Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-07 / 56. szám
HORIZONT HÍRLAP, 1991. március 7., csütörtök 4. Tovább folytatódott a termelés csökkenése Megyei gazdasági jelzőszámok Megyénkben 1990. évben — az országoshoz hasonlóan — több fő termelő ágazatban tovább folytatódott a termelés csökkenése. Ebben a gazdasági okok közül fontos helyet foglalt el a kereslet hiánya, ami a hazai fogyasztók és felhasználók, valamint a rubelelszámolású piacok fizetőképes igényeinek mérsékléséből adódott. A csökkenéshez hozzájárult még olyan, gazdaságon kívüli tényező is, mint a szokatlanul súlyos aszály. Megnevezés 1990. év az 1989. évi %-ában Ipar A termelés volumene 90,4 A foglalkoztatottak száma 91,7 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 98,6 A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 120,0 Az értékesítés volumene 94,1 Ezen belül: a külkereskedelmi célú 96,8 Kivitelező építőipar Az építőipar termelési volumene 82,0 A foglalkoztatottak száma 86,5 Az egy foglalkoztatottra jutó építőipari termelés 94,8 A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 118,0 Mezőgazdaság . • Szarvasmarha-állomány december 31-én 95,1 Sertésállomány december 31-én 109,4 A lakosság pénzbevétele összesen 121,7 Ezen belül: munka- (tagsági) viszonyból 119,3 társadalombiztosításból 129,3 Kereskedelem A kiskereskedelmi eladási forgalom volumene 86,1 Lakáshelyzet Az épített lakások száma 102,5 A megszűnt lakások száma 96,5 Az iparban a megfigyelt, 50 főnél többet foglalkoztató gazdálkodók az előző évben termelt mennyiségnek mintegy 90%-át (országosan közel 92%-át) állították elő. A teljesítmény — a villamosenergia-, az építőanyag- és az egyéb ipar kivételével — minden ágazatban csökkent, legjobban a bányászatban, de az átlagot meghaladó mértékben még a kohászatban, a gép- és könnyűiparban. Az összességében kedvezőtlen termelés alakulásában szakágazatonként jelentős a szóródás. A szakágazatok közül 30 termelése csökkent, ezen belül 19 azok száma, melyeknél már 1989. évben is ez volt a jellemző. A megyei székhelyű ipari gazdálkodó szervezetek összes értékesítése összehasonlítható áron 5,9%-kal kevesebb, mint az előző évben. Az értékesítés mintegy 86%-át jelentő belföldi átadás volumene 6,3%-kal, az exportcélúé 3,2%-kal csökkent. A külkereskedelmi célú értékesítésen belül a 79%-ot képviselő konvertibilis elszámolású árbevétel — összehasonlítható áron — 9,7%-kal nőtt. Számottevően emelkedett pl. a kohászatban, az élelmiszeriparban, nagymértékben visszaesett pl. a gép-, az építőanyag-iparban. A rubelvi- szonylatú export 31,4%-kal csökkent. Az értékesítés minden ágazatban mérséklődött, legjobban a kohászatban és az építőanyag-iparban. A 20 főnél többet foglalkoztató megyei székhelyű kivitelező építőipari szervezetek az éves előirányzatuk 90%-át teljesítették. Termelési volumenük 18%- kal csökkent. A befejezett vállalkozói termelésük értékének közel 33%-át a fenntartási jellegű munkák adták. Év végén 383 lakás kivitelezésén dolgoztak, ez 62%-a az egy évvel korábbinak. A mezőgazdasági termékek bruttó termelési értéke — összehasonlító áron — kismértékben nőtt az előző évhez képest. Ezen belül az állattenyésztés volumene csökkent, a növénytermesztésé nőtt. Ez utóbbinál a szántóföldi növénytermelés aszály miatti kiesését a szőlő múlt évinél nagyobb termelése ellensúlyozta. A gabonafélék közül a legnagyobb kiesés a kukoricatermesztésben volt, hektáronkénti hozama 59%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. A kalászosgabonaféléket a szárazság kevésbé károsította. Termésmennyiségük közel változatlan vetésterületen 3,3%-kal kevesebb az előző évinél. A nagyüzemek állatállománya a bizonytalan értékesítési lehetőségek miatt a sertés kivételével tovább csökkent. Számosállat-állományuk év végén mintr egy 4%-kai volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A gazdaságok központi árualapba az előző évinél kisebb mennyiséget értékesítettek. A felvásárlás a vágómarha kivételével minden vágóállatból csökkent. A megye általunk megfigyelt munkahelyein foglalkoztatottak száma 9,4%-kal fogyott. A foglalkoztatottság minden gazdasági ágban mérséklődött, legjobban a közlekedésben, legkevésbé az iparban. A foglalkoztatottak havi bruttó átlagbére 20,8%-kal, átlagkeresete 22,1%-kal emelkedett. A Heves Megyei Munkaügyi Hivatal adatai szerint a munka- viszonyban nem álló állást keresők száma az előző év véginek több mint ötszöröse. Ezen belül a fizikai foglalkozásúak száma az egy évvel korábbinak közel ötszöröse, a szellemi foglalkozásúaké több mint hatszorosa. Ez utóbbi feltehetően összefügg a közigazgatás szervezeti változásával. A munkanélküliek mintegy háromnegyede fizikai munkakörben dolgozott korábban, akiknek 55%,-a betanított és segédmunkás. A szellemi foglalkozású állást keresők több mint egyharmada vezető, irányító volt utolsó aktív kereső tevékenysége során. A bejelentett betöltetlen álláshelyek száma az egy évvel korábbinak 36%-a volt. Az elhelyezkedési lehetőség tovább romlott: egy szabad álláshelyre öt állást kereső jutott. A lakosság központi forrásból származó folyó pénzbevétele (állami vállalatoktól, szövetkezetektől, gazdasági társaságoktól, költségvetési intézményektől, költségvetéstől) — az MNB és a Postaigazgatóság adatai szerint — az 1989. évinél közel 22%-kai több. Mértéke fokozatosan élénkült: az I. negyedévben mintegy 11, a II. negyedévben 14, a ül. negyedévben 31, a IV. negyedévben 31%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A pénzbevételek közel fele munka- (tagsági) viszonyból származott. Jelentősen emelkedett a társadalombiztosítási kifizetések és ezen belül a nyugdíj összege. Ez utóbbi novemberben — főként az egyszeri kiegészítés eredményeként — mintegy 90%-kal haladta meg az előző évit. A lakosság takarékbetét- és hitelállománya nőtt. A forintbetétek összege alapvetően az év végi kamatjóváírások következtében emelkedett. A kiskereskedelem eladási forgalma fogyasztói folyó áron 11,2%-kal emelkedett, volumenben 13,9%-kal visszaesett. Az eladott áruk mennyisége minden árufőcsoportban csökkent, legjobban a ruházati cikkek, legkevésbé a vegyes iparcikkek körében. A lakosság elsősorban az olcsóbb termékeket kereste. A kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma 16%-kal kevesebb, mint 1989. évben. A vendégek közel 42%-a volt külföldi, 67%-uk nem rubelelszámolású országokból látogatott megyénkbe. Megyénkben 1990. évben 1698 lakás készült el, 41-gyel több, mint az előző évben. A lakások 96%-a magánerőből épült, ezek közel fele a városokban. Jacsó Mária KSH Heves Megyei Igazgatósága HANG-KÉP Nincsenek csodák Meglepetéssel szolgált A hatodik érzék legutóbbi programja. Persze csak azok számára, akik idegenkednek a szellemi szféra világától, akik megrögzött materialisták, akik képtelenek arra, hogy fantáziájukat röpítve kutassák a jövő lehetőségeit. A riporter ezúttal sokoldalúságát, alaposságát, rátermettségét igazolta. Méghozzá nem is akármilyen szinten. Valaha elhatározta, hogy egy érdekes jelenség nyomába ered. Tudott arról a rendkívüli képességű hölgyről, aki kristályos inga segítségével precíz információkat közöl az eltűntek hollétéről, tartózkodási helyéről. A különleges tehetségű nőt összehozta azokkal a szülőkkel, akiket 18 év alatti fiuk elhagyott. Hiába keresték, sehol sem találták. A megkérdezett — többször is — tájékoztatást nyújtott, s ebből kiderült, hogy a gyerek először Franciaországban próbált szerencsét, majd az idegenlégióba jelentkezett, s végül az Öböl-háborúba rendelték Szaúd-Arábiába. Az elkeseredettek hitték is, meg nem is. Akkor azonban megdöbbentek, amikor karácsonyra onnan távolról megérkezett az üdvözlőlap, s mindezt hitelesítette. Nem hiányzott a kontroll sem. Megszólalt a tudomány képviselője is. Némileg kétkedett, mégsem vált makacs tamáskodóvá, s arra utalt, hogy mai ismereteink birtokában jó néhány jelenség feltérképézhetetlen, ám ettől függetlenül létezik. Dicséretes ez az alapállás, bár valamennyi tudor erre voksolna, hiszen botorság kizárólag csak a megtanultakra esküdni. Csodák ugyanis nincsenek, legfeljebb olyan fehér foltok, amelyek valamikor felderíthetők. Természetesen csak úgy, hogy feladjuk konzervativizmusunkat, és bízunk önmagunkban. Korántsem vaskalaposként... Igazi horror Manapság — hála Istennek — nincsenek sekélyes értékű ideológiától megszabott korlátok. Vége a marxizmus tiszaviráglétének, s szabadon szárnyalhat a gondolat. Gondok azért akadnak e téren is. A túlzott eufória vadhajtásokat szül. Ilyen például a horror műfajának parlagiasított, üzletszerű fércváltozata. Meggyőződésem, hogy efféle töltésű művecskék hamarosan semmibe hullnak, mert idővel csökken irántuk a kereslet. Addig azonban vegetáljanak, versengjenek a minőséggel, mert úgyis a magasabb nívó diadalmaskodik. Erre példa a február 28-i film- bemutató a kettes csatornán. A svéd-amerikai cégjelzésű „Lidércnyomás” a kevés remekek egyike. Szkeptikusan telepedtem a készülék elé, valamifajta műrostos zagyvalékot sejtve. Peregtek a kockák, s aztán rögvest rájöttem: ezúttal tévedtem. E stáb ugyanis csillagos jelesre vizsgázott adottságokból, rutinból, ötletgazdagságból. A siker elsősorban a frappáns forgatókönyvnek köszönhető. A történet, a sztori gondosan felépített, fordulatokban, izgalomban bővelkedő, s hátborzongató motívumokban sem szűkölködő volt. A rendező—Joachim Ersgard — nyomatékosa ezeket az erényeket. Nem tartozom a gyenge ideg- zetűek közé, mégis átéltem az eseményeket, megfeledkeztem arról, hogy mindez csak játék. Borzongtam, akárcsak a képzeletbeli szereplők, s aztán osztályrészem lett a hamisítatlan katarzis, a gyógyító megtisztulás. Hát igen, ilyen a vérbeli elme- zsonglőrködés. ' Milyen kár, hogy olyan ritka, mint a fehér holló... Pécsi István A tudományos teljesítmény értékelése A tudományos kutatói státus nem örökölt és nem állampolgári jog, amelyet bárki gyakorolhat úgy, hogy hosszú ideig nem mutat fel eredményt — hangsúlyozta Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára az Akadémiai Fórum megnyitásakor. A tanácskozás témájáról, a tudományos teljesítmények feltételeiről és értékeléseinek lehetőségeiről szólva elmondta: a tudományos kutatások eredményeit nehezen lehet megítélni, mert ehhez nincs objektív mérce. Ennek ellenére nem lehet csupán a történelemre bízni az értékítéletet Az értékelésre elsősorban a kutatók, a kutatócsoportok hivatottak. Szükséges azonban a szélesebb körű szakmai bírálat is. A nemzetközi tudományos közösség szintén véleményt alkot egy-egy jelentős tudományos irányzatról, iskoláról, személyiség teljesítményéről. Külső adminisztratív erők azonban nem lehetnek illetékesek a tudományos teljesítmény elbírálására. Az önpusztítás fekete szenvedélye „A megmagyarázható mögött ott a titok” Egri beszélgetés Kincses Elemér marosvásárhelyi rendezővel A nyelvet, a kultúrát nem lehet határok közé zárni. Különösen akkor, ha egy népet választanak el ezek a történelem által létrehozott „kerítések”. Az összetartozást viszont ápolni kell, folyamatosan életben tartani, különben mindnyájan veszítünk magyarságunkból. A színház, mint a legösszetettebb művészeti ág, sokszor segített már abban, hogy eleven maradjon a kötődés. Amikor Kincses Elemér maros- vásárhelyi rendezővel beszélgetünk, ezek a gondolatok fogalmazódhatnak meg bennünk. Egerben rendezi Móricz Zsig- mond Úri muriját, amely — ahogy mondja — nemzetünk sorskérdéseivel foglalkozik. De miért is választották most ezt a művet, amely az önsorsrontás tragédiája? — Gáli László igazgató-főrendezővel közösen döntöttünk úgy, hogy az Úri murit rendezem a Gárdonyi Géza Színházban — mondja. — Azt hiszem, a választás helyes, ez egy olyan darab, amelynek az alapkérdései ma is legalább annyira égetőek, mint a születése pillanatában: Az általa felvetett, ma is aktuális problémákkal kellene minél bátrabban és könyörtelenebbül szembenézni. Ez lenne az előadás célja. — Ezek szerint az ön számára legfontosabb a közvetlen hatás, hogy beszéljen mindennapjainkról... — A színház számomra csoda, az életem legszebb része. Ha meg kellene fogalmaznom, hogy miért vagyok színházi ember, azt mondanám, hogy azért, mert ez az a hely, ahol legjobban meg tudom ismemi önmagamat és a világot. Minden egyes előadás, amelyet az ember megteremt, közelebb viszi legbensőbb valójához. Lehet, hogy ez kiábránduláshoz vezet, s nagyon kegyetlen út. De végül is ahhoz segít hozzá, hogy megtudjam: ki vagyok, miért élek ezen a földön, miért születtem. — Mégis, mi az, ami miatt ez a Móricz-darab aktuálissá vált, s alkalmassá e cél eléréséhez? — Mindig is aktuális volt. Arról a kétségbeejtő Morbus Hun- garicusról (magyar betegségről) szól többek között, melynek lényegét nem biztos, hogy körül tudom írni. Önmagunk pusztításának fájó, fekete szenvedélye ez. — Erdélyből érkezett, ahol nemcsak ez veszélyezteti a magyarságot, sokkal inkább külső a fenyegetettség. Az ön családja közismerten sokat tett ez ellen, az erdélyi magyarság kulturális és politikai felemelkedéséért. Hogyan látja a mostani helyzetet? — Igen, mi együtt élünk a veszély tudatával, és ez nem kisebb, mint ezelőtt egy évvel. De beleszoktunk, és éljük azt az életet, amelyet vállaltunk. Pánikról szó sincs, megpróbálunk szót érteni a románság arra érdemes részével, hiszen nagyon sok becsületes, velünk együtt gondolkodó román embert ismerek én is. A borzasztó az, hogy ezeknek a szava egyelőre elenyészően halk a nagy többségéhez viszonyítva. De kötelességünk hinni abban, hogy az ellenzék hangja erősödik. Nagyszerű ellenzéki lapok jelennek meg, s nem véletlen, hogy ezek közül mind egyértelműen az erdélyi magyarság oldalán áll. Azt is mondhatnám, ha valaki demokrata, akkor az élet minden vetületében kénytelen így gondolkodni, s ezek az ellenzéki erők — kevés negatív kivétellel — normálisan, európai szemmel nézik a bennünket érintő kérdéseket. — Visszatérve a darabbal kapcsolatban elmondottakra: miért segít az, ha megismerjük önpusztítási hajlamainkat? — Az európai öngyilkossági statisztikákban továbbra is az élen vagyunk. Ennek vannak kézzelfogható és megmagyarázhatatlan okai. Ez a darab, amely Szathmáry Zoltán öngyilkossáf ával végződik, szinte kézzelfog- atóan mutatja meg azokat a stációkat, a pokolnak azokat a grádicsait, amelyek lefelé vezetnek. Hozzá kell tenni, hogy a színpadi mű egy regény átdolgozása, de itt is megjelenik a megmagyarázható mögött a titok. Ez az, amiről nincs szó, pedig tételesen felsorolhatjuk, hogy miért lesz öngyilkos a főhős. Több érvet tudunk felhozni, de ez még mind nem elég, ott van az ikszedik tényező, a rejtély. Ezt, ha az előadás körül tudja „tapogatni”, az már nagyon fontos dolog. — Már lassan „célegyenesbe” fordulnak, közel a bemutató. Az eddig elhangzottak alapján valószínűleg közel kerültek ehhez a titokhoz. Ez valami nemzeti alapsajátosságunk lenne? — Nem hiszem. Hiszen a „boldogságra ítélt” északi népek is a sarkunkban vannak az öngyilkossági statisztikákon. Nekik végképp nincs erre okuk, háborút sem láttak, el sem nyomták őket, nem ültek a nyakukon az oroszok. Mégis van valami bennük, ami miatt eldobják az életüket. Az egy kétségbeejtő dolog, hogy a magyar nép ebben élen áll... Nagyon messzire kalandoztunk most, de nincsjogunk megkerülni ezt a kérdést, mivel lényegében a darab erről szól. — Nem szeretném, ha valami olyasmit is elmondana a rendezéséről, amit meglepetésnek szán, de eddigi munkáiban úgy láttam, hogy egy képben fogalmazza meg a probléma lényegét. Megjelent-e egy ilyen most ön előtt? — Most kínlódok, most töröm a fejemet. Annyit már elárulhatok, hogy nem olyan lesz a vége, mint odahaza. Múlt év októberében Marosvásárhelyen bemutattuk az Úri murit. Ott úgy zárult, hogy az önmagát lelövő Szathmáry Zoltánt a aorbézoló tömeg egyedül hagyja, hátramenekülnek a kukoricásba, a főhős pedig torz Krisztusként fennakad két széken. Itt másként végződik. — Azt hiszem, természetes, mert nyilvánvalóan különbözik az anyaországi helyzet az erdélyitől. Önök mennyit látnak az itteni napi gondokból? — Az lett volna a legegyszerűbb, ha egy az egyben színpadra viszem azt, amit Marosvásárhelyen. De a legtökéletesebb előadás után is sok hiányérzet marad. Számomra az a szerencsés, hogy egri barátaim segítségével a bennem maradt kérdőjelekre feleletet kaphatok. Ez nagyon nagy élmény számomra. Ha a gondolati pillérek ugyanazok is, formájában, temperamentumában, ritmusában más lesz az előadás. Ebben tükröződik az, hogy egy éve már — a rádión és a televízión túl — magyar újságokat is kapunk, benne elünk az anyaországi élet gondjainak sűrűjében. Én még az NB II. eredményeit is ismerem, mert óriási sportbo- lond vagyok. — Azért fontos ez, mert végül is a magyarság sorskérdéseiről van itt szó, s a nézőt ezen belül elsősorban a saját, mindennapos problémái érdeklik. — Egyik legnagyobb hazugság az, nogy a nézőt nem önmaga érdekli. Lehet ezerfajta színházat csinálni, s csodálatos az a formai robbanás, ami végbement a világban, de mégiscsak a saját élete érdekli a közönséget. — Tehát magyarországi, szűkebben véve egri lesz ez az Űri muri? — Nyugodtan merem mondani, hogy azt kell az előadásról elsőként leszögezni: 1991 — Eger. Gábor László
