva lesújtóak. Bugyuta vetélkedőcskék váltják az olyan primitív ajánlatokat, mint a már-már elviselhetetlen Első szerelem. Ne is foglalkozzunk velük! Említsük inkább a hét sajátos remekét, a Hasist, ezt a szuperizgalmas, ám mégis gondolatgazdag francia-olasz bűnügyi produkciót. Michel Lambesco regénye gondoskodott az érdekfeszítő cselekményről. Pierre Granier- Deferre rendező sztárfőszereplőt szerzett: a zseniális Jean Gabint. Ennyi kétségkívül elég a sikerhez. Ez a mű azonban a lélek mélységeit is kutatta, nem ria- dozva a szokatlan, ám mégis hiteles megközelítéstől sem. A határozott karakterű, önérzetes normandiai gazda fütyül a törvény kötelmeire, s nem tart a maffiózóktól sem. Elhatározza: maga teremt rendet, tévedhetetlen erkölcsi érzéke szerint. Megbirkózik a lehetetlennel. Diadalmaskodik. Nekünk pedig osztályrészünk lesz a vegytiszta katarzis, a hiánytalan megtisztulás. Az, ami napjainkban nélkülözhetetlen ahhoz, hogy átvészeljük az átmenet gyötrődéseit, s olyan etikai Ariadne-fonalra leljünk, amely megkönnyíti számunkra az eligazodást. íme a magaslat. Tessék megközelíteni. Vagy legalább megpróbálni! Pécsi István Májusban a Néprajzi Múzeumban megrendezett tudományos konferenciával zárták le a szerteágazó, a helyi néprajzi témák valamennyi fontos ágát felölelő palóckutatást, amely 1967- ben indult, és huszonöt éven át sarkallta újabb és újabb erőfeszítésekre a szakértők, tudósok szervezett csoportját. A négy kötetben összefoglalt eredmény harminchárom szerző harminchét tanulmánya. Az első kötetben a kutatástörténet, a Palócföld és népe, történelme, népnyelve, embertana, a másodikban újkori történelme és népi társadalma, a harmadikban a termelés és javak felhasználása (földművelés, állattartás, erdő- használat, szállítás-közlekedés, táplálkozás, viselet, lakóház, gazdasági épületek, bútor), a negyedikben a legszínesebb és a mai olvasónak a legvonzóbb anyag: a rítus és a folklór kapott helyet. A születés, lakodalom, temetés, az élet nagy pillanatainak „szertartása”, jeles napok, dra- matikus népszokások, gyermek- játékok, néphit, népdal, néptánc gazdag témaköre óhatatlanul idézte az utóbbi évtizedben megrendezett palóc napok emlékeit. A négy kötet 2760 oldal, a szövegközi illusztrációk száma 672. A helyszíni kutatások fedezetét a Művelődési Minisztérium, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye tanácsai, múzeumi szervezetei állták. A nyomdai költségekbe még besegített az MTA Soros-alapítvány és a Magyar Hitelbank. Az 1967-ben elkezdett kutatás szervezésével, irányításával az egri múzeum akkori igazgatóját, Bakó Ferencet bízták meg, aki hét tanulmányával és a szerkesztés felelősségteljes munkájával járult hozzá a vállalkozás betetőzéséhez. Az ő nyugdíjazása után a kiadás gondjai a múzeum új igazgatóját, Bodó Sándort, majd Peteresük Tivadart terhelték. A négy köteten túl a program legfontosabb eredményeként lehet értékelni az egri múzeumban elhelyezett néprajzi, történeti adattárat, benne hétszáz kitöltött kérdőívet, hétszáz kéziratot, hatvanezer lap terjedelemben, fényképeket, - rajzokat, felméréseket, a palóc néprajzi csoport földrajzi elhelyezkedésének, határainak kijelölését. Azt a megállapítást, mely szerint sem a népi kultúrában, sem a tájszólásban nincs egységes palóc csoport, de van egy központi táj és körülötte palócos övezet. A vizsgált falvak népességének folyamatossága erősen valószínűsíthető a X. századtól a szlovák nép szomszédságában, vele a pa- lócság kulturális és demográfiai kölcsönhatásban, csak kisebb tájakon mutatható ki palóc identitás. De hát kik is a palócok? Az értelmező szótás szerint „a magyar nyelvterület északi részén élő, jellegzetes nyelvjárású népcsoport.” Jemey János 1855-ben így határozza meg őket: „A palócz nemzet a hun-seytha népcsaládnak lévén egyik felekezete, saját nyelvén magát kun néven nevezné, melyen, és Comanus, Cuma- nus meg Hunnus néven említte- tik a magyar krónikában a byzanti történetíróknál, míg az orosz és lengyel történetekben Palócz néven fordul elő.” A monográfia hosszan foglalkozik e kérdéssel, a palócz néveredettel. A poloveczből származó palóc nevezet eljuttat minket Borogyin operájáig, az Igor hercegig, ahol a második felvonásban — 1185- ben játszódik — megismeijük Koncsakot, a poloveciek kánját, Ovlur tatár harcost és a többieket, akiket nemes gondolkodású ellenfeleknek ismernek Igor és társai. Ám az évszázadok — itt, Felföldünkön — ehhez a névhez már a haramiaféle tartalmat is ragasztották, innen eredeztethető bizonyára, hogy ezt a nevet nem szívesen örökítették meg írásosan. A palóc név egészen az utóbbi századokig erkölcsi terhet, gúnyt is jelentett, s bizony még Mikszáthnak is igencsak dicsérnie kellett őket, jó palócoknak nevezni, hogy az árnyék oszolhassék felőlük. Ma népviseletük, hímzési mintáik nagyszerű értékéi népi művészetünknek. Építési módozatukkal megőrizték a hegységi világ zárt rendszerében célszerű formáikat, szokásaikban azt a tüzes fantáziát, amit használt színeikben is idéznek. A székelyek leírása után most előttünk áll a palócok kialakított, kirajzolt tudományos képe, azokkal a kérdőjelekkel együtt, amiket az ilyen munka saját természetében hord. A poloveczi tatár kán és serege már rég a múltban tanyázik, de ez a több százezerre tehető palócság itt van, mondja a nyitott és a zárt a-t, olyan utánozhatatlan bájjal, amit csak az első pillanatban mosolyog meg az ember. Á négy kötet, az alapmű elindítója, a gyűjtő- és tudományos feldolgozó munkálatok megszervezője, irányítója az akkor az egri múzeum élén álló Bakó Ferenc. Kitartásának, neves tudóstársai lendületének, a névtelen közreműködőknek, az adatgyűjtőknek, az egyes települések lelkes helytörténészeinek is köszönhető, hogy ez a negyedszázadig tartó, végül is kiérlelt vállalkozás sikerekhez vezetett. Most a három megye, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén palócain és magyarjain van a sor, hogy birtokba vegyék, olvassák ezt a tanulmánysort. E rövid írásunk is buzdítást szeretne adni azoknak, akik a múltra, népi gyökereikre nemes érzésekkel gondolnak. Enélkül nincs haza- szeretet, értelmes nemzeti öntudat és optimista jövővárás. (farkas) J \ Egri Csillagok Mgtsz. Vezetősége Egerben a Váci és Hevessy utcák folytatásában (Hajdúhegy) 560-990 m2-es közmű nélküli házhelyeket értékesít 550,- Ft/m2 alapáron. A közművek kiépítése társulás formájában vevők kötelezettsége. A vételi igényt írásban kell bejelenteni az igazgatási és jogügyi osztályvezetőnél Eger, Hadnagy u. 6. sz. címre 1991. június 20-ig^ A házhelyek licitértékesítésére 50.000 Ft bánatpénz előzetes befizetése mellett 1991. június 26-án kerül sor, fenti cím alatti tanácskozó teremben.
