Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. április 13., szombat A múlt szombati számunkban kezdtük meg dr. Kreiner Erika táplálkozáskutatóval azt a beszélge­tést, amelynek során diagnózist adott arról, hogy milyenek is hazánkban a táplálkozási szokások, s hogy milyen is az általános egészségi állapotunk. Szó esett egyes élelmiszerek fontosságáról, hatásai­ról. Nos, utóbbi témát folytatjuk most... — Manapság sokat vitatkoznak arról — s nem­csak a vegetáriánusok —, hogy szervezetünknek szüksége van-e a húsra, a tejre. Önnek erről mi a vé­leménye? — A korszerű táplálkozás nem nélkülözheti sem az egyiket, sem a másikat — feleli dr. Kreiner Erika. i — És étrendünk nem attól egészséges, ha csak nyers ! zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Vegyes összetételű j táplálkozást ajánlunk, ami megfelelő arányban tar­talmazza a tápanyagokat. A „húst hússal” elvet — természetesen — mi is helytelennek tartjuk, de ezen élelmiszerben olyan anyagok is vannak, amelyek a vasképződésben nélkülözhetetlenek. Gyermeke­det ne tiltsanak el ettől. Ugyanakkor azért nem árt a különféle húsokkal óvatosabban bánni. S ha lehet, ne hiányozzon étrendünkből a hal sem. A nemzet­közi kutatások ugyanis azt igazolják, hogy a halzsír­nak komoly jelentősége van: például a makréla, a busa — de az egyéb tengeri halak is — zsírja infark­tusmegelőző hatása van. Az eszkimóknál például — akiknek az említettek a fő táplálékuk — csak el­vétve fordul elő ezen veszélyes kór. — Nem oly régen jelent meg egy könyv — Test- kontroli címmel —, amely arra figyelmeztet, hogy mennyire ártalmas a tej- és tejtermékek fogyasztása. Akkor mi a helyzet „a tej élet, erő, egészség” szlo­gennel? — Erre is csak azt felelhetem, hogy a tejre is szükségünk van — a kálciumtartalma miatt —, de különösen savanyított formái (joghurt, kefir) azok, amelyek egészségünk megőrzése szempontjából fontosak. így egyes bélbetegségek megelőzésében, leküzdésében segíthetnek sokat. — Egyes országokban — főként az USA-ban — már jó ideje működnek a táplálkozással behatóan foglalkozó bizottságok, sőt, az ezzel kapcsolatos hasznos tudnivalókat már az iskolai oktatásban is ismertetik. Nálunk — azt hiszem, ez tény — még gyerekcipőben jár a dolog... — Való igaz, ez meglehetősen nagy hiányosság, amit pótolnunk kell. Ráadásul — s ez nem mentség — a gyermekélelmezést csak az utóbbi években kezdtük ef idehaza komolyabban tanulmányozni. A külföldi példákhoz hasonlóan szeretnénk létre­hozni a gyermektáplálkozási érdekvédelmi egyesü­letet, amelyben az orvosok, kutatók mellett peda­gógusok, élelmiszeripari szakemberek is helyet kapnának. A propagandamunkánkat már meg­kezdtük, mert például különféle folyóiratokat, ki­adványokat jelentetünk meg, a fiatalok számára pe­dig egy videofilmes oktatóanyagot készítünk. Az egrihez hasonlóan országszerte vándorgyűléseken vitatjuk meg a témával összefüggő problémákat, méghozzá szakemberek részvételével. — Ha már az élelmiszeripart említette... Mikor kerülhet sor arra — mert ez Nyugaton már nem új­donság hogy az élelmiszerek ízléses csomagolá­sán (persze, az ízlésestől még messze vagyunk) téte­lesen feltüntetik a termék összetételét? — Ez ügyben jó hírrel szolgálhatok, hiszen erre vonatkozóan már született egy rendelet, amit a ter­melőknek be kell tartaniuk. Ha végignézi az üzletek polcait, már láthat ilyen portékákat. Meg kell je­gyeznem, hogy remek kapcsolatban vagyunk a WHO-val — tanácskozások, információcsere, stb. —, így az ezredfordulóra már az európai piac köve­telményeinek megfelelően kell élelmiszereinket gyártani. — A magyar konyhának messze földön híre — mégpedig kiváló híre — van. Dicsérik az ízeket, a zamatokat. Amaz is valós, hogy a magyar igencsak elhízott nép... Ezt az ellentmondást kellene felolda­ni valahogy, tehát megtartani a jó ízeket, de az egészséget is... — A magyar ízekre ténylegesen büszkék lehe­tünk, ám a megfelelő táplálkozáshoz megfelelő konyhai eszközök szükségeltetnek. Az otthoni ház­tartásokban már vannak ilyenek, de a vendéglátó egységek többsége még mindig az elavult, egész­ségtelen alumínium edényeket használja. Aztán a főzési eljárások sem tökéletesek. Gondolok itt a túl sok zsír használatára, az ételek túlégetésére, s még lehetne sorolni. Ma még idehaza csak álom az ideá­lis konyha, ahol teflon edényekben, kevés olajjal készítik a finom falatokat, s ahol grillsütőket és nagy teljesítményű, légkeveréses sütőszekrényeket használnak. Ezek nem kizárólag az egészséges, ha­nem a változatos étkezést is elősegítik. Arról már nem is beszélve, hogy az igazi ízek megőrzéséhez is elengedhetetlenek. S most, a beszélgetés végén hadd tegyek még valamit az elmondottakhoz... Ha tőlem függne, minden korosztálynak — a terhesek­nek pedig külön — táplálkozási tanfolyamokat in­dítanék, mert — akár hiszi ezt valakai, akár nem — az étkezésünket is terveznünk kell... Szüle Rita MtÉÉÉMM Mindennapi nyelvünk Közviszonyaink jelenségeiről mai szóláshasználatunk tükrében Nap mint nap azt tapasztalják olvasóink és hallgatóink, hogy a tömegtájékoztatási eszközök, az újság, a folyóirat, a rádió, a tele­vízió és a film közvéleményünket alakító és tudatunkat formáló közléseik szövegformálásában tudatosan s ugyanakkor alkal- lomszerűen, a nyelvi, a stiláris változatosság igényével, sajátos áthallásokkal és időszerű tanul­ságokkal, illetőleg rejtett célzá­sokkal gazdagítva egyre gyak­rabban jutnak kulcsszerepekhez szólásaink és közmondásaink. Különösen akkor, amikor po­litikai és erkölcsi közömbössé­günk, egyéni és közösségi biz­tonságérzetünk csapdáit érzé­kelhetjük, s már nemcsak a hasz­nos ismeretterjesztés, informáci­ónyújtás céljait kívánjuk szolgál­ni, hanem a jobb közérzet, a nyu­f odtabb közrend, a tevékenyebb özérdeklődés kialakulásához is használható, s évszázados életta­pasztalatokra utaló ismeretekre, bölcs tanácsokra hívjuk fel a fi­gyelmet. Az egyéni és a közéleti „her­dálás”, a könnyelmű pocsékolás jelenségeit elítélő olvasói levél szövegeben nem véletlenül jutott kulcsszerephez ez a szövegrész- let: „sokan pazarlóan élnék, mert nem tanították meg nekik, hogy több nap, mint kolbász” (Heves m. Hírlap, 1991. jan. 15.). A MÁV 80 százalékos ár­emeléshez fűzött megjegyzésé­ben sem csak stiláris eszköz a szólások felhasználása, hanem közérdekű, közszolgálati jellegű megnyilvánulás példáját is elénk tálja: „A MÁV ne csak az árat emelje, hanem a sebességet is. Ezt szívesen meg is fizetnénk: mert hisz az idő pénz számunkra is, s hogy a közmondásnál ma­radjunk: valamit valamiért” ^Magyar Nemzet, 1991. febr. Á Magyar Nemzet hasábjain jelent meg ez a szövegrészlet: ’Kevesebbet ad, de nem szűnik meg a KAF (a Külföldi Adások Főszerkesztősége). A döntéssel végül is ez egy se ló, se szamár megoldás „(1991. febr. 16.). Ez a hiányos mondatszerű nyelvi for­ma feltételezi, hogy az olvasó ki tudja egészíteni ezzel a teljesebb alakváltozattal: Ha ló nincsen, szamár is jó. így válik teljessé a felhasznált szólás mondanivaló­jának tartalma és felhasználásá­nak célja. Lapunkban olvashattunk ar­ról, hogy a Téka Könyvterjesztő Vállalat egymillió forint értékű könyvet ajándékozott egy ifjúsá­gi alapítványnak, de csak a tize­dét éri el a feltüntetett összeg­nek, mert a könyvekből csak szá­zezer forintnyit lehet eladni. Az információt megfogalmazó nem véletlenül ezzel zárja mondani­valóját: ’’Mint mondani szokás: ajándék lónak ne nézd meg a fo­gát. De ha mégis, kaphat még pótfogat”. (Heves m. Hírlap, 1991. febr. 22.). Hogy újabban az interjúk, a ri­portok szövegeiben megszapo­rodnak a szólások, annak az a magyarázata, hogy a szereplők igazságuknak, jogos sérelmeik­nek egy-egy szólás- és közmon­A kaktuszmag vetése Az „Éjszaka királynője,” azaz a Selenicereus grandi floras virága, csodaszép, kb. 20 cm átmérőjű, illatos, de csak két órán át virágzik Vetés előtt a mag minőségét ajánlatos megvizsgálni. Ehhez öntsük ki a magot egy megfelelő nagyságú fehér (világos magvak­nál sötétebb) kartonpapírra. Te­rítsük szét, majd egy libatoll se­gítségével válogassuk ki a beteg, sérült, hibás szemeket. Ehhez a munkához kézi nagyítót is igény­be vehetünk. A csírázóképesség megállapítására magmintát te­szünk optimális csírázási körül­mények közé (de ez csak a gyor­san csírázó fajtáknál vezet ered­ményre). Egyszerű minőség­megállapító módszer az ún. víz­próba, ami azt jelenti, hogy egy vízzel telt tálba tesszük a vizsgál­ni kívánt magot. Azok, amelyek lesüllyednek, jók, ami fennma­rad, üres, léha. Természetesen a felsoroltaknál korszerűbb mód­szerek is vannak, de ezekhez ko­molyabb felszerelés, esetleg la­boratórium szükséges. És most magáról a magvetés­ről. Ennek végrehajtása, techno­lógiai megoldása attól függ, hogy nagy mennyiségben kaktuszter­mesztők végzik-e erre alkalmas termesztőberendezésben, vagy csak kaktuszkedvelők, amatő­rök odahaza, szobában, ahol a feltételek kevésbé biztosíthatók. Azokban a növényházakban, ahol kaktusztermesztéssel, sza­porítással foglalkoznak, min­dent, tehát a hőmérsékletet, pá­ratartalmat, fényt, táptalajt az igényeknek megfelelően tudnak biztosítani. A kaktuszkedvelők, amatőrök többnyire csak kisebb mennyiségű magot vetnek, és csak egy, vagy néhány fajtát. Mi­vel speciális szaporítóhelyiség nem áll rendelkezésükre, a mag­vetés idejével is a természetes fényviszonyokhoz kell alkalmaz­kodni. Az előbbi esetben már decemberben vethetünk, de sza­porítóház híján csak tavasszal. A szaporítóedény lehet cserép, de jobb a műanyag, mivel mele­gebb, vízhatlan és jól fertőtlenít­hető. Nagyobb mennyiség esetén megfelel a műanyag láda erre a célra. Használat előtt a cserepet is, a ládát is fertőtleníteni kell, amire formaiint, hypós, vagy tri- sós lemosást alkalmazhatunk. Az edény alján lévő vízelvezető lyukra cserépdarabkát helye­zünk, hogy a földet visszatartsa. A magvetést nem tiszta földbe végezzük, hanem többrétegű magágyba. A rétegek kialakítá­sára többféle módszer kínálko­zik. Alulra 2-3 cm vastagságban teríthetünk Sphagnum mohát, ami kiválóan tárolja a vizet, ala­csony pH értékű, a felvett vizet fokozatosan vissza tudja adni. Erre jöhet fertőtlenített, homo­kos kaktuszföld. Magtakaró földnek pedig 1-1,5 mm szem­csenagyságú murva, zúzalék (sa­vanyú kémhatású). Vannak kak- tuszosok, akik csak homokot használnak, alul nagyobb, felül kisebb szemcsenagyságút. A ter­mesztőedényt ne töltsük tele. Vetés előtt és után a földet lapo- gassuk le, hogy a mag szorosan a földhöz tapadjon. Takarjuk le üveglappal, vagy műanyagfóliá­val. Az üveglapról a párát le kell törölgetni, hogy ne csepegjen a magvetésre. A fóliát pedig úgy helyezzük rá, hogy a kicsapódott pára oldalt lecsorogjon. A vízel­látást alulról végezzük úgy, hogy a termesztőedényt egy vízzel telt tálba, alátétbe helyezzük, ahon­nan felszívhatja. A magvetést te­gyük világos, de ne napsütött helyre. Az optimális hőmérsék­let csírázás ideje alatt 24-30 fok C, ha már kicsírázott, kevesebb is elég. Több szakértelmet kíván, ha a mag lassan csírázik. Néhány faj­tánál ez több hónap is lehet, vagy — mint a Tephrocastusnál — két évig is eltarthat. Ilyenkor a mag­ágyat időnként gombaölő szerrel fertőtleníteni kell, hogy a kór­okozók ne szaporodjanak el. A kaktusz magról történő sza­porítása nagy hozzáértést kíván, aki mégis megpróbálja, tekintse kísérletnek, kellemes időtöltés­nek, s akkor az estleges kudarc elviselhető, a siker pedig feleme­lő lesz. V. Pénzes Judit Kertész leszek Házassági ajánlat A parkban kéz a kézben üldö­gél egymás mellett egy idős hölgy és egy még idősebb férfi. A férfi szeretettel fordul partnere felé, és így szól: — Nem gondolod, drágám, hogy jó lenne végre megházasodni? A hölgy válaszát a vízsz. 1. és függ. 15. sz. sorok tartalmazzák. Vízszintes: 1. Az idős hölgy válaszának első része (zárt betűk: E, E). 13. Lanthoz hasonló hangszer. 14. Táplálék. 15. A kripton vegyjele. 16. A Noszty fiú... Tóth Marival (Mikszáth). 18. Kilátásba helye­zi. 20. Idegen női név. 22. Bé­kés... (színművésznő). 14. Forog ikerszava. 25. Ritka női név. 27. Közép-keleti ország polgára. 29. Női név. 30. Várpalotához csa­tolt település. 31. Némán főzi! 32. A hét törpe egyike. 33. Kel­lemetlen helyzet. 34. Ügy, dolog — latinul. 35. Kálium és nátrium. 36. Evőeszköz. 37. Taszította — régiesen. 38. Egressy Gábor mo­nogramja. 39. Macskaféle ázsiai és afrikai ragadozó. 40. Rázkó­dik. 41. Téli sporteszköz tartozé­ka. 43. Ferdén lefelé hajlik. 44. Női név. 46. Szörnyű, ijesztő. 49. A jelzett időtől számítva. 50. A szerelmi költészet múzsája a gö­rög mitológiában. 52. Fájdalom- csillapító. 54. Tova. 55. Idősebb hölgy kedveskedő megszólítása. 57. Híres külföldi énekesnő. Függőleges: 1. Közlekedési terület. 2. Kö­ret. 3. Az Operaház tervezőjé­nek névbetűi. 4. A homok asszo­nya c. könyv írója (Kobo). 5. Be­cézett Anna. 6. Ki van fejlődve. 7. Adat — latinul. 8. Vas megyei település. 9. Gyilkolja. 10. Női név. 11. Nyújtott kezével érinteni tudja. 12. Romániai magyar po­litikus (Mihály). 15. A hölgy sza­vainak folytatása (zárt betűk: L, É, M). 17. Menekülésszerűen tá­vozott. 19. Elfogult, részrehajló. 21. Anna becézve. 23. íz. 26. Ko­márom megyei település. 28. Helység Baranya megyében. 30. Okirat kiállításáért fizetendő pénzösszeg. 31. Emlékezetéből kitörölne. 33. A piros szín egyik árnyalata. 34. Júlia kedvese. 36. Félig vibrál! 37. ...-Aviv (Izrael legnagyobb városa). 39. Kenő­zsír márka. 41. Bács-Kiskun me­gyei település. 42. A földre he­lyez. 45. Női név. 47. Az egyik szülő kedveskedő megszólítása. 48. West ...Story (Bernstein ze­nés darabja). 51. Szokás rézé! 53. A lengyel légitársaság. 56. Ö — németül. 58. Nemzeti Tanács. A megfejtéseket április 18-ig küldjék be címünkre. A nyerte­sek névsorát szombati lapszá­munkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény” Báthory Attila dás szövegrészleteiben található tanulságokkal adnak nyomaté- kot. Az egri vízilabdacsapat edzője is ezt teszi, amikor így fo­galmaz: „Az utóbbi időben már a fizetésünk is olyan volt, mint annak a bizonyos kutyának a va­csorája” (Heves m. Hírlap, 1991. febr. 19.). Bizonytalan, mint a kutya vacsorája szólásforma va­lóban alkalmas a riportban felve­tett közérdekű jelenségek érzé­keltetésére. Annak a szóláshasználati gya­korlatnak is tanúi lehetünk, hogy szóláskeveredéssel is többször találkozhatunk. Egy sportnyelvi példát bizonyításul: ”Szorított a spanyolcsizma” címmel megje­lent közleményben ez a szöveg- részlet olvasható: „Sajnos, nem találtuk fel a spanyolviaszta dön­tőbe jutásért folyó mérkőzésen” (Vasamapi Hírek, 1991. jan. 13.). A szorít a csizma (baj van), s feltalálta a spanyolviaszt (azt hiszi, hogy a közismert, köztu­dott dolog az ő egyéni ötlete) szólások ironikus felhangokkal is telített mondanivalójának össze­keverésével érzékeltette a cikk szerzője kritikáját és sajnálkozá­sát vízilabdásaink kudarcán. Ahogyan fogy az egyének és a társadalom tűrőképessége, úgy kapnak szerepet az alkalomszerű szolások szókimondó megjele­nésformái: ’’Kimértek bennün­ket, minta tőkehúst, foglalta ösz- sze a munkavállalók ellenérzé­sét” (Magyar Nemzet, 1991. febr. TI.). Dr. Bakos József Egészségünk titkai Az sem mindegy, hogyan p// •» f íUZIIILK««»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents