Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

HÍRLAP, 1991. május 13., hétfő EGER ÉS KÖRZETE 5. Táncverseny Egerben Ezúttal városunk lesz a hely­színe a C osztályos klubközi táncversenynek, melyet május 18-án tartanak az Agria társas­táncklub szervezésében. A Me­gyei Művelődési Központ dísz­termében délelőtt 11 órakor az ország különböző tájairól érkező versenyzők mérik össze tudásu­kat. A standard táncok mellett latin-amerikai számokban is ver­senyeznek egymással. Agykontroll — nálunk is Jósé Silva, a neves amerikai autodidakta Agykontroll című műve meghódította a világot, s immár Magyarországon is renge­teg híve akadt. Ezúttal Egerben szervez tanfolyamot a TIT Heves Megyei Egyesülete azok számá­ra, akik szeretnének „alfába” el­jutni. Az Agykontroll Gmk ellenőrzése mellett — szigorúan követve Silva módszereit — sajá­títhatják el az érdeklődők az ön­ismeret titkait. Érdeklődni a TIT címén: Eger, Klapka u. 9. Tele­fon: 13-395. Az Életjel folytatása A már legendássá vált egri iro­dalmi alkotókömek egy kései „életjeléről” számolhatunk be. A közösség egy pályázat nyerte­seiből verbuválódott a'80-as évek közepén. Az Egri Ifjúsági Házban találkoztak, s ennek a korszaknak volt a dokumentuma a négy számot megért Életjel cí­mű antológia. A pályakezdő vers- és prózaírók mecénás nél­kül maradtak, az alkotókor haló­dott. Most mégis — mintegy ké­sői híradásként — nyomdába ke­rült a Szökés ünnepe című iro­dalmi antológia kézirata. Rövi­desen talán hozzáférhető lesz. Négy alkotó: Anga Mária, Kör­mendi Judit, Bányász István és Szabó Zoltán írásait tartalmazza. A kiadvány létrejötténél szer­kesztőként Fodor András, lek­torként Lőkös István és Cs. Var­ga István bábáskodott. Gyermeknap „Gyermekeink egészsége — a holnap gazdagsága.” Ez a szlogen­je annak a nem mindennapi gye­reknapnak, amelyet május 18-án Egerben tartanak, a Deák Ferenc utcai óvodában, a Szociális Szol­gáltató Központban és a két intéz­mény közös udvarán, valamint a Népkert közeli részén. A termé­szetgyógyászok, a rendőrség, a tűzoltóság is segítette a pedagógu­sokat a programsorozat szervezé­sében. Már reggel fél 10-kor várják a város közönségét, gyerekeket és szülőket. A megnyitó az óvodában lesz, ahol Katona József né egri al­polgármester mond megnyitót. „Ültess fát a jövőnkért, friss leve­gőnkért” címmel faültetési akciót is szerveznek. A rendőrség és a tűzoltóság járműveit a kicsik köz­vetlen közelről is megnézhetik. A Népkertben pedig a rendőrkutyák ügyességét csodálhatják meg. Egészséges finomságok címmel ételkészítési bemutatót tartanak. Lesz tartásjavító torna, gyermek- aerobic, jóga — és még sok más. A Deák Ferenc úti óvoda kör­nyékén vásárosok kínálják egész­séges portékáikat. A bolhapiacon játékot, ruhát és Lutra-képeket le­het majd cserélni. Benn az épület­ben benevezhetnek a vállalkozó kedvűek a rajzversenyre, melynek kétszer is lesz eredményhirdetése: délelőtt és délután. A szervezők, az óvoda pedagógusai és számos szervezet, egyesület képviselői bíznak benne, hogy jó idő lesz. De ha nem, az sem baj, mert a négy fal között is jól lehet majd szórakozni kicsiknek és nagyoknak már egy héttel a nagy, városi gyereknap előtt. —ji— A cigányszervezet vezetőségének levele „Azon a napon szépen indult minden” A Phralipe Független Cigány Szervezet Egri Vezetősége leve­let juttatott el szerkesztőségünk­höz, hogy kifejtse álláspontját az Egerben május 1-jén történt szép­asszony-völgyi sajnálatos esemé­nyekről. E levélben mindenek­előtt arra utalnak, hogy: az a „maroknyi csapat” 100-150 bőr­fejűből állt, köztük osztrákok, németek, a hazaiak „képvisele­tében” pedig budapestiek, mis­kolciak és egriek is voltak. A ci­gányszervezet vezetői a további­akban a következőket írják: „Azon a napon szépen indult minden. Mindenki sétált, szóra­kozott, kikapcsolódott. Déltáj­ban kisebb, bőrfejűekből álló csoport kivált a társaságból, és lejöttek a lacipecsenyés részre, ahol több cigányzenész tartózko­dott, köztük több idős ember. A galeri elkezdte minden előzmé­nyek nélkül piszkos cigányoknak lehordani az embereket. Külön­böző fasiszta jellegű jelszavak hangoztatása (Cigánymentes vá­ros lesz Eger nemsokára! Mind meg kellene ölni titeket!) köze­pette lelocsolták sörrel a zenészek hangszereit és a zenészeket. A kik látták mindezt, fel voltak hábo­rodva viselkedésük miatt. A cigányemberek segítségért szól­tak az ott lévő, ebédjeiket, italjai- kat fogyasztó embereknek, akik között mi is odasiettünk. Próbál­tuk őket szép szóval elküldeni, de amint meglátták, hogy mi is ci- gányszármazásúak vagyunk, az egyik már emelte is a teli sörös­üveget, hogy hozzánk vágja, de szerencsére nem sikerült, mert ott termettek a rend őrei és feloszlat­ták őket. Eközben a környéken tartózkodó cigányanyák gyerme­keikkel próbáltak a tömegből messzire menni. Nem telt el egy óra sem, következett az újabb ro­ham. Ott egy idős cigányember volt az áldozat (O. László), és egy civil ruhás rendőr, akikkel 5-6 bőrfejű dulakodott. Odasza­ladtunk egy páran, segíteni pró­báltunk a két embernek. Közben megérkeztek a rendőrök, és pár bőrfejűt ártalmatlanná tettek. Nemsokára a mentő is megérke­zett, az történt ugyanis, hogy egy szolgálatban lévő rendőrt meg­ütött, majd az arcát lefújta gáz- permettel egy bőrfejű. Az ünnep­lők már megnyugodtak, gondol­ván, már nem lesz semmi baj. 18 óra: megkezdte műsorát a Felné­meti Hagyományőrző Cigánye­gyüttes. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyet még nem láttunk! A domb oldalán összegyűlt bőrfejűcso- port leszaladt a színpad elé, és mindenféle cigány- és zsidóelle­nes jelszavakat ordítozott. Páran fel akartak jutni a színpadra, de szerencsére a rendőrök határo­zott fellépése megakadályozta őket a vérontásban. Ügy hisszük, ehhez a történet­hez józan embernek nincs mit hozzáfűznie, csak szeretnénk emlékeztetni a magyar népet, a világot, hogy volt egy őrült, úgy hívták: Hitler... Ezúttal szeretnénk megkö­szönni az egri rendőrség segítsé­gét és határozott fellépését.” — Fejeződik be a levél. Önvédelem Egerben Interjú a Phralipe-egyesület egri ügyvivőjével Többször foglalkozott az üggyel lapunk is: május elsején az egri Szépasszony-völgyben összecsa­pás volt a skin-headek és a cigá­nyok között. Nem vett részt az eseményekben, de a közelben volt a Phralipe (Testvériség) Ci­gány Egyesület egri ügyvivője, Lakatos Oszkár is. Az esemény utáni napokban ültünk le vele beszélgetni, s elsőként arról kér­deztük, hogy ő miképpen értéke­li a történteket. — Főleg a rendőrség magatar­tása volt érdekes a számomra. Annak ellenére, hogy kevesen voltak, az erejükhöz képest min­dent megtettek. Szerintem azon­ban nem csupán a cigányokat tá­madták ott, hanem a rendőröket és más embereket is. Keményeb­ben fel kellene lépni ellenük az állampolgároknak, a társadalmi szervezeteknek, sőt a rendőrség­nek is. De nemcsak a skin-hea- dekről beszélek, hiszen senki nem mehet úgy el egy szórakozó­helyre, hogy ne érje atrocitás. — Ön cigányként hasonló ese­tekben fél? — Én nem féltem, családostól mentem ki, vittem a hároméves fiamat is. Nem számítok arra ilyenkor, hogy ez lehetséges, de mindenesetre megijedek, hogy a fiamnak vagy a feleségemnek baja esik. — Meg kell mondanom, hogy láttam, amikor cigányok azt ki­abálták a skinek felé, hogy fa­siszta állatok. Erről hogyan véle­kedik? — Én azok után, ami történt, már nem csodálkoztam semmin. Meg lehetett volna azt is csinálni, hogy leszurkálják őket, de ilyen módon adták vissza. Volt kint rengeteg cigány, de ők azért mentek oda, mert meg akarták nézni a cigány hagyományőrző együttesek műsorát. Nem olyan szándékkal, hogy majd balhé lesz. Erre senki nem számított. — Egerben nem ez volt az első ilyen eset. Korábban az látszott, hogy a rendőrség nem tudja eze­ket az összecsapásokat megaka­dályozni. Maguk meg tudják? — Most már lépni fogunk, a polgármesterrel is beszéltünk egy önvédelmi csoportról. Vagy pedig a rendőrségnek a katona­ság segíthetne. — Es milyen jogokkal lenne felruházva ez az önvédelmi cso­port? Ugyanis nyilvánvalóan nem kellene nekik teljesen sza­bad kezet adni, hiszen előfordul­hatna, hogy olyan skin-headet csapnának meg, akinek semmi kedve nem volt verekedni. Sőt, akár maguk is provokálhatná­nak összetűzéseket. — Pontosan ezért mi úgy gon­doltuk, hogy száz ember lehetne tagja ennek a csoportnak, s ebből — mondjuk — harminc lenne a cigány. A látszatát is el akarjuk kerülni az önkényeskedésnek. Természetesen a rendőrség is közreműködne. — Mit javasolna egy olyan ci­gány hagyományőrző csoport­nak, amely ezután akar hasonló rendezvényen fellépni? Elmenje­nek? — Örülünk minden ilyen meg­hívásnak. Persze, most már szá­mítunk az ilyen eseményekre, éppen ezért meg akarjuk szer­vezni a rendőrséggel együtt a vé­delmet. Jól néznénk ki, ha meg­ijednénk. * Nem szokásom, de most még­is hozzáfűzök valamit az interjú­hoz. Való igaz, hogy elítélendő dolog „fekete majmoknak” ne­vezni a cigányokat, s a bőrük szí­ne és sokuk magatartása miatt rájuk támadni. Ám ne gondoljuk azt, hogy az megfelelőbb maga­tartás, ha valakit csupán azért, mert kopasz és skin-headnek tartja magát, lefasisztázunk, s cirkáló csapatokat küldünk a fel­derítésükre. Ezt csak azért jegy­zem meg, mert reggel, amikor le­táboroztak ezek a fiatalok, és még nem nyúltak senkihez, már elterjedt, hogy támadni fognak. S aztán ha támadtak is, akkor sem mindegyikük, sőt, a többsé­gük továbbra is feküdt a fűben. Az ideális állapot a béke lenne — de az látszik, hogy nem lesz. Egy kis előítélet-mentesség, egy kicsivel több bátorság valószínű­leg többet segítene ilyen helyze­tekben. Kovács Attila Főépítészi zsűri bírálja el a terveket Az Alkotmánybíróság az Építés- tervezési Szakértői Bizottságról szóló miniszteri rendeletet alkot­mányellenesnek minősítette, ezért megsemmisítette, és javasolta egy szabályszerű főépítészeti zsűri létre­hozását. Eger