Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-23 / 119. szám
4. HORIZONT " HÍRLAP, 1991. május 23., csütörtök Uj középiskolával gazdagodunk Katonai gimnázium Egerben Nyomozás a gengszter után: Saárossy Kinga, Balogh András, Pálfi Zoltán és Horváth Ferenc Egri bemutató: A padlás Álmok a háztetők és a csillagok alatt Miután hírét vettem, hogy a Lenkey János Katonai Kollégium nagy változások előtt áll, haladéktalanul felkerestem dr. Mártinké József alezredest, a kollégium igazgatóját, hogy tájékoztassa olvasóinkat e fontos döntésről. — Május 3-án döntött a honvédelmi miniszter, hogy a most meglévő hat katonai kollégium közül csak három marad meg: az egri, a győri és a pécsi. Az egri Lenkey-kollégium nemcsak a legrégibb, hisz 17 éve létesült, de a legnagyobb volumenű is. Ez az intézmény polgári gimnáziumokra alapozódó, de katonai kollégiumokban élő növendékek képzésével foglalkozott. Zömében a Dobó-gimnáziumra szerveződött, maja a Szilágyi-gimnázium is belekapcsolódott, de az idén még a Gárdonyi is. A dobosoknak mintegy 60 százalékát adták növendékeink, s ez nyomasztó túlsúlyt jelentett ott. Sőt, egy kicsit elviselhetetlen volt az iskola számára. Erről évek óta folyt a polémia, de erről ma már nyíltan beszélhetünk. Természetesen a Honvédelmi Minisztérium a Dobó-gimnázium fejlődéséhez hozzál árult egy tornateremmel, s 12 tanterem fejlesztését vállalta magára. — Mit jelent a Honvédelmi Minisztérium döntése? — Mi itt Egerben, 1992. szeptember 1-jén két tanfolyammal egy katonai gimnáziumot nyitunk. Ezzel kapcsolatban a Dobó-gimnáziumból egy évfolyammal — ami most indul — kivonulunk, viszont új évfolyamot nem indítunk. Tehat 1992-ben csak két „kifutó” évfolyam marad a Dobóban, akik majd 1995-ben végeznek, s ezzel végleg távozunk a város polgári középiskoláiból. — Mi lesz a sorsa a Tábornokháznak, amely a Dobó-gimnáziMostanság divatos a pártatlanságra, a tárgyilagosságra hivatkozni. A szólamok látszólag hatásosak, de többnyire hamisan csengenek, mert mögöttük — az esetek zömében — vaskos érdekkötődés rejlik. Ez akkor is igaz, ha az összefüggés első pillantásra szinte észrevétlen. Ilyesféle érzetem támadt, amikor a vasárnapi Gondolat-Jel egyik blokkját hallgattam. A közreműködők az egyházi ingatlanok visszaadásáról, illetve az egyes felekezetek kártalanításáról beszéltek. Nem vagyok vallásos, Istenképem erősen szubjektív, mégis vallom: biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy a papság eleget tehessen hivatásának: a szeretet, az egymás iránti megértés propagálásának, a mindnyájunknak kamatozó nevelés hatékonyabbá tételének. Ehhez nélkülözhetetlenek a tárgyi adottságok. Nem kell a rossz emlékű keresztény kurzustól tartani, ennek a folyamatnak semmi köze ehhez. Épp ezért tűnt furának — enyhén szólva csúsztatásnak — a valaha elorzott javaikért érvelőket erőszakosnak, követelődzőnek feltüntetni. Sokkal helyesebb lett volna, ha higgadtan elemzik, taglalják az indulatokat felkavaró téma7 kört, s ekként tisztázzák a vitatott részleteket. Ez a hamisítatlan objektivitás, amely valameny- nyiünk számára íratlan regula. Illene is betartani. um katonai kollégistáinak az oktatására szolgál? — Ez az iskolának a belső ügye, de úgy értesültem, hogy a Dobóban nyolcosztályos gimnáziumot indítanak, s ezzel kapcsolatban erre a továbbiakban is szükségünk van még egy ideig. — Hallhatnánk valamit a beindítandó katonai gimnáziumról? — A katonai pálya miatt itt erősen reálgimnaziumi képzés lesz. De kifejezetten katonai képzést is nyújtunk majd — ezt katonák révén —, szemben a gimnáziumi tantárgyakkal, amelyeket polgári tanárok oktatnak. Harmincöt-negyven középiskolai tanárt foglalkoztatunk majd, akiket egy kuratórium segítségével válogatunk ki — a maximalis tárgyilagosság és a minőség jegyeben. Katonai elöljáróink 16 osztályos középiskolára gondolnak, Az oktatás teljesen nyitott lesz, de az iskola falai között politikai tevékenységről természetesen szó sem lehet. Az egri katonai gimnázium az oktatási törvény szerint működik majd, tehát a szakigazgatási szerv ellenőrzése alatt. — Kik lesznek a katonai középiskola növendékei? — Ide jó képességű ifjakat várunk Heves, Borsod, Nógrád, Hajdú, Szabolcs és Szolnok megyebői, de a déli országrészből is felvehetünk gyermekeket. De nemcsak a tudás lesz a fontos, hanem szigorú egészségügyi és pszichológiai követelményeket is felállítunk. Az új magyar katonatiszt értelmiségi, akinek felkészültségében szerves részt kap a civil társadalom is. A növendékek rendben és fegyelemben, karakterisztikusabban lesznek nevelve, de nem a múlt rosszízű drillje szellemében. A szigor természetesen a pályához tartozik. Egy kérdésemre Martinkó Szürkül, laposodik a 168 óra. Mintha a szerkesztők elkényel- mesednének, s húzódoznának a rázósabb ügyektől. Egyedül a Vasárnapi Újság törekszik szinttartásra. Meggyőződésem, hogy sikereik titka a tényszerűség. Náluk — legalábbis pillanatnyilag— nem az orrfacsaró pártszempontok érvényesülnek, hanem Justitia töprengésre* késztető intelmei. Legutóbb közzétették a recski intemálótábort megjárt, az ártatlanul üldözött Dobó József elszomorító levelezését. A valaha megsanyargatott nyugdíjas mindeddig nem kapta meg azt a havi 500 forintos kiegészítést, amely némi elégtételt jelentene egykori szenvedéséért. Hiába fordult a bíróságokhoz, mindenütt elutasították. Méghozzá különböző paragrafusokra hivatkozva. Nem vádol, nem méltatlankodik, csak megjegyzi: „Talán nem is véletlen.” Mivel az a rendszerváltás e helyeken sem vált valóra, úgy véljük: nem valószínű, hogy téved. Továbbra is pazarlás Igénytelenség, sirámokkal társítva. Ekként lehetne jellemezni a televíziósok alapállását. Ebből következik a produkciók riasztóan silány minősége. Az jár jól, aki nem is foglalkozik a honi termékekkel, hiszen így megmenekül a kiábrándultságtól, az elkerülhetetlen csalódástól. Sajnos, a külföldről vásárolt filmek se villanyoznak fel minalezredes úr elmondja, hogy úgy a háború előtti, mint az azutan működő — Rákóczi nevét viselő — intézményt jogelődjüknek tekintik, mivel jó elitképzést folytattak. Ezekben az intézményekben rend és fegyelem, valamint a hazaszeretet volt az alapvető, és ezt szeretnék átvenni, ae nem a ridegséget és az akkor jellemző katonás drillt, amely ma már nem korszerű. Tanultak a történelemből! Szeretnék, ha növendékeik nem mundérban járnának, hanem hozzájuk illő ruhában, amely azonban mégis afféle uniformis. Ne feledjük el — mondta az alezredes úr —, ez is hozzátartozik választott hivatásukhoz. Ezt az egyenruhát megfelelő iskolaembléma díszíti majd. — Befejezésül még el kívánom mondani — hangsúlyozza a Lenkey János Katonai Kollégium igazgatója —, hogy rendkívül erős fizikai felkészítést kapnak növendékeink, amit — természetszerűen — egyénekhez szabunk. Itt gondolunk az önvédelmi sportokra, a sízésre, az atlétikára. De nem áll tőlünk távol a cserkészmozgalom nemes hagyománya sem, és szeretnénk, ha növendékeink természetszeretők lennének. A társadalmi élet szabályait és viselkedési kultúrát is tanítunk majd, mert úgy ítéljük meg, hogy a kulturált megjelenés és viselkedés is hozzátartozik a katonai hivatáshoz. Ez régen nemes hagyomány volt, s ezert e téren is előre kívánunk lépni. Kétségtelen, hogy Eger részére nyereség ez az uj katonai középiskola, mert városunk így egy új színfolttal gazdagodhat. Ne feledjük el, hogy a mai, pénzügyileg nehéz időkben egy jól felszerelt 16 tantermes, modern gimnázium — megválogatott tanári karával — növelheti az iskolaváros hírnevét... Sugár István két. Ráadásul a mennyiség is hi- bádzik. Elkeserítő az, hogy hosszú hetek után kizárólag az olasz cégjelzésű Polip érdemel dicséretet. Felesleges már a siker műhelytitkait elemezni, hiszen épp azok nem veszik komolyan a jó szándékú észrevételeket, akiknek hasznosítani kellene azokat. Mégis elmondjuk, hogy frappáns, életízű, remek a sztori, hibátlanul fordulatos a cselekmény, vegytiszta a katarzis, a megtisztulás, amely szerencsére feltölti majdhogy kimerült hitak- kumulátorainkat is. Az önmagukat szorgos, sőt tehetséges reformereknek kikiáltók — bízhatnák ezt a minősítést másokra — azonban mit sem törődnek ezzel. Okulás helyett kínkeservesen népszerűsítik külön címkével harsányított műsoraikat. Ezek zöme bizony lesújtó. Mint a szombati KamEra Varieté, ez az ügyetlenül, máshonnan ellesett, bugyután magyarított, illetve rózsásított program volt. Szponzorok is akadtak. Igen bőkezűek'. Olyannyira, hogy a suta-buta feladványokra válaszolók közül a nyertes egy kis Polskival távozhatott. Igaz, ezt nem a tévé fizette, ám ezt a bőkezű ajándékot — ha már átvették — egyébre is fordíthatták volna. Ha már annyira pénzszűke idők járnak arrafelé... Pécsi István Ha mással nem, de álmokkal és vágyakkal telve nálunk a padlás. Ha ezekről tud szépen beszélni, netán énekelni valaki, már sikere lehet. Néhány szó és néhány dallam már felidézheti számunkra a sosemvoltat. Ha ilyen szemmel nézzük Presser Gábor és Sztevanovity Dusán musicaljét, akkor közömbösek és kétkedőek is lehetnénk. Ám ez lehetetlen: magába húz, elbűvöl a zene és az érzés, különösen akkor, ha egy jó előadásban láthatjuk. Márpedig az egri Gárdonyi Géza Színház előadása ilyen. A történet akár néhány mondatban összefoglalható volna, de nem érdemes „zanzásítani”. Egy megfoghatatlan hangulatból fogant, ahogy Sztevanovity Dusán leírja, megérezte egy régi padláson, hogy itt ég és föld között egy titkos találkahely van. Olyan zug, ahol kutatni lehet a múltban, meg lehet álmodni a jövőt, s el lehet felejteni a jelent. Ilyenné alakította Hegedűs D. Géza az egri színpadot: fények és árnyékok táncolnak, füstfelhők gomolyognak. S megkezdődik a játék, amely meseszerűségében is oly valóságos. Keverednek a mesei és a hétköznapi alakok, s köztük a tün- dérien jólelkű figurák teremtenek egyensúlyt. Az örök házmester, a véreskezű gengszter és a buta rendőr megfér egy padláson Csipkerózsika kette^ számú hercegével, a nyolcadik törpével és a meztelen király leleplezőjé- vel. Csodálatos idillt teremt közöttük a fantasztikus képességű Rádiós, a zeneakadémista lány és a galamblelkű öregasszony. Á „tégely” készen állt, az „adalékanyagok” is megfelelőek, ebből — ha' minden sikerül — még arany is válhat. Hegedűs D. Géza, az egri bemutató rendezője az alkimisták hű utódjának bizonyult. Tisztában van azzal, hogy az anyag nem lelketlen: az élettelenbe életet lehet lehelni. Ehhez megteremtette a megfelelő közeget, amely látványos, egyben jól használható. Kastner Péter díszlete minden szempontból megfelel, még a legkülönösebb helyzetekben is olyan reális, mint egy álombéli kép.' Meghökkenünk, de nem csodálkozunk: elfogadjuk olyannak, amilyennek mutatják. Ez a padlás összenyomható, szétfeszíthető, mégis szilárd szerkezetű. Mindez csak keretet jelenthetne, ha a szülészek nem töltenék meg valódi érzésekkel. Nem könnyű együtt és külön-külön sem a dolguk. A zene és a mozgás egyszerre jelent támaszt és csapdát: ha hibádzik valami belőle, oda az illúzió. Egy gyengécske hang, egy erőtlen megszólalás, egy rossz mozdulat tönkreteheti a szépen felépített kártyavárat, a musicalt magát. Kényes az egyensúly: az egyéni ambíciók, szereplési vágyak alá kell, hogy rendelődjenek a közös játéknak. Ilyen szempontból nem csorbult a produkció. Elképzelhető volna másképpen is, mert könnyen lehetne úgy istenigazából színészkedni. De ha nem csapatmunkaként élné meg az egri együttes ezt az előadást, valószínű hiányérzettel kelne fel a néző a székből. Ám a közös törekvés gyümölcsöző: ezen a színpadon nem sztárok tündökölnek, hanem a rendezőn, az aktoron, a zenekaron, s bárki máson túl, akinek köze van ehhez a produkcióhoz, megszületik egy más minőség. Egy olyan, amely több valamennyiüknél, mégis mindnyájuknak köze van hozzá. Sőt: édesgyermekük. Ha a sokféleségben létezik azonosság, akkor ez az egri színház stílusa, határozott arcéle. A vendégrendező megérezte és elfogadta ezt a magyar színpadokon mostanság oly ritkán megtalálható adottságot. A társulat, s a most rendezést tanuló színész így lehetett képes egy profi előadás megteremtésére. Lélekmelegítően jó a hangulata A padlásnak. S ha még hozzátesszük azt, hogy mint minden vérbeli színházi ember, Hegedűs D. is magáról a teátrumról vall a színpadon, akkor egyértelműen leszögezhetjük: a magyar kultúrában ez az egri színház önálló arculatú és értékes műhely. S ha a táblás házat nézzük, akkor azt is hozzátehetjük: a közönség érzi és érti ezt. Reméljük, mecénásai is ráeszmélnek. A színészeket elsősorban dicsérni lehet. Mindegyikük önálló színt is lop a szerepébe, megmarad az emlékezetünkben Balogh András naivul jó szándékú mac- kóssága, Saárossy Kinga kedves játékossága, Ribár Éva jólelkű öregasszonya, Kelemen Csaba erőszakossága és kíváncsisága, Tunyogi Péter líraisága, Fekete Györgyi pajkossága, Vizi György morcossága, Ittes József darabossága, Blaskó Balázs al- párisága, Pálfi Zoltán krakéler- sége, vagy Horváth Ferenc megszeppent keménykedése. Alakításukhoz hozzájárul énekük tisztasága, csak néha vész el a szöveg, amely ezeknél a daloknál oly fontos. Az előadás egyik legnagyobb erénye az, hogy teljes skáláján hat. Nemcsak megépíttet a rendező egy szerkezetet, de téljesen be is játszatja azt, s a darab struktúráját is teljes egészében kihasználja. Ráadásul az első pillanatokban egy jó ötlettel fényvarázsba vonja a nézőteret is, hogy a nézők se maradhassanak ki ebből a hangulatból. Egyetlen pillanatra sem hagyja a figyelmet lankadni: minden állandó mozgásban van, mindig van mire figyelni. A szokatlan, meglepő megoldások egymást követik, nem fogy ki az ötletekből a produkció. Lehet, hogy van a világnak olyan szeglete, ahol nemigen • tudnának mit kezdeni A padlással. Ez számunkra íródott, akik tele vagyunk olykor felesleges álmokkal, vágyakkal. Ezt ragadja meg író, zeneszerző és rendező, s ettől ébredhetünk rá arra mi, nézők, hogy mi a legsebezhetőbb pontunk. S ha erről tisztán beszél egy alkotás, akkor erőt ad, segít, így teljesíti azt a kötelességét, hogy jobbként, teljesebbként lépjünk ki a nézőtérről.'Az egri előadás megadja ezt számunkra. Gábor László A Kincskereső májusi száma „Serceg az űr, mint rádió./ Kibelezett tranzisztoros./ Sisteregnek a csillagok...”— olvashatjuk a májusi szám első oldalán Szőllősi Zoltán versét, melyben a modem tárgyi világ képei emelkednek kozmikus látomássá. Örkény István novellája (Anyu) az anyai szeretet, gondoskodás megkapó ábrázolása. Sív Widerberg verse (Beteg a tenger) gyerekszemmel láttatja a kömyezetszennyezes következményeit, Ápriíy Lajos, Kosztolányi Dezső, Tamási Áron, Kiss Benedek és Fecske Csaba versei és kisprózái pedig a természet, elsősorban az állatvilág f azdagságát mutatják be. Koleszár Márta írása (70 ilometer az Aggteleki Nemzeti Parkban) egy természetvédő gyerekexpedíció hiteles története. Ehhez a válogatáshoz kapcsolódik a NEVETŐ IRODALOMÓRA is — Karinthy Frigyes humoreszkje nemcsak emberi, hanem „medvei” szemszögből is bemutat egy véres hadászatot (Ki a vérengzőbestia?). A történelmi játékok kedvelői bizonyára hasznát veszik Trencsényi László Rege a csodaszarvasról című feldolgozásának. A lapban pályázati eredményhirdetések is helyet kaptak: a SULIHUMORZSÁK, a BARÁTOM, A KÖNYV és az ORSZÁGOS KINCSKERESŐ-JÁTÉK nyerteseinek nevét s jutalmukat teszik közzé. S szerepel az újságban egy nagyon fontos felhívás is. Mivel a posta megszünteti az iskolai terjesztést, a szerkesztők arra kérik hűséges olvasóikat, hogy ezentúl egyénileg fizessenek elő a Kincskeresőre. Ennek megkönnyítésére megrendelőlapokat is találhatunk a folyóiratban, s az előfizetéseket gyűjtő G yerekeket különjutalómban részesíti majd a szer- esztőség. HANG-KÉP Véletlen?
