Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-28 / 73. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. március 28., csütörtök Új irodavezető az Expressben „Keményen munkához kell látni...” Pataki Sándor távoztával üres lett az Express Utazási Iroda He­ves Megyei Kirendeltségének fő­nöki szike. A budapesti központ által kiírt pályázatra heten jelent­keztek, és a kétfordulós elbírálás után az egri /Vagy Józsefet nevez­ték ki az iroda élére. Az új veze­tőt terveiről faggattuk. — Úgy tudom, nem a „szak­mából” érkezett, más területen dolgozott idáig... — Valóban, a Kiszöv volt a munkahelyem, ahol a kollégák személyzeti és a munkával össze­függő egyéb ügyeit intéztem. Itt pedig az ügyfelekkel és munka­társaimmal kell majd szót érte­nem, ebben tehát máris van ha­sonlóság. Ez persze bizonyára nem lett volna elég a pályázat megnyeréséhez, nagyobb súllyal az eshetett latba, hogy 1978 óta rendszeres munkakapcsolatban álltam az egri Express-irodával. Csoportokat, szakmai utakat szerveztem, jól ismertem az itt dolgozókat is. Volt tehát gya­korlatom, rálátásom a szakmara, ez adta az önbizalmat, ezért mer­tem pályázni. — Melyek a legelső, a legfon­tosabb teendői? — Nagyon gyorsan fel kell mérni az idei lehetőségeket, és keményen munkához látni, mert bizony már két hónapnál több el­telt az évből. Óriási az utazási pi­acon a konkurenciaharc, a kíná­lat meghaladja a csökkenő keres­letet, ezért nekünk is új munka­stílust kell elsajátítani. Csak ak­kor maradunk talpon, ha rugal­masan alkalmazkodunk az igé­nyekhez, például abban is, hogy modernebb, minden igényt ki­elégítő autóbuszokat szerződte­tünk. Fejleszteni keli a szervezői hálózatot is: tapasztalatból tu­dom, így sokkal közelebb kerül­hetünk a potenciális fogyasztók­hoz. Korrekt viszony kialakításá­ra törekszem a többi irodával, hi­szen sokat tudunk segíteni egy­másnak, ha akarunk. — Konkrét tervei, elképzelései vannak már erre az évre? — Nézzük soijában az egyes ágazatainkat! Közülük a valuta­váltás mellett a kiutaztatás a leg­jelentősebb. Mint katalógusunk­ból is kiderül, a világ minden tá­jára indítunk utakat, én ezek kö­zül a spanyol, az olasz, a görög és a török tengerparti nyaralásokat emelném ki, kedvező áruk miatt. Bécsbe, Katowiczébe, Szabad­kára hetente indítunk buszokat, az olaszországi Tarvisióba kéthe­tente, Isztambulba havonta. Szö­vetkezetek, vállalatok részére, felkérésre szakmai utakat, vásár­látogatásokat szervezünk, és lesznek meglepetéseink is, de ezeket természetesen nem árul­hatom el. Ami a beutaztatást ille­ti, sajnos, nagyon ki vagyunk szolgaitatva a nemzetközi hely­zetnek, különösen a kelet-euró­pai zűrzavaros állapotok és a dollárelszámolás bizonytalansá­gai érintik negatívan ezt az ága­zatot. Bízunk benne, hogy leg­alább a nyugati turisták az idén is eljönnek, es intenzíven tárgya­lunk majd csehszlovák, lengyel, német partnereinkkel az utasfor­galom újbóli megindítása érde­kében. Ami a belföldi turizmust illeti, a továbbiakban is kiemel­ten foglalkozunk a diáküdülte­téssel, és tervezzük, hogy meg­szervezzük vállalati, szövetkezeti dolgozók üdültetését is. Úgy érzem, mind az egri, mind a hatvani irodánkban dolgozó mun­katársaim kellőképpen felkészül­tek, képesek a minőségi munkára, és mindent meg fogunk tenni, hogy egyetlen ügyfelünk se távoz­zon tőlünk elégedetlenül, vagy hi­ányérzettel. (koncz) Látó szemmel Európában Az Eszterházy Károly Tanár­képző Főiskola matematika-fizi­ka szakos elsőéves hallgatói or­szágos és országhatáron túli ta­nulmányutat szerveztek március második hetében. A tanulmány^ út egyik célja: megismerkedni felsőfokú oktatási intézmények­ben és tudományos kutatóintéz­ményekben folyó tevékenység­gel, műszaki