Megyei Jogú Város Önkor­mányzata a város építészeti kultúrá­jának megőrzése érdekében döntött a főépítészeti zsűri létrehozásáról, amely szolgáltatási jelleggel tevé­kenykedik majd közösen az építés­ügyi hatósági csoporttal és a fő­mérnöki irodával. A zsűri vezetője a városi főépítész. Munkájuk az ÉVM-rendeletekben meghatáro­zott építmények terveinek zsűrizé­sére terjed ki. Tőlük kérhet szakvé­leményt továbbá az önkormányzat, a polgármesteri hivatal és a tervező. A zsűri minden tervet részletes in­dokolással, szakvéleménnyel lát majd el. Hajlított bútorok Egerből Az Egri Bútorgyár Kft. csaknem másfél éve alakult a BUBIV volt 7-es számú, Faiskola utcai gyáregységéből. Napjainkra az üzem, amelynek fő profilja a hajlított technológiával készült székek, asz­talok, ülőgarnitúrák és irodai bútorok előállítása, nyereséget ter­melővé fejlődött, hiszen csak tavaly is belföldön már 75, míg Nyu­gaton — Svédországban, Németországban és az Egyesült Államok­ban — mintegy 10 millió forintos forgalmat produkált. Esztétikus kivitelű termékeiket mintaboltjukban is kínálják vevőiknek. (Fotó: Gál Gábor) Amerika musicalekben elmesélve Nem mindennapi élményt ígér az Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskola angol tanszéké­nek május 17-i programja. A műsorban a nézők az amerikai földrész történelmével, kultúrá­jával ismerkedhetnek meg nép­szerű — 1766, Showboat, Okla­homa, West Side Story — musi­caleken keresztül. A videofelvé­telek mellett a programon színre lép Ted Rodgers vendégprofesz- szor, Linda Doedon és Lourana Thomas. Linda ugyancsak ven­dégprofesszor hazánkban, és igen nagy tapasztalatai vannak e műfaj előadásában. Lourana Thomasról pedig tudni kell, hogy az Egyesült Államok ma­gyarországi nagykövetének, Charles Thomasnak a felesége. Ő rendezte a produkciót és kíséri majd zongorán a dalokat. A ze­nei csemege este 7 órakor kezdő­dik a főiskola B épületének föld­szinti előadótermében (Egész­ségház u. 4.). Él a művészklub Az egri Kispréposti palota pinceklubjában az utóbbi időben egyre-másra nyílnak a kiállítá­sok. A város képzőművészei, építészei természetes lakói már a helyiségnek, és — tőlük hallottuk — szívesen látják az egri színé­szeket, irodalmárokat, újságíró­kat. Egy-egy rendezvényre pedig a város érdeklődő nagyközönsé­gét szeretnék becsalogatni. Má­jus 6-án a tanárképző főiskola rajz szakosainak kiállítását nyi­totta meg Dévényi János. A négy évfolyam hallgatóinak min­tegy húsz pályázati munkájából létrehozott tárlat elé a művészta­nár rendhagyó bevezetőt mon­dott. A képzőművészet él, és újra meg újra szeretne bizonyságot adni önmagáról, a városhoz, a város közönségéhez való viszo­nyáról. Kép és fény címmel má­jus 17-én Balogh László kiállítá­sa megnyitásának örülhetünk. A tárlat a hónap végéig várja a lá­togatókat a Kispréposti palotá­ban. A parkosítás — más szemszögből Simon Mari Jó néhányan megnézték hús­vét tájékán a Pikkó hertzeg elő- bemutatóját a Megyei Művelő­dési Központban. Nagy sikere volt Simon Marinak Jutka-Perzsi szerepében. Aztán, amikor sor került az igazi bemutatóra, a színházban már Tatár Gabi ját­szotta ezt a szerepet. Mi történt? — Épp a művelődési házba igyekeztem előadásra, mikor a Szvorényi úton megbotlottam — meséli a népszerű művésznő. — Borzalmas nyilallást éreztem a bokámban, s képtelen voltam föl- állni. A sikoltásomra kinéztek ugyan néhányan az ablakon, de senki sem segített. Azt hittem, elüt egy autó ott az úttesten. Az­tán egy taxis megszánt, s bevitt a színházba. Akkor még csak hét óra volt, nekem kilenckor kellett volna színpadon lennem. Nem gondoltam, hogy nagy baj van. De amikor bevittek a kórházba, „félrelépett” az ügyeletes orvos nem sok jóval kecsegtetett. ínszalagszakadás, többhetes gyógyulás. „De ne­kem ma játszanom kell!” — mondtam neki. Kinevetett. Azó­ta gipszben vagyok, és — remé­lem — hamarosan megszabadu­lok ettől. — Hogyan telnek a napok? — Nehezen, bár sokan fölhív­nak, megkeresnek, érdeklődnek, s ez nagyon jólesik. Hallottam Jutka-Perzsi sikeréről, örülök, hogy Tatár Gabi megmentette az előadásokat. Persze, már nagyon szívesen játszanék újra. S mivel már az évad vége felé járunk, kí­váncsi vagyok arra is, milyen sze­repek várnak rám jövőre. Valami jó kis vígjátékra vágyom. De az a fontos, hogy sokat játszhassak, sokat találkozhassak az egri kö­zönséggel. Lőkös Ildikó Nemrégen az egri oldalon kö­zöltük Lukács Tibor olvasónk le­velét, aki beszámolt arról, ho­gyan alakított ki társadalmi munkával pihenésre alkalmas kis parkot a Koháry út 16. szám alatt. Leírta, hogy fásította a te­rületet, sövényeket ültetett, me­lyek védelmére díszkerítést ké­szített. Mindezt saját zsebből ol­dotta meg. Nem sokáig örülhe­tett azonban a szép környezet­nek — úja - , a környékbeli gyere­kek összetapossák a virágokat, tönkretéve ezzel „áldozatos munkáját.” Szerinte a csínytevé­sekre szüleik buzdítják a lurkó­kat, hogy ezzel is bosszantsák, kellemetlenséget okozzanak ne­ki. A cikk megjelenését követően egymás után telefonáltak felhá­borodott emberek. No, nem azért, hogy Lukács Tibor mellé álljanak. Levélben is tiltakoztak a gyanúsítgatás ellen, s az egész parkosítási ügyletről nekik más a véleményük. — Nemcsak Lukács úr, de mi is szeretnénk otthonosabbá, elvi­selhetőbbé tenni környezetünket — mondta a lakók képviseleté­ben Bihariné Molnár Emőke. — Tudjuk, hogy a hajdani városi ta­nács műszaki osztálya engedélyt adott a 14-16-18-as számú ház melletti közterületen játszótér és park kialakítására, mégpedig társadalmi munkában. Lukács úr azonban úgy képzelte — a mostani helyzet is ezt bizonyítja -, hogy a pihenőparkot az ablaka előtti területen, kizárólag a csa­ládja részére alakítja ki. Ä mun­kálatokat is egyedül végezte, nem kérte a segítségünket. Az el­kerített parkba azóta sem teheti be a lábát sem gyerek, sem fel­nőtt. Ha mégis megtenné, „fe­nyítést’-kap érte. Úgy gondol­juk, hogy az engedélye nem erre vonatkozott. Szóvá is tettük ezt a polgármesteri hivatalban, ahol Lukács Tibor jelenlétében felvi­lágosítottak bennünket arról, hogy az említett terület az állam tulajdona, ő önkényesen nem „kebelezheti be”, kerítheti el magának. * Az éremnek — ismét bebizo- nyosult — két oldala van. Anél­kül, hogy a fogadatlan prókátor szerepében tetszelegnénk, le kell szögeznünk: az efféle „magán- kertecskék” csak viszályt szíta­nak, mert csak a közös szándék, munka és használat alakíthat a sivár közterületből virágzó köz­kerteket. Olyanokat, amelyeket nem rongálnak, hanem együtt védenek az ott lakók. (A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents