Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-04 / 78. szám

HÍRLAP, 1991. április 4., csütörtök HATVAN ÉS KÖRNYÉKE 5. A város patinás épületei... A Kossuth téri általános iskola Rózsaszentmártoni kérdőjelek A „túlélésre” kell berendezkedni Hatvan főterén, a Kossuth té­ren áll „a város önerejéből” 1894-ben épített, egyemeletes, „palotaszerű iskolaház”, mely­nek homlokzatára a „Hatvan a tanügynek” feliratot vésték. Ez ma az I. Sz. Általános Iskola. Az eklektikus stílusú épület felépí­tését 1892-ben határozták el, ek­kor szervezték meg az állami pol­gári fiúiskolát is. Az épület kivi­telezésére a település 80 ezer fo­rintot költött. A Hatvány Lajos Múzeum tu­lajdonában levő Doktay Gyula­hagyaték szerint az épületben először az egész földszinten és az emelet nyugati frontján az elemi iskola osztályai, az emelet keleti frontján pedig a hatosztályos polgári fiúiskola kapott helyet. A „polgáristák” részére, akik 1902-ig tanultak itt, az épület vé­gében építettek egy hátsó lép­csőt. A barokk kastély mellett ez az épület volt a második legna­gyobb hatvani emeletes ház, melynek külalakja, méretei jól érzékelhetők a Robotkay Lajos- né által készített fényképen. Az iskola fennállásának második évében, Hauke Pál igazgató ide­jében, óriási volt a zsúfoltság, ugyanis az ekkor már 10 elemi is­kolai osztálytermet csak 60-60 növendék részére létesítették, ugyanakkor 488 fiú és 486 leány járt az iskolába. (Az intézmény első igazgatója, Hitter Ferenc csak egy évig volt Hatvanban.) Az iskola helyzetén, a szegény sorsú diákok tanszerekkel és ru­házattal való ellátásán sokat se­gítettek a létrehozott egyesüle­tek, alapítványok. 1896-ban Réh József postafőnök kezdeménye­zésére hozták létre a Tanügypár- toló Egyesületet. 1907-ben pedig Schweitzer Sándor létesített ala­pítványt a szegény sorsú gyerme­kek felruházására. Az I. világhá­ború nem hagyta érintetlenül az iskolát sem. Csontos Alajos igaz­gató kivételével az összes férfi­pedagógust behívták frontszol­gálatra, 1916-ben pedig kiürítet­ték az iskola épületét, hogy hadi­kórházat rendezzenek be a sebe­sültek részére. A háború utáni években fellendült az iskola éle­te. Aczél Béla igazgató idejében, 1930-ban az intézmény 24 taní­tója, tanára hét osztályban 1200 növendéket tanított. A követke­ző tanévben megnyitották a 8. osztályt is. Az iskola épülete a II. világháború alatt megsérült, majd az orosz hatóságok lefog­lalták katonai kórház céljára. A hatvani jegyző 1945. január 27- én kelt, az alispánnak tett jelen­tése szerint a tanítók a lakásukon oktatták a gyerekek egy részét. A megsérült iskolaépület helyreál­lítása 1948 szeptemberében feje­ződött be. A munkálatokban az iskola férfipedagógusai közül tí­zen kőműves- és festőmunkákat végeztek két héten át. A helyre- állításban a hatvani cukorgyár dolgozói is alaposan kivették a részüket: 2864 órán át dolgoztak itt, és 80.686 forint készpénzt gyűjtöttek és használtak fel erre a célra. A ma igen szép állapotban le­vő épület a jelenlegi pedagógu­sokat és diákokat dicséri. Demény-Dittel Lajos A Pesterzsébeti Bútor- és Fa­áru Kisszövetkezet rózsaszent­mártoni telepén a kezdetekkor nagy mennyiségben gyártották a vállfákat. Aztán e fő profil helyé­be lépett a kárpitállványok készí­tése, amely hosszú éveken át szép nyereséget hozott a kisszö­vetkezetnek. Amikor Rózsaszentmárton- ban jártunk, épp akkor látogatta meg a telepet Solti Márton, a fő­városi egység elnöke. Tőle ér­deklődtünk a tervekről, ám fő­képp a jelenlegi gondokról hal­lottunk. — Sajnos, olyan helyzetben vagyunk, hogy a legfőbb felada­tunk egyáltalán az „életben ma­radás”— szögezte le az elnök. — Két éve alakultunk át kisszövet­kezetté, előnyösebb gazdasági feltételeket remélvén ettől. De napjainkra a remények mindin­kább szertefoszlóban... — Amennyiben...? — Nézze, a jelenlegi központi intézkedések semmiképp nem kedveznek a valaha erős szövet­kezeti iparnak. Már tavaly arra számítottunk, hogy megszületik a szövetkezeti törvény, s most még csak a jövő év második fe­lére ígérik. A bizonytalanság béklyójában vergődünk. Egyre drágulnak az alapanyagok, hogy mást ne említsek, a valaha fillé­res csavar ma három forintba ke­rül. Mindinkább emelkedik az energia ára, a bevételünk egyre nagyobb hányadát emészti föl. Az újonnan megállapított mini­málbér is csak a gazdálkodóegy­ségeket sújtja. — Ilyen feltételek mellett tud­nak egyáltalán nyereségesen dol­gozni? — Elég, ha csak annyit mon­dok: az előző évek tíz-tizenkét millió forintos nyeresége helyett tavaly mindössze két és fél milliót értünk el. így az egykor jó közép­szintű szövetkezet feje fölött most Damoklész kardjaként függ a kérdés: hogyan tovább? Nehezíti a helyzetünket, hogy tőkés piacra gyártjuk a kárpitáll­ványokat, bár annak idején na­gyon örültünk, hogy egyáltalán sikerült betörni e területre. A bökkenő viszont az, hogy sem szocialista exportunk, sem bel­földi piacunk nincs. És manap­ság, tudvalévő, veszélyes az egy lábon állás. — Mégis, pillanatnyilag mi­lyen nagyságrendben termel a ró­zsaszentmártoni telep? — Ebben az évben a kárpitáll­ványokból ST-modellt gyártanak itt, e típusból 12-13 millió forint értékben. Az Aworülőgarnitúra 4-5 milliós tételben készül. Ezekhez társul kiegészítőként a vállfagyártás, amely mindössze 2-3 millió forintot hoz. A gond az, hogy a nagykereskedelmi vál­lalatok is szegények, egyre keve­sebb a megrendelés. Ezért kény­szerülünk arra, hogy a létszámot visszafejlesszük. De hadd te­gyem hozzá, a rózsaszentmárto- niakat nem fenyegeti ez a ve­szély... <!v».4w hkiái. Cdrüstrt Hatvumbé, Egy évről — egy percben Angolul, németül — középfokon Hatvanban a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat szerve­zete a nyár folyamán ismét meg­rendezi nyelvtanfolyamait. Az idei tábor keretében angolul és németül tanulhatnak a vakáció­zó diákok. Elsősorban azoknak a jelentkezését váiják, akik már alapfokon elsajátították a nyel­vet. Érdeklődni a TIT helyi szer­vezeténél lehet, személyesen vagy telefonon. Tempó-díszkő Lőrinciben az Erőmű-lakóte­lepen hangulatos diszkó várja a fiatalokat pénteken és szomba­ton, este nyolctól hajnali két órá­ig az Ádám sörözőben. A lemez­lovas: Hatvani Ferenc. Kálvin és kora Az Ady Endre Városi Könyv­tár és Közösségi Házban a nép­szerű vallástörténeti szabad- egyetem következő előadására április 8-án, este hat órakor kerül sor. A vendég ezúttal Tatai Ist­ván helyi református lelkész, aki Kálvin és kora címmel tart elő­adást az érdeklődőknek. Illyés Kinga Hatvanban A költészet hete alkalmából gazdag programot kínálnak Hat­vanban a városi könyvtárban. Ennek keretében április 6-án délután 5 órától Illyés Kinga és Hencz József lépnek közönség elé. Ezt követően április 9-én hat órától Tóth István előadóestjére kerül sor, majd április 11-én Vasi Géza, az ELTE tanára mutatja be Nagy Gáspár költő Múlik a jövőnk című kötetét, amelyet a szerző a helyszínen dedikál. Megközelítőleg egy éve járul­tunk a szavazóurnák elé, hogy bizalmat adjunk új parlamenti képviselőinknek. Sokan ezt a vá­lasztást jelölték meg a rendszer- váltás mérföldkövének. Néhány hónappal később az önkor­mányzati választások is lezajlot­tak. A szavazások éve után az emberek méltán remélték, hogy a dolgok majd csak jobbra for­dulnak, a kisebb településeken éppúgy, mint a nagyobb váro­sokban. Rózsaszentmártonban két he­lyi állampolgárt, Bognár Feren­cet és Dorner Ödönt kérdeztük arról, véleményük szerint mi vál­tozott a településen egy év lefor­gása alatt. — Nem sok minden, de úgy vélem, a mi esetünkben ezért nem a helyi önkormányzat a fe­lelős — mondja Bognár Ferenc. — Elsősorban az országos gon­dok azok, amelyek bennünket is nyomasztanak. Itt helyben jól döntöttek az emberek, amikor a jelenlegi vezetésnek szavaztak bizalmat: mert bár a pénz kevés, látható, érezhető, hogy komo­lyan tenni akarnak a falu fejlődé­séért. Készül az orvosi rendelő, az új polgármesteri hivatal. Vég­re sok év után megoldódott a fog­orvosi rendelés is. Nemegyszer láttam, hogy a képviselők és a hi­vatali apparátus rendszeresen végigjáiják az utcákat, feljegyzik a hiányosságokat, megpróbál­nak személyes kapcsolatot te­remteni s tartani az emberekkel. Ezt nagyon jónak tartom... — Ez mind igaz — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Dorner Ödön. — Az viszont baj, hogy sokat romlott a közbiztonság, szaporodtak a lopások. Ezért el­kelne itt is a rendőri segítség. Saj­nos, bármi történik, Apcra kell átjárnunk, hogy a bejelentést megtegyük. De előbb-utóbb ta­lán ezen is lehet változtatni. — Javult-e az utóbbi időben a falu ellátása? — Örülünk annak, hogy egyre több a magánvállalkozó. Néhány hónapja egymás után nyílnak az új üzletek. Talán egyszer azt is megéljük, hogy az építkezők gondjai is megoldódnak hely­ben. Egyelőre ugyanis a szom­széd községekbe kell átjárni anyagért. Mindenesetre bizako­dunk, hiszen az emberekben megvan az akarat, hogy jobbá, szebbé tegyék ezt a települést, még akkor is, ha a megélhetés egyre nehezebb. Jó érzés volt hallgatni a két férfi gondolatait, annál is inkább, mert ők is azok közé tartoznak, akik 32 évipetőfibányai munka­viszony után a közelmúltban Vi- sontára kényszerültek dolgozni, három műszakban. S ők még sze­rencsésnek vallhatják magukat, hiszen van munkájuk, amit a környéken egyre kevesebben mondhatnak el magukról. Népi ülnökök a bíróságon Hatvan önkormányzatának kép- viselő-testülete döntött, illetve megválasztotta a helyi bíróság népi ülnökeit: Baranyai József né. Bor­nemissza Péter, Csajkás Lajos, Csa­nádi Gyula, Ferencz Jenőné, For­gács Katalin, Kárpáti István, Kiss Edit, Kiss Tiborné, dr. Kunsay Im- réné, dr. Lukács Lajos, Micsonai Tiborné, Molnár Józsefné, Nagy Istvánná, Nagy László (Szövetkezet utca), Nagy László (Kisfaludy ut­ca), Péter László, Szabó József, Tóth Sándorné és Vass György ke­rült a városból a húszas keretbe. Ugyanekkor a községi keretbe Balogh Jánosné (Apc), Batki Vil­mos (Petőfibánya), Czibolya Bélá- né (Hort), Krekács Györgyné (Lő­rinci), Novák Károly (Ecséd), Pa- tócs László (Boldog), Pádár Sándor (Csány), Szedmák József (Nagykö­kényes), Pisák Lajosné (Zagyva- szántó) és Víg Zoltán (Ecséd) e tisztre való jelölését szavazták meg a képviselők. A megyei munkaügyi bírósághoz a hatvani Balogh Kál- mánnétdelegálta az önkormányzat. Az ülnökök a múlt hét végén már le is tették az esküt a Hatvani Város­háza tanácstermében. Az ünnepé­lyes aktuson jelen volt Szinyei A nd- rás polgármester és dr. Hóka József, a Hatvan Városi Bíróság elnöke is. A német megszállás következménye: Letartóztatások Hatvanban Magyarország március 19-i német meg­szállását követően a horthysta rendőrség is közreműködött az ellenállási kísérletek el­fojtásában, illetve megelőzésében. így volt ez Hatvanban is, ahol 1944. április 3-án őrizetbe vették azokat, akik „állambizton- sági szempontból veszélyes baloldali egyénként voltak ismeretesek a rendőrha­tóság előtt.” Előzőleg házkutatást tartottak a gyanúsaknál, másnap pedig letartóztat­ták Liptai Jánost, Forgács Istvánt, Mezei Andrást, Győri Zoltánt, Liptai Istvánt, Ju­hász Józsefet és Liptai Józsefet. A három Liptai testvér közül Istvánt és Józsefet két nap után hazaengedték befolyásos pártfo­góik közbenjárására. A többieket útnak indították a nagykanizsai intemálótábor- ba. A politikai foglyokkal egy időben ke­rült sor négy zsidó származású fogoly in­ternálására is, akiket valószínűleg a mun­kaszolgálat megtagadása miatt vettek őri­zetbe. Közülük három nevét tudjuk: dr. Fodor Lajos, dr. Reich József és Lőwi banktisztviselőét. A politikaiak szinte kivétel nélkül olyan kommunisták voltak, akik már a Tanács­köztársaság idején bekapcsolódtak a poli­tikai életbe. Közülük Forgács (Gyuszi) Ist­ván a legérdekesebb egyéniség. Ő 1919- ben vöróskatonaként Landler Jenő mel­lett szolgált futárként. A húszas években engedélyért folyamodott, hogy kitelepül­hessen a Szovjetunióba. (Szerencséjére a szovjet követség is elutasította kérését, de lebeszélte tervéről Szinyei Merse Jenő képviselő is.) Tehetséges, érdeklődő em­ber lévén, önmagát kepezve tanult mate­matikát, tanulmányozta a Bibliát, az ős­kort, a klasszikus görög-római történel­met, a reformáció történetét, megtanult géppel írni. Szenvedélyesen kereste az igazságot: később ezért fordult szembe a Rákosi-rendszerrel. A hetvenes években összegyűjtötte a sztálini terror magyar ál­dozatainak adatait, és megjósolta a Kádár­korszak bukását: „Hogyan maradhatna fenn az ilyen urak szocializmusa, amely körül olyanok állanak, akik sem szívük­ben, sem gondolataikban nem éreznek sem a néppel, sem a szocializmussal, csak önös érdekeiket szolgálják magas bérükért ” — írta 1974-ben. Ez az ember a Szovjetuniót éltető plaká­tot ragasztott ki 1931-ben. Kormányzó- sértésért többször zárták börtönbe. 1944- ben átadták a németeknek, akik Dachau- ban koncentrációs táborban készítették elő elpusztítását, de szerencsésen megérte a kiszabadulást. Az április 3-án letartóztatottak csoport­jából a szociáldemokrata Mezei András is figyelmet érdemel. Róla is elmondható, hogy olyan népi tehetség volt, akiből ked­vező körülmények között jelentős politi­kus, író vagy művész válhatott volna. A hatvani muzeum gyűjteményében megta­lálható az I. világháború korában írt, raj­zokkal illusztrált naplója. A Horthy-korszakban a cukorgyári munkások körében népszerű Földmunkás Szövetség vezetője volt. *Letartóztatása után is a cukorgyárból, a munkahelyéről hurcolták el a rendőrök megbilincselve. 1945-ben szociáldemokrata munkás lété­re őt választották meg a hatvani földigény­lő, majd földosztó bizottság elnökévé. 1948-ban még úgy mutatták, nogy számí­tanak rá a jövőben is: küldöttként részt ve­hetett a szociáldemokrata és a kommunis­ta párt egyesülési kongresszusán. Az ezt követő „tisztogatás” során azonban mint „jobboldali szociáldemokratát”, eltávolí­tották a Magyar Dolgozók Pártjából a sztálinista vezetők. Nézzük azonban, mi történt a Nagyka­nizsára internáltakkal: a zsidókat elkülö­nítették, a politikai foglyokat pedig össze­zárták a köztörvényesbűnözőkkel. Szállá­suk kényelmetlen (puszta deszkafekhe­lyen aludtak), az élelmezésük szűkös, a bá­násmód durva volt. Csoportfelügyelőiket betörők, tolvajok közüljelölték ki. Forgács István ezeket legyezte fel visszaemlékezé­seiben: „1944. április hónapban a hatvani rendőrség ismét elfogott, és a zsidókkal együtt elhurcoltak a budapesti Mosonyi úti rendőrségre, a toloncházba. Onnan pedig elhurcoltak Nagykanizsára. Akkor már Kiss Károly ott volt. Emlékszem rája. A suszterájban volt. Erről az emberről is csak rossz emlékeim vannak. Nagykanizsán voltak ebben az időben: dr. Sulyok Dezső, Valentin Ágoston, Török János, az öreg Széli Mihály, Marosán Ferenc. Velem hoz­ták el Hatvanból Mezei A ndrást, L iptai Já­nost; EgerbőlKaraszek Mihályt.” A táborban a foglyok ki voltak szolgál­tatva az őrök kénye-fcedvének, akik éjsza­kánként okkal, ok nélkül riadót rendeltek el, hogy zavarják amúgy sem nyugodt ál­mukat. Ha pedig valódi légiriadó volt, üt­legelték is okét tehetetlen dühükben. Má­jusban a zsidó internáltakat elhurcolták a németországi haláltáborokba, a politikai foglyokat pedig kiadták Győrsagra, egy katonatiszt ezerholdas földbirtokára. For­gács Istvánt már ekkor szabadon enged­ték, a többieket pedig a nyár derekán. 1944 nyarán Horthy Miklós környezeté­ben egyre nagyobb befolyáshoz jutottak azok, akik számára nyilvánvaló volt, hogy Hitler elveszítette a háborút, ezért Magyar- országnak létérdeke szakítani a német szö­vetségessel, és fegyverszünetet kérni akár a Szovjetuniótól is. Horthy maga is belátta végre, hogy nem tehet mást, elérkezett az utolsó lehetőség ideje. A kiugrási kísérlet előkészítésének jegyében állíthatta le a zsi­dók további deportálását és bocsáttatta sza­badon a börtönökből és az intemálótábo- rokból a baloldali foglyok jelentős részét, ki­használva azt a zavarodottságot, amely a né­met fasiszta vezetők körében keletkezett a sikertelen Hitler-ellenes merénylet után. Ennek volt köszönhető, hogy a hatvani internáltakat is hazaengedték 1944. július 24-én. A szabadulásnak azonban nem örülhettek maradéktalanul és sokáig. Egy­részt mert a szabadulás után is rendőrségi felügyelet alatt maradtak, másrészt pedig három hónap múlva, a nyilas hatalomátvé­tel után újból lecsapott rájuk a rendőrség. Németi Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents