Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-07 / 105. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. május 7., kedd A Nagyboldogasszony-templom rejtélye Nap mint nap — munkába menet — elsétálok az egri Nagy- boldogasszony- plébánia előtt. A templom neve valójában a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária. 1932-ig Egerben mind­össze egy plébánia működött, a többi templom a szerzetes ren­dek irányítása alatt volt. 1950- ben a kommunista rezsim felszá­molja a szerzetes rendeket. Ez­után minden templomhoz kiala­kul egy plébánia. S mivel már volt egy Kisboldogasszony névre hallgató, így lett a Nagyboldog­asszony elnevezés. Mindezeket az adatokat Va- luch István kanonok plébánostól tudom meg, akivel az Angolkis­asszonyok iskolájában találkoz­tam össze, és akinek miséin is jó párszor részt vettem. Meghívott, szeretné megmutatni az altemp­lomot. Megvallom, előre azért beleolvastam a Magyarország c. útikönyvbe, amely a következő­ket ír]a: „A volt ferencrendi templom helyén egykor török mecset állt. A szentély 1744- ben, a hajó 1755-ben, tornyai 20 évvel később épültek. A főhom­lokzat Nietshmann János egri építőmester munkája, a copf-stí­lusú díszkaput Adami János fa­ragta 1794-ben. Az egyik to­ronyban Rákóczy Kassan önte­tett, 1705-ből való harangja. A templom belsejében a Máriát áb­rázoló oltárkép Kronewetter Pál munkája, a mennyezeti freskók a XX. század harmincas éveiből valók (Ungvári László munkái). A templomhoz csatlakozó ba­rokk stílusú egykori kolostor 1714-46 között épült; különö­sen szép az 1747-ben épített díszes kapuzat.” Ennyi az úti­könyvben. Turistának, laikus­nak talán elég is. Engem azon­ban az első pillanattól megbűvölt a templom barokk hangulata, a műgonddal megformált mellék- oltárok bájos művészi külleme, de főleg a főoltár baldachinos megoldású, lenyűgöző térhatású szentélye. Lehet, azért is fogott meg már az első pillanatoktól, mert a minoriták ugyancsak a XVII. századi kézdivásárhelyi templomának mellékoltár-rend- szerére, s talán a hasonló mére­tekre is emlékeztet, meg a diá­kéveim Veni Sancte és Te Deu- maira. Ami most áll — meséli István bátyám —} arról tudni kellene, hogy a hódoltság (török) után három ferences jött Gyöngyös­ről, ők az első papok a sok-sok esztendő után. A mostani Bazili­ka helyén működtek, keresztel­tek, végezték lelkipásztori teen­dőiket egészen 1688. március 15-ig. 1688. márciusában Fe- nessy György új plébánost nevez ki a Szent Mínály-templomba, és a ferenceseknek adja a török templomot, a „moschea”-t. A ferencesek kitakarítják, használ­hatóvá teszik, felszentelik, és egészen 1750-igakkori formájá­ban használják. Ekkor körbeépí­tik az úi nagy templommal, a to­ronnyal kezdik, a szentéllyel folytatják, és csak azután bont­ják le a belsejébe szorult mecse­tet. A ma is meglévő templomot úgy építik, hogy a szentély alá knptát építenek, temetkezési célra. Miért ragaszkodtak ahhoz a szerzetesek, hogy a templom alá temetkezzenek? — kérdem. A templomba való, vagy a temp­lom udvarára való temetkezés — hangzik a felelet — a Jézushoz való közelség szükségességének a következménye. A templom­nak a belvárosban nincs udvara, ezért a templom alá építik a te­metkezési helyüket, knptát ala­kítanak ki. „Égyüttlét a földön Jézussal, akivel együtt akarnak lenni a feltámadásban is” — ez a magasztos gondolat határozza meg az egyházi építkezés jelle­gét. Nyitott maradt azonban a kér­dés: vajon török építmény-e a mecset, vagy már megvolt a hó­doltság előtt. A megválaszolás régészeti kutatásokat kíván. 1988-ban a jelenlegi plébános irányítása alatt felszedik a terrtp- lom padlóburkolatát. Tulajdon­képpeni cél az épületfelújítás. A munkálatok során felszínre ke­rült egy falkorona, amely egy gó­tikus szentély falait mutatta. A gótikus hajó helyett azonban más falak bukkantak elő. A falak a következő korszakról beszél­nek: hosszmenti szabálytalan téglalap, amihez egy többkaréjos rész csatlakozik, az ovális rész megszüntetésével gótikus rész épül, egy csamoktemplom, pár­huzamos falakkal. Az eredeti szándék szerint fel akarták mérni a falakat. A kuta­tás során kiderült, hogy a padló szintié alatt egy küszöo rejtőzik, amely újabb nyomokra engedett következtetni, és bemutatásra ígérkező terek feltárását tette le­hetővé. A falmaradványok pon­tos kronológiai meghatározás­hoz nem vezettek. A leletek — a cserépanyag gazdagsága, jól megállapítható roman faragott kövek, gótikus bordadarabok, reneszánsz kályhacsempék, igen gazdag török kerámia anyag — változatossága a templom léte­zésének igen hosszú korszakára utal. Története a XI. századtól napjainkig követhető. Feltételezhető, hogy a legelső templom, a Szent Demeter- templom a mai Nagyboldogasz- szony-templom elődje, amelyre középkori oklevelek alapján le­hetne következtetni. A jelenlegi templom fő ékes­sége a baldachinos szentély. A főoltár Közép-Európa egyik leg­nagyobb baldachinos oltára. Nagysága a monstrancia mérete­iből következtethető. Szilassy János lőcsei ötvösmester készíti. Ehhez szabják az oltárszekrényt (tabemákulum), ezért kell ilyen nagyméretűnek lennie a balda- chinnak. Van valami különleges lelet, ami nemcsak a történésznek, ha­nem a laikusnak is csemege le­het? — faggatózom. — Van — hangzik a valasz — egy török ke­nyérsütő kemence, amelyet az egri vár restaurátorainak sikerült teljes egészében helyreállítani­uk. Ez egy henger alakú, ember­magasságú, tetején kúposán ki­szélesedő edény. Úgy működött, hogy az egészet telerakták tüze­lővel. Köveken állt, hogy a tűz­nek megfelelő huzat meglegyen. A tűz leégése után a felforróso­dott, kiszélesedő cseréprészre teregették a lepényeket, majd le­fedtek, és kivárták, hogy megsül­jenek. Az altemplomot úgy képezték ki a helyreállítás után, hogy szé­les folyosói képzőművészeti ki­állításokra is alkalmasak legye­nek. A valamikori kripta igen szép keresztbordázott tér, kiállí­tási teremnek kiválóan alkalmas. A jövőben helytörténeti kiállí­tást terveznek az itt talált és őr­zött anyagokból. Dr. Szőcs Géza Egy festőművész tájélménye Mi van a köznap és a valóság mögött? Három év alatt most harmad- ízben találkoztam Körtvélyessy Magda képeivel, az Építők Mű­szaki Klubjában (Bp. Petőfi S. u. 5.). Akik látták két egri tárlatai, azoknak nem kell hosszasan em­lékezetébe idézni a virágokat, az élénkpirosakat, az élettel teli sár­gákat és azokat a tónusokat, amelyekkel olyan fenséges távla­tokat tud teremteni expresszív hatású alkotásául, tájképein. Az ember azt hinné, hogy az élete csúcsán-álló festő már nem változik, azt a biztos alapot nem hagyja el, ahol időtállóan megáll a labán tíz a festészet, amelyet készségeivel, a kor meg a társa­dalom natására válaszként meg­teremtett. És mégis! Valahány­szor szembekerültem ezzel a fes­tészettel, újra és újra meg kellett állapítanom, hogy ezek a színek nem halványodnak, fejlődnek, a tájak, amiket „kezelésbe vett”, nem fakulnak, átalakulnak. Mert hogy Körtvélyessy legszí­vesebben az eléje kerülő termé­szetet, a völjgyeket, a hegyeket, a nagyváros epületdzsungeleit ve­szi munka alá. Járhat ő Kanadá­ban, New Yorkban, Ciprus szi­getén, Indiában, Velencében, vagy a Dunakanyarban, a Bala­tonnál, netán egy könyvnapi sá­tor előtt bandukoljon a tömeg, a látvány lenyűgözi. Mert éppen arra, no, meg az alkotásra volt ráhangolva. Átfogalmazza ma­gának látott világát, magához té­ríti, kisajátítja, mássá teszi; azzal, ahogyan ráhelyezi az ő színská­láját arra, ami elébe került. Ka­nadában épp úgy pipacsvörösek a virágok, mint a hazai hegyek­ben, a Tadzs Mahal márványa is szenvedélyps tarkaságban für­dik. Mert o, a művésznő, a virá­f ok tobzódó színei nélkül nem épes átadni tájélményét a meg­örökítésnek. Csak így, tempera­mentumosán, tüzesen, ahogyan a látást, ezt a csodálatos belső kényszert, a benti élmény igaz­mondását örökölte. Ami a festett táj,'a festő közvetlen közelében történik színben, formában, har­móniában, az lobogás. Sőt, ha netán — ritkán, csaknem kivétel- szerűen — megformál egy csinos női arcot, aktot, ahol az egész arc, tíz egész test finom vonalak­ból és csaknem szigorúan egy színből áll össze, az arcnál, az akt lábánál élénk, nem hervadó virá­gok virítanak, olyan kontrasztot teremtve, amely nem engedi a szemlélőt sokáig szabadulni. Legutóbbi tárlatáról mutatok be mustrának két tájat, miután azok előtt beszélgettünk el festő barátainkkal. Arról az érdekes és szinte rejtett megoldásról, aho­f yan a félig felhős, de minden- éppen a szűrt fényt áteresztő eget közelíti ránk mindig is ez az alkotó asszony. A finoman kite-* rített fény-drapérián, mintha a középtájon ösztönösen, vagy az erős tudattalanban, az irracioná­lis mezőt érintve-kikeresve azt a lyukat, vagy áteresztő réteget, ahol meg kell akadnunk, be kell kukucskálnunk. Mintha ott len­Afrikai város ne valahol a végtelen előtere, előszobája, láthatósága. Úgy is mondhatnánk: Körtvélyessy Magda azért festi az eget és vele együtt a folyton mozgalmas és mozgósító tájképet, hogy ezt a foghatatlan távolságot megsej­tesse. Talán a kérdésre akar vála­szolni, kérdezetlenül is: mi van a köznap szürkesége és az igazi, becserkészhetetlen valóság kö­zött? Az ember ugyanis — be- vallva-tagadva — azt válj a a mű­vészettől, hogy emelje őt ki a szürke hétköznap mocskos Ö ai közül, vigye feljebb az b, a boldogabb valóságba, ami az ébrenlét és az álom közöt­ti térben esetleg ritkásan felfe­dezhető. Ha nagyon kutatjuk, szerencsésebb pillanatainkban utói is érhetjük azt sejtéseink ös­vényein. Ezért kell eza romlatlanul őszinte művészet az embereknek. (farkas) Vezekényi kaland A Szabadság tértől a Szerelem körútig Fényképező idegen komoly bajba kerülhet Hevesvezeké- nyen. A faluközpontba érve (le­lakatolt ivó, iszonyú telefonfül­ke, „szakadt” hirdetőtábla, kiha­jított ős-tűzoltószivattyú) azon­nal elragadja a hév; akad itt né­hány megrázó rémkép, faliújság­korszakos köztéri thriller — kat­tog a kegyetlen kamera. Ekkor — betévedve a Szabadság térre, ahonnan a Szerelem körút ered (vigyázat, kizárólag a nép ajkán elő elnevezés... micsoda egybe­esés: valaki egyszer együtt ál­modta a kettőt, bár nem biztos, hogy a negyvenötösre célzott) — ugrik az eredeti koncepció, mert itt már a gólyafészek is máskép­pen tapad a villanyoszlopon. Igaz, a belevaló szárnyasokat es­tig várhatnám, délben nem tar­tózkodnak odahaza (felvilágosí­tás a Szabadság tér 3-ból), nincs népi idill. Miyel nem kelepel senki, be­szélgetünk, és a vezekényi ta­vasban könnyen ígér az ember, írnám már meg — így a néni a.3. szám alól —, hogy a régi kerekes­kutat pucolják ki végre, mert a nyomósból (településfejlesztési vívmány, vezetekes, álartézi) nem rendes víz jön. De megje­lenjen ám, mert öreg embert csú­nya dolog becsapni. (Valóban nem szép, előttem már ugyanígy ígért valaki, ez nyilvánvaló.) Szavamat állva: íme, néhány fel­vétel a faluról, ahol — erről én igazán nem tehetek — más, ke­vésbé „romantikus” utca is van. Ja, és a kerekeskút is ott rossz... (gól) A jó pedagógus egyetemes érték Gyorsmérleg egy hatvani iskolában Amikor alkalmunk nyílt arra, hogy Zavarkóné Hargitai Kata­lin igazgatónővel beszélgessünk a Szabadság úti általános iskola munkájáról, az utóbbi években felmutatott mind több eredmény hátteréről, előbb gondját emlí­tette. A mai nehéz, átmeneti kor­szakban nagy próbatétel minden tanintézet, minden nevelő szem­pontjából az a követelmény, hogy állandóságot nyújtson, konstans erkölcsi értékeket köz­vetítsen a gyermekek felé, mi­közben maguk is az új utat kere­sik. És nem más ez, mint hogy a hagyományos, jól bevált mód­szereket ötvözik az új elképzelé­sekkel. Beszélgetésünk során bonta­kozott ki például a Bolla Györgyné munkaközösségi ve­zető irányításával folyó szakosí­tott matematikai oktatás, amit mindkét ötödik osztálytól felfelé csoportbontással honosítottak meg. Hasonló a helyzet az angol és német nyelv tanításánál is, mégpedig a negyedik osztálytól párhuzamos évfolyamokon. Ugyanakkor Takács Péterné új kezdeményezéseként megnövel­ték a Szabadság úton a termé­szettudományos tantárgyak óra­számát, továbbá igen hasznos­nak bizonyult a szülők, hozzátar­tozók és az intézmény kapcsola­tának erősítése szempontjából a tanévenként szervezett „nyűt nap” megtartása, ámely minden évfolyamot érint. Monorí Géza testnevelő tanár sokirányú áldozatvállalása me­gyeszerte közismert. Nevéhez fűződik az első hatvani diák- sportkör megszervezése, továb­bá az a lehetőség, amit a labdarú­gás, a fiú és leány kézilabdasport, az atlétika, a művészi torna, s az egészségmegőrzés szempontjá­ból oly fontos természetjárás meghonosítása terén elért. De ahogyan megjegyzi, a tömeg­sport mellett minden előfeltételt biztosít részére az igazgatóság a minőségi sportmunka tekinteté­ben is, így aztán nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a legkülönbö­zőbb szintű versenyeken 32 ku­pát, 110 oklevelet, a megyei diák olimpiákon 5 arany, 6 ezüst és 5 bronzérmet „gyűjtöttek be” nö­vendékei, focistái pedig úgy let­tek országos harmadikok, hogy maguk mögé utasították a Fradi, az Újpest és a Videoton által pat­ronált iskolai együtteseket. De nemcsak a sport terén jeles­kednek így a Szabadság utcai álta­lános iskola diákjai. Máté Jánosné ösztönzésére például a mostani, 1990-91-es tanévtől működik már diák önkormányzatuk, minden­ben a gyerekek igényeire támasz­kodva. Önálló, külön helyiségé­ben dolgozik a 7-8. osztályosok klubja, amelyet különböző ado­mányokból hoztak tető alá Filep Bertalan tanár úr ösztönzése nyo­mán. Cserháti István vette kézbe az iskolarádió, illetve a riporter szakkör munkájának kibontakoz­tatását, Besenyei Gyuláné energi­ája pedig a szaktárgyig, a próza­mondó- és KRESZ-versenyek idején termette meg gyümölcsét. Kordéné Sztankó Irén és Nli­man Györgyné ténykedésének köszönhetően ugyanakkor kü­lönböző fakultációk is „betör­tek” a Szabadság úti általános is­kolába, ilyen formán a diákok foglalkozhatnak kedvük szerint háztartási ismeretek megszerzé­sével, számítástechnikával, vagy éppen a magasabb matematiká­val és a műszaki rajz alapjainak elsajátításával. De talán legszéle­sebb körben, messzire túl Hat­van határain is dr. Molnár Lajos- né honismereti osztályának munkája révén vált ismertté ez az iskola, magyarságunk tárgyi és szellemi kultúrájának ápolása, gyűjtő munkája révén. S többek között azt a színpompás műsort is ezen osztály javára írhatjuk, amelyet elsőként Hatvanban a Nemzetközi Tőkés László Moz­galom támogatására rendeztek, a gyerekek által összegyűjtött több száz könyv pedig eljuthatott múlt év nyarán Erdély magyar­lakta kis településeire, illetve a burgenlandi Alsóőr magyar könyvtárába. A fentiekben mérlegre tett eredmények kapcsán úgy véljük, az igazgatónő szavaival egyetért­ve, hogy a politikai korszakvál­tás, amelyben élünk, hozhat mú­ló divatokat az oktatásban, az is­kolai életben, sőt, a pedagógus­ideál megrajzolásában is. A jó ta­nító és tanár azonban minden­képpen a gyerekekért áldozatot hozó, egyetemes érték...! (m. gy.) HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. 36/12-256 állásajánlatai: FINOMSZERELVÉNYGYÁR: Eger Kazánfűtőt keres felvételre középnyomású szeneska­zánhoz. Jelentkezni lehet a fenti címen. COOPSPED HEVES MEGYEI SZÖVETKEZETI SZÁLLÍTÁSI KÖZÖS VÁLLALAT: Eger, Vécsey-völgy u. 97 Számítógép-kezelésben és korszerű irodatechniká­ban jártas adminisztrátor-pénztárost keres a követke­feladatok ellátására: — telefaxkezelés (Canon-270) — telexkezelés — Nokia Jazzi telefonközpont-keze­lés — Olivetti programozható szövegszerkesztő, adat- tárolós írógépkezelés — a vállalat irattárának kezelé­se — iktatás, postázás előkészítése — ügyfélfogadás — pénztárkezelés Jelentkezni lehet a fenti címen. FIGYELEM! A németországi három hónapos idénymunka-válla­lásra a jelentkezés átmenetileg szünetel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents