Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-07 / 56. szám

HÍRLAP, 1991. március 7., csütörtök GYÖNGYÖS ÉS KÖRNYÉKE 5 Kisiskolások rajzkiállítása A Mátra Művelődési Központ aulájában márciusban Heves megyei általános iskolások rajzaiból, vízfestményeiből nyűt kiállítás. Reprodukciónk Kátai Zoltán füzesabonyi kisdiák különösen szép szín- világű akvarelljéről készült. (Fotó: Gál Gábor) „Ez még itt nem Amerika...” Baby-sittereket, házvezetőnőket képeznek Most, hogy a Dallas című „szappanopera” immár a mi lakásainkba is bevette magát, nem túl nehéz elképzelni egy ideális háztartást. A legideálisabb háztartás persze az, amit nem nekünk kell vezetni, s ha japán robotot nem is, egy jól képzett házvezetőnőt szerződtethetünk erre a munkára. De ez még itt nem Amerika: a házvezetőnő- és pótmama- (baby­sitter) képzés is legfeljebb kísérleti jelleggel indulhat a gyöngyösi Ke­reskedelmi Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Mindeneset­re annyit megígérnek a szervezők: a kurzus elvégzése után négynyel­vű oklevelet kapnak a hallgatók, s a külföldi munkavállalásukat is megpróbálják segíteni. Beiratkozni a polgármesteri hivatal művelődési osztályán lehet személyesen, vagy a 12-188-as telefonszámon. Megfelelő számú je­lentkező esetén várhatóan március közepén kezdődik az okítás. Jelentős szovjet export a Pipis-hegyról Társalgó Az új Gyöngyösi Családsegítő Központ gyermeküket egyedül nevelő szülők részére szervezte a Társalgó nevű klubot. Az első összejövetel március 8-án, dél­után fél ötkor kezdődik á Török Ignác Gyermek-Szabadidőköz­pontban. Kötetlen beszélgetések és szaktanácsadás formájában segítik majd a résztvevőket, s amíg az apukák, anyukák isme­reteikben gyarapodnak, addig apróságaikra is vigyáznak a gyer­mekmegőrzőben. Mecénások kerestetnek „Gyöngyös város művészi grafikákon” címmel képesleve- lezőlap-album kiadását tervezi a Gyöngyösi Műhely. Az ötlet megvalósításához mecénásokat keresnek, az alkotókat pedig arra kérik, hogy a várost ábrázoló- grafikák készítésekor vegyék fi­gyelembe a képes levelezőlapok arányait és a nyomdai közölhe­tőség szempontjait. Érdeklődni Delast Elena festőművésznél le­het, szerdán délutánonként a műhelyben. Önkormányzati étkeztetés Gyöngyösorosziban Az idén — a helyi képviselő- testület közelmúltban történt jó­váhagyása alapján — 25,85 mil­lió forintból gazdálkodik az ön- kormányzat Gyöngyösoroszi­ban. A fejlesztésre jutó három­millióból — egyebek mellett — az eddigi vendéglői kiszolgálás he­lyett a továbbiakban saját erővel szeretnék megoldani az óvodai, az általános iskolai napközi ott­honos és az idős emberek életét könnyítő szociális étkeztetést. A megoldásra a községháza telkén lévő valamikori tűzoltószertár, illetve orvosi rendelő helyiségei­ben keresik a lehetőséget. Nagyrédén: polgármester­választás Mint ismeretes: 1990 decem­berének végén lemondott Tóth László, a nagyrédei önkormány­zat polgármestere. Tisztségének utódlásához március 10-re idő­szaki választást írtak ki a község­ben. A gyöngyösi Sámson Mátra Gépgyár — mint ismeretes — szovjet piacának megtartásán is fáradozik. Mint Misuta János project igazgatótól értesültünk: a Pipis-hegyiek az elmúlt héten sikeres külföldi tárgyalásokról érkeztek vissza. Építőipari hasz­nosításra eladtak 30 ampulla­gyártó berendezést, három öb- lösüveg-készítő és 6 ampullafel­dolgozó gépsort, összesen mint­egy 6 millió dollár értékben. Ugyanakkor két aláírt szándék- nyilatkozatot is hoztak maguk­kal, közös vállalat alakítására. Ez utóbbi során vagy Moszkva körzetében, vagy pedig a Kauká­zusban .születne új, korszerű üzem az együttműködéshez. Nem jelentéktelen az a megbí­Mint ismeretes, idén január 1-jétől megváltozott a lakásépí­tésre, -vásárlásra és egyéb építési munkák céljára kamatmentesen, vagy évi 3,5 százalékot meg nem haladó kamatozással, az 1988. december 31. előtt hatályban volt jogszabályok alapján nyúj­tott kölcsönök kamatának mér­téke. Az Országgyűlés döntése alapján az adósoknak több vá­lasztási lehetőségük van. Bár­mely lehetőség mellett döntenek azonban, 1991-ben egységesen 1500 forinttal emelkedik a köl- csöntörlesztés korábban megha­tározott havi részlete. Azok a családok, amelyek a zás sem, amit a Pipis-hegy a meg­lévő, használt öblösüveggyártó gépek felújítására kapott a Szov­jetunióban. Ennek alkalmával ugyanis 50-60 termelő berende­zés megfiatalítása kerül napi­rendre, hosszabb elfoglaltságot adván a dolgozóknak, s további bevételt a gyöngyösieknek. A gyár idei munkája így már most biztosnak látszik, hiszen több mint 700 millió forintos ter­melésre, döntően keleti, nyugati exportra van szerződés. A terve­zett árbevétel megtarthatja a hét és fél száz fő körüli gárdát, nem­csak fedezheti az utóbbi időkben egyébként valamelyest csökkent számú foglalkoztatott bérét, ha­nem a tisztes fizetésemelésre is módot teremt. felemelt kamat megfizetésére szociális helyzetük alapján nem képesek, a helyi önkormányzat­tól kérhetnek támogatást. Az önkormányzatok e célra állandó lakosonként 200 forintot kap­tak. Dr. Szabó Gyula, gyöngyösi városi jegyző tájékoztatása sze­rint támogatásra 7 millió 357 ezer 200 forint áll az önkor­mányzat rendelkezésére. A tá­mogatásra szorulók köre jelenleg még nem ismert, csupán feltéte­lezésekbe bocsátkozhatnak. Mindenesetre: ebből az összeg­ből szükség esetén mintegy 400 családon tudnak majd segíteni. Felemelt kamatok — gyöngyösi hozzájárulás... Négyszáz családot tudnak támogatni Együtt — ketfele így is lehet vállalkozn... A Mátravidék legsikeresebb vállalkozóinak egyike a markazi Hadobás Ferenc. Úgy lett kőmű­ves kisiparos, hogy előtte inkább lakatos szeretett volna lenni, de családjában, rokonságában úgy­szólván mindenki a mezőgazda­ságból élt. A sors valósággal me­nekülésre kényszerítette a tradí­ciók közül, s ha annak idején a Tanép gyöngyösi fő-építésveze- tőségéhez el nem szegődhet ta­nulónak, talán még mindig csak kívülállóként csodálja mostani szép szakmáját. Immáron csaknem három év­tizedes gyakorlat után úgy vallja, hogy pályán maradásában sokat jelentettek számára Szekrényes Gyula meg fivére, a jelenlegi polgármester, József mellett el­töltött esztendők, s debreceni mestervizsgájához későbbi na­gyobb próbatételei is segítették. Ha valaha másfelé kacsintga­tott is, megszokta, megszerette, amire utóbb a fejét adta. Öröm számára, hogy munkájában szinte teljesen kiélhette magát. Építhetett családi és társasházat, kivitelezője lehetett a verpeléti Tárná Áruháznak, a tamaszent- máriaiABC-nek, afelsőtárkányi Szikla fogadónak; dolgozhatott — többi között — az egri Pertu­üzemen, a karácsondi étterem­presszón, a kompolti egészség- ügyi komplexumon. Rábízták a Magyar Tudományos Akadémia mátraházi üdülőjének, a kékes­tetői szanatórium felének a re­konstrukcióját, vagy a rózsa- szentmártoni új községháza ki­alakítását. Jó érzés neki — magyarázza —, hogy önállóan is bizonyíthat, haladhat, munkájával ismertebb, nagyobb cégeket is legyőzhet egy-egy mai versenytárgyaláson. Az sem bántja, ha ennek során olykor netalán haragosokat is szerez. Úgy tartja: ez is a vállal­kozás velejárója. Eredményeinek titkáról is próbálom faggatni. Nem sokat tud elárulni róla. Megtanulta, s igyekszik tisztességgel végezni, amit csinál. Félszáz fő körüli, vagy a nyáridőben, munkacsúcs­ban akár hetventagúra is növek­vő csapatától is megköveteli a fe­gyelmet, árait nem terheli soha felesleges kiadásokkal. Úgyszól­ván minimális az „igazgatási” költsége, mert jószerivel maga irányítja kis szervezetét. Valójá­ban csak a könyvelést bízza más­ra, segítő menedzserét is — leg­feljebb „bérli”. Mivel Csúzdi Tibor — akivel az üzleti világban legtöbbször látják — tulajdonképpen önálló társaság ügyvezetője. Inkább a saját maga útját járja, mintsem, hogy az építőmesterrel töltse az idejét. Ennek ellenére a két barát egymást jól kiegészítő, összeszo­kott páros. Egy-egy munkánál meg nem mondaná az ember, hogy voltaképpen együtt is kétfe­lé tartanak. — Tibi épületgépész, építész­mérnök-üzemgazdász, szerzett tudásával és vezetői ismeretségé­vel, rutinjával rengeteget jelent megbízásaim teljesítésében — mondja a markazi mester. — Iga­zán,. kitűnő az együttműködé­sünk mindenben. Az, hogy szá­míthatok a véleményére, a taná­csaira, közvetlenebb közremű­ködésére, biztonságot, nyugal­matteremt haladásomhoz. — Merre tart a kőműves vál­lalkozó? Célom, hogy kis együtte­sem — szándékosan nem neve­zem vállalatomnak — a vállalko­záson belül is vállalkozzon majd. Egy-egy részlegem a brigádveze­tő irányítása alatt önállóbban is próbálkozzék a feladatok megol­dásával, a munka legésszerűbb elvégzésével. Gépi nyilvántar­tást, komputeres programokat is szeretnénk alkalmazni tenniva­lóinkhoz, hogy pontosabban lás­suk a dolgunkat, s könnyebben, gyorsabban eleget tehessünk megbízásainknak. — Mire vállalkozik az idén? — Már tavaly 70 millió forin­tos termelést végeztem munka­társaimmal, s ilyen körülire az idén is kilátásom van. Remélem azonban, hogy talán nagyobb ár­bevételre is szert tehetünk. • Gy. Gy. Egy törzs Domoszlón A magyar tájakat fedezik fel... Nemrégiben egy új gyermek- szervezet alakult, amelyik dekla­ráltan nemzeti történelmünk sorsdöntő eseményeire és a szü­lőföld hagyománykincseinek ápolására alapoz. Hazánk törté­nelmi városai közül többen — közöttük Eger is — alapítvány­nyal is csatlakozott a vállalkozás­hoz, s a sikert mi sem jelzi job­ban, mint hogy 1990 őszén már harmincezer tagot számláltak. De nem akárki lehet ám a szö­vetség tagja, hanem csak azok a fiatalok, akik bizonyos próbákat teljesítenek. A legkisebbeket — Árpád népét — három történel­mijátékra invitálják —, a valami­vel idősebbeknek pedig a Pro Patria próbát kell teljesíteniük. Ez utóbbihoz kutatómunkát is kell végezniük a srácoknak. Ezenkívül szerepel a feltételek között egy honfoglalás kori em­lékhely felkeresése, térképek, tá­bori beszámolók készítése, majd a magyar történelem fontosabb helyeinek a meglátogatása, s egy történelmi személyiség példa­képpé választása. Három fokozatot lehet elérni: a honkeresőit, a honfoglalóit és a honalapítóit. Egy próbasort akár egy év alatt is lehet teljesíteni. Megyénkben Domoszlón mű­ködik a Vak Bottyán János Ha­gyományőrző és Felfedező Törzs területi központja. Pásztor Fe­renc vezetésével dolgoznak már szinte a kezdetek óta, s hogy nem tétlenkednek, azt az is bizonyít­ja: a közeli napokban is szervez­nek néhány programot. Ők lesz­nek például a házigazdái a márci­us kilencedikén, szombaton megrendezendő váijátéknak, amelynek a kisnánai rom ad ott­hont. A délután 2 órakor kezdő­dő eseményhez hasonló már volt tavaly is, a különbség most any- nyi, hogy ezúttal az ország min­den tájáról érkeznek résztvevők. Március tizenötödikéről is méltóképpen kívánnak megem­lékezni, ez azt jelenti, hogy a gye­rekekkel együtt szerveznek egy ünnepséget, amelyet fáklyás fel­vonulás is követ. Hagyományos a törzsnél, hogy kopjafákat állí­tanak, s nem lesz ez másképpen most sem. A mátrafüredi sörözőnek nincs neve, legalábbis hiába ke­restük a homlokzatán, s a bejárat mellé is csak annyi volt felírva: „ Vigyázz, lépcső...” Ennek ellenére behatárolható a helye, ami annál is inkább fon­tos, mert télvíz idején, de csípős tavaszi reggeleken is megfelelő minőségű forralt borral látják el itt a szomjas kirándulókat. A Be- nevár vendéglővel szemben, az Avar Hoteltől egy kicsit lejjebb (srévizavé lefelé), és pontosan a helyi takarékszövetkezet mellett van ez a hely. A forralt bort úgy csinálják, hogy két deci italt — ami szerin­tem előre be van fűszerezve — beleöntenek egy üvegpohárba, az üvegpoharat behelyezik egy mikrohullámú sütőbe (a mikro­ba...), amikor kész, kiveszik, és a nedűt átöntik egy teáscsészébe. Az egész folyamat steril és gyors. Nem is hasonlítható a mi otthoni borfőzésünkhöz, amikor prózai módon egy lábosban keverget- jük az italt, hozzáadagolva cuk­rot, szegfűszeget és egyebeket, s vállaljuk a veszélyt, hogy egy óvatlan pillanatban magunkra bontjuk az egészet. Néhány korty melengető for­ralt bor után az ember derűsen néz szét a sörözőben — és több mindent észrevesz. Például, hogy a pálinkát elegáns pohár­ban mérik, hogy a pulton van kürtös kalács, és hogy két lány akkora hamburgert kapott, hogy majd leszakadt a kezük. A légkör kedélyes, négy ember és a kocs- máros valami szennyvízelvezető csatornáról beszélget, távozóban az egyik visszaszól: „...majd ké­sőbb rendezi a cehhet.” Jó mon­dat, nekünk is be kéne dobni egy ehhez hasonlót... A bátorság persze csak pillanatnyi, inkább veszünk még néhány deka szar­vaskolbászt, ami állítólag erede­ti. Több rúddal lóg belőle a kam­pókon, az illata igen intenzív és nyálcsorgató. Kifelé menet bele is harapunk, amúgy emberesen, és elégedetten bólogatva tekin­tünk szét a nyugalmas, hóolva- dós tájon... (doros) Vendegsegben Mátrafiireden — „egy sörözőb

Next

/
Thumbnails
Contents