Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

Üzen a szerkesztő S. E: Azt úja: „Kéretlenül bedobták nekem a Pesti Hírlap II. évfolyamá­nak 103. számát, 1991. május 4-én. Az első oldalon a Vatikánból szár­mazó elmarasztalást közük, és azt írják, hogy mindaz, ami történt Ma- riacellben, monsignore Mészáros vezetésével, az egy színjáték a Mindszenty-ügyben. A 10. oldalon, ugyanebben a számban Próféta és pásztor címmel Török József if tar­talmasán az újrateremtett főpapról. De ami igazán meglepett, az a név nélkül közölt helyszíni tudósítás ugyanebben a számban, a „Láncos búcsú Mariacellben”. Itt monsigno­re Mészáros Tibor, Mindszenty bí­boros utolsó titkára idézte a főpap végrendeletének általa pontosnak és fontosnak tartott szövegét. Aztán jön a riport tovább, a számomra meghökkentő fordulattal: „Ám a lényeg az - hangsúlyozta a herceg- prímás egykori titkára -, hogy most azok akarják eltemetni Mindszenty Józsefet, akik bécsi emigrációja alatt egyszer sem keresték fel, akik megtiltották a magyar népnek, hogy érte a magyar templomokban imát mondjon, s annak a Paskai bíboros­nak vezetésével igyekeznek e szem­forgató tettet végrehajtani, aki né­hány évvel ezelőtt külföldi újságok­ban nyilatkozta: „a magyarországi egyház leromlott állapotáért nem Rákosi vagy Kádár a felelős, hanem a kompromisszumképtelen Mind­szenty József. Nem akarjuk, hogy ez az ember megérinthesse a herceg­prímás koporsóját.” Tessék mondani, hogyan jön ösz- sze az, hogy egy újság az első olda­lon közü a római álláspontot, amely eh'téli monsignore Mészárost, a ha­todik oldalon, a gazdasági hirdetés mellett közli a riportban Mészáros Tibor véleményét, amelyben egye­bekben is súlyos elmarasztalások mellett ez a szövegrész is fellelhető? Nem félreinformálás az, ha az egyik oldalon szidjuk — bár más szájával — az illetőt, hogy aztán a másikon rettenthetetlen erkölcsi hősként idézzék? Miért nem írta alá a ripor­ter a tudósítást? Azért kérdezem mindezt, mert a Paskait érintő kije­lentések választ kívánnak, esetleg büntetőeljárást, ha az állításokat a lap vagy szerzője nem tudja igazol­ni. Mi van a mai magyar sajtóban?” Mi is kaptunk a levelesládánkban ilyen példányt. A Pesti Hírlap — si­ne ira et studio felirattal emblémájá­ban — olyasmit tett, ami a sajtóban mindig is szokás volt, van és lesz: közöl ilyent, és leír olyant. Ugyan­arról a témáról. Mindkét esetben forrást jelöl, tehát nem akar az igaz­ság mellé nyúlni. De hát hány az igazság? Rómában is mást mond­tak, Mariacellben is. Itt az indok a végrendelet félreértelmezése, az odaláncolás és a beindított proto­koll esetleges bajba jutása, ott azt akarták volna megakadályozni, hogy Paskai keze hozzáérjen a bíbo­ros koporsójához, mert méltatlanná vált arra a főpapi szerepre. Ezt így senki nem mondta ki a mai napig — már hogy ő, Paskai László esztergo­mi érsek méltatlan Mindszenty ko­porsójához és emlékéhez nyúlni —, de most, ezzel a riporttal elindult, elindulhat valami, amiről már régó­ta suttognak reménykedve: a ma­gyar klérus megtisztulása. Történészek még csak az adatok közelébe jutottak, de nem kaptak felhatalmazást arra, hogy titkos ira­tok nyomán írjanak a negyven év alatti kollaborálókról, a III/III-as ügyosztállyal együttműködőkről, azokról, akik a leghűségesebben teljesítették az Állami Egyházügyi Hivatal minden kívánságát, szolga- lelkűen végrehajtván mindazt az utasítást, amelyet az egyházat vég­képp lezülleszteni szándékló ateista hatalomtól, Miklós Imre és szerve­zete oldaláról kaptak. Ennek a ri­portnak lehet olyan szerepe is, mint a Végváry őrnagy által a „cég” is­mertetését felnyitó nyilatkozat utá­ni folyamat. Botrány törhet ki, ahol nevek újrasározódnak, vagy éppen új nevek, személyek kerülnek for­galomba, amelyek kénytelenek lesznek a bűnök után a bűnhődést is elviselni, azt a megérdemelt erkölcsi megaláztatást, amely az árulásért kijár. Volt ilyen! Bizony ám! A társadalom, a magyarság rég várja már a hathatós erkölcsi elégté­tel és rendbetevés kezdetét. És hogy itt mennyire a hatalom és a pénz utáni sóvárgás együttes jelenségéről van szó, a riport említi P. Szőke ne­vét, aki a Mindszenty-alapítványból — ki tudja, milyen felhatalmazás alapján és szerint - utalgatott ki ösz- szegeket, még saját magának is. És hogy mindennek egy ilyen emlék­napon kell a nemzet tudomására jutnia? A Pesti Hírlapba katolikus papok is írnak, így semmi esetre sem lehet a látszólag ünneprontó riport megjelenése a véletlen műve. Hogy mivé duzzad a riportban leírt, a Pas­kai bíborosra nézve dehonesztáló mondat? Ön ezt költői kérdésnek szánta. Ezt ma nem lehet megvála­szolni. Pataky Kornél győri püspök gyónása után mindenre lehet számí­tani. B. J.: Idézünk leveléből: „Hosszabb ideje figyelem, hogy a sportolásra használt körcsarnokhoz mennyi au­tó hajt be. Azt hittem, valaki majd csak intézkedik, de...Szeretném, ha valaki megmagyarázná: van-e a KRESZ-nek olyan táblája, amely csak meghatározott emberekre vo­natkozik, másokra nem? Kinek a feladata a törvény betartatása?” Felháborodása indokolt. Mi vála­szolunk: a KRESZ mindenkire vo­natkozik, hancúrozó tinédzserekre éppúgy, mint öntelt felnőttekre. A közrendért a rendőrség felel. Nem állunk meg az ön kérdéseinél. Nem­csak az Érsekkertben, főképp este­felé, hanem a belvárosban, a nagy forgalom idején a gyalogosok kö­zött, járdán és mindenütt felnőtt bringások is szlalomoznak, olykor a szemtelenség és tapintatlanság ve­szélyes keverékét produkálva. A hatvan km/óra sebességet nem tart­ják be, jelzés nélkül felhajtanak a járdára, például a székesegyház mö­götti parkrésznél, és a járdán ugyan­csak összeszedheti magát néha a gyalogos, ha életben akar maradni. Pedig „rendnek muszáj lennie!” Hozzászólás Adács néveredetéhez A XIX. század hatvanas évei­ben Pesthy Frigyes néphagyo­mányok összegyűjtése céljából kérdőíveket juttatott el a közsé­gek elöljáróihoz. Az ezekre adott válaszok az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában talál­hatók. Adács akkori vezetői - Juhász Ferenc bíró, Győri András tör­vénybíró, Major János és Győri Simon esküdtek, valamint Beré- nyi István „feljegyző”, mint az e- löljárók névaláírója - az 1864. jú­nius 8-án kelt jelentésükben a következőket írják: „...a régi időben hihető hős vala, Ács ne­vezetű egyén, aki adományként kapta volna, s így neveztetett el Ad-Ács-nak”. „...a Gyanda (Mérges-patak) folyó kirekesz­tésén egy íves kőhíd faragott kő­ből készítve vala a Pest Miskolczi országútnak részét képezte. Ezen a hídon hajdan valami tak­sa szedettetett, s ily formán kére­Régi hagyomány szerint má­jus első vasárnapján a budapesti szlovák gimnázium népviseletbe öltözött ének- és tánccsoportja keresi fel a Felső-Mátra községe­it. Legutóbb Mátraszentimrén jártak a fiatalok, akik a művelő­dési otthon közönségének felejt­hetetlenné tették a hamu alatt pislákoló szlovák népzenei és néprajzi hagyományokat. Prog­ramjukat az ország tájain élő népdalokból, néptáncokból vá­logatták össze, hiszen a pesti ál­talános és gimnáziumi intézmé­Lapunk május 6-i, hétfői szá­mának Pf. 23. című oldalán kö­zöltük - Száraz kenyér a Lindá­ban címmel - Zsámboki Imre eg­ri olvasónk panaszát. A cikk megjelenését követő napon a már említett üzlet vezetője, Tóth Jánosné levélben kereste fel szerkesztőségünket, amelyben ez áll: „A kedves vásárlónkkal tett, hihető tehát a hagyomány, s innen neveztetett volna Ad-ács- nak” - olvasható Pesthy Frigyes adatgyűjtésében. A falu akkori vezetői - mint ahogy írják - „megkérdezték a nép véneit, községük lelkészét, s kikutatták a levéltárban lévő írá­sokat”. A szájhagyományhoz nem fűztek megjegyzést. A gyűj­tésük tartalmaz bizonyos rész­igazságokat: például a személy­névből keletkezett helynév, vagy a „taksa”, a vámszedési jog. Á túlbuzgó jelentésadók azonban megfeledkeztek arról, hogy ré­gen a település nem a mostani helyén, hanem délkeletre, a Te­lek-dűlőben, az Egert és Szolno­kot összekötő postaút mellett volt, s arról is, hogy 1421-ben, amikor a Pálóczy-család meg­kapta a vámszedési jogot, már régen Adacsnak nevezték a fa­lut. Ha a szájhagyomány szerint vámszedésről kapta volna a ne­nyükbe hazánk szlovák nemzeti­ségi vidékeiről csoportosulnak a tanulók. Ez a vasárnapi összejö­vetel jó alkalom volt az édesa­nyák és nagymamák köszöntésé­re is, akik nagy tapssal fogadták a produkciókat. Többen meg is je­gyezték, hogy nemcsak a lamba­da tudja minden ízében meg­mozgatni a jó táncosokat, hanem a dübörgő népzene is. Talán az ilyen műsoros bemutatók felújít­ják a régi együttesek életét, s a szlovák anyanyelvi előadások bátorítása fokozza az iskolai április 28-án történt kellemet­lenségért ezúton kérünk elné­zést. A nem megfelelő viselke­dést tanúsító dolgozónkat fele­lősségre vontam, s remélem, hogy hasonló esetre a továbbiak­ban nem kerül sor. Annyit azon­ban megjegyeznék, hogy soha nem adtam, s ezután sem adok olyan utasítást beosztottjaim­vét a község, akkor valószínűleg Vám-ácsnak, vagy Vámosács­nak neveznék. A helyi néphagyományokból kiindulva legvalószínűbb, hogy puszta személynévből keletke­zett, mégpedig a törökös hang­zású szó Ádám férfinévben kell keresnünk eredetét. Ádám (ad- amu=atyám) „cs” képzővel be­cézett alakja Adacs. (Kálmán Béla: A nevek világa, 64. oldal.) A község nevének eredete még olyan nomád időszakra utal, amikor egy-egy nemzetség, nagycsalád változtatta szállását. Akkor, ha valakit kerestek, a sze­mély volt a fontos, nem a folyton változó hely. Mikor azután a mozgó település helyhez kötő­dött, az állandó lakóhelyet is a nagycsalád fejéről, Adacsról ne­vezték el. A falu az első írásos emlékekben (1323-1335) Adach névalakban szerepelt. Dr. Horváth Mihály nyelvoktatást is. De még ennél is fontosabb, hogy az ilyen összejö­vetelek önbizalmat adnak az el- zártan élő kis nemzetiségi lakos­ságnak. Köszönet jár a szerve­zést végző szlovák szövetségnek és a csoportot gondozó Hollósy- nénak, valamint a vendéglátó községi önkormányzatnak ezért a felejthetetlen vasárnapért. Bú­csúzáskor a helybéliek virágok­kal köszöntek el a fővárosban élő nemzetiségiektől. Id. Zakupszky László Mátraszentimre nak, hogy addig nem árusíthat­ják a friss kenyeret, amíg az előző napi el nem fogyott. Száraz ke­nyeret pedig még a raktárban sem tartok, nemhogy a polco­kon. Remélem, hogy Zsámboki úr vásárlási kedvét nem szegtük, s továbbra is kedves vevőként tisztelhetjük.” Nyakon csípett sajtóhibák Hazánkban az idén már hu­szonötödik alkalommal rendez­ték meg a magyar nyelv hetét. Előadások és újságcikkek figyel­meztetnek: fordítsunk nagyobb gondot anyanyelvűnk helyes és szép használatára! Hogy meny­nyire szükség van (vagy volna) az állandó résenlétre és „nyelvőr­ségre”, azt néhány sajtónyelvi példával próbálom szemléltetni az alábbiakban. Legutóbb épp az én egyik cik­kemben követte el a nyomda azt a hibát, mely szerint Mekcsey István „az egri vár 1552. évi „alapítványa” volt, holott én a cikk kéziratában ezt írtam: alka- pitánya. (Heves Megyei Hírlap, 1991. április 22.) Remélem, ol­vasóink nem tételezték fel rólam, hogy nem tudok különbséget tenni alapítvány és alkapitány között. Kellemetlen és zavaró hibák az újságokban az eléggé gyakori szóelválasztási hibák is: szaba-í didő, ta-lnévnyitó stb. Köztudo­mású, hogy a magyar nyelvben értelmetlenség az így született didő és névnyitó utótag. Ezeket az összetett szavakat az értelmük szerinti határon kellett volna el­választani: szabad-Hdő, tan-/év­nyitó. Azt hiszem, Franczia István polgártársunk sem volt boldog, amikor a nevét az újság ilyen nem hízelgő értelmű elválasztás­ban közölte: Franc-lzia. Tud­nunk kell (vagy kellene), hogy a régies ez betű ugyanúgy egyetlen hangnak a jele, mint a szintén kétjegyű cs betű, s ahogy a kocsi szó helyes elválasztása ko-/csi, úgy a Franczia névé: Fran-lczia. Olvasóinkat tehát megnyug­tatjuk, hogy az új — 1984 óta ér­vényben levő — helyesírási sza­bályzat nem változtatta meg az ilyen szavak (és nevek) elválasz­tási módját. Dr. Pásztor Emil Szlovák vendégek a Mátrában Válasz a száraz kenyér ügyében A vásárlótól elnézést kérünk Horoszkóp május 13-tól 19-ig KOS (in. 21.-IV. 20.) Szerelem: Sok élmény, renge­teg esemény ígérkezik, és - ahogy ez már lenni szokott - hódítani sze­retne. Egyszerre több randevút is megbeszél, de alighanem a leg­többet le is mondja néhány nap­pal később. Hivatás: Rendkívül jól állnak a bolygók minden vál­lalkozáshoz, újrakezdéshez, még akkor is, ha látszólag nehezen alakulnak a dolgok. Ne kapkod­ja el a szerencséjét. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Ne rúgja fel az ész­szerű korláto­kat. A barátság még semmire nem kötelez. Vagy Ön ennél is többet szeretne? Hivatás: Hagyja, hogy pénzügyeit hozzá­értő családtagja, esetleg idősebb barátja intézze. Biztosan nem jár rosszul. Feltétlenül nézze át leve­lezését, fontos iratok is heverhet­nek rendezetlenül. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Ba­rátságból sze­relem, szere­lemből barát­ság lehet. És egyiken sem csodálkozik. Nem szereti felégetni maga mö­gött a hidakat. Hivatás: Pénz­ügyeiben zavar támad, pedig mindent megtett annak érdeké­ben, hogy ne legyen gondja nyár­ra. Környezetében váratlan ese­mények történnek, melyek ala­posan kihatnak munkavégzésé­re, teherbíró képessége is csök­ken. RÁK (VI. 22.-VII. 22.) Szerelem: Ön képtelen ne­met mondani, akivel nem szí­vesen találko­zik, azzal is kedvesen bá­nik, amit ezúttal az illető kifeje­zetten biztatásnak vél, s ebből bonyodalmak támadnak. Hiva­tás: Nem túl előrelátó, és ezért olyan hibát követ el, amit utólag hiába szán-bán, a kellemetlenség nem kerülhető el. OROSZLÁN (VII. 23.-VIII. 23.) Szerelem: Sok­felé kötelezi el magát, és talán kicsit bele is bonyolódik a meghívások­ba. De bonyo­dalmakat nem az apró flörtök okoznak, hanem tartós kapcso­latában „robban a bomba”. Hi­vatás: Munka és szórakozás — bizony nem fémek meg egymás­sal a héten. S mint oly sokszor — most is a munka győz! SZŰZ (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Most úgy érzi, mindennél fontosabb ez a bontakozó új kapcsolat, és emiatt fel akar­ja rúgni eddigi életmódját. Türe­lem! Hivatás: A legkevésbé a munka érdekli ezekben a napok­ban. Ilyen is ritkán fordul elő a Szűznél! MÉRLEG (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Kel­lemetlen hely­zetbe kerül, de Vénusz nem hagyja cser­ben. A héten nem olyan ak­tív, nem olyan kezdeményező, mint máskor, de érzelmei talán sokkal erősebbek. Hivatás: A hosszú távú terveknek kedvez­nek most a bolygók. Ez a hét — és még a következő — az alapo­zás ideje, alaposan fontolja meg, kivel, mit és hogyan szeretne megvalósítani. SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Bol­dog, s ezért nem látja a vi­lágot teljes va­lójában. Néha próbálja meg kívülről figyel­ni az eseményeket. Még ne dönt­sön életre szóló kérdésekről! Hi­vatás: Jaj annak, aki a héten az intrika fegyverét akarja bevetni Ön ellen! Ä heves szócsatákból is Ön kerül ki győztesen! NYILAS (XI. 23.-XII. 21.) Szerelem: Nem hajlandó tudo­másul venni az élet realitásait. Az álomvilág, melyet felépí­tett, szebb és biztonságosabb. Mindenkit az elképzelt ideálhoz mér, és ezért találja meg olyan nehezen az iga­zit. Hivatás: Ha fegyelmezettebb lenne, már rég kijutott volna a mélypontról. Anyagi helyzete nem túl rózsás, de lehet rajta vál­toztatni. BAK (XII. 22.-I. 20.) Szerelem: Ne­hezen adja fel a függetlenségét (ha még magá­nyos), újabb és újabb próbát eszel ki partne­rének. Amennyiben házasság­ban él, szeretné kivívni „szabad­ságát”. Hivatás: Ha azt várja, hogy a világ változzon meg, so­hasem találja helyét, viszont ha alkalmazkodni kész, határozot­tan sikeres lehet! VÍZÖNTŐ (I. 21.-n. 20.) Szerelem: Vannak dol­gok, melyek csak Önre és partnerére tar­toznak, de ha kifecsegi, ne csodálkozzon, hogy kellemetle­nül érzi magát a héten baráti kör­ben. Hivatás: Sokféle elképzelé­se van a napi munka egyhangú­ságának feloldására. Talán az egyetlen, ami most nem megold­ható, hogy új állás után néz. A változtatással csak ártana létbiz­tonságának. HALAK (II. 21.-III. 20.) Szerelem: Szo­morú gondola­tok gyötrik. Ráadásul kép­telen dönteni, pedig rettene­tesen szeretne változtatni a jelenlegi helyzeten. Új kapcsolattól vár megoldást. Hivatás: Váratlan pénzhez jut, a munkában is örömét leli, csak az emberekkel boldogul nehezen. Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-Hétből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents