Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-02 / 52. szám
HÍRLAP, 1991. március 2., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 7. Tanuljunk (tanulunk?) németül A Goethe intézetek diadalútja Bár soha senkinek nem jutott eszébe Goethét „keleti” vagy „nyugati” címkével ellátni, s így a nevével fémjelzett kulturális intézetek valójában messze a politikát megelőzve képviselték az össznémetséget, legalábbis a kultúrában. Igazi lehetőségeik mégis inkább csak mostanában teljesedtek ki, mármint Európa keleti felében, amelyet gyakorlatilag teljes egészében meghódítottak az egykoron tiltott — mert nyugatnémet — intézetek. Az első Bukarestben 1979- ben még valóságos szenzáció volt, meglehetősen szűk mozgástérrel, és sokáig nem is volt következő. 1988-ig tartott, amíg újabb épületre tehették ki Kelet- Európában a Goethe Intézet feliratot, mégpedig Budapesten, a Kecskeméti utcában. Sajátos módon a harmadik 1989-ben Szófiában nyílt, pedig jó néhány más kelet-európai ország már előrébb tartott a változásokban. Tavaly ősszel azután Moszkva, Prága, Pozsony,.Varsó és Krakkó is felkerült a listára. Hatvannyolc országban másfélszáz Goethe Intézet terjeszti a német kultúrát — és próbálja kielégíteni a német nyelv elsajátítása iránt érezhetően megnövekedett igényeket. Ezt az érdeklődést egyebek mellett az újraegyesülés számlájára is írják, de közrejátszhat Nyugat-Európa 1993- tól valósággá váló határnélkülisége is. S feltehetően szerepe van annak is, hogy ennyi év múltán oszlanak a második világháború utáni előítéletek, amelyek érthetően, ám nem helyeselhetően, a gyilkos rendszer és ideológia iránti ellenszenvet átvitték a kultúrára és a nyelvre. Ebből a szempontból különösen érdekes a Szovjetunióban németet tanulók számának alakulása. Horst Hamischfegger, a Goethe Intézet főtitkára nemrégiben Bonnban elmondta, hogy felméréseik szerint 66 ezer némettanár működik a Szovjetunióban. A tanult nyelvek közül a német 35 százalékkal az angol mellé küzdötte fel magát; mellesleg úgy tűnik, ugyanígy megosztott első helyen áll ez a két nyelv Magyarországon, míg Lengyelországban a német csak a második az angol után. Igaz, Lengyelországban vagy 10 ezer némettanár hiányzik, előbb tehát az ő képzésüket kell biztosítani. Érdekesen mutatja a tendenciát, hogy a németországi 16 Goethe Intézetben összesen egyre több külföldi jár némettanfolyamokra tavaly 25 ezer volt a számuk. Űj területek is bekapcsolódtak: Spanyolországban úgy megnőtt az érdeklődés, hogy ország déli részén szükségessé vált külön intézet létrehozatala. Tunéziában ismét választható iskolai nyelv a német; s még a távoli Argentínában és Brazíliában is egyre többen jelentkeznek a kurzusokra. Igazi összesítésre nincs mód —. már csak azért sem, mert sok helyen (Magyarországon is) a helyszűke és a kapacitás hiánya miatt az intézetek inkább a nyelvtanároknak próbálnak segítséget nyújtani, s így közvetlenül a nyelvet tanulókkal nem állnak kapcsolatban. Annyit azonban tudni, hogy a Szovjetunióban 15 millióra tehető a németül tanulók száma, s Nyugat-Európában csak a Goethe intézetek tanfolyamainak mintegy százezer beiratkozott hallgatója van. Érdekesen alakul a Goethe intézetek sorsa abból a szempontból, hogy az NDK kultúrköz- pontjainak bezárása után egyedül maradtak a kelet-európai „piacon”. Maguk is elismerik eközben, mekkora veszteség ez, hiszen a keletnémet centrumokkal együtt eltűntek