Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

HÍRLAP, 1991. április 13M szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Ebéd Vacsora Hétfő Giiiáslfiws Túrós csusza Kanton gomoaiejeK Kedd Lebbencsleves ■igu^ -«-«p—■.*«­zoranainozeieK Sajtiéi Szerda ■»au-1 -i----­£ OI(IScylcVcS Lecsó (konzerv) sonkával ■------------« ■« n urgonyaremijt Csütörtök Rizseshús XiminiítniAr naszmotojas Péntek Szombat Vasárnap Főtt tészta olasz paradicsom­mártással (sugo) Hozzávalók: 3 evőkanál olaj, 1 kis fej vöröshagyma, 15 dkg darált hús (lehetőleg marha, de sertés is lehet), 1 szál sárgarépa, 1 darabka zellergumó, 2 kis do­boz paradicsompüré, só, törött bors, 1 babérlevél, 1 kis ágacska friss rozmaring. Az olajon, erős tűzön megpi­rítjuk az apróra vágott vörös­hagymát, hozzáadjuk a megre­szelt zöldségeket, és azokkal to­vább pirítjuk. Ha már szép sárga színük van, közékeveijük az őrölt húst, és még 5 percig pirít­juk. Végül beleadjuk a paradi­csompürét, a fűszereket és még egyszer annyi vizet, mint ameny- nyi az eddigi hozzávalók terje­delme. Lefedve, lassú tűzön 3-4 óra hosszat főni hagyjuk, ha a vi­zet elfőné, pótoljuk. A belevaló­nak teljesen szét kell főni, krém­mé kell puhulni. (Ebből a már­Főtt tészta olasz Gombaleves Fasi fűzőit burgonyapürével A nnvlólrlnunp AprweKieves Sült csirke, juhtúrós pogácsa tásból a kifőtt makarónira, spa­gettire, csigatésztára, kagylóra 2-3 evőkanálnyit rakunk, és sajt­tal meghintjük a tetejét.) Az olasz paradicsommártást lehet hús nélkül, esetleg apróra vágott sonkával, vagy sonkával meg gombával készíteni. Olasz­ország más-más vidékein külön­féleképpen főzik ezt a mártást. Burgonyafelfújt sonkával Hozzávalók: 20 dkg burgo­nya, 4 egész tojás, 4 dkg vaj, 25 dkg sonka, 4 dkg sajt, só; a forma kikenéséhez zsír. Négy dkg vajat habosra keve­rünk, egyenként hozzáadunk 4 tojássárgáját, 20 dkg áttört főtt vagy sült burgonyát és 20 dkg fi­nomra vágott főtt sonkát, végül a tojások keményre vert habját. Kikent formában 40 percig gőz­ben főzzük, vagy sütjük. Tálalás­kor leöntjük 4 dkg olvasztott vaj­jal, és megszóljuk 4 dkg reszelt Virsli sajttal vagy apróra vágott sonká­val. Juhtúrós pogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 3 dkg élesztő, 25 dkg margarin, 25 dkg juhtúró, 2 tojássárgája (el is maradhat), 2 dl tejföl, 1 dkg só, 1/2 dl tej; egy tojás a kenéshez. Az élesztőt langyos tejjel, csi­petnyi cukorral felfuttatjuk. A margarint a liszttel elmorzsoljuk, s juhtúróval jól összedolgozzuk. Közepébe fészket készítünk, be­leadjuk az élesztőt, a tojássárgá­kat, a sót, a tejfölt, és rétestészta keménységűvé gyűljük. Egy óráig langyos helyen kelesztjük. Utána 2 cm vastagra kinyújtjuk, pogácsákat szaggatunk, tetejét tojással megkenjük, a tepsiben legalább 15 percig kelesztjük, és nem túl forró sütőben 10-15 per­cig sütjük. A pogácsa napokig puha marad. Juhtúró helyett használhatunk Hóvirág sajtot is, amit reszelve dolgozunk a pogá­csába. „Három közül az egyik” Ha valakinek egy gyermeke van, az is gond, ha sok, az még több, de három... Az sem nem sok, sem nem kevés. Tudja, bajos úgy beszélnem, hogy — kívánsá­ga szerint — a család ne értsen belőle semmit, és csupán mi ket­ten tudjuk, hogy miről is van szó. A nagy kérdés: lehet-e egyfor­mán szeretni gyermekeinket? De fordítsuk meg a kérdést: egyfor­mán szeretnek-e minket, szülő­ket a gyermekek? Az ujjunk sem egyforma, nincs két azonos, egy­forma kéz, láb, így nyilván egy­forma lélek sem, de éppen e kü­lönbözőségeinktől vagyunk iga­zán emberek! No, de most Ön­nek nem arra van szüksége, hogy az én eszmefuttatásaimat olvas­sa, sokkal inkább a tanácsomra, hogy mit is tegyen. Ne csináljon egyikből se fekete bárányt, még akkor se, ha ő az akar lenni! Ha az egyik lányomat folyton szi­dom, hibáiért türelmetlenül os­torozom, nyilván a másik szülő­höz, azaz az apjához megy, ő lesz a mentsvára, a papának pedig ő a kedvence, és innen már csupán egy lépés, hogy ketten legyenek egy ellen. Ugye, érti? Ne vegye fel az odadobott kesztyűt, legyen a gyermekekhez egyformán tü­relmes, és beszéljen velük szé­pen, emberi hangon. A kiabálás­ból előbb-utóbb veszekedés lesz, szeretve inteni csak szelíd szóval lehet. Mit gondol, a szerelmesek miért nem ordibálnak? Tudom, a szép szóhoz „idegek” kellenek, kiváltképpen akkor, ha a másik, vagy mások önti/k/ az olajat a tűzre. Ha tudja, hogy miért teszi, meglátja, sikerül! Legyen még kedvesebb ahhoz az egyhez, di­csérje, csókolja meg, ha egy sze­mernyi jót is tesz, bizonyára nem várat majd magára a siker. A be­tegségéről most nem írok. Ha a tanácsom beválik — persze, ez nem megy egyik napról a másik­ra —, írja meg! Kíváncsi vagyok. A lényeg az, hogy ne adja fel... „Új fogas kérdések” Remélem, mindenki olvasta már az új kérdéseket, és törik is a fejüket az új, okos válaszokon. Szeretném megismételni, hogy ezek az Önök, azaz a kedves ol­vasók kérdései, és valamennyi­nek életszaga, valóságalapja van, éppen ezért a választ adók em­bertársaiknak, tehát egymásnak tesznek jó szolgálatot az okos fe­leletekkel. Higgyék el, számos olyan hálás, köszönő levelet tud­nék mutatni, amelyet a lapunk­hoz, illetve a Lelki Leveles Ládá­hoz írtak a bajból kijutottak. Ez nem azért van, mert mi vagyunk az ügyeletes „okosok”, de a baj- bakerült ember idegileg gyakor­ta fáradt, zavarodott, és a kusza körülmények között hirtelenjé­ben nem is tudja, mit tegyen. Ilyenkor jól jön a megértő, tár­gyilagos tanács. És még valami... Ismételten megköszönöm a „postaládákat”! Meglepő és szo­katlan, hogy újságolvasó, ko­moly emberek ennyire ragasz­kodnak kedvenc lapjukhoz, a Heves Megyei Hírlaphoz, hiszen a három „L” is annak a része. Most már ne fáradjanak a posta­ládák kivágásával. A főpróba jól sikerült! „’’Szexuális gondok” Tudom, hogy ezt a kérdést ko­rábban agyonhallgatni, eltitkolni volt tanácsos. Némelyeknél ter­mészetesen most is van afféle véglet, mert egyesek túllihegik a témát, és nem is arról beszélnek, amiről voltaképpen kellene. Megértem Önt! Érdemes szak­emberhez fordulnia, de — sajnos — dinekkel nem szolgálhatok, noha ez nem jelenti azt, hogy ilyenek nincsenek. Első hallásra az öné nem orvosi eset, komoly, tapasztaltabb személy — vagyis olyan, akiben brak — segíthetne. Nem kell a bolhából elefántot csinálni. Ezzel nem állítom, hogy életünkben a szexualitás elha­nyagolható és nem fontos. Ellen­kezőleg! Az, hogy lelki kapcsolat nélkül nem megy—szerintem —, természetes, de hogy elegendő-e a szimpátia, azt személye válo­gatja. Él kell döntenie, mit és mi­ért, azaz, hogy mit akar. Ne hagyja magát az események által sodortatni, tehát amolyan ahogy esik, úgy puffan alapon. Legyen tartása, de ne hordja fenn az or­rát! A fiúk ezt meglehetősen ne­hezen viselik. Ha kategorikusan elutasít, akkor kétségtelenül „ta­szít”, ha viszont minden szekér után fut, akkor eleve nem szá­míthat sikerekre, legföljebb affé­le alkalmiakra. Nem könnyű ilyen dolgokról levélben, nyilvá­nosan diskurálni, különösen ak­kor nem, ha a fejem fölött ott a tiltótábla: Csak nehogy megtud­ják, kiről is van szó! Szerdán dél­után két és öt óra között él a tele­fonszolgálatunk is... „Szakállas” Szakállt növesztett, és emiatt elhagyta a kedvese. No, ezt jól megcsinálta! Csak azt nem ér­tem, hogy „közben” a kislány annyira magába volt esve, hogy észre sem vette, hogy szakállast csókol?! Uránus Nyerünk, nyernek... Szerencsejátékok — törvényi szabályozással A második negyedévben ke­rülhet az Országgyűlés elé a sze­rencsejátékokat szabályozó tör­vény tervezete. A jogszabályja­vaslat lényeg pontjairól a közel­múltban szóltak az illetékesek. Eddig a szerencsejátékok szer­vezését az állam saját monopóli­umának tekintette. Törvényi szinten csupán csak a lottót és a totót szabályozták, az OTP-re, il­letve azon belül a Sportfogadási és Lottóigazgatóságra, idén ja­nuár 1-jétől pedig a Szerencsejá­ték Rt.-re bízva annak bonyolí­tását. Az utóbbi években azonban egyre nagyobb igény jelentkezett a különféle szerencsejátékok szervezése iránt. Az újonnan megjelenő játékokat rendeleti úton szabályozták, különféle ál­lami intézmények kezébe adták a játékok engedélyezésének és fel­ügyeletének jogát. így a sorsolá­sos játékok engedélyezése a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához és bizonyos esetekben a Pénzügyminisztéri­umhoz tartozott, a pénznyerő automaták működtetését az ille­tékes kereskedelmi tárca enge­délyezte. Ezen az állapoton kíván az űj törvény változtatni, mégpedig azzal, hogy egységes engedélye­zési és ellenőrzési szabályok alá vonja a szerencsejátékok minden formáját. Az újonnan létreho­zandó Szerencsejáték Felügyelet a PM hatáskörében működik nej-J, s a tervezet alkotóinak szándéka szerint egységesen ez látja el mind az engedélyezési, mind pedig az ellenőrzési felada­tokat. A tervezet abból indul ki, hogy az államot megilleti a sze­rencsejátékokban keletkező ext­raprofit nagy részé. Az elvonás formáira többféle elképzelés van. Figyelembe véve az egyes játékfajtáknál a költségek külön­bözőségét, ez a sorsolásos játé­koknál 10-20 százalék körüli, a tiszta bevételre kivetített lineáris adó lenne. Apénznyerő automa­táknál a gépben maradó összeg 60 százaléka, míg a játékaszta­loknál a nettó nyereség 40 száza­léka illetné meg közvetlenül az államot, mint játékadó. A törvénytervezet szorosan kapcsolódik a szintén elfogadás­ra váró koncessziós törvényhez, mivel az állam koncessziók for­májában adja majd át bizonyos időre a szerencsejátékok szerve­zésének jogát. A koncepció sze­rint az engedélyezés szabályozá­sában az adminisztratív és a piaci elemeket ötvöző kompromisszu­mos megoldás szükséges. Meg­határozzák majd például a meg­nyitható kaszinók számát. Ez többek között azért is fontos len­ne, nehogy országunk Európa szerencsejáték-központjává vál­jon. A koncessziók megadásánál a törvény nem tesz különbséget külföldi és magyar vállalkozók között, viszont a fogadók védel­mében csak komoly alaptőkével rendelkezők kaphatnak majd engedélyeket. A tervezet szerint a kaszinók esetében 50 millió, a pénznyerő automatákat működ­tető gazdasági társaságoknál pe­dig 25 millió forint lenne a szük­séges alaptőke. A koncesszió mértéké a kaszinóknál 10 évre egymillió dollár, illetve 60 millió forint, a pénznyerő gépeknél 5 évre gépenként 100 ezer forint lenne. A tervezet nem ad lehetőséget külföldi szerencsejátékok ma­gyarországi kiterjesztésére, egy az egyben való adaptálására. Csak belföldi székhellyel bejegy­zett társaság által kezdeménye­zett és bonyolított szerencsejáté­kokat fognak engedélyezni. Ter­mészetesen itt kivételt képez majd az Ausztria-lottó, amely az előző kormánytól 10 évre szóló koncessziót kapott. Mi történt a HaUey-üstökössel? Váratlanul ismét hallatott ma­gáról, azaz pontosabban „láttat­ta magát” a Halley-üstökös. Naprendszerünk legérdekesebb vándorló objektuma, amely pá­lyájának éppen a Naptól távolo­dó szakaszán van, s saját „menet­rendje” szerint csak több mint hetven év múlva kerül ismét nap­közeibe, hirtelen és megmagya­rázhatatlan módon kifényese­dett. A jelenség, amelyre több mint egy hónappal ezelőtt figyelt fel a chilei La Silla obszervatóri­um két munkatársa, érthetően nagy szenzációt keltett csilla­gászkörökben, s találgatások tö­mege jelent meg a szaklapok leg­újabb számaiban. A Halley-üstökös arról a XVII.-XVIIÍ. században élt nagy angol csillagászról, Edmund Halley-ről kapta nevét, aki első­ként jött rá az üstökösök pályájá­nak törvényszerűségeire, és 1705-ben elsőként írta le a ké­sőbb róla elnevezett különleges égitest keringésének jellemzőit, megjósolva szabályszerűen 76 évenként várható visszatérését. A már az időszámítás előtti időkből származó leírásokból is ismert objektum legutóbb 1986- ban ért pályájának j>erihéliumá­ra, azaz a Naphoz legközelebbi pontjára, s 88 millió kilométerre közelítette meg központi csilla­gunkat. Ekkor a tudomány tör­ténetében először vált lehetővé egy üstökös közelebbi tanulmá­nyozása: az Európai Kutatási Ügynökség (ESA) a Giotto-űr- laboratóriumot, a Szovjetunió fjedig két Vega-űrszondát indí­tott útnak a Halley felé. A műszerek tanúsága szerint az üstökös mintegy 15 kilométer hosszú, 6 kilométer széles, nagy­jából körte alakú magja jégből és különböző méretű porszemcsék­ből áll, s e részecskék többsége igen gazdag szénben és más szer­ves molekulákban. A Nap köze­lében az üstökösmag külső réte- e elpárolgott, mintegy ködöt al- otott, amely a napfényt vissza­verve szabad szemmel is látható­vá vált, s az objektum porszem­csékből és plazmából álló, két­ágú csóvát húzott maga után. A pálya Naptól távolodó sza­kaszának kezdetén, 1988-ban a csillagászok még megfigyelhet­ték a Halley magja körüli ködöt, de tavaly már csak egy apró fény­pont jelezte az üstökös helyet. Idén februárban több mint 2200 millió kilométernyire távolodott el a Naptól, s már a legnagyobb teljesítményű teleszkópokkal is alig lehetett észrevenni. Ezért keltett hatalmas érdeklődést a La Silla-i csillagászok bejelentése: a Hidra-csillagképről készült fel­vételeket tanulmányozva nagy­méretű, fényes ködöt vettek ész­re azon a helyen, ahol a számítá­sok szerint most a Halley-üstö- kösnek tartózkodnia kell. Ez a köd — szaknyelven nebula — há- romszázszor fényesebb, mint amilyen elvileg lehetne. A szakemberek általános vé­leménye szerint ez a jelenség azt mutatja, hogy a Halley-üs­tökös valamiféle heves „kitö­rés” színhelye — ennek okairól azonban különböző hipotézi­sek születtek. Ezek szerint az üstökös összeütközött valami­féle kicsi és ismeretlen (mert a Földről láthatatlan) extraga­laktikus objektummal; magja belsejében nagy mennyiségű energia halmozódott fel, és most ez tört a felszínre; illetve a mag részecskéi összeütköztek a napszél nagyenergiájú részecs­kéivel. Egyelőre csak annyi bi­zonyos, hogy a csillagászok többsége ismét a Halley-üstö- kösre figyel. Alábecsült veszély? Minden háziasszony tudja: ha az alumíniumedény a használat során csúnyán elszíneződik, re­barbarát kell főzni benne, és is­mét ragyogó lesz. De vigyázat — figyelmeztet Ann Prescott, a Du- dee Institute of „Technology munkatársa —, a „ragyogó” siker azt is mutatja, hogy a savval való érintkezés kioldja az alumínium alkotórészeit, melyek aztán az ételbe és végül a gyomorba ke­rülnek. Igaz, mérgezésveszély nem áll fenn, mert a fém az emésztőcsatornán keresztül vi­szonylag gyorsan ismét kiválasz­tódik. Az alumínium nyomai egyébként más forrásokból is — például a vezetékes vízből vagy bizonyos gyógyszerekből — rendszeresen az emberi szerve­zetbe kerülnek. Egészséges embereknél nem kell az állandó alumíniumfelvé- tel nemkívánatos következmé­nyeitől tártani — nyugtat meg a New Scientist című angol szaklap. Más a helyzet a vese­betegségeknél. Náluk az elég­telen veseműködés miatt az alumínium nem tud leépülni, és felhalmozódik a szervezet­ben. Ezeknek a betegeknek kerülniük kell az alumínium­mal való mindenfajta érintke­zést: le kell mondaniuk példá­ul az alumíniumdobozos sör vagy limonádé fogyasztásá­ról. Hasznos tanácsok Mit tegyünk, hogy könnyebb legyen a tésztánk? Egy légmentesen lezárható műanyag tálban állítsuk össze a kelt tésztát. Közepesen lágyra dagasztjuk, majd zárjuk le fedő­vel, és egy melegvizes (nem for­ró!) tálba helyezzük. Az élesztő megkeleszti a tésztát annyira, hogy az felnyomja a fedőt. Ha kétszer ismételten visszatettük a fedőt, a tészta kész és könnyű, mint a hab. Kelt tésztát finomlisztből ké­szítsünk, s enyhén fűtött sütőben süssünk. Az élesztő mindig friss le­gyen, és enyhén cukrozott tejben futtassuk fel. Legalkalmasabb erre egy bögre. A lisztet csak néhány perccel később adjuk hozzá, s le­fedve megvárjuk, míg kovászunk a bögre karimáját elérte. A torta, a kalács tésztáját is fi­nomlisztből keverjük. Az omlós tészta, melyet több tejjel és tojás­sal készítünk, finom, könnyű lesz, ha a liszt egy része rizs- vagy burgonyaliszt. Minden tésztába — az édesek­be is! — összeállításkor tegyünk egy csipetnyi sót. A vajastésztát forró sütőbe te­gyük. A linzert, piskótát enyhén fűtött sütőbe. Egyenletesen kel meg a torta, ha a formát csak alul vajazzuk meg, az oldalát nem (így nem púposodik fel a közepe). A piskótában — gyümölcske­nyérben stb. — az együtt sütött cseresznye, meggy, mazsola, cső-; kóládé — nem száll le a sütemény aljára, ha a gyümölcsöt előbb lisztbe forgatjuk. A tortamáz jobban tapad a tésztához, ha a tortát előbb enyhén belisztezzük. Sütemények tetejét megkenhet­jük pirított cukor felfőzött, majd kihűlt oldatával. Előnye: szép fényt kap tőle a tészta. Ezt a „kollemak” nevezett oldatot előre is elkészíthetjük, kis üveg­ben gondosan lezárva sokáig el­tarthatjuk. A piskótalapot, ha jól kicsa- •vart, vizes szalvétára borítjuk, rövid idő múlva könnyen felcsa­varhatjuk roládnak. A készen vett tortalapot laponként cukros tejjel locsoljuk meg, és csak más­nap kenjük rá a krémet.

Next

/
Thumbnails
Contents