Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-07 / 105. szám
HÍRLAP, 1991. magos 7., kedd GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Vendégségben A Chiliben Ez a vendéglő éppen annyira felemás, mint az elnevezése. A cégtáblán ugyanis ez áll:'Chili, százéves pincevendéglő. Ez pedig azért ellentmondásos, mert százéves pincevendéglőnek nem rossz a hely, de a chilihez sémmi köze, annyi bizonyos. Mexikói ízekre vágytunk, ezért mentünk oda. De a hangulatot már egyből agyonvágta, hogy a hangfalakból Kom ár László üvöltözött, s hogy az étlapon egyetlen mexikói étel sem szerepelt. Ha csak a chilis pincepörkölt nem számit annak, bár nekünk ennek az összeállításnak a hallatán borsódzott a hátunk. Az itallap ráadásul félrevezeti a kevéssé tájékozott ínyencet (persze, vessen az magára). Azt úja, hogy kapható négy cent slivo- vitz, amelyet sokan sligovicának hisznek, holott nem más az, mint kóser szilvapálinka. Talán célszerű lenne ezt írásba is fektetni, hiszen nem minden asztalnál ülnek olyan remek szakértők, mint mi. Egyszóval, próbáljuk elfelejteni, hogy a Chiliben vagyunk, maradjunk annyiban, hogy ez itt a százéves pincevendéglő. Nem fogjuk megbánni. Egy adag gyöngyösi húsleves például olyan bőséges, hogy négyen is alig tudjuk megenni, s ez mindössze csak azért sikerül, mert pompás. Hasonlóképpen a cigánypecsenyéhez, amely rendkívül szerencsés módon finoman fűszerezett fokhagymával, nem dől az emberből egész délután a jellegzetes szag. A Gundel palacsintában sem találunk kivetnivalót, ha csak azt nem, hogy nem lángol, amikor megérkezik. A csapolt Gold Fassl egy kicsit fáradt, mint ahogy mi is egy ilyen bőséges ebéd után, holott chilit akartunk enni. (kova) Még folynak a tárgyalások Aral-benzinkűt lesz Gyöngyösön? Az Arai Hungária Kft. március végén azzal a kéréssel fordult a gyöngyösi képviselő-testülethez, hogy a város tulajdonában lévő két, több mint 3000 négyzetméteres területet megvásárolná. A 3-as számú főút Budapest felé vezető szakaszának jobb oldalán elhelyezkedő földterület üres, és mezőgazdasági művelés alatt sem áll. Jelenleg sem víz, sem szennyvízellátása nem megoldott. A képviselő-testület legutóbbi ülésen a gazdasági bizottság támogatta az eladási javaslatot. Figyelembe véve, hogy a terület nem közművesített, így négyzetméterenként 550 forintot kémének érte. Az alkudozásban ez a legalacsonyabb ajánlat, kevesebbet nem, legfeljebb többet követelhet a- földért az önkormányzat. A városatyák felhatalmaztak Keresztes György polgármestert, hogy a gazdasági bizottság elnökével egyetemben tovább tárgyaljon a cég képviselőivel. Amennyiben ez eredményes lesz, ügy a közeli jövőben új létesítménnyel gazdagodhat Gyöngyös. Az impozáns, kék színű (ez az Arai „névjegye”) üzemanyag- töltő-állomáson kívül kisebb kereskedelmi üzletek, shop és eszpresszó is épül majd itt — feltehetően nemcsak az autósok örömére. Jönnek az „angyalbőrnek” is... Diáknapi bolondságok Megyünk a nagytemplom felé — Gyöngyösön. Csepereg az eső. A hajdani Vico-üzlet teljesen üres, csak egy ifjú áll a közepén, lábai alap felmosórongy, lassan lépeget. (így szoktak a férfiak követ sikálni...) Az ifjú ifjabb Szabó Sándor, es közlékeny alkat. — Otthagytad az iskolát? — kérdezem, mert tudom, hogy vakbottyános. — Nem, azt az egy hónapot már csak kdbírom valahogy. Takarítok. Itt lesz a városi diáknapok információs irodája, rendesen kell kinéznie. — Hallhatnánk a programokról? — Először is: az egész várost bevonjuk. Óriási ünneplésnek nézünk elébe, minden iskolában lesz valamilyen rendezvény, mát 'us 31-én és június 1-jén. Szombton reggeli ébresztővel kezdünk, aztan jelmezes felvonulást, Sturmix-vetélkedőt tartunk. Szintén a hónap utolsó napján az Antigone című darabot mutatja be a Néphadsereg Művészegyüttese. Meghívjuk a diákság Kedvenc együtteseit — de előtte köz- vélemeny-kutatást tartunk, hogy kiket is hívjunk meg pontosan. Iszapbirkózás, városi futás, kötélhúzás, szabadtéri utcabál — soroljam még? Jönnek az Angyalbőrben című filmsorozat szereplői, az iskolákban különféle művészeti csoportok lépnek fel, kibéreljük a Puskin mozit, ahol egész napjó filmeket vetítünk, a Mini-Expó-ra pedig a BMW, a Mercedes, a Porsche és a Kontrax hozza el a termékeit. — Ennek az információs irodának mi lesz a szerepe? — Egyrészt május- közepéig itt, a Szent Bertalan tér mellett várjuk a fiatalok további ötleteit. Igyekszünk mindennek utána járni, s lehetőleg megvalósítani. Másrészt támogatókat is keresünk — szponzorokat, ha úgy jobban tetszik — , őket is itt ragadjuk, amennyiben jelentkeznek. Harmadrészt pedig a diáknap ideje alatt ebben az irodában mindent meg lehet majd tudni... (doros) Nyolcvan esztendős a Mátra mindenese Vannak olyan ritka adottságú emberek, akik sokoldalúságukkal, szervezőképességükkel egy egész intézményt pótolnak. Közülük való idős Zakupszky László, nyugalmazott mátraszentim- rei általános iskolai igazgató, aki a közelmúltban töltötte be 80. életévét. A Bács megyei Mélykúton született 1911-ben, szüleinek hetedik, egyben utolsó gyermekeként. Élethivatásul a pedagógus pályát választotta. A bajai tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet 1931-ben. Még ebben az évben szülőfaluja egyik tanyáján kezdte el a pedagógusi pályát. A következő évben a Borosta-An- tallakosi tanyai iskolához került. 1933-ban megpályázta a mátrai ötházhutai (1938-tól Mátra- szentimre) állami tanítói állást, amelyet el is nyert. Ettől kezdve él a maga választotta őrhelyen. 1938-ban megbízták az iskola vezetésével, 1939-ben pedig az intézmény igazgatója lett. A második világháború után, 1947-ben falujában körzeti általános iskolát, s az ezt szolgáló kollégiumot szervezett. Létrehozta ebben az időben a község napközijét is, amelyből később napköziotthonos óvodát alakított ki. 1950-ig körzeti iskolai felügyelői feladatokat is ellátott. Az iskola épületében 1954-től téli, 1955-től pedig nyári üdülést szervezett. 1958-ban a Pedagógus Szakszervezet Központi Vezetőségének támogtásával az intézményhez szárnyépületet emeltetett. A megnagyobbított épület most már tágabb keretek között szolgálhatta az üdültetési feladatokat. Az épületben — az intézmény múltjának megismerhetősége érdekében — múzeumot alakított ki. Hozzáfogott — azért, hogy kartársai jobban kötődjenek a faluhoz — szolgálati lakások építtetéséhez is. Iskolaszervező és igazgatói munkájával párhuzamosan végezte faluja népművelését, elszigeteltségének felszámolását. 1947-ben művelődési otthont és mozit szervezett. A -következő évben pedig kijárta, hogy községe villanyt kapjon. Az 1950-es években elérte egy korszerű művelődési otthon megépíttetését, amelynek igazgatását is ellátta. 1970-re sikerült megoldania a nem könnyű feladatot, a víz bevezetését falujába. Vérbeli népművelőként az 1933-34-es tanévtől kezdve több tanfolyamot szervezett analfabéták számára. 1945 után beindította a dolgozók általános iskoláját. Az 50-es években népi együttest, gyermek- és menyecskekórust szervezett. Együttesei bemutatták Mátraszentimrc és környéke egyedülálló népi ének- kultúráját. Szerepeltek a Rádióban és a Televízióban is. A helyi szlovák és magyar népdalkincs feltárása és megismertetése érdekében kifejtett munkájára felfigyelt az 1954-től rendszeresen Galyatetőn üdülő Kodály Zoltán is, aki az 50-es évek végén látogatásával is megtisztelte népi együttesét. Kodályon kívül járt falujában népdalgyűjtő úton Bállá Péter, Borsai Ilona és Rajeczky Benjámin. Sőt, a magyar szakemberek hírverése révén eljöttek ide amerikai zenetudósok is. 1971-ben, több mint negyven évi szolgálat után vonult nyugalomba. A nyugdíjba vonulása azonban nem jelentett számára nyugalmat, amely ma is idegen a természetétől. Ekkor lett faluja társadalmi tanácselnöke. Ezenkívül dolgozott a megyei tanács kereskedelmi és idegenforgalmi állandó bizottságának ‘titkáraként, a Mátra-Bükki Intézőbizottság elnökségi tagjaként. Hosszú évekig tagja volt a megyei tanácsnak. Rendkívül sok elfoglaltsága mellett mindig szakított időt az írásra is. Állandó témái voltak: a mátrai erdők egészségügyi hasznosítása, a természet és a környezet védelme, a turisztika. 1982-ben látott napvilágot Mátraszentimre és környéke című könyve, amely értékei révén csakhamar közkedvelt kézikönyve lett az idelátogató idegeneknek. Nem véletlen, hogy jelenleg dolgozik könyvének második kiadásán. Dédelgetett, szép terve „A 108-as szoba lakója” című könyvének megírása, melyben Kodály Zoltán galyatetői, mátrai látogatásainak szeretne emléket állítani. Ezenkívül, ha a sors kegyes lesz hozzá, életének 9. évtizedébe lépve szeretné megvalósítani régi álmát: a helyi tájház megvalósítását... Nos, hadd kívánjunk neki mindehhez jó erőt és egészséget, további hosszú, boldog alkotó éveket. Szecskó Károly Tiszteletdíj — alapítványba Nemes gesztus, hogy egy-egy önkormányzati képviselő lemond a tiszteletdíjáról. így tett a gyöngyösi Reisz István is, ráadásul még akkor, amikor fáradozásáért a járandóságát megszavazták. Pontosabban elfogadta ugyan a megítélt summát, csak éppen nem szándékozott megtartani. Sőt, kivárni sem. Hanem megelőlegezte összegyűjtött pénzé-. bői egy egész esztendőre, hogy már másnap befizethesse a banknak egy jószándékú alapítványa ra. Noha kerek 50 ezer forintjának éppenséggel lett volna másutt is helye. Hiszen öt iskolás gyermekükről gondoskodnak hitvesével, új családi házuk még nincs egészen befejezve. — Honnan és miért az elhatározás?— kérdem a városatyától, amint a téma találkozásunk, beszélgetésünk alkalmával valahogy szóba kerül. — A Katolikus Egyetem országos alapítványt magam is vonzónak találtam — válaszolja —, mivel az ifjúság ismereteinek sokoldalú gyarapítására hivatott. Tetszik, hogy elnevezése ellenére is vallássemleges, azaz bármilyen hitű arra érdemes diák életén, jö- vőjén kíván valamicskét könnyíteni. S bizonyára még jócskán akadnak rajtam kívül, akik így vanpak vele, ezért az összeg többszöröse lesz majd annak, amit adtam, főleg, hogy természetesen kamatozik is a betét... Örököltem a fiatalság szeretetét. Pedagógus volt már a nagyapám testvére is, a pályán működött édesapám, az*ő testvére és nagynénje. Tanított a feleségem, nevelő ma is az öcsém, a sógorom. Bár nem követtem őket a szép hivatásban, a tudásra mindig szomjaztam, boldoggá tett, ha szellemiekben is gyarapodhattam. Örömmel plántáltam és ol- togatom még mindig a hasonló vágyat gyermekeinkbe. Megelégedéssel tölt el, ha olykor valamit tőlem is elsajátítanak. A gyöngyösi önkormányzatban a költségvetési és adóügyi bizottság elnöke, de — egyéb megbízásán kívül — az oktatási „kabinetnek” is tagja. A kiművelt emberfőkért — pénze mellett — testületi munkájával is akar tenni újra meg újra. — Temérdek a gond, a megoldásra váró probléma, nem köny- nyűek a feladatok, de roppant szívesen osztozom rajtuk — mondta. — Fáradhatatlanul szorgalmazom, hogy a területet jelentőségének megfelelően kezeljék, ha még oly vékony is mostanság az ország pénztárcája, ide azért mindig jusson forint. Az alapítványgyarapító, az oktatásfejlesztésért lobogó városi képviselő ugyanekkor persze megvallja, másért is harcol. A szociális gondoskodást is igen fontosnak tartja. Nagy szükségét érzi a fiatalok anyagi biztonságának. őszintén aggódik a — már az ifjúságot sem nagyon kímélő — munkanélküliség miatt. Tiltakozik és tenni is próbál ellepe. Hiszen a perspektíva hiánya, az állástalanság derékba törheti a fiatalok életét. S a félresiklott sorsok nemzeti létünket veszélyeztethetik...-igyRóma kék ege alatt. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Mátra Művelődési Központ szervezésében ismét megrendezik Gyöngyösön az ország-világjárók klubját. Ezúttal Juhász András tanár beszél május nyolcadikán, este fél hattól római élményeiről. Gömöri vert csipke Május tizedikéig még megtekinthető a gyöngyösi Vachott Sándor Könyvtárban az a kiállítás, amelyen gömöri vert csipkéket tekinthetnek meg a látogatók. A tárlat a Barátok terén várja az érdeklődőket. A Mátravidéke írta... A gyöngyösi városi könyvtár gyűjteménye szerint *száz évvel ezelőtt arról tudósított a helyi Mátravidéke című „vegyestartalmú hetilap”, hogy: „A csárda iskolából kivezető útvonal lejt- mérezését, s ezen útvonal kiépítésének megkezdését már nem akadályzza a fagy. Felhívjuk a megbízottakat, hogy ez irányban intézkedni itt volna az ideje: ne akkor fogjuk el a népet a kenyér- keresettől, midőn nagy a dologidő.” Markazi meI11CI1tók r (Fotó: Jakab László)