az olcsó német könyvek, hanglemezek. A Kelet-Európában bezárt 10 központ 25 nyelvi lektorát az illető országokban ténykedő Goethe intézetek — legalább az érintettek szerződésének lejártáig — foglalkoztatják, csak hát nincs hely a teijeszkedésre, s hiába a rendelkezésre álló szellemi tőke, nem tudják igazán befektetni. A Goethe Intézet bonni központjában egészében véve elégedettek. Egyetlen terület van, ahol nem sok sikerrel dicsekedhetnek — az Egyesült Államok. Ott még mindig alig-alig van jelentkező a némettanfolyamokra, s csak annyit értek el, hogy már nem csökken a németül tanulók száma, hanem igen alacsony szinten stagnál. Amerikát leszámítva azonban valóban világszerte nő az érdeklődés, amit jól mutat, hogy nemrégiben a Német Nyelv és Irodalom Nemzetközi Társasága éppen Tokióban tartotta 8. kongresszusát. A távoli szigetországban, ahol sokáig gyakorlatilag semmi igény nem volt a német nyelv és irodalom iránt, az euró- ai események most jócskánt feleltették az érdeklődést. No, meg persze az a megfontolás is, hogy a németeknek fontos szerep jut a világban — a japánoknak pedig a nemzetközi gazdaságban. S miközben Németországban egyre több üzletember ismerkedik a japán nyelvvel, kultúrával és a viselkedésmód alapvető szabályaival, Japánban már 475 középiskolában és egyetemen vették fel a választható nyelvek listájára a németet. az_ Újságdömping a Szovjetunióban A lapokban már nincs tabu A Szovjetuniót is elérte az újság- és folyóiratdömping. Gomba módra szaporodnak az új kiadványok a fővárosban és vidéken egyaránt. Ennek egyenes következménye a nyomdai kapacitások elégtelensége, a katasztrofális papírhiány. Reggelenként hosszú sorok állnak az újságospavilonok előtt. Sokan magas borravalót adnak az újságosnak, hogy hozzájuthassanak az olyan keresett kiadványokhoz, mint a Moszkovszki- je Novosztyi, vagy a Kommer- szant c. hetilap. Moszkva belvá- rosábaavalóságos piac szerveződött, ahol élénk kereskedelem folyik. Gazdát cserélnek a lapok, a saját kiadású könyvek, brosúrák, a másolókon sokszorosított népszerű újságok. A rikkancsok egymást túlkiabálva „bedobnak” egy-egy szenzációs címet, a tömeg odacsődül, s megkezdődnek a vég nélküli politikai viták. „Tabu” nincs. Ma már nem számít tabu témának például a KGB tevékenysége, a bűnözés, a vezetők privilégiumai, a kábítószerezés, a pszichiátriai osztályok helyzete, a szex, az erotika, a prostitúció, a homoszexualitás, a börtönélet. De lehet írni az UFO-król, az űrhajók, repülőgépek katasztrófáiról. UFO-lesen __________________________________________ K ozmikus merénylet „Ajánlatos lesz majd gyakran az égre nézni, és időben félreug- rani, mert a Szaljut-7 legalább 250 részére hulló, a földet elérő alkatrészeinek legnagyobbika kis teherautónyi méretű, 2,5 tonna lesz.” így kezdődött egy néhány héttel ezelőtt a Népszabadságban megjelent cikk első része. Ekkor már nagy izgalommal vártuk a negyventonnás űrállomás földre zuhanását. Számítások szerint a több tonnás darabok komoly károkat okozhatnak ember lakta vidéken — házak tucatjai dőlhetnek romba, emberi életek is veszélybe kerülhetnek. Szerencsére a fémzu- hatag távol hazánktól, Argentínában, távol a lakott vidékektől csapódott be a föld felszínébe. A hír hallatán bizonyára sokan megnyugodtak. Persze, voltak olyanok, akik addig sem izgultak, mondván, végtelenül kicsi annak az esélye, hogy parányi hazánkat étje kozmikus találat. Visszatértek a béke napjai, vagy ajánlatos lesz továbbra is az eget kémlelni? No, persze, nem a zuhanó Szaljutok és a sebesen száguldó UFO-k miatt! Marad még más égből jövő veszedelem is, amivel rohanó hétköznapjainkban nemigen számolunk. Az „égből hulló kövek” nemegyszer embereket ölnek meg, máskor pédig komoly katasztrófákat okoznak. Ilyen érdekes esetekről nyújtanék át egy csokorravalót. Legyünk tisztában a tényekkel, mert a kockázat, hogy az emberi nem egyik képviselőjét fejbe találja egy lehulló meteoritdarab, a vártnál jóval nagyobb. A szakemberek szerint évente háromszázalékos valószínűséggel érhet bennünket meteorittalálat. Ez az érték első pillanatra valószínűtlenül magasnak tűnik, de az esetleges írások gyűjteményét elemezve, ez a szám előbb utóbb mégis elfogadhatónak bizonyul. 1929-ben Belgrád közelében egy esküvőn a menyasszony édesapját a gépkocsi tetején áthatoló meteorit agyonütötte. Hasonló végzet érte Castilliano tábornokot, aki 1906-ban a felkelők seregét vezette Nicaragua kormánya ellen. Az alig gesztenye nagyságú meteorit pont akkor vágta fejbe, amikor az egyik éjszaka gondolataiba merülve üldögélt a sátor előtt. A tábornok azon nyomban meghalt, felkelő serege pedig hamarosan felbomlott. Szerencsésebb volt a Birmingham melletti iparváros, Barwell, amikor 1965 karácsonyán heves meteoritzápor vonult végig ezen a területen. Senkit nem ért találat — írta a Sky and Telescope csillagászati ismeretteijesztő folyóirat —, de ezúttal ez valóban csak szerencsés véletlen. A meteoriteső ablakokat, kirakatokat, háztetőket és egy gépkocsit sodort el. Balszerencse üldözi a hajókat is. 1907 augusztusában szintén egy meteor pusztította el a New- castle-ból San Franciscóba tartó Eclipse angol háromárbocost. Már nyoícvanötödik napja hajóztak a Csendes-óceánon, amiEz az óriásmeteorit 1906-baií Mexikóban zuhant le kor egy emberfej nagyságú meteorit zuhant a fedélzetre, ami úgy hatolt át a hajó testén, mint kés a vajon. A hajó oldalán támadt léken dőlt be a víz az alsó fedélzetre. Több napig éjjel-nappal dolgoztak a szivattyúk, de a legénységnek az emberfeletti küzdelmek ellenére sem sikerült megakadályozni a víz további beöm- lését. így a 16 tengerész — 90 mérföldnyire a legközelebbi lakott szárazföldtől, a Hawaii-szigetektől — kénytelen volt elhagyni a hajót. A Sagitarius nevű angol vitorlásnak gyorsabb és drámaibb volt a pusztulása. Egy meteorit pillanatok alatt kettészakította a hajó fél oldalát,, amely aztán olyan gyorsan elkezdett süllyedni, hogy a legénységnek alig maradt ideje a menekülésre. Lehetne vég nélkül sorolni a meteorit okozta hajókatasztrófákat. Volt olyan eset is, amikor a meteorit mindössze néhány méterre a hajótól zuhant a tengerbe. Ezt követően a hatalmas hullám majdnem felborította a gőzöst, megrongálta a gépezetet, a kormányt, és kárt tett a többi fedélzeti berendezésben. Nagyon valószínű, hogy a meteoritok és a hajók találkozása nem is olyan ritkaság, mint ahogy azt egyébként gondolhatnánk. Több tucat — magyarázat nélkül maradt — tengeri katasztrófáról tudunk. Egyes ufológu- sok és ufóhívők lelkes csoportja a repülő csészealjak rovására írja ezeket a titokzatos eltűnéseket. Állításaikat szemtanúkkal igazolják, akik sokszor láttak UFO- kat felmerülni az óceán habjaiból. Gyakran hivatkoznak híres hajósok megfigyeléseire. így például Thor Heyerdahlra is, a legendás hírű Kon-Tiki tutajparancsnokára, aki az óceán elhagyott részein, a víz felszíne alatt óriási, tojásdad testeket vett észre. Tehát UFO-k vagy meteoritok? Nagyon valószínű az az elgondolás, hogy a sok titokzatos hajóeltűnés meteoritok becsaEgy nagy meteorit becsapódása (Flammarion szerint) pódása miatt következett be. S talán hihetetlen, hogy a légi felderítés korszakában és az óceánokon folyó élénk forgalom ellenére még ma is előfordulnak rejtélyes tengeri katasztrófák, amikhez semmi közük sincs az UFO-knak. Persze, szárazföldön egészen más a helyzet. Ott a nyomok megmaradnak. Rosszul járt 1847-ben az a krinicei vályogvető és családja, akikhez a tetőn keresztül repült be a „váratlan látogató”. Szerencsére, senkinek sem lett semmi baja, csak nagyon megijedt a család. Elég sokáig fogva tartotta őket a szoba, mert a sok törmelék egészen eltorlaszolta az ajtót. A tekintélyes súlyú meteoritot — a 17,1 kilogrammos szideritdarabot — később a pincében találták meg. A Tunguz meteor mellett számon tartanak egy másik nagyméretű „égi vendéget” is, ami a Szovjetunió területe felett robbant szét. A kérdéses tömeg 1947. február 12-én az északi szélesség 46 fok 9 percének (ez csaknem Budapest földrajzi szélessége) és a keleti hosszúság 134,5 fokának találkozásánál robbant fel. A jelenség erős fér/J4 -?>..• Az angliai Barwell-meteorit egyik becsapódási krátere. A meteorit váratlanul egy külvárosi házhoz vezető útra esett pyű tűzgömbként (!) mutatkozott a ragyogó, napsütéses, tiszta égbolton. A felvillanás ugyan néhány másodpercig tartott, de fénye olyan erős volt, hogy valósaggal elvakította a szemtanúkat. A felvillanáskor még a közelebbi tárgyak is árnyékot vetettek. A meteortest útját vastag porcsóva kísérte, amely több órán át látható maradt. A tűzgömb eltűnése után robbanáshoz hasonló detonáció hallatszott, amit valami morailásféle követett. A lakott területeken, amelyek felett elszáguldott a test, furcsa jelenségeket észleltek: az ajtók felpattantak, az ablakok betörtek vagy elrepedtek, a meny- nyezetről lehullott a vakolat, a képek lezuhantak, és a talaj rázkódott. A szakemberek a későbbiek során megállapították, hogy az egységes test a felszíntől körülbelül 6 kilométer magasságban hozzávetőleg 1000 darabra robbant szét, így meglehetősen kis — mintegy két kilométer átmérőjű — területen szóródott szét. A lehullott darabok krátereket ütöttek a felszínbe, néhány nagyobb repeszdarab hosszú csatornát vált a felszínbe. Egy csaknem 14 kilogrammos meteoritdarab egy 70 centiméter átmérőjű cédrustörzsnek ütközött, és olyan mélyen beléhatolt, hogy a test által vájt „alagút” a túlsó oldaláig ért! Egy másik, 343 kilogrammos darab kettészelt egy 40 centiméter vastagságú erdei fenyőt, miközben a meteorittest kettétört. Számítások alapján bolygónk napi 4000-5000 tonnával gyarapszik. Persze, vannak ettől fan- tasztikusabb becslések is, melyek szerint az évi meteoritbecsapódás 2,5 milliárd (!) tonnát tesz ki. Ez a szám csak addig tűnik nagynak, amíg össze nem hasonlítjuk Földünk súlyával, ami 5970 trillió tonna. Ezek után már azt az egyszerű megállapítást tehetjük, hogy az előbb említett éves súlygyarapodás miatt bolygónk sugara ezer év alatt mindössze két millimétert növekszik. Ezekkel az érdekes esetekkel csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy noha az égbolton nem minden azonosít(hat)atlan objektum UFO, ennek ellenére meg izgalmasak lehetnek munkra. szaVasné Tana Judit