és képzőművészeti emlékekkel és az útvonalra eső városok műemlékeivel. A mintegy harminchat hallga­tó első útja az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem egyik laborató­riumába vezetett, ahol bepillan­tást nyerhettek a tanárképzés egyes problémáiba, és néhány ér­dekes kísérletet tekinthettek meg. Mindenki nagy várakozással tekintett Bécs elé, főleg azért, mert megismerkedtünk műszaki és természettudományos vonat­kozásaival. Délelőtt látogatás a Műszaki Múzeumban, ahol töb­bek között láthatták a méter- és kilogramm-etalonokat, s kom- uteres képelemző és képátala- ító, fényceruzás berendezések­kel ismerkedtek. Noha a fizikai történeti kiállítási részleg még mindig nem készült el teljesen, némileg kárpótolt az a terem, ahol gombnyomásos kísérletek vé­gezhetők el az egyszerű gépek, erő­átviteli berendezések témakörben. A műszaki tudományokat minden oldalról bemutató, gaz­dagon ülusztrált kiállítás, mely méreteiben vetekszik a münche­ni Deutsches Museum és a svájci winterthuri hasonló jellegű mú­zeumokkal, az előbbi lehetősé­get biztosít a fizika és kémia majd minden kísérletének automati­kus elvégzésére, míg a második­ban a látogatók maguk aktívan részt vehetnek a természettudo­mányos kísérletezésben. A nap további része a schön- brunni palota megtekintésével, a bécsi panorámában való gyö­nyörködéssel és az állatkert né­hány pavilonjának megnézésé­vel telt el. A látogatóknak külö­nösképp tetszett a pingvinespa- vilon es a természetes, hegyi kör­nyezetben elhelyezett medve­odúk lakóinak méltóságteljes mozgása. Egy napra hát bőségesen volt látnivaló. A következő nap a Burg, majd a Kunsthistorische (Művészettörténeti Múzeum) világhírű gyűjteményeinek a megtekintésevei kezdődött. Utóbbit a louvre-i, az ermitázs- beli és vatikáni gyűjteménnyel szokás egy szinten emlegetni. Itt található például a páratlan érté­kű nagyszentmiklósi lelet, nem is beszélve a képzőművészet legna­gyobbjainak híres festményeiről. A művészi élmények után a Ter­mészettudományi Múzeum kí­nált más jellegű élményt, ahol az állandó kiállítások mellett még a moszkvai Persman-gyűjtemeny féldrágaköveinek időszaki kiállí­tása is fokozta a természet vilá­gában való gyönyörködést. Ha netán olvasóim közül vala­kinek megjött volna a kedve e múzeumok megtekintéséhez, nem árt, ha tud a belépti dijakról is valamit. Nos, a műszaki múze­um 5 schilling, az állatkert 10, a schönbrunni palota 25. A termé­szettudományi és a művészettör­téneti múzeum csoportosan láto­gató tanulóknak es egyetemis­táknak ingyenes, de csak az iga­zoló okmányok felmutatása alapján. A tanulmányút negyedik nap­ján, a soproni főhadiszálláson a Magyar Tudományos Akadémia Geofizikai Kutatóintézetében folyó kutatómunkáról, annak számítógépparkjáról és könyvtá­ráról kaptak tájékoztatást a hall­gatók. És végezetül sor került egy üzemlátogatásra a híres sop­roni sörgyárban. Az út gazdag programja után valamiben biztosak lehetünk: abban, hogy ezen élmények és emlékek a leendő tanárok mun­kájában valamikor gyümölcsöz­hetnek majd. Dr. Szőcs Géza HANG-KÉP Múltértékelés A Volt mindig kísért. Akkor is, ha nem óhajtunk szembesülni vele, akkor is, ha kellemetlen emlékképeket vet elénk. Nélküle nincs jelen, s nem létezhet sem­miféle jövő. Ennek tudata hatotta át a Gondolat-Jel legutóbbi számá­nak egyik blokkját, amely tudo­mányos életünk valós problémá­it taglalta. Dicséret az ötletért, hiszen az ilyesfajta mérlegelés nélkülözhe­tetlen, elkerülhetetlen. Igazán értékessé akkor válhat, ha tárgyi­lagosan súlyoz, ha a tényeket so­rakoztatja fel. Ezért örvendetes, hogy a prog­ram készítői összetetten vizsgál­ták ezt a témakört. Emiatt esett szó szabaddá váló országunk kétségkívül demokratikus lég­köréről. Ugyanakkor arról sem hallgathattak, hogy — az elmúlt negyven év káros örökségeként — e téren is hat a hajdani kontra- szelekció, az urambátyám at­moszféra, az, hogy nem mindig az érdemdúsaké a pálma, nem azoké, akik képességeikkel rá­szolgáltak erre. Joggal ostorozták a most még dívó középszerűséget, utalva ar­ra is, hogy kétségkívül sok a ku­tató, de körükben meglehetősen kevés a minden újra fogékony, az ötletgazdag tudós, a másokat is szárnyalásra késztető teremtő el­me. Mi a kiút? Helyesen jelez­ték: az ilyen szemléletű, illetve adottságú értelmiség „kiépíté­se”. Sajnos, ez nem megy egyik percről a másikra, ehhez idő kell. A türelem azonban nem felesle­ges. Ráadásul csak innen lehetne merítem, utánpótlást szerezni. Létrejöhet az a versengés, amelynek keretében csak a legki­válóbbak érhetik el a célt, maguk mögött hagyva a kizárólag törek­vőket, a szellemileg szerényen felvértezetteket. S addig? Sajnos, folytatódik az elvándorlás, ami érthető, hi­szen Nyugaton — mindenekelőtt az USA-ban — ragyogó anyagi és érvényesülésiperspektíva várja a nekünk búcsút mondókat. Ók persze visszajöhetnek, ha az előbb említett vágyálom való­ra is válik. Talán nem évtizedek múlva. S akad azért olyan hagyaték is, amely nevelő jellegű, és óvást ér­demel. A Vasárnapi Újságban nyilatkozott a Korvin köziek egykori parancsnoka, akit meg­döbbentett, hogy Demszky Gá­bor sokadrangúnak minősítette áldozatos küzdelmüket. Nem véletlenül fájlalta, ugyanis a vok­solók zöme által választott Or­szággyűlés első törvénye 1956. forradalommá és szabadság- harccá deklarálása volt. A miniszterelnök ma is így vé­lekedik. A közömbösek, a nem cselekvő részesek, érdektelenek. Emiatt kell vallatni a történel­met, hogy bizonyítson. Méghozzá hitelt érdemlően... íme, a recept! Miként születik az elfogadha­tó produkció? íme, a recept! Ke­rítsünk épkézláb sztorit! Társít­sunk hozzá némi gondolati ma­got! Fűszerezzük frappáns for­dulatokkal, szerezzünk talprae­sett színészeket, illetve rutinos rendezőt! Ha mindez megvan, akkor a tetszés garantált. Egyértelműen ilyen elvekhez, illetve gyakorlathoz igazodva készült a Sadie és társa nyomo­zók, ez az amerikai cégjelzésű al­kotás. így aztán vettük a lapot, érté­keltük a mozgalmasságot, a len­dületes párbeszédeket, a humá­nus töltést. Olyannyira, hogy észre sem vettük: voltaképpen rafináltan konstruált krimit né­zünk. S még egy. Nem lehetett túl drága ez a mű, hiszen néhány helyszínen játszódott, kifejezet­ten költségkímélő jelleggel. Nem véletlenül emlegetem ezt, ugyanis viharokban bővelke­dő televíziónk állítólag filléres gondokkal birkózik. Bizonyára hasznosíthatók az előbbi, a bevált tapasztalatok. Kommersznél silányabb szin­tű próbálkozások helyett efféle tippeket kamatoztathatnának a különböző alkotóműhelyek. Ennek nincs semmi akadálya, ez nem a forintokon múlik, leg­feljebb a hozzáértéssel ötvözött alkalmazkodókészségen. Ugye, ezért nem kell a szom­szédba menni? Pécsi István Bemutató Egerben: Úri muri Súlvos éffbolt alatt Az Úri muri azok közé a dara­bok közé tartozik, amelyeket manapság istenkísértés előven­ni. Túlságosan is sokszor hasz­nálták fel a politika céljaira, pél­dául azt mutatván meg vele, hogy miként herdálta el minde­nét, s végső soron az egész orszá­got a magyar földbirtokos. De magát valamire is tartó színházi ember számára éppen az ilyen kihívások az érdekesek. Ezért aztán Kincses Elemér, a maros- vásárhelyi színház rendezője bátran vállalta ezt az izgalmas feladatot: az erdélyi előadás után egri színpadon szólni a magyar fátumról. Mert valóban sokkal több ez a Móricz-darab, mint egy tanme­se, sőt, még néha szétfeszíti a drámai kereteket is. Az alapjául szolgáló regény sokrétűségét, epikus hömpölygését is örököl­te, amellett, hogy tragikus fe­szültség formálja színpadi alko­tássá. Móricz Zsigmond figurái szinte egytől egyig a nagy görög sorstragédiák főhőseinek voná­sait viselik: a súlyos magyar ég­bolt terhét, az ezeréves végzetet hordozzák a vállukon. Nem könnyű feladat ezért színre állítani az Úri murit. A jel­lemekben és a cselekményben fejlődés, változás alig tapasztal­ható: már az első percben fölsej- lik a legutolsó. Valamiféle drá­mai ívet a rendezéssel, a színészi játékkal lehetne „belelopni” a műbe, de meggondolandó, hogy érdemes-e. Kincses Elemér min­denesetre úgy döntött, hogy nem. Számára ez egy életkép, nem a festők által megálmodott romantikus magyar táj, hanem a sötét szenvedélyek és szenvedé­sek szürke-fekete tónusú lenyo­mata. így elsősorban fényekben, hangulatokban, ízekben fogal­mazza meg ezt a világot, amely olyannyira ismerős a néző szá­mára. A száraz kukoricás mögött a tűző napon vibráló por, az Is­tent pilledten, de szorgalmasan dicsérő madarak, a piros-sa- vanykásan szétguruló nyári al­mák teszik érzékletessé ezt a kö­zeget. Itthon vagyunk, megér­keztünk. Ez a hazánk. A nyitókép nagyon világosan adja vissza ezt a bennünk élő, lüktető világot. Ha valamihez hasonlítani akarnánk, akkor a Volt egyszer egy Vadnyugat- emlékezetes képsorai jutnak az eszünkbe. A várakozás, a szinte időtlen, de egyben értelmetlen teljesség déli ragyogása ez. Eb­ből indul a cselekmény, amely voltaképpen nem történet, ha­nem egy sors keresztmetszete, amelyet átláthatunk egyszerre, elejétől a végéig. Szakhmáry Zoltán kétségbeesett és végzet­szerűen halálba torkolló vergő­dése. A magyar reformer szár- nyaszegett próbálkozása. Útját világosan feltálja ez az előadás. Hiába nagyformátumú, jóvérű, erős férfi, elképzelései eleve hamvába holtak. Jót akar, de rosszul, ó is hibás, de a körül­mények is. Egy biztos: nem erre a világra való. Ezért van igazsága ellenlábasainak is, legyen szó akár kisszerű józanságé felesé­géről, vagy a duhaj kedvű Csör- gheó Csuliról. Hozzájuk képest is gyenge Szakhmáry Zoltán, aki­nek ősereje csupán az önpusztí­táshoz elegendő. Csendes László megformálá­sában láthatjuk az alakot, aki hi­telesen hordozza magán bizony­talanságait. Fellobbanásai csak szalmalángok, gyorsan hamva­dók, s csak hamu és korom ma­rad utánuk. Élete párját, Rhédey Esztert Bókái Mária alakítja. Nem mindig hisszük el neki, hogy képes ellenszegülni ennek a roppant férfiakaratnak. Leghite­lesebben akkor jelenik meg egyenrangú társként, amikor a zárójelenet előtt egymás mellett beszélnek. Az asszonyi megbo­csátásban erőteljesebb, mint a szembeszegülésben. Meggyőző Dánffy Sándor Csörgheő Csulija. Jobb híján heccekbe és murikba öli talentu­mát, pedig valamennyi figura közül belé szorul a legtöbb tehet­ség. Csak hát ő nem is küzd a sors ellen, elébe megy a végzetének, s amolyan „lássuk, Uram Isten, mire megyünk ketten” elszánás- sal veti magát a mulatságba. Pe­dig számára is sokat jelent a gaz­daság, de nem racionális módon, hanem érzelmeiben. Neki példá­ul nem az számít, mint Szakh­máry Zoltánnak, hogy sok és erős malaca legyen, hanem az: a disznó körbehordozza őt a hátán az udvaron. A többi alak is ilyen tragiku­san felemás, értékesen értékte­len, szeretnivalóan romlott. Nem feketék és fehérek, hanem hús­vér emberek, akik küszködnek önmagukkal és a világgal. Ez a küzdelem meddővé válik, mivel nem képesek átlépni az árnyéku­kat. Ilyen a Román Judit alakította Rozika is, aki elmenekül innét, de nem sok illúziónk lehet azzal kapcsolatban, hogy hova is jut el. Érzékeny és izgalmas ez a sze­repformálás. Összetett egyéni­ség, s amennyire romlatlan, any- nyira romlott is már. Súlyos, majdhogynem megoldhatatlan ellentmondásokat kell bemutat­nia egyetlen jellemben. Fontos és jó pillanatai vannak, ha nehezen is birkózik meg ezzel a figurával. A főbb szerepek megformálói mellett még több fontos, jól for­mált alak is feltűnik. Nagyon ta­láló — alkatilag is — Fésűs Tamás Borbírója, Réti Árpád ügyvédje, Somló Ferenc ezredese, Blaskó Balázs Lekenczeyje és Faraghó András Gosztonyi Bandija. Kü­lön színfoltot jelent Kiss László, Balogh A ndrás és Bakody József jelenete, a csugariak „magánszá­m3. . Az elmondhatónál is többet tudunk meg róluk, mert vala­mennyien önálló életet élnek a színpadon. Nemcsak arról érte­sülünk, hogy milyen a sorsuk, de arról is, hogy miként felelnek meg annak. S nem elnyomók és elnyomottak, nem társadalmi osztályok szerint tagozódott ez a világ, hanem közösen vergődnek az emberi gondok — a társadal­mi tehetetlenség alatt. A Kemény Árpád által terve­zett díszlet ilyen elképzelés alap­ján született, szürke keret súlya alatt nyög a színpadi világ. A lát­vány stilizált, mert még szőnyeg sem burkolja a padlót. Hátul szá­raz kukoricaszárak zárják be a teret, hogy a végén lobbanjon a láng, a féktelen mulatságra a tűz tegyen pontot. Nem egykönnyen ocsúdik fel a néző a darab után. Ez az Úri muri nem ilyen vagy olyan, ha­nem sokféle. Nem szól a tehetség elbukásáról, a tisztesség meg- csorbulásáról, a társadalom el­lentmondásairól. Pontosabban nem kizárólag ezekről. Talán Kincses Elemér szavai jelente­nek némi fogódzót, aki arról be­szélt munkája során, hogy a tit­kot szeretné megközelíteni. Azt, ami az elmondhatón túl van. A vállalkozás szinte lehetetlen, s néhány megoldás láttán arra gondolhatna a néző, hogy nem is sikerülhetett. De aztán valami mégis megmarad, valami mégis szöget üt a fejünkbe. Az ízeken, a hangulatokon, s a szereplők fö­lött lebegő damokleszi kardon túl valamit megsejthetünk. Olyasmit, ami már a jelenlét döbbeneté: itt, így kell létez­nünk, ebben a világban kell kitel­jesíteni sorsunkat. Körülöttünk esendő emberek, s mind között mi magunk vagyunk a legesen­dőbbek. Mint Szakhmáry Zoltán vagy bárki más, akijátszik ezen a magyarországnyi színpadon. Gábor László X / ' Heves Megye Közgyűlése PÁLYÁZATOT hirdet 1 a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetői munkakör betöltésére A Hivatalfeladata: aktív közreműködés az idegenforgalmi célok megvalósításában, az idegenforgalom szervezésében és lebonyolításában. A munkakör betöltésének feltételei: — Közgazdaságtudományi egyetemi, vagy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolai végzettség; — Az idegenforgalom, illetve a vendéglátás területén eltöltött legalább 5 évi szakmai gyakorlat: — Egy világnyelvből minimum középfokú nyelvvizsga, további nyelvek ismerete az elbírálásnál előnyt jelent; — Büntetlen előéletet igazoló 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány; A pályázat tartalmazza a pályázó: — önéletrajzát, szakmai és vezetői tevékenységének ismertetését; — eddigi munkahelyeinek és munkaköreinek felsorolását; — a hivatal munkájának továbbfejlesztésére vonatkozó elképzeléseit, kiemelve a megye idegenforgalmát szervező, koordináló tevékenységét; — a végzettséget azonosító okirat hiteles másolatát. A meghirdetett állásra a bérezés a vonatkozó hatályos jogszabályok, illetve megegyezés alapján történik. A kinevezés határozott időire, 5 évre történik. A pályázatot 1991. április 24-ig lehet benyújtani a Heves Megyei Önkormányzati Hivatal Vállalkozási Irodájához. Cím: 3300 Eger, Kossuth Lajos u. 9. sz. Levélcím: 3300 Eger, Pf. 76. A borítékra kérjük ráírni: Pályázat A Laaménl «a Mz nrimTiilAn ft »a InvrAmAtt avÍaciÍi . k nnlim'rAlrnt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents