Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

HÍRLAP, 1991. május 4., szombat _____________ HÉTVÉGI MAGAZIN 11. H étfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Tüdőtáskaleves Hozzávalók: a tésztához 10 dkg liszt, 2 egész tojás; a töltelék­hez 15 dkg sertés- vagy boíjútü- dő, 2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír, hagyma, bors, zöldpetrezse­lyem, só; zöldség- vagy csontle­ves. A tüdőt pár percre forró, sós vízbe tesszük, a vízből kivéve szétvágjuk, az eres részektől megtisztítjuk, ledaráljuk vagy deszkán jól felaprózzuk, és hagy­más zsiradékban, fedő alatt pu­hára pároljuk. Ha zsírjára lesült, a tűzről levesszük, és forrón egy kis tojással, apróra vágott zöld­petrezselyemmel, törött borssal elkeverjük. Közben a liszttel, to­jással, csipet sóval a rendesnél valamivel lágyabb, nagyon vé­Ebéd Tarhonyaleves Kirántott karfiol Frankfurti leves Burgonyalángos Zellerkrémleves Zúzapörkölt Zöldbableves Paprikásburgonya Gulyásleves Mákos tészta Tüdőtáskaleves Rizseshús Csontleves Hagymás rostélyos Kókuszgolyók kony levestésztát készítünk. Ki­nyújtjuk, a felére a tüdővagda- lékból diónyi halmokat rakunk, a tészta másik felét ráhajtjuk, és úgy vágjuk föl, mint a lekváros derelyét. A tésztát zöldségleves­be vagy csontlevesbe főzzük. Hagymás rostélyos Hozzávalók: 80 dkg rosté­lyosszelet, olaj vagy zsír, 2 fej hagyma, liszt, só, bors. A megtisztított rostélyosszele­teket kiverjük, széleit bevagdal- juk, megsózzuk, borsozzuk, s a forró zsiradékban mindkét olda­lát hirtelen pirosra sütjük. Vé­kony karikára vágunk hagymát, lisztben megforgatjuk, és bő, for­ró olajban ropogósra sütjük. Tá­Vacsora Sajtos tükörtojás Hideg felvágottak Gombafejek rántva Körözött Töltött tojás Sajttál Lángos lalásnál a hús tetejére szórjuk. Ajánlatos pár órával előbb el­készíteni a szeleteket: olajjal, esetleg mustárral is kenjük meg, s hűtőben pihentessük. Sütési idejük 2-3 perc. Kókuszgolyók Hozzávalók: 14 kg főtt, áttört burgonya, 1/4 kg porcukor, 1/4 kg kókuszreszelék, 2 evőkanál kakaó, 1/2 narancs vagy citrom leve és gyengén lereszelt héja, 10 dkg rumban áztatott, apróra vá­gott mazsola. Az anyagokat jól eldolgozzuk, diónyi golyókat formálunk belő­le, csokoládéporban vagy kó­kuszreszelékben megforgatjuk, mignonpapírba rakjuk. Nem áll el sokáig! Hasznos tanácsok Hogyan bánjunk a zöldségfélékkel? A zöldségféléket soha se tegyük fel bő vízben, mert forralás közben sokat veszítenek vitamin és ásványisó tartalmukból. Ha lehet, ne főzzük, csak pároljuk a zöldség- és főzelékféléket. Ha nincs kuk­tánk, tegyünk egy szűrőt az edény aljára, rá a zöld­félét, öntsünk alá kevés vizet, és fedő alatt pároljuk puhára. Az egészen zsenge tök nem fő szét— akár töltve, akár főzeléknek vagy rakottan készítjük — ha há­mozás után rövid időre ecetes vízbe tesszük. A zöldborsó üde marad, ha főzővizébe egy szem kockacukrot dobunk. A spárgát csomóba kötve, fazékba állítva főzzük. Annyi sós vizet adjunk hozzá, hogy a spárga köze­péig élje. így az erősebb szárak a vízben, a fejek a gőzben főnek, és ezáltal nem hullanak széjjel. A megtisztított, megmosott sóskát — egy-egy maréknyit összefogva — keskeny metéltre vágjuk, úgy tesszük a zsírba párolni. így a gyakori keverge­tés mellett gyorsabban megfő, és krémszerű lesz. A burgonyát ne áztassuk, csak mossuk, és lehe­tőleg gőzben pároljuk puhára. Ha vízben főzzük, levét használjuk fel leves vagy főzelék felöntéséhez. A paraj főzővizét öntsük ki. Bár vitaminokat és ásványi sókat veszítünk, de egyes káros anyagoktól, például a parajban levő ólom egy részétől megkí­méljük szervezetünket. Á primőr karalábé zöld leveleit ne dobjuk el, vé­kony metéltre vágva tegyük a karalábélevesbe vagy töltött karalábéba. A zsírban oldódó vitaminokat — például a sárga­répa karotinját — szervezetünk jobban hasznosítja, ha kevés vajban pároljuk puhára. Ha a bab hosszas főzés után sem puhult meg, 1 mokkáskanál szódabikarbónától 10 perc alatt puha lesz. Ha uborkát vagy tököt gyalulunk, húzzunk az uj­júnkra gyűszűt, így nem sérülünk meg. Tormareszelésnél erősen könnyezik a szemünk. Elkerülhetjük, ha a tormát diódarálóba nyomjuk, és azzal daráljuk. 3300 politikai fogoly Kínában Kínában 3300politikaifogoly van — ezt a Pekingben eddig tit­kolt adatot most közölte először hivatalos megbeszélésen egy ma­gas rangú kínai tisztségviselő. Lu Jian, az igazságügyi mi­niszter helyettese a német Bun­destag egy szociáldemokrata képviselőjével, Hartmut Soell emberi jogi szakértővel folyta­tott pekingi tárgyalásán adta meg ezt a számot, a német politi­kus pedig a kínai fővárosban to­vábbadta értesülését a. sajtónak. A kínai miniszterhelyettes ter­mészetesen nem a „politikai fo­goly” kifejezést használta, hiszen azt a kínai jog kerüli, hanem bör­tönbüntetésüket töltő „ellenfor­radalmi bűnözőkről” beszélt. A politikai foglyok tényleges száma mindenképpen jóval na­gyobb kell, hogy legyen, mint a megadott 3300, hiszen Kínában számos „ellenforradalmár bűnö­zőt” küldenek „átnevelő munka­táborba”. A munkatáborba ve­zényelt embereket a kínai statisz­tikák nem tartják számon az el­ítéltek között, mert az átnevelő táborba zárás rendőri intézke­déssel történik, nem kívántatik meg hozzá a bírói ítélet. 1793-ban „ezen ház korcsmájában hajósemberek ké­selésbe bonyolódtak” Pest legrégibb házában, a legrégibb pesti vendéglő Pest legrégibb háza, az egykori Péterffy- palota „Áll egy régi ház Budapest belvárosában a Galamb utca és a Pesti Barnabás utca sarkán, emely más mint a többi. Annyira elüt környezetétől, hogy még a mindig siető városi ember is megáll egy percre, hogy alaposan szem ügyre vegye, gyönyörköd­jön benne... Milyen is ez a ház? Olyan mint egy darab elfelejtett idő a XVIII. század közepéről... egy itt felejtett gyöngy azon idők értékes ékszeréből.” — úja Galla György A legrégibb pesti ven­déglő című könyvében az egyko­ri Péterffy palotáról, amelynek földszintjén szerényen, de ele­gánsan húzódik meg Pest legré­gibb vendéglője, a Százéves Ét­terem. A Százéves azonban tu­lajdonképpen nem száz éves, ha­nem jóval több annál. Egykori okiratok bizonyítják, hogy 1793- ban már korcsma „működött” ezen a helyen, ahová gyakorta betértek a kikötőből vagy a köze­li halpiacról érkező hajósembe­rek egy-egy pohár borra. A régi házat, amelyben egykor Pest első sörfőzőmestere is lakott, később lebontották, és 1756-ban Pé­terffy János modern palotát épít­tetett a helyére Mayerhoffer And­rás híres építésszel. Akkoriban építészeti kuriózumnak számí­tott: a mocsaras, vizes telekre ólomtepsit raktak le, és arra épí­tették fel a palotát. A palota tulaj­donosai gyakran váltakoztak, de többnyire nagyvilági élet folyt a díszes épületben. Pontos, dátu­mot nem sikerült kideríteni: de egy télen Mária Terézia is eltöl­tött néhány napot a palotában, mert jégzajlás miatt nem tudott átkelni Budára. 1831-ben már itt működött a „Buda városához” címzett fogadó. S hogy a vendé­gek szép számmal látogathatták, arról szintén a régi feljegyzések tanúskodnak. ,;A fogadó előtt elterülő régi Városház téren vi­rult a kereskedelem, nyüzsgött a sokaság. Ez volt a régi Pest leg­mozgalmasabb és leghatározot­tabb jellegű területe. Legfestőibb része a halpiac” volt — írja Galla György könyvében. S azt is leír­ja, hogy nappal a piaci árusok, vidékről jött vásárosok látogat­ták a vendégfogadót, míg estén­ként előkelő urak és hölgyek, te­hetős polgárok keresték föl kitű­nő konyhájáért és boraiért. Erről az életről fest eredeti képet Ma­gyar Elek, a híres inyesmester új­ságíró: „Vörös harcsabajusz, im­pozáns szárnyai még vörösebb orr alatt lengenek, boltozatos mély kapualjában. Johann, a kék kötényes pincér egy cinikus bölcs tántoríthatatlan, fölényes nyugalmával hordozza széjjel az asztalokhoz öblös, talpas poha­rakban a gyöngyöző spriccelt, vagy halbszejtlit. Amint kilép a söntés ajtaján, nagyot törül a baj­szán, jeléül annak, hogy nem mulasztotta-e el odabent kivenni részét a nagyszerű földi jóból, amit Noé apánk hagyott örökül reánk. Sokat járt ki, s be, sokat törült a lángszínű szőrpamacson, mindig jobban világít a horgas orra, mindig akadozóbb a szava, recsegőbb a hangja, amint oda­szól a türelmetlenebb vendég­nek, hogy: bolondság az egész. E lesújtó nyilatkozattal nyilván magára a világrendre célozván, amely több vizet produkál mint bort. A jó borért vagy sörért nem csupán a vásározó kereskedők, a tehetős polgárok látogatták meg a vendéglőt, hanem a közeli tor­nyos városházáról át-átruccan- tak a tisztviselő urak is, s minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül szakították meg ezért a hi­vatalos órákat. De nfem csak a múlt században vplt látogatott hely a Százéves, hanem e század­ban is. Míg hajdan Petőfi tért be gyakorta ide, addig a századfor­duló után itt találkozott Móricz Zsigmond Babits Mihgállyal és Kosztolányi Dezsővel, de gyak­ran betért Krúdy Gyula is, aki az óbudai kiskocsmák törzsvendége volt. Pesten egyedül a Százévest tisztelte meg látogatásaival. A második világháborút- követően gyakran felkeresték a híres-neves Helyet az egykori aranycsapat legnépszerűbb csillagai: Kocsis, Puskás, Czibor, de hogy egész a közelmúltba ugorjunk át, buda­pesti látogatása alkalmával bajor öltözékben itt vacsorázott Franz Jozef Strauss, ide tért be a világ­hírű ftlmszínésznő Jane Fonda Konrád György író táraságában, de megfordult itt Raymond Barre francia miniszterelnök magyar származású felesége, vagy említ­hetjük Michel Gyarmathyt a pá­rizsi Folies Bergeres művészeti vezetőjét. Kellemes perceket töl­tött itt elSylva Kristel, az Emma- nuelle film főszereplője, vagy Alan Prost Forma 1-es autóver­senyző. Ámint Varga György, az étte­rem vezetője elmondja, az elmúlt évtizedekben az étterem belső képe szinte alig változott, a régi hangulatos bokszokban estén­ként gyertyafény mellett étkez­hetnek a vendégek. Nem csupán a remek ételekért, hanem a kelle­mes hangulatért is sok a visszaté­rő vendég. A Százévesben az an­gol felszolgálási rendszer a „di­vat”, ami azt jelenti, hogy érke­zésekor a vendéget az ajtóban fo­gadják, az asztalhoz felszolgáló kocsin viszik ki az ételt, és külön- külön szolgálják fel mindenki­nek. Majd ha a vendég távozik, akkor szintén az ajtóig kísérik ki, és ott köszönnek el tőle. A ven­dégről való állandó gondosko­dás igen nagy feladatot ró a sze­mélyzetre, ugyanakkor a vendé­gek ezt nagyon kedvezően fo­gadják. A világ minden részéről jönnek ide, Ámerikából üzlet­emberek, Londonból bankárok, diplomaták, művészek. Nagyon gyakran járt a Százévesbe Mark Palmer, az USA magyarországi nagykövete feleségével együtt. Maga az étterem kicsi, mind­össze 80 vendéget tud egyszerre fogadni, valamivel jobb a helyzet nyáron, ahol a kerthelyiségben a pálmák és örökzöldek alatt még 40-50 vendég leülhet. Esténként cigányzene szól, gyertyák lángja lobog, varázslatos hangulatba ringatva a vendégsereget. Mind­ez érthetővé teszi, hogy ide csak úgy betérni nem lehet, több nap­pal előbb asztalt kell ahhoz fog­lalni, hogy valaki itt elköltsön egy ebédet vagy vacsorát. De megéri a várakozást, hiszen a ki­tűnő hangulat mellett Mészáros László mesterszakács, aki egy­ben a konyhafőnök is különle­gességekkel szolgál a vendégek­nek. Ä kuriózumok, a nevezetes ételek kézzel írott étlapon olvas­hatók, mint például a Bélszíncsí­kok Bikavérben, a Fojtott őz­comb burgonyafánkkal, vagy a Tavaszi saláta Százéves-módra. Valamikor a vadételek voltak különösen divatban, ma ezek mellett bőven választhat a ven­dég a magyaros ételekből, de az úgynevezett intemacionális éte­lekből is. Ezúttal egy különleges­ség receptjét adjuk közre, ame­lyet természetesen nem ajánlunk minden héten megfőzni, de eset­leg egyszer egy évben, különle­ges alkalomra el lehet készíteni. Őzfiié Agnes Soréi módra (10 adag): Hozzávalók: 1,40 kg csont­nélküli őzgerinc, 20 dkg alma, 20 dkg ananász, 20 dkg füstölt nyelv, 40 dkg gomba, 30 dkg na­rancs, 20 dkg vaj, só, bors 1 cso­mó petrezselyem, 5 adag barna­mártás, 10 adag burgonya ropo­gós. A pácolt csontnélküli őzgerin­cet leszeleteljük, sütéshez előké­szítjük. A vajban a gombát, az al­mát, az ananászt, a füstölt nyel­vet lepároljuk. Sóval, borssal, petrezselyemmel ízesítjük. A vö­rösboros barnamártással az egé­szet összeforraljuk. Az előkészí­tett őzfiié szeleteket forró olaj­ban megsütjük. Amikor elké­szült, a tálra helyezzük, a raguval beborítjuk, mellé helyezzük a burgonya ropogóst, és az egészet narancs szeletekkel díszítjük. A régi vendéglős hagyomá­nyokat ápolva az étlapon ma is gazdag ételválaszték szerepel. Az igényesebb vendég ugyanis nem átfutja, hanem tanulmá­nyozza az étlapot, és csak azután választ. Egy időben idejárt Bóka László, az ismert író és nyelvész- professzor is. Mindig pontosan 12-kor érkezett, a pincér úgy nyújtotta át neki az étlapot, mint egy partitúrát. A professzor aprólékos gonddal tanulmá­nyozta át az első szótól az utolsó­ig, és soha sem felejtette el meg­jegyezni: gyönyörű szöveg. Az­tán tanácskozást folytatott a pin­cérrel az ételek és utána a bor gondos kiválasztásáról. Azt tart­ják róla ma is, hogy nem csak ud­varias vendég volt, de hálás is, az étkezés után úgy gratulált a séf­nek, ahogy a karmesternek volt szokás sikeres koncert után. Em­líthetjük azt is, hogy Vallató Re­zső,, az őszhajú, többnyelven be­szélő étlapíró pincér és Boldizsár Iván következetesen-kollega úr­nak szólították egymást. Ennek magyarázatát a következőkép­pen adta meg a nagyhírű pincér: „Boldizsár úr az újságot szer­keszti, én meg az étlapot.” A Százéves ma is töretlenül őr­zi régi hírét. No persze az egykori hajósemberek helyett ma jóval tehetősebbek keresik fel, hiszen az áraik nem a hétköznapi em­bernek valóak. De azért egyszer, különleges alkalomkor talán ér­demesfelkeresni, hiszen az itteni hangulatot aligha pótolhatja más étterem. Már csak azért is, mert nem csupán Pest városának, ha­nem az ország egyik legrégebbi éttermének hétköznapjaiba is be­le lehet pillantani. Kaposi Levente

Next

/
Thumbnails
Contents