Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-13 / 110. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1991. május 13., hétfő Landsbergis elégedetlen A litván parlamenti elnök pénteken azzal vádolta a Nyugatot, hogy az — félve Gorbacsov elnök helyzetének további gyengülésétől — semmit nem tesz a balti államok függetlenségéért. Vytautas Landsbergis kiábrándítónak nevezte George Bush amerikai elnök és a balti vezetők találkozóját. Landsbergis szerint a Szovjetuniónak jelenleg sincs semmilyen érve arra, hogy miért tartja még mindig megszállva Litvániát, de nincs is szüksége érvekre, hiszen a nyugati hatalmak még soha nem kértek tőle magyarázatot. Amerikai segítség Bangladesnek Az amerikai elnök katonai egységeket küldött Bangladesbe a rendkívül súlyos természeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére —jelentette be szombaton a Fehér Ház szóvivője. A szóvivő közölte, hogy a bangladesi kormány kérésére amerikai tengerészgyalogosok, helikopterek, katonaorvosi és műszaki alakulatok érkeznek az ázsiai országba. A bangladesi kormány legfrissebb adatai szerint a pusztító áprilisi ciklon halálos áldozatainak száma 138 868-ra nőtt. Vita az ENSZ-erdk iraki jelenlétéről Az ENSZ főtitkára szerint mindenképpen a Biztonsági Tanács felhatalmazása lenne szükséges ahhoz, hogy a világszervezet rendőri erőket küldjön Irakba a kurd menekültek védelmére, akkor is, ha Bagdad ebbe beleegyezne. Irak már elutasította az ENSZ-rendőrség kiküldésének gondolatát. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője pénteken kijelentette: az Egyesült Államok szeretné, ha Bagdad felülvizsgálná az elutasítást. Az amerikai ENSZ-nagykövet felkereste az iraki küldöttet, akinek „elmagyarázta, hogy milyen fontos lenne, ha Irak együttműködne a világszervezettel” — mondotta az amerikai szóvivő. Ausztria-lottó A 19. játékhéten a nyerőszámok a következők: 14, 15, 27, 28, 40, 42 a pótszám: 32 Az e heti Joker-szám: 819764. A fő, hogy a tőke hazánkba jöjjön Göncz Árpád interjúja a Die Welt című bonni napilapban „Néha úgy éreztem, hogy csak a nyelv választ el bennünket” — nyilatkozta Göncz Árpád magyar köztársasági elnök a Die Welt című bonni napilap munkatársának németországi tapasztalatairól. Az államfő itteni látogatásakor készült és a lap szombati kiadásában megjelent interjúban Göncz Árpád kifejtette, Németország és Magyarország között kölcsönös hasznot teremtő megállapodásokra van szükség. A legfontosabb az, hogy a vállalkozói és a banktőke Magyarországra jöjjön. Különösen a banktőke jelenléte üdvözlendő, mivel Magyarország bekötése az európai pénzügyi rendszerbe a privatizálás kulcskérdése. A magyar elnök az interjúban azt az élményét is megosztotta, hogy a felkeresett németországi vidékek a legkülönfélébb arculatot mutatták. Az egykori NDK- ban fekvő Türingiában meglepő volt az ottani és a magyarországi problémák hasonlatossága. Berlinben megdöbbentő volt tapasztalni, hogy bár a falat lebontották, a társadalmi és a pszichológiai korlátokat még nem sikerült eltávolítani. „Bajorországban időnként az volt az érzésem, hogy a 21. században vagyok. Olyan érzésem volt, hogy Bajorország Németország és Európa mozdonya. Bonn külön fejezet. Semmi sem emlékeztetett a német birodalmi időkre. Ellenkezőleg: a hangsúlyozott szerénység, a hivalkodástól mentes elegancia és a felülmúlhatatlan kulturáltság, ami Weizsa.cker (a vendéglátó német elnök) személyéből áradt, éles ellentétben állt azzal a képpel, amelyet egy politikai, gazdasági és katonai nagyhatalomról, a német nagyhatalomról az elmúlt évszázadokban alakítottak ki” — állapította meg Göncz Árpád. Arra a kérdésre, hogy a visegrádi magyar — csehszlovák — lengyel találkozó „a Habsburg- monarchia nyomdokain járó” új szövetség kezdete volt-e, Göncz Árpád így válaszolt: „Nem mennék ilyen messze. A találkozó tulajdonképpen olyan szándéknyilatkozatot szolgált, amelyben a három állam leszögezi: a maguk választotta úton támogatják egymást. Nem tudom megmondani, hogy az együttműködés milyen eredményeket fog hozni, mivel a három ország (egymás közötti) hagyományos kereskedelmi kapcsolatai történelmi mélypontra jutottak. A nyugati gazdasági kooperációhoz, a Nyugathoz vezető úton nem szeretnénk versengeni egymással. Rossz lenne, ha verseny- futást rendeznénk, s mindenki győztes szeretne lenni. Egyszerre kell beérkeznünk, egymás kezét fogva.” Az Egyesült Államok hozzálátott a Szovjetunió irányában folytatott politikájának módosításához — állította szombaton a Pravda. Az SZKP vezető orgánuma szerint amennyiben ez a folyamat tartós marad, az komoly károkat okozhat mindkét országnak, a nemzetközi kapcsolatrendszernek, s új hidegháború lehetőségét hordozza. Az újabb Baker-Besszmertnih találkozó előtt kevéssel megjelentetett cikk úgy értékeli, hogy az idei első félévben megtört a szovjet-amerikai kapcsolatok fejlődésének lendülete, s ennek egyik legfőbb bizonyítékát az eredetileg idén februárra tervezett csúcstalálkozó újbóli elhalasztásában véli felfedezni. Az amerikai álláspont módosulásához a Pravda szerint hozzájárult az Öböl-háborúban aratott „könnyű győzelem” is, amelyet, mint a cikkből kiderül, az amerikai „keményvonalas” politika képviselői úgy értelmeznek, hogy valójában csak egy nagyhatalom van immár a világon, az pedig az Egyesült Államok. George Bush amerikai elnök es Mihail Gorbacsov szovjet államfő továbbra is a szovjet-amerikai kapcsolatok javításának híve — derült ki a két államférfi szombati telefonbeszélgetéséből, ami keretében megvitatták a szovjet-amerikai kapcsolatok legfontosabb kérdéseit. A hagyományos fegyverzetről szóló megállapodással összefüggésben Bush és Gorbacsov kifejezésre juttatták reményüket, hogy az elkövetkező napokban Washingtonba látogató szovjet küldöttség tárgyalásain sikerül elfogadható megoldást találni. Megállapították azt is, hogy a hadászati támadófegyverekkel kapcsolatosan tisztázatlanul maradt kérdések nem okoznak nehézséget. A szovjet elnök tájékoztatta Busht a szovjet kormány válságellenes programjáról, amelynek előkészítése befejezéséhez közeledik. A két nagyhatalom vezetője szót váltott a közel-keleti rendezésről is. Bush és Gorbacsov kifejezésre juttatták végül azt a reményüket, hogy a térségben tárgyaló szovjet és amerikai külügyminiszter erőfeszítései eredményesek lesznek. Bandar herceg és a Fehér Ház egyéb titkai Hagyták magukat megvédeni... Bandar herceg, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete közelebb áll Bush elnökhöz, mint az amerikai kormány sok tagja. Scowcroft nemzetbiztonsági főtanácsadó a katonai erő, Baker külügyminiszter inkább a tárgyalások híve. Többek között e tanulságokkal szolgál Bod Woodward legújabb könyve. A The Washington Post riporterének neve a 70-es években lett világszerte ismert, amikor lapjában cikksorozatban tárta fel Richard Nixon elnök törvényellenes cselekedeteit. A leleplezések Nixon lemondásához vezettek, a sikerkönyvből játékfilm is készült. Woodward új kötete, „A parancsnokok”, nem fogja megrendíteni a kormányt, de tanulságos bepillantást nyújt az Öbölháború történetébe, általában George Bush elnök és legszűkebb köre munkamódszereibe, képet ad arról, hogyan alakulnak ki a gyakran az egész világ sorsát érintő döntések a Fehér Házban. Általában igen szűk körben, néhány ember kötetlen eszmecseréin... Az elnök mellett e körbe tartozik James Baker külügyminiszter, egyébként az elnök régi, személyes barátja, Richard Cheney, az elemző- és szervező képességeiről ismert védelmi miniszter, Brent Scowcroft, a csak a munkájának élő nemzetbiztonsági főtanácsadó (’’pihenésként leszerelési szemináriumra jár”- írja róla Woodward), Robert Gates, Scowcroft helyettese (korábban a CIA második embere) és Dán Quayle alelnök. A szerző szerint Kuvait iraki megszállása után az elnök maga döntött úgy, hogy a leghatározottabb fellépésre, katonai erő alkalmazására van szükség. Ehhez azonban előbb — Bandar nagykövet segítségével — meg kellett győzni a szaúdiakat a veszélyről s megkapni hozzájárulásukat ahhoz, hogy nagylétszámú amerikai csapatok érkezhessenek az országba. A szaúdiak eredetileg azt tervezték, hogy további dollármilliárdokkal megvásárolják nyugalmukat Szad- dám Húszéin iraki elnöktől s csak nem csekély amerikai rábeszélésre döntöttek úgy, hogy „hagyják magukat megvédeni.” Miután Cheney megmutatta nekik a CIA szupertitkos légifelvételeit az immár Szaúd-Arábiára, a Kuvait után lehetséges következő célpontra irányított iraki rakétákról. Colin Powell, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke azon a véleményen volt, hogy az Irak elleni gazdasági blokáddal térdre lehet kényszeríteni Szaddámot és nincs szükség katonai támadásra. Ezt a véleményt képviselte James Baker külügyminiszter is, aki általában szorosan együttműködik a fekete tábornokkal az amerikai külpolitikában. Miután azonban az elnök tanácsadóinak gyakorlati megfontolásait félretéve, elvi-politikai okokból a háború mellett döntött, támogatták az elhatározást... Bush mellett volt egyébként kezdettől Brent Scowcroft, akinek az a véleménye, hogy a hadviselés lehetőségét soha nem szabad számításon kívül hagyni. Woodward könyve nem szolgál sok „leleplezéssel” de néhány fontos tanulsággal. Az egyik, hogy a washingtoni döntéshozatalt meghatározza George Bush, a külpolitikában tapasztalt elnök egyénisége, személyes véleménye — az előző 8 évben, Ronald Reagan alatt nem ez volt a helyzet. A másik, hogy a látszólagos egység ellenére a felszín alatt heves viták, tusakodások folynak a hatalom belső köreiben. Csak ezzel magyarázható, hogy — amint a kötet tükrözi — számos döntéshozó lehetségesnek, sőt, szükségesnek tartotta, hogy részletesen tájékoztasson bizalmas megbeszélésekről, döntésekről egy újságírót. Nyilván annak reményében, hogy a maga pozícióját erősíti — a következő hatalmi harcokban. Heltai András A választók megunták Fordulat Németországban: a szociáldemokraták a legnépszerűbbek Fél évvel a háború utáni első össznémet választások után földcsuszamlásszerű változás következett a német választói magatartásban, különösen Kelet-Né- metországban. Az Emnid Intézet által a Der Spiegel hétfői kiadása számára készített reprezentatív felmérés szerint Kelet- Németországban a CDU (Kereszténydemokrata Unió), amely 1990 decemberében az egykori NDK-ban a szavazatok 41,8 százalékával egyértelműen győztes volt, most csak 28 százalékot kapna. Ezzel szemben a Szociáldemokrata Párt (SPD) — a decemberi választások vesztese, Kelet-Németországban 24,3 százalékkal — a voksok 38 százalékát szerezné meg. Mindez any- nyit jelent, hogy fél év alatt az egykori NDK-ban 1,7 millió választó pártolt át az SPD-hez a CDU-tói. A drámai kelet-németországi fordulat Németország egész területén is a szociáldemokraták pártját emeli fel a dobogó csúcsára. Ha most vasárnap parlamenti választásokat rendeztek volna, a választók 40 százaléka döntött volna az SPD mellett, 38 százalékuk a CDU/CSU, 12 százalékuk a szabaddemokraták (FDP), hat százalékuk a zöldek es kettő az NSZEP utódjaként elkönyvelt Demokratikus Szocializmus Pártja mellett. A CDU népszerűségének megszűnése együtt jár Helmut Kohl kancellár népszerűségének megcsappanásával. Közvetlen kancellárválasztás esetén most 100 polgárból 51 az SPD jövendő elnökére, Björn Engholmra adná szavazatát, és csak 41 Helmut Kohlra. A koalíció stabil (Folytatás az 1. oldalról) A kormány munkájáról szólva kifejtette, hogy a testület több, népszerűtlen intézkedést volt kénytelen hozni, de azokra szükség volt a gazdaság összeomlásának elkerülése érdekében. Ugyanakkor hibaként rótta fel, hogy néhány választási ígéretet nem tartottak be, nem valósult meg a Justitia-terv, s mindeddig nem volt a kormánynak saját, a munkát hitelesen bemutató lapja. Antall József több mint egyórás beszédében hangsúlyozta: a koalíció pártjai azonos, vagy egymással rokon elvi alapokon állva, nemcsak alkudozások során kialakított átmeneti partnerként, hanem szövetségesként működnek együtt. A köztük lévő ellentétek, feszültségek éppen ezért nem is az elvi alapok különbözőségéből adódnak, hanem abból, hogy akárcsak egy párton belül, a koalíción belül is felmerülnek feszültségek. Ezek azonban csak akkor nem kerülhetnének felszínre, ha az országban diktatúra lenne, s az érdekütköztetések nem a nyilvánosság előtt zajlanának. Az elmúlt időszak mérlegét megvonva Antall József elmondta, hogy a békés átalakulásnak vannak előnyei, de van ára is. Ez utóbbihoz tartozik, hogy elmaradt a forradalmi átalakulás felemelő élménye, s mindeddig számos vezető poszton nem történt személycsere. De, ha a békés átalakulás útját választottuk — mondta — tudomásul kell vennünk, hogy annak az eszköztára korlátozott. A kormány tevékenységéről szólva annak a véleményének adott hangot, hogy a jelenlegi kabinetnek megvan a szakmai és a politikai fedezete. Nem tudok arról — mondotta Antall József —, hogy a másik oldalon lennének olyan kiváló szakemberek, akik jobbat mutathatnának be. A Parlamentben legutóbb nagy vitát kavart kárpótlási törvénytervezet elfogadását Antall József a koalíció nagy erőpróbájának nevezte. Annak a véleményének adott hangot, ha a törvény az Alkotmánybíróság elé kerül, akkor a bírói testület lényegét tekintve támadhatatlannak találja majd, és megkezdődhet Magyarországon a tulajdon- viszonyok rendezése. A koalíción belül előforduló ellentétek egyébként — mondta az MDF elnöke — nem veszélyeztetik a három pártot összekötő elvi alapokat, a valóban európai független szabad Magyar- ország megteremtésére irányuló cél megvalósítását. Végezetül arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a Szovjetunió az utolsó katonák kivonását követően is a szomszédunk marad, tehát, ha „leveszik rólunk a bilincseket, mi baráti jobbot nyújtunk nekik”. A koalíciós fórum résztvevői állásfoglalást fogadtak el, amely rögzíti: „A kormánykoalíciót alkotó pártok — a Kereszténydemokrata Néppárt, a Független Kisgazdapárt, s a Magyar Demokrata Fórum dunántúli megyei szervezetei hitet tesznek a koalíció egysége mellett és annak erősítését szorgalmazzák. A koalíció az eddig eltelt egy esztendőben bebizonyította, hogy pártérdekeken felülemelkedve a nemzet jövőjét tartja szem előtt és ezért alkalmas az előttünk álló történelmi feladatok megoldására. A koalíciót alkotó pártok hasonló eszmerendszerük alapján természetes szövetségesnek tartják egymást. A további eredményes munka érdekében javasoljuk, hogy a pártok a koalíció együttműködését minden szinten segítsék és tartsanak rendszeres pártközi konzultációkat. Szükségesnek tartjuk a dunántúli koalíciós konferencia és ehhez hasonló regionális konferenciák rendszeressé tételét. Kívánatosnak tartjuk a szövetkezeti törvény, a földtörvény és az érdekképviseleti törvény mielőbbi megalkotását. Az ország gazdasági érdekének fellendítése érdekében fontosnak tartjuk a világkiállítás megrendezését.” (MTI) Gazdasági együttműködés hazánk és Jugoszlávia között Kölcsönös előnyök alapján Hazánk és Jugoszlávia gazdasági helyzetéről, a két országban tervezett gazdasági reformokról, az árucsere jelenlegi alakulásáról folytatott munkamegbeszélést szombaton Szegeden Kupa Mihály pénzügyminiszter és Nazim Musztafa, jugoszláv kereskedelmi miniszter, a Magyar — Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Vegyesbizottság jugoszláv társelnöke. Nazim Musztafa az MTI munkatársának elmondta: ismételten megállapították, hogy Magyar- ország és Jugoszlávia gazdasági együttműködése kölcsönös előnyökön alapul. Ugyanakkor meg kell találni azokat tíz új formákat, amelyeket megkövetel a korszerű piaci orientáció. Az állami szervek feladata a megfelelő feltételek megteremtése, a vállalatoknak pedig saját kezdeményezések révén kell érvényesíteniük gazdasági érdekeiket. Az eddigi kooperáció elmélyítését, közös beruházások megvalósítását, közös vállalatok létrehozását, a kishatármenti-forga- lom megkülönböztetett kezelését, valamint a Budapest — Belg- rád autóút kiépítését említette a konkrét feladatok között a miniszter. Kupa Mihály rendkívül barátságos légkörűnek minősítette a tárgyalást. Elmondta: megvizsgálták, hogyan tudnak olyan regionális együttműködést kialakítani — a Pentagonálén belül —, amely lehetővé teszi a két ország gazdasági kapcsolatainak további erősítését. Tárgyaltak azokról a lehetőségekről, amelyeket a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) mindkét ország számára biztosít. A találkozó jól szolgálta a magyar — jugoszláv együttműködés megújítását. (MTI) Jelcin az új reménység Gorbacsov letűnését jósolja Leonhard német professzor A Szovjetuniót jól ismerő német szakértő szerint Mihail Gorbacsov hamarosan eltűnik a politikai színpadról. Az illető szerint a szovjet reformfolyamat új reménységét Borisz Jelcinnek hívják, aki a konzervatív körök mesterkedései dacára sikerre viheti a szovjet társadalom és gazdaság átalakítását. Wolfgang Leonhard profesz- szor, aki 1935 és 1945 között tíz évet töltött emigráns kommunista szülők gyermekeként a Szovjetunióban, a Berliner Morgenpost vasárnapi számában megjelent interjúban önálló értelmezést ad Gorbacsov és ./e/cin nemrég történt látványos „összefogásáról”. Szerinte az államfő október óta fokozatosan a reformellenes erők uszályába került, sőt szövetséget kötött velük. Időközben azonban kiderült, hogy az államszövetségre való áttérést, a többpártrendszer és a piacgazdaság bevezetését immár nem lehet megakadályozni. Ezért Gorbacsov most megpróbál kiszabadulni a maradi erők öleléséből. A reformok folytatása ugyanis egyedül a demokratáknak a kommunista párt reformszárnyával való összefogása révén lehetséges — vélekedik Leonhard. A továbbiakban hangot ad annak a meglátásának, hogy a fokozódó gazdasági nehézségek következtében Gorbacsovnak már nem sok ideje marad. A reformszárny új reménysége Jelcin. Gorbacsov alighanem „néhány hónapon belül eltűnik a politikai színpadról, mint vezető személyiség”. Előbb főtitkári posztjától fog megválni, majd később várhatóan lemond az államfői méltóságról is. A szovjet belpolitikai kilátások kapcsán a német professzor úgy vélekedett, hogy a reform ellenfelei igen erősek, ezért Se- vardnadze tavalyi figyelmeztetését, amellyel egy tekintélyuralmi diktatúra lehetőségére célzott, nagyon is komolyan kell venni. Leonhardnak mindazonáltal az a benyomása, hogy az átalakítás folyamata túljutott a nehezén. A reform ellenségei elszámították magukat, nem sikerült megbuktatniuk Borisz Jelcint, amihez pedig nagy reményeket fűztek. Pravda: új hidegháború? A nagyhatalmak államfői telefonon nyugtatták egymást
