Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

HÍRLAP, 1991. június 1., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Kedves Olvasó! lelő ételeket ajánlani, s aki netán eltette a recepte­Heti étrendajánlatunkból ezután az ételajánló két, most ismét az elejéről kezdheti a főzést. Ter- táblázat elmarad, mert pontosan egy éven át ad- mészetesen recepteket ezután is közlünk, sőt a tunk ilyen módon tippeket az érdeklődő olvasók- magyaros ételeken kívül igyekszünk más országok nak. Igyekeztünk mindig az évszakoknak megfe- üléses ételeit is figyelmükbe ajánlani. Olasz zöldségleves (Minestra) Hozzávalók: 30 dkg boíjú- vagy sertéscsont, 20 dkg sárgaré­pa, 15 dkg petrezselyemgyökér, 12 dkg kelkáposzta, 10 dkg bur­gonya, 10 dkg karalábé, 10 dkg zeller, 4 dkg zsír, 2 dkg só, 3 dkg paradicsompüré, fél csomag pet­rezselyemzöldje, 5 dkg spagetti, 5 dkg reszelt sajt, 5 dkg füstölt szalonna. A csontot 5 dkg sárgarépával, 5 dkg petrezselyemgyökérrel 1,5 liter sós vízben 2 órán át főzzük. A megtisztított zöldséget, kelká­posztát, burgonyát, zellert, kara­lábét, metéltre vágjuk, és zsírban pároljuk. A füstölt szalonnát kockára vágva lepirítjuk a para­dicsompürével. A levest leszűr­jük, beletesszük a párolt zöldsé­get, a pirított szalonnát, spaget­tit, és 20 percig forraljuk. A re­szelt sajtot a tányérokba tálalt le­vesbe tesszük. Kelvirágleves Hozzávalók: 30 dkg boíjú- vagy sertéscsont, 10 dkg sárgaré­pa, 5 dkg petrezselyemgyökér, 2 dkg só, 50 dkg tisztított kelvirág, 4 dkg zsír, 6 dkg liszt, 1/2 cso­mag petrezselyemzöld, 1,5 dl tej­föl. ^ A csontot, zöldséget, 1.5 liter sós vízben két óra hosszat főz­zük. A leszűrt levesben a meg­mosott kelvirágot darabokra szedve puhára főzzük. Zsírból és lisztből világos rántást készítünk, hozzáadjuk a finomravágott pet­rezselyemzöldjét, és a levesbe keverve felforraljuk. Tálalás előtt belekeveijük a tejfölt. Sonka ropogós Hozzávalók: 50 dkg sonka, 2 dl tej, 4 dkg vaj, 4 dkg liszt, 2 db tojássárgája, 1/4 szerencsedió, 1 g törött bors, 15 dkg zsír. Bundá­záshoz: 2 db tojás, 15 dkg mor­zsa, 5 dkg liszt. A főtt sonkát finom metéltre vágjuk vagy apróra összevagdal­juk, 4 dkg vajból, 4 dkg lisztből világos rántást készítünk, felen­gedjük 2 dl forró tejjel, és jó sű­rűre főzzük. A sonkavagdalékot 2 tojás sárgájával együtt hozzá­adjuk, sóval, borssal, reszelt sze­recsendióval ízesítjük, a tűzhe­lyen összekeverjük, és hidegre tesszük. Ha kihűlt, tetszés szerin­ti formára: borda-, kerekalakűra vagy rudacskára formáljuk, liszt­be, tojásba, morzsába forgatjuk, és forró zsírban kisütjük. Tála­lásnál maderia mártást adunk külön hozzá. Paprikás ponty Hozzávalók: 2 kg ponty, 3 dkg só, 10 dkg hagyma, 10 dkg zsír, 1 dkg pirospaprika, 3 dl tejföl, 5 dkg liszt. A megtisztított pontyot felda­raboljuk és besózzuk. Az apróra vágott hagymát zsírban megpi­rítjuk, pirospaprikával, kevés vízzel feleresztjük és felforraljuk. Beleadjuk a pontydarabokat, le- takarjuk, és pároljuk. Ha a ponty megfőtt, hozzáöntjük a liszttel elkevert tejfölt, és még egyszer jól felforraljuk. Galuskát adunk hozzá. Csángó gulyás Hozzávalók: 80 dkg marhala­pocka, 10 dkg zsír, 15 dkg hagy­ma, 1,5 dkg paprika, 1 dkg fok­hagyma, 2 dkg só, 1 g kömény­mag, 50 dkg savanyú káposzta, 4 dl tejföl, 6 dkg rizs. A húst 4 dkg-os kockára vág­juk, és megmossuk. A karikára vágott hagymát zsírban áthevít­jük (nem pirítjuk), majd hozzá­adjuk a paprikát, fokhagymát és köménymagot, összekeverjük, és kevés vizet öntünk hozzá. Rö­vid forralás után beletesszük a húst, megsózzuk, és lefödve pá­roljuk. Ha párolás közben a leve elfőtt, kevés vizet öntünk hozzá. Kb. 11/4 órai párolás után hoz­záadjuk a kimosott káposztát (idényben 2 db cikkekre vágott zöldpaprikát is), és felöntjük any- nyi vízzel, hogy jól ellepje. így pároljuk, míg a hús és a káposzta puhulni kezd, majd hozzáadjuk a rizst, és ezzel pároljuk tovább. T álalás előtt hozzákeverj ük a tej - fölt, és mély tálban tálaljuk. Kapros töltött tök Hozzávalók: 50 dkg darált sertéshús, 1,25 kg spárgatök, 3 dkg vaj, 1 g törött bors, 1 1/2 db zsömle, 2 dl tej, 1 dkg só, 1/2 csomag zöldpetrezselyem, 1 db tojás, 1 liter tejfölös kapormár­tás, 1/2 dl ecet. A spárgatököt megtisztítjuk a héjától, 4-5 cm-es darabokra vágjuk, és belső, magvas részeit megtisztítjuk. A tökdarabokat ecetes, sós vízben néhány percig főzzük, majd szitára kiszedve hagyjuk kihűlni. A finomra da­rált húshoz hozzáadjuk a tejben áztatott, majd kinyomott zsem­lyét, a tojást, törött borsot, fi­nomra vágott zöldpetrezsely­met, megsózzuk, és jól összeke- veijük. Ezzel a töltelékkel meg­töltjük a kihűlt tökdarabokat, egy vajjal kikent lábasba egymás mellé rakjuk, ráöntünk 3 dl csontlevet vagy vizet, és a sütő­ben lefödve puhára pároljuk. Sű­rű tejfölös kapormártással leönt­jük a megpuhult tököt, és még néhány percig együtt forraljuk. Rizskörettel, mély tálban tálal­juk. Töltött karalábé Hozzávalók: 10 db karalábé, 50 dkg boíjú- vagy sertéshús, 1 1/2 darab zsemlye, 2 dl tejszín, 1 dl tej, 6 dkg liszt, 1 g törött bors, 1 dkg cukor, 10 dkg vaj, 1 db tojás, 1 csomag zöldpetrezselyem, 2 dkg só. A karalábékat lehámozzuk, a belsejét kivájjuk, gyengén sózott vízben félpuhára főzzük, és hi­deg vízzel lehűtjük. A boíjú- vagy sertéshúst finomra darál­juk, törött borssal ízesítjük, fele tejszínnel jól összegyúrjuk, és a karalábékat megtöltjük. A kara­lábéleveleket metéltre, kivájt belsejét pedig apróra vágjuk.Egy lábast vajjal kikenünk, a megtöl­tött karalábékat belerakjuk, rá­hintjük az összevágott karalábét, és a levelet megsózzuk, cukroz­zuk, felöntjük vízzel vagy leves­sel, és letakarva puhára pároljuk. Ha a karalábék megpuhultak, tálra helyezzük, és melegen tart­juk. A levét világos, vajas rántás­sal főzelékszerűen besűrítjük, jól felforralva tejszínnel megjavít­juk, a karalábéra öntjük, és for­rón tálaljuk. Mindennap bekopogunk Önhöz! Grúz népművészeti cikkek a világpiacon Nemzeti motívumokkal bera­kott kindzsálokat és kardokat adott fel nemrég a grúziai Szola- ni népművészeti és iparművésze­ti egyesülés a New-York-i Glo­bal Resource Incorporated cég címére. E vállalat kizárólagos jogot kapott a Szolani termékei­nek forgalmazására az amerikai piacon. Az amerikai partner vi­szont a grúz termékek választé­kának bővítéséhez és minőségük javításához szükséges anyagok és berendezések beszerzésében nyújt segítséget. A Szolani népművészei jelen­leg több mint 60 féle termékkel vannak piacon, köztük grúz díszí­tésű rézedények, gobelinek, gyönggyel kivarrt termékek, kü­lönféle fémdomborítások, kerá­mia edények, ékszerek, vászonból és háziszőttesből készült szőnye­gek, népviselethez tartozó kala­pok és sapkák, stb. vannak. Ami a megrendelőket illeti, megtalálha­tó köztük az amerikai Gayson Kurau és a Patrícia Montandon és Társa, az olaszországi La Rinaci- ent, a Szaidisz-szai-Muhamed és a francia Prentan cég, de emellett a Szolani Bécsben is nyitott egy szaküzletet. A kuvaiti tűz miatt fázunk? Tizenkét hete tombol minden idők legnagyobb tüze: olaj mezők százai égnek Kuvaitban. Naponta 500 ezer — egymillió tonna fekete aranyat falnak fel a lángok, és több ezer tonna korom kerül a leve­gőbe. Eközben egész Európában barátságtalan az időjárás, sőt a Zugspitzán, Németország legmaga­sabb hegycsúcsán olyan kormot találtak, amely bi­zonyíthatóan az égő olajmezőkről származik. Ösz- szefüggés lenne az európai hideg és a kuvaiti tűz kö­zött? Németországban panaszkodnak a spárgaterme­lők, hogy a fóliasátrak hőmérséklete még a déli órákban is csak 11 fokos, négy fokkal kevesebb, mint kellene. A Havel-folyó vize május 10-én nyolc fokkal volt kevesebb — 11 fokos —, mint egy évvel korábban. A Földközi-tenger nyugati részén is két fokkal hidegebb a víz a sokéves átlagnál, májusban azon a tájon a szél is szokatlanul erős volt. Szaúd- Arábia tengerpartján, 250 km-re a tüzektől, április­ban 10 fokkal kevesebbet mértek, mint az előző években. Tuniszban május 8-án olyan hűvös volt a reggel, mint az elmúlt harminc évben még soha. Bangladesben az évszázad leghatalmasabb tájfunja tombolt, a Pireneusokban szokatlanul sok hó hul­lott, és Németországban is jóval több volt az eső tíz átlagosnál. Van-e erre magyarázat? Egyelőre nincs, sőt a vé­lemények ellentmondóak. A hamburgi egyetemen megpróbálták egy úgynevezett klímamodell segít­ségével megállapítani, hogy a tűz és a korom milyen módon befolyásolhatja az éghajlatot. Az ered­mény: globálisan nem változtathatja meg, csak re­gionális, helyi hatások képzelhetők el. Wolfgang Terpitz éghaj latkutató szerint viszont nem hidegebbnek, hanem melegebbnek kellene lennie. „Fekete felületen ugyanis a nap besugárzá­sának intenzitása megsokszorozódik, a Földhöz közeli légtömegek felmelegednek, ettől az atmosz­féra hosszú időre labilissá válhat.” A majd ötszáz olajtűz pedig közben tovább lo­bog. (Ferenczy-E UROPRESS) „Új fogas kérdések” Felhívom szíves figyelmüket, hogy a pályázat a végéhez köze­ledik, hamarosan sor kerül az ér­tékelésre. Ezért, akik még pá­lyázni óhajtanak a feltett négy kérdésre válaszolva, azok lehe­tőleg mielőbb tegyék a postára leveleiket! Ugye, említettem már, hogy a csupán két-három kérdésre válaszolók pályázatait nincs módomban érdemben el­bírálni. Ezúttal névszerint köz­löm majd a nyertest, illetve a ju- talmazottakat. „Kit válasszak?” Leveléből, mintha visszakö­szönne a múlt! A története ugye az, hogy ahhoz menjen e féijhez, akit szeret, vagy ahhoz, akit a szülei akarnak? Nos, azért nem ilyen egyszerű az ügy, bár a tét mindenképpen a szerelmi házas­ság. Leveléből úgy tűnik, hogy vacillál, és a gazdag legény felé sandít, noha amazt, a „csórót” szereti. Hogy mi a véleményem? Az, hogy nincs szó afféle „halá­los”, kútbaugró szerelemről, ha „eszével” a szülei pártjára állva a pénzes kérőhöz is vonzódik. A mentségeket, amelyekről ír, és amelyeket nekem akar megma­gyarázni, tulajdonképpen értem, de — ha amazt igazan, szívből szereti — megérteni nem tudom. Az a bizonyos „nagy” szerelem nem ismer anyagi megfontolást, vacillálást! Tudom, jól mondják a szülei, hogy a jómód alapja a családi békének, kiegyensúlyo­zott nyugodt életnek, ugyanak­kor a szegénység, az örökös pénztelenség megöli előtt-utóbb a szerelmet is. És utána mi jön? Az elválás! Akkor hát megérte a csóróba kapaszkodni? Nem mondom, ez is egyfajta gondol­kodás, de — ha jól értem a sorait — Maga tőlem nem ezt kérdezi. Váljon! Megpróbálom máskép­pen fordítani a szót: az igazi sze­relmet, ne hasonlítsa össze a gaz­dagsággal, a vagyonilag gondta­lan jövővel, apénzzel. Azalmáta körtével nem lehet összevetni, és úgy kérdezni: mi jobb a körte, vagy az alma? Végül is: ha iga­zán olyan nagyon szeretné azt a fiút, tollat sem fogott volna, hogy írjon, vagy ha azt írnám, hogy a „gazdaghoz” menjen féijhez, úgysem tenné. Ha meg mindegy, akkor válassza a tehetősebbet. A házasságba úgy belemenni, hogy úgyis elválunk, fölösleges. Ha­csak nem „muszáj”! „Kései virágzás” Nincs oka röstellkedni! Az, hogy egy ötvenes, egyedül élő független Hölgy partnert, férfi partnert keres, ugyan miért len­ne szégyellni való? Még akkor sem, ha nem óhajt férjhez menni senkihez, mivel megszokta már az egyedüllétet, amitől — az új kapcsolattal — mégis menekül. Igaza van! Más egy férfivel együtt lakni, élni, mint „időn­ként” beszélgetni, sétálni, kirán­dulni, időt tölteni. Ha elolvasta a korábbi Lelki Leveles Ládát, pont erről írtam, sőt tettem köz­zé felhívást. Egy kis bökkenő azért van! A címét előttem is el­titkolta, pedig így segíteni nem tudok, amennyiben csupán a vé­leményemre volt kíváncsi, akkor ennyi! „Haragszom” A harag rossz tanácsadó! A múltkor levélben már megírtam Önnek, hogy folytonos ellen­szenvvel, durcáskodással, harag­gal, semmire sem lehet menni. Ugyan, próbálja meg a sündisz­nót simogatni! Fogadja már meg a tanácsomat, és kísérelje meg szépen, kedvesen a közeledést, és ne csattanjon fel az első pilla­natban, elvégre Ön vissza akaija szerezni a volt, de még most is szeretett feleségét. Azt is írtam, mondtam már, hogy az asszony elhervad, ha nem szeretik! Fáty­lat a múltra, előre nézzenek és ne visszafelé! Ne is haragudjon, de a felesége diplomatikusabbnak, hogy is mondjam; tárgyalóképe­sebbnek tűnik. Ugyanis tőle is kaptam levelet. Azt, hogy mit írt, az ugyebár levéltitok, bár annyit elárulhatok, hogy csakis akkor hajlandó megfontolásra venni az Ön ajánlatát, ha gyökeresen megváltozik. Azt úja: nem búj­hat ki a bőréből! Senki nem kí­vánja, hogy selyemhernyóvá vál­tozzon, de azt igen, hogy higgad­tan, intelligens ember módjára beszéljen, újon, tárgyaljon, ki­váltképpen akkor, ha csatát akar nyerni. E témában többet nem kívánok sem levelet írni, sem üzenni, éppen ezért azt javaslom, hogy uralkodjon önmagán, vál­toztasson a vitatott dolgokon és így induljon az utolsó „roham­ra”. Vigyázzon, nehogy későn le­gyen! „Rita” Ezek szerint Te vagy a harma­dik kis kíváncsim, kettővel ugyanis már levelezek. Ha egy fi­úban csupán azt értékeled, hogy magas és kék szemű, az önmagá­ban kevés! De miért szereted? Ezt döntsd el, és majd írj mi­előbb... (Uránus)

Next

/
Thumbnails
Contents