Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-23 / 94. szám
HÍRLAP, 1991. április 23„ kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Bős — Nagymaros Nagykökényesen is? Levélírónk, dr. Sándor József azért fogott tollat, hogy megosz- sza velünk aggodalmat. Nagykökényesen jarva tapasztalta az alábbiakat. A levél tanulságos, ezért idézünk belőle néhány sort. Kérjük olvasóinkat, ha lakókörnyezetükben hasonló visszássá- okat látnak, jelezzék nekünk, ogy a nyilvánosság erejével mi is megpróbáljunk segíteni... „A nyolcszáz lakosú falucska kétezer hektárnyi határát szinte mértani pontossággal szeli keresztül a nógrádi dombok között eredő Bérpatak. A palócföld eme déli részének ugyan soha semmiféle köze nem volt a gigantomániához és az erőműépítéshez, a hasonlóság mégis szembetűnő. A húsvéti ünnepeket szülőföldemen töltve,-amolyan ibolyaszedő, nosztalgiatúrára indultunk a patak partjára. A látvány megdöbbentett. A szebb napokat látott futballpálya végéről a szomszéd falu határáig sehol egy fa, egy bokor. Pedig itt egyeket évvel ezelőtt vízparti fák ezrei, füzek, topolyák és nyárak, bodzák, vadkörtefák hosszú kilométereken keresztül idilli környezetet biztosítottak a gazdag madárvilágnak. A réti sastól a bíbicig, a gémektől a fácánokig otthont és menedéket talált itt minden madárféle. Aztán a barbarizmus beavatkozott a természet ősi rendjébe, a dózerek mindent letaroltak. A patakocska néhány méteres vé- dősávja kietlen pusztasággá vált. Kérdezem: az itt pusztító kivitelezőktől semmiféle hivatalos egyén nem kérdezte meg, hogy mit csinálnak? Sohasem hallottak arról, hogy egyetlen közepes nagyságú fa évente egy mázsa port nyel el, hogy egyetlen madár hány kártékony rovart pusztít el? Netán valakik azért jutalmat is felvettek, mert határidőre tönkretették egy falu határát, pusztasággá változtattak egy oázist? A nyári hőségben az eltikkadt földművelő embereknek egy fa sem fog árnyat nyújtani, az akácvirágos méhlegelők is már csak a méhészek álmaiban élnek. A Bérpatak mentén nem is olyan régen kiránduló, fürdő- és horgászparadicsom volt. Számtalan leánynak innen vitték a májusfát. Valaha itt teknős cigányok fúrtak-faragtak. Alig ötven évvel ezelőtti tavasszal több száz kubikus szabályozta c kicsiny patak medrét, s bár sok ezer köbméter földet megmozgattak, de vigyáztak minden fára, kikerültek minden bokrot, pedig abban az érában még ez a fogalom is ismeretlen volt: természetvédelem. A fölvetéssel kapcsolatban a helyi önkormányzattól érdeklődtünk, tudnak-e valamilyen információval szolgálni. Mindössze annyit tudtunk meg, hogy az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság végzett mederkotrási, ártéri munkálatokat a környéken. Megkérdeztük hát az egri szakaszmérnökség dolgozóit is, hogy ilyen esetben kit terhel a felelősség. Tőlük azt a választ kaptuk, hogy a nagykökényesi terület nem hozzájuk tartozik, de azt biztosan állítják, hogy hasonló rendezési munkálatok megkezdése előtt minden alkalommal az erdészettől kell beszerezni szakvéleményt arról, hogy mi módon alakíthatják át az árteret. A szakemberek állapítják meg, hogy a fák vágásra érettek-e, s azt is, hogy milyen cserjéket, csemetéket kell a helyükre ültetni. Azt is megtudtuk, hogy természetvédelmi területen elképzelhetetlen ilyesfajta durva beavatkozás. Nos, ennél tovább nem jutottunk a nyomozásban. Amennyiben olvasóink közül mégis akadna olyan személy, aki bővebb felvilágosítást tudna adni az üggyel kapcsolatban, szívesen adunk helyt észrevételeinek. (b. k.) Jézus és ellenségei A Hatvani Galéria előadás- sorozatának keretében ma, kedden dr. Reisinger János, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa tart előadást. A téma: Jézus és ellenségei. Az érdeklődőket délután fél hat órára várják. A petőfibányai művelődési ház tervei A Vidróczki Néptáncegyüttes áprilisi fellépése elmarad a petőfibányai művelődési házban, mivel az együttes külföldi vendég- szereplésre kapott meghívást, így a petőfibányaiak májusban láthatják majd a műsort, melynek pontos dátumáról tájékoztatja majd a közönséget az intézmény. Ugyancsak a művelődési ház tervei között szerepel, hogy gépkocsivezetői tanfolyamot indítanak. Az érdeklődők személyesen jelentkezhetnek. Életreform és sci-fi klub A hatvani városi művelődési házban működő közösségek továbbra is várják az érdeklődőket. A sci-fi klub minden második hét péntekjén délután öt és hét óra között tartja foglalkozásait az Uránia klubban, Csákányosi Tamás vezetésével. Az életreform-klubba minden második hét hétfőjén, délután 5 órától este fél nyolcig látogathatnak el a hatvaniak. Klubvezető: dr.Kaszáné Sára Erika. Színházi busz Budapestre A Hatvani Galéria szervezésében április 24-én, szerdán délután 5 órakor színházi busz indul a Városházától Budapestre, az Erkel Színházba. Az érdeklődők Verdi Rigoletto című művét láthatják. Jegyek a Hatvani Galéria pénztárában válthatók. Laktanyabúcsúztaté Úgy hozta az élet, hogy fotó- riporter kollégámmal az elmúlt években több olyan létesítményt, munkahelyet „búcsúztattunk” el képpel és szöveggel, amely a rendszer- váltás előtti éra monumeutá- lis, ám annál rövidebb életű produktumának számított. Volt ezek között romokban heverő, bezárt szénbánya, gi- gantomán erőmű, s most a lőrinci szovjet laktanya. Jő ideje bármerre járunk, lépten- nyomon beleütközünk egy-egy újkori romhalmazba, amelyek kivétel nélkül két dologról beszélnek: ostoba vágyakról és értelmetlen áldozatokról. (barta) (Fotó: Perl Márton) A képzett szakemberekért Iskolakísérlet Selypen A diákok jól felszerelt számítástechnikai teremben tanulnak A 215-ös Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, Selypen több mint tízféle szakmát oktatnak. A magasabb szintű oktatás érdekében már ebben a tanévben jó néhány változás jellemzi az intézményt. Amint azt Béry László igazgatótól megtudtuk, az egyik újdonság a beiskolázással kapcsolatos. Az 1991/ 92-es tanévtől kezdve indítanak egy műszaki szakközépiskolai osztályt, fémszerkezet-szerelő szakmában. Olyan, a vasipar iránt érdeklődő, értelmesebb tanulók jelentkezését várják, akik a négyéves képzés után szakmunkásvizsgát és érettségi vizsgát kívánnak tenni. A bizonyítvány megszerzése után a tanulók a szakma területén létesítési, üzemeltetési, javítási, karbantartási feladatokat végezhetnek. Középvezetők, szerkesztők lehetnek, vagy műszaki főiskolára, egyetemre jelentkezhetnek. Mivel a szakközépiskolai osztály indításának engedélyezését meglehetősen későn kapták meg, a szakmáról rövid ismertetést küldött az intézmény az általános iskolai igazgatóknak: azok a fiúk, akiket nem vettek fel középfokú intézetbe, még jelentkezhetnek a harminchatos létszámú osztályba a szakmunkás- képzőbe. A távolabb élőknek kollégiumi elhelyezést is tudnak biztosítani. A magasszintű képzés érdekében már megkezdték egy fémipari anyagvizsgáló laboratórium kialakítását, amelyre a szakképzési alapból pályázat útján két és fél millió forintot fordítanak. A legkorszerűb eszközökkel, szerszámokkal rendezik be, s a következő tanév kezdésére át is adják. A szakközépiskolai osztály indítása mellett az intézet megvásárolta a Mátraaljai Szénbányák Vállalat petőfibányai tanműhelyét, s ezt gyakorlatilag az iskola üzemelteti. Az első és másodéves tanulók ott töltik április elsejétől gyakorló idejüket. A tanműhelyt egyébként az intézmény fenntartója, a lőrinci önkormányzat segítségével vették meg, s működését ugyancsak a szakképzési alapból biztosítják. Százhúsz tanuló hat szakmát sajátíthat el, itt gyakorolnak a hegesztők, az esztergályosok, az autószerelők, a géplakatosok, a vas- és fémszerkezet-lakatosok és a villanyszerelők. A tanműhely önfenntartó; az intézmény bérmunkát vállal, s ebből fedezi a kiadásokat. A szakmunkásképző intézet az 1991/92-es tanévtől engedélyt kapott az iskolaszerkezet módosítására is. Három osztálynál huszonkét-huszonkét tanulóval kezdik el az iskolakísérletet, melynek lényege, hogy az első évfolyamon csak közismereti tárgyakat, számítástechnikát, munkavédelmet és műszaki rajzot oktatnak, s a tanév végen ezekből tesznek vizsgát a diákok. Nagy előnye ezen oktatási rendszernek, hogy az alapműveltség jobban elsajátítható, s mivel egy évvel később kezdik a gyakorlati munkát a gyerekek, erősebb fizi- kumúak lesznek, felkészültebbek a szakmai ismeretek befogadására. Mindazonáltal az eddigi harminchatos óraszám helyett csak 25-26 órában tanulnak hetenként a diákok, ily módon a fokozatos „megterhelést” is biztosítja az iskolakísérlet. (mß,es) A készülő anyagvizsgáló laboratórium (Fotó: Perl Márton) Hová lettek a temető fái? A polgármesteri hivatalokban nem ismeretlen a névtelen levelek, bejelentések fogalma. Lőrinciben is akad jó néhány polgár, aki ily módon juttatja kifejezésre kifogásait, észrevételeit. Nem szokatlan ez, de azért mégiscsak elgondolkodtató, különösen ha tudjuk: egy ideje „állítólag” már demokráciában élünk. Épp ezért a polgármester azon töri a fejét, hogy a hivatalban egy jól látható helyre függeszti ki az irományokat, hogy végre minden vélemény nyilvánosságra juthasson. A legutóbb például azzal vádolták meg a falu vezetőit, hogy a temetőből kivágatták a fákat, s ezzel könyörtelen természetpusztítást követtek el. Nos, a hír igaz, mivel a lakosság egy részének kérésére 22 darab fát vágattak ki a nyughely környékéről, mivel azok törzse belülről korhadt volt, s egy nagyobb vihar könnyedén kidönthette volna őket a — sírokat is veszélyeztetve. Természetesen a kivágott fákat azonnal pótolták, dupla mennyiségű csemetével. A kérdés tehát az, kinek van igaza az ügyben: a lakosságnak, vagy a lakosságnak? Ecsédi májusfaállítók Ecséden ma is ápolják a helyi hagyományőrzők a májusfaállítás szokását. Április utolsó napján a legények egy sudár nyárfát díszítenek fel szalagokkal, s azt az eladósorban lévő lányok házánál helyezik el. A ház asszonya és leánya sok finomsággal honorálja a gesztust. Bár felvételünk tavaly készült, Péter József, az ecsédi hagyományőrzők vezetője elmondta, hogy az idén sem marad el a májusfaállítás. Megtudtuk azt is, komolyan foglalkoznak a faluban az utánpótlással is: az általános iskolában az elsősöknek úgynevezett művészeti osztályt indítottak. A gyerekek heti három órában tanulják a néptáncot.
