Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-23 / 94. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. április 23., kedd Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban ízek eg7 hajdani világból Agárdy Ilona Karnyónéja érzelmesebb, mint elődei (Tunyogi Péterrel és Vízi Györggyel) A nosztalgia is válhat éltető erővé. No, nem a múltba visszatemetkező, csak a régiben gondolkodó szemlélet. Sokkal inkább az, amely rájön arra: az, amiben élünk, tünékeny jelen, amely hamarosan szintén érzelmes visszaemlékezések tárgya lehet. A színház a jelenlét művészete. Csak látszatra egyszerű ezért feltárnia hajdanvolt világok hangulatait. Sok ellentmondásos példát lehetne sorolni arra, hogy százados magyar színpadi műveket milyen avíttasanjelemtettek meg. A magyarság kulturális értékeinek feltárása és bemutatása hangzatos jelszó. Ám nem késztetheti arra a szendergő közönséget, hogy áttöije a nyelv és a gondolkodás változásaival keletkezett korlátokat, amely a más nyelvekből fordított régi alkotásoknál nem érződik. Szerencsére az egri Gárdonyi Géza Színház bemutatója, amely két örökzöld, de mégis ódon stílusú és nyelvezetű színpadi művet fog össze, nem esik ilyenféle csapdába. A rendező, Dezsényi Péter, s a társulat egyet szeretne: jóízűt játszani, s a közönséggel együtt lélegezni. Ez az a szándék, amely valóban élvezetessé teszi a nézőtéren töltött órákat, s indokolja a két mű — a Pikkó Hertzeg és Jutka-Perzsi, illetve a Karnyó- né — színpadra vitelét, a nosztalgián túl. Mondhatná erre bárki, természetes, hogy honi színpadon szerepel ez a két alkotás, különösen Csokonai vígjátéka, amely a legjobbak közül való. Ám mégiscsak föl kell tennünk a kérdést mindig, amikor egy-egy színház műsorára tűzi, hogy miért. Nem elég, ha egyszerűen a kötelező olvasmány ürügyén színházba invitálják a diákokat, mert kedvüket is szeghetik egy muszájból megszületett produkcióval. E kettős bemutató már azért is jó alaphangot üt meg, mert szinte előjátékként szolgál a „szomorú víg operával”, a Pikkó Hertzeg és Jutka-Perzsivel. Hamar megtalálják a színészek a nézőkkel a kapcsolatot, jókedvű tréfálkozásuk meghódítja a közönséget. Ügyesen táncolnak a kötélen, s egy percre sem inognak meg: nem válik értelmetlen bohóckodássá a darab. Nem gúnyolják ki az egykori érzelmes történet naivitását, sokkal inkább azt mesélik el: ilyenek voltak eleink valaha, s talán bennünk is megvan a készség a másfajta világlátásra. Talán lehetnénk egyszerűbbek, sallangmentesebbek, ha nem kérdeznénk mindennek az okát, csak örülnénk vagy szenvednénk: élnénk, ahogy telik, a legszebben. Elsősorban a szülészek jókedvére épül ez a darab. Egyszerűen, tiszta színekkel festik a figurákat, majdnem karikatúrasze- rűen. S a groteszk megjelenésük, diákos jópofaságuk mögött már ott csillog a már-már filozófiai mélységű derű. M. Horváth József, Tatár Gabi, Vízi György, Kelemen Csaba, Pálfi Zoltán és Tunyogi Péter élvezetesen teát- rális. Nem valamiféle külsődleges, összekacsintós jópofásko- dás lesz ebből, mert a nézőt társnak tekintik. Ezzel is a hajdani színházi világhoz nyúlnak vissza, amikor még természetes volt a kapocs a játszó és a közönség között. S milyen jó, hogy itt a díszlettervező — Pilinyi Márta — jóvoltából valóban megláthatjuk, hogy mi is az a bizonyos sokat emlegetett rivalda, amely manapság már néha „vizesárokká” szélesül. Annak idején — lehet, hogy csak nosztalgia — inkább összekötött, mint elválasztott. A gegparádé folyamatos, üresjáratok nem veszik el a játék lendületét. így csendül fel a zárás: Ypszilon városa a magyar színjátszókra szálljon, az ő megélhetésüket biztosítsa. Hát, bizony a kárpótlási törvény tárgyalása idején ezt az örökséget is figyelembe kéne venni... Szinte ugyanez a csapat hozta össze Az özvegy Karnyóné, s két szeleburdiak című Csokonai-da- rabot. Színházkultúránk jeles alkotása ez, magán viseli a zseni keze nyomát, ahogy azt is, hogy alkalmatosságra íródott. Á poéta csurgói tanárkodása alatt vetette papírra, ismerve diákjai természetét és tehetségét. Közös a szellemisége az előző darabbal: azt a meghitt viszonyt őrzi, amely összefűzött rivaldán inneni és túli világot. A játéktér zsúfoltabb, lévén hogy itt „valódi” a bolt, nem egy képzeletbeli város, hanem Kanizsa a cselekmény helyszíne. Egy darab korabeli Magyarország, természetesen itt is karikírozott szokásokkal és jellemekkel. Mivel Csokonai eleve személyre szabottan formálta meg figuráit, a rendező is hasonlóan építkezhet. Különösen Kamyó- né alakját kell jól eltalálni, mert elsősorban rajta áll vagy bukik, hogy milyen atmoszféra alakul ki. Nagy színésznőinknek Agárdy Ilona méltó követőjük. Talán a megszokottnál némileg érzékenyebb, nőiesebb Kamyó- né, akiben valóban megvolt a szeretet és a szerelem esélye, de sohasem élhette meg. Úgy hervadt vénasszonnyá, hogy sohasem volt menyecske. Egy háborúban eltűnt félj és egy bolond gyermek tette meddővé életét. Méltó páija ennek a szerepértelmezésnek Vízi György Lipit- lottya, mert nem külsődlegesen formálja meg a gavallért, hanem szelíd belső eltökéltséggel. Ezért az ellentéte Tipptopp (Pálfi Zoltán), aki erőszakos és pökhendi, s mindent a túlzottnál is túlzóbban csinál. Megérthetjük így azt is, hogy miért az előzőhöz vonzódik jobban Karnyóné. Meggyőző ebben a darabban is Tunyogi Péter, Kelemen Csaba, illetve rokonszenvesen formálja meg szerepét Bárdos Margit. Érdekes Solymosi Tibor játéka, aki a maga természetességében állítja elénk a félnótás kisfiút. Akárcsak az előző darabban, itt is hangsúlyos és jól megoldott a zárás. Mindkét mű tartalmaz tündéri befejezést, amelyben feloldódnak a konfliktusok, minden rossz jóra fordul, hogy a közönség véletlenül se higgye azt, hogy bármi szörnyűség megtörténhet ezen a világon. Kevésbé voltak edzettek, mint a mai kor nézői, akiknek valószínűleg nem sok könnyük csordul ki Kamyó- né vagy Jutka-Perzsi tragédiája láttán. Itt válik érthetővé és indokolttá, hogy ezt a két alkotást egy estébe foglalták össze: többet és teljesebbet kaphatunk. Egy hajdanvolt világ ízeit igyekeznek megfeleltetni a színészek. Azt a miliőt, amelyben együtt dobogott az aktor és a néző szíve, s nemcsak hogy beszélő viszonyban, de pertuban is voltak egymással. Jó visszatekinteni erre, még ha a nosztalgiázás vádja is illetheti az embert. Gábor László A jókedvű bolondozás nem vált bohóckodássá: M. Horváth József és Kelemen Csaba Az egri Filharmónia-sorozatban Haydn: A teremtés Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatának kiemelkedő eseményévé kerekedett a Haydn-oratórium megszólaltatása a körcsarnokban. A zenei alkotás, a nagyszabású mű közreműködői a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Állami Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) voltak. A szólisták: Ardó Mária (szoprán), Ke- önch Boldizsár (tenor) és Kál- mándy Mihály (basszus). Vezényelt Erdélyi Miklós. Az élmény — a sportos környezet ellenére —, az előadás magával ragadó volt — talán Ardó Máriát mégis ki kell emelnünk —, a zenészek alázattal énekeltek, a klasszikus műveknek kijáró tisztelettel közelítették meg Haydnt. A zene- történeti bevezetőt Fenyő Gábortól hallottuk. A kritikának felfogható részét írásomnak ezennel be is fejezem. Azokról a gondolatokról szeretnék beszámolni, amik bennem az előadás ideje alatt fodrozódtak; sodródtak azután is, ahogy az Érsekkert homályba burkolózó fái-bokrai között a sétányon ballagtam hazafelé. Milyen egyszerű is egy mű sorsa; Mózes megfija a Gene- zhist; ha irodalmi látomásként fogom fel, az archaikus szövegben meglep, elámít, felemel, röptét az a plaszticitás, ahogy az elképzelhetetlent a legegyszerűbb szavakkal megjeleníti. Ma már sejtjük, hogy a világ bonyolultságát csak a legegyszerűbb fogalmakkal, szavakkal, hangsorokkal lehet és érdemes megközelíteni, azért, hogy a valóság és az igazság magva kihüvelyezhető legyen. Annak ellenére, hogy a tudósok, a részfeladatokkal birkózók, a tudományos felfedezések létrehozói, haszonélvezői, a természet átalakításának és tönkre- menés jellegű átalakulásának hí- vei-ellenzői abbahagynák — akár csak egy pillanatra is — a harcot sikereik diadalra juttatására, kudarcaik elleplezésére. Ma is ezer képletet, zeneit, látvá- nyit, matematikait és még miféléket gyártunk, de a teremtésről alig tudunk többet, mint amit Mózes közöl: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság!” Ezekből és a Genezis további mondataiból írta Milton, az angol költő a maga versezetét, mert a szavakban is rejlő harmóniákkal lehet és kell kifejezni mindazt, amit „az ember esze fel nem érhet”, hogy egy kéznyúitással idecitáljuk Berzsenyit is. És akkor Haydn — Londont megjárván — találkozik Handel oratóriumaival, és elgondolja — sikerei csupán —, hogy ő is átveszi ezt a formát. És ha van értelme a latin mondásnak, miszerint forma dat esse rei — a dolog lényege a forma, tehát a formában jelenik meg mindaz, amit átélni, magamba fogadni, birtokolni, tulajdonommá szeretnék tenni —. akkor Haydnnál is nyilvánvaló, hogy nemcsak a grandiózus zenei forma meghódítása izgatta, hanem az is, ahogyan az egész sikeres életének betetőzését elképzelte a két oratóriumában: a Teremtésben és az Évszakokban. Mindenütt a ritmusba, a dallamba, a harmóniákba zárható, az érzékeltethető végtelenről beszél, az öröm, a siker, a boldogság áradásával. Mert zsenialitása mellett ennek a zenei képsornak, vagy a látomásokat megzenésítő emberi fogalmazványnak két pillére van: az alázatos hit és az a boldogság, az a belső derű, hogy az Istenről és az emberről el- mondhatókat a művésznek adatott meg papírra vetni. Szokásos — éppen a két mű kapcsán — szót ejteni arról, hogy Haydn mennyire otthonosan élt a természetben, a fák, az állatok között, a tér és idő — számunkra még felfogható — rengetegében. Ez így igaz. De ezt az otthonosságot a tenyerén hordozza az a feltétlen bizalom az Isten iránt, amely eltöltötte ezt a muzsikust. És ebben a bizalomban mintha felsorakozna ő is a nagy barokk mester, J. S. Bach mellé. És innen már világosabban kitetszik, miért kell járni a zenei előadásokra, mivel, miként mutatják nekünk az utat azok, akiknek ez a hivatásuk. És egy ilyen élmény után se szégyelljük ünnepelni az ember méltóságát, akit az Isten a saját képmása szerint, hasonlóságra teremtett — ahogyan az írás tanítja. És még az sem másítja meg ezt a fenséges iránti vonzalmunkat — ebben a műben sem —, ha Éva felhívja Ádámot az örömre (Gib mir Freude!). A fenti gondolatokra itt csak egy mentségem van: nekem az újság ad lehetőséget írásra, tehát a napi hírek között kell közölnöm azt, ami a hittankönyvek lapjain vagy a kottafejekben otthonosabb. Farkas András A Korona-pódium műsora Egerben Erkölcsi kiskáté — díszkötésben A Korona-pódium sorozatában — Mikes Lilla sikeres vállalkozásában — Bánffy György színművész Márai Sándor, Fa- ludy György és Orbán Ottó kéziratából válogatott. Elhatározott szándék szerint azt bemutatni, milyen gondolatokkal kell és lehet nekiindulni az európai utazásnak, hogy valóban meg is érkezzünk oda, ahová a találkozási pontot kijelölhetjük magunknak. Először is Márai munkái kerültek elő, a Vendégjáték Bolza- nóban, a Gyertyák csonkig égnek, a nagy versek, amelyek az emigrációban bejárták a külföldi magyar folyóiratokat, újdonságokat; nyitásként, eligazításként is az elmélkedések, összegzések, morfondírozások. Szándékosan nem neveznénk ezeket a súlyos mondatokat bölcselkedéseknek, mert a nyugodt okfejtést többször is megzavarja — belső fegyelme, ritmusa ellenére is — a szenvedély, a visszafojtott bánat, amellyel Márai számot ad magáról. Nem másnak, önmagának. Ő, a polgár a maga vállalta-szer- kesztette vándorlásban, vagy inkább menekülésben fedezte fel magának azt az életstílust, amely leginkább egybefoglalhatta mindazt, amit megélt. És közben, mintha csak mellékesen tenné, előszóként és részletkérdésként ilyeneket mond: az élet kötelesség. Hogy ez az élet milyen, hogy az életnek külső és belső terei adódnak, hogy az időben és térben vállalnunk kell a veszélyes mozgást, és amíg ezt tesszük, folyton döntenünk kell arról, hogy a következő pillanatban hogyan is fogjuk önmagunkat elhelyezni a térben. Mit fogunk kihalászni az időből ahhoz, hogy erkölcsileg tiszták maradhassunk. Márai nem tagadja, már kamaszéveiben fellázadt a környezete ellen, képtelen volt elviselni a ránehezedő légkört. Ebben a folytonos lázadásban, folyamatban válik majd azzá a polgárrá, akinek feladata támad a világban, és amíg azt nem teljesíti, nem nyugodhatik meg. Nem akarhatja, hogy bármilyen külső körülmények rátelepedjenek. És ha meg is tette, teszi a kötelességét, amit senki más nem szabhat meg neki, csak ő, még mindig csak félmunkát végzett, azaz semmit, ha nem jutott az igazság közelébe. Dé hát mi az igazság? Mindenkinek más. Mint ahogyan ő is polgár, de milyen? A városlakónak abból a fajtájából, akinek az ősei, szellemi és vérségi elődei sokat tettek azért, hogy Európában megszűnjön a feudalizmus lelki, társadalmi-gazdasági változata is, mert olyan atmoszféra kellett az európai gondolkodáshoz, amibe a reneszánsz kóstoltatta bele az embereket. És ha már az igazságot kell és lehet megközelíteni, akkor leginkább az erkölcsit kell célul kitűznünk, amitől az emberi alázat és méltóság gyarapszik bennünk. Hőse Párma gróflátói nem azért búcsúzik el úgy, ahogyan egy köznapi szerelmes képtelen lenne, éppen a testi önzés igája miatt, de legfőképpen azért, hogy a kimondott igazság minden irányban hasson. A férjet avatja mindhármunk bírájává, hogy ezzel az elégtétellel legyen ő maga, a búcsúzó, több is, kevesebb is annál, mint amit a napi mérce megenged. És ha erkölcsi maximák sorozatának tűnt is, a míves szavak ötvöskészítményébe zárva mindazt, amit Máraitól, az önpusztítótól fel egészen a Halotti beszédig előadott Bánffy György és Mikes Lilla, kiegészült, halmozódott a hatás Fa- ludy Györggyel, a másik nagy világvándorral. Aki másként, más színezetben volt és maradt polgár, mint Márai, de aki ugyancsak a teljes és visszavonhatatlan lázadás erejével tudta és akarta tagadni azt a diktatúrát, amely Európában ebben a században többszörösen okozott rövidzárlatot, tragédiát, kegyetlen fogyatkozást azokban, akiknek pusztíthatatlan hitét, tartását, agyvelejét, emberi tartalmát lehetett nyomorgatni, de elveszej- teni nem. És ez utólag mindennél fontosabb. Jó tudni, hogy egy ilyen sorozat felvállalja az emigrált nagy írók honosítását. Kellemes érzés az is, hogy két jégverte nemzedék hallgatja éhesen mindazt, amit számukra is megőriztek ezek a magyar írók, költők. És ne feledjük: Márai regénye, Faludy versei is már 45 előtt is hatottak a magyar irodalomban, de megszenvedett sorsuk nyomán — és nemcsak műveikkel — most általuk leszünk gazdagabbak. Ha rájuk figyelünk, ha penészes, rothasztó napi gondjaink közepette — a bűnnek immár állunkig érő hullámverésében — is megtartjuk hitünket, megőrizzük a gondolatok erejét, alázatunkat, az igényt, ami nélkül a polgár fogalmát, tartalmát meg sem érthetjük. És ez a feladat az élettel időben egytartalmú, még akkor is, ha félművelt agyukban még mindig előregyártott képleteket őrző és követő kis próféták azt állítják, hogy a történelmet, a tegnapot hagyni kell a történészeknek, mert eszmék múltjára és a múlt eszméire nincs szükség. De hát mi a jelen? A nagy erkölcsi kérdőjel a múlt és jövő határán. És ez nem üres aforizma. Ezért jó, ha a mesterek, az előadóművészek jól idéznek az írók lelkiismeretétől. (f. a.) HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. ®36/12-256 állásajánlatai: TANÉP GÉPSZOLGÁLTATÓ KFT. Eger, Meder út Jó kereseti lehetőséggel felvesz CADILLON toronydaru-kezelőt, változó vidéki munkahelyre. Érdeklődni lehet a fenti címen Orosz Béla munkaügyi vezetőnél. KAEV 4. sz. GYÁRA: GYÖNGYÖS, Karácsondi út 15. Felvétett hirdet szakképzett munkaerő részére, szerszámélező munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti és munkaügyi vezetőjénél, vagy a 37/11-168-as telefonon. VILATI EGRI GYÄRA: Eger, Faiskola út 9. Betanító tanfolyamot szervez kábelköteg-készítő műszerész munkakörbe 16-18 év közötti, 8 általánost végzett egri lakosú lányok részére. Jelentkezni a fenti címen a gyár Igazgatási Osztályán lehet. FINOMSZERELVÉNYGYAR: Eger Felvételt hirdet gépi forgácsoló szakmunkások részére NC- CNC megmunkálóközpontok kiszolgálására, kezelésére. KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI TEJIPARI VÁLLALAT GYÖNGYÖSI TEJÜZEME: Gyöngyös, Kenyérgyár út 1. Felvételt hirdet műszerészek részére, azonnali belépéssel. Jelentkezni lehet a fenti címen a termelési vezetőnél.
