Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-27 / 98. szám
HÍRLAP, 1991. április 27., szombat 7 r Egy brit üzletember börtönélmenyei Gyönyörű tavaszi reggelre ébredt a minap Oxfordsmre-i otthonában Roger Cooper aiígol újságíró és üzletember, aki öt és fel év után a napokban szabadult Teherán Ezin nevű börtönéből. Már hajnali ötkor felébresztette a madárcsicsergés, mélyen megtölthette tüdejét kertje harmatos füvének friss illatával. Közel 33 évig élt Iránban, amikor Khomeini ajatollah idején előbb azzal vádolták, hogy vízuma lejárt, s ezzel „nyilván ki akarta játszani a hatóságokat”. Később — mivel ilyesmi miatt még Iránban sem lehetett valakit sokévi börtön- büntetésre ítélni — kémkedésre változtatták a koholt vádat. Szerencsére — mondta Roger Cooper — a rabkoszt bőséges, és néha még ehető is volt. Hozzátette: az angol középiskola és katonaság fegyelmezett légkörében nevelkedett, s ez sokat segített a megpróbáltatások leküzdésében. szabadulása után a londoni Heatrow repülőtéren tartott sajtókonferencián elegáns szürke ruhában, szép selyemnyakkendővel jelent meg, amit a teheráni angol konzul kölcsönzött neki, így a külseje nem sokban különbözött egy hosszú re- ülőúttól kissé elfáradt üzletem- erétől. A világ minden részéből ösz- szesereglett újságírók kérdésére elmondta, hogy aránylag modern börtönbe szállították, ahol még a szükségletek elvégzése is valamennyire emberinek számított. De mert nem bírta fogolytársai olcsó cigarettájának füstjét és hangos marakodásait, saját kérésére magánzárkába csuktak. S miután folyékonyan beszéli a perzsa nyelvet, időnként könyveket is bocsátottak a rendelkezésére. Az Oxfordot végzett Cooper a legnagyobb ellenség, az unalom ellen algebrai feladatokat oldott meg tejben, és a saját maga kitalálta játékot, a „pöckö- 1ŐC játszotta. Ennek lényégé: behunyt szemekkel hüvelykujjával szilvamagokat pöckölt cellája sarkába, és az angol krikett'bo- nyolult szabályait követve jegyezte fel a vesztett vagy a nyerő pontokat. Ha a „pöckölőt” szabadalmaztatnám, még akár milliomos is lehetnék — jelentette ki nevetve a volt a teheráni fogoly. Letartóztatása után a kihallgatást vezető parancsnok közölte vele, hogy kétféle büntetéssel számolhat: halállal vagy tízévi börtönnel. Cooper rögtön azt kérdezte: melyiket hajtják végre először? Ügy véli, mondta az érkezésére összeseregletteknek, hogy a kissé megenyhült, a Nyugattal ismét kapcsolatot kereső teheráni politika, a valamelyest javuló iráni — angol viszony nyitotta ki végül is zárkája kapuját. Szabadulása kapcsán kifejezte azt a reményét is, hogy előbb, vagy utóbb, de végre elengedik három libanoni angol túszt — a cantebury érsek jobbkezének számító Terry Whaite-et, az újságíró John McCartyt és a légierők pilótáját, Jack Mant — is. Cooper, aki már régen elvált iráni feleségétől, kijelentette: legnagyobb bánata, hogy a hosz- szú bórtönévek idején elhunyt az édesanyja és idősebb testvére, így már soha többé nem láthatja okét. De boldogan ölelte magához orvosnő lányát és öccsét, Pa- ult, akinek londoni házában barátok, szomszédok körében tartották a viszontlátás örömünnepét. Francia pezsgőt is bontottak, de Roger Cooper mosolyogva hárította el, mondván: ha lehet, jobban szeretne végre egy csésze igazi angol teát. A magyar csillag még mindig a legfényesebb Még mindig Magyarország a legfényesebb csillag Kelet-Euró- paban, jóllehet lakossága, nem feltétlenül látja ezt ugyanígy — írta a Business Week című amerikai gazdasági hetilap két Maf yarországon járt újságírója a özelmúltban. A közvélemény- kutatások eredményei alapján a magyarok meglehetősen zordnak ítélik a gazdasági helyzetet. Az egyik legfrissebb vicc szerint: tavaly az alagút végén fény látszott, az idén a fény végén alagút van. A helyzet azonban valójában nem ennyire rossz. Magyarország a volt keleti tömb legnyuga- tiasodottabb országa. Tavaly 700 millió dollárnyi nyugati tőke áramlott ide, több mint a fele annak az 1,2 milliárd dollárnyinak, amely a térség egészébe érkezett. Az ország közép-jobb kormánya szilárd, nincsenek etnikai gyűlölködések, vallási ellentétek. A két évtizednyi gulyáskommunizmus Magyarorsägot a piacgazdaság kiépítése terén szomszédaihoz képest előnyhöz juttatta. A magyaroknak amúgy pedig van elég 'nzük, hogy Bécsbe járjanak vásárolni. Jelenleg Magyarországnak — folytatják a cikk szerzői, Gail E. Shares és Ken Olsen — a senki földjéről kell katapultálnia. Ez a senki földje a parancsirányítású és a piaci gazdaság között húzódik. Mindkét szisztéma néhány legrosz- szabb jegyével kell a magyaroknak megbirkózniuk — úgymint: Európában a legnagyobb egv főre jutó Külföldi adóssággal, 30 százalék feletti inflációval, az ipari termelés tavalyi 10 százalékos visz- szaesésével, amely — közgazdászok szerint — az idén is folytatódik —, mielőtt 1992-re a nemzeti össztermék alakulásában fordulat következne be. A hajléktalanok és a bűnözők száma gyarapszik, és sokan kételkednek abban, hogy sikerül-e valaha is elérni a nyugati szomszédok életszínvonalát. A reformfolyamat lendületének megtartása végett Antall József miniszterelnök kormányának kordába kell szorítani az inflációt, a nemzetgazdaság legfőbb ellenségét — folytatja a cikk. A privatizációs folyamat gyorsításra szorul. A tisztségviselők egy csoportja óvatos, és nem akarja túl gyorsan kiárusítani az állami vagyont, többek között a volt kommunista párt kövérre hízott macskáinak, vagy külföldiek kezébe juttatni. Mások szerint viszont gyorsan rendezni kellene a privatizációt, hogy a vállalatokat mielőbb áramvonalasíthassák magántulajdonosaik. Késedelmek adódnak abból is, hogy a 40 évvel ezelőtti államosítás miatt rengeteg a tulajdonok, a jogos tulajdonlás körüli vita az országban. A gyorsítást viszont egyre nagyobb nyomás sürgeti. Á szabályok változnak, a beruházókat jobban bátorítják. Csépi Lajos, a rivatizáció irányítója elmondta, ogy idáig 60 ajánlat érkezett a legkülönfélébb vállalkozások megvételére, több között a Gun- del étteremre. Reményei szerint az év végéig 400 nagyvállalat talál tulajdonosra. Megkezdődött 16 ezer állami bolt és kisvendéglő árverezése is, s Csépi szerint — kis költői túlzással élve — az egész ország eladó. Mindemellett több száz nagy- vállalat készpénzhiánnyal küszködik, nagyrészt a szovjet piac kiesésé miatt. Az idén a magyar exportnak várhatóan a 14 százaléka irányul a Szovjetunióba a tavalyelőtti 30 százalékkal szemben. Mégis néhány magyar vállalat prosperálni kezd. Az export nyugat felé tolódása 1990-oen 950 millió dolláros kereskedelmi többletet eredményezett. A külföldiek tulajdonjogairól rendelkező új törvénynek a beruházások felfutásával kell járnia. Magyarország volt az első, amelynek apró tőzsdéje ismét megnyílt Kelet-Európábán. Antall József miniszterelnök politikáját sokan határozatlansággal vádolják, s az elmúlt év sikereit a technokraták javára írják. Antall azonban mar égy éve hivatalában van, és sokan politikai túlélését jósolják. Ha még egy évig meg tudja óvni az országot attól, hogy visszarendeződjenek a folyamatok, akkor Magyarország egyszer s mindenkorra megkezdhet eltávolodni gazdasági poklának tornácáról — írta a Business Week. Őseink is társakat kerestek az univerzumban Magányos-e az ember a világ- egyetemben? Vagy léteznek-e valahol másutt is értelmes lények, akik a legkülönbözőbb világokban élnek, s ha éjszakánként feltekintenek saját egükre, ugyanezt a hasonló kérdést vetik fel? Vannak-e a miénknél sokkal fejlettebb civilizációk, olyanok, amelyek már képesek a csillagok közötti összeköttetés megvalósítására? Az ilyen és az ehhez hasonló kérdések már több száz év óta izgatják az emberi értelmet. Nemcsak napjaink embere, hanem az elmúlt századok tudós elméi is — a mai szemmel nézve — furcsa elméleti próbálkozásokat tettek a kapcsolatteremtés megvalósítására. Charles Gross neves francia feltaláló azt javasolta, hogy állami költségen építsenek és állítsanak fel egy óriási homorú tükröt. Az óriási műszert úgy illene megtervezni és felszerelni, hogy gyújtópontja éppen a Mars bolygó felületére essék. Az Egyenlítő környékén felállított tükör a vörös bolygó felszínére eső gyújtópontba gyűjtené össze a napsugarakat. Ezzel a módszerrel lehetséges volna különféle ábrákat, háromszögeket, négyszögeket, köröket vagy betűket beleégetni a Mars vegetációjába, esetleg homokjába. Majd később még bonyolultabb ábrákat, pl. egy emberi fej körvonalait is el lehetne „juttatni” a felszínre, s így megvalósulhatna, hogy képmondatokkal adjunk hírt létezésünkről, kultúránkról. A tudós mindent elkövetett, hogy sikerüljön kiviteleznie tervét, de sajnos, azt senki sem vette komolyan. Fáradozásai siker nélkül maradtak. Csakhogy a múlt század optikusai még nem voltak képesek olyan óriási homorú tükrök előállítására, amelyet Gross kigondolt. További próbálkozásai is sikertelennek bizonyultak. Nagy szegénységben halt meg. Elsárgult lapokon azonban néhány találmányának rajza fennmaradt számunkra. így például az első beszélőgép változata, mely modelljét Gross jóval az első Edison-féle fonográf elkészülte előtt építette meg, sajnos, anélkül, hogy bármiféle elismerést kapott volna érte. Littrow osztrák csillagász 1816-1819 között a gellérthegyi csillagvizsgálóban dolgozott, olyan világító alakzatokat képzelt el, melyek több száz lámpából lennének kirakva. Úgy gondolta, hogy a szomszédos bolygók valamelyikén élő értelmes lények messzelátóval könnyedén felismernék az ábrákat, ha azok elég óriásiak volnának. A gigantikus méretű háromszögeket — legalább harminc kilométeres oldalhosszakkal —, majd négyzeteket és végül kört lehetne kirakni a lámpákból. A szabályos geometriai idomok változásának meg kellene győzni a földönkívülieket arról, hogy ezeket a fényes, világító, szabályos alakzatokat nem a temrészeti erők hozták létre, hanem intelligens, gondolkodó lényektől származnak. Littrow szerint a jelekre nagy valószínűséggel választ is kapnánk egyhamar a szomszédos égitestekről. S talán a kozmikus képüzenet után hasonló fényes alakzatok jelennének meg a Hold vagy a Mars felszínén. Littrow korában elektromos fényszóróknak még hírük sem volt, így elmélete nem lehetett több, Fénybattéria A kozmikus jeladás gondolata elevenen él a köztudatban (Fényte' lefon. Képes Családi Lap 1924.) Gauss, a „matematikusok fejedelme, aki elsők között javasolta jelek küldését szomszédos égitestekre mint egy gondosan megtervezett fantasztikus észjáték. Csaknem száz évvel később, 1927-ben Edward Green, az amerikai Giroskop Company mérnöke egy olyan fényszórót készített, melynek fényereje minden addigit felülmúlt, legalább másfél millió gyertya fényével volt egyenlő. Gondolatmenete szerint, ha a Holdon értelmes élőlények élnek, akkor ennek az óriási fényszórónak a fényét kisebb nagyítású távcsöveken keresztül észlelniük kell. Ha ilyen fényszóróból több százat telepítenénk egymás mellé, akkor egy olyan fényforrást nyernénk, ami a Mars távolságából is könnyen felfedezhető lenne. A világító fényszórók kerekeken gördülő fémvázakra lennének felszerelve, és síneken futnának, így — tetszés szerint — különböző ábrákat lehetne velük kirakni. A jeladásnak fantasztikus variánsai születtek, hiszen akkortájt még nyilvánvaló volt, hogy bolygószomszédainkon léteznek értelmes lények. Egy újabb figyelemfelkeltő fényüzenet szerint legalább 15 kilométer magasságba sok száz — magnéziumporral töltött — ballont kellene felbocsájtani. A ballonokat sodronyvezeték kötné össze egy hegycsúcson lévő elektromos teleppel. Egy elektromos szikra gombnyomásra pillanatok alatt meggyújtaná a magnéziumport. Ez az óriási fényözön bizonyára feltűnő lenne a marsbeliek mes- szelátóiban is. Sajnos, a tervezők teljesen tisztában voltak azzal, hogy az iménti terv is óriási pénzbe kerülne, így egyik elképzelést sem tarthatták anyagilag megvalósíthatónak. Ezek a kapcsolatteremtési elképzelések és törekvések mára már igencsak megmosolyogtatnak bennünket. De ennél is derűsebbek azok a furcsa elképzelések, melyek az élet lehetőségeiről számoltak bé. Pickering (1858-1938) amerikai csillagász munkássága során évekig távcsővel kutatta az égboltot és a Holdat. Az erathosztenész kráter mélyén egy napon különös mozgást vett észre. Több sötét foltot látott tovasuhanni a kráter mélyén, melyek mindig a kráterfalon belül maradtak. Először persze azt hitte, hogy valami optikai csalódásról van szó, vagy esetleg a szeme káprázik, de a néhány éjszakán át folytatott megfigyelések meggyőzték feltételezése helyességéről. A foltok mindig változtatták alakjukat. A kráter egyik pereménél indultak el, átlebegtek a kráter túlsó oldalára, majd visszatértek ugyanoda, ahonnét elindultak. Pickering szerint sziklacsúcsok nem lehettek, mert azok minden alkalommal ugyanplyan alakban tűntek volna fel. így csak élőlények árnyai lehetnek — vélte elmélkedéseiben —, melyek nagy csoportokban repülnek, mint a rovarok vagy a madarak. Taíán napkeltekor életre kelnek, és a jó, meleg napsütésben elindulnak táplálékot keresni. Merész gondolatai révén odáig jutott, hogy még azt is megkockáztatta kijelenteni, hogy a kráterfenéken talán van némi levegő és víz. Ezek a lények két hétig élnek, amíg a Nap süt, aztán meghalnak. Pickering tudóstársával Magaslégköri robbantás, mint a jeladás eszköze (Tengler osztrák grafikus illusztrációja, 1930.) együtt még a növényvilág kifejlődését is tapasztalta a Holdon, ugyanis a hatalmas kiterjedésű síkságokon a Nap látóhatár fölé emelkedésével fokozatosan megváltozik a felszín, világoszöldből sötétszürkébe megy át. Ennek pedig nem lehet más oka, csak az, hogy a napfény hatására a holdbéli vegetáció növekedésnek indul. Hogy a XVIII. és a XIX. század első felében ennyire elteijedt az a felfogás, miszerint az értelmes élet az egész Naprendszerben és a távoli univerzumban is létezik, azzal magyarázható, hogy komoly szaktekintélyek is ezt állították. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint Herschel, neves angol csillagász merész hipotézise, mely szerint a Nap lakott. A napfoltok pedig felhőtlen részek a csillagunk sötét felületét borító, vakítóan fehér felhők között. Ezeken a „felhőablakon” át gyönyörködhetnek a Nap lakói a csillagos égben... Talán még hihetetlenebb, de igaz, hogy a nagy Newton is lakottnak tartotta központi csillagunkat! Tehát nemcsak napjaink divatos témája a földönkívüli értelemmel és ufókkal foglalkozó írások megjelenése. A XIX. század második felében Flammarion A lakott világok sokasága című könyvével nagy népszerűségre tett szert. Ez a kiadvány hazájában 31 kiadást élt meg 20 év alatt. A művet több idegen nyelvre is lefordították. Flammarion írásában — ebben a korban — egyáltalán nem meglepő álláspontot képvisel, mely szerint az élet a bolygók teremtésének a célja. (Továbbra is várjuk leveleiket. Címünk: Uránia Csillagvizsgáló UFO-Adatközpontja. Eger. Pf: 323.) Vas né Tana Judit
