Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

HÍRLAP, 1991. május 20., hétfő MEGYEI KÖRKÉP 3. Nepomuki Szent János Egykor főként a hidakon, il­letve az utak mentén gyakran lát­ható volt Nepomuki Szent János szobra. Felnémeten, az Egri úton is állt valaha egy ilyen, amely az idők során tönkrement. Ám az utca lakói, valamint a felnémeti egyházközség Fügedi Józsefné Bíró Erzsébet kezdeményezésé­re összefogtak, és a régi szobor helyétől nem messze újat állítot­tak. Megáldására tegnap délután került sor. Szabó József plébános beszédet mondott, majd megál­dotta a hívek adományából lét­rehozott szobrot. A volt foglyok Recsken Az egykori recski munkatábor volt politikai foglyai közül a még életben lévő 370 tag a hét végén egész napos találkozón vett részt Recsken. Gyűlésükön kifejtet­ték: a kárpótlási törvény kereté­ben szeretnék elérni, hogy a meghurcoltatásukért elégtétel­ként legalább volt fogvatartóik­kal egyenlő anyagi körülmények közé emelkedhessenek. Képviselői fogadónap Az egri képviselő-testület tag­ja, Mészáros György május 28- án, kedden délután 4 és 6 óra kö­zött a polgármesteri hivatalban képviselői fogadónapot tart. A Dobó tér 2. szám alatt, az első emeleten, a kettes szobában fo­gadja a polgárokat. Babits Mihályra emlékeztek Halálának fél évszázados év­fordulója alkalmából ünnepsé­get tartottak a hét végén Eszter­gomban. Az emlékülésen mél­tatták Babits Mihály életművét, költői munkásságának állomása­it. Azt követően pedig megnyi­tották a közönség előtt a felújí­tott Babits-emlékmúzeumot. Mit kell tudni a grafológiáról? Egerben, a Vitkovics-ház élet­mód-klubjának következő elő­adását május 22-én, szerdán dél­után 4 órakor tartják. A foglal­kozáson a grafológia elméleti és gyakorlati alkalmazásáról lesz szó, amelyet gyakorlati bemuta­tó is követ majd. Páratlan őslénytani leletek Európában először páratlan őslénytani leletek érkeztek Mon­góliából fővárosunkba. Hús- és növényevők, szárazföldi ragado­zók csontvázait tekinthetik meg a látogatók. Az emlősök előtti állatvilág nem mindennapi pél­dányait november 3-ig — hétfő kivételével naponta — láthatják az érdeklődők a Budapesti Tör­téneti Múzeumban. Bükkszék fejlesztéséért A népszerű, közkedvelt bükk- széki fürdő területén, az új me­dence környezetében — a helyi önkormányzat elhatározása alapján — tizenkét kereskedelmi egységet építenek. Olyan terve­zőt keresnek, aki az erre vonat­kozó tervdokumentáció elkészí­tését vállalja. Ennek költségeit az önkormányzat megelőlegezi. Az elképzelések szerint az úgy­nevezett első lépcsőben hat azo­nos típusú, de éltérő nagyságú pavilon felépítésére kerülhet sor. A költségek pontos ismeretében születik majd döntés a kivitele­zés módjáról. Építésükre, illetve megvásárlásukra csak bükkszé- kiek pályázhatnak. Ez utóbbia­kat öttagú, pártatlan bizottság értékeli és bírálja majd el. / VÁLLALKOZÓK \ FIGYELEM! A START HITEL ügyében 1991. május 22-én, szerdán délután 14 órakor ismertetést tartunk a Gyöngyös és vidéke Ipartestület székházában. Ipartestülef Elnöksége B ár a szigorú időjárás nem engedte meg, hogy az idén teljes pompájában köszöntse a ven­dégeket Egerben a szerb búcsú, mégis sokan voltak kíváncsiak erre az eseményre. A település múltjának egy darabjáról beszél a Ráctemplom, amely felkiáltójelként magasodik a város fölé. Görögkeleti szertartás Szent Miklós tiszteletére Szerb búcsú Egerben A sok programot kínáló Vitkovics-napok zárása­ként délelőtt 10 órától került sor a liturgiára. A gyö­nyörű ikonosztáz előtt a Szentendréről érkezett Vu- jicsics együttes énekelt. A szertartást Vojiszláv Gá­lié atya és Brczán Milutin diakónus vezette. Az egy­házközség ugyan kis létszámú, de az érdeklődőket is magával ragadta a hangulat. Galic atya szerb nyelven szólt a templom védőszentjéről, Szent Miklósról. Megemlékezett az egri szerbekről, akik elsősorban a török hódoltság alatt és közvetlenül utána telepedtek le itt. Az ő emléküket idézi a Rác- hóstya elnevezés is. Ezt a templomot II. József sze­mélyes engedélye alapján építették, s végül 1804- ben szentelték fel. A szertartás után folytatódott a Vitkovics-napok rendezvénysorozata: megkoszorúzták a reformkori szerb-magyar nyelvű költő emléktábláját, majd az emlékszobájában ünnepségre került sor. A poétára emlékezett Vujicsics D. Sztojan, a magyarországi Szerb Egyházművészeti Múzeum igazgatója, majd Miodrag Pavlovié, a belgrádi Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja átadta az idei Jakov Ig- natovic-díjat, amelyet Petar Milosevic magyaror­szági szerb költő, az ELTE szláv tanszékének a ta­nára vehetett át. Parádóhután és Párádon Korszerűsítik a villamos hálózatot Bővítik a villamos há­lózatot Parádóhután és Párádon. Több évre szó­ló megoldásnak ígérke­zik a Parádóhuta gerin­cén végighaladó korsze­rű vezeték, amely végig­megy a Dobra út felme­nőszakaszán, a Széche­nyi úton és a Wesselényi úton is. Sajnos, a mun­kálatok jelenlegi költsé­ge meghaladja az erre a célra tervezett összeget, ezért az önkormányzat pénzügyi ellenőrző bi­zottsága most is dolgo­zik a hiányzó pénz előte­remtésén. A kivitelező Evill egyébként május második felében kezdi meg a munkálatokat, amelyeknek a határideje egy hónap. Párád köz­ségben a Felszabadulás út, a Pavilonsor, vala­mint a Fehérkő út villa­mos hálózatának fej­lesztésére kerül majd sor. Nem parancsolni, teremteni jött a világra (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Kerekes Károly zirci apát ünnepi megemlékezésében a szerzetest, azt a Szent Bemátot idézte fel hallgatóságának, aki ■nemcsak a cella, az imádság, a misztikus eltévedés állapotában élte meg hivatását, emberi sor­sát, a neki kiszabott életpályát, hanem küldetésének megfelelve, vállalva az isteni kegyelem és gondoskodás által neki juttatott feladatot: építőjévé, irányítójává vált, szellemi atyjává lett egy kor­szaknak. Úgy függött tőle az ak­kori Európa, az egyházi és világi hatalmasok kara, hogy sosem lé­pett ki szerzetesi köntöséből, mindvégig megmaradt monasz- tikus egyéniségnek. Ma talán jel­lemnek mondanánk: írásaival, gondolataival, szónoklataival, hitével és szeretetével akart hat­ni. Mikor három jelölt közül pá­pát kellett választani, az ő egyik mondata döntötte el a hatalmi vetélkedést: „Sanctus oret, doc- tus doceat, prudens regat. A szent imádkozzék, a tudós tanít­son, a gyakorlati bölcs kormá­nyozzon.” Szent Bemátról századokon át festettek képeket, alkottak szobrokat, nyilatkoztak írók, gondolkodók. Egyházon kívül és belül azok, akiknek ez a szent, ez a szellemóriás, a szeretet himnu­szának ez a lánglelkű költője, szavaival, mondataival bármikor is érzékletes pillanatokat szerez­hetett. Politikailag is értékelhető történelmi szerepében lehet meg- és fennakadni, nála, róla kutatni magyarázatok után; de egyről nem szabad megfeledkez­ni: Szent Bemátban nem a külső szereplés volt a cél, nem paran­csolni jött a világra, hanem te­remteni. Elsősorban önmagát, azt az egyéniséget, aki a miszti­kus elrévedésben érezte magát igazán otthon. De ha az általa megélt kor, az általa vállalt szer­zetesi fegyelem nyomvonalán haladunk végig, kitetszik: Szent Bemát és az ő százada azért tu­dott akkora reformokat végre­hajtani a hitéletben, a gazdaság­ban, az építészetben, a termelési rendszerben (ne óvakodjunk ki­mondani, Bemát és százada vá­rosokat teremtett), mert előbb a lélek rendjét építette fel magá­ban. Azt a ráción túli világot tette gazdaggá, ami nélkül, aminek ki­kerülésével ez a XX. század any- nyi kegyetlenséget zúdított az emberiségre. Mert szeretet nél­kül, a lélek boldogsága nélkül, a hit és a valóság feletti hatalmak nélkül, azok szellemi-lelki hatá­sa nélkül nehéz rátalálni a közös­ség, s főleg az egyén boldogságá­ra. Amit a lélek békéjének, derű­jének is lehet nevezni. „Mindennek két oldala van — legalább” — mondotta a zirci apát. És ebben a talányosnak tű­nő mondatban mintha válaszolni akart volna a kétkedőknek, ne­tán a tagadóknak arra a maga- biztosságára, amellyel az eszmé­ket, a lélek mélyéből kitermelt eszményeket, azok hitelét két­ségbe szeretnék vonni. Mert az ember akkor tudja legyőzni a gyötrő valóság napi megpróbál­tatásait, ha élő eszményeket kö­vet, és nem téveszti el azokat a belső élményeket tudata pilléré­vé tenni, amelyek „kihúznak in­nen”, a földi világból. A Magas­ság felé. Valami ilyesfélét ünnepelt az összesereglő ciszterci és egri diákcsalád ezen á pünkösdi szombaton... (F.A.) Az Egri Városi Televízió adásában A 04 és 07főszerepben A már megszokott időpontban — ma este 6 órakor — kezdődő egri városi televíziós adás Napról napra rovatában rendőrségi sajtótá­jékoztatóval jelentkezik a stáb. Azt is megtudhatják a nézők az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara üléséről, hogyan alakul a kapcsolat az osztrák és magyar vállalkozók között. Helyszíni jelen­tésben tudósítanak a szökött katona elfogásáról. Az Itthon történt­ben beszámolnak az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskoláról, a felsőoktatási törvény tájékoztatójáról, és válaszol az IKLV igazgatója is a felmerült problémákra. A hét témája a mentők munkája, mellyel kapcsolatban dr. Kozma József főorvos várja a stúdióban a nézők kérdéseit a 19-999-es telefonszámon. A Művészbejáró vendége He­gedűs D. Géza, aki a népszerű musicalt, A padlást rendezi Egerben. Minden bizonnyal első kézből adnak legfrissebb, hiteles tájékoztatást a vállalkozóknak a Start hitel működéséről. Körülbelül 19 órakor a filmbarátok Az angyalok is babot esznek című, Búd Spencer főszereplésével készült filmen szórakozhatnak. A ma esti adás szerkesztője Jónás Zoltán, rendezője Vass Ferenc. „Az utolsó szovjet katona távozásával kezdődik az igazi rendszerváltás.. (Folytatás az 1. oldalról) Végül is kárpótlási törvény lesz, s azt végre kell hajtani, ez óriási feladatot jelent a pártnak, a hatalomnak és a népnek is. És amiért az első mondatot mond­tam: örülünk annak, hogy sike­rült ezer aranykoronáig vissza­adni a földeket. Aggasztó azon­ban, hogy ez kárpótlási jegyekkel történik, mert ez a megoldás a korrupció melegágya, s mert az egyes, hatalmukat átmentett, pénzes kommunisták és azok ki­szolgálói felvásárolva ezeket, egy-egy falu, egy-egy környék új grófjai, hercegei, bárói lesznek, s mi nem akarunk új uralkodókat. Mi jól élő magyarokat akarunk... — Torgyán úr, Ön úgy hasz­nálja beszédeiben, válaszaiban a többes számot, mintha a kisgaz­dák között mindenben teljes len­ne az egyetértés, holott... Tudjuk, hogy kemény csaták zajlanak a párt berkeiben, időnként égbeki- áltóak a véleménykülönbségek. Véleménye szerint min múlik a pártegység? — Ézen a szombati napon mérföldes lépést tettünk a párt­egység megteremtésére. Az or­szágos vezetőségi ülésen ugyanis a megyék túlnyomó része mellet­tem foglalt állást, s a személyi kérdések rendezését követelte. Erre a vezetőség úgy döntött Oláh Sándor úr nyilatkozata után — aki kijelentette, velem nem hajlandó együttműködni —, hogy egy nagyválasztmány hatá­rozzon a személyi ügyekben. Úgy hiszem, a döntés lényege nem kérdéses, akkor megnyílik egy olyan út és lehetőség a kis­gazdapárt előtt, amilyenre most még gondolni sem lehet... Most már közismert, hogy június 29- én összeül a nagyválasztmány. Azon a napon, amikor az utolsó szovjet katona is kivonul az or­szágból, Torgyán Józsefet meg­választják a kisgazdapárt elnö­kének. S ígérhetem, ha a belső vi­szályok rendeződnek — erre ne­kem meglesz 3 lehetőségem —, egy hét alatt rendbejön minden, ami egy év alatt nem történt meg: aki a kommunizmust kiszolgál­ta, az nem maradhat meg a hata­lomban, meg kell kezdődnie az igazi rendszerváltásnak... — ...De hiszen a koalícióban is ezt szorgalmazták, történtek is különböző 1lépések a rendszer- váltás megvalósítására. — A koalícióról annyit: nincs alternatívájú, nincs más olyan erő Magyarországon, amely vál­lalhatná ezt a feladatot. Annak ellenére mondom ezt, hogy en­nek a koalíciónak a működésével teljesen elégedetlen vagyok. Mert akkor, amikor egy ország­ban gazdasági katasztrófahely­zet van, nem Jehet arra az állás­pontra helyezkedni, hogy mindig a magyar nép vállára rakják az újabb és újabb terheket. Ebbe szerencsétlen népünk bele fog roskadni, s ez embertelen, már­pedig ma Európa közepén egy rendszer nem lehet embertelen. A kivezető utat abban látom: a kisgazdapártnak olyan mérték­ben kell növelnie erejét, hogy a koalíción belül átvegye az első helyet, s mi diktáljuk, merre és milyen úton haladjunk... — A hazai politikai palettán viszont újabb és újabb olyan erők jelennek meg, amelyek várható­an éppúgy részt kívánnak ma­guknak az ország életének alakí­tásából, mint mondjuk a kisgaz­dák. Hogy ne menjünk messzire, most bontott zászlót a Nemzeti Demokrata Szövetség, Pozsgay Imre és Bíró Zoltán irányításá­val. — Nem ismerem az írásbeli téziseit ennek a szövetségnek, ennek híján felelőtlenség lenne nyilatkoznom törekvéseikről. De úgy gondolom, mindenkép­pen a középtől balra kell elhe­lyezkednie. Tehát egy baloldali irányzatú politikai képződmény­nek kell ezt tekintenem, ami — szerintem — meg is határozza a sorsát: semmiképpen nem lesz olyan jelentős, mint azt egyesek gondolják. Azt látnunk kell, Eu­rópa közepén évtizedekig a jobboldali politika lesz az iránya­dó, a balról való zaszlóbontoga- tással ma már nem lehet ered­ményt elérni. Marad tehát a „centrumtól” számított jobbol­dal, de ez semmiféle szélsőséget nem jelent: ugyanazt a konzer­vatív radikalizmust jelenti, ami fellelhető Bush elnök, vagy az angol Major, de még a francia Mitterrand elnök — aki egyéb­ként balról érkezett, de belátta: az a jövő — politikájában. Ez semmiféle veszélyt nem jelent a magyarságra, inkább ez az irány­vonal ad lehetőséget az ország felvirágoztatására: a politikai bekapcsolódás Európába. — Bekapcsolódásunk az „öreg kontinens”, valamint a vi­lág kortárs életébe most némileg veszélybe került: ma már szinte senki sem ismeri ki magát abban a zűrzavarban, ami nálunk a vi­lágkiállítás ügyében kialakult. Németh Béla alelnök a kisgaz­dák nevében például úgy vélte: „egyedül nem megy.” Kedden a T. Ház elé kerül a téma, Ön milyen álláspontot képvisel? — Személy szerint én — akár­csak korábban a párt is — olyan álláspontot foglalok el, hogy tá­mogatni kell a világkiállítást, mert hallatlanul nagy lehetősé­get ad az országnak: ezt egész egyszerűen nem lehet kihagyni. Nekünk versenyt kell futnunk az idővel, sok gondot és nehézséget vet fel, de ebben benne kell len­nünk... — ...Egyedül is? — Még egyedül is, ez egy olyan lehetőség. Ehhez valóban élénkítenünk kell a vállalkozói kedvet, már rég meg kellett volna hirdetnünk a nemzetközi ten­dert, nagy késedelemnek tartom ezt az elszalasztott több mint egy évet. Három hetünk van a végső döntésig, én a Parlamentben igent mondok... — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents