Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-04 / 78. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1991. április 4., csütörtök „Holdfény” Hevesen Hevesen a közelmúltban nyílt meg a Holdfény panzió, ahol söröző, cukrászda és játékterem kapott helyet. A nyári szezonra hat szoba és a pinceborozó is elkészül a helyi és a távolabbról ide látogató vendégeknek. (Fotó: Szántó György) Múltját keresi egy hatvani iskola! Miközben diákjai eredményes úton járnak Pár év múlva, pontosan 1994- ben lesz százéves a Kossuth téri általános iskola, amelynek tagjaiból hatvani kisdiákok ezrei raj- zottak már szét a világ különböző tájai felé. Nos, a szép jubileumra nemcsak kitűnő pedagógiai eredményekkel készül Harangozó Miklósné igazgató és tantestülete, hanem szeretné ösz- szegyűjteni, majd a köz elé tárni mindazokat a dokumentumokat, amelyek a „hosszú menetelés” időszakával kapcsolatosak. Irattáruk például 1944-ben teljesen megsemmisült, így az előtte lévő évtizedekből semminemű írásos emlék nem maradt. Éppen ezért szívesen vennék, ha mindazok a helybéli polgárok, akiknek a tulajdonában dokumentumok, nyomtatott vagy kézírásos emlékek vagy feljegyzések, esetleg fényképek vannak a tanintézet korábbi évtizedeiből, azokat mielőbb átadnák másolásra az iskola igazgatóságának, amely felelősseget vállal értük, majd visz- szaszármaztatja tulajdonosainak. — Vannak persze egyéb reményeink is — jegyezte meg iskolalátogatásunk alkalmával az igazgatónő. — Mert testnevelő tanáraink ugyan kitűnő eredményeket értek el tanulóinkkal a helyi és megyei versenyeken különböző sportágakban, de nagyon fájlaljuk, hogy tízesztendei erőlködés után sem megoldott még a tornatermi felkészülés, illetve a testnevelőmunka alapfeltétele, az iskola sportcsarnokának építése. Terem ugyan már van, de mostanáig hiányzik a hozzá tervezett öltöző és zuhanyozó. Hogy miben bízunk? Nos, céltámogatásért folyamodtunk az országos alapból, s talán ez meghallgatásra talál. Egyébként iskolai oktató-nevelő munkánknak egyéb szempontból is van aranyfedezete. Tanárellátottságunk például százszázalékos, továbbá olyan kipróbált, harcedzett tanáraink vannak, mint Kovács Károly és felesége, vagy a Szabó Lajos házaspár, akik mögött három évtizednél is több gyakorlat húzódik meg. Azt is hallottuk a későbbiekben, hogy a Kossuth téri általános iskola diákjai a közelmúlt hetekben, hónapokban rendre növelték tanintézetük jó hírét a különböző megyei tantárgyi versenyeken. Történelemből és magyarból Ócsai Ágnes, technikából és fizikából Kiss József szerzett megyei második helyet, Gonda Zoltán és Laskovics Judit földrajzból, illetve orosz nyelvből végzett harmadikként, Nagy Szabolcs pedig közlekedésbiztonsági ismeretekből szerzett első, Sütő Éva pedig harmadik helyezést a nemrég lezajlott egri döntőn. így az országos megméretésen ok ketten képviselik majd Hatvan város ifjúságát. — Szeretném hangsúlyozni, hogy felsorolt sikereink hitem szerint sokban összefüggnek a tantestület, az iskolavezetés jó és megoldott elképzeléseivel — mondotta később Harangozó Miklósné. — Ilyennek tartom többek között az idegen nyelvi oktatást, amit már a harmadikban, csoportbontásosan elindítunk, a jó képességű diákoknak heti négy órában biztosítva az angol, nemet, orosz vagy francia nyelvi órák megtartását. Egyben egyébként komoly segítségünkre szolgál a General-Coop által társadalmi munkában létesített nyelvi laboratórium, ami az iskola felújításával párhuzamosan készült el. S itt kívánom azt is megemlíteni, hogy a mostani tanévben már három hatvani óvodában folyik fakultatív idegen nyelvi alapképzés, ami jelentősen növelheti majd e tárgyak általános iskolai tanításának intenzitását. Befejezésként jegyezzük fel, hogy a Kossuth téri altalános iskola idők múltával igen jó kapcsolatot épített ki különböző fővárosi idegen nyelvi intézetekkel. Ennek volt köszönhető, hogy Gombár Istvánné tanárnő egy hónapot Franciaországban töfthetett, most pedig Ságine Pataki Anna „célzott meg” Németországban egy hasonló lehetőséget. Bízunk nenne: sikerrel... Moldvay Győző HANG-KÉP Embermesék Közéletünkben tovább dúlnak a nem éppen szerelmetes ütközetek, s az acsarkodó indulatok között épp a lényeg vész el: a tartás, a higgadtság, a mértéktartás, a fénylő karakter magasabb- rendűsége. Épp ezért hat szinte üdítőként a Lengyel Nagy Annái Ital készített Embermesék mindig érdekes, figyelemre méltó kínálata. A legutóbb két novellának, kisregénynek is beillő történetet hallhattunk. Ezeket azonban nem a fantázia, hanem az élet szülte. Az egyik főhőse — ebben az esetben a minősítés egyáltalán nem túlzás — az a nő, aki állta a sorscsapásokat. Először elvesztette saját gyermekét, szenvedett, de csak felemelte a fejét, s nem adta fel. Előbb képesítés nélküli óvónő lett, majd diplomát is szerzett. Közben két kicsit örökbe fogadott. Amikor azt hitte, hogy megtalálta léte értelmét, meghalt az egyik. Összeomlott. Ekkor azonban azok karolták fel, akik a vallásban a szeretetet tartották a legfontosabbnak. A kríziseken túljutott, humánuma nemcsak töretlen, hanem kiterebélyesedett, és mások számára is gyümölcsöző. Az értelmiségi nőt „megkörnyékezte” a rákbetegség. Az operáció után úgy vélte: mindenütt sorompók fogadják. Mégis fogódzót keresett, és talált is. Elutasította a halál jelentkezését, s külföldi szakemberek támogatásával nemcsak magára lelt, hanem azt is elhatározta, hogy a hasonló bajokkal vívódóknak is tippeket ad, vigaszt nyújt, bizonyítva, hogy nincs reménytelen helyzet. Szembe kell néznie a kór újabb felbukkanásával is. A támadás azonban felkészülten éri. Ezek a sztorik önmagukért beszélnek. A riporter nem feltű- nősködik, háttérbe vonul, elhagyja a didaktikus kommentárokat. Kizárólag a megszólaltatotta- ké az a jelképes pódium. Helyesen tette, szerénysége erénnyé nemesült. Neki lett igaza, partnerei nemcsak megnyertek minket, hanem bizakodásakkumulátorainkat is feltöltöt- ték. Mi tagadás, szükség volt rá... A kádárizmus tanúi Meg kell hagyni: érdemes volt kamerák elé hívni a méltán megbukott, a posztsztálinista, úgynevezett szocialista rezsim hajdani vezetőit. Bethlen János vállalkozott arra, hogy vezeti ezt a voltaképpen rendhagyó műsort. A felkértek — s ez érdekes — nem ódzkodtak, hanem készségesen megnyilatkoztak. Utólag talán nem így gondolkodnak, hiszen számadásukat hozzáértők, felkészültek mérlegelték minden alkalommal. Ilyenkor aztán egyértelműen kiderült, hogy ki sumákolt, ki ferdített, ki sóderolt. Az elmúlt vasárnap délelőttjén Biszku Béla, Gáspár Sándor és Háry Béla — azt hiszem, egyi- kőjüket sem kell bemutatni — elevenítették fel a mártír Nagy Imre elítélésének összetevőit. Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni terrort dirigáló Kádár János szerepét mérlegelték. Persze, a maguk módján. Egy tény: ellentmondtak egymásnak, és — milyen fura — emlékezetük se szuperált. S ezután következett — erre nem számítottak — a vezércsel. Produkcióikat hiteles információk tükrében értékelték. Vagyis vizsgáztak. Gyorsan tegyük hozzá: korántsem jelesre. A főnök valamikori helyettese ködösített. Mintha volt felettesére hárítaná a felelősséget. A SZOT-vezér a szovjeteket hibáztatta a gyalázatos akcióért s a szerinte megrendelt kivégzésért. Biszku odáig elment, hogy kijelentette: a bíróságra bízták a dolgot. Hát ez, kérem, hajmeresztő, ezt a dajkamesét akkor sem vette be senki. A diktatúra ugyanis csak az általa deklarált parancsokat ismeri el. így volt ez évezredek óta. Legfeljebb a talár színe változott. A szembesítés mégsem felesleges. Mert megkönnyíti a tisztánlátást. Hála Istennek... Pécsi István Egy oratórium színpadi változata „Ha ez Az Egri Hittudományi Főiskola hallgatói mutatták be a Megyei Művelődési Központ dísztermében Sillye Jenő Passió cí- |fná oratóriumának színpadi változatát. A mű szövege elé és után keretjáték készült, amely szerint a fiatalok — mint a meghitt közösségek általában — eldöntik, hogy ki, mely alakban, szerepben jelenik meg a szenvedéstörténet eljátszásában. Végül is egyezségre jutnak, noha a testes fiú, akire ráosztják Júdást, igen erősen kardoskodik amellett, hogy ő Jézust is jól tudná érzékeltetni, mert neki vannak színészi készségei. De hát egy ilyen szereposztásban mégiscsak fontos az egyéniség, a szelídség természetes adottsága, hiszen az áldozat, a Bárány minden adottságával és nem elsősorban játékával felel meg a beteljesülésnek. Annak, amit érzékeltetnie kell. Ki-ki megkapja a maga beosztását, és vázlatosan, a modern zenei igényekhez is igazítottan elindul a szenvedéstörténet. Jézus bevonul Jeruzsálembe — „Hozsánna Dávid fiának!” „Áldott légy, Izjael királya!” „Áldott, ki az Úr nevében jő!*’ — hangzik fel a nép kórusa, hogy aztan a világtörténelem legtitokzatosabb drámája eljusson Júdás csókjáig és kérdéséig: „Ha messiás vagy, miért nem harcoltál?” Pilátus megretten a felelősségtől: „Názáreti Jézus, én nem kerek belőled.” De lefolytatja a vizsgálatot, mert ez a tiszte. A megos- torozás után felteszi a kérdést: „Királyotokat feszítsem meg?” néktek király?...” — „Ha ez néktek király, íme a ti Királyotok!” A feldühitett és kioktatott nép azonban követeli az áldozat vérét. Szándékosan csak azokat a mondatokat idéztem, amik a mostani előadás szövegkönyvében találhatók, mert leegyszerűsítve, lényegre törően a mai észjárásnak hozzásimulóan közvetítik a drámai vonulat legfontosabb elemeit. Pilátus, a császár barátja, helytartó, művelt férfi, aki úgy került Keletre, mint ß hatalom megszemélyesítője. És ha a pipogyasága miatt bearulják őt a császárnál, Tiberius Claudius Nero mit fog szólni hozzá? És talán gyávasága szülte kegyetlenséget is, mert tízéves itteni uralkodása alatt szorgalmasan akasztatott. Nem tudhatta, mekkora szerepet kap majd a neve a történelemben, és éppen emiatt a habozás miatt, ami Jézus esetében elővette őt. Lefelé fordítja hüvelykjét, ezzel halálba küldi azt, aki a szeretet evangéliumát, ió hírét hozta az akkori rideg világnak. A hit és a jámbor századok — miközben feltartóztathatatlanul keletkeznek háborúk és öldöklések — Jézus kereszthalálát liturgikus eseménnyé, hittétellé, a szeretet, a megváltás eszmerendszerének alapiává, kiindulópontjává, az emberi élet és történelem kulcselemévé emelték. A jézusi tanítás, a krisztusi vállalás más összefüggésekbe léptette át a történelmet, a gondolkodást, mert „az Ige testte lett.” Ezt az örömhírt adta most át egy mai hangvételű, zenével is átszőtt oratórium a közönségnek. A fiatal teológusok ezzel az oratóriummal is Készülnek igehirdetői hivatásukra. A hit misztériumát ezekkel a művészi eszközökkel is szolgálni akarják. Példát mutatnak abban is, hogy az evangéliumokban leírt eseményeket mai környezetben „ábrázolják”: az utolsó vacsora alumíniumedényben érkezik a helyszínre, a bibliai alakok mai öltözékben jámak-kelnek a térben és időben, mai szerszámokkal — például létrával is — érzékeltetik, hogyan mehetett végbe az az ácsolás, amit a Golgothán akkor teljesítettek. Papp Zsolt rendezésében a lassú lejtésű oratórium alkalmat kínál az átélésre, az elgondolkodásra. A zenei rendező, Gordos Ferdinánd olykor lendületet ad az eseményeknek, noha itt az adott ritmus mögött éppen az a szándék munkál, hogy a néző elelmélkedhessen a látottak-hal- lottak felett. Jézust Baranyák Béla, Júdást Árvái Ferenc, Pétert Péhm Gilbert, Pilátust a darab rendezője, Papp Zsolt alakította. Iskoladrámanak, erkölcsi példázatnak is felfoghatnánk mindezt, ha az oktatói célzatot néznénk csupán. De itt többről van szó: vissza kell hozni a társadalomba az európai keresztény gondolkodás eszméit. Ha be ajcarjuk lakni az Európa-házat. És ezt a folyamatot szolgálni manapság minden szorgalom kevés! Farkas András Felremagyarázott politikai gondolatok A történésszel — Teleki Pálrél Teleki Pál életműve sokoldalú, és történelmi jelentősége kiemelkedő magyar és világviszonylatban egyaránt. Ötven esztendeje, hogy a miniszterelnök életet — mostanáig nem tisztázott körülmények között — golyó oltotta ki. A politikusi és tu- aósi életműről beszélgettünk az évfordulón dr. Szőke Domonkossal, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem tanszékének tanárával. — Az eltelt fél évszázad sem volt arra elegendő, hogy végérvényesen ki lehessen jelenteni: Teleki Pál valóban öngyilkos lett. Mi több, az idő múlásával, sokáig hozzáférhetetlen iratok napvilágra kerülésével erősödik a gyanú, miszerint erőszak áldozata lett. Dr. Zalka András nemrégiben kiadott dokumentumgyűjteménye is az.utóbbit látszik alátámasztani. Önnek mi erről a véleménye? — A történész mindig kétkedve fogadja a feltételezeseket. Dr. Zalka — egyébként tiszteletre méltó — munkája is inkább a kuriózumkeresés jegyében íródott, mint a történelmi tények figyelembevételével. A szakma többségének kételkedése persze nem zaija ki a lehetőséget. Magam úgygondolom, hogy Teleki, nem leven kiút csődbe jutott politikájából, saját kezével vetett véget életenek. Ezt látszik megerősíteni az Egyesült Államokban élő unokájának, Teleki Gézának legutóbbi rádiónyilatkozata, amelyben azt mondta, hogy a család szerint öngyilkosság történt. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Telekifamíliában már történt hasonló eset Teleki Lászlóval, a Határozati Párt elnökével. — Hogyan fogadta a korabeli magyar közvélemény a miniszterelnök halálát? — Nem túlzás, ha azt állítom: nagyon meglepte, mi több, sokkolta honfitársainkat az öngyilkosság. Teleki nemcsak mint politikus volt népszerű, elismert geográfusként, Európát, Amerikát, Afrikát bejárt tudósként és cserkészként is számon tartották. Emellett számos, mások által periférikusnak ítélt területet ítélt fontosnak, amelyek nyomán az emberek megkedvelték. — Miként alakult a két világháború között Teleki életútja? — Első jelentősebb műve Trianon idejen íródott. A Kárpátmedence földrajzi, etnikai viszonyait dolgozta fel ebben. A témaválasztás mögött egyéni szándék rejlett: feltárni és figyelmébe ajánlani az Apponyi vezette, béketárgyalásokra utazó küldöttségnek az ország valós etnikai és geopolitikai viszonyait. 1918- 19-ben kortársaihoz hasonlóan az ő pályája is módosult. Az első Károlyi-kormányban kultusz-, majd később külügyminiszter lett. 1920-tól az első királypucs- csig megkapta a miniszterelnöki kinevezést. Ebben az évtizedben járt Amerikában, ahol nyolc részből álló előadás-sorozatot tartott a kelet-európai helyzetről, Trianon előzményeiről és következményeiről. A harmincas évek második felében az egyik legtekintélyesebb, nemzetközileg is elismert politikusunk, aki Gömbös után Horthy kormányzó számára alkalmasnak tűnik arra, hogy a német befolyás ellenére szuverén vizeken tartsa az ország hajóját. — Melyek voltak közéleti szereplése során a legfontosabb célkitűzései? — Folytatni és megvalósítani igyekezett a revíziós gondolatot, elsősorban Erdély visszaszerzésére törekedett. Ez a terület nemcsak érzelmileg volt megkülönböztetett helyen politikájának homlokterében, a magyar szellem, kultúra tudomány egyik fontos várát látta Transsylvaniában. Szerinte egy Erdéllyel jóvátett kárpát-medencei revízió történelmi igazságszolgáltatást jelentett volna, amelyet Teltétle- nül meg kellett tenni a trianoni békediktátumok korrigálása érdekében. Le kell azonban szögeznünk, hogy nem a katonai eszközökkel megvalósítható határmódosítások mellett tette le a voksot, inkább a szellemi gyökerekre, a történelmi múltra és örökségre apellált. Fontosnak tartotta, hogy az ország — okulva az első világháborúból — elkerülje a második világháború frontjait. Világosan látta annak veszélyét, hogy fegyveres konfliktus esetén a hadsereg felmorzsolódik, s később nem tudja megvédeni az országot. Ugyanakkor igyekezett a rendszert — amelyet minősíthetünk ilyenolyan jelzőkkel, de semmiképpen sem fasizmussal — kisebb- nagyobb korrekciókkal, szociális reformokkal a háború utánra átmenteni. Beterjesztették például a parlament ele választójogi reformját. amely ékes bizonyítéka annak, hogy az átalakulást az alkotmányos keretek közötti kormányzati politikában vélt megtalálni. — Mennyiben tekinthető reális elképzelésnek a német orientációtól való függetlenedés szándéka és a revízió gondolatának összekapcsolása ? — A történész és az utókor ismeri a végkifejletet. A történelemben azonban mindig benne van a választás lehetősége. Teleki politikáját utólag mérlegre téve — a mai napig hiányzik a monografikus feldolgozása — kitűnik, hogy világosan látta, érzékelte, hogy rendkívül nehez a német befolyástól szabadulni. Dél- kelet-Európa kis államai gyakran belekényszerültek a germán, illetve a nagyhatalmi élettérbe. Ne feledjük él, hogy a harmincas évek közepétől a szovjet befolyás is növekedett. A korszak néhány szellemi karaktere — mint például Németh László — próbálta a nemzet lelkiismeretét úgy felébreszteni, hogy az se náci, se bolsevik befolyás alá ne kerüljön. Teleki történelmi csapdája a ju§ oszláviai örök barátsági szerző- és felmondása volt, amellyel végképp semmissé vált annak lehetősege, hogy az angolszász nagyhatalmak felkaroljanak bennünket a háború utáni rendezés során. Tragédiája talán még az is: noha bírta Horthy bizalmát, de a kormányzót alapvetően a német érdekeltségű személyek, elsősorban a katonai vezérkar befolyásolta. — Egyes adatok, feltételezések szerint, miután Jugoszlávia csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, az angol titkosz- szolgálat robbantotta ki az államcsínyt. A németek számára a „cassus bellit” ez szolgáltatta. Ugyanakkor egyes életrajzírók egyértelműen Telekit okolták a háborúba való sodródás miatt. — Teljes történeti bizonyosság nincs a tekintetben, hogy a jugoszláv puccsot kik hajtották végre. Az események logikáját figyelembe véve az tűnik elfogadhatónak, hogy Hitler akkoriban már olyan hadigépezet felett rendelkezett, amely lehetővé tette a Szovjetunió megtámadását. Ehhez pedig a németeknek szükségük volt a stratégiailag fontos balkáni területekre. Jugoszlávia az útjukban állt, s így vagy úgy, de mindenképpen elsöpörtek volna. így Teleki elképzelése, hogy a két állam — Magyarország és Jugoszlávia — semleges maradjon, eleve kudarcra volt ítélve. — Melyek voltak Telekinek azok a politikai alapgondolatai, amelyek máig ható érvényűek, a jelenkor számára is hasznosítha- tóak? — Teleki azon huszadik századi államférfiatok közé tartozott, akik a politikát nem pusztán hatalmi viszonyoknak rendelték alá, hanem tisztes emberi szolgálatnak tartották. Úgy vélekedett, hogy az igazi politikus nem napi szükségleteket elégít ki csupán, hanem az anyagiakon felül szellemi és erkölcsi,, beruházásokat” is tesz. Pályafutása során a tudományszervezői tevékenység, a szociális gondoskodás, az ifjúság felkarolása jellemezték. SzorgaF- mazta a népfőiskolái képzést, komolyan foglalkozott az egyetemi hallgatóság körülményeinek jobbításával. Kitüntetett fielmet szentelt a hadiárváknak a hadirokkantaknak is. 1938- 39-ben egyike azoknak, aki próbálta átértelmezni a Szent Ist- ván-i állameszmét. Ha van félremagyarázott politikai gondolat a magyar történelemben, akkor ez bizonyosan az. Ellenfeleink főleg Trianon után a magyar nagy; hatalmi sovinizmus ideológiai alátámasztását látták ebben, amely a Kárpát-medencében lévő, mindenáron való magyar fölényt hangsúlyozta. Teleki ezt tudósi alapossággal egy olyan megbékélési eszmévé alakította at, amely a nagyon tarka etnikai közösségben az egymásrautaltságot hangsúlyozta. A történész idegenkedik attól, hogy napi politikai relációkban gondolkodjon. De érdemes azon meditálni, hogy a térség — a lengyelektől a görögökig — a kis népek zónája. Gyakran volt erre a területre veszélyes a pángermán teijeszke- dés, súlyos gond volt a pánszláv jelenlét. Ebben a fenyegetettségben a kiszolgáltatottság elleni ösz- szefogást jelentette a Szent Ist- ván-i gondolat, amely napjainkban is elfogadható, kínálkozó útnak számít. Molnár Zsolt
