Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-23 / 119. szám

HÍRLAP, 1991. május 23., csütörtök HEVES ÉS KÖRNYÉKE 5. Megvitatták a város kereskedelmi helyzetét Egyre több a vállalkozó Önfeledt fiatalok, boldog szülők A gyermekhét nyitánya A hevesi képviselő-testület nemrégiben értékelte Heves vá­ros ellátását. Különösképpen a lakosság hangulatát befolyásoló tényezőt, a kereskedelmet. Ezen a területen — mint elhangzott — a vállalkozói törvény döntő for­dulatot hozott. A rendelet meg­jelenése óta (1990. április 1.) 190 fővel nőtt a területen a különbö­ző vállalkozások száma. Megszaporodtak a különböző betéti társaságok, kft.-ék is. Ilyen például: Szenzál Kereskedelmi BT, Stefánia Kft., Sveiczer Famí­lia BT, Szandi Kereskedelmi BT., Vitafort Kft., Bonitás Kereske­delmi Szolgáltató és Vállalkozási BT. A Szenzál szolgáltat is, mivel videókazetta-kölcsönzéssel, nyomtatványok árusításával és gyorsfotókészítéssel foglalkoz­nak. A Sveiczer Família BT édességet és csemege cikkeket, valamint fagylaltot árusít. Az Arany Dióban beindult a cukrá­szat, a Stefánia Kft. pedig egy sü­tőüzemet, valamint kenyér és péksüteményszakboltot, s egy játéktermet üzemeltet. Az el­múlt év folyamán minimarket nyílt az ellátatlan keleti városré­szen. A pusztacsászi részen ve­gyeskereskedés, valamint büfé kezdte meg a működést. Heves más részein is több kisüzlet váija már a vásárlókat, az újtelepi ré­szen pedig egy szép vásárlóköz­pont alakult ki. A vásártéren a vegyes élelmiszerbolt mellett több kisüzlet kezdte meg tevé­kenységét. Újdonság a vas-műszaki bolt is, építőanyagot pedig már két vállalkozó is forgalmaz. Igen sok vállalkozó kapcsoló­dott be az utóbbi időben a szol­gáltatásba. Van Hevesen köl­csönző, fodrász, kozmetikus, (pedikűrös, manikűrös), autója­vító, kulcsmásoló, vasipari alkat­részgyártó, harisnyaszem-felsze- dő, vegytisztító, fényképész, háztartási gépszerelő, és létrejött egy információs iroda is. A taka­rékszövetkezet egyik helyiségé­ben hét végeken óra-ékszer áru­sítás folyik, az újtelepi részen pe­dig a már nagyon várt gázcsere­telep biztosítja az ellátást. Ugyanitt virág- és takarmány­bolt, valamint palackozott italok üzlete és egy presszó is a lakosság rendelkezésére áll. A magánvál­lalkozói húsbolt pedig mindig friss és a szokásosnál olcsóbb árut kínál a vásárlóknak. Meg kell jegyezni azt is, hogy eddig a magánvállalkozók közül csupán tizenöten adták vissza igazolvá­nyukat betegség vagy forgalom­visszaesés miatt. A környéken jelentősnek mondható az áfész kereskedelmi tevékenysége is. Bár monopol­helyzete még érezhető, a verseny jelei is mutatkoznak az árakban. A város élelmiszer-ellátása jónak mondható, viszont az áremelé­sek itt is érzékeltetik hatásukat: jócskán visszaesett a kereslet a hús- és húskészítményekből, de a tejtermékekből is. Külön emlí­tést érdemel, hogy a piaci ver­seny hatására (a Stefánia Kft. működésével) javult a kenyér és a péksütemények kínálata — és a minőség is. A boltokban a ruhá­zati cikkek forgalma jócskán visz- szaesett, ennek oka pedig a hasz­nált ruházati boltok, valamint a „lengyelpiac” megjelenése. Saj­nos, tartós fogyasztási cikkeknél is folyamatos volt az áremelke­dés. Sokan keresték a hűtő- és fa­gyasztóberendezéseket, az ellá­tás viszont akadozott. Hevesen megfelelő kínálat volt színes té­vékből, ám gyakran előfordult, hogy csak a drágább nyugati márkákat találták meg a polco­kon. Az áfész sertésfelvásárlási és -értékesítési tevékenységével kapcsolatban elgondolkodtató tény, hogy mintegy 367 darab anyakocát vágtak le, s ez a meny- nyiség az előző három évi vágás­nak felel meg. Mindez nagy ve­szélyeket jelent a jövőre nézve. Visszaesett — méghozzá nagy­mértékben — az állattartási kedv, ennek oka pedig nyilván­valóan a tápok és a takarmányok árának állandó emelkedése. Mint lapunkban korábban hí­rül adtuk, május 18-26. között zajlik Hevesen a gyermekhét programsorozata. A nyitány meg is történt — jelentős sikerrel. Bár a kedvezőtlen időjárás köz­beszólt, így az eredetileg A lat ká­ra tervezett egész napos progra­mot Hevesen tartották. Ennek ellenére is közel 300 fiatal és szü­lő, jött el a Gyermekházba, hogy részese lehessen különféle vetél­kedőknek, játékoknak. Akik ott voltak, nem bánták meg. Jurányi István igazgató kö­szöntő szavai után a gyerekek egy része hamar elmerült a pa­pírsárkány-készítésben. Mások lufit festettek, szappanbuboré­kot fújtak, célbadobtak, és kis­puskával lőttek. A legügyeseb­bek zsetonokat kaptak, amelye­ket azután délben Lutra-album­ra és különféle ajándékokra vált­hattak be. A Gyermekház kollektívája ezután ebéddel kedveskedett a résztvevőknek, krumpligulyást szolgáltak fel. A folytatás ezután következett: az udvaron focizás­sal, bent pedig videózással. A gyermekek nem kis örömére a sárkánykészítőket Alatkára vit­ték, ahol felengedték a papíróriá­sokat. Az esti órák érdekessége volt a diszkó, előbb az alsó-, majd a felsőtagozatos fiatalok szórakozhattak. A jól sikerült nyitány után a program ma Kisnánán folytató­dik. Hevesről és környékéről 16 általános iskolából mintegy más­fél száz gyermek vesz részt a már hagyományos váijátékon. Az egész napos kirándulásra három autóbusz viszi a résztvevőket. Az erőfeszítések az egészségvédelmet szolgálják Hogy jobb legyen az ivóvíz Hevesen A közelmúltban először adott számot munkájáról a hevesi önkormányzat előtt a Heves Megyei Vízmű Vállalat helyi üzemegysége. A beszámolóból kitűnt sokoldalú tevékenységük, amelyet a városért és a vá­ros környéki településekért tesznek. Természetesen a vita sem maradt el, amely leginkább a hevesi ivóvíz minőségére terjedt ki. A Tisza-tó jövőjéről Közel két évtizede már, hogy elkészült a Tisza II. vízlépcső. A tározó környezetre gyakorolt ha­tásairól komplex felmérést vé­geztek. A megállapítások érté­kelésére és a fejlesztés irányát meghatározó döntési folyamat előkészítésére az idén március­ban megalakult a Kiskörei Víz­lépcső Tárcaközi Koordinációs Bizottság. Ez tartja ma délelőtt soron következő ülését Kiskö­rén, amelyen részt vesznek az érintett települések önkormány­zatainak polgármesterei, képvi­selői is. Kétszázharmincöt év után ismét város Új várossal gazdagodott Jász- Nagykun-Szolnok megye. A Vá- mosgyörkhöz, Visznekhez, Tar- naörshöz közeli Jászárokszállás kétszázharmincöt év után ismét város lett. Az erről szóló köztár­sasági elnöki oklevelet Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnö- ke adta át Szikra Ferenc polgár­mesternek. Gyermeknapi programok Pélyen is A pélyi önkormányzat, vala­mint a helyi presszó támogatásá­val május huszonötödikén, szombaton gyermeknapi sza­badtéri programokat rendez a helyi általános iskola az intéz­mény sportpályáján. A FutaPest verseny mintájára megrendezik a FutaPély futóakciót, s aki erre a nem mindennapi eseményre vál­lalkozik, annak a falu főútvona­lán mintegy két kilométernyi tá­vot kell megtennie. Valószínűleg sikeres lesz a tréfás, játékos ve­télkedők sora is, de rendeznek kerékpáros gyorsasági és ügyes­ségi versenyt is, amelynek szín­helye a főút, illetve a sportpálya lesz. A szombati gyermeknapi programokat a szabadtéri diszkó zárja Pélyen. Kiállítások A hevesi Móricz Zsigmond Városi Művelődési Központban a vándorkiállítások mellett ál­landó bemutatókat is láthat a kö­zönség. Ezek között említhetjük a helyi fotószakkör munkáiból rendezett tárlatot, valamint a megyénkben élő, lengyel szár­mazású grafikusművész, Trojan Marian Jozef ex libriseiből ösz- szeállított gyűjteményt is. Az előterjesztő a testület előtt Marsi József üzemvezető főmér­nök volt. ót kérdeztük elképze­léseikről, erőfeszítéseikről: — Üzemegységünk 1975 óta, tehát több mint másfél évtizede tevékenykedik. Hevesen és a vonzáskörzetében levő 15 tele­pülésen végzünk szolgáltatáso­kat. Munkánk víztermelésből, -ellátásból, csatornaszolgálta­tásból, hálózattisztításból és épí­tőipari tevékenységből áll. Sze­retném azonban előrebocsátani, hogy szennyvízelvezetést és -tisztítást csupán csak Hevesen végzünk. Ezt azért említem, mert máshol még nem sikerült megoldani. Örömmel mondha­tom, hogy az elmúlt két évtized­ben jelentősen fejlődött a térsé­günk vízellátása. Példaként em­lítem, hogy vámsunkban ma 55, Pélyen 16 és fél, Tiszanánán 18 és fél, Tamaszentmiklóson 15,3, Komlón 12,6, Erdőtelken 27, Boconádon, Tamamérán, Tar- nazsadányban 15, Tamaörsön 16 kilométer hosszú hálózat van. — Hogyan alakultak a költsé­geik? — Míg vállalatunknál az ivó­víz önköltségi ára tavaly megha­ladta a 18 forintot, addig üzem­egységünknél ez köbméteren­ként túlszárnyalta a 29 forintot. Ebből fakadt, hogy a veszteség a víztermelés és a szennyvízelve­zetés területén köbméterenként 11 forint volt. Ezt csak vállalati szinten tudtuk kiegyenlíteni. 1989-ig az állami támogatás nö­vekedett, tavalytól azonban lé­nyegesen csökkent, és a lakossá­got érintő fogyasztói árak nagy mértékben emelkedtek. Az idén tovább mérséklődik a támoga­tás, és várható, hogy 1992-re már nem is lesz. Ebből a helyzet­ből adódóan csökkentettük az anyagfelhasználást, és igyekez­tünk felújításokkal mérsékelni a költségeket. Az energiaárak fo­lyamatos növekedése azonban igen nagy terhet ró munkánkra. — Milyen feladatot jelent a he­vesi vízmű és a szennyvízhálózat, valamint a szennyvíztelep mű­ködtetése? — Nos, a városi vízmű 1976 óta van munkában, és napi kapa­citása 1600 köbméter. Miután a vízigénye az évek során nőtt, ezért jelenleg hét kutat működ­tetünk, amelyek mennyiségileg rövid távon ellátják a város fo­gyasztóit. Tavaly mintegy hét­millióforintot költöttünk a háló­zat rekonstrukciójára. Ebben az évben erre várhatóan ötmillió fo­rint áll rendelkezésünkre. A be­fejezést egyébként az idei eszten­dőre tervezzük, további kétmilli­ós ráfordítással. A városban 25 kilométeres szennyvízhálózat van. A további hálózatépítésnek és bekötésnek feltétele a szenny­víztelep úgynevezett harmadik ütemének építése, amelyet a kö­zeljövőben meg kell valósítani. Ellenkező esetben ugyanis több szennyvizet nem képes fogadni, illetve tisztítani. — Tudomásunk szerint me­gyénkben a Hevesen alkalmazott tisztítási technológia az egyik legbonyolultabb, emellett igen költséges. — Valóban így van. Gyakori a szűrőcsere, több a vegyszerfel­használás, az időszakos fertőtle­nítés. Erről egyébként az önkor­mányzati testület is több kérdést intézett hozzánk. Különösen, hogy a vízminőség javításáért mit teszünk. A hevesi vízben ugyanis sok a mangán, az ammónia és a metángáz. Sőt, arról is szó esett, hogy egészségügyileg a fluor adagolása is hasznos lenne. Nos, mi erőfeszítéseket teszünk a tisz­títási technológia további tökéle­tesítésére. Hamarosan kísérlete­ket kezdünk a Budapesti Műsza­ki Egyetem közreműködésével a hevesi víz ammóniatartalmának csökkentésére. Amennyiben ezt siker koronázza, akkor a követ­kező lépésként — természetesen a pénzügyi helyzet alapján — al­kalmazni kívánjuk. A vízminő­ségjavítására egyébként az olasz — amerikai érdekeltségű Culli- gan céggel is tárgyalásokat foly­tattunk, akik ajánlatot tettek. Ennek anyagi vonzata mintegy 11 millió forint lenne. Tehát nagy feladat előtt állunk ebben az év­ben, és mirtdent elkövetünk, re­mélhetőleg sikerrel, hogy a víz­minőségen tovább javítsunk. Mentusz Károly Újság a faluban Kömlő Népe Alig több mint egy esztendeje indították útjára a havonta meg­jelenő Kömlő Népe című lapot. Az akkori községi tanács támo­gatásával láttak munkához Hangrád Lajos felelős szerkesz­tő irányításával a szerzők. Ahogy telt az idő, a lap egyre népsze­rűbb lett, és a példányszám nö­vekedésével nőttek gondjaik is. A helyi Május 1. Termelőszövet­kezet fénymásolóján sokszorosí­tották a lapot, ám a technikai ki­vitelezés és a költségek növeke­dése veszélyeztette az orgánum fennmaradását. Tavaly ősszel, az önkormány­zat megalakulása után a testület hivatalos lapjaként fogadta el a Kömlő Népét. Sőt, annyira, hogy idén január 1-jétől az Agria Ki­adó Kft. állítja elő az újságot. Jö­vője érdekében a községi önkor­mányzat 20 ezer forintos alaptő­kével Kömlő Népe elnevezéssel alapítványt hozott létre. Ehhez jelentős összeggel társult a Heves és Vidéke Takarékszövetkezet, a Hevesi Áfész, továbbá vállalko­zók és magánemberek is. A lap népszerűsége az elmúlt időszakban tovább nőtt. Vannak már előfizetői is Egerben, Heves megye, illetve az ország más tele­pülésein is, természetesen a Komlóról elszármazottak köré­ben. Kerámia szakkör a hevesi 5-ösben Tálak, vázák, tányérok... Hevesen és az egész környé­ken híre ment, hogy a városban — pontosabban az 5-ös számú általános iskolában — kerámai szakkör működik a gyerekek nagy örömére. Persze, a tanárok és a szülők is elégedettek lehet­nek, hiszen a tankönyvből és az órákon elsajátított ismereteken kívül bizony másféle élményekre is szükségük van a gyerekeknek. Egy ilyen szakkör megadja az al­kotás örömét, fejleszti a szépér­zéket, a kézügyességet. Lassú Imre, az általános iskola igazgatóhelyettese, matematika, rajz és kémia szakos tanár vezeti a szakkört. A tanár úr a tokaji művésztáborban találkozott elő­ször a kerámikus mesterséggel még 1982-ben, aztán évente visz- szalátogatott Tokajba, hogy tö­kéletesítse» a korongozás tudo­mányát. Három éve döntött úgy, hogy ő maga is csináltat egy ko­rongot, s mikor már úgy érezte, nagyjából kitanulta a „szakmát”, elhatározta, hogy iskolájában is megismerteti a gyerekeket ezzel az ősi foglalkozással. Tavaly elkészült két korong is, mégpedig a helyi Berva — a Fi- nomszerelvénygyár hevesi gyár­egységének — támogatásával. A dologhoz azonban más is kellett: egy kemence... Az iskolában megépített elektromos kemencének is külön története van. Lassú Imre tanár úr az Alföldi Porcelángyárban vetette fel ezt az ötletet, s mivel a kérés érdekes, és főleg ritka volt, az ottani ifjúsági brigád elhatá­rozta, hogy segítenek a hevesiek­nek — tehát megpróbálják ol­csóbban megépíteni a kemencét, így sikerült viszonylag jutányos áron kemencét szerezni az isko­lának. Ma már több mint ötven gye­A többiek nézik, hogyan fest „fazekastársuk'', Vajda Balázs (Fotó: Gál Gábor) Lászka Linda korongozik rek tartozik ebbe az igen népsze­rű kerámia szakkörbe, s a diákok három csoportban járnak el ezekre a foglalkozásokra. Az el­készült kerámiatárgyakat egy­részt iskolájukban, az osztályter­mekben, a tanáriban állítják ki, másrészt különböző alkalmak­kor — anyák napja, nőnap — ha­zaviszik a maguk által készített darabokat, hogy a szülők is bizo­nyítékot kaphassanak fiaik, lá­nyaik munkáiról. Sajnos, ezt a mostani helyisé­güket már kinőtték, mert egyre többen érdeklődnek az iskolá­ban a szakkör iránt. A terembő­vítés úgymond „tervben van”, ám pénz erre sincs. Pedig az ifjú fazekasoknak szükségük lenne egy helyre, hiszen ahol agyagoz- nak, ott utána nem lehet például matekórát tartani. Reméljük azonban, hogy a hely- és pénzszűke nem veszi el a gyerekek és a szakkörvezető kedvét az alkotástól...- h. -

Next

/
Thumbnails
Contents